Pest Megyei Hirlap, 1960. július (4. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-23 / 173. szám

i960. JÚLIUS 23. SZOMBAT K/íírtap 3 Országszerte befejezéshez közeledik az aratás A megyei főagronómusok je­lentése szerint, az őszi árpa aratását gyakorlatilag az egész országban, a rozsét Békés, Csongrád és Pest megyében, a tavaszi árpáét pedig Szolnok megyében befejezték. A tava­szi árpa és az őszi búza egész vetésterületének körülbelül 65 —70 százalékáról takarították be a termést. Különösen jól halad, a munka az Alföldön, ahol nagyobb területeken már csak a búza és a zab aratása van hátra, Csongrád megye a gabona aratását a zab kivéte­lével befejezte, Bács-Kiskun megyében a gabonafélék 93 százalékát, Szolnok megyében a 80 százalékát aratták le. A dunántúli megyék közül So­mogy, Baranya, Fejér és Tol­na, az északi országrészeken pedig Heves megye jár az élen. Az elmúlt napokban újabb megyékben kezdték meg a ga­bonafélék, elsősorban az őszi árpa cséplését. Szolnok me­gyében jelenleg négyszázöt­ven, Bács-Kiskun megyében százharminc cséplőgép kez­dett munkába. Pest megyében több mint tizenhatezer hold gabona termését csépelték el eddig. f A tarlóhántást — a huzamos szárazság ellenére — az or­szág nagy területein megkezd­ték, s a legutóbbi jelentések szerint négyszázharmincezer holdon buktatták alá a tarlót. A tanácsi irányítás alatt álló szektorokban eddig körülbelül hatezerhatszáz holdon istál­lótrágyázták és csaknem ti- kenhétezer holdon végeztek nyári mélyszántást. A kapás­növények általában jól ápol­tak, gyomtalanok. A lucerna második kaszálá­sa már a Dunántúlon is befe­jezéshez közeledik, a vörös­here második kaszálását az al­földi megyékben nagyrészt be­fejezték, a Dunántúl és az északi tájakon megkezdték. A gyümölcsösökben és a sző­lőkben jó ütemben halad a rovarkártevők és a gombabe­tegségek elleni permetezés, po­rozás. Temetni jöttem Cézárt... Nem vagyok kárörvendő ember. Sakkal szívesebben lá­tom meg a jót, mint a rosszat, épp ezért, csak akkor írok meg valamely visszásságot, ha azt közérdeket sértőnek ítélem. Temetni jöttem Cézárt, nem dicsérni — mondotta több mint kétezer évvel ezelőtt Antonius, Julius Cézár elbúcsúztatása­kor. Jómagam, az igazat meg­vallva, „dicsérő” kedvben jár­tam a szentendrei járás közsé­Félreértés ne essék: a kép nem 1944-ben egy repülőtámadás után, hanem a napokban ké­szült. A hivatal belülről... geit, hiszen utam során annyi szép és kellemes dologgal ta­lálkoztam. Pilisszentkeresztre érve, csak szélesedett jóked­vem, hallva, hogy hozzáfogtak egy 300 ezer forint értéket kép­viselő korszerű üzletház építé­séhez. Aztán eljutottam a Rákóczi utcába is, ahol a posta székel. Hát bizony itt a lélegzetem is elakadt. A község — köztudo­mású — üdülőhely, ahol az IBUSZ révén, meg a legkülön­bözőbb módon, százával for­dulnak meg az idegenek, köz­tük külföldiek is. Szóval a postaépület enyhén szólva any- nyira elhanyagolt, hogy a köz- ségbeliek szívesen elrejtenék az idegen szemek elől, ha le­hetne. Sajnos, ezt nem tehetik meg, hiszen olyan közintéz­mény, amelyet állandóan igénybe vesznek. Dolgunk lévén a hivatalban, mindezt elmondtuk a kezelő­nőnek, noha ő igazán ártatlan benne. Nem panaszkodott, csu­pán közölte, hogy ez „ideigle­nes” állapot, hiszen két hónap­pal ezelőtt a posta egy szép épületet vásárolt, amelyben csupán bizonyos kisebb átala­kítások kellenek. Kellenek, bizony nagyon is kellenek. S hogy mennyire, azt szavakban nem is kívánom bő­vebben kifejteni. Mondják el inkább a mellékelt képek. András Endre ... és kívülről. Az új postaépület, amely inkább illik a községhez, mint a hét hónap óta „ideiglenes”. Foto: Gábor Viktor Kegyelmet kapnak a gödöllői fák A községi tanács tiltakozott a kastélypark tervezett megcsonkítása ellen Megyeszerte nagy feltűnést keltett az a múlt heti cik­künk, amelyben Gödöllő külö­nös szenzációiról számoltunk be, a helyszínen szerzett ta­pasztalatok és adatok alapján. Megírtuk, hogy a község terü­letén gyors ütemben építik már a magasfeszültségű veze­tékhálózatot, egymásután ál­lítják fel a vezeték tartóoszlo­pait. Megírtuk azonban azt is, hogy amilyen örömmel töl­tötte el Gödöllő lakosságát ez a nagyszabású építőmunka, olyan megdöbbenést keltett a velejárója, nevezetesen az, hogy a vezetéképítéssel kap­csolatban körülbelül huszon­öt utca fasorait a kiirtás vesze­delme fenyegeti. Felvetettük a kérdést: miért nem készí­tettek olyan terveket, amelyek kíméletet biztosítottak volna a csak nagyon nehezen és na­gyon hosszú idő alatt pótolha­tó élőfák számára. Ugyanebben a riportunkban beszámoltunk arról a veszély­ről is, amely Gödöllő egyik vi­lághírű nevezetességét, a kas­télyparkot fenyegeti. A Köz­lekedés és Postaügyi Minisz­térium II. főosztálya ugyanis elkészítette annak az útkor­rekciónak a tervét, amellyel a budapest—miskolci főútvo­nal Gödöllő belterületére eső veszedelmes kanyarulatát kí­vánja megszüntetni. A terv szerint az út új vonala ketté­szelné a gyönyörű parkot és átfutna azon a területen is, ahol éppen most fejezték be a szabadtéri színpad közel négy- százezer forintos építkezési munkálatait, tehát a terv vég­rehajtása esetén le kellene bontani ezt a létesítményt is. Érdeklődtünk a fejlemények iránt Jankó Zoltánnál, a köz­ségi tanács főmérnökénél, aki a következőket mondotta: — A Pest megyei Hírlap állásfoglalása hűségesen tol­mácsolta Gödöllő lakosságá­nak és tanácsának felfogását ezekben a kérdésekben. A cikk nagy segítségünkre volt abban a harcban, amelyet a gödöllői fák és a park megvé­dése céljából indítottunk. Érintkezésbe léptünk a veze­téket építő vállalattal és meg­állapodtunk abban, hogy egyetlen iát sem szabad ki­vágniuk a községi tanács vég­rehajtó bizottságának előze­tes engedélye nélkül. Ha mun­ka közben felmerül egy-egy fa kivágásának a szükségessége, közös helyszíni szemlén ál­lapítjuk meg, hogy a fa ki­vágása valóban elkerülhetet­len-e. Ha nem találunk rá más megoldást, a kérdéses fa kivágására csak akkor adunk engedélyt. Bízunk benne, hogy ilyen módon a kiirtásra szánt élőfák túlnyomó nagy részét sikerül megmentenünk. A parkon keresztül tervezett útépítéssel kapcsolatban el­mondotta Jankó Zoltán köz­ségi mérnök, hogy a községi tanács végrehajtó bizottsága határozott hangú tiltakozást jelentett be a Közlekedési- és Postaügyi Minisztérium II. Főosztályának vezetőjénél, Pé- celt Ferenc főosztályvezető­nél. A hozzá intézett hivatalos bejelentésben közölte, hogy semmiképpen sem járul hozzá a kastélypark megcsonkítá­sához. A veszedelmes útka- nyar megszüntetését a v. b. is szükségesnek tartja, azonban erre van olyan lehetőség is, amely nem veszélyeztetné sem a park épségét, sem pedig a nagy költséggel felépített sza­badtéri színpadot. Éppen ezért azt javasolja a község, hogy a minisztérium főosztá­lyának szakértői tartsanak új helyszíni szemlét Gödöllőn a község szakértőivel közösen, így meggyőződhetnek arról, hogy két-három kisértékű la­kóház kisajátítása és lebontá­sa árán megszüntethetik a kanyart a park háborítása nélkül is. Gödöllő most érthető iz­galommal várja a tervezők vá­laszát, de bízik abban, hogy „kegyelmet"kap” a park is. Bisztró vagy »öntés? A Pest megyei idegenforga­lom egyik legfontosabb elága­zó pontja, Pomáz. Innen in­dulnak tovább a kirándulók és a turisták a pilisi hegyek, Do­bogókő, Leányfalu, Visegrád és Esztergom felé. Különösen szombaton és vasárnap nagy itt a forgalom. A hajók, az autóbuszok valósággal öntik a közönséget. De százával ér­keznek ide autók és motorke­rékpárok is. A Budakörnyéki Vendéglátóipari Vállalat sa­ját, jól felfogott üzleti érde­kein kívül, nyilván az idegen­forgalomnak is értékes szol­gálatot kívánt teljesíteni, ami­kor a múlt évben milliós költ­séggel felépítette pomázi biszt­róját és azt valóban a legkor­szerűbb fölszereléssel rendez­te be. A drága pénzen és sokat érő társadalmi munkával felállított és vitathatatla­nul szükséges intézmény még sem váltotta be a hozzáfűzött reményeket és a kirándulók nagy több­ségében öröm helyett visz- szatetszést kelt. Első hibája az, hogy kívülről — nem szép. Nyers kockakö­vekből épített falai kissé ko­morak. Belső berendezése sem a legsikerültebb. Mennyezeté­ről sűrű sorokban különös vi­lágítótestek lógnak: fekete cso­darabokba rejtett villanykör­ték. Mintha nem is egy ven­déglátóipari üzemegység he­lyiségének megvilágítására szolgálnának .hanem ellenke­zőleg: légoltalmi elsötétítésre. A forgalomra a vállalatnak nem lehet panasza. Az elég tá­gas helyiség állandóan zsú­folt. De nem a kirándulók, a turisták töltik meg. Ilyen ven­dég csak elvétve akad, az is — a legtöbbször lemondva a fogyasztás lehetőségéről —, rendszerint pánikszerűen me­nekül. Menekülnie kell, mert odabenn elviselhetetlen az az atmoszféra. Duhaj ré­szegek kurjongatása ol­vad dobhártyaszaggató zsi­vajjá benne, káromkodások, ordítások fű­szerezik a dohányfüsttel telí­tett levegőt. A bisztrónak te­hát olyan a jellege, mintha egy osztályon aluli italbolt, osztá­lyon aluli söntése lenne. A Pest megyei Tanács ke­reskedelmi osztálya nemrég — éppen a közönség köréből elhangzott panaszok alapján —, helyszíni vizsgálatot tar­tott a pomázi bisztróban és megállapította, hogy a pana­szok teljes mértékben jogo­sak. Éppen ezért megbízta a Budakörnyéki Vendéglátó­ipari Vállalat szervezési elő­adóját, hogy az ‘áruforgalmi osztály vezetőjével és főellen­őrével együtt a helyszínen ál­lapítsa meg, milyen módon lehetne elszoktatni a bisztró­ból a részeges, duhajkodó, te­hát az ilyen vendéglátóipari üzemegységekben egyáltalában nem kívánatos elemeket. — Felhívtuk ezenkívül a Vendéglátóipari Vállalat ve­zetőségét — mondották a me­gye kereskedelmi osztályán, hogy a fennálló rendeletek fo­kozottabb betartására uta­sítsák az üzemegység dol­gozóit. A rendeletek ugyanis a leghatározot­tabban megtiltják az ittas fogyasztók kiszolgálását. A kereskedelmi osztály kép­viselője rendszeresen ellenőr­zi ezentúl, hogy betartják-e ezeket a rendelkezéseket. Ezek után remélhető, hogy végül mégis csak rend lesz a pomázi bisztróban és az za­vartalanul betöltheti azt a szerepét, amelyre szánták. m. 1. Amíg a búzából liszt lesz Egymásnak támasztott teli zsákok, a földön elhullatott búzaszemek, liszttől poros emberek. Idei búzát, rozsot őrölnek már a ceglédi ma­lomban is. Az első szállít­mány július kilencedikén ér­kezett. Azóta folyamatosan új­búzával, rozzsal teli zsákok várják sorsukat. Naponta öt vagon finomra őrölt liszt hagyja el a gépeket. De kö­vessük csak soron, hogyan is lesz a búzából liszt. Nézem az órámat. 11 óra 10 perc. A Cifrakerti Állami Gazdaság hozott búzát őröl- tetni. Egymás után öntik a zsákok tartalmát az előkészítő kamrába. A tisztítógépen meg­mosnák, osztályozzák a szeme­ket. Aztán lekopogtatják a felső héjréteget. Mindezt alig 2—3 perc alatt! Az igazi őrlés csak most következik. Úgynevezett hen­gerszékekre kerül a gabona. A gépek ablakain rohanó lisztzuhatag látszik. A lisztet a gépekből lift viszi az eme­leti szitákra. A szita osztá­lyozza félkész és kész termé­kekre. A félkész termék to­vábbi 16 rendszeren megy keresztül, amíg a zsákokra rákerülhet a vignetta a fehér búzaliszt megjelöléssel. Piros ceruzavonal jelzi: újbúzából készült. Innen az alig egy éve mű­ködő csomagoló az irány. Gyorskezű, fehérköpenyes asszonyok mérik egy- és két- kilós zacskókba. Naponta het­ven mázsa lisztet csomagol­nak ebben a ragyogó tiszta­ságú üzemben. — Ez már a cifrakertiek búzájából való — figyelmez­tet kísérőm. Újból az órámat nézem, fél tizenkettő. Húsz perc alatt liszt lett a búzá­ból. Közben a lisztből mintát is vettek. A malom laboratóriu­mában vizsgálat alá veszik. S az eredmény? — Jó a termés, alig 13—14 százalék a nedves­ségtartalma. Jó kenyerünk lesz az idén. Megérkezett a Cifrakerti Állami Gazdaság búzája a ma­lomba, A hengerszékeken ellenőrzik a liszt minőségét. Csomagolják a finomlisztet, naponta 70 mázsát csoma­golnak a szorgos kezű asszonyok. Szállítás előtt és után mérlegre kerül a liszt, a súlykülönb­ség adja a nedvességtartalmat. (Koppány György felvételei.) Elutaztak Budapestről az Angol Szövetkezeti Párt vezetői A Szövetkezetek Országos Szövetsége meghívására e hó­nap elején hazánkba érkezett angol delegáció, amely szö­vetkezeti mozgalmunk helyze­tét tanulmányozta, pénteken elutazott a magyar főváros­ból. Osztrák mezőgazdasági szakemberek tanulmányozzák a kukoricatermesztési eredményeket a Dunántúlon Hruscsov elvtárs Ausztriai látogatása során a magyar- országi kukoricatermelést pél­daképpen emlegette. Pénteken osztrák mezőgazdasági szak­emberek érkeztek hazánkba a kukoricatermelés tanulmányo­zására.

Next

/
Oldalképek
Tartalom