Pest Megyei Hirlap, 1960. július (4. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-12 / 163. szám

MST

MECYEI

yiirlflP

1960. JÜLIUS 12. KEDD

RANDEVÚ A KULTÚRÁVAL...

ködik az énekkar, aztán szünetünk lesz. Akkor hagyományos kirándulást rendezünk, ha

megkapjuk a Csepel kocsit — és megnyomja a mondat második felét olyan hangsúllyal, hogy „jó lenne, ha segítenének ebben”.

— S a könyvek sarokba kerülnek?

— Nem lehet! A folyószámlámra járnak a szépirodalmi sorozatok — mondja „bankvezéri” nyomatékkai és gesztussal. Mindketten nevetünk. Aztán ő folytatja.

— Van ennél még komolyabb dolog. Elővenni a „szakkönyveket”. ősszel technií lép:

Huci^ex a pxunazi ka&téty, tépxxítyén

kumba megyek. A felvételire

készülök.

Ez csakugyan nem valcációs dolog, de kétségtelenül nyári

— ha nem is a „napos oldal”. — Azért sajnálni semmiképpen sem kell — zárja a beszélgetést Baranyai Gusztáv.

— Az eddigi programokban is van elég „vakációs”. S ehhez jön még a Keszthely közeli üdülés — családostól!

És elégedetten nevet. Mert az „álláshalmozó” ember is végre betölti legfőbb állását s fenntartás nélkül a pihenésé lesz.

T. Gy.

— Előbbre hozom.

— Nem lehet, mert ott az ajtó.

— Akkor beljebb.

— Ott a szék.

Tanácstalanul megáll a ceruza Dródzik László dabasi KISZ-titkár kezében.

— Legjobb, ha újra lerajzolod az egészet, úgy áttekinthetőbb lesz — mondja neki Juhász Sándor, a dabasi járási művelődés ház igazgatója. — Gondolj arra is, hogy itt a szék körül van a színpad hangsúlyos zónája.

Az instrukció nyomán lassan kialakul a térdre fektetett lapokon Karinthy „Bűvös szék” című darabjának színpadi vázlata.

Sokszobás a pomázi egykori Teleki-kastély, hiszen egész sereg gyereklányt nevelnek falai között, most mégis szűknek bizonyult a hely az ideiglenes nyári bérlők számára. A helyi tanács két termében is folynak a próbák, azokat is feöi- csönvették a megye minden részéből idesereglett falusi színjátszócsoport vezetők. Két hetet töltenek itt Földeák Róbert rendező irányításával. Tanulmányozzák a dráma történetét, előadásokat hallgatnak, játszanak, rendeznék, színpadi és díszletterveket készítenek.

Földeák Róbert, a Pest megyei Petőfi Színpad rendezője, nagyon jól ismeri a megye városainak, falvainak színjátszó csoportjait, hiszen két éve már, hogy itt is, ott is megjelenik, segíti a kezdeti nehézségekkel bajlódó együtteseket. Véleménye szerint a megye színjátszó csoportjainak meny- nyiségi teljesítménye kitűnő, ötvenhárom darabbal többet mutattak be az idén, mint tavaly. Nincs baj a műsorok megválasztásával sem, nemigen kerültek be a programba semmitmondó, vagy ízlésrontó darabok. Most a művészi színvonal emelése a lényeges. A cél az, hogy az „új évadban” minél tijbb színjátszó csoport érje el a váci, a nagykőrösi, s a Dunakeszi Járműjavító együttesének jó színvonalát. Hasznosak voltak ehhez az év közben Dabason, Gödöllőn, Cegléden és Budapesten lezajlót-1 alap- és középfokú színjátszó tanfolyamok, amelyeken szép számmal vettek részt a megye minden részéből. Most a pomázi tanfolyamon a gyakorlati oktatásra, színjátszásra fordítanak több időt és figyelmet.

j kellemesen, s főleg baszol nosan eltöltött két hét lemérhető eredménye később mutatkozik majd a falusi színjátszók színvonalasabb előadásain.

— va —

.\\\\\\\\\\\\'.\\\\',\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\W\\\\W

A BIRTOK ÉS TULAJDONOSA

aztán úgy alakult, hogy mégis hozzákezdhettek az építkezéshez. Orth Mihály helyi mérnök tervei nyomán egy nagy perspektíváid építkezés körvonalai bontakoztak ki, s végre pénz is akadt. Júliusban hozzákezdtek a mun. kához, s azóta az eltelt egy év alatt a csömöriek egyik témája a Szabadság úton már szinte teljesen kész gyönyörű sárga épület.

— Nagy sárga épület a baloldalon, nem messze az iskolától. Csak erre menjen, kedves, nem tévesztheti szem elől — igazítottak útnak, amikor egy esőrehajló délelőtt elindultam, hogy közelebbről is megtekintsem a hírből már ismert épületet, aminek bizonyára az is egyik

így érvényesül művein a határozott fegyelem, s a merész franciás könnyedség. Ak- varelljei tették ismertté nevét, szinte Európa minden nagyvárosában. Legkevésbé ismerik itthon. Régi munkái nagy részét nem is ismerhetjük meg; régi műveinek javarésze — fájdalmas veszteség — elpusztult az ostrom idején.

Műtermét úi rajzok, ak- ----------------- varellek, festmények díszítik. Az új termés csaknem száz alkotásával találkozhatott nemrég a budapesti közönség is Bornemissza Géza Ernst Múzeumban rendezett kiállításán. A kiállításon számos kép gazdát cserélt; a Művelődésügyi Minisztérium, a fővárosi tanács, a Képcsarnok és sok magángyűjtő is vásárolt a képekből. Kár, hogy a Pest megyei Tanács nem kereste meg a maga helyét a vásárló közönség soraiban.

A műteremben visszamaradt képek, rajzok „házi tárlatán" talán a legbeszédesebbek a

művész környezetéről, a

sződ-csörögpusztai tájról, a

Duna vidéki emberekről mesélő ecsetvonások: az öreg Mede, a házaknál fát vágó bácsika ceruzaportréja, a

csörögi általános iskola egyik fiatal tanítónőjének arcképe, a kapára támaszkodó szőlőmunkás, a vízhordó kislány, a Szekér lóval című tusrajz és így tovább.

A művész lémáit mindig

—-----------az idő, a helyz

et diktálja, a közvetlen élmény ízét sugározzák a kéSzekér lóval

Csörögpuszta festője

y

% Szinte rendszeressé vált- ^ már, hogy bizonyos időkö- ^ zönként hírt kell adnunk egy- ^ egy községünk megtágult ^ szellemi igényéről és az ezért ^semmit sem sokalló áldozat- ^ készségről. Községeink sorra ^ „növik ki” a régi kultúrott- honokat — nagyon sok he- ^ lyütt még ez sem volt — ke- ^ veslik a szűkös lehetőségeiket, s minden erejüket egy Í méltó, igényes épület emelé- á sére fordítják.

y

S Nagyon sokat vitáztak a S csömöriek is, hogy nincs a köz- ^ségben, megfelelő hely, ahol Í szórakozhassanak, tanulhassanak, művelődhessenek. Évek Í óta tervezték már, hogy végre Í ezt is megoldják, de hol a Í pénz hiányzott, hol a terv ínem volt megfelelő. Tavaly

nevezetessége lesz, hogy hárommillió forint helyett egymillió forintból „hozták ki”.

— Hát ezt hogy csinálták? — kérdem Kolipka Mihály építésvezetőt.

— Takarékoskodtunk — feleli — anyaggal, munkával, pénzzel. Az anyagot még évekkel ezelőtt sikerült beszerezni, a terveket helyi mérnök készítette, amikor pedig elkezdtük az építkezést, szinte az egész község megmozdult, A tanácstagok megszervezték a társadalmi munkát, így az alapozást, anyagszállítást; az üveges, festő és mázoló munkákat pedig a helyi lakosok végezték. Vasárnaponként nyolc- tíz kőműves dolgozott és a KISZ is tevékenyen részt vett a munkálatokban.

A háromszázötven férőhelyes, modem, jól felszerelt ^ színpaddal, öltözőkkel ellátott kultúrterem utolsó simításait most végzik, hamaro- tan hozzákezdhetnek a belső \ berendezéshez, ezt egyéb- íként a Művelődésügyi Mi- J nisztérium vállalta, körülbe- tüI százötvenezer forintot je- Í lent ez is. Az előtérben még £ harsány kopácsolás folyik, a £ színpadon egy munkás desz- í kát gyalul, az épület hátterében nyolc-tíz fiatal fiú í csákánnyal, lapáttal és talics- S kákkal felszerelve a külső ^földmunkákat végzi. A szín- S pad végében, a falnak tá- i masztva hatalmas festett táb- ta; Petőfi Kultúrotthon; he- ^lyi festő munkája.

S — Elöl a másik épületben 4 könyvtár, olvasóterem, ta- ínácsterem és KlSZ-klubhe- ílyiség lesz — mondja Kolipka 4 Mihály, miközben az öltözőiket mutatja. Én már látom is ía szemet-szívet gyönyörköd- 4 tető előadást, a csillogó szem- 4 mel figyelő munkásokat, parasztokat, gyerekeket, hallom 4 a tapsok ütemes zenéjét és 4 megfogalmazódik bennem a «gondolat, egy kissé figyel- 4 meztető is: ennek a község- 4 nek kellett ez az otthon, «magáénak érzi már most. Na- 4 gyón meg keli tehát gondol- |ni, milyen műsorral állnak ^ majd eléjük rendszeres kul- i túrigényüket kielégíteni. Ok 4 igaz, emberi és felemelő ^ „előjátékkal” szinte előre jelezték a kívánságukat: eréről a színpadról* ők emberit, £ igazat, és felemelőt akar- ^ nak hallani.

í, — Augusztus 20-án ünnepi % előadással adjuk át a kész épületet — szól az építésve- .^zető, majd hozzáteszi: — Az , lesz csak szép, a helyi táncolok és színjátszók műsora. ^ Érdemes lesz megnézni! í Kerekes András

Ülő akt

pék. „Otthon van” Bornemissza Géza Sződ-Csörögön

— erről beszélnek a művek. Szívesen dolgozik itt

— de nehezen. Mert napja

nagy részét a ház körüli teendők veszik el. Mikor odaérkeztünk, nem volt otthon. Fél óra múltán lépett le a váci vonatról, hóna alatt egy beüvegezett ablakkerettel. Bevágatni vitte Vácra. így cipekednek ételt, italt,

mindent, ami kettőjüknek kell. Nyáron még istenes, de télen nagyon érzik a „pusztai magány” sokféle hátrányát. Fiatalnak szinte játék, de az a hetvenhét év csak messzi van már a húsztól.

— őszre talán megoldódik ez is. ígéretet kaptam, hogy kiszorítanak számunkra egy szerény kis pesti lakást — mondja az idős művész — s hozzáteszi: jó lenne.

Kovalik Károly

A nagybányai szabadiskolában kezdte pályáját, de saját vallomása szerint legtöbbet Henry Matissetöl, a korszakalkotó francia mestertől tanult. Párizsban, egy öreg kolostorépületben tartotta fenn iskoláját Matisse, aki két évig irányította értékes korrektúráival a fiatal Bornemissza Gézát, s vele együtt tizenkét más tanítványa között a kezdő Picassót is.

A modern művészet nagy- szélű nevelőiskolája volt ez a „kolostori” élet: kemény

munkával eltöltött napok, viták, új stíluspróbálkozások. A nagybányai és a párizsi évek érlelték meg a művészt. A két iskola hatásának szerencsés ötvözetét szűrte át egyéniségének, tehetségének, széles skálájú alkotóelemein.

Horpadtöblü karosszékek,-------------------- minden negyedórában zengő-bongó ingaóra, öreg, repedezett cserépkályha. A behajtott zsalu hasadékán keskeny, éles csíkkal bevág a szoba homályába a Pilisi hegyek gerincéről leguruló, késő délutáni nap.

F

ehér hajú férfi ül a hűvös cserépkályha mellett. Arcát éri a fény. Magas homlok, s az arc mély ráncai között mozgékony, fiatal szemek. Olyan ez az arc, mint a fiatal színészé, akit idős szerepre maszkíroztak. Mintha azon nevetnének mindig a szemek, hogy milyen jól sikerült ez a hecc, a feje búbjára húzott dús, fehér parókával, meg a ráncok üres rajzával.

A hetvenhét éves „fiatálem- \ bér”: Bornemissza Géza fes- : töművész, aki itt él feleségé- : vei Vác mellett, Sződ-Csörög- i pusztán, egy magányos, sár- i ga házban.

i

i

i

Végre! Ez az az idő, amit ősztől tavasz utoljáig úgy vár az ember. Jön a felnőttek vakációja — a szabadság. És a legelmélyültebb, legodaadó'ob munkatárs is úgy rohan a szabadba, hogy még az előre látható anyagi zátonyrafutás sem vet árnyékot a nyaralás elé.

Hanem az is igaz, hogy a nyaralás tulajdonképpen nem a szabad két-három hétre szól, hanem egy egész idényre. Ilyenkor zárnak a színházak, jönnek a „könnyű műsorok” és az ember többet látogatja a strandot, mint egész évben a könyvtárat.

Vagy nem így van?

Két embertől kértem választ, Kettőjük válaszából kiderült, hogy találkoznak-e a kultúra- ■> val a „forró hetekben” ...

A Szentendrei Papírgyárban j

... olyan csönd fogadott a ! * nagy melegben, hogy egy te- í remtett lelket sem reméltünk í a falak között. Igaz, hogy hat í órára járt már az idő.

Ám csak az irodák álltak i üresen. A gépteremben vég : nélkül tekeredett a dobra a fe- : hér papír. És a laboratórium- ; ban is szolgálatban volt vala- i ki. Szemüveget viselő, kékkő- | penyes asszony. Már nem fia- \ tál.

— Hát éli nem is tudom. Tu- \ lajdonképpen van már ősz \ hajszálam is, mégis iskolás ko- \ rú vagyok: most érettségiztem, i — Ezt mondja a technikusnő, ; Lambert Mária.

Egy hete búcsúzott az esti I iskolától.

— Most aztán hátat fordít s j menekül könyvtől, betűtől, ] egyszóval a kultúrától — mon- \ dóm neki inkább megállapítva, j mint kérdő hangsúllyal. Ne-: vetve tiltakozik:

— Kifogok én a fáradságon I is. Van egy motorom, fölpatta- j nők rá s bejárom Pécset és a ; Bakonyt. Majd ott kiszellözik \ a fejem.

— Mondom, hogy úgy lesz — célzok az iménti megállapításomra, de ő még előbbi gondolatát folytatja:

— Csakhogy ez a szellőzés sem öncélú ám — tartja föl az ujját mókás figyelmeztetésként s hozzá tagolja karikíro- zó hangsúllyal az „öncélú” szót. — Amerre járok, minden műemléket, várromot megnézek. Eddig is sok ilyen helyet „lemotoroztam” már ...

Közben kiderül az is, hogy a könyvet se teszi le hosszú idő- : re. Mileszáth szerelmese s most: is egyik könyvét vadássza. És: hát a „kultúrprogramhoz”; tartozik kéthetes részvétele a ; balatonfüredi nemzetközi tu-; rista sátortáborozáson.

A program valóban szép,; hasznos és nyári. Bármennyi- ; re tréfásan mondja is, nem. indokolatlan Lambert Mária: búcsúzója:

__ Remélem, elégedett a :

r

andevúval...

A Csepel Autógyárban

Bevallom, hogy már a kéz- j désnél zavarba jöttem.

Keresem Baranyai Gusztávot s kérdésemre visszakérdezik, hogy: „melyik méltóságában?” Egy pillanat alatt megtudom, hogy társadalmi bíró, üzemi tanácstag, énekkari titkár és főbizalmi egy- személyben a maga szerény géplakatos mestersége mellett. És mindezek mellett férj és apa.

— Nem hittem, hogy még mindig élnek „álláshalmozók” — üdvözlöm nevetve Baranyai Gusztávot géplakatosi minőségben. — De hogy jut minderre ideje?

— Hát látja, ezért van csak egy szem gyerekünk, keveset találkozunk -- toldja meg a tréfát. Aztán túl minden tréfán, rátérünk a komoly vakációs programra.

— Mindenekelőtt — kezdi a szót —, nyáridőben csak kabarét és vidám darabot nézek meg. A filmhez sem leszek hűtlen. Egy meleg nyári napon megnézzük az osztrák jég- revű-filmet, az Arany szimfóniát. Es a legújabb alkotásokat.

— Tehát könnyű műfaj?

— Elsősorban. De azért akac komoly program is. Még műRakovszky József:

A KIS KAPU

Szerelmem régi, boldog őre, Szívemnek kedves ismerőse, be megvénültél, kis kapu!

Itt várt a lány, a szöghajú.

Este, ha csillag kel az égen, úgy néz le rád, mint akkor régen.

S a pajkos szél, ha felsivít, ugye, hogy most is megsimít?

Ne bánts azért, hogy visszajöttem, s kezem hideg vasadra tettem. Titkon benyitlak, hagyd magad,

Oh nyisd ki, tárd ki szárnyadat!

Siess, mert vár a kerti kőris, borzas fejét biccenti ő is.

A gyönge rózsa rámnevet, pedig nem ismer engemet.

Ott áll a ház, a régi éden.

Vajon kit ringat lágy ölében?

Hol van a lány, a szöghajú?

Mutasd meg néma, kis kapu!

£s hinta leng a kőriságon.

A régi kislányt újra látom. Szerelmet ajkam újra vall.

A hinta leng és száll a dal.

E dalt szívem örökre zengi.

Most már megyek, nem'látott senki.

— Istenhozzád, oh szöghajú!

Aludj el, drága kis kapu!

— Oh, fürge szél, magad dalolj ma! Csak tépj belé setét hajamba.

Ne hallja senki léptemet, ahogy sietve elmegyek.

% -felszabadult, szilaj tivornya,

/ L részeg / hangzavar... a £ lépcsőkön legurul egy kupa,

£ azaz csak a kupát helyettesítő % puderos kompaktját ejtette S el a játék hevében az egyik £ tarlcaruhás asszony, Román S Zoltánná, a Visegrád melletti £ Gizella-telep kórházának tiszt- S viselője, aki az Ember tragé- S diájának római színében % Hippiát alakítja ezen a sza- S badtéri próbán. Körülötte ott £ sündörög Lucifer — Katona £ Ervin — a Ganz Árammérő ^ műszerésze, s a többi sze- ^ replő: Meleghegyi Gábor, az £ isaszegi kultúrotthon igazga- % lója, Ladányi István, a gö- £ döllői járás népművelésügyi £felügyelője, s ahogy mondani

4 szokás: sokan mások.

£

^ A színhely ideális ehhez a £ próbához. A széles lépcsőkor a háromholdas park kő- szépén álló kastélyhoz vezet.

5 Fiatal kertész kapálgatja a S rózsatöveket, néha-néha oda- S sandít, odahallgat a lépcső- S kön újra és újra ismétlődő S jelenetre, aztán továbblépdel Sa fák hűvösében álldogáló S hintaállvány felé: ott egy

4 másik színdarab jeleneteit

5 láthatja, hallhatja. Né- S hány lépéssel odébb, a kas- S tély teraszán jegyzetfüzettel 'S térdükön rajzolnak, vitatkoz- S nak vagy hatan.

$ — Hova teszed az íróasz/4 talt?

.....