Pest Megyei Hirlap, 1960. október (4. évfolyam, 232-245. szám)

1960-10-09 / 239. szám

I960. OKTOBER 9, VASÁRNAP msr HEGYEI 'éJCirtan KÉPES FILMVILÁG Tamara Szjomina játssza a Lev Tolsztoj: Feltámadás című re­génye nyomán készülő szov­jet fűmben Maszlova szerepét. Jean Marais a Cleves her­cegnő című francia film egyik jelenetében. Lawrence Olivier, az Osborne színmű nyomán készült A ko­médiás című film címszerep­lője. Pascal Petit a Kincs című francia film egyik jelenetében. A Moszfilm stúdióban ké­szül Grigori j Csuhraj új filmje, a Tiszta égbolt. Polónyi Gyöngyi, a Fűre lép­ni szabad című magyar film­vígjáték női főszereplője. Október 20-án kezdődik a IV. londoni filmfesztivál. A szovjet filmgyártást a Csehov- novella nyomán készült A kutyás hölgy és a Ballada a katonáról című film képvi­seli. A Columbia filmgyár be­fejezte Verne: A titokzatos sziget című regénye filmvál­tozatának forgatását. \\\\\\\\\\\\\\\v Balett készül az „Édes életéből Fellini nagysikerű filmje, az „Édes élet“ nyomán Georges Reich koreográfus és balett­táncos táncjátékot készít a. mi­lánói Scala részére. REFLEKTORFÉNYBEN Kovács Dénes Baranyi Ferenc: UTANAD Gina Lollobrigida újra Olasz­országban filmezik. A Neked szükséges a világ című film főszerepét játssza. A kapu szárnyait kitárja s visszafogón ölel utánad, ijedten ballonodba kapnak a tüske-körmű bokorágak, a semmi sűrű közegébe — mint éhes vércse — csap kezem»,, a hangom szaladgál"' döfted,' gáncsol, letérdel, sír: ne - ­A kapu szárnya leng a szélben, sarokvasai felsikoltnak, lemondón visszahajló ága ökölbe rándul a bokornak, szégyenletében zsebbe bújna kezem — zsákmánya megszökött, hangom fáradtan ül a fűre szaladó lépteid mögött. Meleg sötét maradt belőled, semmit-érintő ölelés, de helyeden átfúj, jaj, a szél és szétviszi formádat az éjbe!... Elindulok az állomáshoz s — őszi hidegtől járva át — fázósan karolom helyetted hiányodat: az éjszakát. Tatjana Szamojlova játssza majd az Alba Regia című magyar film főszerepét. Michel Simon az Austerlitz című történelmi filmben. Yves Montand és Marilyn Monroe, a Milliárdos című film főszereplői. K ovács Dénes hegedűmű­vésszel folytattam be­szélgetést, aki a közeljövőben európai han g vers eny körút ra indul. Pozsony, Prága, Ber­lin, Lipcse, majd Párizs, Brüsszel, London hangver- senykörútja első felének egy- egy állomása. Rövid pihenő után — tavasszal — Távol- Keletre utazik és Japánban, Ausztráliában hangversenyez majd hosszú időn át. A nagy klasszikusok: Beethowen, Mozart és Brahms művei mellett Bartók hegedűverse­nye az új mű, amit Berlinben mutat be először. Szó van Sza­bó Ferenc szóló szonátájának előadásáról is. — Hol hangversenyezett ■már Európában? — Görögország, Lengyelor­szág, Albánia és Norvégia kivételével Európa úgyszól­ván minden államában — vá­laszol rövid gondolkodás után. — Jártam Svédországban, a Szovjetunióban, Németor­szágban, Belgiumban, Bul­gáriában, Romániában, Cseh­szlovákiában, Dániában, Ang­liában, Franciaországban és Olaszországban is. — Hogyan készül fel egy ilyen nagyszabású hangver­senykőrútra? — Nem különösebben, mint bármely más hangversenyem­re. Minden alkalommal fel­fedezek a bemutatásra ke­rülő műben valami újat. El­mélyült, a mű tartalmi lé­nyegét megértő felkészülés — ez a lényeg. — Mi teszi sajátosan mo­zartivá, beethowenivé —■ egy­szóval klasszikussá az elő­adóművész játékát? — Mindegyiknek más a kifejezési módja, de a lénye­ge minden műnek ugyanaz, csak a stílusuk változik. A stílus azonban nem tarta­lom. A műben a szenvedé­lyes, a tragikus, a finom, a költői, a heroikus mindenütt ugyanaz. Csak más a megje­lenítési formája. A kor hang­ja, levegője határozza meg a tartalmi kontúrokat, a stílus pedig a jellemző előadási mó­dot szabja meg. Ebből következik, az előadóművésá: mindig keresi, kutatja a stí­lus és a tartalmi mondani­való összefüggéseit. Csak így kerülhető el az előadói egyoldalúság. Kétségkívül, ez nagy és nehéz feladat. Vég­telen türelmet, alázatot és fáradhatatlan elmélyülést igé­nyel. Mondhatom, hogy ez v egyben új nevelői elv is, és / ma az akadémián vezérfona- J la a művészképzés fáradsá­gos munkájának. S ha már idáig jutottunk a beszélgetésben, a követke­ző kérdés nem a művészt, de a Zeneművészeti Főiskola tanárát illeti: — Milyen diplomatervet ál­lít össze a leendő hegedűmű­vész? — Diplomatervében három részből álló műsortervet kell beadnia, amelyek minden ze­nei stílust felölelnek. Ebben szerepel zened, virtuóz és ka­marazenei feladat. Ebből je­löli ki a bizottság a vizsga­anyagot. Kovács Dénes, az akadé­mia fiatal, kiváló tanára el­mondotta még hogy mint tanár, mindig hangsúlyozza ezt a három feltételt, amely nélkül nagy művésszé nem lehet senki. A művész leg­fontosabb feladata: a mű­vet nem kisajátítani, hanem lehetőleg a leghitelesebb mó­don eljátszani. A művész fejlődése során nincs befejezett út. Minden­kor csak az állandó tanulás, önképzés útján juthat el az igazi művészt megillető cím­hez és ranghoz. B eszélgetésünk végére ér­tünk. Kovács Dénes bú­csúzik. Nem szóban, muzsi­kával; A magyar államtól a közelmúltban kapott nagy­értékű, híres Quaméri hege­dűjén felcsendül Beerthowen D-dur hegedűversenye... Még néhány nap és Ko­vács Dénes új hangverseny- kőrútra indul, hogy millió­kat gyönyörködtessen művé­szi hegedűjátékával. Szívből kívánunk sok sikert! Mohácsi Regős Ferenc r/ 'í Falu Tamás? | Másj j Más a tegnap, más a ma ^ \ És más lesz a holnap. ^ 5 Fészkükben a madarak ^ \ Másképpen dalolnak. í í í í V j Másként leng a réti fű, ^ ; S erdőn a fa gallya, / A szerelmes szerelmét 2 s V ' Ma másképpen vallja, ^ ä i \ A víznek más íze van, ^ í S más íze a bornak, ^ í Az idő is más nevű* i 2 y 5 Az idő ma: korszak. á A korszak sok emelet, ^ Mind egymásra téve, ^ Aki a lakója lett, Nem bújhat pincébe, í £ Parkok f /j fy A parkok mind egyformák, '/ Kerekek, mint a torták, £ Vagy négyszögletesek. A fák alatt napfoltok, Oda ülhet, ki boldog, Vagy aki elesett. £ Kedvencei a nyárnak, Gyerekek nyargalásznak, ^ Kergetve karikát, ^ Szerelmesek ketteeskén ^ Nézdelik egymást szendén, ^ Az est óráin át. í A parkok mind csodásak, ^ Padjukon — ó, varázslat —^ Fájdul s gyógyul a seb, Közel a nyírt füvekhez ^ Az ifjú még ifjabb lesz, ^ S az öreg öregebb. 4 lany..t — új ruha.;. nem érvényes, és úgy érzi, mintha benne ütődnónek össze a fe­hér és sötét biliárdgolyók. Megbillen előtte az utca, a levegőben hatalmas százfo­rintos úszik el előtte, feke­te ingbe öltözve. Közben az anyja hangját hallja és zö­rögnek a biliárdgolyók, elin­dul feléje egy gyári eszter­gapad, és két pici fény, mintha Kati szeme lenne, hunyorog, pislog a távolból. Azután már nem érez, nem l^t és nem hall semmit. Csak fojtó kábulatot.. „ A hétfő min<üg ilyen. Ásí­■------------ tó utcák, ásító a blakok. Valahol egy álmos kutya vonít valamiért, kü­lönben üres és kihalt min­den. Botos-Szalkai pipázik a háza előtt. Nagyot szí a füst­ből, krákog és körülnéz. Lépések közelítenek; Két tejeskanna ötödik egymás­nak. — No, Rozáli! Viszed a te­jet? Ilyen korán felkeltél? Tán nem tudsz aludni? Igaz-e, akarom kérdezni. Tegnap kinn voltam az állomáson. Nem láttam visszautazni a fiadat. Mi van Jakabbal? — Én se tudom. Tegnap még az utcára se ment ki. Ül a sarokban, szíja egyre- másra a cigarettát, még az apjához se szól. Ül és hall­gat. Kérdem tüle, hát mi lesz a vonattal. Erre se szól, csak néz rám. Nem tudom, mi tör­ténhetett vele. kapja gyorsan a szemét Ja­kabról. — Hát nem felejtett még el? — Nem lehet... és utána néz a lánynak. Melléből ke­serves sóhajtás szakad fel. Nekidől a falnak. Fülében tótágast állnak a hangok. És a szeme előtt is a fények. — Előleg — betanított. .. nem élet... imbolygó, sápadt vil­futólag látott délután, amikor jött a vonatról. Kati is köz­tük van. Nevetnek. — Csak nem engem? — riad meg benne a félig jó­zan értelem, de az előbbi igazságok, meg a mostani ne­vetés valami' borzalmas káosszá erősödik belsejében. Dühösen végigméri őket. Megtorpan. Szeme találko­zik Kati tekintetével. Egy pillanatra csak. Másként néz az a lány, mint a többi. Ke­rekre nyílt, vádoló, szinte faggató a tekintete. El is mosolyogva méri végig' a ki- pitykézett nadrágot. Még hoz­záteszi: — Nem mondom, csillogó. De az anyagával nem dicse­kednék. Erre meg Jakab néz na­gyot. Be kellene vallania, hogy Laciék ruhája is van olyan jó, van olyan divatos, mint az övé. Üj is. Csak nincs kipitykézve. Erre nem tud szólni. Inkább: — Kocsmáros! Még egy körrel. Feleket is ... — Aztán anyádék is itt vannak. Nem fiatalok már. Erre is lehet gondolnod! — Fogjátok meg hát! — A szíved se húz vissza? — és kérdően, vallatóan várja a választ Szarka Laci. — Igyatok már! — és szót­lanul gurgulázza a sört. Hall­gat. Egy kicsit keresztbe áll a szeme, pillog is, de inkább iszik. Nem tud válaszolni. A kocsmába ezalattt egyre többen jönnek. Erősödik a zaj. Valaki öblösen rikolt: — Nem jó, amit csináltál. Ez nem játék. Nem érvényes! Mintha csak Jakabnak szólna. Erre újra inni kel­lene, de szédül. Inkább feláll. Laciék is felugranak. Segíte­nék, de imbolygó mozdulattal elhárítja. Elindul. Fülében még visszhangoznak a fejére olvasottt igazságok. Az ajtó felé irányítja a lépést. Könyökét beleüti a kitá­masztott ajtóba. Nekilendül, de valami visszatartja. Fel- szisszen. Az ajtó előtt éppen akkor mennek el a lányok, akiket egyet a nyakán és húz egyet az ingén. Minek is vallaná meg? Hogy nem eszik inkább, hogy gyalog jár akkor, ha hazakészül. Csak nehogy meg- látszék rajta, hogy odafenn is dolgozni kell. Sokszor meg­fordult már a fejében, hogy jobb lenne idehaza, de szé- gyelli a curukkot. Mit szólná­nak? — ezzel üti agyon ka- pálódzó lelkiismeretét. Itthon azután játszik, mintha szín­padon volna. Keserűen nyel egyet. Meg­érzi, hogy a várakozó arcok mögött valami lappang, ön­kéntelenül böki rá: — Ezeregyötvenből ki lehet jönni... — és mintegy bizo­nyításképpen dédelgetve ráüt a farzsebére. — Nem olyan sok az, Ja­kab! — Miért? Talán ti? Vár­hatjátok a pénzt elszámolá­sig. ■* — Nono! — Őszig kuncsorogni pénz nélkül, gunnyasztani, mintha beteg kakasok lennétek. Ez talán jobb? — Nem egészen. Májustól előleget adnak. Havi nyolc­százat, pénzben. Ügy, mint városon. Ez tiszta kereset, mert itthon vagyunk. Nem kell fizetni kosztra, lakásra, miegyébre. Talán az eszpresz- szó hiányozna? Cukrászda van itthon is, mi hát akkor az eszpresszó? — Mi lenne? — és szinte felelni se tud. — Hát fény, meg csillogás. — Al'fenét. Itt talán nem csillogsz? — és Szarka Laci Fel se néz. És oldalt se. Csak a pohár fenekére. — Lassabban, Jakab! Még megárt! — és Bezzeg bácsi fi­gyelmeztetően törülgetni kez­di előtte a pultot. A megszó­lított újra csak nem néz fel, hanem szapora mozdulattal, mintegy feleletként a zsebébe nyúl. Kinyálaz egy százast. A vissza járót hanyagul gyűri zsebre. Pislant, mert marja a füst a szemét, de azért ő is rágyújt. Ügyeskedve, a zsebé­ből húzza ki az égő gyufát. — Egy körrel oda, az asz­talhoz. És féldeciket is! — és megint csak előhúz egy szá­zast. Szarka Laciék szótlanul, el­tűnődve nézik ezt a mozdu­latot. Jakab kemény lépések­kel jön oda hozzájuk. Lezök­ken egy székre. Nézik, hogyan birkózik a kalászsárga sörrel. Az áliára ráragad a habja, néhány csepp meg rápöttyen az in­gére. — Amióta elmentél közü­lünk, nagyon megváltoztál. Hiába, aki lakatos, az laka­tos, ügyi? — és Szarka Laci szúrósan a szemébe néz. — Az még nem. Csak beta­nított segédmunkás vagyok. — És elpirul hozzá egy kicsit. Ujjaival kérdően dobol az ásztalon. — Akármi, mégis jól megy a sorod. — Nem panaszkodom. — Csuklik egyet, és mert látja a kérdezők arcán a várako­zást, inkább megfogja a fél- decis poharat. Koccintana, de senki nem követi. Erre teker

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom