Pest Megyei Hirlap, 1960. szeptember (4. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-30 / 231. szám

1960. SZEPTEMBER 30, PÉNTEK ^/fírlno 3 Mind az 1600 hold az övék! A táblán négy név, mellettük a (havi teljesítmény. Farkas János, Zsitvai András például több mint 45 munkaegységet teljesített augusztusban. És harminc munkaegység alatt senki neve nem szerepel. A másik papír inkább az idegeneknek, az arratévedők- nek szól (a községben is kifüg­gesztették), mert a gyóni Egyetértés Termelőszövetkezet tagsága úgy is tudja: augusz­tusban ötvenegyen kaptak húsz forint előleget, az év végére tervezett 38,17 forintra. Ha át­számítják, ihavi 1606 forint ke­resetet jelent. Nem kevés ez. Augusztus 31-ig burgonyából 91, paradicsomból 117, salátá­ból 100, uborkából 175 száza­lékra teljesítették tervüket. Paprikából pedig ezekben a napokban hozzák össze a sok pénzt. Bár a görögdinnyéből volt kiesésük, így is többet kerestek 9. tervezettnél. Míg tavaly az állatok átte- leltetéséhez takarmányt vásá­roltak, idén szálastakarmány­ból már más szövetkezeteknek is eladhatnak. Tavaly nyolc mázsa volt a kukorica átlag­termés, idén 18—20 mázsa. (Igaz, tavaly a jégverés is „rit­kított“.) A változást a szilárd, egyen­letes vezetés, a tagság anyagi és szellemi fejlődése okozta. Azelőtt például dívott az ivá- szat. Ma, ha olykor-olykor elő is fordul valakinél, már nem általánosíthatnak azok sem, akik szívesen mondanak rosz- szat a közösről. A fegyelem ja­vulásához az eredményessági elszámolás is hozzájárult. Szi­gorúan betartják: aki keveseb­bet kapált, kevesebbet termelt, •kevesebbet visz év végén haza. A hídmérlegnél, a tagság sze- meláttára „mérik“, ki hogyan művelte a földjét. Aki hanyag, nemtörődöm volt, attól még munkaegysé­get is vontak le. Mert hiába, a közösség nem szenvedhet kórt egy-két hányaveti ember mi­att. A vezetőség nagyon vigyá­zott minden fillérre. Éberen leste a termést és a legkisebb lazaság előtt sem húny t szemet. Amikor ott jártunk Katona János tsz-elnök éppen a gép­egy olyan tag sem, aki dául pél­Kettőn áll a vásári a rizstelepet, a gazdaság büszkeségét, ne látná. (Mert azt még sokan egyszer sem tekintették meg. Azt mondják: több kilomé­terre van a központtól. De lehet ez akadály?!) Hiába erőlködik Katona János tsz-elnök, a vezetőség többi tagja és néhány tsz- gazda, hogy a szénánál dup­láját takarítanák meg a költsé­geknek, mint amit tervez­tek, hiába adnak 70 helyett 128 hízót az államnak, ha olyan kiváló gazdák, mint Dóri József, Fekete József és a többiek nem látják be mind az 1600 holdat, csak azt a néhányat, ami előtt nap, mint nap eljárnak. A pártszervezetnek kellene megértetni: csak akkor lehet jó a tsz, csak akkor „iga­ziak” a sikerek, ha az egész tagság akaratából, gondjá­ból születnek. Mert a szö­vetkezetnek azért közös gaz­daság a neve is, hogy vala­mennyi tagja közösen érez­ze felelősségét. És ha ezt a párttagok valamennyije érti és másokkal is megérteti, még vonzóbb, még jobb hírnevű lesz a gyóni Egyetértés Ter­melőszövetkezet. Sági Agnes Szeptember 15-i számunk­ban megjelent Lakók és háztu­lajdonosok c. cikkünk a jelek szerint célbatalált. Azóta több házigazda és lakó fordult hoz­zánk levélben és hosszabban vagy rövidebben mondotta el arról véleményét. A lakók he­lyeslik a cikkben nyilvánított erkölcsi védelmet az őket zak­lató háztulajdonosok ellen, a lakótartó házigazdák pedig til­takoznak, viszontváddal élnek, aszerint, hogy nevük szere­pelt-e írásunkban , vagy csak „hasonló cipőben járnak” a „tollhegyre tűzöttekkel”. Egy Szabó Pálné nevű, ma­gát közelebbről meg nem ha­tározó olvasónk generálisan veszj védelmébe az összes ház- tulajdonost és példákat sorol el az örök-elégedetlen lakók­ról. Többek között ilyeneket ír: „Én például olyan esetről is tudok, ahol a lakó 13 éve lakik és rongál”. Amint panaszolja, ez a bizonyos lakó már a ne­gyedik cserére felkínált lakást utasítja vissza. B. T.-né levele Pomázról na­gyon udvarias és korrekt, hi­szen teljes nevét és pontos cí­mét is aláírta. Mondandója tartalmilag megegyezik Szabó Pálnééval. „Hát mindig csak a háztulajdonosom rosszak? A la­kók földre szállt angyalok?” — kérdezi. Nem kívánok tovább idézni a levelekből, inkább kissé el­időzni Szabó Pálné kifakadásá­nél. A lakónak — szerinte — két alapvető tulajdonsága van. Az egyik, hogy lakik, a másik, hogy — rongál. Bizonyára nem tartja kisebb bűnnek a rongá­lásnál azt a „felháborító és go­nosz tettet”, hogy lakik. De hót mit csináljon a szerencsétlen lakó. akinek sem „kuporgatás- sal”. sem más szokásos módon nem tellsU házépítésre? És kü­lönben is Lakó, azaz főbérlő általában csak olyan házban e.. ahol a háztulajdonos, a ma­gáén kívül egy vagy több la­kást is épített, éppen azzal a szándékkal, hogy az vagy azo­kat, bérleti díj ellenében ren­delkezésére bocsássa mások­nak. Ez a gyakorlat több év­százados vagy évezredes szo­kás, úgyannyira, hogy a tehe­tősek mindenkor a háziúr „rangjára” törekedtek és nem a lakóéra. Az igaz viszont, hogy manapság nálunk nem jövedelmi forrás házigazdának lenni. Társadalmunk igazságos törvényei gátat vetettek min­denfajta kizsákmányolásnak, így a lakásuzsorát is végképp megszüntettük. A bérházakat köztulajdonba vettük, de meg­hagytuk és meghagyjuk a be­csületes munkával szerzett és kizsákmányolásra nem szol­gáló magántulajdont. S mint­hogy abban a helyzetben ma még nem vagyunk, hogy min­den családnak egészséges, új lakást adhatunk az állam által építtetett házakban, s még ott sem tartunk, hogy a magánhá­zak lakói belátható időn belül öröklakás-tulajdonosok lesz­nek, ezért sokáig fennmarad még a főbérlők számára sem mindig kellemes lakók-házi- gazdák, házigazdák-lakók vi­szony. Es még valamit! Soha nem hallottam olyan esetről, ami­kor a lakó, mert elégedetlen volt adott lakásával, a házigaz­dát arra kény szer ítélte volna, hogy gondoskodjék számára megfelelőbb otthonról, szebb­ről, tágasabbról, kényelme­sebbről, olcsóbbról. A főbér- letre kényszerült állampolgár — ha csak el nem üldözik — addig marad meg lakásában, amíg jobbat nem talál. S per­sze álékor sem szívesen költö­zik el, ha lakását megfelelőnek tartja. A rossz viszony oka — leszámítva a kellemetlen, ren­detlen lakót — leginkább te­hát az, hogy a háztulajdonos tűrt igényt főbérlője lakására. Ha célját legális eszközökkel, tehát megfelelő lakás juttatá­sával nem tudja elérni, igen A hálóterem ragyog a tisztaságtól. Szorgos leánykezek végzik a takarítást, padlókefélést, súrolást, szőnyegporo­lást. gyakran nemtelen eszközök­höz folyamodik. Olyanokhoz, hogy például korlátozza főbér­lője szerzett jogait, közös vil­lanyóra esetén megszünteti az áramszolgáltatást, korlátozza a vízhasználatot s egyéb módon teszi elviselhetetlenné lakója életét. Ilyen körülmények kö­zött nincs abban semmi rend­kívüli, ha a lakó védekezik a zaklatás ellen, gyakran hason­lóan kifogásolható eszközök­kel — vérmérsékletéhez és le­hetőségeihez mérten. És a lakók? B. T.-né pomází levélírónknak igaza van. ami­kor azt állítja, hogv azok sem mind földre szállt angyalok. Sok jogos panasz érkezett már szerkesztőségünkbe — lakó­szomszédok és háztulajdono­sok részéről egyaránt — az olyan főbérlők ellen, akik nem tartják be a társadalmi együtt­élés mindenkire kötelező sza­bályait. akik házában örökös a civakodás, akik valóban nem kímélik házigazdájuk tulajdo­nát. minthogy sajátjukat is herdálják, rongálják. Az ilyen emberektől megszabadulni valóban kívánatos állapot, na- gyan is érthető az erre irá­nyuló törekvés. De hát az ilyen lakóval szemben eddig sem volt védtelen a háztulajdonos! Törvényeink legalább olyan határozottan vonatkoznak a aarázda elemekre, mint ft tisztességes lakóknak arra a jogára, hogv háborítatlanul élhessenek otthonaikban. Végezetül mégis kénytelen vagyok idézni egyetlen mon­datot B T.-né leveléből: „Elég volt a háborúból, elég az em­bergyűlöletből, pusztításból és az egymásra uszításból” — írja eltúlozva a problémát, túlsá­gos érzékenységgel és két­ségbeeséssel. Higgye el. ked­ves B. T.-né, nincs szó semmi­féle háborúról, még kevésbé egvmásra uszításról. A ház- tulaidonosok többsége iószán- dékú tisztességes és törvény­tisztelő állampolgár minthogy a lakók túlnvomó többsége is az. A kölcsönbe panaszok szá­ma csupán leien féktelen há­nyada a lakók, illetve a. ház- tulajdonosok számának. És hogv mégis írtunk erről a gondról, annak éppen az az oka, hogv ezt is soknak, ká­ros jelenségnek tartjuk. Any- nyit azonban el kell árulnunk mindazoknak, akiket illet: nem mártíromság a háztulajdono­sok sorsa. Az itt-ott előfor­duló békétlenségre van egy jó magvar közmondás: Kettőn áll a vásár! András Endre ván, a Pest megyei Faipa­ri Vállalat igazgatója, Hám Vilmosné, a Váci Autó- és Motorjavító Vállalat főköny­velője, Kádas László, a Cég- lédi Ruhaipari Vállalat mű- % szaki vezetője és Dósa Ru- ^ dolf, a Pest megyei Mű- ^ anyagipari Vállalat igazga- tója beszélnek munkakö- ^ rükkel és munkahelyeikkel ^ kapcsolatos problémákról. ^ •Itt kerül sor a Pest megyei ^ heiyiipari műszaki tanács és ^ ellenőrzési bizottság megvá- ^ lasztására is. A körülbelül ^ 200 főnyi részvevő ezután ^ üzemi látogatást tesz a Váci ^ Húsipari Vállalatnál és a ^ Pest megyei Nyomda Válla- ^ lat központi üzemében------- I A Minisztertanács ülése p A kormány Tájékoztatási £ Hivatala közli: a Miniszter- á tanács csütörtökön ülést tar­y í tott. Az élelmezésügyi minisz­y £ tér jelentése alapjan meg- á vitatta a felvásárlás helyzetét y ^ és az ezzel kapcsolatosan ko- ^ rábban hozott kormányintéz- í kedésék végrehajtását. 2 Dr. Nezvál Ferenc igazság­ügyminiszter beszámolt a Viet­nami Demokratikus Köztársa­ságban iárt küldöttség útjáról. Tausz János belkereskedelmi miniszter tájékoztatta a kor­mányt, a bmói nemzetközi vásárról. A Minisztertanács ezután folyó ügyeket tárgyalt. 110 000 forintos sikkasztás és csalás | egy váci közétkeztetési konyhánál Harminchat tanút idéztek be a járásbírósági tárgyalásra Ma lecsó lesz a vacsora. Dóra, Marika és Ilonka már mes­terei a főzésnek. A Váci Rendőrkapitányság most fejezte be a nyomozást az utóbbi évek, társadalmi tu­lajdon ellen elkövetett egyik legnagyobb helyi bűntettében. A vádlott: Vincze Ferencné, aki 2.957 óta dolgozik a Váci Vendéglátóipari Vállalatnál. Mint kézilány kezdte, de mi­után megfelelő képzettsége van, 1959. januárjában a Bar­tók Béla utcai Hattyú Étterem adminisztrátora és üzemi ve­zetőhelyettese; majd 1959 szep­temberében egy ugyanott meg­nyílt közétkeztetési konyha ve­zetője lett. Mint a nyomozás kiderítet­te. Vinczéné munkahelyén kü­lönféle manipulációkat vég­Harminc család kapott új lakást tegnap Diósdon közül kapott lakást. Zömmel tehát ipari dolgozók, az egyes üzemek törzsgárdájának a tagjai, fiatal házasok jutottak így otthonhoz, olyanok, akik leginkább rászorultak. A ki­utalásokat és a lakáskulcsot bensőséges kis ünnepség ke­retében nyújtottuk át a ta­nácsházán, ahová nemcsak az új lakástulajdonosok, hanem az illetékes vállalatok képvi­selői is eljöttek. Az új lakók vasárnap reggel kezdik meg a beleöltözést. Jövőre egyéb­ként újabb harminchat lakást építenek a gyári lakótelepen. Már hozzákezdtek az építke­zéshez, s 1961-ben, ha a la­kások felépülnek, hasonló el­vek alapján osztják majd szét azokat. s. p. állomás számláját böngészte. Az utánszámolásnak köszön­hette, hogy csupán ezen az egy tételen megmentette a szövet­kezetei ezer forintos károso­dástól, mert annyit tévedett a gépállomás szómlázója. Az egyik kívülálló dolgozó parasztot már másod ízben kapták rajta, hogy dézsmálja a közös muhart. Először csak megszégyenítet­ték, visszaadatták az elvitt ta­karmányt, most azonban már a tanács segítségét kérték, tanít­sák meg arra ezt a gazdát: a tsz-tagság nem azért szorgos­kodik, hogy más, munka nélkül becstelenül élvezze a hasznát... Szigorúság, rend. fegyelem... Erre nagyon ügyelnek az Egyetértésben. Míg idáig ér­tek, természetesen nehéz volt. Sokszor érezték úgy,t bele is fáradtak. De nem értek rá fá­radtságukkal törődni, mert mindig új feladat várt rájuk. Most is, bár elégedettek gya­rapodásukkal, a fiaztató, a sül­dőszállás felépítésével, a 130 holdas rizstelepítéssel, a kút­fúrással, az új traktorral, az­zal, hogy a tavalyi mérleghiá­nyos tsz idáig fejlődött — még­sem váltak elvakultakká. Tudjuk, a munkaszervezés­nél akadnak még hibák — mondották csaknem vala­mennyien. A gépállomással jobb lehetne a kapcsolat — vélték. Nincs elvetve har­minchárom hold őszi árpa, pedig 25 napja már alászán­tottak. Nem vetették el a gép­állomásiak a muhart és hi­báztak az aratásnál is .;; J; A hibákon egészen bizo- ^ nyos, javítani fognak. A Da- ^ basi Járási Pártbizottságon ^ is mondták: sokat várnak í* ettől a termelőszövetkezettől. í De még könnyebben halad- ^ hatnának előre, ha a pártszer- ^ vezet többet foglalkozna a ^ tsz-vezetőség segítésével, a ^ tagsággal. ^ Néha úgy, hogy jobban os- | torozlíatnák a hibákat. Az- ^ után úgy, hogy minden tag- ^ ban felkeltenék a felelősség- ^ érzetet. Ne csak azzal a da- ^ rabka földdel törődjenek még ^ a párttagok is, amit kimértek ^ reájuk. Kíváncsiskodjanak, ^ érdeklődjenek minden után, ^ ami a tsz ügye: Ne legyen ^ MÁSODIK OTTHON A nagykőrösi leány diákotthon mindinkább betölti szere­pét, második otthonná válik. Meglátogattuk az otthon lakóit; életükről számol be képriportunk. A megyei helyiipari válla­latok igazgatói, műszaki veze­tői, főkönyvelői és tervelő­adói ma délelőtt 10 órától egésznapos termelési tanács­kozást tartanak Vácott, a fo­nógyár Rádi úti kultúrtermé­ben. Cselle Ferenc osztályve­zető megnyitója után dr. Kiss Gyula csoportvezető tart be­számolót az első félév tanul­ságairól. Fehér Béla mér­nök az energiagazdálkodás helyiipari problémáit ismer­teti, a szabványosítás és a technológia kérdéseiről pe­dig Eckhardt Mátyás gépész- mérnök beszél. Érdekesnek ígérkeznek a tapasztalat­csere-előadások. Édes 1st­6{.'.bt a, rumban unyuyuiKKUL cs ua, ebédjegyekkel és ilyen módon pénzben 52 000 forintot sik­kasztott; 58 000 forintot pedig csalással szerzett meg a társa­dalmi tulajdonból. A Váci Járási Ügyészség vádiratot adott ki Vinczéné el­len; a közeljövőben megtartan­dó tárgyalásra harminchat ta­nút idéztek be. Felvetik az el­lenőrzés lazaságának kérdését is: hogyan követhetett el visz- szaélésekét háromnegyed éven keresztül, a vállalati revíziók és időközbeni leltárok ellené­re? A tárgyalás nyilvános lesz, meghívják arra a többi kiske­reskedelmi szervek irányítóit és üzemegységvezetőit is. Az, otthon valamennyi lakója egyúttal a kézimunka-szak­kör tagja. Meg is látszik ez, hiszen a tanulószoba asztalain található térítők, a hálószobákban látható magyaros pár­nák az ő munkájukat dicsérik. (Gábor felv.) \ — Halló, itt Demény János, ! a diósdi tanács vb-elnöke | beszél. Mi újság nálunk? Jó ; hírről számolhatok be a Pest ; megyei Hírlap olvasóinak: ; most adtuk át a csapágygyári \ lalzótelepen épült új családi ; házakat, az arra leginkább ! rászoruló családoknak. Az : idén tizenhat modern iker- ; lakásos családi házat épített \ itt a 25. sz. Építőipari Válla- \ lat. Határidőre, s minőségi ! szempontból is kifogástalanul l adták át az építők a tizenhat \ kétszoba-összkomfortos, vala- \ mint a tizennégy egyszoba- \ összkomfortos lakást. Ebből ' huszonkét csapágygyári dol- ; gozó, három a Keményfém- {ipari Vállalattól, kettő a tö- ' rökbálinti Mechanikai Mű- l vektől és három a tanácsi í hatáskör alá tartozó családok í A helyiipari vállalatok ma ^ egésznapos termelési tanásskozást tartanak Vácott!

Next

/
Oldalképek
Tartalom