Pest Megyei Hirlap, 1960. augusztus (4. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-28 / 203. szám

AUGUSZTUS 28. VASÄRNAP ftir mecYE i *J£írku> ROSSI KAROLY: QSBD QBHÖSOH | ALKOTÓMŰHELY CSUKA ZOLTÁN Az élső: Vladan Desrdca müve, az Ivan Galeb tavaszai. Desnica a ma élő horvát író­nemzedék legnagyobbjai közé tartozik. Regényében egy hegedűművész tragédiáját be-' széli el, aki egy baleset foly­tán elveszti jobb kezét, s ezzel élete értelmét is. A négyszáz o’dalas mű a jövő esztendő­ben jelenik meg az Európa Könyvkiadónál. — Talán még ennél is na­gyobb élményt jelentett szá­momra Andrej Guljaski bol­gár író Aranygyapjú című regényének fordítása — foly­tatja a kedves emlék derűjé­vel arcán. — A mű. amelyért szerzője ebben az esztendőben kapta meg a Dimitrov-díjat, egy bolgár termelőszövetkezet életét eleveníti meg, bátor hangon, őszintén. Rögös úton járnak a regény hősei, de cél­juk világos és a győzelemhez vezető. Érdekessége, hogy egy része Magyarországon ját­szódik, mivel a regény főhő­se, Iszaj Damov, 194 a ele­ién Déi-Dunántúlon harcol a németek ellen. A Szlovák népballadák-ból KÉT HEGYOROM Két hegy orom s közte tágas, nagy völgykatlan; hej, az elmúlt éjszaka szomorú hírt kaptam. „Mit hozol, kedvesem, mi hírt hozol, lelkem, talán új szeretőt találtál helyettem?” „Bizony nem találtam, de levelet kaptam, hogy be kell rukkolni, már holnap, hajnalban. Megyek katonának, s te élj boldogságban, megköszönöm néked, hogy te véled háltam.” „Ne köszönd, ne köszönd, hisz még újra látlak, szombaton estére bokrétával várlak.” „El ne is készítsed, nékem ne is adjad; holnap estétől már keress mást magadnak.” ODA ISTEN, ODA... Oda, Isten, oda száll szívemnek vágya, tengereken túlra, távoli világba! Én istenem, atyám, mit is cselekedtem, hogy hites aramat oly messzi engedtem! Lehet, hogy néki jobh, künn Ámérikában; velem gyötrő bánat, é pihen magában. Tarka szép madárkát küldenek. érette, de a kék tengerbe talán belé esne. Ezt a kiesi mehet kiiMeném érette, d# virágra szállna és «tat tévesztne. Kültieném fohászom száz SdVoidétképpen; kedves, érés Isten, hozd vissza ííi nékem! Csóka Zoltán fordítása Kőszent vigyázza & szőlővel futtatott érdligeti házat. Ta­lán, ha méteres talpazaton áll, alig három lépésnyire a kapu­tól. Most ő a legfőbb őr ud­varban, kertben. Az öreg ku­vasz már csak kegyelemkenyé­ren él a háznál, a fiatal meg csak most tanulja a mestersé­get. Nincs más tehát, csak a Kőszent, Borsos Miklós Kos- suth-díjas szobrászművész sze­rény-finom alkotása. Szerény-finom, mint maga a költő, áld e házban él. De­res hajjal, de ifjúi szívvel és nagy alázattal szolgálja a mű­vészetet. Alázattal és szeré­nyen, hiszen elsősorban mint műfordítót ismerik és kedve­lik az olvasók. A Dundo Ma­ro je, az Éjszakának virrasz­tója, a Tömegsír, az Elátko­zott udvar és sok más mű avatott tolmácsol ója ma is fáradhatatlanul dolgozik. Az elmúlt esztendő mun­kásságáról indul köztünk a szó. — Úgy hiszem, eredményes esztendő volt — jegyzi meg csendesen, r— I-Iárom regényt i fordítottam ez idő alatt... Nagy röhögés volt a felelet az indulatos szavakra. — No megálljatok! Majd teszek ért róla. Leánykák! — fordult Tinka Sára és Vicián Irén felé. — Tartsanak ve­lem! Bemegyünk az irodáfia. Panaszt teszünk ellenül:. Majd eljáratják velük a ku- tyakopogóst! És hosszú léptekkel mér­ték az utat, be egyenesen az irodára. — Hol van az agronómus elvtárs? — A magtárban. — Hát a főagronómus? — Az is! — A könyvelő? — Szintén a magtárban. — A főkönyvelő elvtárs? — Az is ott. — Jó! Hát akkor majd utá­nuk megyünk. Megtaláljuk őket. Azzal becsapták az iroda ajtaját és futottak a mag­tárba. Lihegve szaladtak fel a lépcsőn, és amikor a leg­felső traktusba értek, megle­pődte',:, Filyó tata csendesen hajtogatta a zsákokat,-az iro­daiak pedig egyenként áll­tak a szellőzőablakoknál és mosolyogva bámultak a bor­sótábla felé. Bohus bácsi megcsóválta a fejét és oda­lépett az öreg Fityó mellé. — Hát ezek? — Látod! Fiatalok, aztán lesik a lányokat. Tán te nem úgy csináltad annak idején, — Bepanaszolom őket az igazgató elvtársnál. Hol ta­lálom? — Az iroda padlására ment fel az előbb. ír' Irohantak. Felkopogtak az JÉJ iroda padlására. Iszo­nyatos meleg csapta meg őket. Az igazgató a kis létra te­tején állt. Rövid nadrágban, ingujjban. És a szellőzőab- lakon keresztül távcsövezte a borsótáblái. Amikor a. lépé- sslcet meghallotta, hirtelen megfordult. Zavarában vala­mit mondani kellett. — Hallja-e Bohus elvtárs! Nagyon szépen és szorgal­masan dolgoznak ezek a pesti lányok, Az öreg komiszul elmoso- lycgta magát, majd egy hosz- szú kacsintás után csendesen morogta. — Tudom, kérem! Hogyne tudnám. Éppen ezért jöttem, hogy est megjelentsem! tek a nagy munkához, az öreg néhány szóval megmagyarázta a dolog lényegét, — Vigyázzanak, kedveseim! A borsó nagyon jól beérett és ha keményen bánunk vele, könnyen elszórja a magját. Szóval csak csínján! A reggelit úgy nyolc óra táján helyükbe vitte a kocsi. Az igáskocsis ugyanakkor le­tett a tábla sarkára két nagy kupa friss ivóvizet. Szóval ment a munka. A lányok vidáman, énekelve dol­goztak. Bohus elvtárs pedig vidáman pásztorkodott körü­löttük. Hanem úgy déltájban egyre több lett a panasz. Hol erről, hol arról dugta ki a fejét egy dinnyefejű magyar a borsó közül és nagy gyönyörűséggel nézte az észbontóan szép lá­nyokat. A lányok eleinte csak sikon- gatással hessegették a kíván­csiskodókat, de mivel a ku­kucskálók száma eayre szapo­rodott, Bohus bácsinak kellett beavatkozni. — Mi lesz ott, elvtárs? Nincs egyéb dolgod, csak annyi, hogy azt a két szép szemedet egre- céroztasd? Akinek az intés szólt, hir­telen bekapta a fejét a két válla közé és usgyi el szeleit. De egy ment, kettő jött he­lyette. GebeSzkedtek az ala- csomjak és hetykén tekinget­tek körül a, lajtorjások. A lányoknak persze kelle­metlen volt ez a. nagy kíván­csiság. De olyan fullasztó me­leg volt, hogy kínszenvedés lett volna szoknyát kanyarí- tani, meg blúzt felkapni, csak éppen azért, hogy a legény- kék nyugodtabban maradhas­sanak. H armadnapra Vicián Irén' meg Tinlca Sára odaállt a brigádvezető elé. — Bohus bácsi! így nz-n lehet dolgozni. Nézze csak, milyen karilcába terhelődik az a sok tétlen. Nem elég, hogy nem végzik ® dolgukat, de még minloet is zavarnak. — Hát aztán én mit tegyek? El nem foghatom a szemük világát. Takarodjatok, ti naplopók! — emelte fel hang­ját erélyesen a legény kék fe­lé. De bizony, azok nem sokat adtak a szavára. Nagyot és szívből kacagtak. — Szóval úgy gondoljátok, hogy az én szavam csak falra borsó, le borsó? J lányok vidáman ugráltak •t*- le a. vonat lépcsőjéről. — Gyerünk, kérem! Gye­rünk! Csak egy percig állunk! — siettette őket a kalauz, mi­közben villámgyorsan lesegí­tette a bőröndöket. Bohus Menyhért, a gazdaság növénytermesztő brigád veze­tője úgy állt a sorompó végé­nél, mint a cövek. s egy had­vezér tekintetét példázta, aho­gyan végigtekintett a zsibon­gó hadon. Harminc lány egy- rakáson majd annyi, mint egy fáravaló verébraj. A csipogá­suk szinte olyan, mint a. vere­beké. Mikor a vonat tovább triisz- költ, Bohus bácsi megreszelte a torkát és brigádvezetői nangján rikoltotta. — Az egyetemi elvtársnők, akik a gazdaságba érkeztek, induljanak utánam! — azzal sarkon fordult és hosszú lépé­sekkel baktatott a gazdaság felé. A lányok csivitelve, vi- háncolva utána. Az igazgató meleg szavak­kal üdvözölte őket és többször hangsúlyozta azt-a helyes, or­szágépítő szándékot, amellyel az egyetemi fiatalság szívesen kiveszi a részét a gazdasági munkából. — Kívánom, hogy az elv­társnők jól érezzék magukat közöttünk! — fejezte be a lel­kes szavakat és sorra kezet fogott a lányokkal, A szállásuk olyan volt. mint a patyolat. A vacsora ízletes volt és bőséges. Bohus bácsi szorgalmasan kínálgat'ta őket és mindegyiket rá akarta be­szélni a repetára. — Egyenek, leikeim! Mert minálunk aztán nie a kell fog­ni a dolog végét. Reggel be- állunk egy akkora borsótáblá, ba, hogy se vége, se hossza. Szedjük a borsót nyakhajlá- sig. ]Í,J ásnap reggel a lányok ■Hí már hat órakor az udva­ron nyüzsögtek. Tornásztak, játszottak, cigánykereket ve­tettek és elkápráztatták a gaz­daság népét. Nemcsak jóked­vükkel, hanem különösen ru­háikkal is. Nagy részük fürdő­ruhában, mások shortban. Bo- londítóan szépek voltak mind­annyian. Amikor Bohus bácsi végignézett rajtuk, mutató­ujjával megpiszkálta a baju­sza. végét. — Az anyátok hétszépségit! — morogta fejcsóválva. Kettes sorokban vonultak a határba, s mielőtt hozzákezd­cal pattant fel, s ahogy az ajtó felé törtetett, nem bírta némán: — Nem érdekel! Nem iga­zítom senkihez szavaimat, tet­teimet! Talán azt mondjam, hogy halleluja, elvették a bérházam, a földem, á jólé­tem, ennek örvendhetek? Ami itt van, az nem engem szolgál! Pedig harminc évig engem szolgáltak az embe­rek! Előtte az apám, a nagy­apám, az ükapám, minket szolgáltak az emberek! Ezért nem hódolok be! A nyolcadik utas kinyitotta a kupéáajtót. S amikor be­húzta a kiviharzó úr mögött, hangtalanul felnevetett. Zötyögött, majd száguldott a vonat. A fiú tétován feszen­gett, majd akadozó nyelvvel beszélni kezdett: — Le kell szállnom. Igen. Jól mondta. Feri bácsi, az oktatóm is mondta, hogy ügyes a kezem. De azt hit­tem, kell még valami más is. Szóval ez a nadrág, meg az ing. Láttam. Mástól. Azt hit­tem, ezek az igazi gyerekek! A belevalók. Olykor éreztem, hogy tényleg nevetséges. De azt gondoltam: fütyülök rá! Van másik ruhám. Holnap, holnap majd azt veszem fel. Erre jön? Ja, köszönöm a ci­garettát. Azt hiszem, már be­vallom az öregemnek! A nyolcadik utas bólintott. A fiú illedelmesen köszönt, körbefordulva, s még a folyó­téról is visszatekintgetett. A tolvaj mozdult. Érezte,------------L— --------- hogy é getik a tekintetek. — Prédikálhat. Buták az embe­4 rek! Miért nem vigyáznak! ■ Mondja már, két-három tás­kát elemelek! Ki bánja? Sok­szor úgy sem ér semmit, ami benne van. Nehéz a tolvaj élete! Hogy félek? Lehet. De én mindig kalandos ■ termé­szet voltam. Én mondom: egy igazi tolvajnak születni kell. Én örököltem a képességei­met! Apámnak neve volt a tolvajok között. S bár tuk­máltak, hogy dolgozni men­jek, a zsarukra én fütyülök. Ha bevisznek, mindent beis­merek. Enyhítőnek veszik az őszinte megbánást. Hogy ma­gamban nevetek? De hiszen mi mást tehetek? A nyolcadik utas kinyitotta a kupéajtót. S határozott mozdulattal intett. A tolvaj lesúnyt fejjel surrant el. Amikor az asszony meg­mozdult, a nyolcadik utas le­segítette szatyrát a csomag­tartóról. Az asszony nevetett: — Nem lesz nehéz. Vár a férjem. Úgy szeretjük egy­mást. Pedig már tíz eszten­deje. Milyen igaza volt. Mi tart bennünket össze? A sze­retet. A szerelemből lett sze­retet. Pedig sok a gondunk. Sok minden kellene. De las­san minden meglesz. Azért szép pénz a két*» kereset. Csak hát az ember mindig többet akar! Talán nem is baj. Hi­szen minek örülne, ha min­den az ölébe hullana? Most már leszállók, jó utat! A njmlcadik utas az asz- szony után nézett. Az a pe­ronajtóból' már a férjének in­tegetett. — Fiam. igazat szóltál. Az vagyok: elégedett. Elértem, amit akartam. Emberek lettek a gyerekeim, s azok lesznek, még emberebbek lesznek az unokáim! Mennyire szeretem őket. Milyen okos gyerekek! Olykor röstellem, hogy vén ember létemre sok mindent, amit ők tudnak, én nem tu­dok. De hiszen más volt ne­künk a sorsunk, mint nekik. Dolgozni keltünk kora haj­nalon, s a sötétség lökött csak ágyba! Ki tudta volna kimondó embereket. Maga is ilyen. Bár. akadnak, akiknek nincs ínyére a dolog, tíehát egye a fene. Egy-két sirán­kozó nem a világ, mi szeret­jük az egyenes beszédet, még akkor is, ha olykor sebet té­pünk vele. A két gyerek? Nem biztos, hogy igaza lesz. Azaz: a gyárba jön, mellém, mind a kettő. De lehet, hogy az egyik csak némi kerülővel. ? belőle! Majd elfelejtettem: ha h erre jár, nézzen be hozzánk. h Az asszony remek pörköltet h főz! A világ legfinomabb ele- ^ dele! A két kölök is azt h tartja. Ugorjon be egyszer. h Kerül egy kis toroköblögető h is. Ha meg marad egy órát, h összehozunk egy ultipartit. h Mert tőlem szidhatják az ul- h tizást, nekem a ked\remre h van. í , . ^ A kezét nyújtotta.A nyol-í----------------—--------- cadik h u tas kezet fogott vele, s hal- kan hozzátette: ^ — Igen, egyszer majd be-h megyek. ^ A lány a pici tükörben né- ^ zegette magát, kevés rúzst ^ még rákent az ajkára, s a £ haján egy tincset hátrább ve- í tett. j — Ugye, tetszem neki? ^ Annyi irodista lány van, ^ mégis rajtam akadt meg a ^ szeme! Milyen okos fiú! Min- ^ dent tud. Érzem, hogy elvesz ^ feleségül. Igaz. kellene a la- ^ kás. Dehát egy ideig ma- ^ máéknál leszünk. A kisebb ^ szoba megfelel. Külön ajtaja ^ van, nem zavarnak bennün- í két az öregek. De azért úgy ^ szeretnék egy új lakást. Ha $ picit is, de újat. Amit majd ^ mi rendezünk be. Vele... ^ A nyolcadik utas megér- \ tőén mosolygott. ^ A hét utasból egy sem ma-| radt. A kupéban csend volt. a £ kocsi alatt halkan kattogtak J a kerekek. A nyolcadik utas J egy pillanatra úgy hallotta. \ mintha a nevét kattognák a £ kerekek: Lel-ki-is-me-ret... lel-ki-is- \ me-ret... J Az Aranygyapjú előrelát­hatóan ősszel kerül a könyv­üzletekbe, a Kossuth Kiadó gondozásában. (Ezt csak úgy mellékesen jegyzi meg, és hozzáfűzi: remélem, add.ig si­kerül nekem is eljutnom Bul­gáriába, mer'; nagyon szeret­ném megismerni azt az orszá­got amelyben a regény hősei élnek, küzdenek a szebb, em­beribb életért.) A harmadik mű: Prezsihov . Voranc-nak, a modern szlovén regényirodalom legnagyobb alakjának Jamaica, című könyve. A regény a két világ­háború közötti időszakban játszódik, és azt mutatja be döbbenetes erővel, hogy a feudalizmus és a kapitaliz­mus malomkövei között ho­gyan őrlődik, s alakul át a parasztság ipari proletariátus­sá. Ez a mű ugyancsak a jövő év elején keiül kiadásra. Három regény, három nyelv: h orvát, bolgár, szlovén. S a negyedik: — Szeptemberben fejezem be a Szlovák népballadák cí­mű kötet fordítását — ad vá­laszt halk szóval egy cigaret- tagyújtásnyi szünet után. — A kötetet Sziklai László vá­logatta. Érdekessége, hogy a balladák jelentős része Bar­tók Béla gyűjtése alapján ke­rült fordításra. Hogy melyik volt legkedve­sebb „munkája”? Maga sem tudja pontosan, mert kité­rő választ ad: — Mindig az, amelyiken éppen dolgozom. Van igazság benne és még sincs. Mert valamennyi mű valamelyik kiadónak készült. Ám Krzsla: Areteus című drámáját ez ideig csak a sa­ját szórakoztatására fordította le. Hogy miért? — Van úgy néha az ember, ^ hogy látszólag minden cél $; nélkül dolgozik. Persze — t, teszi hozzá mosolyogva — ^ csak látszólag, hiszen biztos £ vagyok benne, hogy ez a drá- ^ ma, amely első díjat nyert az ^ újvidéki színházi fesztiválon, ^előbb-utóbb a magyar közön- í ség elé kerül. f Eddig a műfordítóé volt a ^ szó. Most pedig ismerkedjünk ^ meg Csuka Zoltánnal, a költő- \ vei, ^ Verses önéletrajzának mint­hogy ezer sorával készült el h eddig. Ennek egy részletét, Ta- h lálkozás a Mecsek alatt cím- h mel röviden megismerhetik az h olvasók is: a Dunatáj című h antológiában jelenik meg. ^ — További tervek? ^ — A Pest megyei Hírlap ^ adta a gondolatot egy órde- í kés kísérlethez — mondja tn- $ kább csak magának. — Érdi h dombok alatt címmel az érdi h kisemberek figuráit szeret- h ném megörökíteni, versben hés prózában egyaránt. Azaz: h ugyanazt a figurát imám meg h prózában és versben, h Szinte akaratlan a kérdés: h — Hogyan jut minderre ide- h je? h A kérdésre csak a kertben h érkezik felelet: ^ — Sajnos — mutat a fákra ^ — eme jut a legkevesebb idő. ^ Pedig talán nincs is nemesebb ^ pihenés, felüdülés az alkotó- ^ munka után, mint gondozni a 5 kertet, a gyümölcsfákat. h h Viruló itt minden, akár a h tavasz. A Tavasz, amely szo- h borba mintázva tárulkozik a h ház ajtaja előtt. Örök jeliké- h peként az alkotás örök if jú— h ságának, az ezüsthajú alkotó h örök fiatalságának á Frukncr Pá! Az egyetem után. Még nem tudom, nekivág-e? Lesz-e elég kedve, ereje? Eszes gyerek! A keze ügyes, az esze fürge, én mondom, nem hoz szégyent rám. A másik már lassúbb, az viszont igaz, hogy amit megcsinál, annak látszata \ran, nagyítóval sem lelni benne hibát. Jó szakmunkás lesz vallatni a könyveket? Rossz dolog öregnek lenni! Rossz, mert egyszer, talán nem is sokára, itt kell hagyni benne­teket. A nyolcadik utas belekarolt az öregbe, s lesegítette. Ami­kor visszatért, a férfi eléje tartotta a pl éhdobozt: — Vegyen. Szeretem a szó-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom