Pest Megyei Hirlap, 1960. november (4. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-23 / 276. szám

1930. NOVEMBER 23. SZERDA MrcYEi ■SJ&rlait A PIPAGYÁROS Mielőtt hozzákezdenék a Szatmári-család történetéhez, helyre kell, hogy igazítsam a Hétfői Hírek március L4-én megjelent egyik kis írását. Azt állítja ugyanis a Pipák­ról szóló cikk szerzője, hogy Pesten, a Vitakovics Mihály utcában dolgozik a pipaké­szítés utolsó magyar művé­sze, Dávid Sándor. Nos, lá­togasson csak él Nagykő­rösre a cikkíró, találkozhat ott egy még híresebb mes­terrel, aki több, mint fél év­százada faragja már a szebb­nél-szebb pipákat. Neve. Szatmári Imre, rangja: a magyar gyökérpipa-gyártás megteremtője, művésze. Szatmári Imre pipafaragó mester, Nagyszalontai job­bágyősök unokája. Nagyap­ja, Szatmári István 1843-as honvéd főhadnagy, egyszerű csizmadiainasként kezdte pá­lyafutását. Pedig mint a Sza- lontai Kalendárium is bizo­nyítja, jófejű gyerek volt. öt évig Arany J anosnak is ta­nulópajtása, s ő maga is ír vagy másfél kötet verset. De hiába forgatja olyan ügye­sen a pennát, szülei nem tud­ják taníttatni, elszegődik csizmadiának. A keserves inasévek után Désen éri utol a kato­nakötelezettség. Tudja, hogy nem kerülheti el sorsát, ön­ként áll be a császári had­seregbe. Tíz évig szolgálja Ferdinandot és nem sokkal az után, hogy visszakerül Ma­gyarországra, kirobban a márciusi forradalom. Amint Pesten elhangzik a Talpra magyar!, Szatmári Ist­ván csizmadiamester az el­sők között jelentkezik a ké­sőbb sok-sok győztes csa­tát nyert harmadik zászló­aljba. Felsorolni is nehéz lenne, hányszor tűnik ki bajtársai közül félelmet nem ismerő bátorságával. Buda ostrománál lesz szakaszveze­tő, s a dicsőséges tavaszi hadjáratban már mint fő­hadnagy vezeti századát. A vi­lágosi fegyverletétel hosszú bújdosásra kényszeríti Szat­mári Istvánt, de végül is a csizmadiamesterség nyújt neki menedéket. Küzdelmes napok következnek ezután, hiába ül a suszterszék mellé, nehezen keresi a család ke­nyerét. Kapcsolata ezután sem szűnik meg az emigrá­cióban élő Kossuthtal. Neme­sített rózsákat küld Turinba a bujdosó vezérnek, és ma is őrzi a család azokat a leve­leket, amelyeket Kossuth írt volt tisztjének. Nagykőröst Arany János is megszerette, itt telepszik le később a költőt tisztelő Szatmári István egyik fia: Szatmári László. Előzőleg Pozsonyban tanul a jófejű fia­talember, majd bejárja az országot, s 1885-ben Nagy­kőrösön megalapítja az or­szág első dohányzócikk gyártó üzemét. Akkoriban még leg­inkább csak cseréppinákat használnak idehaza. Sárga- réz-kupakos, pirosra égetett csíbukókból pöfékelik az erős magyar dohányt, s ünnepeken veszik elő a cifrára faragott tajtékokat. Gyökérpipa csak a gazdagabb' földesurak pipatóriumában található. Külföldön már ön­álló pipagyárak működnek, nálunk itt-ott dolgozik el­vétve egy-egy pipaíaragó. Szatmári István nagy szak­értelemmel vezeti a kis üze­met- viszont mée nagyobb ér­deklődéssel fordul az érdekes foglalkozás felé. fia: Szatmári Imre. Jóformán gyerekembei még. amikor a szakmában már mesternek vall hatja ma­gát. Pompás gyökérpi pákái farag úiabb és újabb model­lekkel leni mea édesapját Nemcsak Nagykőrösön dolgo­zik. hanem végigjárja a híre­sebb külföldi mesterek oipa- gyártő műhelyeit is így az­tán még alaposabban megis­merkedik a nípagyártás tudó mányával Terve hogy édes nőin mflhe’vét géperőre be­rendezze. 1919-ben válik való ra. Átveszi az üzemet- JBur- genlandból szakembert és pi- pamaró-gépeket hozat be. s csakhamar hozzákezd a gyö­kérpipa gyártásához. Remek­beszabott modelljeit ettől kezdve sorozatban gyártják a gépek: körtefából, szilvafából és korzikai rózsagyökérből. Rövidesen hírnévre tesz szert a körösi pipaüzem. Szat­mári Imre pipái eljutnak New Yorkba. Los Angelesbe, s a világ, legkülönbözőbb tá­jaira. Berlin elismerő okleve­let ad a mesternek. London ugyancsak érdeklődik a Szat­mári-féle gyökérpipák iránt. Közben az Iparkamara 5000 pengő állami támogatásban részesíti a kisüzem tulajdono­sát Most már a korszerűsítés­ié is lehetőség nyílik. Nemcsak kitűnő pipákat gyárt a kis üzem. hanem nagyszerű szakembereket is nevel. A mester újabb és újabh pipatípusokat készít és újfajta dohányzó- cikkeket is előállít. A nagykő­rösi ..pipagyár” — így neve­zik a helybeliek — ekkor még csak nyolc emberrel dolgozik. Szatmári Imre a tucatnyi ok­levél mellé az aranykoszorús mester címet is megkapja. Közben kitör a második világ­háború. s a felszabadulás után a ..pipagyár” állami tulajdon­ba kerül. Szatmári Imre. mint az or­szág legkiválóbb pipakészítő- ie jelenleg is a nagykőrösi ..pipagyárban” dolgozik. A kis üzem azóta összehasonlíthatat­lanul megnövekedett, már több mint 150 munkásnak biztosít megélhetést. Külön bútorgyártó részlege, fafeldol­gozó üzeme van. A pipagyártó üzemet Imre bácsi irányítja, az utánpótlást is nagy hozzá­értéssel neveli. Imre bácsi augusztusban töltötte be a 70. évét. de korántsem látszik ennyinek. Állandóan utazik, levelez, mert mint mondja, nem elég a szép pipákat gyár­tani .el is kell adni azokat. Amikor esténként hazatér, kis műhelyében tovább foly­tatja a munkát. Fúr. farag, újabb pipatípuson dolgozik. Egész sor újítás fűződik nevé­hez. több tó eredményt ért el a gyü­mölcsnemesítés terén is. a másik tucat oklevél, amely odahaza az előszobáját díszíti a saját nemésítésű almáiról, •különféle gyümölcseiről ta­núskodik. Mintagyümölcsöse többször ámulatba ejtette már a gyümölcstermesztő szakem­bereket . . Súlyán Pál Megszüntetik néhány | cigarettafajta gyártását 1 A Belkereskedelmi Minisz-1 téritim illetékes főosztályával jf megállapodva, 1961. január | elsejétől az alacsony keres- í letre való tekintettel meg-1 szüntetik a szopókás Béke, a í Virginia, a parafás Mírjam, a ^ Derű cigaretta, továbbá a deb- ^ receni szivarkadohány, vala-^ mint a Hortobágy pipadohány ^ gyártását. (MTI) KÉT KÉP ÉRDRŐL Friss almák a tó fenekén Sajtótájékoztató a műanyagról Naponta 60—70 kg gombát szednek a Búzakalász Tsz pincéjében. Növelték tiszta nyereségüket a földművesszövetkezetek jelentős találmánya is volt már. Nemcsak a pipa­készítő iparban szerzett érde­meket, hanem figyelemre mél­Mindenütt az országban taggyűléseket tartanak a föld­művesszövetkezetek, amelye­ken a vezetőség beszámol a szövetkezetek ez évi tevé­kenységéről. Kocséron a kilenc földmű­vesszövetkezeti boltban fél­millió forinttal több árut vá­sárolt a lakosság januártól, szeptember 30-ig, mint a múlt év hasonló időszakában. Túlteljesítették baromfi- . és tojásfelvásárlási tervüket1 is. A földművesszövetkezet 75 mázsa csirkét és több mint 500 ezer darab tojást vett át a termelőktől, 75, illetve 51 százalékkal többet a ter­vezett mennyiségnél. A há­romnegyedévi tiszta nyeresé­get 220 000 forinttal növel­ték. A takarékszövetkezet 46 ezer forint részjegyalappal rendelkezik, ebben az évben eddig 760 ezer forint össze­gű kölcsönt folyósítottak. Csernőn az idén tatarozzák — saját erőből — az egyik boltot és szikvízüzemet léte­sítettek. A taggyűlés kíván­ságára ezentúl a boltokban Erra-tápszeirt is tartanak, amit eddig Cegléden tudtak csak beszerezni. Abonyban a méhész szak­csoport a szerződésben vál­lalt 42 mázsa mézen felül további tíz mázsát adott át a helyi földművesszövetikezet- nek. A kiskereskedelmi bol­tok háromnegyedévi tiszta nyeresége 473 000, a vendég­látóipari üzemeké pedig 270 000 forint. A sokat kifogásolt, s a tisztaságáról nem éppen híres „talponálló“ helyén rendezték be ezt a modern, „csupa üveg, csupa fém” bisztrót, a balatoni műút mentén. (Gábor Viktor felv.) Magyarországi Bach-kiadványok a lipcsei múzeumban A lipcsei Bach-múzeumban állandó kiállításon mutatják be a nagy zeneszerzőre és munkásságára vonatkozó em­lékeket, kéziratokat, nyomtat­ványokat. A múzeum igaz­gatóságának kérésére a Ma­gyar Zeneművészek Szövetsé­ge olyan kottákat, könyveket, hanglemezeket küldött Lip­csébe, amelyek ' tanúsítják, hogy hazánkban milyen ele­ven a Bach-kultusz, milyen művek jelennek meg kották­ban és hanglemezeken, tudó saink pedig foglalkoznak ; halhatatlan német zeneszerz tevékenységével és arról újab adatokat kutatnak fel. nét hozni ezt-azt. világot lá­tok, mindezt, államköltségen, nekem semmibe sem kerül, távol leszek az asszonytól, ez sem megvetendő, egyszóval alig vártam, hogy induljunk. Jucika kihozta a feketéket meg a konyakot. Bató ívott, folytatta: — Igaz. gyanús volt a do­log, amikor már itt elkezd­ték: nehézségek, új légkör, más nehézkedési törvény s így tovább. No. persze, okos­kodtam. egy Batóval nem fog­tok ki. Nehézkedés ide vagy oda, nekem mindegy, pár hó­nap. azután agyő. bepakolok, indulhatunk hazafelé. Hogy mit pakolok be, azt ugyan még nem tudtam, de mondom, ha mást nem. ritka ásványt, az is valami. Fújt egyet, rázta a fejét, látszott, hogy még gondolni sem szeret rá: — De amikor odaértünk, elegem lett. Sehol semmi, ko­pár. ronda vidék, tiszta krá­ter, burok a fejen mert még levegő sincsen, ‘nahát ez nem nekem való! Az első napok még elmentek valahogy. 'ínig szétnézett az ember, de azután unalmas lett. Meg nyaggattak is. hogy telepes vagyok, dol­gozzam a többiekkel egvütt. Nahát ez már sok volt: Nem elég. hogy ott A'an az ember, még dolgozzon is. Azt a' sógor közbenjárása nélkül i«? csinál­hatom! Fénytáviratoztam a sógornak, hogy rendeltessen azoor'"1 vissza — És? \ — Vissza távira tozo+t. hogv szó sem lehet róla. De persze én kifogtam raita! Uira táv­iratoztam. hogv: azonnal, mert ..romlandó”. G> persze elértette a dolgot, arra gon­dolt. hogy valami olvnt sike­rült beszereznem, ami rom­landó. tehát gvorsan haza kell szállítanom, s hazarendelt* Rápinézett elégedetten, én leállítottam a magnót a zse­bemben, s fizettem. A szer­kesztőség felé repülve már fogalmaztam a riportot, ilyen címmel: A pórul járt protek­ciós. Alcímek: Miért jött vissza a holdból Bató Pál? 00 Miközben szerkesztőmnek referáltam, elégedetlenül né­zett rám: — Maga túlzottan kiélezi i a dolgokat fiam! Hiszen le­het-e csak így nekimenni a Bolygóközi Főtanácsnak? Nem lehet! Az egész űrt magunk­ra haragítanánk! Szemlélet dolga ez az egész. Mert ha például úgy írnánk meg, hogy: Javítani kell a ká­dermunkán! Alcím: Ne sies­sük el a telepesek kiválasz­tását! Vagy úgy: Tovább kell javítani a telepesek kiválasz­tásának munkáját! — ügye, akkor nem sértődhet meg senki sem! Próbáltam vitázni, nem na­gyon sikerült. Lassan magam is beláttam, hogy nem "kell kiélezni a dolgokat, hiszen jövőre úgyis a holdon aka­runk nyaralni a feleségem­mel, s akkor egészen jól jö­het Bató sógora ... Visszavonultam szobámba, hogy megírjam a Bolygóközi Főtanács káder munkájának további javításáról szóló cik­ket, amikor csengett a tele­víziós telefon, s a képernyőn Bató szélesen vigyorgó képe tűnt fel: — Szerkesztő ur?! Örülök, hogy ismét látom. Csak azért hívtam fel, hogy közöljem: a Bolygóközi Főtanácson belül én lettem a holdi telepesek kiválasztásának intézője... a sógorom, hiába, rendes em­ber, nem maradt adósom a meccsjegyekért... Mészáros Ottó • * y $ Szerkesztőm feldúlt arca biztosított arról, hogy nem £ mindennapi a dolog, amiért ? hivatott. Azonnal a tárgyra ^ tért: ^ — Fiam! Azonnal kimegy ? a repülőtérre, mert most kap- ^ tam a táviratot, hogy Bató Jj Pál, aki a nemrég indult te- ^ lépés csoport tagja volt a Hol- ? dón, visszatér a Földre. ^ Nem értettem. Hogyan le- ^ hét azonnal visszafordulni egy ^telepesnek, aki hónapokig ké- ^ szült arra, hogy a Holdon ^ megtelepedve, meghonosítsa ^ az emberi élet ezernyi jelét a ^halott bolygón? Minderre per- ^ szó már csak a repülőtér felé ^ kereplő helikopteren gondol- 2 tam. \ , V. £ Az irányító tiszt szobájában ^ ezernyi műszer jelezte: a re­pülőjárat elindult a bolygó- ^ közi állomásról. ^ — Mit tud? — kérdeztem a ^ tisztet. ^ — Semmit. Fogalmam sincs, ^mi ütött ebbe az emberbe?! ^ Minek ment el? Ezer meg pzer más jelentkező lett volna. £ Azt hitte, hogy ott olyan ^ könnyű? ^ Közben a radarernyőt, fi­gyelte, amin kis csíkként hú- pódott a gép útja. Igazából ^ nem is repülőgép ez, amely a ^forgalmat bonyolítja le a ■^bolygóközi állomás és a Föld £ között, dohát a nyelv még • nem talált jobb kifejezést a . száguldó szivarra. Elszívtam egy cigarettát, s arra gondoltam, mit is írha­tok majd Bató Pál visszatéré­séről? De hiszen ki tudja, miért jött vissza?! m Végre ott álltam Bató Pál­lal szemközt. Tömzsi ember, apró, kifürkészhetetlen szem, konokul összecsukott száj. Ennyi és nem több, amit lát­hattam belőle. De mi van belül? Megrohanták a kollégák, de persze nem szólt egy szót sem. A televízió riportere csalódottan intett a technikus­nak, itt nincs mit felvenni! A kollégák is becsapták .jegy­zetfüzetüket, mit is jegyezze­nek bele? Bató Pál egyszerre elvesz­tette a rá irányuló figyelmet. Lesben álltam, s amikor lát­tam, hogy tisztul a levegő, hozzáléptem: — Bocsásson meg! Biztosan fáradt, jólesne egy fekete. Ha nem sértem meg ... Nem sértettem meg. Ott ül­tünk már a repülőtér elegáns bárjában, s miközben mohón szürcsölte a feketét, végre megszólalt: — Hát igen! Ha ez olyan könnyű lenne! De nem az. Én is azt hittem... Titokzatosan elhallgatott. Vártam, ö unta meg a hall­gatást: — Ha megígéri, hogy sen­kinek egy szót sem elmon­dom! Szívemre tettem kezem, jelezve, hogy ez természetes. E mozdulattal megindítottam a zsebmagnetofonomat, hogy szavait megörökítsem, nehogy még helyreigazítás legyen a dologból: — Szóval visszajöttem. Nem ok nélkül! Sőt. nagyon nyo­mós okom volt rá: becsaptak! Ezt olyan hangsúllyal mond­ta. hogy fel kellett sóhajta­nom. jelezve, teljésen együtt- érzek vele. — Becsaptak! És ki csapott be? Kicsoda?! A saját sógo­rom! Úgy történt, hogy a só­gor bekerült a Bolygóközi Fő­tanácshoz tisztviselőnek. Mondtam neki: ez igen. végre e.gv olyan hely. ahol te tehetsz értem valamit, hiszen emlék­szel. mi mindent tettem én érted! Felsoroltam neki hány­szor hoztam meecsjegyet. sze­reztem olajkályhát, sőt: el­intéztem azt is. hogy tataroz­zák a házukat!*Nahát! Nem lehetsz hálátlan sógor, emlé­keztettem. rajta, ne legyél szégyenlős, szerezz nekem va­lamit Újabb feketét rendeltem a szőke Jucikétól. Bató megnyu­godva bólintott, s amikor meghallotta, hogy konyakot is kértem, nekihevülten folytat­ta: — Hét, hónapig vártam. Semmi. Jó. hát rendben van, nem hozhat haza egy űrhajót, hiszen mit is kezdenék vele? De hogy semmit? No. szóval jól megmondtam neki a ma­gamét! Erre elszégyellte ma­gát, c másnap már hívott is telefonon Hogy fel vetetett a telepesek névsorára! Hát per­sze megörültem. Mert mondta ám a magáét: hogy nagy na­pidíj. meg biztosan lehet cwi­A Sajtó Házában rendezett műanyagankét élő melléklete a rögtönzött kiállítás. Purmann Jenő, a Nehézipari Miniszté­rium főosztályvezetője a hazai alapanyag- és műanyagcikk- gyártásról tájékoz at: — Az ötéves tervben óriási szerep vár az új iparágra. A műanyagalkatrészek tartósab- bak, olcsóbbak és könnyebbek •a hagyományos anyagoknál. Nemcsak megmunkálásuk gyorsabb és egyszerűbb, de az igen drága,' nagysúlyú színes­fémeket is kiszorítja. Felhasz­nálási lehetősége pedig korlát­lan. Érdekességként megemlíti, hogy két vagon almát helyez­tek polyetilén zsákokba, majd a tófenék iszapjába süllyesz­tették. Fél év után olyan íze volt a kibontott gyümölcsnek^ mintha frissen szedték volna. J A feltett kérdések között^ szerepelt, biztosítják-e elegen-j dö szakember képzését az új J ötéves terv nagyszabású mű-* anyaglétesítményeihez? « Még nem megoldott problé-; ma — hangzik a válasz. A ku-; tatóintézetekben és az egyes; üzemekben már sokan tanul-; nak, de a műanyagtedhnika j annyira szerteágazó, hogy csak; az új létesítmények üzembe-; helyezésével lehet igazán az; adott feladatnak megfelelő; szakmunkásokat kiképezni.; Mindamellett szervezett iskolai i képzésről is gondoskodni kell.; Addig is nagy segítség a népi; demokratikus országok ipará-; nak sok tapasztalata. i (t) ;

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom