Pest Megyei Hirlap, 1960. november (4. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-04 / 261. szám

1960. NOVEMBER 4. PÉNTEK ■*ST MECvet & MŰVELŐDÉSI PROGRAM NYOMABAN «• + Állás vagy hivatás? filmekről Légy jó mindhalálig Amikor a pártbizottságok a tanácsokkal együttműködve, ■ tavaly elkészítették járásuk hároméves művelődési tervét, tették ezt azért, hogy hosszabb időre szóló megfontolt prog­ram legyen kezükben felada­taikról; Közelebbről: a falusi lakosság és a termelőszövetke­zetek kulturális igényeinek ki­alakításáról és a kulturális élet megteremtéséről, ami kul- túrfortadalmunknak legalább annyira lényeges része, mint a munkásosztály művelődésé­hez vezető útjának megépí­tése volt. Csak a falu mesz- szebbről indul, így nem csoda, ha hosszabb ideig tart, amíg célhoz ér. De hogy mindezt látjuk és bizonyos mértékig természetesnek tartjuk, nem jelentheti azt, hogy nem kell élnünk minden lehetőséggel, amely megrövidítheti a távol­ságot. Találomra választottuk ki a ceglédi Mészáros Lőrinc álta­lános iskolát, hogy megnézzük, mennyire érzik magukénak pedagógusaink ezt a felada­tot, mit tesznek megvalósítása érdekében. ★ Fő feladat az úttörőszervezet patron álása ... A férfiak se­gítettek a tsz-szervezésben, ad­dig a nők helyettesítették őket, egyrészt fizetéssel, másrészt fi­zetés nélkül... A gyermekna­pon műsort adtunk a patroná­ló termelőszövetkezetben, né- hányan pedig az üzemi KISZ- szervezetekben tartunk elő­adásokat. Az MSZBT tagjai segítettek a szovjet filmhét megszervezésében. A tagje­löltek a népfőiskolára szervez­tek- hallgatókat, mások pe­dig felmérték a városban a nyolc osztályt el nem végzet­tek számát... Ezt sorolja fel hamarjában az igazgató és helyettese, majd egy papírlapot mutatnak, melyre az év elején mindenki feljegyezte, milyen társadal­mi munkát végez. Énnek tanúsága szerint az iskola negyven pedagógusából (ezt a számot később tudtam meg, a hitelesség miatt írok ennyit, a lapon csak 35 név szerepel) 12 az esti iskolában tanít, három a városi ének­karnak, három az MSZBT vá­rosi szervezetének tagja, a Ha­zafias Népfront bizottságaiban dolgozik négy. Három osztály­nak van színjátszó csoportja, a VI. B-nek pedig harmonika­zenekara: ez újabb négy em­bert jelent, tehát összesen hu­szonhatot. A többiek neve mellett az „úttörővezető, raj­vezető és pajtáscsalád veze­tő” megjelölés áll. Ehhez hozzá kell fűznünk azt, hogy a tizenkét esti isko­lában tanító pedagógus fize­tést kap munkájáért, így sze­rintünk az ö tevékenységük nem nevezhető társadalmi munkának, a többiek közül pedig nem egy ember végez ] két-három dolgot is, így egy; helyett kettővel-hárommal nö-; velve ezt a rögtönzött (és bi- « zonyára nem tökéletesen pon-\ tos) statisztikát. A nyolc j osztályt el nem végzettek fel-; mérését az igazgató és helyet- ■ tese csinálta. A listán szereplő úttörővezető megjelölések pe­dig nem minden esetben ta­karnak munkát, hiszen egy fél óraszámban tanító füg­getlenített úttörővezető ennek a munkának tényleges felelő­se. — Hányszor voltak kinn ed­dig a Petőfi Termelőszövetke­zetben, amelynek patronálását elvállalták? — Egyszer... kétszer ... há­romszor ... Nem tudjuk pontosan meg­állapítani, de azt hiszem, ez nem is változtat sokat a hely­zeten. — Miért nem mentek több­ször? — Nagyon messze van... A tsz meg nem ad járművet. — Ha igényelnék a maguk segítségét, volna vállalkozó, aki színjátszó vagy népi- tánc-csoportot szervezne ná­luk? — Bizonyára ... Csakhál olyan nehéz velük ... Azok ugyan nem igényelnek semmi ilyet... — Nem-e? A Petőfi Termelőszövetkezei irodájában Kudela Géza el­nökkel beszélgetünk. — Egyszer voltak kinn ná­lunk, úgy emlékszem, elő­ször és utoljára ... Lehet, hogy nem olyan kalappal kö­szöntünk nekik, mint elvái'- ták volna. Elmondja, hogy most épí­tettek egy kultúrtermet, közel 30 ezer forintért, s vásároltak könyveket meg televíziót. — Jó lenne, de még meny­nyire jó, ha jönnének, ha se­gítenék odaszoktatni az embe­reket ehhez a kultúrteremhez — folytatja az elnök. — Mind­járt könnyebb lenne a mi munkánk is. De ne úgy jöj­jenek, hogy „na, megérkez­tünk, patronálni benneteket”, ne vendégnek. Haza jöjjenek hozzánk... Később kiderül, hogy ez a termelőszövetkezet az, ahon­nan néhány hónapja levelet írtak az írószövetségnek, s kérték, jöjjön el hozzájuk va­laki, aki itt marad és itt él majd köztük, megismeri őket, hiszen úgy lehet csak a pa­rasztokról igazat mondva, szé­peket írni. A könyvszekrényben Marcel Ayme „Faljáró” című könyve és Tolsztojtól a „Háború és béke”, meg új magyar írók, Fejes Endre „Hazudós”-a és Simon Lajos vékonyka ver­seskötete. Sok kézben meg­fordultak már. — Nem mondjuk, hogy mindjárt megértené itt ná­lunk mindenki a legkomolyabb dolgokat is — mondja Csala bácsi, az egyik üzemegység­vezető. — Dohát ők tanítók, tudhatnák, hogy az első osz­tálytól a nyolcadikig nyolc évnek kell eltelnie... Annyira azért még sincs tá­vol egymástól a Petőfi Ter­melőszövetkezet és a Mészá­ros Lőrinc iskola, hogy egy év alatt ne lehetett volna össze­egyeztetni ezeket a vélemé­nyeket. ★ A napokban megbeszélést hívtak össze a városi művelő­dési házban, ahol a februári termelőszövetkezeti kulturális seregszemle részfeladatait osz­tották volna szét. A feltéte­les mód azért, mivel a meg­hívottaknak csupán negyed része jelent meg. Ami arra mutat, hogy a fenti iskola és termelőszövetkezet példája, sajnos, nem kirívó véletlen. Ki a felelős ezért? Az igaz­gatók, akik az újságírónál jó­val illetékesebbek előtt is kendőzik és talán még önma­guknak sem vallják be azt, hogy míg a tantestület negyed része alig látszik ki a tenni­valókból, a háromnegyed rész semmit sem csinál? Vagy a szemlélet, amely megköny- nyebbülten nyugtáztatja: „nem igénylik”, ahelyett, hogy megpróbálna igényt teremte­ni? . 2 Az, hogy a hibákról szó- ff lur.k, nem az eredmények le- f becsülését jelenti. De ki ké- ^ telkednék abban, hogy két- ^ szer annyi ember kétszer any- £ nyi munkát tud végezni, már- 'f pedig, ha a tantestületeknek ^ az a része, amely most kö- ^ zömbös szemlélő csupán, ^ szintén magára vállalna vala- ^ mit — ez lenne a helyzet. Ak- ^ kor könnyebben és tartalmú- ^ ban mélyebben lehetne meg- ff valósítani mindazt, ami a ff járási művelődési tervekben ff áll. De ehhez az kellene, hogy ff a pedagógusok ne húzódjanak ff látszatmunkák kifogásai mö- ff gé, ne írják és ne tartsák tár- ff sadalmi munkának azt, ami ^ kötelességük, az igazgatók pe- ff dig ne vegyék szó nélkül tu- ff domásul mindezt. f. * I Azok közül, akik végigolvas- f ták ezt az írást, bizonyára ^ többen kifakadtak: „akikről ji szó van, a kötelességük tel- ff jesítik, mégis megbírálják ff őket? Hát még mit akarnak ff tőlük?!” ff És mi azt válaszoljuk: min- 'f dent. Nemcsak a kötelesség- ff teljesítés hűvös pontosságát, \ de az érzéseket és a szenve- \ dély teremtő erejét is, azt, \ amit nem lehet mérlegre ten- / ni, amit nem lehet hivatalos / jelentésekben fogalmazni, de í ami nélkül csak a személy- \ azonossági igazolvány foglal- í kozást jelző rovatában írott! szó az, hogy tanár. Ha a fog-! lalkozás szó helyébe a híva-! tást írnánk, már nem volna! pontos és igaz a meghatározás. ; A tanári diploma nemcsak: arra jelent felhatalmazást,! hogy a gyerekeket neveljék i pedagógusaink. A pedagógus- i nak ugyanúgy, mint az orvos- ; nak, mindig kötelessége segí- | teni, ahol bajt lát. A pedagó­gusnak a müveit nép jelenti azt, amit az orvosnak az egészséges ember. És azt sen­ki sem állíthatja, hogy a mű­velődésre ma nincs meg a mód. Viczián Erzsébet * ívj vilas Misi története gyerek- J \ J- ’ koromban sírásra kénysze- < f, rített. s ahányszor felnőttebb i ff koromban is elővettem a < ff könyvet, mindig furcsa szó- « ff rongást éreztem a szívem kö- frül. Mert nem lehet közömbö- ■ £ sen olvasni ennek a gyerek­ének életét, nem lehet nem ff gondolni arra. hogy az én. s ff mások sorsa is rokon volt ívele. hogy nekünk is végig '/ kellett mindazt szenvednünk. ff amit Misi végigszenvedett, ne- ff künk is jutott a keserűség és ff az alázás ízéből éppen elég az ^iskolában, az életben, pusztán ff azért, mert mi is ..ingyen kosz- í tosok”. szegény gyerekek vol- 'f tunk. ff És ez hiányzik ebből a film- ff bői. A szeretet. Az eavütt- í érzés Misi sorsa iránt, a me- '/ legség, amivel Móricz Zsig- ff mond ábrázolta gyerekkorát, ff azt a kort. amely kitörölhetet- /; len nyomot hagy az ember- ff ben. é Pedig nem rossz film ez. sőt é bátran állíthatjuk, hogy az ff 1960-as esztendő eddia bemu- ff tatott magyar filmjeinek leg­jobbja. Mert részleteiben nem ff egy helyen sikerült kiválót ad- ff nia. sikerült. Misi életének é egy-egv mozzanatát valóban é olyannak ábrázolnia, mint é amilyen az a regény lapjain, é s a valóságban is volt. é Mégis: szenvtelenséo a mű- é alkotásban nem lehet, mód- ff szer. Hiányzik a filmből a ff szenvedélyesség, az a kiáltás, ff az. a sikoly, amelyet a regény ^minden lapja hordoz, s amely í Misiből szakadt ki, ebből a í gyerekemberből, aki már kicsi ff korában szembekerült az em-! ff bertelen. lelketlen világgal, \ ff akit kettős csalódása, a gyerek-I ; ff életben és a felnőttéletben! ' ff való csalódása. hajszol az ön- jvilkosság szélére. é IX/Tisi a filmben azonnal ! ff lVl szembekerül mind a két 1 f világgal. A regény a folyama- ' £ tot mutatja be, hogyan kerül ' é szembe Misi mind a két világ- ' ff gal. hogyan veszti el hitét 1 ff először a gyerekekben, társai- f ban. maid — elsősorban Bella f kisasszony miatt — a felnőt- 'j tek világában is. A f ilm mind- '/ ezt közli, mint kész tényt, nem ^mutatja meg a hogyant, s ép- ^ pen ezért nem is tudja hite­lessé tenni Misi kiábránduiá- í sát. márcsak azért sem. meri í túlzottan mindenki Misi ellen í van. mindenki csak rosszat ff akar neki. ff Túl ezen a jelentős félre­értésen. a film alkotói részle- I ff telében sikerrel vitték filmre í a móriczi mű egyes epizód­jait. s ha egészében nem is. f bizonyos részletekben kikerült ff megvalósítaniok a móriczi ff mondanivaló ábrázolását is. ff Nyilas Misi világa — a sze- ff gény gyerekek világa, sorsa a ^ szegény gyerekek sorsa. Móricz ff Zsigmond Nyilas Misiben ff nemcsak magát, hanem a sze- ff gény gyereket mintázta meg. ) " nemcsak a maga fájdalmát. hanem ezeknek a gyerekeknek a fájdalmát véste örök mon­datokba, s éppen ezért volt érdemes ismét filmre vinni ezt. a regényt, mert részletei­ben tudott újat mondani, tudta úi oldalról megmutatni a regényt, azt a világot. amelyben Nyilas Misinek, s a nyilas misiknek ilyen sors ju­tott. Lehetett volna szebb, jobb filmet is alkotni. De így is el­ismerésre méltó munkát vé­geztek a film alkotói, az el­múlt időszak legjobban sike­rült magyar filmjét, alkotva meg. A regényt Darvas József írta filmre, az operatőr Pász­tor István volt. A rendező — Ranódy László — munkáia nem ad különösebb kifogásra okot. a fentebb említetteken kívül, ahol a rendező mun­kája enyhíthetett volna a for­gatókönyv hibáin. ugyanez vonatkozik az olyan agK>n- csépelt fogásra is. mint pl. a film végén felröppenő madar stb. Igényesebb munkára, u] és újszerű megoldásokra köte­lezik Ranódyt eddigi munkai. A film rangos szereplőgár­dát vonultat fel. Elsőnek meg- sem a .«nagyokról” kell szólni, hanem Nyilas Misi megfor­málójárói, Tóth Laciról, a. hajdú szobás zl ói iskola tanuló­járól. akinek nagy része van abban, hogy a film úgy sike­rült. ahogyan. Egyszerű, iga­zán közvetlen játéka megkap­ja a nézőt, s ahol nem erősza­kolt szerepe van. ott annyira igazi Nyilas Misivé lesz, hogy szinte a regény lapjait érez­zük megelevenedni. Remek gyerekszereplőt ismertünk meg az égetnivalóan rossz ^ Beke Zoliban, Doroghy Sanyi életre- keltőjében is. A felnőtt szereplők közül • két. igazán jól sikerült alakításnak örülhetünk. Első­sorban Bihari József Názó tanár árjának, ennek az igazi pedagógusnak, ennek az öreg­embernek. akinél szebbet, iga- zabbat aligha ívtak a magyar irodalomban, s akinek alak­ját a filmnek is sikerült hűen megelevenítenie — Bihari Jó­zsef segítségével. A másik ki­tűnő alakítás: a pedellus. Mak­iáru Zoltán. Bessenyei Ferenc ■ „vív bakája” is jól megoldott szerep. A többiek, elsősorban Psot/j. Irén. Törőcsik Mari, ■ Bitskei Tibor halványabbak a • tőlük megszokottnál. • Mészáros Ottó Í | KÖNYVESPOLC \ LllllllIllllllllllllllltlIllllllltlIIIIIIIIIIIHIIHIIÜIIIIHIHIIIIIIIIIIIIIIIIIií' ff 'ff Horváth Sándor: 1 ARTYEKI EMLÉK „■.. a képek élnek, a ralő- jág van mögöttük, ha utó- ^ lag megszínesednek is...” — ff írja Horváth Sándor Artyeki ff emlék című kisregénye he­lyezető soraiban. Az ilyen faj- ff ta írásokat az ember min- ff dig bizonyos gyanakvással ff veszi kezébe. Hadifogoly-em­lékek, személyes élmények? ^Messziről jött emberek mé­cséi... Háry János is mesz- ^ sziről jött, de mire a hazai ff kocsmaasztalig ért, feslett ff bakancsát sarkantyú» csiz- ^mává varázsolta a fantázia, ff ha rá is prüsszentett a hitet- jenkedő diák. ff De Horváth Sándor nem ff a. háryjánosok nemzetségé­iből jelentkezik emlékeivel ff az irodalomban. Nem hős- Í ködük, nem fogja el Napo­leon császárt, nem lógatja ff le lábát a világ végén, csak / kerekre tágult szemmel szemlélődik maga körül szov­jetföldön, ahová sok katona­társával együtt fogolyként került a második világhábo­rúban. Jó sorsa a németek által barbár módon .szétrom­bolt artyeki úttörőtáborba sodorja, ahol újjá kell épí­teniük a kis szovjet pioní­rok megcsúfolt paradicsomát. A szörnyű romhalmaz vilá­gában keserű szívvel lézen­genek a kis úttörők és kő­záporral fogadják a hadifog­lyokat. Németeket látnak bennük, a németeket pedig engesztelhetetlenül gyűlölik. Jut a gyűlöletből azoknak is, akik a németek oldalán rohanták meg és perzselték föl a szovjetföldet. Hogyan szelídülnek a vé­res sebeket hasító kődara­bok szelíd virágokká rövid néhány hónap alatt? A gyű­lölet hogyan változik szere­ltette? Eire a kérdésre ad vá- ^ laszt a kisregény egyszerű, í szerény módon, mesterkélt- £ ség nélkül, olyan apró ké- ^ pék sorozatával, amelyek mö- \ gött a valóság izzik. A ma- \ gyár hadifoglyok szégyen- £ kezve látják a romokat. Ha ^ személyes ártatlanságukat ér- \ zik is. de felébred bennük ff a bűnrészesség tudata, hi- £ szén elfogadták a német ff „szövetségesektől” a pusztí- ff tó^ fegyvereket. Aztán, né- ff hány hónap múlva már bol- ff dogan, büszkén szemlélik a ff kezük munkája nyomán újjá- ff születő pionírtábort. És ar- ff cukon érzik a boldog, hálás ^szovjet gyerekek ragyogó te- ff kintetének meleg simogatását. ff Ezek a fokozatosan átmele- ff gedő gyermekszemek új vi- ff lágot építenek a komor ha- ff difogoly-lelkekben és mire ff a tábor elkészült, felépült ez ff az új világ is. így változtak f. virággá az éles kődarabok. y f Horváth Sándor nem tö­rekszik művészi kompozíció­ra- Ennek nyomait hiába is ^ keresnénk kisregényében. De ^éppen ezért találunk benne á tiszta művészetet. y ff Az Artyeki emlék a szegedi ^ Tiszatáj Irodalmi Ki-'könyv- ^ tár sorozatában jelent meg ^tartalmához méltó, kedves, íz- ^ léses köntösben. 2 (magyar) ván bátrabban alakítja át aí darabot a mikrofon követel-',t ményeinek megfelelően. A\ Szemtől szembe sok apró', részletelemből áll, ezek azon-', ban nem forrnak össze egysé-’, ges egésszé. Túl lassan jutunk', el Olga visszaemlékezéséhez,', a darab tulajdonképpeni cse-j lekményéhez — emiatt az in-', dítást vontatottnak érezzük. í Az átmenetek a múltból a je-\ lenbe, s egyik képből a má- \ síkba, nem mindig világosak,i többször zavarba ejtik a hall­gatót. Kár, hogy az emlékké­pek során Kubest csak ritkán látjuk cselekvés közben ábrá­zoltnak, — emiatt néha az volt az érzésünk, mintha tör­ténelmi állóképet szemléltünk volna. A rendezés erénye: egy­séges, jó színvonalat tudott biztosítani. Rádiószerű meg­oldás volt Kubesnek a kon­centrációs táborból írott le­velével egyidőben, de másik hangsíkban, a nácik nyom­tatta szabvány-levelezőlap szövegének felolvasása, ezzel megrázó hatást ért el a ren­dező. Jobban kellett volna vi­gyáznia viszont arra, hogy a jelenben és a múltban ját­szódó képeket tempóváltással is elválassza egymástól, —<1 —s utolsó állomásán, a koncent­rációs táborban. Olga, szemtől szemben saját magával, — kénytelen feltenni a kérdést: vajon apja lánya-e, vajon megtette-e ő is a magáét? És a hallgató is — aki előtt le­pereg az apák nehéz és hősi élete — kénytelen megkér­dezni — méltó-e az ifjúság az elődök eszméihez, emléké­hez? Az író érdeme, hogy da­rabja e lelkiismeretvizsgálat- nak is beillő elmélkedésre al­kalmat ad és ezzel el is érte célját: Olgának a darabban feltett kérdésére a hallgató­ban visszhangzik a válasz: nem lehet beülni a készbe — minden nemzedéknek meg kell harcolnia a magáét. örülünk, hogy a Szemtől szembe a rádióból milliókhoz szól és segít harcolni az el­kényelmesedés és az új kis- polgáriasodás ellen. A hatás azonban sokkal nagyobb le­hetne, ha az eredetileg szín­padra írott darab a mikrofon előtt nem maradt volna meg színpadi műnek — vagyis, ha : az átdolgozó-rendező Gál 1st­RÁDIÓSZÍNHÁZ SZEMTŐL SZEMBE akaratlan, foglalkoznia kell ezzel a kérdéssel. A jót na­gyon könnyű megszokni, s másfél évtizeddel a felszaba­dulás után — a jó körülmé­nyek között — kissé elmosód­nak utak és célok, a második nemzedék elpuhul, vissza kell vezetni a helyes útra. Olga, a mártírhalált halt Kubes lánya, egy éjszakán, egy felelős állás betöltésével kapcsolatos tárgyalás előtt, szembenéz saját magával, egész addigi életével. Emlé­keiben, régi fényképek, ira­tok, levelek rendezése közben — megelevenedik a múlt és a hallgató előtt kibontakozik a kommunista forradalmár Jan Kubes alakja, — akinek Masaryk és Benes Csehszlo­vákiájából menekülnie lcel- lett. „Látjuk° őt a Szovjet­unióban, tevékeny emigráns­ként, majd a spanyol polgár- háború nemzetközi brigádjá­nak sebesült harcosaként, ké­sőbb illegális pártmunkán Csehszlovákiában, a német megszállás idején s életének Oldrich Danek színházi rendező most 33 éves. Huszon­két esztendős kora óta hat darabját mutatták be cseh­szlovák színpadokon. Leg­utolsó * színműve, a Szemtől szembe — 1959-ben került a. közönség elé. A Rádiószínház november 2-i adása magyar- országi ősbemutató. A dara­bot eredeti, színpadi formájá­ban a Madách Színház elő­adásában hamarosan megis­meri a színházlátogató közön­ség is. A Szemtől szembe, ma, ti­zenöt évvel a felszabadulás után, rendkívül aktuális kér­désre irányítja figyelmünket, a szocializmusban felnőtt fia­tal nemzedék elkényelmeske- désére, nyárspolgári életmód­ra valló hajlamára. Vajon mi az oka ennek az állapotnak és hogyan lehet vele megküz­deni? A darab legnagyobb : érdeme éppen ennek a kér- 1 désnek a bátor felvetése. A ! fiatal szovjet irodalomnak is ! volt hasonló problémája a í húszas évek végén, a harmin- \ cas évek elején s nálunk, Ma- ! gyarországon is, a hasonló \ körülményekből eredően, ész- í lelhető ez a jelenség, nekünk \ is küzdenünk kell ellene, a \ mi irodalmunknak és nevelési í rendszerünknek is akarva-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom