Pest Megyei Hirlap, 1960. szeptember (4. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-23 / 225. szám

1960. SZEPTEMBER 23, PÉNTEK ^/fíi-lan 3 Október végéig befejeződik a tehénistállók építése a megye termelőszövetkezeteiben Gyors ütemben folyik a termelőszövetkezeti építkezések befejezése Hogyan téliesítsük a szerfás épületeket? — Megkezdték a jövő évi építkezések tervezését A távolságok áthidalásáért Az elmúlt évben alakult ter­melőszövetkezeteknél, vala­mint a régi, de a szervezés ideje alatt megnövekedett kö­zös gazdaságoknál az idei esz­tendő egyik legnagyobb fel­adata az állatállomány közös elhelyezése, az istállók, ólak építése volt. Ebben az eszten­dőben a termelőszövetkezetek jórészt állami támogatással és kivitelezéssel megoldják ál at állományuk közös elhelyezését és sok Ihelyen már az állatiét szám növekedése sem okoz kü­lönösebb nehézséget. Az állami hitel és az állami, valamint szövetkezeti építő vállalatok munkája mellett igen számottevő az az állatférő­hely, amelyet a termelő- szövetkezetek állami hitel­lel ugyan, de házilagosan építettek vagy pedig teljes egészében saját eszközeik­kel, saját erőből létesítet­tek. Bár a termelőszövetkezetek idei beruházási programjának megkezdése késett, mégis el­mondhatjuk, hogy az a három ÉM-vállalat, három tanácsi vállalat és hat építőipari szö­vetkezet, amely az építéssel foglalkozik, jó munkát vég­zett, s biztosítottnak látszik az évi beruházási teiv maradék­talan végrehajtása. A kezdetnél az okozott lé­nyeges késedelmet, hogy a ko­rábbi típusterveket visszavon­ták átdolgozásra, az új terve­ket pedig zömmel április hó­napban bocsátották ki. Ezért, mintegy 4—5 hónapos késéssel kezdődött el az új létesítmé­nyek zömének építése. Ennek ellenére meglehetősen nagy "feladatokat kell-^ebben-az esz­tendőben .megoldaná. ..Tervek szerint állami hitellel mintegy 54 millió 700 ezer forint értékű épületeket kell elkészíteni, amelyhez több mint that és fél­millió forinttal a termelőszö­vetkezetek is hozzájárulnak. A beruházási program kere­tében több mint 1600 szarvas­marhaférőhelyet kell újonnan megépíteni és több mint 220 férőhelyet kell átalakítással biztosítani. Emellett közel négy és félezer növendékmarha is­tállójáról is kell gondoskodni. Még nagyobb arányú építkezé­seket kell megvalósítani a megnövekedett sertésállomány elhelyezésére. Ezek az épüle­tek zömmel viszonylag gyor­sabban elkészíthető szerfás- szerkezetűek. Néhány jellemző szám a feladat nagyságára: csupán fiaztatákban közel kétezer anyakoca helyét kell biztosítani, süldőszál­lá« és hizlalda építése ti­zenkét és félezer férőhely­re. Fentiek az állami hitelből és vállalati kivitelezéssel történő építkezések. A termelőszövet­kezetek emellett saját erőből mintegy 10 millió forint értékű építést terveztek már év ele­jén, s az eddigi tapasztalatok szerint a tervezett értéket leg­kevesebb ötmillió forinttal meghaladják. A Pest megyei Termelőszö­vetkezeti Tervező Iroda veze­tőjétől, Gamsz Kálmántól és az iroda főmérnökétől. Honkó Páltól kapott tájékoztatás sze­rint a legsürgősebb épülete­ket, a mintegy 20 darab ötven férőhelyes tehénistállót ok­tóber végére átadják, de ezenkívül még sok egyéb, most folyamatban levő építés befejeződik; Már eddig is elkészítettek és átadtak mintegy 155 épületet, közte 15 tehénistállót 832 férő­hellyel. 21 növendékistállót 1050 férőhellyel, 72 sertésfiaz- tatót 1440 férőhellyel, 45 süldő- szállást és hizlaldát, közel kilencezer férőhellyel, két juhhodályt, nyolc csibenevelőt és több más épületet. Ezenkívül már számos épü­let használatba kerül azok kö­zül, amelyeket a termelőszö­vetkezetek házilagosan, illetve saját erőből építettek.' Ebben a munkában különösen szép eredményt értek el a követ­kező szövetkezetek: a szent- lőrinckátai Űj Világ Termelő- szövetkezet, a jászkarajenői közös gazdaságok, a ceglédi Vörös Csillag, a ceglédi Rákó­czi és a ceglédi Lenin tsz, valamint az albertirsai Dimit­rov és a tápiószelei Béke ter­melőszövetkezet. Gyorsan és eredményesein építkeztek Inárcson, Kaku- cson, Pusztavae-son és Szentmártonkátán is. Fontos feladat még a befe­jezés előtt álló épületek mun­káinak időben való elvégzése, valamint a házilag, illetve sa­ját erőből épített; szerfás istállók és ólak téliesítése. A szakemberek azt tanácsol­ják: ahol csak lehetséges tég­lával, vagy vályoggal — te­hát időtállóan — téliesítsenek, de ahol pénzszűkében, vagy anyagszűkében vannak a gaz­daságok, célszerű a szalma­bála, vagy más ideiglenes meg­oldás is. A befedésre váró épületeket — mivel nincs ele­gendő nád —, tanácsos minél előbb szalmával befedni. A megye építkező termelő- szövetkezeteinek zöme öt­letesen és időtállóan, cél­szerűen oldotta meg már cddjgr ig a .teljesítést. Külö­nösen a dabasi járás közös gazdaságai végeztek jó munkát. Az ideihez hasonló méretű 1961-es termelőszövetkezeti építkezések előkészületei is folynak már, hogy tavasszal, időben megkezdhessék a mun­kát és szervezettebben, zavar­talanabbá folyhassék a beru­házási program végrehajtása. Már jóváhagyták az illetékes szervek az 1961-es programot, megindult a tervezés, meg­kötötték a megállapodásokat és folynak a helykijelölések is. Tervek szerint az ideiné. nagyobb gondot fordítanak a kutak fúrására, s korábban is kezdik a fúrást, hogy az épít­kezés megindulásakor elegen­dő víz álljon rendelkezésre. Az időben megkezdett elő­készület, pontos tervezés és higgadtan átgondolt beruhá­zási program reményt ad arra. hogy az 1961-es termelőszövet­kezeti építkezések még gyor­sabban és még kevesebb zök­kenővel valósulnak meg, s megteremtik elengedhetetlen feltételét a nagyarányú állat- tenyésztési terv zavartalan végrehajtásának. Tcnkely Miklós Közhely* hogy a XX. szá­zad embere „legyőzi a távol­ságot”. a városok, falvak, sőt a világrészek közötti távolság is sokszor könnyebben áthi­dalható és gyorsabban le­győzhető, mint a nevelés, a műveltség, a felfogásbeli kü­lönbségek, amelyek az embe­reket elválasztják és sokszor szembeállítják egymással. A fiatalok, akiket a KISZ- szervezetek szerte az ország­ban oktatni kívánnak, külön­böző családokból jönnek, sok­féle foglalkozási ágban dol­goznak és más-más egyéni életcélt kívánnak megvalósí­tani. Abban azonban megegyez­nek, hogy valamennyien egy­re többet akarnak tudni a vi­lágról, jártasabbak szeretné­nek lenni a szakmájukban. A politikai körök, szakmai tanfolyamok, esti iskoláik lá­togatottsága esztendőről esz­tendőre növekszik. A novem­ber közepén meginduló szer­vezett KISZ-oktatásbun Pest megye +erületén az idei ok­tatási évadban 15 ezer fia­A Minisztertanács ülése A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács csütörtö­kön ülést tartott. Megtárgyal­ta a Baranya megyei Tanács végrehajtó bizottságának je­lentését a megye egészségügyi helyzetéről. A kormány ha­tározatában megállapította, hogy a megyében a tanácsok és szerveik az utóbbi évek alatt fejlődést értek el a la­kosság egészségügyi ellátásá­ban. s meghatározta to­vábbi munkájuk irányelveit. A Minisztertanács megvitat­ta a külkereskedelmi minisz­ter jelentését a moszkvai ma­gyar- kiállítás ^tapasztalatairól, s az Egyesült Arab Köztár­saság alelnökiével folytatott gazdasági tárgyú megbeszélé­sekről. Meghallgatta a mű­velődésügyi miniszternek az iskolareform téziseivel fog­lalkozó nyilvános vita meg­indításáról és annak eddigi tapasztalatairól, majd az egészségügyi miniszternek a szocialista országok egészség- ügyi minisztereinek moszkvai konferenciájáról szóló be­számolóját. A Miniszterta­nács a jelentéseket és a beszá­molókat tudomásul vette, vé­gül folyó ügyeket tárgyalt. tai kíván részt venni. (1959/ 60-ban 12 ezren tanultak.) Ha számolunk is az „eredendő lustasággal” — ahogyan ezl a végrehajtó bizottsági ülé­sen az egyik elvtárs megje­gyezte —, akkor is derekas az érdeklődés a KlSZ-szerve- zet újonnan induló oktatási programja iránt. A Váci Kötöttárugyárban, ahol a KISZ-bizottság külön- külön beszélgetett minden ki- szessel. felmérve, hogy ki­nek milyen távolságot kell legyőznie értelmével és az akaratával, jóformán alig marad ki KISZ-tag az ok­tatásból és a példa nyomán húszán jelentkeztek a KISZ- en kívüli fiatalok közül is. A Csepel Autógyárban a po­litikai oktatáson kívül húsz szakmai tanfolyam is indul a fiatalok számára. Általában az üzemek, isko­lák, hivatalok igyekeznek ügyesen és alaposan megszer­vezni a tanulást. Ezekben a szervezetekben kevésbé kell a KISZ-tagokat. sőt a KISZ- en kívülieket nógatni. Nyil­vánvaló számukra, hogy aki többet tud, az előbbre halad, biztosabb, szilárdabb talajt döngöl maga alá. A paraszti) atalok között azonban — akik egyre na­gyobb számmal élnek á tsz- ekben — még^az idén is na- gyon nehéz munka vár a KTSZ-alapszervezetekre. Nemcsak az a baj, hogy a munkájuk természete miatt nehezebben mozdíthatók. Az is hiba, hogy nem tarjak elég nagy becsben a saját tudásukat, szakértelmüket. A szakma tanulása a faluban — egyelőre — még elszakadást jelent a földműveléstől. A pa­rasztemberek szerint csak az ipar valamelyik ágának elsa­játítása számit szakképzett­ségnek. Pedig a célirányos növényápoláshoz, az állat­állomány felneveléséhez és gyarapításához éppúgy’’ elmé­leti szaktudás, tapasztalat és gyakorlat szükséges, mint a gépek kezeléséhez. A falu ifjúságát ebben az új oktatási évben arra is kell nevelni, hogy becsülje, sze­resse, tisztelje. bővítse a szántóvető, jószágnevelő tu­dományt. Legyenek ifjú mes­terei a növényápolásnak, az állattenyésztésnek éppúgy, ahogyan a gyárakban vetél­kedés folyik egy-egy szakmá­ban a szakma ifjú mestere megtisztelő címért, s ezzel együtt a mélyebb és alapo­sabb politikai tudásért, a na­gyobb távlatokért. Lnnék 32 oktatási eszten­dőnek új és nem csekély fel­adatai közé tartozik tehát, hogy a parasztfiatalok is nagy érdeklődéssel közeledjenek a saját mesterségükhöz, mely­nek méreteit és távlatait idáig nem volt módjuk és al­kalmuk felmérni. Ehhez is hozzásegíti az if­júságot a KISZ megyei vég­rehajtó bizottsága oktatási tervének végrehajtása. D. K. Az ötvenedik Cházár András emlékünnepély Vácott Vörös Gyula mondja az idei serlegbeszédet a süketnémák intézetében Ötven százalékkal növeli a traktorok teljesítményét, magasabb termést eredményez a gyorsszántás Az Agrártudományi Egye­tem gépészmérnöki karán több éve eredményes kísérleteket folytatnak a szántótraktorok sebességének növelésére. Vizsgálták, hogy a jelenlegi traktorokkal és ekékkel mi­lyen mértékig lehet a sebes­séget fokozni, másrészt, hogy a gyorsabb szántás hogyan hat a talaj szerkezetére, il­letve a terméshozamokra. Az egyetem nagygombosi tangaz­daságában folytatott kísérle­tek a gyorsabb szántás mel­lett érvelnek: a hat- és nyolc­kilométeres sebességgel szán­tott talajon kereken 45 szá­zai ákkal több őszi árpa ter­mett, mint azokon a táblá­kon, amelyeken a szokásos 4 kilométeres sebességgel haladt a traktor. A műszaki-mechanikai vizs­gálatok szerint átlagos talajon a Zetor-szuper és belorusz traktorok győzik a 6—6,5 ki­lométeres szántási sebességet, s csak a nagyon nehéz tala­jon kell az ekéről egy vasat levenni. Az ilyen típusú trak­torok napi szántási teljesít­ményét tehát a mostaninak másfélszeresére lehet emelni, ez pedig azt jelenti, hogy egy szántási idényben a Zetor és belorusz traktorok körülbelül 450 000 holdnál nagyobb terü­letet tudnának felszántani. Vác főterén, a süketnémák országos tanintézetében, a kert legszebb részén, márvány ta­lapzaton áll Cházár András Wiellszobra. Tavasztól késő őszig, virágok pompáznak kö­rülötte. Hálás kezek gondos­kodnak arról, hogy mindig il­latozzék virágerdő a nagyne­vű alapító emlékművénél. A főtéri nagy épület két és félszáz esztendős. A kerti, új palotát csak 1902-ben építették, az intézet centenáriumán. Az egész ország figyelme ide irányult a Váci Süket­néma Intézet százéves ju­bileumán. A rozsnyai evangélikus föesperesség 5000 kötetes könyvtárat ajándékozott a nemes in­tézménynek. Szobor a zsámbéki templomról Harmincezer mázsa silót készítenek Kocséron A kocsári Uj Élet Termelő­szövetkezet gazdái nagy gon­dot fordítanak állatállomá­nyuk téli takarmányozására. Arra törekszenek, hogy az ál­latok a téli hónapokban se csökkentsék hozamaikat. Ezért ezekben a napokban mintegy harmincezer mázsa jó minősé­gű ízletes silótakarmányt tar­tósítanak a télre. A silóba be­lekevernek 30 vagon nyers ré­paszeletet, valamint a még zöld kukoricaszár jó részét. A silót úgynevezett ároksiló­ban tartósítják. A szövetkezet terü'etén, az istállók közelében az ároksiló javarészét már ki is ásták a tsz tagjai. Zsámbék világhírű műem­léktemplomának szépsége nem­csak a belföldi és külföidi ide­genek ezreit csábítja a község­be, hanem, úgy látszik, már a művészi szépségekre fogéko­nyabb gyermekek lelkét is ra­bul ejti. Legalábbis ezt bizo­nyítja az a laza mészkőből fa­ragott kis remekmű, a rom­templom úgyszólván tökéletes másolata,, amelynek mestere egy 11 éves zsámbéki legény­ke, Sándor Antal, a zsámbéki általános iskola VI. osztályá­nak tanulója. Az égőszemű kis­diák különben művészcsalád saija, édesapja muzsikus és nagybátyja az országos hírű ci­gányprímás, Járóka Sándor. A család belőle is muzsikust sze­retne nevelni, de a gyerek erre nem érez magában hajlandó­ságot, inkább fest. rajzolgat és bicskájával ügyes figurákat fa­rag a templom körül található kövekből. Ott lakik a templom közelében, az Árpád-kori épí­tőművészet monumentális em­léke állandóan foglalkoztatja képzeletét és nemrégen elha­tározta, hogy kifaragja a temp­lom másolatát. Műve nagysze­rűen sikerült és valósággal bá­mulatba ejtette vele környeze­tét. 1902 óta minden esztendőben felidézték a nagy alapító, a lel­kes emberbarát és fáradhatat­lan hazafi: Cházár András em­lékét. Ö vetette fél első ízben az alapítás gondolatát, amikor 1798-ban, visszatérvén az oszt­rák fővárosból, így írt a Ma­gyar Kurír hasábjain: „... Bétsnek minden ritkasá­gát semmivé tette előttem a si­ketnémák oskolája“. Erre az írásra felfigyelt az ország. Megkezdődött az ada­kozás. A helytartói tanács Chá- zárt bízta meg: vegye kezébe ezt a nagy ügyet. Lelkes szervező munkájá­nak eredményeként négy év múlva tartották a meg­nyitót, de az udvari kö­rök szemében „rebellis“- ként kezelt alapítót elfelej­tették meghívni az ünnep­ségre az akkori előkelősé­gek. A későbbi évtizedek, az ifjú tanítónemzedék jóvátette a •kortársak bűnét. 1902 óta — a háborús esztendőket kivéve — minden év szeptemberének utolsó szombatján emlékünne­pély keretében idézik a törté­nelmi falak között Cházár András elévülhetetlen érde­meit. Az ünnepi szónok, kezé­ben a pompás ötvözetű serleg­gel (ez évben Vörös Gyula, a megyei tanács művelődési osz­tályának a vezetője) hálás sza­vakkal emlékezik meg arról a férfiról, akinek munkája nyo­mán ez a ma már országoshirü tanintézet létrejöhetett. A főtéri emeletes épület megújhodott külsővel, 'kívül és belül szépen tatarozva köszön­ti az idei Cházár András ün­nepséget. Neves gyógypedagógusok ebben a tanévben is 300 sü-> ketnémát oktatnak, taníta­nak itt, hogy ha kikerül­nek az életbe, ők is hasz­nos tagjai legyenek társa­dalmunknak. Angyal József igazgató közel egy évtizede áll e nemes intéz­mény élén. Gazdag tapaszta­latait számos szakkönyvben tette közkinccsé kollégái szá­mára. Nyáron részt vett Moszkvában a szovjet gyógypedagógusok kongresszusán, ahol fel­szólalásában ismertette a hazai suketnéma-oktatás tapasztalatait. Ezt követően meglátogatta a leningrádi rokonintézetet, amely szintén a közelmúltban ünnepelte fennállásának 150. évfordulóját. A szombat esti emlékünne­pélyen jelen lesznek az ország legnevesebb gyógypedagógu­sai. A város is megörökítette Cházár András emlékét: utcát neveztek el róla és a Vak Boty- tyán Múzeumban több emlék­tárgy és kép tanúsítja halha­tatlan munkásságát. Papp Rezső Mikor lesz vége ?! ... Az áldozatok össze­ráncolt szemöldökkel ülnek. Szívják a füstöt. Dehát mi i tehetnek? Az előadó beszél... beszél... De figyelni már nem lehet. Az ártatlan víz­csepp monoton csöpögésétől is elkábul az ember, sőt valamikor vallattak ezzel. Most fordított a helyzet, de kínos így is — bezárulnak a szájak. Csak szédelegnek az em­berek. De mit érdekli ez az előadót! Neki beszélni kell, megnyitni, képviselni. Hát beszél. Valaki már leejtett fejjel alszik. Végre vége! De a délelőtt oda van. S minden éles ész kicsorbult. „Miért jöttek?” „Hol vannak?” „Miért ül­nek itt?" Már csak dereng mindez, de hiszen amikor kézhez kapták a meghívót, örömmel indult útnak min­denki — meghányni, vetni a kultűrmunka legfőbb dol­gait. „Itt majd hallanak okos tanácsokat.” Tévedtek. Nem történi több. • Az állam fizeti a napidí­jat. Az ebéd is jo. S az asz­tal mellett végre beszélni is lehet — közös gondokról. De ki hozza vissza az elveszett időt?! Az eset nem a megyei ta­nács lelkét terheli. Csak résztvevője volt. Mondhat­nánk, szenvedő alanya. De a a tanulság ide is szól: Miért kell annyit beszélni — sem­miről. Szótengerbe cseppen­teni a mondanivalót. Ki ta­lál rá?! Meg kéne mondani végre a szócséplőknek: mikor cse­lekedni is oly kevés a ro­hanó idő, legyen végre vége a sok locsogásnak ... T. Gy. \

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom