Pest Megyei Hirlap, 1960. szeptember (4. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-15 / 218. szám

1960. SZEPTEMBER 15, CSÜTÖRTÖK r»»< HECVEI 3 Elutazott Tudor Arghezi Tudor Arghezi állami-díjas román költő családjával együtt szerda reggel hazauta­zott Bukarestbe. Ceglédi Villamosipari Gyár A címben szereplő új név nem új gyár születését jelzi, csupán a volt ceglédi Gép­Békenagygyűlés a Parlamentben a magyarországi katolikus papi békemozgalom megindulásának 10. évfordulója alkalmából Az Országos Béketanács Katolikus Bizottságának ren­dezésében szerdán a Parla­ment kongresszusi termében országos békenagygyűlést tar­tottak a magyarországi kato­likus papi békemozgalom ki­alakulásának 10. évfordulója alkalmából. A nagygyűlésen — amelyen mintegy 750 katolikus pap vett részt — megjelent Kállai Gyula, a Minisztertanács első elnökhelyettese, Szakasits Ár­pád, az Országos Béketanács elnöke, dr. Ortutay Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára. Olt Ká­roly, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke. Ott volt a nagygyűlésen dr. Hamvas Endre Csanádi püspök, az Or­szágos Béketanács Katolikus Bizottságának elnöke, Kovács Sándor szombathelyi püspök, az Opus Pads tagja, dr. Le- gányi Norbert pannonhalmi főapát, dr Schwarz Eggenho­fer Artur esztergomi apostoli kormányzó, dr. Brezanóczy Pál egri apostoli kormányzó, dr. Klempa Sándor veszprémi apostoli kormányzó, dr. Szán­tai Széman István miskolci görögkatolikus apostoli kor­mányzói helynök, a püspöki kar tagjai és a katolikus egy­ház számos más vezetője és tagja. A békenagygyűlést dr. Po- tyondi Imre nagyprépost, a budapesti központi szeminá­rium rektora nyitotta meg, majd Beresztóczy Miklós cím­zetes prépost, az Országos Béketanács Katolikus Bizott­ságának' főtitkára számolt be a papi békemozgalom nemzet­közi tevékenységéről és fel­adatairól. Dr. Beresztóczy Miklós nagy tetszéssel fogadott beszéde vé­gén hangoztatta: — A békemozgalomban való részvétel a papság korszerű társadalmi, politikai tevé­kenysége. Mi ezt a tevékeny­séget úgy akarjuk folytatni az elkövetkező időkben, hogy széles e világon bizonyságul szolgálhassunk annak realitá­sa mellett: lehetséges hűség az egyházhoz és a néphez. Ezután Horváth Richárd templomigazgató, a Katolikus Szó főszerkesztője, a papi bé­kemozgalom hazai tevékenysé­géről és célkitűzéseiről tar­tott előadás. Ezután Olt Károly, az El­nöki Tanács tagja, az Álla­mi Egyházügyi Hivatal el­nöke üdvözölte a békenagy­gyűlés részvevőit, majd az ebédszünet után megkezdőd­tek a hozzászólások. A gyűlés az elnöklő dr. Ro- zsáli Menyhért apostoli kor­mányzó helynök zárszavával ért véget. •k A katolikus papi békenagy­gyűlés szünetében Dobi Ist­ván, a Népköztársaság Elnö­ki Tanácsának elnöke a Par­lament Munkácsy-termében az állam és a katolikus egyház közötti jó viszony érdeké­ben és a békemozgalomban kifejtett kiemelkedő tevé­ken ységükért: Dr. Horváth Richard buda­pesti templomigazgatót, a Ka­tolikus Szó főszerkesztőjét, dr, Beresztóczy Miklós cím­zetes prépostot, az Országos Béketanács katolikus bizott­ságának főtitkárát és Miig Béla címzetes apátot, az Opus Pacis ügyvezető igaz­gatóját a Népköztársaság Zászló-rendje második foko­zatával tüntette ki. Hatan a Népköztársaság Zászlórendje harmadik, he­ten a Népköztársaság Zász­lórendje negyedik, kilencen a Népköztársaság Zászló­rendje ötödik fokoztát kap­ták. Az Állami Egyházügyi Hi­vatal elnöke szerdán este fo­gadást adott a papi békemoz­galom országos és megyei ve­zetőinek tiszteletére. A Dunakanyar és az öttusázók üzem és Vasöntő újjászüle­tésének, növekedésének első jele. A Kohó- és Gépipari Minisztérium, miután ered­ményre vezettek a Pest me­gyei Tanáccsal és más ille­tékes szervekkel folytatott tárgyalásai, átvette az üze­met, s azóta már a fejlesztési tervben szereplő első gépek is megérkeztek. Bartus Szilárddal, a gyár igazgatójával beszélgettünk a vállalat jövőjéről. Kérdé­sünkre elmondta: — Nagyon örülünk a fej­lesztésnek, bár felelősségünk és feladataink is megnőnek. Gyárunk új profilt kap, a villamosforgó-gyártást és a tipizált elektromos alkatré­szek gyártását bízzák ránk. Jelenleg is gyártott cikkeink átadásáról már tárgyalunk. Január elsejétől ugyanis el­kezdjük az új munkát. Lám, ez a maroknyi mű­szaki és munkásgárda milyen hosszú utat járt meg pár esztendő alatt! A garázseme­lők gyártásával kezdték. Csi­náltak és csinálnak jelenleg is kukoricamorzsolót, mák- darálót, faszenes vasalót stb. Most ezek gyártását kisebb vállalatok veszik át tőlük. Az utóbbi időben megrendelés- hiánnyal küszködtek. Uj pro­fil kialakításának lehetősé­gét kellett keresniök. Nagy fába vágták fejszéjü­ket, amikor az elektromos kisgépekre esett választásuk, de megoldották a saját ma­gük által feladott leckét. Si­kerrel gyártják az elektromos kézifúrókat, amelyeket — amíg ők nem csináltak —, külföldről hozták be. Azóta már az elektromos kézikö­szörűk gyártását is megol­dották. Nem teljesen új te­hát a vfllamosforgó« gyárfás az üzem kollektívájának. Növeli a kollektíva érde­meit, hogy különösebb segít­ség nélkül, főként saját erő­ből jutottak el idáig. Erre mi sem jellemzőbb, mint­hogy 1957 óta félmillió fo­rintnyi beruházást kaptak összesen. Ez persze nem azt jelenti, hogy a megyei tanács rossz gazdája volt a vasön­tőnek, csupán azt, hogy a helyi ipai%»n korlátozottak a fejlesztés lehetőségei. A Kohó- és Gépipari Mi­nisztérium nem egyszerűen a profilját változtatja meg a Villamosipari Gyárnak. Az öt­éves terv során sok millió fo­rintot költenek a gyár fej­lesztésére. Uj csarnokokat építenek, új berendezéseket, gépeket állítanak be. A megnagyobbodó gyárban több száz ember talál majd munkaalkalmat. Amint Tan­kó Zoltán főmérnök mondot­ta: — Máris keresünk szak­munkásokat. Elsősorban szer­számkészítőkre, színesfémön­tőkre és szürkeöntödei dol­gozókra van szükségünk. A negyedik negyedévben már elkezdjük első új gyártmá­nyunk, a szénkefetartó ké­szítését. Addig azonban fel kell vennünk egy elektro- és két gépészmérnököt. Elmondta Tankó elvtárs, hogy kilenc új gép már meg is érkezett. Bár a gyártási technológiát még nem kapták meg, máris hozzáfogtak egy új galvanizáló berendezés el­készítéséhez. A világ legter­mészetesebb hangján újsá­golta a főmérnök: — Ezt is saját erőből csi­náljuk meg. A műhelyben már javában szerelik a gépeket, öröm nézni a modern automata esztergapadot, az automata rugókészítő-gé­pet, a különböző maró- és fröccsöntő-gépeket. A belső teremben még a régi masi­nákon dolgoznak, idekint ér­deklődéssel vizsgálgatják az emberek a legújabb típusú revolveresztergát. Ma még csak ismerkednek vele, hogy holnap minél nagyobb hoz­záértéssel dolgozhassanak rajta. Hegedűs Ferenc bácsi, a gyár régi szakembere már magabiztosabban jár-kel az új gépek között. Ö volt az el­ső, aki több napon keresz­tül tanulmányozta a gyártást a budapesti Elektromos Ké­szülékek és Anyagok Gyá­rában, ahonnan a szénkefe- tartók gyártását átveszik, hogy amikor megkezdődik a termelés, hozzáértéssel irá­nyíthassa a munkát. Később még többen mennek majd a különböző gyárakba, hogy átvegyék a sok-sok tapaszta­latot és így könnyebben át­jussanak a kezdeti nehézsé­geken. 3' Egyelőre csak ez a kilenc új gép jelzi a nagy" változás kezdetét. Jövőre már meg­kezdődik a nagyszabású mun­ka és pár év alatt új nagy­üzemmel gazdagodik Cegléd, a megye és az ország. F. I. ŐSZI VETÉSEK 1DEJEN A tápiószelei Keleti Fény Tsz-ben már elvetették az őszi árpát. A növénytermesztési brigád a rozs- és a búza­vetőmagot tisztítja. Képünkön a brigád legfiatalabb és legidősebb tagja látható, amint a tisztítandó vetőmagot öntik a gép tartályába. Két gép is tisztítja a vetőmagot, gyorsan telnek a zsákok. A tisztított vetőmagból azonnal mintát vesznek és a szö­vetkezet főmezőg^zdásza, Beregszászi elvtárs, ellenezi a mag csírázóképességét. Szovjet kulturális pártküldöttség érkezett hazánkba Az SZKP Központi Bizott­ságának nyolctagú kulturális küldöttsége szerdán Magyar- országra érkezett. A küldöttség vezetője V. A. Kirilin, az SZKP Központi Bizottságának tagja, a Központi Bizottság tu­dományos és felsőoktatási osz­tályának vezetője. A Ferihegyi-repülőtéren ß szovjet küldöttség fogadására megjelent Marosán György, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bizott­ság titkára. Ott volt a vendé­gek fogadásánál az MSZMP Központi Bizottságának több tagja és osztályvezetője. Az őszi árpát már elvetette a tsz és az egyik modern ve* tőgéppel egy Ids hiba történt. Néhány óra alatt kijavította a vetőgépet a traktor vezetője, és a szövetkezet ügyes mesterembere, s délután már újra munkába állt a gép, vetették az őszi takarmánykeveréket. (Csekő felv.) A magyar öttusázók győz­tes csapatának, amely Ró­mában gyönyörű teljesítmé­nyével megszerezte az olim­piai bajnokságot jelentő aranyérmet, igen szoros kap­csolata van Pest megyével, pontosabban a Dunakanyarral. A Dunakanyar Intéző Bizott­sága évről évre megrendezte az öttusa-versenyeket és az együttes számos tagja itt ké­szült fel a római viadalra. AZ ELEVEN EREKLYE A KISZ Központi Bizottsá­gának székházában szerdán sajtótájékoztatón ismertették a KISZ nyári önkéntes ifjúsági táboraiban dolgozott fiatalok munkasikereit. Elmondották, hogy a nyáron 24 építőtábor­ban több mint huszonegyezeT Huszonegyezer fiatal dolgozott a KISZ nyári önkéntes ifjúsági táboraiban fiú és lány dolgozott, kétszáz- tizenötezer köbméter földet termeltek ki és hatvanhárom kilométer hosszúságú csator­nát készítettek. A leánytábo­rok lakói háromszázezer tő szőlőt kötöztek, tizenegyezer mázsa zöldséget és ötezer má­zsa gyümölcsöt szedtek. Amikor megérkezett a győ­zelem híre, a Pest megyei .Idegenforgalmi Hivatal dol­gozói táviratilag üdvözölték a bajnokcsapatot. A távira­tot képeslapon köszönték meg Rómából a sportolók. A lapot, amelyen Septimius Se­verns világhírű diadalkapuja látható, Bordás Miklós, az öttusa szövetség titkára, Bal- czó András, Nagy Imre, Né­meth Ferenc és Szaniszló Jó­zsef írta alá. B alatonszárszó ke­gyelettel őrzi a földjén elhunyt költő — József Attila — emlékét. Az utcát, ahol nővérénél, a nyári évadban kenyerét penzióskodással ke­reső Etelkánál lakott, róla ne­vezték el és a házat, azaz a nagy sárga épületnek azt a két szobáját, ahol nyaranta Etelka, s 1937 késő őszén, meg még tél elején is Attila lakott, berendezték múzeum­nak. A költő múzeumának. A főutca sarkán, pár méterre parkban álló szobrától, szem­ben a tejcsárdával, olvasható: József Attila Múzeum, száz lépés. Érdemes megtenni ezt a száz lépést. Különösen, amióta Kiss Ernő személyében új igazgató került a múzeum élére. Múlt év végéig egy asz- szony, a nagy sárga ház egy­kori tulajdonosa, igazgatta a múzeumot. Kissé tévesen, Er- I ről tanúskodik egynémely té- i vés felirat képek, fénykép | meg iratmásolatok alatt, Pél- I dául egy csoportképen Juhász ; Gyula szakállas arca alá oda- ; írták: Károlyi Gyula, míg el, mert hogy görögkeleti és az időben sehogy sem volt vi­déken szokás pap nélkül te­metkezni. Ám honnan kerít­sen görög papot? Magamra vállaltam hát a temetést, ká­lomista módon tisztességgel el is temettem szegény Attilát. S OROLJA, ki mindenki öelent meg a temetésen, írók, költők, művészek, soha egyszerre ennyi nevezetes em­ber nem járt azelőtt a falu­ban. Legalábbis negyvenhat esztendeje nem, mert immár annyi ideje, hogy Tolnából, Nagyszokolyból átszármazott ide Szárszóra rektornak, Kiss Ernő. És most, hogy majd öt évtizednyi tanítóskodás után nemrég nyugalomba vonult, elvállalta a József Attila Mú­zeumot. Igazgató, jegyszedő, idegenvezető benne egy sze­mélyben. De emlék is. Élő szárszói emléke József Attilá­nak, ő az az ember, aki a költőt eltemette. Ügy is le­hetne mondani: eleven erek­lye a József Attila Múzeum­ban. Sz. E, mon vagyok, megtaláltam. És megtaláltam talán még egy szekrényt is ... Meg a penzió egykori söntéspultját, amire Attila tréfás rigmust írt va­laha ... Talán ennek is sike­rült nyomára bukkannom, noha azóta átfestették... — újságolja az igazgató és bizto­sít róla, hogy megszerzi azo­kat. \ S ZEMÉLYESEN ismertem Attilát, és noha kapcso­latunk életében nem volt szo­ros, ha találkoztunk, több­nyire csak egymás hogyléte iránt érdeklődtünk, végül mégis szoros kapcsolatba ke­rültünk. Én temettem el ugyanis szegényt... — Szárszón két templom, katolikus, meg református templom is van, de pap egy sem volt soha. Amikor Atti­lával. a tragédia történt, én voltam a református iskola igazgatója és egyben afféle paphelyettes levita. A nővére jól ismert, velem tanakodott, mit tegyen, hogyan temettesse Szeged nagy poétájának nevét egy másik szakállas férfiú alá, holott ez utóbbi bár Ká­rolyi, korántsem Gyula, ha­nem Lajos, a Szegeden ma is élő festőművész. — Kijavítjuk ezeket a hi­bákat rövidesen — hangoz­tatja az új múzeumigazgató, miközben a látogatót végig­kalauzolja a hajópadlós üve­ges verandám, meg két szo­bán, ahol — élete utolsó he­teiben — a költő otthona volt. Már egyedül lakott. Nővére túl a vasúti síneken, a kiürült penzióba költözött és lassan elutazni készült. — Attila — így beszél a költőről a múzeum igazgatójai, a falak között, amelyek lát­ták József Attilát. Az egyik szobában fiókos szekrény, rajta négy vásárhelyi cserép, vicces figurák, a másikban egy falióra — mindössze eny- nyi maradt meg a lakás be­rendezéséből. — Itt a sarokban állott egy fogas ... Azt hiszem, jó nyo-

Next

/
Oldalképek
Tartalom