Pest Megyei Hirlap, 1960. július (4. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-31 / 180. szám

1960. JÚLIUS 31. VASÁRNAP PEST Hier ei K-Sűrltm í> Megvannak az elnökielöltek — de milyen lesz a politika ? AZ AMERIKAI ELNÖKVÁLASZTÁSI KAMPÁNY ESEMÉNYEIRŐL LUMUMBA MONTREALBAN ÉS OTTAVÁBAN NÖVEKSZIK AZ ELÉGEDETLENSÉG CSŐMBE „KORMÁNYA" ELLEN Montreál Amerikai felderítő léggömbök India felett * Az Egyesült Államok meggyorsítja a latin-amerikai rakétatámaszpontok létesítését Angol lap szerint Washington folytatni kívánja a kémrepüléseket A dél-koreai lakosság tiltakozik a hamis választások ellen érkezve, a repülőtéren kije­lentette, azért jött, hogy se­gítséget kérjen Kanada népé­től és kormányától hazája problémáinak megoldásához. Lumumba kiemelte: „Ami Kongóban történt, a belga kormány gondosan végrehaj­tott cselszövéseinek eredmé­nye volt" A belga gyarmato­sítók távoltartották a kon­góiakat a közigazgatástól és a gazdasági ügyek vezetésétől, így akarták lehetetlenné ten­ni, hogy kongóiak álljanak * belgák helyére, amikor hazá­juk függetlenné válik. bőket különleges felszerelés­sel, távfényképezésre alkal­mas kamerákkal és rádió-adó­készülékkel látták ól. A lap szerint indiai vezető személyiségek növekvő aggo­dalommal szemlélik a légi­kémkedést. A Pakisztánban tartózkodó amerikai „szak­értők” utasítást kaptak, hogy egy időre hagyjanak fel a lég­gömbök felbocsátásával, mert félő. hogy India hivatalosan ország-világ előtt leleplezi ezt a jogtalan tevékenységet — írja a Hindi Times. kilövő támaszpontokat léte­sítsenek Latin-Amerikában. Ugyanezek a források rámu­tatnak arra is, hogy az ezeizai amerikai támasz- pontról felszállva „tudomá­nyos kutatás” ürügyével U—2- es repülőgépek keringenek állandóan az ország terüle­té jömr™ ******——8. bejelentette, hogy a kémrepü­léseket felfüggesztette, Hrus­csov szkeptikusan fogadta ezt a bejelentést .— folytatja a lap —, mert nem hitt az el­nöknek. Most az a benyomás alakult ki, hogy Hruscsovnak igaza volt, s mindössze az tör­tént, hogy Ázsiából Európá­ba helyezték át a kémrepülé­sek színterét. Ezen a héten az amerikai Köztársasági Párt Nixont vá­lasztotta elnökjelöltjéül. Előt­te néhány nappal a Demokra­ta Párt kongresszusa is dön­tött: az ő emberük a millio­mos családból származó Ken­nedy lett. Megvan tehát a két jelölt és ez év végén eldől, ki lesz a következő négy eszten­dőben az Amerikai Egyesült Államok feje. Hogyan zajlik le a választás Mielőtt a két politikus szándékairól írnánk, szóljunk általában az amerikai elnök- választásról. Minden negye­dik esztendőben, a hagyomá­nyoknak megfelelően, novem­ber első keddjén választják meg a Fehér Ház lakóját. Jó néhány hónappal ezt megelőz­ve, a pártok külön-külön ösz- szehívják küldött-kongresz- szusukat, s megválasztják saját elnökjelöltjüket. A politikai harc tehát először egy-egy párt kebelén belül zajlik. Az idén például a De­mokrata Párt kebelében Ken­nedy, Johnson, Stevenson és még néhányan pályáztak a kecsegtető állásra, míg a Köz- társasági Pártban Nixon és Rockefeller mérte össze ere­jét. A két pártkongresszus végül is úgy döntött, hogy Kennedyt, illetve Nixont je­löli, a harc tehát kettőjük kö­zött dől majd el. A világközvélemény nagy érdeklődéssel kíséri ezt a vá­lasztási kampányt, hiszen a kapitalista világ vezető ha­talmának legmagasabbrangú funkcionáriusát választják meg és ez nem közömbös a nemzetközi élet szempontjá­ból sem. Így válik ez a tulaj­donképpeni amerikai belpoli­tikai esemény külpolitikai kérdéssé. Válság a vezető körökben Közismert tény, hogy a két párt között nincs alapvető kü­lönbség. Mindkettő az Egye­sült Államok vezető rétegeit, a tőkés köröket képviseli. Mégis, van értelme külön-kü­lön szólni a két jelölt politi­kájáról, s figyelembe venni a különbségeket. Azért van ez, mert az amerikai tőkés világ megosztott: nagy hatással van rá az a válság, amelybe a nyugati politika került. Elég jelentős tőkés körök vannak — ez kiderült Mikojan és Hruscsov amerikai látogatá­sakor is —, amelyek belátták, hogy okosabb a békés együtt­élés valamilyen formáját vá­lasztani, mint a pusztító ka­tasztrófával fenyegető hideg­háborút. Más vezető rétegek ingadoznak, míg elég jelentős erők ragaszkodnak a hideg­háborúhoz. Ez a megosztott­ság mutatkozik az egyes amerikai politikusok maga­tartásában is. Az U—2 és Japán Nem állíthatja senki, hogy ez a választási kampány az amerikai politika dicsőséges korszakában bonyolódik le. Vegyük csak sorba az utóbbi hónapok legjelentősebb ese­ményeit ebből a szempontból. A Szovjetunióban lelőtték az U—2 kémgépet, s ezzel az Egyesült Államok kormánya az egész, világ előtt szégyen- padra került. Megismétlődött ez az - RB—47-es repülőgép esetében is. Eisenhower elnök a múlt hónapban kénytelen volt lemondani japáni látoga­tását az ottani éles amerika- ellenes hangulat miatt. Dél- Koreában meneszteni kellett Washington leghívebb embe­rét, Li Szin Mant, Törökor­szágban államcsíny buktatta meg a NATO feltétlen hívé­nek számító Mendereszt. Kuba egész Latin-Ameriká- nak példát mutatva, lerázta magáról az amerikai cukor­monopóliumok bilincsét, s még a katonai és a gazdasági fenyegetésekkel is szembe- szállva folytatja a forradalmi reformok végrehajtását. Ha most ehhez hozzátesszük, hogy a Szovjetunió befolyása és tekintélye, a békepolitikája iránti rokonszenv szakadatla­nul nő (gondoljunk csak arra, hogy Kuba is és Kongó is a Szovjetunióhoz fordult támo­gatásért a nyugati fenyegeté­sekkel szemben), akkor na­gyon röviden bár, de meg­vontuk a jelen nemzetközi helyzet mérlegét. Eddig — nyolc esztendőn át — köztársaságipárti elnöke volt az Egyesült Államoknak: Eisenhower. Mindazt, amit fentebb Washington kudarcai­ról mondtunk,“a közvélemény a Köztársasági Párt számlájá­ra írja. Ez hátrány Nixonnak a választási kampányban. Nem szabad azonban azt hinnünk, hogy most már biztos, vagy csaknem biztos Kennedy meg­választása. Választási propa­gandájukban a köztársaságiak is rendelkeznek tartalékokkal. Nixon például a néhány hó­nappal ezelőtt lezajlott nagy acélsztrájk idején (már a vá­lasztásokra gondolva) közvetí­tő szerepet játszott a szakszer- vezetek és a munkáltatók kö­zött. Néhány hete — a néger­választókra sandítva — az em­beri jogokat is bevette prog­rambeszédeibe. Általában az amerikai elnökválasztásokon sok minden szerepet játszik. A farmerek álláspontja, akik ál­lami támogatást kapnak, hogy a mezőgazdasági árakat maga­san tarthassák, a szakszerveze­teik véleménye, a déli gyapot­vidékek négergyűlölőinek sza­vazata. Hatással vannak az emberekre a különböző ígére­tek, bérekről, lakásról, szociá­lis reformokról. S ígéretek ilyenkor bőven el is hangza­nak. Szemmel ' látható azonban, hogy a külpolitika, tehát a há­ború és a béke, a békés egy­más mellett élés és a hideghá­ború kérdései sokkal nagyobb szerepet fog játszani ebben az elnökválasztási kampányban, mint bármikor az amerikai vá­lasztások csaknem két évszá­zados történetében. Mit várhatunk Kennedytől és Nixontól Mit várhatunk tehát a két jelölttől? A Köztársasági Párt védi és dicséri eddigi politikáját. Azt hangoztatja, hogy az Egyesült Államok sosem volt oly hatal­mas, erős és sikeres, mint a múlt nyolc esztendőben. Kije­lenti, hogy a katonai tömböket fenn kell tartani, a támaszpon­tokat megőrizni, a fegyverke­zést fokozni. Változatlanul ra­gaszkodik a merev hideghábo­rús politikához, a világuralmi tervekhez, a szovjet- és kom- munistaellenességhez. Elismeri ugyan, hogy a Szovjetunióval tárgyalni kell, de „az erő hely­zetéből”, vagyis a katonai erő­re hivatkozva diktálni a felté­teleket. Sajnos, nem állíthatjuk, hogy a Demokrata Párt ennek ellenkezőjét hirdetné. Kennedy programjának is egyik fő­pontja a további fegyverke­zés. Ű is azt mondja, hogy „erőseknek kell lennünk a tárgyalásokon”. Kennedy is fenn akarja tartani az eddigi szövetségi rendszert, ő is han­goztat kommunista- és szov- jetellenes jelszavakat. Mégis, van e programnak egy-két olyan vonása, amely valami­vel rokonszenvesebb, mint Nixoné. Feltűnést keltett pél­dául. hogy az U—2 lelövése után, a párizsi csúcsértekez­let meghiúsulásakor Kennedy kijelentette: Eisenhower he­lyében sajnálkozását fejezte volna ki Hruscsovnak. Ken­nedy azt mondja, hogy a népi Kínát valamilyen formában be kellene vonni a nemzet­közi tárgyalásokba. Mi valósul meg mindebből? Csak a választások után dől el. A demokratapárti politika elemzésénél mindenesetre fi­gyelembe kell venni két má­sik politikus személyét is. Az alelnökjelölt Johnson szená­tor — hírhedt négergyűlölő és reakciós. Néhány hónappiai ezelőtt egy amerikai képeslap címlapján közölte Johnson fényképiét, mellette korbácsot és bilincset. Ezzel jelképezte a jelenlegi demokrata alelnök­jelölt politikai arculatát. Re­ményre jogosít viszont a kom­bináció, hogy Kennedy meg­választása esetén talán Ste- venson szenátort nevezi ki külügyminiszterré. Stevenson a jelenlegi amerikai vezetők legreálisabban gondolkodó csoportjához tartozik. Kineve­zése pozitív lépés lenne. Megváltoztak az erőviszonyok Ki lesz tehát 1961. január húszadikától az Egyesült Ál­lamok élnöke (a novemberi választást követően ekkor lép hivatalába az új elnök)? Még nyílt kérdés. Az amerikai nép tulajdonképpen csak „ nagy­tőke két képviselője között választhat, sokat nyom tehát a latban, hogy ezek a körök mennyire józan magatartást tanúsítanak majd. Minden­esetre nekik is látniok kell, hogy a világon az erőviszo­nyok megváltoztak a szocia­lista tábor javára — katonai­lag és gazdaságilag egyaránt. Ugyanakkor nő Ázsiában és Afrikában az imperialista­ellenes, gyarmatosító-ellenes országok száma, ereje és be­folyása. Erősödik követelésük, hogy a világ hatalmas anyagi erőforrásait ne fegyverkezés­re. hanem az elmaradott or­szágok és általában a népek javára fordítsák. Ez az erő­viszonyváltozás és ez a világ­közhangulat nem maradhat hatás nélkül az amerikai el­nökválasztásra sem. Tatár Imre Lumumba kongói minisz­terelnök pénteken délután Washingtonból Kanadába ér­kezett. A montreali repülőtéren tartott sajtóértekezletén Lu­mumba hangoztatta, az afri­kaiaknak az a céljuk, hogy létrehozzák az Afrikai Egye­sült Államokat. Kongó részt kíván venni az afrikai egység megte­remtésében, hogy eltávo­lítsák a gyarmatosítás ál­tal előidézett mesterséges sorompókat. Lumumba kijelentete, azért jött Kanadába, hogy techni­kai támogatást kérjen. Kitért Lumumba a belga kormánynak arra a pénteki közleményére is, amely sze­rint ezerötszáz belga katonát hazarendelnek Kongóból. Hangoztatta, hogy már koráb­ban ki kellett volna vonni a belga csapatokat és figyel­meztetett, a bejelentés „ha­sonló a szokásos belga propa­gandamanőverekhez”. A miniszterelnök végül szembefordult azokkal a hí­resztelésekkel, amelyek sze­rint a kongói kormány a hat tartomány konföderációját ké­szíti elő. Hangsúlyozta, hogy a Kongói Köztársaság soha­sem lesz szövetségi állam. Washington Néhány órával Lumumba elutazása után az amerikai fővárosban rövid közleményt adtak ki a kongói miniszter- elnök tárgyalásairól. A közle­mény szerint Lumumba nagy jelentőséget tulajdonít a Kon­góban tartózkodó belga csapa­tok gyors és teljes kivonásá­nak. Az amerikai külügyminisz­térium szóvivője minden .erő­vel bizonygatni próbálta, hogy az amerikai kormány fenn­tartás nélkül támogatja az ENSZ kongói akcióját. Az amerikai külügyi szó­vivő hangzatos kijelentései­vel ellentétben brüsszeli politikai körök­ben — mint az ADN je­lentette — arra számíta­nak, hogy az Egyesült Államok fokozza beavat­kozását Kongóban. Burdennak, az Egyesült Álla­mok nagykövetének washing­toni útját egy amerikai „ja­vaslattal” hozzák kapcsolatba, amely szerint az Egyesült Ál­lamok az ENSZ lobogójával visszaélve, át akarja venni a kongói belga támaszpontokat. Leopoldville Hammarskjöld ENSZ-főtit- kár és Ralph Bunche főtitkár- helyettes pénteken délután részt vett a kongói kormány minisztertanácsán. Az AP je­lentése szerint első helyen szerepelt Katanga kérdése. Mint az AFP jelenti, Ham­marskjöld és Bunche körülbe­lül két óra múlva távozott a minisztertanácsról. Míg a kormány folytatta tanácskozá­Mint a Reuter és az UPI jelenti, Padilla Nervo, az ENSZ leszerelési bizottságá­nak elnöke hivatalosan java­solta, hogy a bizottság augusz­tus 15-én rendkívüli ülést Nyugati hírügynökségek je­lentik, hogy Rambouillet- ban szombaton délután be­fejeződtek De Gaulle köztár­sasági elnök és Adenauer kancellár tanácskozásai. A kancellár nyomban visszain­dult Párizsba, ahonnan még a nap folyamán hazarepült Bonnba. A nyugatnémet küldöttség szóvivője azt fejtegette, hogy „az Adenauer—De Gaulle találkozóból fakadó új kezde­sát, egyikük sem volt haj­landó újságíróknak nyilat­kozni. Elisabethville Elisabethville-ben fokozódik a feszültség és az ellenállás Csőmbe kormányával szem­ben. A rendőrséget készen­létbe helyezték és egy vezető rendőrtisztviselő kijelentette: „zavargásokra számítunk". Ottava Lumumba kongói miniszter- elnök Montrealból Ottawába Lapjelentéspk szerint India területe fölött amerikai gyárt­mányú felderítő Jéggömbök jelentek meg. Július 10-én Üj Delhitől 25 kilométerre dél­nyugatra, július 14-én Bhopal- tól északnyugatra, július 20-án Új Delhi fölött észleltek ilyen léggömböket. Kasmírból jelen­tették, hogy ott is hasonló fel­derítő eszközök tűntek fel. Az amerikai léggömböket egy szomszédos állam terüle­téről küldik India fölé — írja a Hindi Times. — A katonai jellegű adatokat gyűjtő göm­Argentinai sajtójelentések szerint az Egyesült Államok meggyorsítja a latin-amerikai megfigyelő állomások háló­zatának építését, amelyeknek feladata „nyomon követni a műholdak működését”. Jól értesült körök szerint e mö­gött az a törekvés rejlik, hogy a .,tudományos kuta­tás” Jfrügye alatt rakéta­Az Eastern World című an­gol lap megállapítja, hogy az amerikai kémszolgálat foly­tatni kívánja a Szovjetunió ellen irányuló kémrepülése­ket. Noha, több ázsiai ország­ban nyugtalanságot és ria­dalmat keltett az U—2-es gép botránya, az amerikai politi­ka lényegében nem változott — írja a lap. Amikor Eisenhower elnök A Dél-Koreában pénteken tartott választásokról beérkező jelentések szerint a Huh Cstmp-klikk csalárd módon igyekezett a parlamentbe jut­tatni Li Szin Mannak, a dél­koreai nép hóhérának híveit, A lakosság sok helyen tiltako­zó tüntetéseket rendezett a ha­mis választások ellen. Mint az UPI szöuli tudósító­tartson. Az ülésre szóló meg­hívót már kiküldték a bi­zottságban részi vevő 82 tagállamnak. Az elnök most várja a tagállamok válaszát. ményezések francia, német, európai és atlanti szinten mennek majd végbe”. Ez nyilvánvaló utalás arra, hogy az Adenauer—De Gaulle ta­lálkozó tulajdonképpen kí­sérlet a kezdeményezés meg­ragadására a nyugati táboron belül arra az időre, amikor az amerikai elnökválasztási kam­pány miatt feltehetően gyen­gül majd az Egyesült Államok vezető szerepe. ja jelenti, Szamcshonpho vá­rosban nagyarányú tiltakozó tüntetést rendeztek, miután is­meretessé vált, hogy LI Cse Hun, a Liberális Párt egykori tagja, volt nemzetgyűlési kép­viselő megkapta a szavazatok többségét. A tüntetés részve­vői behatoltak a városi tanács épületébe, felgyújtották az ur­nákat és követelték Li Cse Hu jelölésének hatálytalanítását. A tüntetők és a rendőrök kö­zött lezajlót összetűzés során negyven rendőr megsebesült. A puszani tartományi rendőr­ség kétezer rendőrt küldött a „rend” helyreállítására. Körül­belül ötszáz katonát is irányí­tottak Szamzshonphoba. A londoni kerékasztal konferencia a nyaszaföldi reformokról A Nyaszaföld jövőjéről tár­gyaló londoni kerekasztal-ér* tekezleten Hastings Banda „Afrikai Nemzeti Kongres­szus Párt”-ja javaslatokat ter­jesztett elő. A javaslat lényege, hogy a következő három évben foko­zatosan növeljék az afrikaiak képviseletét a törvényhozó gyűlésben, majd még két évig már csak a külügy és a hon­védelem maradjon az angol kormány kezében. A javaslat szerint a választójog minden adófizető férfira és minden 21. évét betöltött írástudó nőre kiterjed. már most kell megvásárolni iskolai ——— felszerelésünket! Augusztus 15-re összehívják az ENSZ Leszerelési Bizottságát Befejeződtek Adenauer és De Gaulle tanácskozásai

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom