Pest Megyei Hirlap, 1960. július (4. évfolyam, 154-180. szám)
1960-07-09 / 161. szám
WS0. JÜLIUS 9. SZOMBAT "kKÍHoID 3 Elkészült a védőcsatorna egykilométeres szakasza — Ráckevei brigádok a verseny élén — Hat adag ebéddel az első helyen ■— Vendégek jártak a táborban? A tábor festői környezete (Váci tudósítónk jelenti). — Úgy elröppent ez a két hét, hogy szinte észre sem vettük — nyilatkozott Bénik Gyula, a váci általános gim- názium tanulója, amikor a tábori élet eseményeiről kérdezgettük. Ez a vélemény általános a Váci Cement- és Mészmű építkezésénél dolgozó Pest és Nógrád megyei fiatalok körében. Eltelt a tizennégy nap. Kemény, hasznos munkával — de sok örömmel, vidámsággal és olyan epizódokkal, amelyekre hónapok múltán is szívesen emlékeznek majd vissza a Duna menü építőtábor lakói. Kilencszáz méter volt részültre kijelölve: egy kilométer hosszúságban ásták ki a 2—8 méter széles és 1—3 méter mély csatornát, mely védi majd a cementóriást a hegyekből lezúduló esőzésektől. Király Sándor arról tájékoztat, hogy az időjárás nem volt a legszerencsésebb ezekben a napokban. Eső zavarta sokszor a munkát. A szeles, hűvös idő is akadályt jelentett nem egy esetben, A fiúk végig versenyben végezték a kitűzött feladatot. „Normaként’1 egy felnőtt kubikos napi teljesítményének 60 százalékát kapták alapul. faliújságjuk, a „Tábori Híradó” tájékoztatása szerint. Az építési munkákat végző 1. számú Mélyépítő Vállalat vezetői állandóan figyelemmel kísérték a fiatalok igyekezetét. Abonyi Ferenc mérnök irányította őket. Ö is elismeréssel szólt a tábor fiataljainak derekas munkájáról. A munka természetesen a napnak csak egy hányadát tette ki. Sereg János kultúr- felelős tájékoztatott arról, hogy mi mindent valósítottak meg az előirányzott kulturális és sportprogramból. — Jól sikerült az Egressy- klub táncegyüttesének vendégszereplése. A MOKÉP, — Felejthetetlen este volt Rózsa Irén látogatása. Névadónk húga beszélt a munkásmozgalom régi harcosainak küzdelmeiről. Epizódokat elevenített fel Rózsa Ferenc életéből. Nagy érdeklődés kísérte Gyáros László külpolitikai tájékoztatóját is. Könyvtárunk is nagy látogatottságnak örvendett. A váci járási könyvtár által rendelkezésünkre bocsátott 450 kötet kevésnek bizonyult a 600 olvasó részére. A megyei könyvtár ígéretet tett az állomány bővítésére. — Sportesemények? — A budapesti ifjúsági válogatott mérte össze erejét a futballpályán a tábor tizenegyével. 3:l-re kaptunk ki, ami előre várható volt, de sokkal súlyosabb volt az a vereség, amit a szovjet kom- szomolisták röplabda-csapatától elszenvedtünk. A sátortáborban már érezni lehet a készülődés izgalmait. Pénteken este ünnepséggel egybekötött záró tábortűzzel zárták a két hetet, ahol kiosztották a legjobb munkabrigádoknak és a sportolásban élre kerülteknek járó jutalmakat. Ma adják le a felszereléseket, szerszámokat, azután vonatra ül hatszáz ifjú és Ünnepélyes záró tábortűzzel búcsúztak a VCM építésénél dolgozó Pest megyei fiatalok — <5 a vezérigazgató — mutat egy fekete, göm boly ded asszonyka, Béki Jánosné, a szigorúra ráncolt homlokú. Faragó István a vezérkaszás. hatvan körüli parasztemberre. Harminc torokból csattan fel a nevetés. ■— Turcsónyi János vagyok — mutatkozik be a vezérigazgatónak titulált ingujjas bácsi —, tagja az inárcsi Március 21 Termelőszövetkezet vezetőségének... Ö meg a vezérkaszós! — mutat egy alacsony, csupa ín barna férfire. Kezelünk Faragó Istvánnal, aki a pihenőben a kassáját feni. — Nehéz? — kérdezem és a táblán még lábon álló másfél méter magas rozs felé intek. Ügy tesz, mint aki nem látja a jelzést. — Már akinek, ami..: — húz egyet a kővel a kasza élén. A többiek csendben figyelnek. hogy értem-e az induló tréfát. — Hát a fenőkőnek a kasza éle — próbálkozom én is a figyelő csöndben. — Annak nem, mert borba áztattam! — vágja rá a vezérkaszás. Kirobban a nevetés megint. — Mennyi a vágni való? — tapogatózom tovább a pihenő csoport tagjaitól. — Rozsból? — Abból. — Kézzel? — Azzal. — Hat nap alatt végzünk, csópléskor majd’ kétszer any- nyit ad, mint két éve..; Értetlenül nézek fel a jegyzetemből. Ekkor elfogom Turcsányi bácsi kacsintását. Szu- róczki Rózsi, Gudmon Mari, meg Perényi Joli öklüket a szájuk elé kapják és összeborulnak. így fékezik kitörő derűjüket. Várok türelmesen, mosolygok is, közben nézegetem a pihenő aratókat — férfiakat,' asszonyokat —, ahogyan vidám arccal az öreg tréfacsinálót figyelik. — Mondja hát János bácsi! — türelmetlenkedik özvegy For- czekné. — Mindenkivel uj- jaskodák, mintha még legény volna!... Ezt a ráckevei fiúkból álló Toll-brigád 141 százalékra teljesítette és így már biztos, hogy ők viszik majd haza a zászlót a péntek esti díjkiosztás után. Úgy látszik, a ráckeveiek derekasan küzdöttek a vezető helyekért, mert a második helyezett Varsó-brigád tagjai is a Csepel-sziget déli részéből valók, és ők is 104 százalékos átlagteljesítményt nyújtottak. A Barta- és a Keszler-brigá- dok következnek sorrendben Az egykilométeres csatorna középső szakaszán. (Cserny Gábor felvételei) sajnos, nem teljesítette ígéretét. Két film helyett estik egy, az „Ök voltak az elsők” került bemutatásra. Élményt jelentett a szovjet komszomolisták vasárnapi tánc- és énekbemutatója, amit a sátrakban elmélyült barátkozás követett. Sokáig együtt énekeltek, táncoltak lila táljainkkal. az esti órákban már a Pest megyei városok és falvak otthonaiban mesél majd szüleinek, ismerőseinek a boldog tizennégy napról. Mert élmény sok volt. A sátordíszítések, az ünnepélyes zászlófelvonások, a városnézés, műsorok. Emlékezetes marad a vasárnapi evési verseny is, ahol a győztes teljes hat menüt fogyasztott el, mind a három fogásból. A hatszáz középiskolás sok barátot szerzett ezekben a napokban. Megismerte a munka szépségét, az építés boldogító érzését. Fegyelemhez, rendhez szokott, öröm ez nevelők, szülők és gyermekek számára egyaránt és úgy érezzük, hogy a Rózsa Ferenc nevet viselő önkéntes ifjúsági építőtábor már az első két hétben betöltötte szép hivatását. Papp Rezső MELEGSZIK AZ IDŐ Három év alatt két és félezer holddal növelték a bogyós gyümölcsösök termőterületét Új málna- és szamócatermelő vidékek alakulnak ki Vidám fürdőzők a gyóni strandon. (Gábor felv.) v, A Földművelésügyi Mi- ^ nisztérium Szőlő- és Gyü- ^ mölcs termesztési Igazgatóságára érkezett jelentések sze- ^ rint málnából, szamócából, SÍ ribizkéből és köszmétéből a f, legutóbbi három év alatt csaknem két és félezer holdat telepítettek országszei'te. A telepítésekből jelentős részt vállaltak a termelőszövetkezeti tek, amelyek már nagyüzemi ^ módszerekkel, többnyire ipa- í ri feldolgozás céljaira termesztik a yitamándús bogyós gyümölcsöket és sokat telepítenek a házi kertekben, a mezőkön, kisebb parcellákon is. A hagyományos „málnás, szamócás vidékeken” — Pest környék, Dunakanyar, továbbá Nógrád, Győr, Bács- Kiskun, Hajdú, Szolnok megye egyes tájain — kívül most újabb bogyósgyümölcstermesztő vidékek vannak kialakulóban. Nem „csip-csupozunk"! — Ha a számokat is úgy forgathatnám, mint a kaszát, akkor az volnék ma is: legény! — A hatvankét esztendejével?! — álmélkodik Helik Mihályné, aki maga sem fiatal asszony már. — No, hát fordítsátok meg. Hatvankettő visszafelé huszonhat ... Melyik meri mondani, hogy nem úgy húzom a kaszát?! Nem ellenkezik senki. A fiatalabb férfiak is csak bólintanak, elismerően. János bácsi pedig nagy szótehetséggel így folytatja: — Szóval hat. nap alatt levágjuk ezt a száz hold rozsot. A tízmázsás átlagot megadja, majd kétszer /annyit, mint két esztendeje, amikor még magamnak voltam, erről a földről én csak öt-hat mázsát takarítottam le ... — Miért nem hoznak ide kombájnt? — Mert dombos ez a rész, a rozs szalmája olyan lett, mint a nád. Akár tetőt is fedhetnénk vele — szól közbe Benkovics Sándor bácsi, nem nehéz jobbnak lenni — mondja csendesen Szuróczki Ferenc. — Nem a fiú szégyene, ha az apja pernahajder — vélekedik Ulicska József. Turcsányi János bácsi hozzám lép, s közelhajol a fülemhez: — Megegyeztünk Perényi Pistával, az elnökkel, hogy a Bélának „férfiegységet” számoljanak ... Mert az apja összeállt valamiféle nőszeméllyel, oszt’ itthagyott asz- szonyt, négy gyerekkel... Most kötöz, meg markot szed a fiú ... A differenciát rádolgozzuk mi, férfiak ... Hadd érezze a gyerek, hogy mi vagyunk az apja, az igazi. Szedelődzködnek. Az asszonyok, lányok, bekötik a fejüket, a férfiak vállukra akasztják a kaszát. A „borba áztatott” fenőkőtől éles kasza újra suhogni kezd Faragó István kezében. — Nem csip-csupozunk! Hat nap múlva a tarló is buktatva lesz. Jöhet bele a silókukorica magja! — lendíti karját Délelőtti pihenőben. aki a Józsi fia kaszájának az élét kalapálja. Fiatal, szemüveges legényke érkezik a csoporthoz. — Sallai Béla — mutatja be Jani bácsi, mint valami hírességet. — Ez idén csinálunk belőle férfimunkást... hogy különb legyen, mint az apja. Béla kicsit zavartan pislog az embergyűrű közepén. — Annál a kuncsorgónál szélesen, tempósan a „vezér- igazgató”. Bandur Julika még utánunk kiált: — Az aratóbálra is eljöjjenek ám! — Eljövünk! A másik száz hold rozsot az üzemi munkás férjek vágják. Szabadságon vannak. Az asz- szonyaik, gyerekeik szedik utánuk a markot. D. K. Akik a száz hold rozsot levágták. (Gábor Viktor felv.) A balesetek csökkentése érdekében megszigorítják a motor■ és az autóvezetői vizsgákat Budapesten és vidéken az utóbbi időben — mint ismeretes — nagyon megszaporodott a közlekedési balesetek száma, Gyakoriak a baleseteik a motorosoknál is. Ez abból adódik, hogy sok motorvezető nemcsak a közlekedési szabályokat nem ismeri eléggé, hanem a gépet sem. a motorvezetőknek nem kell tanfolyamot végezniök és sokszor hiányos ismerettel is sikerült, „átcsúszniok” a vizsgán. Éppen az ilyen esetek megakadályozására július elsejétől a motorvezetők műszaki elméletből is kötelesek vizsgát tenni. A műszaki elmélet elsajátításával alaposabban megismerik a kormány, a fékberendezés kezelését, a hang- és fényjelzéseket. Egyébként megszigorítják a vizsgákat is és a motorosoknak a közlekedési szabályokat éppen úgy tud- niok kell. mint a hivatásos gépkocsivezetőknek. A KPM Autóközlekedési Tanintézete ugyanakkor megszigorítja a gépkocsivezetők vizsgáját.
