Pest Megyei Hirlap, 1960. július (4. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-19 / 169. szám

N X I IV. ÉVFOLYAM, 169. SZÄM 1960. JULIUS 19. KEDD Törekedjünk a nagyüzemi gazdálkodásra! Ebben az évben még egyik tsz-ben sem alakult ki telje­sen a nagyüzemi gazdálkodás, pedig feltételei már legtöbb helyen megvoltak. Ahol a tsz vezetői tudato­san törekednek a nagyüzemi gazdálkodás kialakítására, ott kijelölik s gondosabban meg- műveltetik a vetőmag-parcel­lákat, s elkülönítve csépelte- fik, válogattatják ki, sőt rak­tározzák a vetőmagot. Miután megfelelő készlet­tel rendelkeznek, köny- nyebben válogathatnak, s az idei tanulságokból okulva így kiválaszthatják a tsz-ek a leggazdaságo­sabb, legjövedelmezőbb növényeket is. Á táblásítással és a növé­nyek fajtáinak kiválasztásá­val jelentősen megnövekedik a gépek kihasználása, ennek következtében kevesebb a munkaegység-ráfordítás, ami lehetőséget ad a munkaigé­nyesebb növények termelésére is. Ehhez természetesen szük­séges a jó vezetés. A tavasszal munkába állt szakvezetők és brigádvezetők munkája már elbírálható. Ne riadjon vissza a vezetőség egyesek leváltásától, ha a hiá­nyosság szakmai téren mutat­kozik, de akkor sem, ha a táblásítás és a termelési mó­dok megváltozása lehetőséget ad a létszám csökkentésére. Az a termelőszövetkezet cselekszik helyesen, ame­lyik nemcsak a most kö­telezően elrendelt jövő évi előtervet készíti el, hanem a közös gazdaság 5—10 éves távlati tervét is. Ez azért is jó, mert meg­határozza és kialakítja a tsz jellegét, s bizonyos mérték­ben elősegíti a specializálást is. Ezt célozta a 3004-es kor­mányhatározat is, amelynek nyomán fejlődni kezdtek szö­vetkezeteink, s városunk tsz- várossá alakult. A közös gazdaságon belül a talajadottságoknak, a mun­kaerőnek és a lehetőségeknek megfelelően egy-egy brigádte­rületet is lehet specializálni. Ez azt jelenti, hogy ott csak 4—8 fajta növényt termel­jünk, vagy 2—3 fajta állatot tartsunk. A közös gazdaságok nö­vénytermelésének fokozá­sa céljából növelni kell a közös állatállományt, eh­hez azonban megfelelő férőhelyet kell biztosí­tani. Nem lehet jövedelmező az az állattartás, ahol az állatok a határban szétszórva, apró istállókban vannak elhelyezve. Ennek megszüntetése céljából ne riadjanak vissza a tsz-ek az építkezési hitelek igénybe vételétől és igyekezzenek sa­ját erőből is minél több ál­latnak férőhelyet biztosítani. Az állatoknak a férőhelyeken kívül természetesen takar­mányra is szükségük van. Sajnos, ezen a téren mutat­koznak a komolyabb hiányos­ságok, mert az állatlétszám­hoz viszonyítva nincs meg a kellő takarmány. Általában az a szokás, hogy a legrosszabb szerkezetű, nem megfelelően előkészített ta­lajba vetik a takarmánynövé­nyeket, felületesen művelik, így csak papíron van meg a kellő takarmánymennyiség. Gyakran még ezt is csök­kentik a munkaegység­részesedés javára, nem gondolva arra, hogy an­nak többszörösével káro­sítják a közös következő évi mét. gazdaság jövedel­A jól gazdálkodó tsz-ben az állatok takarmányát nemcsak az új termésig biztosítják, ha­nem megfelelő tartalékot is tárolnak. Ez lehetővé .teszi, hogy terven felül is hizlal­junk vagy neveljünk állatot. A több állat több trágyát ad, a több trágya pedig, helyesen kezelve és időben felhasznál­va, feltétele a magasabb nö­vénytermelési hozamoknak. Ha mindezeket figyelembe veszik a tsz-ek vezetői az elő- terv készítésekor, máris jelen­tősen előbbre jutnak a nagy­üzemi termelés kialakítása felé. ORSZÁGGYŰLÉSI KÉPVISELŐNK LÁTOGATÁSA Horváth András, Nagykőrös országgyűlési képviselője meg­látogatta városunkat Házi Ár­pád elvtárs kiséretében. A délelőtti órákban megte­kintették a falusi dolgozók spartakiádjának döntőjét, dél­után pedig a város vezetőivel beszélgettek termelőszövetke­zeteink életéről, munkájáról és jövő évi terveiről. A beszélge­tés fő témája az eredményes­ségi munkaegység bevezetésé­nek gyakorlati jelentősége volt. Vendégeink meglátogatták a Rákóczi és a Dózsa tsz-t. Hor­váth elvtárs különös érdeklő­déssel szemlélte a tsz-ek ker­tészetét, elsősorban az öntözé­ses zöldségtermelést. A látottakról megelégedéssel beszélt. Ahol a politúrozott bútorok készülnek Egy kérés a labdarúgó-sport helyi vezetőihez sportkör biztosítja majd a tsz sportolóinak, hogy részt ve­gyenek a bajnokságban, sporthír Abonyban rendezték meg július 17-én az 1960. évi szakszervezeti megyei szabadfogású birközőver- senyt, melyen úttörők és serdülő versenyzők vehettek részt. Eredmények: Úttörők 34 kg-ig: 1. Sáros! Ti­bor, 38 kg-ig: 1. Sárosí Béla, 43 kg-ig: 3. Fodor István, 50 kg-ig: 3. Csutorás Sándor. Serdülők: 50 kg-ig: 2. Kupái Pál, 70 kg-ig: 1. Varga Ambrus, nehézsúlyban: 2. F. Szabó Sán­dor. A Nagykőrösi Kinizsi SE úttörő és serdülő birkózói is igen szépen szerepeltek. Miskey Árpád A Nagykőrösi Faárugyár bú­torait az egész országban is­merik. A vállalat havi tervé­nek teljesítését türelmetlenül várják a fiatal házasok, az új bútort vásárlók, hogy a jó és tetszetős hármasszekrényből egyet-egyet biztosítsanak ma­guknak. Munka közben keres­tük fel azokat a dolgozókat, akik ezeket a szekrényeket gyártják. A brigád 7 tagja közül négy nő. Jólesik hallani Bartha Zsigmond szakmunkás-bri- gádvezetőtől, hogy a női dol­gozók munkájával nagyon elé­gedett, hogy nemcsak a nyel­vük pereg gyorsan, de a kezük is serényen mozog. A fényezett bútor készítés­nek minden mozzanatát is­merik az ottdolgozók. Ennél a részlegnél legfiatalabb, de a faárugyárban legrégebben dolgozó özvegy Demcsik ‘Pál- né még csak most tanulja a szakmát. Pácolás után ő csi­szolja a szekrény oldalát és ő készíti a fényezőgép alá. Karai Ambrusné szintén betanított szakmunkás. Hat hónapja dolgozik itt. Éppen a szekrény ajtajának belse­jét csiszolta és fényezte, ami­kor ott jártam. Németh Albertné másfél év óta dolgozik itt. Ö már nem­es, fi a szekrény aljának pere­mét tudja fényezni; minden munkamozzanatot ismer. Ha szükség van rá, szabadságon levő társa munkáját is el tud­ja végezni. De úgy érzi, hogy még mindig sok év tapaszta­lata kell ahhoz, hogy a szak­ma legapróbb részleteit is is­merje. Törőcsik Józsefné a rangidős a női munkások közt. Három éve dolgozik itt. Egy órát kell egy munkadarabon dolgoznia. Munkáját igazi női munkának tartja, hiszen aprólékos fi­gyelmet és türelmet kíván. Ke­resetével is elégedett. A ter­vet, a havi 50—60 szekrényt mindig elkészítik, így kerese­tük is állandó. A modern formájú bútorok ódon épületben készülnek. Érthető Regdon Balázs útján tolmácsolt kívánságuk, hogy jó lenne, ha az alacsony, sö­tét helyiségekből világos, tá­gas, szellőztethető munka­helyre költöznének. Horváth István is könnyebben végez­né „távgyalogló edzéseit”. Na, nem azért, mert sportoló­nak készül, hanem, mert a hét méter hosszú fényezőgép mel­lett dolgozik. Napi 10—15 ki­lométert gyalogol, gépe egy­szerre tíz szekrényoldalt fé­nyez. Szinte egyszerre mondta ki mindenki, azt a kívánságot, hogy jó lenne annak a vegyi­anyagnak a nevét megtudni, amely megóvná a bőrt a szesz szárító és a festék színező ha­tásától. Reméljük, sikerül megtudnunk — mi ezzel vi­szonozzuk majd a sok vásárló nevében a fényező-brigád fi­gyelmet kívánó, szép munká­ját. — Mezősi — Több emberséget, megbecsülést — egymásnak A lakásgondokról panaszko­dó levél gyakran érkezik szerkesztőségünkbe. Ezek kö­zött is a legtöbb a.házigazdára, illetve a lakóra vonatkozó pa­nasz. Az erről szóló sorok csaknem mindegyike hűen tük­rözi a házon belüli feszült légkört, nem hiányzik belőlük az elfogultság, és sokszor a rosszindulat sem. Ezeknek a leveleknek, panaszoknak kap­csán felvetődött néhány gon­dolatot szeretnék most elmon­dani. A panaszok legtöbbjének az a kívánsága, hogy az újságban járassuk le a bepanaszolt felet Az ilyen kívánságoknak a tények ismerete nélkül nem tudunk eleget tenni. Ha pedig meghallgatjuk a másik felet is, akkor legtöbbször módosul a levélben felvázolt helyzet. Kiderül, hogy egymás megbe­csülése, tiszteletbentartása he­lyett mindketten elviselhetet­lenné teszik egymás életét. A levelek másik részében kétségbeesésükben fordulnak hozzánk tanácsért az olyan emberek, akikben megvan a törekvés a békés, nyugodt „egymás mellett élésre”, dehát „csak” lakók, s a tulajdonos sok mindenre képes ... Hadd idézzünk egy ilyen le­velet: „... Tizenkét éve vagyok asszony. Idáig úgy éltünk fér­jemmel és gyermekemmel, hogy a törvénnyel soha nem volt dolgunk. Tíz éve lakunk a Sas utca 21. számú házban. Két évvel ezelőtt idejött lakni a házigazda is, és tűrhetetlen­né tette az életünket. Amikor idejött, megosztottuk vele la­kásunkat, hiszen fiatal háza­sok. Külön szobájuk, konyhá­juk, éléskamrájuk és fás­színük van. Mégis szeretnének kiűzni minket innen. A leg- ocsmányabb szavakkal, élet­veszélyes fenyegetésekkel illet­nek bennünket. Férjem a sütő­ipari vállalat dolgozója, az éj­szakai munka után nappal kel­lene pihennie. Mégsem alhat, mert a fiatal gazda az ablak alá állítja a motorkerékpárját és ott berregteti. Legyenek szívesek, adjanak tanácsot, mitévők legyünk?” Szolgáltasson igazságot a bí­róság! — ez lenne talán a leg­egyszerűbb tanács. Mégsem ezt mondjuk, mert véleményünk szerint — a bírói eljárás csak olaj lenne a tűzre. Okosan, emberségesen kelle­ne megoldani ezeket az esete­ket. Az emberek vágyakozása a szebb, jobb, nagyobb lakás­ra érthető. A lakásügyekben mégis sokkal nagyobb megér­tésre van szükség: mennyivel célravezetőbb lenne, ha egy­szer leülne a házigazda és a lakó, s a folytonos kellemet­lenkedés helyett megbeszélnék a dolgokat: a lehetőséget és egymás érdekeinek a szem előtt tartásával, igyekeznének megoldani a vitás kérdéseket. Emberek vagyunk és miért ne élhetnénk egymás mellett, „emberhez méltóan”. P. I. Araióliál a Ilúkórzi Tsz-ben Nagykőrösön először tartot­tak aratóbált tegnap a Rákóczi Tsz-ben. A vendégeknek öt birkából készítettek paprilzást erre az alkalomra. Nem \kis feladat volt a szakácsoknak, a több mint 400 vendég ellátása, de a tsz asszonyai megállták a he­lyüket. A vacsorához új búzá­ból sütött kenyeret adtak, s nem volt hiány az itókában sem. yaauKSföU Megkerült a motortolvaj Czira Ferenc, Bátori utca II. szám alatti lakos e hónap 9- én, az esti órákban Simson segédmotor-kerékpárjával a sportotthonba ment. Motor- kerékpárját az udvarban hagy­ta, ahonnan — míg ő szóra­kozott —, ismeretlen tettes el­lopta. Július 10-én feljelentést tett erről a rendőrségen. A rend­őrség a nyomozást megkezdte, s hat nap alatt Regdon György nagykőrösi (Kálmánhegy dű­lő 5/a sz. alatti)' lakos szemé­lyében elfogta a tolvajt. A házkutatás során megtalált lopott motorkerékpárt lefog­lalták, Regdon Györgyöt pe­dig őrizetbe vették. Nevezett kihallgatása során a következőket mondta el: a szóban forgó estén kerékpáron érkezett a sportotthonba. Ami­kor a késő éjjeli órákban tá­vozni akart, nem találta a bi­ciklit, megfeledkezett róla, hogy a megőrzőben hagyta. Ekkor határozta el, hogy a se­gédmotorkerékpárt elviszi. Szüleinek azt hazudta, hogy a motort biliárdon nyerte, másokkal pedig azt igyekezett elhitetni, hogy vásárolta. A terve az volt, hogy a motorke­rékpár alváz-számát átütteti, s úgy értékesíti. Regdon a bíróság előtt felel tettéért. — HUSZONNÉGY szarvas- marhát vásárolt a Petőfi Ter­melőszövetkezet a törzsállo­mány növelésére. Az állatokért mintegy 150 ezer forintot fi­zettek. — JÓL TELJESÍTI export­tervét a konzervgyár. Ebben a hónapban már elszállítottak 20 vagon zöldborsót, egy-egy va­gon paradicsomot és meggyet. A hónap második felére jelen­tős megrendeléseket kaptak már Csehszlovákiából és a Né­met Demokratikus Köztársa­ságból meggybefőttre és para­dicsomra. — EDDIG MINTEGY 150 mázsa paprikát közel 200 ezer forint értékben, 20 mázsa pri- mőrdinnyét 8—10 forintos ki­lónkénti áron értékesített a Petőfi Termelőszövetkezet. E hét végén nagyobb mennyisé­gű paradicsomot is piacra visznek. — HAVONTA hozzávetőle­gesen 20 ezer forintot forgal­maz az Épület- és Lakáskar­bantartó Ktsz fűrésztelepe. Egy hónap alatt mintegy 80— 120 köbméter fát vágnak fel a lakosságnak, a tsz-eknek és a ládagyárnak. <( — 104,7 SZÁZALÉKRA tel- í jesítette második negyedéves J tervét a Községgazdálkodási (Vállalat javító részlege. Mint- !egy 650 ezer forint értékű ; javítási, illetve felújítási mim­ikát végeztek, ebből 222 ezer ; forint értékű munkát az isko­! Iáknak. * t v I ANYAKÖNYVI HÍREK ; SZÜLETTEK: Pap István mező- ; gazdasz és Szabó Rozália fia, ist- 5 van; László Ferenc pályamunkás ' es Reggel Terézia fia, Sándor; ; Balog Béla hajtó és Miklós Erzsé- ' bet leánya, Katalin. Seres Vil- ; mos hajtó és Fehér Julianna leá- ; by a, Julianna: Szabó János gyári ; munkás és Bozsik Julianna fia, 'János; Kis Mihály tsz-rsikós és ! Sebők Katalin fia Mihály; Bene ; Kálmán gépkocsivezető és Rácz ; Erzsébet leánya, Erzsébet. ( HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK: Uta- ! si Vince erdőgazdasági munkás (és Korsós Erzsébet erdőgazdasági (munkás. Veszprémi János erdő- < gazdasági munkás és Utasi Ilona ; erdőgazdasági munkás, Szigeti ( Károly sütő segédmunkás és Ger- ; gelyfi Irén gyári segédmunkás. ! MEGHALTAK: Kalocsa Balázs- : né Szőke Terézia 67 éves; Magyar í József útbiztosi hivatalvezető 46 ( éves; Korsós János, Béla 1 hóna­pos. Négy évvel ezelőtt sok küsz­ködés árán összehoztunk szö­vetkezetünkben egy futball­csapatot. 1959-ben eljutottunk odáig, hogy benevezhettünk a járási II. osztályba. Nem raj­tunk múlott, hogy a bajnokság — szervezési hiba miatt — el­maradt. Ebben az évben még nagyobb terveink vannak, de ezeket egyes sportvezetők nemhogy segítenék, de egye­nesen gátolják. Arról van ugyanis szó, hogy két-Viárom járási szintet (!) is elérő sportolónkat a szövetke­zet megkérdezése nélkül el akarják vinni. Hogy miért? Csak találgatni tudjuk, mert velünk erről nem beszélnek^ Nem valószínű, (hogy így sze- ; retnék a Kinizsit magasabb; osztályba vinni, de hogy ezzel; az eljárással tönkretennék a; sok nehézség árán összehozott; tsz-csapatot, az bizonyos! Nem sportszerű eljárás ez.; E helyről szeretnénk felkérni; az illetékes vezetőket, hogy; legalább annyival támogassák; termelőszövetkezetünk sport-; életét, hogy ne akarjanak in-! tézkedni a megkérdezésünk; nélkül. A Dózsa Tsz sportolói nevében:! Fehér László ★ A panasszal kapcsolatban ai következőket javasoljuk: ha a játékos-csábítással kapcsolat­ban konkrét tények vannak birtokukban, forduljanak a já­rási TST-hez. Mi felhívtuk ét­re az illetékesek figyelmét. Egyébként a napokban tárgya­lások kezdődtek a MEDOSZ sportkör helyi megalakítása ügyében. Ha ez sikerül, az új : Nagyon sokáig azt hittem, hogy én vagyok a család feje. ; (Férfi létemre persze, ez meg- ( bocsátható). Úgy gondoltam, ! hogy mivel én kezelem a csa- í ládi kasszát és én viselem a ! „nadrágot” is, okvetlenül én : vagyok a parancsoló. Meg az- (tán szegény, megboldogult ; nagyapám is azt hirdette: ! „Aki a pénzt kezeli, fiam, az la családfő. Vigyázz, ha meg- í nősülsz, nálad legyen a pénz!” (Ezek után bátorkodtam azt í hinni, hogy a család első és j egyetlen irányítója vagyok. I Bátorkodtam, mert most \ már nem bátorkodom. Most l már tudom, hogy nem így l van. J Hogyan jöttem rá? Egysze- j rú'en. Megtudtam, hogy a ; pénzügyminiszter és a pénztá- % ros nem egy és ugyanaz. (Ne f nevessenek ezen a látszólag í ostoba megállapításon, a fér- t jek legtöbbször azért esnek $ áldozatul feleségük minden tervének, mert az ilyen egy- % szerű dolgokat nem ismerik.) Egyszóval az egész úgy kéz­Családi apróságok KINÉL LEGYEN A PÉNZ? dődött, hogy a hónap elején nálam volt mindkettőnk fize­tése. A feleségemé is, az enyém is. Feleségemnek csak úgy jutott valamire pénze, ha én adtam neki. Most egyesek azt gondolhatják, hogy neki volt dugott pénze is. Té­vedés, ő mindig pontosan el­számolt minden fillérrel. De ..: és itt kezdődik a baj, nekem is pontosan el kellett számolnom — neki. Feleségem kért cipőre — ad­tam, kért lisztre — adtam, kért nyakkendöcsíptetőre — adtam; mindenre adtam. Vagyis beleegyezésem kellett minden kiadáshoz, de (hiába, ez az asszonyi stratégia), min­dig beleegyeztem. De így sem volt semmi baj, hiszen a lát­szat azt mutatta, hogy a pénz felett végső soron én rendel­kezem. Csakhogy az egyik hónap végén valahogy korábban el­fogyott a pénz, mint a hónap. Amikor feleségem pénzt kért, először próbáltam taktikázni. Először családfői fenséggel leintettem a vásárlást. Aztán haragot mímelve, elutasítot­tam az ilyen „ostoba kiadást”. Végül azonban be kellett val­lanom, hogy a pénzem elfo­gyott. Es akkor kitört a bot­rány. Tudniillik a feleségem szá- monkérte tőlem a kiadáso­kat. Engem, a pénzügyminisz­tert, akart elszámoltatni! Bi­zonygatta, hogy még ennyi és ennyi forintnak kell lenni va­lahol. S nekem, aki eddig élet­halál ura voltam a pénz dol­gában, aki döntöttem, hogy megvegyük-e a tűsarkú fehér cipőt vagy se, szemlesütve el kellett mondanom, hogy a hiányzó összeget mire költöt­tem. Ekkor jöttem rá, hogy nincs rosszabb annál, mintha a férj kezeli a pénzt. Mert mi tör­ténik? Amíg van pénz, nincs baj. De ha elfogy, ki a fele­lős? Akinél a pénz van (il­letve volt). A férjnek kell jól gazdálkodnia, neki kell, mint „családfőnek” ügyelnie arra, hogy pénz mindig le­gyen. Márpedig hogy lehet azt megcsinálni, hogy pénz mindig legyen? Nos, amióta ez történt, azóta tudom, hogy csak pénztárosa vagyok a családnak, s nem pénzügyminisztere. Két tanácsot azonban ad­hatok a hasonló gonddal-baj­jal küzdő férj-társaimnak. Vagy kezelje az asszony a pénzt, s akkor nincs semmi gond, vagy idejében állítsuk le a vásárlást, hogy ne fogy­jon el hónap végére. így nem érhet utol bennünket a ka­tasztrófa. Tóth Tibor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom