Pest Megyei Hirlap, 1960. október (4. évfolyam, 232-245. szám)
1960-10-09 / 239. szám
PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK f IV. ÉVFOLYAM, 239. SZÄM ÁRA 70 FILLÉR 1960. OKTÓBER 9, VASÁRNAP I i Ceglédbercel és Albertirsa j; között sokan megálltak ezek- ^ ben a napokban, hogy megcsodálják a Gerje-csatorna me- á dertisztításán dolgozó két ha- \ talmas hidraulikus kotrógépet, á A Gerje-föcsatorna 1906-ban £ készült, azóta sem igen volt ^ tisztítva. Medre eliszaposodott, ^ a nád, a káka benőtte s nem ^ tudta a több mint kétezer ^ holdnyi rét tavaszi vadvizeit ^ levezetni. A medertisztítás ^ jövőre ezen a hatalmas terü- f létén lehetővé teszi hogy a 1 termelőszövetkezetek állatait« mányuk számára kitűnő mine ségű szénát termeljenek. A munkálatokra ebben a évben 400 000 forintot irány zott elő a szolnoki vízügy igazgatóság. Az NDK-ból ni hány hónappal ezelőtt vásáro modern hidraulikus kotrógép?.' segítségével ebből az összegbő lényegesen több munkát tudnak elvégezni, mintha embei erővel dolgoznának, mert egy egy gép. 60—65 ember munka ját is pótolja. Egyesítsük mindannyiunk erőfeszítéseit a békéért folyó harcban Hruscsov találkozása az ENSZ-ben működő újságírókkal A szovjet minisztertanács elnöke mellett működő újságíró-csoport jelenti: Az ENSZ-ben működő újságírók szövetsége október 7-én villásreggelit adott Hruscsov szovjet kormányfő, az ENSZ közgyűlésén részvevő szovjet küldöttség vezetője tiszteletére. Sanders, a szövetség elnöke a szövetség tagjai nevében melegen üdvözölte Hrus- esovot és megköszönte, hogy találkozott az ENSZ-ben működő újságírókkal. Az elnök ezután Hruscsov- nak adta meg a szót. Miután a lelkes taps elült, Hruscsov az alábbiakat mondotta: — Örömmel találkozom önökkel, az ENSZ munkáját megvilágító újságírókkal. Gyakran van alkalmam találkozni a sajtó képviselőivel. Nehéz, de nemes foglalkozás az önöké. A sajtó segíthet a népeknek abban, hogy helyesen fogják fel mindazt. ami a mai bonyolult világban történik. De a sajtó részese lehet a népek félrevezetésének is, ha bizonyos körök önző céljaira használják fel. — Ezekben a napokban önöknek sok a munkájuk. Az ENSZ-közgyűlés 15. ülésszaka a világszervezet megalapítása óta a legnagyobb jelentőségű ülésszak. Ezen az ülésszakon meg kell vitatni olyan nagy fontosságú nemzetközi problémákat, mint a leszerelés kérdése és a szégyenletes gyarmatosító rendszer teljes megszüntetése. Rendkívül nagy jelentőséget tulajdonítunk annak, hogy e problémák megegyezés alapján sikeresen megoldódjanak. A leszerelés minden népnek érdeke, mert csak így lehet elkerülni egy újabb pusztító háborút. Felesleges lenne bizonygatnom önöknek, hogy ezek a kérdések csakúgy, mint a többi is megoldhatók, ha megvan a jószándók és az a törekvés, hogy minden országgal együttműködjünk a békés egymás mellett élés elveinek, az agresszív lépésektől való tartózkodásnak alapján, s tiszteletben tartva a nemzetközi jog normáit. A jelenlegi körülmények között ostobaság lenne az Egyesült Nemzetek Szervezetében elért gépies többség kihasználásával megkísérelni bizonyos határozatok ráerő- szakolását más országokra. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének figyelembe kell vennie valamennyi államcsoport — mind a nyugati katonai tömbökhöz tartozó, mind a szocialista, mind pedig a semleges államok — érdekeit. Ha ennek megfelelően alakítjuk ki az ENSZ munkaszerveinek felépítését, ezzel elősegítjük az ENSZ tevékenységének megjavítását. Felhívom mindnyájukat, a toll erejével, tehetségükkel, befolyásukkal törekedjenek az ENSZ tevékenységét elősegítő helyzet kialakítására. Felhívom önöket, hogy az igazságot írják: bontakozzék ki olvasóik milliói előtt a mai világ, s az előttünk álló problémák igaz és valóságos képe. Köszönöm a figyelmüket. Most pedig kész vagyok válaszolni kérdéseikre. P. Frederick, a National Broadcasting Company tudósítója kérdésére, hogy van-e valamilyen remény a leszerelésben való előrehaladásra, még mielőtt enyhülés következnék be az Egyesült Államok és a Szovjetunió nézeteltéréseiben, még mielőtt megszűnnék köztük a gyanakvás és a bizalmatlanság? — Hruscsov rámutatott: — Ha lemondanánk arról a reményről, hogy eredményt érjünk el a leszerelésre vonatkozó megegyezés terén, ez azt jelentené, hogy bizonyítványt állítunk ki azoknak az embereknek a tehetetlenségéről, akiknek gomdoskod- niok kell a békéről és meg kell teremteniök a békés egymás mellett élés feltételeit. Ezért én most is derűlátó vagyok • leszerelésben való megállapodás lehetőségét illetően és nemegyszer kijelentettem, hogy megvannak rá a feltételek. Nehéz lenne elbírálni, menynyire érettek ma ezek a feltételek, mivel a közgyűlés .jelenlegi ülésszaka egybeesett az amerikai nép életének „viharos időszakával”. Az elnök- választásokra gondolok. Az Egyesült Államokban most mindenki ezzel foglalkozik, mindent ennek rendelnek alá, s azok az államférfiak, akiktől a leszerelés kérdésének megoldása függ, csupán azon gondolkodnak, vajon melyik jelöltet fogják megválasztani az elnöki székbe. Ez szomorú, mivel bárki legyen is az elnök, ennek nincs döntő jelentősége a nemzetközi problémákra, hiszen ez az elnök- választás az ország belügye. Nos. az Egyesült Államokban most mindent a választásoknak rendelnek alá, s nekünk ezzel számolnunk kell. Ez azonban átmeneti jelenség. Véleményünk szerint mindent el kell követni annak érdekében, hogy biztosítsuk a békét. A tartós békéért folyó harcban azonban a fő a leszerelés, nem pedig a fegyverset ellenőrzése, miként Eisenhower, az Egyesült Államok elnöke ajánlja. Ismétlem, bár már sokszor beszéltem erről, hogy a leszerelés, a fegyverek megsemmisítése az egyetlen mód a háború elkerülésére, a fegyverzet ellenőrzése viszont egyenlő a fegyverek fenntartásával. Ha azonban továbbra is vannak fegyverek, még ha ellenőrzés alatt is, akkor az, akinek fegyvere van, mindig felhasználhatja agresszív célokra, amikor csak akarja. Ezért annak, aki valóban békét akar, nem a fegyverzet ellenőrzéséért kell síkra szállnia, hanem a leszerelésért. a fegyverzet megsemmisítéséért, a legszigorúbban átfosó és mélyreható nemzetközi ellenőrzés alatt; Ezzel kapcsolatban még egy kérdésre kívánnék válaszolni. A lapok nem egészen Donto- san adtak hírt Macmillan an- sol miniszterelnökkel történ* találkozóim és beszélgetéseim Qr°dménvéről. Mi valóban beszélgettünk a, leszerelésről, arról, hogy van-e lehetőség a megegyezésre ebben a kérdésben. Macmillan úr azt mondta, hogy nem kell sietni ezzel a kérdéssel, ki kell várni az időt, hogy jobb feltételek alakuljanak ki az országok közötti bizalom szempontjából. Akikor majd megegyezésre lehet jutni a leszerelésről is. Macmillan úr véleménye szerint körülbelül öt-tíz évnek kell eltelnie ahhoz, (hogy kialakuljon a bizalom légköre. Addig jobb lenne technikai szakértő bizottságokat alakítani, hogy azok tanulmányozzák e kérdéseket. Szóval azt ajánlja, hogy lassan haladjunk, miként a rovarok, a csigák és más kevésbé mozgékony lények. Ha a leszerelés kérdését a feszültség enyhülésétől és a bizalom megteremtésétől tesz- szük függővé, mint egyesek ajánlják, akkor megmondhatom önöknek, ez a kérdésnek igen veszélyes kezelése. Ez azt jelenti, hogy arról vitatkozunk. mi volt előbb, a tyúk, vagy a tojás (derültség). Azt hiszem, ez a kérdés még ma sincs megoldva. így tehát a leszerelésre vonatkozó megegyezés megteremtésének kérdésében is meddő szófecsérlés arról beszélni, mivel kezdjük, a bizalom feltételeinek megteremtésével-e, vagy a leszereléssel. Én arra az álláspontra helyezkedem, hogy a fő dologgal kell kezdeni, vagyis a leszereléssel! Meg kell semmisíteni a fegyverzetet, ellenőrzést kell bevezetni, hogy senki sem fegyverkezhessék. Ezzel létrejönnek a legjobb feltételek ahhoz, hogy a népek között őszinte bizalom és baráti kapcsolatok alakuljanak ki. Hruscsov ezután hangsúlyozta: meg kell gyorsítani a leszerelésről szóló megegyezést. Minél tovább húzódik ugyanis a megegyezés megteremtése, annál inkább lehetővé válik, hogy évről évre növekedjék az atomfegyverrel és rakéta- technikával rendelkező országok száma. Ha pedig több lesz az atom- és hidrogénbombákkal és raliétákkal felfegyverzett államok száma, akkor még nehezebbé válik a leszerelésről szóló megegyezés. Elnök: a két következő kérdés azonos tartalmú, s ezért úgy döntöttem, hogy egyszerre olvasom fel. D. Newmannak, a New York Herald Tribuna tudósítójának kérdése: Ha az ENSZ-ben szavazásra tennék fel azt a kérdést, hogy Hammarskjöld úr megtartsa-e továbbra is az ENSZ főtitkári tisztét, továbbá szavaznának az ön által javasolt háromtagú végrehajtó szervről is. jóváhagyná-e olyan szavazás eredményét, amely a kétharmados többség elv alapján születne? Arne Thorsennek, az Expressen tudósítójának kérdése: Elnök úr, ön a közgyűlésen elhangzott hétfői beszédében azt mondta, ha a főtitkár nem mond le, akkor levonja a szükséges következtetéseket a fennálló helyzetről. Hammarskjöld úr .azt felelte, hogy nem mond le tisztéről. Nem tudná megmondani, milyen következtetést vont le máris, vagy milyet szándékozik levonni? Hruscsov: A két kérdés közel áll egymáshoz, de nem azonos. Ami Hammarskjöld úrnak azt a kijelentését illeti, hogy tisztéről nem mond le, felszólalásomban — mint ahogyan önök is hallották — a következőket mondottam: „Ha Hammarskjöld úr lovagi erényekkel rendelkeznék, lemondana tisztéről.’* Am nem voltam benne biztos, hogy vannak ilyen erényei, s e tekintetben Hammarskjöld úr teljesen igazolta a róla alkotott véleményemet. Most pedig a kérdés kétharmados többséggel való megoldásáról szólok. Ha az ön által említett határozatot kétharmados szótöbbséggel, de akár 99 százalék szótöbbséggel hoznák is, mi semmiképpen nem értenénk egyet vele. A vitás kérdések megoldásában az ön által kétharmadosnak mondott többség elvei teljesen elfogadhatók egy országon belül, midőn belső — politikai, gazdasági és más — kérdéseket döntenek el. Itt azonban bonyolult nemzetközi kérdéssel van dolgunk. Ezt a kérdést az Egyesült Nemzetek Szervezetéhez tartozó országok döntik el. Ám ez nem parlament, hanem nemzetközi fórum, amelyet a kérdések olyan megoldására hoztak létre, hogy ez a fórumhoz tartozó egyetlen államnak se menjen a rovására. Uraim, itt nagyon komoly kérdést vetettek fel. Ezért egy keveset még szeretnék vele foglalkozni. Kérem, alaposan mélyedjenek el ebben a kérdésben. Az Egyesült Nemzetek Szervezetében, amely imperialista, szocialista és semleges államokból áll, az imperialista, kolonia- lista tömb országai egyelőre még sok szavazattal rendelkeznek, mi, szocialista országok az ENSZ-ben ma kisebbségben vagyunk. Ám ez átmeneti állapot. Ma még kisebbségben vagyunk, de előre megmondhatjuk, hogy a jövőben önök lesznek kisebbségben. Következésképpen az ENSZ-ben levő ideiglenes többségükkel nem szabad visszaélniök, nem szabad kihasználniok arra, hogy határozataikat rákényszerítsék a kisebbségre, mivel — ismétlem — ez nem parlament. Mi itt nem egyik vagy másik ország belső kérdésein vitatkozunk, hanem nemzetközi problémákat tárgyalunk, tiszteletben tartva más államok szuverenitását és az ügyeibe való be nem avatkozást. Ezt tekintetbe kell venni, ebből kell kiindulni. így jutunk el a kérdés helyes megoldásához. Ezenkívül kérem önöket, gondolják át komolyan az ENSZ felépítésére vonatkozó javaslatunkat. Mi nem követelünk magunknak olyan helyzetet, hogy már ma a nyugati or-( szagokkal azonos számú helyet foglaljunk el a Biztonsági Tanácsban és az ENSZ titkárságában. Mi nem többséget kérünk, hanem csupán saját jussunkat. A továbbiakban Hruscsov kifejtette, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetében — márpedig ez nemzetközi szervezet — képviselve lenne mind a három államcsoport: a kapitalista országok: a monopol(Foly tatás a 9. oldalon.) Mint szomjazó, őskori óriás dinosaurus. úgy hajol a patak fölé a hidraulikus kotrógép kezelőjének utasítására Éles fogai belevágnak a part iszapjába. Egyetlen harapásra majd fél köbméternyi földet ragad fel A gép iszapzsákmányát a parton töltés formájában sorjázza végig s a kibővült, megtisztított mederben most már akadálytalanul hömpölyöghet a Gerje vize (Kép és szöveg: Győri Mihály) a\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\ 18-20 ezer holdra növekszik megyénkben a második ötéves tervben az öntözött terület A Pest megyei vízgazdálkodási operatív bizottság szombaton délelőtt a megyei tanács épületében tanácskozott. Varga Imre titkár megnyitója után Borbás Lajos, a megyei tanács mezőgazdasági osztályának vezetője ismertette azokat a lehetőségeket, amelyekkel a mezőgazdasági termelést fokozni lehet. — A második ötéves terv során — mondotta — 32 százalékkal növeljük a mezőgazdaság terméshozamát. Ennek a feladatnak megoldásában az öntözéses gazdálkodásnak rendkívül nagy szerepe van. A megye összes területének 22.5 százaléka, vagyis 286 ezer hold tartozik a már működő kilenc vízgazdálkodási társulathoz. Ebből 38 ezer hold a vízjárta, belvízkároknak kitett terület. Borbás elvtárs a továbbiakban a talajerózió pusztításáról szólott. — Mintegy 76 000 hold van a megyében a erózió közvetlen pusztításának kitéve, amelyről holdanként 60 tonna humuszban gazdag talajt sodor le a víz. A közepesen és gyengén vészé1«'-ztetett területekkel együtt évente mintegy 7 millió tonna a humuszveszteség, az utánpótlás pedig legfeljebb 600 ezer tonna. A szocialista nagyüzemi gazdálkodásra való áttérés ad lehetőséget ennek a pusztításnak a megfékezéséhez — A megyében az idén 14 300 holdon folyt öntözéses termelés. Ebből 7000 holdon zöldséget, a többi területen rizst és szántóföldi növény eke termeltek. Célunk, hogy az ötéves tervben az öntözött területet 18—20 ezer holdra növeljük. Borbás elvtárs előadása után Szarvas Pál, a tápióhajtai. Nagy István, a dabasi járási vízgazdálkodási társulat nevében szólalt fel. Elmondotta hogy ebben az évben 3 millió forint értékű munkálatot végeznek el. Dögéi Imre a Közép-Duna völgyi Vízügyi Igazgatóság társulati csoportjának vezetője felszólalásában hangsúlyozta: az öntözővíz elosztásában a legdöntőbb szempont csak a. népgazdaság érdeke lehet! A tanácskozás részvevői elhatározták, hogy a tapasztalatcsere-értekezleteket a jövőben bővítik, mert így sok hasznos tapasztalatot tudnak egymástól is átvenni. (gy. m.) Hatvan kubikos helyett