Pest Megyei Hirlap, 1960. október (4. évfolyam, 232-245. szám)

1960-10-09 / 239. szám

PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK f IV. ÉVFOLYAM, 239. SZÄM ÁRA 70 FILLÉR 1960. OKTÓBER 9, VASÁRNAP I i Ceglédbercel és Albertirsa j; között sokan megálltak ezek- ^ ben a napokban, hogy megcso­dálják a Gerje-csatorna me- á dertisztításán dolgozó két ha- \ talmas hidraulikus kotrógépet, á A Gerje-föcsatorna 1906-ban £ készült, azóta sem igen volt ^ tisztítva. Medre eliszaposodott, ^ a nád, a káka benőtte s nem ^ tudta a több mint kétezer ^ holdnyi rét tavaszi vadvizeit ^ levezetni. A medertisztítás ^ jövőre ezen a hatalmas terü- f létén lehetővé teszi hogy a 1 termelőszövetkezetek állatait« mányuk számára kitűnő mine ségű szénát termeljenek. A munkálatokra ebben a évben 400 000 forintot irány zott elő a szolnoki vízügy igazgatóság. Az NDK-ból ni hány hónappal ezelőtt vásáro modern hidraulikus kotrógép?.' segítségével ebből az összegbő lényegesen több munkát tud­nak elvégezni, mintha embei erővel dolgoznának, mert egy egy gép. 60—65 ember munka ját is pótolja. Egyesítsük mindannyiunk erőfeszítéseit a békéért folyó harcban Hruscsov találkozása az ENSZ-ben működő újságírókkal A szovjet minisztertanács elnöke mellett működő új­ságíró-csoport jelenti: Az ENSZ-ben működő új­ságírók szövetsége október 7-én villásreggelit adott Hrus­csov szovjet kormányfő, az ENSZ közgyűlésén részvevő szovjet küldöttség vezetője tiszteletére. Sanders, a szövetség elnö­ke a szövetség tagjai nevé­ben melegen üdvözölte Hrus- esovot és megköszönte, hogy találkozott az ENSZ-ben mű­ködő újságírókkal. Az elnök ezután Hruscsov- nak adta meg a szót. Miután a lelkes taps elült, Hruscsov az alábbiakat mondotta: — Örömmel találkozom önökkel, az ENSZ munká­ját megvilágító újságírók­kal. Gyakran van alkal­mam találkozni a sajtó kép­viselőivel. Nehéz, de nemes foglalkozás az önöké. A sajtó segíthet a né­peknek abban, hogy he­lyesen fogják fel mind­azt. ami a mai bonyo­lult világban történik. De a sajtó részese le­het a népek félreveze­tésének is, ha bizonyos körök önző céljaira hasz­nálják fel. — Ezekben a napokban önöknek sok a munkájuk. Az ENSZ-közgyűlés 15. üléssza­ka a világszervezet megala­pítása óta a legnagyobb je­lentőségű ülésszak. Ezen az ülésszakon meg kell vitatni olyan nagy fontosságú nem­zetközi problémákat, mint a leszerelés kérdése és a szé­gyenletes gyarmatosító rend­szer teljes megszüntetése. Rendkívül nagy jelentőséget tulajdonítunk annak, hogy e problémák megegyezés alap­ján sikeresen megoldódja­nak. A leszerelés minden nép­nek érdeke, mert csak így lehet elkerülni egy újabb pusztító háborút. Felesleges lenne bizony­gatnom önöknek, hogy ezek a kérdések csakúgy, mint a többi is megoldhatók, ha megvan a jószándók és az a törekvés, hogy minden or­szággal együttműködjünk a békés egymás mellett élés elveinek, az agresszív lépé­sektől való tartózkodásnak alapján, s tiszteletben tart­va a nemzetközi jog nor­máit. A jelenlegi körülmények között ostobaság lenne az Egyesült Nemzetek Szerve­zetében elért gépies többség kihasználásával megkísérelni bizonyos határozatok ráerő- szakolását más országokra. Az Egyesült Nemzetek Szer­vezetének figyelembe kell vennie valamennyi állam­csoport — mind a nyugati katonai tömbökhöz tartozó, mind a szocialista, mind pe­dig a semleges államok — érdekeit. Ha ennek megfele­lően alakítjuk ki az ENSZ munkaszerveinek felépítését, ezzel elősegítjük az ENSZ tevékenységének megjavítá­sát. Felhívom mindnyájukat, a toll erejével, tehetségükkel, befolyásukkal törekedjenek az ENSZ tevékenységét elő­segítő helyzet kialakítására. Felhívom önöket, hogy az igazságot írják: bon­takozzék ki olvasóik mil­liói előtt a mai világ, s az előttünk álló prob­lémák igaz és valósá­gos képe. Köszönöm a figyelmüket. Most pedig kész vagyok vá­laszolni kérdéseikre. P. Frederick, a National Broadcasting Company tu­dósítója kérdésére, hogy van-e valamilyen remény a leszerelésben való előreha­ladásra, még mielőtt enyhü­lés következnék be az Egye­sült Államok és a Szovjet­unió nézeteltéréseiben, még mielőtt megszűnnék köztük a gyanakvás és a bizalmatlan­ság? — Hruscsov rámutatott: — Ha lemondanánk arról a reményről, hogy eredményt érjünk el a leszerelésre vo­natkozó megegyezés terén, ez azt jelentené, hogy bizonyít­ványt állítunk ki azoknak az embereknek a tehetetlen­ségéről, akiknek gomdoskod- niok kell a békéről és meg kell teremteniök a békés egy­más mellett élés feltételeit. Ezért én most is derűlátó vagyok • leszerelésben való megállapodás lehetőségét illetően és nemegyszer kijelentettem, hogy meg­vannak rá a feltételek. Nehéz lenne elbírálni, meny­nyire érettek ma ezek a fel­tételek, mivel a közgyűlés .je­lenlegi ülésszaka egybeesett az amerikai nép életének „vi­haros időszakával”. Az elnök- választásokra gondolok. Az Egyesült Államokban most mindenki ezzel foglalkozik, mindent ennek rendelnek alá, s azok az államférfiak, akik­től a leszerelés kérdésének megoldása függ, csupán azon gondolkodnak, vajon melyik jelöltet fogják megválasztani az elnöki székbe. Ez szomorú, mivel bárki legyen is az el­nök, ennek nincs döntő je­lentősége a nemzetközi prob­lémákra, hiszen ez az elnök- választás az ország belügye. Nos. az Egyesült Államokban most mindent a választások­nak rendelnek alá, s nekünk ezzel számolnunk kell. Ez azonban átmeneti jelenség. Véleményünk szerint mindent el kell követni annak érdekében, hogy biztosítsuk a békét. A tar­tós békéért folyó harcban azonban a fő a leszerelés, nem pedig a fegyverset ellenőrzése, miként Eisenhower, az Egye­sült Államok elnöke ajánlja. Ismétlem, bár már sokszor beszéltem erről, hogy a lesze­relés, a fegyverek megsemmi­sítése az egyetlen mód a há­ború elkerülésére, a fegyver­zet ellenőrzése viszont egyenlő a fegyverek fenntartásával. Ha azonban továbbra is vannak fegyverek, még ha ellenőrzés alatt is, akkor az, akinek fegy­vere van, mindig felhasznál­hatja agresszív célokra, ami­kor csak akarja. Ezért annak, aki valóban békét akar, nem a fegyverzet ellenőrzéséért kell síkra szállnia, hanem a leszerelésért. a fegyverzet megsemmisítéséért, a legszi­gorúbban átfosó és mélyre­ható nemzetközi ellenőrzés alatt; Ezzel kapcsolatban még egy kérdésre kívánnék válaszolni. A lapok nem egészen Donto- san adtak hírt Macmillan an- sol miniszterelnökkel történ* találkozóim és beszélgetéseim Qr°dménvéről. Mi valóban beszélgettünk a, leszerelésről, arról, hogy van-e lehetőség a megegyezésre eb­ben a kérdésben. Macmillan úr azt mondta, hogy nem kell sietni ezzel a kérdéssel, ki kell várni az időt, hogy jobb feltéte­lek alakuljanak ki az or­szágok közötti bizalom szempontjából. Akikor majd megegyezésre le­het jutni a leszerelésről is. Macmillan úr véleménye sze­rint körülbelül öt-tíz évnek kell eltelnie ahhoz, (hogy ki­alakuljon a bizalom légköre. Addig jobb lenne technikai szakértő bizottságokat alakí­tani, hogy azok tanulmányoz­zák e kérdéseket. Szóval azt ajánlja, hogy lassan halad­junk, miként a rovarok, a csi­gák és más kevésbé mozgé­kony lények. Ha a leszerelés kérdését a feszültség enyhülésétől és a bizalom megteremtésétől tesz- szük függővé, mint egyesek ajánlják, akkor megmondha­tom önöknek, ez a kérdésnek igen veszélyes kezelése. Ez azt jelenti, hogy arról vitatko­zunk. mi volt előbb, a tyúk, vagy a tojás (derültség). Azt hiszem, ez a kérdés még ma sincs megoldva. így tehát a leszerelésre vonatkozó meg­egyezés megteremtésének kér­désében is meddő szófecsérlés arról beszélni, mivel kezdjük, a bizalom feltételeinek meg­teremtésével-e, vagy a leszere­léssel. Én arra az álláspontra helyezkedem, hogy a fő dologgal kell kez­deni, vagyis a leszerelés­sel! Meg kell semmisíteni a fegyverzetet, ellenőrzést kell bevezetni, hogy senki sem fegyverkezhessék. Ez­zel létrejönnek a legjobb feltételek ahhoz, hogy a népek között őszinte biza­lom és baráti kapcsolatok alakuljanak ki. Hruscsov ezután hangsúlyoz­ta: meg kell gyorsítani a le­szerelésről szóló megegyezést. Minél tovább húzódik ugyanis a megegyezés megteremtése, annál inkább lehetővé válik, hogy évről évre növekedjék az atomfegyverrel és rakéta- technikával rendelkező orszá­gok száma. Ha pedig több lesz az atom- és hidrogénbombák­kal és raliétákkal felfegyver­zett államok száma, akkor még nehezebbé válik a leszerelés­ről szóló megegyezés. Elnök: a két következő kérdés azonos tartalmú, s ezért úgy döntöttem, hogy egyszerre olvasom fel. D. Newmannak, a New York Herald Tribuna tudósí­tójának kérdése: Ha az ENSZ-ben szavazásra tennék fel azt a kérdést, hogy Ham­marskjöld úr megtartsa-e to­vábbra is az ENSZ főtitkári tisztét, továbbá szavaznának az ön által javasolt három­tagú végrehajtó szervről is. jóváhagyná-e olyan szavazás eredményét, amely a kéthar­mados többség elv alapján születne? Arne Thorsennek, az Exp­ressen tudósítójának kérdése: Elnök úr, ön a közgyűlésen elhangzott hétfői beszédében azt mondta, ha a főtitkár nem mond le, akkor levonja a szükséges következtetéseket a fennálló helyzetről. Ham­marskjöld úr .azt felelte, hogy nem mond le tisztéről. Nem tudná megmondani, milyen következtetést vont le máris, vagy milyet szándékozik le­vonni? Hruscsov: A két kérdés kö­zel áll egymáshoz, de nem azonos. Ami Hammarskjöld úrnak azt a kijelentését illeti, hogy tisztéről nem mond le, felszó­lalásomban — mint ahogyan önök is hallották — a követ­kezőket mondottam: „Ha Hammarskjöld úr lovagi eré­nyekkel rendelkeznék, le­mondana tisztéről.’* Am nem voltam benne biztos, hogy vannak ilyen erényei, s e te­kintetben Hammarskjöld úr teljesen igazolta a róla alko­tott véleményemet. Most pedig a kérdés két­harmados többséggel való megoldásáról szólok. Ha az ön által említett határozatot kétharmados szótöbbséggel, de akár 99 százalék szótöbbséggel hoznák is, mi semmikép­pen nem értenénk egyet vele. A vitás kérdések megoldá­sában az ön által kétharma­dosnak mondott többség elvei teljesen elfogadhatók egy or­szágon belül, midőn belső — politikai, gazdasági és más — kérdéseket döntenek el. Itt azonban bonyolult nemzetközi kérdéssel van dolgunk. Ezt a kérdést az Egyesült Nemze­tek Szervezetéhez tartozó or­szágok döntik el. Ám ez nem parlament, hanem nemzetközi fórum, amelyet a kérdések olyan megoldására hoztak létre, hogy ez a fórumhoz tartozó egyetlen államnak se menjen a rovására. Uraim, itt nagyon komoly kérdést vetettek fel. Ezért egy keveset még szeretnék vele foglalkozni. Kérem, ala­posan mélyedjenek el eb­ben a kérdésben. Az Egye­sült Nemzetek Szervezetében, amely imperialista, szocia­lista és semleges államokból áll, az imperialista, kolonia- lista tömb országai egyelőre még sok szavazattal rendel­keznek, mi, szocialista orszá­gok az ENSZ-ben ma kisebb­ségben vagyunk. Ám ez át­meneti állapot. Ma még ki­sebbségben vagyunk, de előre megmondhatjuk, hogy a jö­vőben önök lesznek kisebb­ségben. Következésképpen az ENSZ-ben levő ideig­lenes többségükkel nem szabad visszaélniök, nem szabad kihasználniok ar­ra, hogy határozataikat rákényszerítsék a kisebb­ségre, mivel — ismétlem — ez nem parlament. Mi itt nem egyik vagy má­sik ország belső kérdésein vitatkozunk, hanem nemzet­közi problémákat tárgyalunk, tiszteletben tartva más álla­mok szuverenitását és az ügyeibe való be nem avatko­zást. Ezt tekintetbe kell ven­ni, ebből kell kiindulni. így jutunk el a kérdés helyes megoldásához. Ezenkívül kérem önöket, gondolják át komolyan az ENSZ felépítésére vonatkozó javaslatunkat. Mi nem követe­lünk magunknak olyan helyze­tet, hogy már ma a nyugati or-( szagokkal azonos számú helyet foglaljunk el a Biztonsági Ta­nácsban és az ENSZ titkársá­gában. Mi nem többséget ké­rünk, hanem csupán saját jus­sunkat. A továbbiakban Hruscsov kifejtette, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetében — márpedig ez nemzetközi szer­vezet — képviselve lenne mind a három államcsoport: a kapi­talista országok: a monopol­(Foly tatás a 9. oldalon.) Mint szomjazó, őskori óriás dinosaurus. úgy hajol a pa­tak fölé a hidraulikus kotrógép kezelőjének utasítására Éles fogai belevágnak a part iszapjába. Egyetlen harapásra majd fél köbméternyi földet ragad fel A gép iszapzsákmányát a parton töltés formájában sor­jázza végig s a kibővült, megtisztított mederben most már akadálytalanul hömpölyöghet a Gerje vize (Kép és szöveg: Győri Mihály) a\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\ 18-20 ezer holdra növekszik megyénkben a második ötéves tervben az öntözött terület A Pest megyei vízgazdálko­dási operatív bizottság szom­baton délelőtt a megyei tanács épületében tanácskozott. Var­ga Imre titkár megnyitója után Borbás Lajos, a megyei tanács mezőgazdasági osztályá­nak vezetője ismertette azokat a lehetőségeket, amelyekkel a mezőgazdasági termelést fo­kozni lehet. — A második ötéves terv so­rán — mondotta — 32 száza­lékkal növeljük a mezőgazda­ság terméshozamát. Ennek a feladatnak megoldásában az öntözéses gazdálkodásnak rendkívül nagy szerepe van. A megye összes területének 22.5 százaléka, vagyis 286 ezer hold tartozik a már működő kilenc vízgazdálkodási társulathoz. Ebből 38 ezer hold a vízjárta, belvízkároknak kitett terület. Borbás elvtárs a továbbiak­ban a talajerózió pusztításá­ról szólott. — Mintegy 76 000 hold van a megyében a erózió közvetlen pusztításának kitéve, amelyről holdanként 60 tonna humusz­ban gazdag talajt sodor le a víz. A közepesen és gyengén vészé1«'-ztetett területekkel együtt évente mintegy 7 millió tonna a humuszveszteség, az utánpótlás pedig legfeljebb 600 ezer tonna. A szocialista nagy­üzemi gazdálkodásra való átté­rés ad lehetőséget ennek a pusztításnak a megfékezéséhez — A megyében az idén 14 300 holdon folyt öntözéses termelés. Ebből 7000 holdon zöldséget, a többi területen rizst és szántóföldi növény eke termeltek. Célunk, hogy az öt­éves tervben az öntözött terü­letet 18—20 ezer holdra növel­jük. Borbás elvtárs előadása után Szarvas Pál, a tápióhajtai. Nagy István, a dabasi járási vízgazdálkodási társulat nevé­ben szólalt fel. Elmondotta hogy ebben az évben 3 millió forint értékű munkálatot vé­geznek el. Dögéi Imre a Közép-Duna völgyi Vízügyi Igazgatóság tár­sulati csoportjának vezetője felszólalásában hangsúlyozta: az öntözővíz elosztásában a legdöntőbb szempont csak a. népgazdaság érdeke lehet! A tanácskozás részvevői el­határozták, hogy a tapasztalat­csere-értekezleteket a jövőben bővítik, mert így sok hasznos tapasztalatot tudnak egymás­tól is átvenni. (gy. m.) Hatvan kubikos helyett

Next

/
Oldalképek
Tartalom