Pest Megyei Hirlap, 1960. augusztus (4. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-07 / 186. szám

PESTI DIVAT színű. sárga, egyenes vonalú bögréket — nincs rajtuk ci­ráda, virág, bevésett dísz — semmi. Egyszerűen bögrék, jó, megfogható füllel, kellő űrtartalommal és világí- tóan sárga mázzal. Még a víz is jobban esik belő­lük, mint agyondíszített társaikból. Visszatérvén a képen lát­ható edényekre, nézzük meg kedves mélytányérral egészít- . jük ki. A mélytányér, amely tálka-forma, sokkal ügyesebb megoldás, mint a megszokott, s lendületes alakja korsze­rűbb, mert töretlen. A tál kézhezálló füle, mérete — s az, hogy az asztalon kis he­lyet foglal, mégis bőven fér bele étel — tervezője okossá­gát dicséri. A hétköznapi használatra oly remekül bevált edényt a magyar állami ipar ké­szíti, szinte filléres áron. Reméljük, kiszorítja az ugyancsak forgalomban levő cirádás, virágos, mintás csodákat, melyek bizony nagyon elavultak. Mert ünnepi alkalomra gyö­nyörű egy kézzel festett por­celán étkészlet, s metszett üvegpohár — de a gyári sab­lonnal, matricával utánzóit festés bizony hazugság. Ha­zugság az öntéssel utánzott csiszolás is az üvegholmin. Az szép, ami igaz! A lendü­letes vonalú, sima használati edény pedig összehasonlítha­tatlanul szebb, mint a drágát a jól felépített, zömök s mégis kecses poharakat. Anyagszerűség, rendeltetésük­ből induló forma jellemzi ezeket is, mint a mai ipar­művészet minden jelentős al­kotását. A különlegesen újszerű evő-: eszközök is azért szépek.: mert célszerűek, „őszinték”. A felesleges dísz helyett a meg­gondolt kiformálás adja alak­jukat. Terített asztalunkat, ha le­ves is kerül az étrendre, az alsó képen látható tállal és ;WWWWWWWVWW'W’V'V-W'VVW'V'VX.-w\vx\x\ utánzó hamis. Nem régi fő­urak, mai dolgozó emberek vagyunk! Merjünk korunkat kifejező s nem régi korokat imitáló tárgyak között élni! A képen látható gyönyörű ierített asztal az iparművé­szeti kiállítás megcsodált sar­kában volt látható. A sima, szép asztalíap fájának erezete talán még a fényképen is jól látszik. A mai bútortervezők szívesen mutatják a fa kendő­zetlen szépségét. Aki viszont nagyon félti ebédlőasztalát, sima, csiszolt üveglappal meg­védheti, anélkül, hogy elta­karná a szép felületet. A rojtozott szélű, kockás mintás szövött kis térítők, „szet”-ek és azonos szalvéták sokkal célszerűbbek és sokkal divatosabbak, mint a nehezen kezelhető és elkészíthető hasonló te­rítőkészlet, jól választott mintájú vászonból vagy pamutanyagból. A tányérok szépségét ne­mes, egyszerű formájuk adja. Egyrészt kényelmes belőlük enni, másrészt elmosásuk is könnyebb, mint valami cirá- dás formáé s, nem utolsósor­ban szinte érezzük a fazekas­korong mozgását, melyen az edényt formálták. Fehér és színes kivitelben egyaránt kaphatók ezek a modern, ügyes tányérok (nem szokás ilyesmit szépről szóló írásban közölni, de meg kell említe­nem, hogy jómagam 3 forin- jtért vettem darabját, s azóta i ünnepinek tűnik nálunk min- | den étkezés). i A terítéshez kedves kiegé­szítő nálunk otthon a bögre ; — de sok csiricsáré edén3r - amit általában kapni lehet >már szinte lemondatott ú; ! bögrekészlet vásárlásáról. Égj ! szerencsés pillanatban azon ' ban sikerült szereznem egy­CSIGAORSZÁG Büszke rá a csiga, Szép nagy az országa — Az udvar sarkában Egy öreg, kis láda. Mégis hét nap múlik, Amíg körüljárja. Büszke is a csiga: Szép nagy az országa! \ Darázs Endre \\\\\\\\\\\\\\\V Egy kis házi kozmetika Egy tálba tegyünk gőzölő forró vizet, amelybe kanálnyi kamillateát vagy hársfateát főztünk. Jó vastag törülközővel : letakarva 3—5 percig hajol­junk úgy a gőz fölé, hogy a : kendő teljesen leborítsa a tálat : és a fejünket. Utána tiszta I kendővel bőrünkről itassuk fel 1 a gőzt és langyos vizes vattá- : val borítsuk be — szájunk és í orrunk kivételével — arcún- I kát. (Ha a gyógyfüves vízből ; tettünk félre egy csészényit, ; amely eddig kihűlt, hatásosabb ; lesz a kezelés) 10 percet pi- ; henjünk, hanyatt fekve, moz- < dulatlanul a vattás borogatás- : sál. Meglepően pihent és friss «lesz utána arcunk! * ! .wwwwwwww * t \ Tetovált iskoláslányok ; A botrány egy londoni csa­ládban tört ki, amikor a 11 !éves kislány az esti fürdés ! előtt figyelmeztette édesanyját, ; hogy ne ijedjen meg! A mama ; ereiben mégis meghűlt a vér és \ elmondhatjuk, hogy nem alap- ; talanul, mert kislánya karján jés combján rock and rollt tán- 5 coló meztelen táncosnők dísze­legtek. A szülők feljelentésére í vizsgálat indult és kiderült, ; hogy főleg az alső osztályosok J között harapózott el utóbbi ! időben a tetoválás szenvedé­lye. Pétiké meg a sárga búbos GYERMEKMESE a. lecke nem volt meg, tojás l sem volt... : Pétiké duzzogott. Haragú- j dott a búbosra. Hogy ö ne \ nyalogassa az esti édességét?\ Jaj még a szájában érzi a fi- \ nőm ízét! Megállj lusta bú- i bős! Miért nem adsz nekem \ mindennap friss tojást, miért: nem teljesíted a kötelessége- \ det? Ni csak, ni... ! De ismerős j szavak ezek! Ezt anyuka szok­ta mondani — őneki? Jaj, aj kötelesség! Lám, lám... o sem... a búbos sem, — No megállj búbos, majd én megmutatom! Azontúl mindjárt ebéd után elvégzett mindent. Alig várta, hogy beteljen a négy sor az irkában, négy szépen írott sor: ir — ni — né — ni —. Az olvasást is elvégezte, a számtant is, mindjárt me­legében. Azután nyargalt ki­felé. Szabod volt egész dél­után. ívj em is hiányzott a tojás L* egyszer sem a fészekből. Édesanyja mesélte, hogy amíg Peti iskolában van, mindennap éktelen lármával jelenti a búbos, mint aki jól végezte dolgát: Kot-kot-kot-kot-kotkodács! Mindennapra egy tojás! Solt Péterné lógatta tisztára, bár tudta, hogy ez nem illik. Jól is ment minden, amíg iskolatásika nem került Peti­ké nfc hátára. Hanem aztán! Jaj de nehéz volt bent ül­ni a kis asztal mellett, könyv­vel és irkával bíbelődni. Odakint pedig gágogtak, ná- pogtak, kotkodáltak az apró- jószágok. Ki-kifutott Petink az ud­varra, hogy majd mindjárt visszajön. Édesanyja több­ször hívta: — Petiként, a leclcét! D e a leckeírás ilyenkor nagy veszélyben forgott. Este lett és Peti álmos >ett. A rádiómesét sem hallotta már .:. csak félfüllel... — Majd reggel megírom anyuka ... így ment ez több­ször. Egy ilyen nap után este így szólt hozzá édesanyja: — Petikéin, hozd be a bú­bos tojását ■.. Peti meghökkenve jött vissza. — Üres a fészek anyukám... — Ejnye, ez a búbos ... No, de ilyet! — mondta az édes­anyja. — Lám most tojás nélkül hagyott téged, nem lesz cukros tojás a vacsorá­hoz ... Hogy miért is nem teljesíti a kötelességét!.. . S csodálatos! Ezentúl, ha írás volt, tojás is volt, de ha P eti barátunk nagy ismerő­je volt a baromfiudvar­nak. Gazda, módjára járt­kelt a libák és kacsák kö­zött. Vágta a zöldet, keverte a darát, jól tartotta a lár­más jószágokat. S majd meg­pukkadt nevettében, amilcor a kiskacsák akkora bögyet raktak, úgy jóllaktak, hogy majdnem féloldalra húzta őket a tele nyakuk. A tyúkokat név szerint is­merte. Számon tartotta a csi- j békét. — Tudta melyikből j lesz kendermagos, melyikből l sárga. Ő szedte össze a to- \ fásokat. — Néha a bokor alatt j rejtett fészekre bukkant s ! diadallal hozott be egész ! sapka tojást. ! Az etető kas alatt szépen ! felsepert, naponta többször \ öntött friss vizet a vályúba é és Hatókba. — A kismalacok­éi nak krumplit főzött és össze­él törte nekik. Az akolt meg é nagy élvezettel sikálta fel \ nyírfaseprűvel. \ Ilyen sokat segített édes- \ anyának! % Jutalmat is kapott Peli- % kénk ezért a. sok szolgála­ti tért. A sárga búbos az övé t, volt. S az mindennap, de tj mindennap tojt egy tojást, t, S Petikénk mindennap, de t, mindennap vacsora után ki- t, kanalazta a babos- csészéjé­ig bői a vaníliás cukorral ke- t. vert friss tojást. Ki is nya­Ami az életmódot illeti, f nyáron a fokozott tisztálko- ^ dás, fokozott betartása min- i, den egészségügyi követel- £ menynek, a szokottnál is fon- í tcsabb. A téli meghűléses be- j tegségektől való félelem köz- ^ ismert. Ha azonban átgondol- \ nják az emberek azt, hogy a; nyári gondatlanság — mosat- ! lan gyümölcs, árnyékszók í használata után mosatlan kéz,! szennyezett ruha, piszkos láb-! beli — mennyivel több bajt; okoztak már, beléivódna az; emberekbe a kellő nyári óva-; toss ág. Gyümölcsöt, nyers-i zöldséget nemcsak álló, hanem ! folyó vízben is meg kell mos-! ni! Ha nincs csap, szitára tesz-• szűk és kancsóval öntjük le. i Ahol külön van ivóvíz, s kü-; lön ciszterna, vagy rossz kút- j víz, ivóvízzel öblítsük le a gyümölcsöt! Nyáron könnyebb, hideg ételeket fogyasszunk. Sok tej, gyümölcs legyen az étrend, kevesebb zsír, hús, főtt-tészta. Az izzadás miatt több italt kívánunk, de a szomjat az ásványvíz, tej, gyümölcslé lé­nyegében jobban csillapítja — ha csak tehetjük, velük oltsuk szomjunkat. ' ; Megrögzött emberi szokás, Jho-gy szidjak az időjárást. Az \ okos dolog pedig az lenne, $ hogy inkább fogjunk ki min- j den fur fanágai az éghajlaton, í s ne fázzunk feleslegesen té- í len, ne izzadjunk kelleténél- többet nyáron. £ Igen ám, könnyű annak, aki ^ thus szobában delelhet, de aki- ^ nek dolgoznia kell, kivált tűző jj napon, bizony nehezen véde- t, kez-het sugarai ellen. Világos, ^ bő ruha, n-agyszélű kalap min- ^ denesetre sokat enyhít a hely- ^ zete-n. Szűk szoknyádéról?, sö- ^ tét , halásznadrág,. piros fej- ^ kendő JejT£t. elragadóan,.csinos ^ — kánikulában, azonban kínná $ fokozhatja a meleget. Általá- ^ ban nem vagyunk hívei a bő ingruhának -— de azért, amíg dolgozunk oldjuk csak ^ meg egybeszabott ruhánk öv- ^ jét a nagy hőségben, mert '/ sokkal könnyebben érezzük t, majd magunkat, ha nem ta- tj ped ránk az öltözék. Hívei ^ vagyunk viszont a zárt, csinos tűsarkú cipőknek — nagy me- ^ legben azonban igazán ostoba- ^ ság viselni! Lapossarkú, minél '/ nyitottabb szandál vagy az r, egyre divatosabb papucs­ai szerű cipők nem tévesztendők t, össze a lapossarkú papucscipő- > vei, hanem egész egyszerűen ; ^ sarok rész nélküli cipőt kell; ^ értenünk alatta. Az orr nél-; ff, küli nyári papucsokat, ikülö- \ f nősen fehér és drapp színben,! f vidáman viselik a pesti, nők! t, utcára is. nemcsak otthonra; tf és strandra — és voltaképpen i í, igazuk van, mert kényelmes, i t>, csinos és szellős ez a lábbeli. \ Hosszabb állásra azonban in- j f, kább a vászonból készült, f ugyancsak orr- és sarok nél- f küli matgasszárú fűzős, úgv- tf nevezett „kismama” cipő al- t, kalmasabb. f Ami a hajviseletet illeti, f vagy jól feltűzött konty. vagy alaposan levágott, szellős haj ; t, szép és. kellemes a melegben. i ff, A csapzott, íélhosszú fürtökre még ránézni sem jó — szeren- . f, cséré nem is divatosak.-1. a gyermekek szervezete ) t, nehezebben, tűri a meleget. ítf Lehetőleg ne félmeztelenül itj .járassuk őket, hanem bő, vilá- . gos. szellős ujjatlan vagy egé- - ^ szén rövidujjas ingecskékben, fy kényelmes, rövid bueyogóban. 5 f, A kívülkötött blúz sokka-l-sok- ^ f kai szellősebb! Ha elég áldó- j 'f zatkész a mama, a naponta _ ^ váltott fehér pamuízokni ty egészségesebb, mint a mezté- ^ lábas szandál! Különösen z f, hároméves koráig így kellene t f járatni a kicsiket — ha csak t f nem egészen meztéláb ván- § ^ nak tiszta kertben, t í vagy homokban. f ^ A (hajukat pedig tessék égé- ^ szén rövidre nyíratni! Amú°\ tf> is csak kínlódás a gyereknél "t1 ^ a „szép” fürtös- haj. Majc >t,f. megnő őszre, ne sajnáljuk! MELEG VAiN! liajcsattokat is, de csak a fri-: zura tarkó felőli részén. Fül-: klipszet már alig viselnek! \ Nylon, organza csak fiatal: lányoknak és csak táncra í szép. Jóformán nevetséges: volt például az az érett szép-: asszony, aki fényes nappal: rózsaszín organza költemény- j ben szállt autóbuszra. A hét- i végi strandolásból hazatérők j nagyot derültek rajta. Viszont egyre több jólöltö-: zött nőn láttunk krepp-ruhát.: Este kimossák, s reggel vasa-: lás nélkül fel lehet venni. ÖSSZEGEZVE megállapít-: hatjuk, hogy az ésszerű, a mértéktartó öltözködés lépett előtérbe. Mióta minden bolt­ban kapható ruhaabroncs, még az abroncsszoknyák is el­tűntek. Ma már a finom, egy­szerű jóízléssel akarnak fel­tűnni a nők — és ez bizony ha nem is könnyű, de nemes ver­sengés! R. Zs. áll alatt átvezetve ( és tarkón megkötve spoi'thoz, motorra, kirándulásra szeretik, mert jól megóvja a hajat és csi­nos is. Lehetőleg egyszínű — a mintást elunta mindenki. A színes kesztyűk és színes szandálok nagyon jó kiegé­szítők — különösen az újra. divatos tompa színű ruhák­hoz. Láttunk egy fekete ru­hát, színes pettyekkel, encián­kék puhaszövetből készült kabáttal, tojáshéjszín pety- tyekkel összhangzóan, gyönyö­rű volt! EGY TÜRKIZKÉK, sírna ruhához fekete övét, fekete szandált, fehér táskát és kesz­tyűt, fekete-fehér gyöngyöt viselt egy csinos vendég a vá­rosligeti Gundelben — min­denkinek feltűnt jólöítözött- ségével. A gyöngy nagy divat, ugyan­csak sok széles ötvös-karpere- cet láttunk, szeretik a díszes MINDEN NÖ tudja, hogy az igazi divat, nem a divatterve­zők és ruhaszalonok álmaiból születik — hanem valahol a jóízlésű, csinosan öltöző asz- szonyok tükre előtt. Ha az em­ber végigsétál az utcán, ak­kor 'jön ró, hogy mit is hor­danak a divatos nők. Hűvös nyarunk után bekö­szöntött a melegebbnek ígér­kező augusztus. Egy vasárnap délután végigjártuk a várost, hogy megfigyeljük, hírül ad­juk; a végre beköszöntött nyá­ri divat, hogyan is alakult igazában? A nagy tarkaság, a különleges rajzú, nagy mintás szoknyák ideje lejárt. Sajnos, a parasztszoknya elragadó vi­seletét is nagyon felkapták a nők, így elcsépelt, unott lett. Viszont nagyon elegánsak a sima vászon, vagy shantung egyenes aljak, mintás, bő, fér­fiingre emlékeztető felsőré­szekkel. Egy homokszfn al­jat fehér-, sárga- s szürke ke­resztben csíkos elrajzolt min-, tájú kézifestéssel megcsodál-; tunk a Margitszigeten — jó ' alakú, harmincas asszony vi- j selte, sarokrész nélküli magas- ; sarkú cipővel és *agy szalma-; táskával. A váci utcai kiraka-; tokban is sok a homokszín, - tört-sárga, drapp- és nyers-! színű vászon és burett, vagy \ shantung együttes. Színes ki- \ egészítőkkel igen jól mutat. A \ szűkszoknyás, kivágott ruha \ saját kabátjával, egyszínűvel: és mintással egyaránt kihasz- \ nálható. — Másik „favorit” a sötét- j kék, mely a kissé sokat viselt fekete után újra a porondra lépett. Mert nyáron alig van kedvesebb, mint egy kék­pettyes ruha! Óbudán, az egyik elegáns.. halásj-k^;y^n lát- tuh'k eiGéugárzöán' natal höl­gyet, akin kivágott, bőaljú,' fehér pettyes kék ruha volt, a kivágás körül fehér, rakott fodorral. A legtarkább min­tánál is jobban tetszett! Na­gyon mutatott egy sötétkék parasztszoknj^a is, a budai Dé- ryné-eszpresszóban, ahol a pesti fiatalok szívesen szip­pantanak egy kis krisztinavá­rosi levegőt. A szoknya ré­szekbe szabott volt, s a körül­belül húszcentis részeket egy- egy sárga, illetve cseresznyepi­ros keskeny betét választotta el. Sái’ga blúzt viselt hozzá a karcsúderekú lány, a betét anyagából, és cseresznyepiros szandált, meg táskát. A BETÉTES, kombinált ru­hák, melyek alakításánál olj^an ügyesen alkalmazható ötletek, újra tért hódítanak. Láttunk egy fehér alapon fe­kete és piros mintás vászon­ruhát, vállpántjától lefutó fe­kete betéttel — nagyon kar­csúsította a kissé telt asszony­kát, aki viselte. A CIPÖDIVAT tébolyítqan magas ' sarkai illedelmesen visszavonultak az esti táncci­pő birodalmába. Amíg nem volt állami kereskedelemben kapható, mindenki törte ma­gát a tűsarokért. Ma már 160 forinttól meg lehet szerezni, így nem „érdekes”, Most az egészen lapossarkú és nagyon szellős szandálok — melyekei csak „maszeknál” kapni — ők a ruhatár elmaradhatat­lan kiegészítői. Áldásosabt nyári divat igazán nem vol még! Estére sem kötelező í zárt cipő, mint néhány éve Magassarkú szandálban tán colnak a megokosodott nők. A nagyon puha, vastag é: elég drága kötött kábától mellett sok a színes ballon, : színes szövet és a mintás vá szón kabát. A táskadivat szerencsére a: ormótlan '* szatyrok helyet ügyes szalmakosarakra tér át, estére viszont a műanya: mellett nagyon sok a textil anyagból készült, húzott vág; egészen lapos táska. Este hosszanti, levélboríték alakú is viselik, nappalra a maga; téglalap alakú, de lapos a d vat. Kalapot értelmes nő net visel! A könnyű kis kende MIÉRT SZÉP?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom