Pest Megyei Hirlap, 1960. november (4. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-27 / 280. szám

I960. NOVEMBER 27. VASÁRNAP

nnr

MECrEI

LEANYVÁSÁR

A Fővárosi Operettszínház felújítása

FILMEKRŐL:

ROVERE TÁBORNOK

Azt hiszem, nem tévedek, amikor azt állítom: egy ideig nem lesz gondja a Fővárosi Operettszínház vezetőinek, milyen darabot mutassanak be. Jacobi: Leányvásár című operettje ugyanis — a látottak alapján — tartós sikernek ígérkezik. Nem véletlenül. Jacobi imrnár klasszikussá vált muzsikája méltán sorakozik a nagy operettszerzök: Kálmán, Lehár, Huszka, Szirmai alkotásai mellé. Ez a dallamdiís, kedves muzsika évtizedek óta slágere a pesti utcának, s most, a felújítás alkalmával is üdén, frissen csillog.

Ez elsősorban az Operettszínház előadásának az érdeme, mert szinte teljes egészében érintetlenül hagyták Jacobi muzsikáját. Talán csak annyi változás történt a régebbi Leányvásár előadásokkal szemben, hogy több a tánc — ez azonban csak nyeresége az előadásnak. Ami a librettót illeti, azon már alaposabb változtatásokat eszközölt Darvas Szilárd, de nyomban hozzá kell tennünk: ezek a tapintatos, finom tollal írt változtatások az előadás erényére válnak. A mulatságos vadnyugati történet lényege így is megmaradt, Darvas Szilárd csak az idők porát fújta le a régi kéziratról,, s ezzel akarva-akaratlan köze-J lebb hozta a történetet a mó-J hoz. Az operett főhőse, Tomi Migles, népi figurává lépett j elő, az igazság oltalmazójává, { így magát a történést is őszin-l tébbnek. igazabbnak érezzük,J hozzánk közelebb állónak. Azt ilyen változtatás — vélemé-t nyem szerint — csak hasznára J válik az operettnek; kedve-J sebb, közvetlenebb a ma néző-J je számára, s ezért a harma- J dik felvonás végén egy kelle- 5 mes élménnyel gazdagabban J távozik a színházból — s ez j sem utolsó dolog! \

A rendező: Nagy György, J láthatóan feladata magaslatánJ állott. Biztos, kézzel fogja össze \ az együttest, harsány derűvel, \ sziporkázó ötletességgel állít-! ja a néző elé a cselekményt Egyetlen dologban hibázott ta-\ Ián: a harsányságot néhol már\ túlzásba viszi, elsősorban az \ első felvonásban, ahol a pisz- \ tolydurrogtatás, a hangos kocs-: majelenetek néha ugyancsak\ próbára teszik a nézők idegeit.; Mi több: ez a felvonás — rész-\ leteiben — túlságosan revü-“, szerű, pedig a jelen esetben \ csak operettről van szó! \

Németh Emil:

VAS

A mélység volt az én hazám, A boldog ősidőben.

Körülölelt az ősmagány A rejtett sziklakőben.

De leszállt hozzám az ember, A nyughatatlan vágyú És lett belőlem lánc, bilincs És lett' belőlem ágyú.

So'k ezerféle holmi És lett belőlem ekevas,

És minden rabság ajtaját Kulcsommal én nyitom ki.

Káröröm

Egy héten csak egy fehér szállal gyarapszik nyári fejdíszem, s nézzétek, mégis milyen gyorsan megőszülök majd teljesen.

Egy ősz szál bujkált csak hajadban, s mohón meglátta gyors szemem.

Tíz év jogán te még tavasz vagy, de csak, mint én is — védtelen.

szakadékot nem tudták betölteni szavakkal.

— Mit csinál most Jóska?

— Azt írja, képzeld, hogy már egészen jól van. Megszerették, meg ő is őket. Jövő héten beiratkozik a gépésztanfolyamra. Engem is hív. Mondd Laci. te nem jönnél fel Pestre?

Laci kérdően nézett a lányra. Az ő fejében is megfordult már ez a lehetőség. Volt, amikor úgy lebegett előtte a főváros, mint a nagy lehetőségek hazája. Megpróbálta tervekben beleélni magát. Nem ment. Nem érezte a vágyat, a város szomjúságát. Itthon kell maradnia. Már nem is gondolt rá. Teljesen elfelejtette. Még a tervez- getés emlékét is.

— Mit csinálnék odafenn?

— Hát azt, amit a bátyám. Igaz, még csak segédmunkás a Csepeliben, de... Meglásd, jövőre jobb lesz neki. Akkor én is felmegyek hozzá.

— Majd lesz? Hát az is biztat valamivel, hogy lesz? Hát lehetőség, „lesz”, van idehaza is. Ha nemcsak álmodozunk, akkor nem kell elszaladnunk. Csak rajtunk múlik minden. Egy kis szemrehányással nézte végig a lányt. íme, itt van. Akit legjobban kedvel a lányok közül, alvi a legbátrabb, a legügyesebb a lányok közül, az is elmenne. Miért? Nem. Ezt nem engedheti. Nem is engedi. Eddig gyáva volt. Most majd nekikezd. Istenigazából. Ma szerda van. Holnap csütörtök lesz. Az lesz a napja. Mert akármit csinál is, de

nem engedheti. Megmutatja, hogy...

— És te ott fenn? Társta- lan lennél, még ha ott is van a bátyád. Idegen emberek, idegen viszonyok. Jól érez- néd magad? Amíg beleszoknál, kilencszer megúnnád. És szégyellnél visszajönni. Én meg? Én minek menjek? Szakma nélkül mit érek ott fenn? Menjek gyárat söpörni, vasat rakodni? Nem tudom miért.

— Itthon vagy, és azt sem tudod, hogy miéit. Hajnalban kelsz, késő délutánig hajtod magad. És bámulsz magad elé, mint most. Miért? Tudod, hogy miért csinálod? Felelj nekem, Laci!

— Erős vagyok? és legyintett egyet. Gyöngének érezte magát. Tudta jól, mire akar kilyukadni a lány. Hiszen való igaz: kényelmesebb a nyolc óra munka, a városi élet is biztató valami. De miért kell megfutamodni? Itthon nem lehet? A tsz-nek is kell a képzettebb ember! Holnap majd kötéllel fogják a szakembert? Hiszen mostanában mennyit cikkezik erről az újság. Az öregek még nem nagyon törődnek vele. Csinálják, amíg csinálni tudják. Ezalatt meg elszöknek a fiatalok. Elmennek Pestre, meg a városokba, mert megfutni könnyebb, mint nekifogni, és tenni valamit.

— No, de elanyátlanodtál. Erre ugye, nem tudsz felelni, Laci?

Erre tudna ő csak igazán. Ez rágja, marcangolja belülről isten tudja mióta. Hiába

lenne a te magyarázatod? No, most miért hallgatsz?

Egészen belehevült,

még gesztikulált is hozzá. Közben már lassan beszürkült. Mentek egymás mellett. A szél is felerősödött, száraz szénaszagot lebegtetett meg a levegőben, Laci

szusszant egy nagyot, apróbbra fogta a lépést, azután újra megszólalt:

— Tudod, én azt akarom, hogy tegyünk. Minél előbb. Már holnap. Tudom, hogy elsőre talán nem is értenék meg. Neked is több kell. Nekem is. Józsinak. A többieknek. Hát miért ne kezdjük el, mindjárt holnap? Miért szaladnánk el? Te az előbb azt mondtad nekem: erős vagyok. Én meg inkább így mondán,ám: erősek vagyunk. Csak nem vagyunk elég bátrak. Mert ha holnap szólok az elnöknek, hogy: elnök elvtárs, csináljon nekünk egy tanfolyamot! Fiúknak is, lányoknak is. Nekünk valamit a gépekről. Megismerni. Lehet, hogy megcsóválná a fejét, és maradna ennyiben. De ha más is menne hozzá. És holnapután is mennének. Tudja ezt ő, és majd segít is nekünk. Ha nem így lenne, elment volna ő is. Miért maradt mégis? Mert erősebb nálunk. S ha mi nem félünk kérni, akkor mi is erősebbek leszünk. Akkor nem érezzük gyámoltalannak magunkat, és nem kell Pestre mennünk. Ha az öregek nem értik meg, akkor is megmutatjuk nekik: Csak eredményekkel lehet meggyőzni a kétkedőket!

— De jó neked Laci! Te hiszel ebben! — és kétkedve nézett a fiúra.

— Te is hiszel, Rózsi. Csak valahogy másképpen, mint én. Te is elszaladnál. Maradni — ez nehezebb. Hát miért ne válasszuk a nehezebbet? Erős vagy te is! Nagyon erős. Mert itt vagy, és

■jyrem véletlen, hogy erre a li csehszlovák filmre felfigyeltek, s nem egy elismerés, sőt: fesztiváli díj is bizonyítja, hogy alkotói jelentős művet formáltak.

Csehszlovákia német megszállásának napjaiban vagyunk. Az ellenállók most gyilkolták meg a német helytartót, s a fasiszták könyörtelen megtorló hadjáratba kezdenek, s ebben a megtorló hadjáratban mindegy, hogy ki kerül eléjük: fiatal, öreg, asszony, férfi, nem számít, falhoz állítják, megölik, mert tehetetlen dühükben nem tehetnek mást. Velük szemben egy egész nép, velük csak maróknyi áruló, gerinctelen ember. És ebben a megtorló hadjáratban emberek magasodnak hősökké, holott még az iskolapadot sem hagyták ott, s emberek buknak el, mert gerincűk semmivé lett, mert nem ismerik az

,XX-SX^.VnNXXWCXXX'^XxXXXXXV^XXXXXXXXXXXXXV<V

beszélsz velem erről. Én meg < azt akarom, hogy még erősebb J legyél. Mondd, nem segítenél J nekem ebben a munkában? J — és szemével végigsimítot- J ta a leányt. Kicsit apóskod- J va, egy kicsikét több hittek J

A szélső háznál visszafor- {

dúltak. Fülükbe csapott a \

kocsmából kiszűrődő daná- J

szás. A kultúrház ajtaja J

zárva volt. Előtte nem ácsin- J

gózott senki. Csütörtökön \

lesz csak film, mit keresnének J

hát ott az emberek ma. J

*

A kispadokon öregek pi_ j páztak beszélgettek. Laci fü- j lét megütötte valami: Hogy : gyorsabban menne, ha több ! „mehánikus” volna. így í mondták, ilyen hagsúllyaí. í Minden gyorsabban menne. ; Még a téli munkák is. Laci \ felkapta a fejét

— Itt van hát. Hallod! Az ! öregek is érzik. Csak eddig i ők se beszélték rőla. Nincs : itt hiba semmi! Gyere! Nagy i dolgok születnek most itt-: hon! — és mintegy bizony-; Ságképpen megszorította a I leány kezét. Nem önkéntele- i nül, hanem akaratával, és tar- i tott-a is tovább a tenyerében i a lány kezét. Rózsi hagyta.

Néhány lépés után újra ] megszólalt Laci:

Ég akkor Jóska is visz- ' szajöhet. Minek maradna ott i fenn? Ha írunk neki ketten, ; biztos, hogy hazajön. Ugye?

Rózsi nem válaszolt. Csak nezett egy kicsit bizakodó szemmel. Hosszan, a fiúra. Az meg megszólalt még egyszer:

— Menjünk gyorsabban. Nap van még ma is!

Jana Brejehová

Í js önnyű lenne azt mondani,

\ hogy jó és rossz csap ösz- \sze a filmben. Több történik I itt: az emberség, a humanitás | csap össze az embertelenség- \gél, a cinizmussal, egy maga- | sább elv, erkölcs csap össze itt ja „felsöbbrendű faj” farlcastör- ivényeivel, erkölcsével — ha az j annak nevezhető —, két világ i harca ez. Hogy melyik világ a •győztes? Látszatra az ember- • télén világ, a Gestapo uralta \ világ, a gyilkosok világa. Hi- J szén a három diákfiút kivégez- \ ték, s egyikük anyja is ott \ pusztul el a német titkosrend- J őrség kapuja előtt. De mégis: J a film, egyszerű, s ezért szug- J gesztív eszközökkel érzékelte- \ ti azt, hogy ez csak időleges J győzelem.

J Ezt a nehéz, első pillanatra J eléggé elvontunk látszó mon- J danivalót a film világos vonal- vezetéssel, egyszerűen mondja J el, az újszerű rendezői és képi i megoldások sem zavarják — { sőt: elősegítik — a film ily ter- {mészetű módszerét. A forgató- { könyvet — amely elsősorban Jalapja volt annak, hogy jó J film születhetett — a. híres J csehszlovák író, Jan Drdu írta. V rendezést szintén neves mű- J vész, Jiri Krejcik végezte. Ki- J magasló színészi alakítást elsősorban Frantisek Smolik (Má- } lek tanár úr) nyújtott a film- J ben, de nagyon tehetséges, fia- J tál művészt ismertünk meg J Vlastik niegformálójában, J Ivan Misinkben is. Jana Brej- J ahová bájos lányalakja is jól Jmegírt, s jól megformált sze- í rep.

í. Mészáros Ottó

minden Rózsi, ellenkezhetsz, akkor sem mész te el;

— Csak a gyávák mennek. Én akkor se. Tudom azt is, hogy miért. Van kiút ebből. Csak eddig féltünk tőle. Nézd, mi, fiatalok eddig semmit sem csináltunk. Ittunk, kugliztunk, táncoltunk, és vártuk a sült galambot. Hát mondtad te valakinek, hogy neked ennyi kevés? És Jóska mondta valakinek? Ugye, hogy nem. Jobbat nem látott, hát elment. Mert ami gyötör, az nem könnyű. Le kell rázni, akárhogyan. ' Még ha segédmunkásnak is szegődik az ember. Mondd, ez

A szereposztás kitűnő. Szinte kivétel nélkül mindenki a helyén. van. Németh Marika Lucyja bájos jelenség. A kitűnő primadonna énekhangja megkapóbb. Ha visszaemlék- szünk néhány évvel ezelőtti alakításaira, nyugodt szívvel

Lucy — Németh Marika

állíthatjuk: énekhangja, előadóművészete ma már érett kiforrott egyéniségre vall. Tom Migles szerepében Sárdy Jánost látjuk viszont a színpadon. Remek figurát formál

Xxxxx,xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxvxxxxxxxxx->.x'

szinte az az érzése az ember-£ nek, hogy ezt a szerepet egye- £ nesen Sárdyra írta a szerzői J Végre a helyére került a íe-J hetséges operettszínésznő, $ Mednyánszky Ági is. Bessy-je^ megnyerő jelenség, kedves és % üde. Legfőbb erénye mégis■ a'j tánc. Azt hiszem, nem téve-$ dek: legjobb táncos-szubret-f tűnik pillanatnyilag. A két Rot-% tenberg gróf szerepében két% népszerű táncos-komikusunk J ragadja magával nem egyszer£ a nézőt: Latabár Árpád és Rá thonyi Róbert. Valahányszor J megjelennek a színpadon, jó-J ízű kacagás hullámzik végig a í nézőtéren. ^

Az együttes többi tagja isJ megállja a helyét. Képessy Jó- ^ zsef Harison ja kifejező. A ki-i sebb szerepekben Szoó György, J Márkus Ferenc, Mindszenthy J Magda és Csanaki József szín-'“, tén jelentősen hozzájárul azl előadás sikeréhez. A tánckar is ! jó, csak ... szegényes. Nem hi- J szem, hogy egy ilyen remekJ kiállítású darabnál csak háti táncosnőre tellene az Operett- \ színháznak.

Prukner Pál ;

*

*

Falu Tamás:

K

ét részből áll ez a film. még akkor is. ha alkotói nem így akarták. Két részből, két ellentétes részből, ahol a második rész (Roveré tábornok a börtönben) emelkedik a téma megkívánta művészi \ magasságba, míg az első rész ; elnagyoltsága, egyes részletei- jnek odavetettsége inkább csak i magyarázó „szöveg” mindah- ; hoz, ami később történni fog. j Ez a kettősség talán legin- ; kább oka annak, hogy a hír- jből már ismert és nagyon várt -film bizonyos mértékig csaló- jdást okoz az embernek, töb- jbet várt. mint. amennyit ka- jpott.

' Egy .szélhámos — hőssé lesz. «így lehetne összefoglalni a (film cselekményét. Ennek a ! folyamatnak az ábrázolása ; nem könnyű, hiszen roppant ; bonyolult, sokrétű, s nem egy- jszer „filmszerűtlen” is. hiszen Ja belső történések ábrázolása {állítja a legnagyobb Dróba elé {a filmművészeket. A Rovere Jtábornok pedig ilyen belső J történések sora. s hogy annak Jegy részét, sikerült hitelesen Jés jól ábrázolni, az bizonyítja a £ film neve« alkotóinak tehetségét. Mégis: nem egv részlete Ja filmnek elkapkodott, s sa.i- Jnos, nem egyszer döntő pilla- Jnatai a filmnek. A belső át- jj alakulás ezernyi fázisát a {film olykor kénytelen volt {egy-egy képpé tömöríteni, s Jez eredményezi fentieket. Ami Ja film alapjául szolgáló no- Jveilában kidolgozott — annak ■Jidején a Nagyvilág közölte a v novellát — azt a film egy- jísgy kockában igyekezett érzéki keltetni. s bár egv filmkockáival sokat lehet elmondani, de ÍJ egy telieo folyamatot ábrázol- ÍJni lehetetlen.

jj E gyengék ellenére nem véletlen, hogy a Rovere tábor- íj nők a tavalyi velencei film- J fesztiválon megkapta a nagyíj díjat. Nem véletlen, mert hi- jjbái ellenére is témája bátorságánál. s művészi megvalósí- ÍJtásának magas fokánál fogva Jjérdemes volt arra. Grimaldi ^..ezredes.”, a reménykedő em- ^ berek vámszedőjének alakja jj— történelmi valóság volt s ^fasiszták által megszáll! jj Olaszországban. Grimaldi — ^Bardone. a volt tiszt, volt szí- ínész. jelenleg kártyás, hogv a háború zűrzavarát kihasználnia. visszatér régi mesterségé- ÍJ hez. a szélhámossághoz. De jj rajtaveszt. Börtönbe kerül, í ^ott a Gestapo-parancsnok el- Jjképzelése szerint. Rovere tá- i> boronokot. az ellenállás egyil Í vezetőjét kell alakítania, azért n hogy a Gestapo elfoghassa az ellenállási mozgalorr

egy másik vezetőjét. A gátlástalan kalandor — Grimaldi — Bardoni — bele is megy a játékba. De a börtönbe zárt emberek között, akik biztosak a rá.jukváró halálban, rádöbben szerepének aljasságáx’a. s bár megtudja, ki'csoda a másik ellenállási vezető, nem árulja el. hanem emelt fővel vonul, a többiekkel együtt a kivégző osztag puskái elé.

E

z a hőssé válás, vagy inkább ebben az esetben: ez az emberré válás a fasizmus elleni harcban jelkép, nem egy ember mássá, magasabb értékűvé alakulását jelzi. hanem az emberek mássá, magasabb értékűvé válását. Azt jelzi, hogv a fasizmus ellen az emberek szálltak harcba. s még azokat is magával ragadta ennek a harcnak nagyszerűsége és pátosza, akik addig a társadalom legzüllöt- tebb. legerkölcstelenebb rétegéhez tartoztak.

Rossellini, a rendező bátran élt a témaadta lehetőségekkel. Az ember ugyanazt a Rossellinit. leli meg ebben a filmben, azt a humanista, haladó művészt, mint annak ideién, amikor világhírű alkotását. a Róma., nyílt várost bemutatták. Öröm ez. hiszen Rossellini körülő úton jutott vissza erre az útra. c ennek a kerülőnek nem egv keserű állomása volt. De hogy itt találja meg igazán önmagát, hogy itt érvényesülhet igazán tehetsége én szenvedélyessége, azt a régi nagy siker mellett

az úi. a Rovere tábornok bizonyítja.

Különösen a film második ..részében” mutatkozik meg Rossellini tehetsége, amikor a börtönbe került Rovere tábornokot — Grimaldit ábrázolja. Itt emelkedik magasra a film hőfoka, itt sikerül egy- egy jelenettel mindazért kárpótolnia. amit a film első felében elnagyolt, itt sikerül olyan megrendítően igaz és szép figurákat teremtenie, mint Banchelli. a borbély — kommunista ellenálló alakját. És itt sikerül lefaragni azt az akaratlan, de kétes szimpátiát Grimaldi alakjáról, amit az első részben iránta éreztünk, s helyette az érzések azonosulásának szimpátiáját megteremtenie. Grimaldi a film végére — magatartásában — igazi Rovere tábornokká lesz. Az egyszerűség, ahogyan a film utolsó kockái mindezt bemutatják, ritka emlékké teszik a filmet.

A Rovere tábornok sikerét nemcsak Rossellininek, hanem a szélhámos — tábornok szerepében remeklő Vittorio de Sicanak is köszönheti. Sica művészi pályafutásának eddigi legjelentősebb állomása ez az alakítás, eszköz- telen. egyszerű, hatásvadászattól mente.s játéka bizonyítéka annak, hogy ez az ismert művész nemcsak könnyed szerepek megformálására képes, hanem remekül oldia meg az ilyen nehéz, bonyolult, feladatot is.

MAGASABB ELV

emberség legalapvetőbb feltételét: a hűséget, a becsületet.

A film a jellemeknek s embereknek ezt a harcát sokrétűen kibontva, sokágú cselekményszálon megelevenítve mutatja be, s közben olyan maradandó figurákat rajzol, amelyek kitörölhetetlenül belevé- södnek az ember emlékezetébe.