Pest Megyei Hirlap, 1960. október (4. évfolyam, 232-245. szám)

1960-10-16 / 245. szám

1960. OKTÓBER 18, VASÁRNAP 3 Kádár János eivtárs beszéde a Sportcsarnokban tartott nagygyűlésen (Folytatás az 1. oldalról) tatkoznak bizonyos határozott vonások. Az egyik jellemző vonás, hogy az egységes és szi­lárd szocialista front felveti az emberiség égető nagy kérdéseit és ezeket teljes álhatatosság- gal képviseli. A másik jellem­ző vonás: a nemzetközi élet­ben nagy súllyal jelentkeznek az általunk is elfogadott sem­leges országok küldöttségei. Nagy súllyal és olyan formá­ban, ahogyan korábban nem. Ebben feltétlenül szerepe van annak, hogy érzik a szocialista tábor támogatását. Ez megnö­veli autoritásukat, önbizalmu­kat, bizonyos mértékben még állásfoglalásukat is befolyásol­ja. Ezzel kapcsolatban Kádár János megemlítette az öt sem­leges ország által előterjesztett javaslatot, amelynek az volt a lényege, hogy Hruscsov és Eisenhower vegye fel ismét egymással a személyes érint­kezést. Mi, a szocialista orszá­gok képviselői tiszteltük és be­csültük az öt aláíró semleges ország képviselőinek jószándé­kát. Ennek a javaslatnak az lett a sorsa, hogy az Egyesült Államok visszautasította. Ér­dekes volt egy tekintélyes amerikai lap állásfoglalása ez­zel összefüggésben. A lao jellemezve, hogy hova jutott Amerika, azt írja: most először fordult elő. hogy olyan tényezők, amelyek korábban figyelték, elfogadták, követték és támogatták az Egyesült Ál­lamok állásfoglalását. most megmondják, mit kellene csi­nálnia az Egyesült Államok­nak. Ez kétségtelenül jelzi az Egyesült Államok politikai tekintélyének süllyedését. Kádár János a továbbiak­ban kijelentette, meg kell mondanom, hogy bár a szo­cialista országok hatásos fel­lépése a Szovjetunió képvise­lőinek érdeme, a jelen esetben a személyi kultusz veszélye nélkül nyugodtan lehet mon­dani, hogy Hruscsov elvtárs személyes érdeme is. Az Egyesült Államok kor­mánya elküldte elnökét a köz­gyűlésre. akinek felszólalását, javaslatait önök ismerik. Ami­kor e felszólalások után az amerikai újságírók megkér­dezték. mi a véleményem er­ről a beszédről, azt mondtam, hogy én többet vártam Eisen­hower felszólalásától. ztc Egyesült /íSítarno&tttik nvm volt egyetlen jelentős javaslata sem Hovatovább nevetséges hely­zetbe került a nemzetközi poli­tikában az Egyesült Államok. Az embereket érdekelte volna, mi lesz a nyugatnémet impe­rializmussal, mi lesz a hadibá­zisokkal, amelyeket a szocia­lista országok körül egész Európában és Távol-Keleten építettek. Mikor, és hogyan számolják fel ezeket? Ezután odaáll az Egyesült Államok ex reprezentatív képviselője és halálos komolyan azt javasolja: kezdjünk tárgyalásokat és egyezzünk meg abban, hogy azokon az égitesteken, amelye­ket majd az emberek elérnek, egyetlen .hatalom .se állítson fel katonai támaszpontot. (Derült­ség.) Ez. Volt'az egyik javaslata és a többi ehhez hasonló. Egy komoly és fontos javaslata volt az, hogy egyezzünk meg a fegyverzet ellenőrzésében. Ez viszont olyan javaslat, amely nem a háború elkerüléséhez vezetne, hanem éppen az ellen­kezőjére. Anglia képviselői fel­szólaltak ugyan az általános vitában, de semmi érdemlege­set nem adtak a közgyűlés munkájához. A franciák eluta­zásukig fel sem iratkoztak az általános vitában. És ez úgy, ahogy ott történt — nem jó! Mert sem a leszere­lésből, sem sok más kérdésből nem lehet semmi, ha az Egye­sült Államok, Anglia és Fran­ciaország kormánya nem vesz részt azok megoldásában és nem ismerteti világosan állás­pontját. A vitában a döntő és fő kérdés a leszerelés, a béke megőrzése és a gyarmati rend­szer felszámolása. Semmiféle sikert nem aratott az impe­rialistáknak az a manővere, hogy ezeket a kérdéseket va­lamiféle bizottságokban elte­metve. a közgyűlés összesen három kérdést tárgyaljon, amelyek közül kettő így hang­zik: a ..tibeti kérdés” és a „magyar kérdés”. Ezeknek a napirendre tűzését egyébként megszavazták, de a közgyűlés tárgyalásaiban nem ezeknek a kérdéseknek van súlyuk és je­lentőségük és nem ezek izgat­ják még azokat a küldötteket sem. a,kik egyébként napi­rendre tűzésüket megszavaz­ták. Kádár János, ezután a sem­leges országok egyes képvise­lőinek felszólalásairól és mun­kájáról szólt. A semlegesek közül egyné­hányat nagy és megrázó él­mény volt hallgatni. A felszabadult gyarmati né­pek képviselői büszkén, önér­zetesen, határozottan léptek fel népük függetlenségéért és bátran fejtették ki népük ál­láspontját, Legkiválóbb kép­viselőik közül is hadd említsem Nkrumaht és Fidel Castrót, akit az Egyesült Államok hi­vatalos körei nem nagyon sze­retnek. Castro négy órán át a latin ember szenvedélyességé­vel sorolta fel a tényeket, a bizonyítékokat, s meztelenre vetkőztette az amerikai impe­rializmust. Is ENSZ-beli erőviszonyok hordóséról Kádár elvtárs ezután arról beszélt, hogy ma az ENSZ- ben meg kell különböztetni a tárgyalásokat, a vitát, aztán pedig a szavazást és végül az ENSZ adminisztriációját. A vitákban, a haladás igazi szenvedélyes képviseletében a szocialista országok képvise­lői és azok a semlegesek a hangadók, akik valóban szív- vei-lélekkel képviselik népük szabadságát, a haladást. A szavazásnál nem így van. Ezen a területen még nincs fölényben a szocialista, álta­lában a gyarmatosítás elleni front. A szavazásnál egyelőre az imperialisták befolyása dönt, egyelőre az a helyzet, hogy a szavazatokat — saj­nálatos módon — nem a köz­gyűlési vitában elhangzott érvek, vagy a meggyőződés határozzák meg. Még inkább ez a helyzet az apparátusban. Az alkalma­zottak több mint nyolcvan százaléka az Egyesült Álla­mok polgára, ennek megfe- l In a, különböző osztályok tisztviselőinek arányszáma is Az. ENSZ-beli erőviszonyok még mindig egy korábbi helyzetet tükröznek, de azt lehet mondani, hogy körülbe­lül végét járja az a periódus, az a 15 év, amelyben ez a szervezet a valóságban az Egyesült Államok küldöttsé­gének végrehajtó szerve volt. Meggyőződésünk, hogy az ENSZ az alapokmány szel­lemében betöltheti feladatát, s mi harcolunk azért, hogy ilyen legyen, mert erre a nemzetközi szervezetre az emberiségnek feltétlenül szük­sége van. Kádár János ezután a né­pi Kína képviseletével kap­csolatos vitát ismertette. Nagy taps közben jelentette be. hogy a felszólalók 90 száza­léka követelte: a Kínai Nép- köztársaság foglalja el végre az őt megillető helyet az ENSZ-ben. Ugyanilyen arányban köve­telték a küldöttek — folytat­ta — a Mongol Népköztár­saság felvételét. Meg kell mondanom, hogy a kínai képviselet kérdésében szinte drámai volt a szavazás. Senki sem tudta ugyanis előre a szavazás eredményét, de va­lahogy mindenki érezte, hogy nem úgy fog lezajlani, mint tavaly. Az eredmény már ismert. Az imperialisták fölénye itt is csökkent, s legutóbb már azt írták az amerikai la­pok: nincs remény arra, hogy jövőre is meg tudják akadá­lyozni az ENSZ-lcözgyűlésen a kínai képviselet megvitatá­sát. Kádár János a követke­zőkben bírálta az ENSZ szerveinek összetételét. — Mi azt mondjuk, hogy a Bizton­sági Tanács összetételén vál­toztatni keli, mert az a 15 évvel ezelőtti helyzetet tük­rözi, s az öt állandó tagból az egyik a szégyenletes Csang Kaj-sek-klikk embere. A Biz­tonsági Tanácsban viszont nincsenek képviselve olyan új hatalmas erők, államok és népele, amelyek 15 évvel ezelőtt még nem éltek ön­álló nemzeti életet. Az „egy főtitkár” pedig nem alkalmas a mai nemzet­közi helyzetben. Mert vagy a kapitalisták embere — és ebbe mi nem törődhetünk be­le — vagy pedig egy kommu­nista lenne, és mi megértjük, hogy abba viszont ők nem tö­rődhetnek bele. Ezért javasol­juk, hogy a jelenlegi három nagy államcsoport képvise­az Egyesült Nemzetek Szerve­zetében, akik egyetértésben járnának el. amikor az ENSZ határozatainak végrehajtásá­ról van szó. Szólnom kell a „magyar kérdésről” is, csak egyetlen­egy összefüggésben — folytat­ta Kádár elvtárs. Érintkeztünk a legkülönbözőbb körökkel, amerikai kormányszervekkel, újságírókkal, más amerikai tényezőkkel. ENSZ-beli kép­viselőkkel. A legkülönbö­zőbb elemek felvetették: nem lehetséges-e valami kompro­misszum a magxjar kérdés ren­dezésére? Világos, hogy akik ezt az ügyet erőszakolják, az USA képviselői is — úgy lát­szik — keresik azt az utat, módot, ahogyan a tisztesség látszatával megszabadulhat­nak ettől a kérdéstől. (Derült­ség.) Ezen én nem töröm a fejem, mert nem nekünk kel­lemetlen ez a kérdés. Törjék a fejüket azok, akik cipelik a hátukon, mint púpot és szeret­nék már letenni. Kádár János a továbbiak­ban arról szólt, hogy az ame­rikai állampolgárok részéről túlnyomóan jóindulatú érdek­lődést tapasztalt. — A ma­gyar származású amerikaiak óriási többsége szolidáris a Magyar Népköztársasággal. (Taps.) Ezt felelősséggel állít­hatom — mondotta. Ez kül­sőségekben is kifejezésre ju­tott. Felkeresett a rokonszen- vezőknek több ilyen küldött­sége, pedig nem olyan egysze­rű eljutni a magyar misszióra, amikor a rokonszenv kifeje­zéséről van szó! — Itt szeret­ném megjegyezni, amikor ar­ról volt szó, hogy a küldöttsé­get vezessem, az egyik elv­társ azt mondta: ő egyrészt örül, másrészt kicsit nyugta­lan, mert ő ismeri New Yor­kot, én meg nem ismerem. Mondtam neki; én persze nem ismerem közelebbről New Yorkot, de akikre te gondolsz, azokat ismerem (derültség) és úgy vagyok, hogy ha már ta­lálkoznunk kell. szívesebben találkozom velük 1960. szep­temberében New Yorkban, mint 1956 októberében Buda­pesten, (Taps.) Ilyesfajta ta­lálkozók voltak — többször lőinek legyen egy-egy titkára tüntettek ellenem,. A. tüntetések kudarcba faliadtak A legelején, amikor a lendü­let még friss volt, körülbelül 80—100 tüntető jelent meg. El­utazásom előtt két nappal a sarkon már egyedül fütyült a Corvin köz egyik hőse, s köz­ben két amerikai detektív vi­gyázott rá. (Derültség.) Az új­ságok zöme őszintén megírta, hogy ezek a tüntetések ku­darcba, érdektelenségbe ful­ladtak. Azt is meg kell mondanom, hogy különböző elemek vol­tak a tüntetők között. Ez az aktív és naponta tüntető va­zallus csoport „középfokú ál­lapotában” 12—15 emberből állott. Kisebb részük volt 1956-os disszidens, nagyobb részük 1945-ös nyilas. Vannak másfajta dissizidensek is. Nem csinálok nekik ingyen reklá­mot, nem nevezem meg őket, mert Amerikában megtanul­tam, hogy reklámot nem csi­nálnak ingyen. (Derültség.) Mégis megnevezem a legöre­gebbet, akin ez már semmit nem segít, Eckhardtot. Van még több ilyesfajta ember, aki a későbbi szakaszban, 1947-ben és később ment ki. Ezek elhatárolták magukat Fábiántól, aki a tüntetőket szervezte. Ez mindenesetre említésre érdemes tény. Ami az amerikai hatóságo­kat illeti, az USA kormánya nem fogadott meleg szeretet­tel bennünket. Végrehajtó közegeikről annyit tudok mon­dani, hogy a maguk sajátos módján koiTektek voltak. Volt olyan kérdés is, amelyben teljes egyetértés volt köztünk ! és az egyik biztonsági detek­tív között. Amikor mondtam, hogy elutazunk, ő is örült, mi is örültünk. (Derültség) Aztán hozzáfűzte: annak is örül, hogy egészségesen távo­zunk. Mi is örültünk. (De végre mutatkoznak már pon­tok, amelyekben egyetértünk, mi magyarok és a hivatalos Amerika képviselői. [Derült­ség és taps.]) Kádár János ezután rámuta­tott arra, hogy Amerikában hihetetlen nyomás nehezedik a haladó erőkre, majd az élet- színvonalról szólt. — Az Egyesült Államokban igen jelentős belső infláció van — mondotta. — Nagyon magasak az árak. Megkérdez­tem egy embert, mennyi a fi­zetése? ötszáz dollár havonta. Ez nem kis összeg. Viszont a lakbér 270 dollár. Egy kiló gyümölcsöt vett küldöttségünk egyik tagja, egy és egynegyed dollárért. A dollár a világon a legkevesebbet az Egyesült Ál­lamokban ér. Szeressük még jobbon a 3Soggar Népköatóvsostígot Ezzel be is fejezem amerikai élményeim felsorolását, s ez­zel kapcsolatban rögtön egy távoli gondolatot vetek fel. Va­lamelyest ismerem a szovjet népet. Évek során megismer­tem a szovjet nép kulturális intézményeit, nagyszerű ered­ményeit és nagy híve vagyok annak, hogy nagyon sok láto­gató utazhasson a Szovjet­unióba. Az a meggyőződésem, hogy aki látja és megismeri a szovjet nép életét, munkáját, kultúráját, áldozatkészségét, a magyar nép iránti forró szere- tetét, testvéri érzését, az még mélyebben megszereti a Szov­jetuniót és mindent megtesz, ami csak rajta múlik, hogy erősítse a magyar—szovjet ba­rátságot. (Nagy taps.) Azt sze­retném, ha minden magyar ember nagyon szeretné a Ma­gyar Népköztársaságot, annak intézményeit, rendjét, az itte­ni életet, a munkát, a szórako­zást, a kultúrát. A mi népünk szereti mindezt, de még job­ban kellene szeretnie. S meg­győződésem, hogy ha az ember három hetet tölt Amerikában, utána még jobban szereti a Magyar Népköztársaságot. (Nagy taps.) Megköszönöm népünknek azt a baráti támogatást, szoli­daritást. amelyet a hazai köz­véleménytől kaptunk. Ez nagy erőt jelentett nekünk. New Yorkban úgy láttuk a hoz­zánk érkezett újságokból, táv­iratokból, mintha kint tartóz­kodásunk idején nemzeti egy­ségünk egy árnyalattal tovább erősödött volna. (Nagy taps.) Természetesen megkaptuk a magyar testületek táviratait, jókívánságait. Ha megengedik. külön a Hazafias Népfrontnak köszönjük meg. hiszen ott úgyis képviselve vannak a többi tömegszervezetek is: na­gyon köszönjük a támogatást. (Nagy taps.) Végezetül: olyasfajta tapasz­talatokra jutottunk, hogy a nemzetközi életben a haladás erői előnyomulóban vannak és itthoni ügyeink is egészsége­sen, jól fejlődnek. Mindennek alapján azt mondhatom: le­gyünk hűségesek pártunk he­lyes politikájához, mert sem­mit sem tudtunk volna elérni az elmúlt négy év alatt, ha a párt politikai vonala nem lett volna helyes. (Hosszantartó taps.) Ml sí eh ntnratinnk népfvonl-politikúítkh os Maradjunk hűségesek nép­front-politikánkhoz. mert cél­jaink eléréséhez az szükséges, hogy a feladatát jól megoldó párt vezessen és az egész nép. az egész nemzet egyesüljön a szocializmus, a béke győzelme érdekében. (Nagy taps.) Maradjunk hívek ahhoz a szövetséghez, amely bennün­ket, a nemzetközi élet haladó erőivel összeköt: a szovjet ba­rátsághoz. a szocialista tábor­hoz. (Hosszantartó taps.) Ápol­nunk és erősítenünk kell ba­rátságunkat. szövetségünket az imperialista függőségüktől nemrég megszabadult és a szabadságukért harcoló, gyar­mati sorban élő népekkel. (Nagy taps.) Ezeket a politikai fő elveket követve, dolgozzunk jobban az élet minden területén. Ma már nem tartozik az álmok világába, hogy mi Amerikát is túlhaladjuk. Az kapitalista ország és ha sokáig az marad, mi pedig szocialista ország vagyunk és a kommunizmust építjük majd. ebben a folya­matban nekünk Amerikát is túr kell haladnunk. De ehhez jobb munka kell! Sehol se üsse fel a fejét megelégedett­ség, ,.a ráérünk holnap is” hangulat: amit megtermelünk. az a mi népünké. S minél jobban dolgozunk, annál gyor­sabban fejezzük be a szoci­alizmus alapjainak lerakását, annál iobb lesz egész népünk élete. Aki ezt becsületesen akarja, eszerint dolgozzék. Elvtársak, mi azt akarjuk, hogy megteremtsük a tartós békét, a különböző társadalmi rendszerű államok békés egy­más mellett élését, de ez nem megy másképpen, mint az imperializmus, a háború erői­nek visszaszorításával. Érje meg végre az emberiség azt a kort, hogy a jövőért ne kell­jen aggódnia, ne kelljen ret­tegnie pusztító háborútól. Azt akarjuk, hogy a társadalmi haladás győzedelmeskedjék, hogy megszűnjék a gyarmati rendszer, hogy felépüljön a szocialista Magyarország. En­nek megfelelően kell dolgoz­nunk. Diadalmaskodjék a béke és a társadalmi haladás ügye az egész világon. (Hosz- szantartó nagy taps.) A nagygyűlés Gáspár Sán­dornak, az MSZMP Politikai Bizottsága póttagjának, a Bu­dapesti Pártbizottság első tit­kárának zárszavával. majd az Internacionálé eléneklésé- vel ért véget. A sportcsarnoki nagygyűlés résztvevő) nagy figyelemmel hallgatták Kádár elvtárs beszédét (MTI Foto, Papp—Vigovszky felv.) Külföldiek milliói ismerkedtek meg a magyar árukkal az őszi nemzetközi vásárokon Kiállításaink jelentős üzleti eredményeket hoztak Iparunk, mezőgazdaságunk exportcikkei az- ősszel nyolc nemzetközi vásáron és két élelmiszeripari szakmai kiállí­táson, vizsgáztak, mégpedig „jó bizonyítvánnyal”. Bécsber.. Plovdivban. Szalonikiben, Brnoban. Londonban. Izmir­ben, Damaszkuszban és Lip­csében több millió külföldi ér­deklődő és nagyszámú szak­ember ismerkedett meg ipa­runk. mezőgazdaságunk telje­sítőképességével, termékeivel. Lipcsében, ahol nyolc vásár­házban találkozhattak magyar árukkal, egy-egv kiállításun­kat százezrek nézték meg. A damaszkuszi vásár magyar pavilonjában a látogatók szá­ma megíhaladta az egymilliót Kiállításaink jelentős üzleti eredményekkel is jártak. A brnói vásáron például 244 mil­lió rubel értékű üzletkötés jött létre a magyar és csehszlovák vállalatok között. Jelentős üzleti eredmények­kel zárult a lipcsei őszi vásár is: az NDK külkereskedelmi szerveivel több millió rubel értékű áru cseréjében egyez­tek meg. Zágrábban a jugo­szláv vállalatok 3 200 000 dol­lár értékű magyar árut kötöt­tek le. Damaszkuszban csaknem valamennyi kiállított népet megvették a s'zíriaiak. ezen­kívül 250 000 dollár értékű áru vásárlásának pénzügyi lebo­nyolításáról írtak alá szerző­déseket és sokféle magyar áru 'Zéirtásáról kezdtek tárgyalá­sokat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom