Pest Megyei Hirlap, 1960. július (4. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-19 / 169. szám

I960. JÜLIUS 19. KEDD

KST

HEGYEI

K^Cívlaj)

Nemcsak az eső növeszti

Lina néni! ile rég nem

láttam! — kiáltottam fel örömömben.

Kezet szorítottunk, s a baráti kézfogás felidézte a tsz- szervezés napjait, az első közgyűlést, vitákat: legyen-e még egy tsz itt Zsámbékon, vagy egyesüljenek az Uj Élettel? És most olyan érzés itt, sok hosszú hónap után a már egyesült tsz-ben, az Uj Életben, a másfélezer pulyka között meglelni Lina nénit, mint váratlanul kincsre bukkanni. Hát még, amikor Pákozd Zoltán tsz-elnök meg is toldotta lelkesedésem Lina néni hibátlan, szorgos munkájának dicséretével!

Tugyi Pált, a Béke, az egyesülés másik tagjának volt elnökét a kombájnon találom. Nem tapogatjuk körül egymást az első mondatokkal, mint az idegenek szokták, hanem rögtön a lényeggel kezdjük. Hibát is sorol bőven. De a mondanivalóját így fejezte be:

— Nem mennék már én innen sehová. Nagyon szépen fejlődünk.

Márta Károly az árpaszele- iésnél tevékenykedik. Elnök- helyettes, s most a kombájnszérű felelőse. Ő is jó ismerős.

Együtt jártam a határt Pákozd Zoltán tsz-elnökkel, együtt izzadtunk Menyhárt József párttitkárral a tűző napon, gyönyörködve a tiszta, mélysárga búzatáblákban, a száz hold másfélméteres silókukoricában, amelyet csak gép kapált és mégis, egyetlen gyomot sem lehet közte találni.

Beszéltem Gyuris Simon brigádvezetővel, aki nélkülözhetetlen embere a tsz-nek. Gajdos Jánossal, aki csak két hónapja tagja a közösségnek. Ahogy mondják róla, a két hónap alatt tekintélyre tett szert az építőbrigád tagjaként. Találkoztam asszonyokkal, akik békésen hűsöltek az egédszünetben. Megkerestem Jó Kovácsot, az ügyes gazdát, akit most az irodába osztottak be a könyveléshez.

Ahogy a régi ismerősöket kutattam, sorra bukkantam rá a serény, igyekvő tsz-ta- gokra. A nagy gabona- és kukoricatáblák mellett, az istállókban, a szépen gondozott állatok szemrevételezésénél, a tervek végrehajtásának böngészésénél, olyan büszkeség- félét éreztem: mire fejlődtek!

— Nem azért vagyunk elégedettek, mert sok az állatunk, s sokat gyarapodtunk, Inkább azért, mert nincs megállás a fejlődésben, mert mindennap egy kicsivel előbbre jutunk. Nemcsak az évi kenyeret biztosítjuk:, hanem már megalapoztuk a jövő esztendőt, s öt évre is előre gondolunk — összegezte Pá- kozdi Zoltán a tsz életét. De a saját szavaival majdnem minden tag így vélekedett.

Nehéz mérleget vonni, annyi számot, adatot feljegyezni, ami szavukat igazolja. Talán csak annyit: amikor kezdtek, másfél száz állata tolt a tsz-nek. Es ma? Több, mint háromszázharmincöt szarvasmarha, négyszáznál is több sertés, majd ezer bárány, másfélezer pulyka, kétezer- ötszáz csirke (de hétezret már ez évben eladtak és még mennyit fognak) gyarapítja vagyonukat. Csupán tejből harmincezer forint jön be havonta.

Most tíztonnás hídmérleget építenek, az új kút már vizet ad. A szerfás istálló építkezése folyik. Van új fiaztató- juk és istálllójuk. A tsz főmajorjától az istállóhoz nem sokára az új, négyszáz méteres bekötőúton járnak. Az idén telepített 35 hold őszibarackos mellé még ez évben 30 újabb hold jön ...

A „hogyan”, a „miért” boncolgatása közben jegyzem a számokat, de még inkább figyelem azt, amit az emberek egy-egy mondatából, elejtett véleményéből kibogozhatok...

Ott van például Tugyi Pál. ö volt a Béke Tsz elnöke. Hogy harcolt az egyesülés ellen! S most ő is az Uj Élet tagja. Menyhárt József párt- titkár mondta róla:

— Múltkorában vita volt a

övék — próbálja magának is magyarázni Pákozd Zoltán.

Hol van hát a hiba? Ott, hogy amit Pákozd elvtárs és a többi vezető helyesen, okosan intéz — nincs olyan tsz- tag, aki ne említené — s nemcsak a mát tekinti célnak, hanem a jövővel is gondol — jól teszi. De értesse meg, tanítsa meg a tagságot is úgy látni, élni, ahogy ő. Ha megmagyarázzák a tagságnak, miért jó másfélszáz állat helyett ma ezerszám állatot tenyészteni, miért jó az állammal öt vagon búzára szerződni — megérti.

Csak kölcsönös türelemre van szükség. Pákozd Zoltán egyetemet végzett, a Herceg- halmi Állami Gazdaságban sok mindent megtanult. Szinte pillanatonként születnek új ötletei, tsz-gyarapító tervei. Neki elnézőbbnek, megértőbbnek és türelmesebbnek kell lennie azokkal, akik mindazt nem tanulták, amit ő. S épp ezért többet rágódnak egy- egy intézkedésen, terven, mint az elnök.

A tagságnak js türelmesebbnek kell lennie, mert az elnöknek új munkastílust, vezetési módszert kell tanulnia. Neki is idő kell, m(g az újba beleszokik. Míg megszokja: ha a tagság valamire választ vár, vagy nem ért valamit — meg kell magyaráznia.

— Ha erősebb lenne a párt- szervezet, ha minden kommunistára egyformán lehetne számítani — jobban javíthatnánk a dolgokon! — mondották többen. így vélekedett Gyuris Simon, a pártonkívüli brigádvezető is. Pedig szép számú a tagság: 69. Ebből harmincnégy a tsz-tag. S a pártszervezet állandóan gyarapszik. Az utóbbi hónapokban sok új tagot, tagjelöltet vettek fel, köztük kiszeseket. A pártszervezet foglalkozik a gazdasági kérdésekkel is.

Mindez nem elég. Menyhárt Józsefnek, a párttitkárnak, a tagság szerint; hátáro- zottabbnak kell lenni. Márta Károlynak, Tugyi Pálnak, Jó Kovácsnak, Igriczi Sándor bácsinak sokkal tevékenyebbnek. Nem szabad senkinek a másikra várni.

A zsámbékitsz_t idegen látogatja, s szívesen legeltetik szemüket a viruló határban. Dicsérik a tagságát és nagy elismeréssel, érdem szerint, az elnökét. A napokban a közeli tsz egyik föagromómusa is a látogatók közt figyelte a mások véleményét. Azután nem állhatta megjegyzés nélkül:

— Könnyű nekik, náluk esett az eső, nem úgy, mint nálunk.

Azután ő is elnevette magát. Mert hiába, azt az irigy szomszédnak is el kell ismernie: nem az eső növeszti ilyen tetszetősre a zsámbéki Uj Életet.,.

Sági Ágnes

Ne mondjunk le a nyári talajmuvelésről

A termelőszövetkezetek tagjaitól, a gépállomások dolgozóitól és vezetőktől a nyári betakarítás rendkívül körültekintő szervezést és gondos munkát igényel. Miközben a kalászosok szemveszteség nélküli betakarításán fáradoznak, nagy erőt és figyelmet kell fordítaniok egyéb munkák elvégzésére is. Ezek között elsősorban a nyári talajmunkákra.

E munkák aratással egyidejűleg történő elvégzésétől függ nagymértékben, hogy a jövő esztendőben mennyivel nagyobb terméseredményt tudunk elérni.

A mezőgazdasági termelés nagyarányú gépesítése Pest megyében is új távlatokat nyitott a talaj művelés eddig alkalmazott módszereinek fejlesztése és tökéletesítése terén. Jelenleg a cséplés megkezdéséig tarlóhántáshoz a megyében 484 darab 35 lóerős Hoífherr-traktor áll rendelkezésünkre. Egy traktor napi teljesítménye (múlt évi tapasztalati átlag) 6 kataszteri hold. A tarlóhántásnál tehát a megye gépállomásainak egynapi kapacitása 3000—3200 kataszteri hold. Figyelembe- véve, hogy az aratás ideje előreláthatólag körülbelül 25 —26 napot vesz igénybe, a rendelkezésre álló erő- és munkagépekkel mintegy 55—60 ezer kataszteri hold tarlót lehetne szántani.

Vetőszántás végzéséhez másodtermények és ősziek alá 125 darab G—35-ös, 34 darab 45 lóerős és 35 darab 25 lóerős univerzál traktor áll rendelkezésre. Itt a traktoronként! napi teljesítmény átlag 6 kataszteri hold. 25—26 nap alatt ezzel a gépi erővel 24— 25 ezer kataszteri hold vetőszántás végezhető. Nyári mélyszántáshoz a fentieken kívül rendelkezésre áll hatvan DT—54-es, nyolc SZ— 80-as és tizenkét SZ—100-as lánctalpas traktor. Mélyszántásnál e nagy teljesítményű szántótraktorok napi teljesítménye 10—12 kataszteri hold.

A gépek teljesítő képességére vonatkozó számítások az elmúlt esztendőkben kialakult gyakorlat szerint az úgynevezett nyújtott műszakra vonatkoznak. Amennyiben a talajmunkáknál is megszervezzük a két műszakot, a felsorolt teljesítmény mintegy 50 százalékkal tovább növelhető. Tekintve, hogy Pest megyében a tsz-ek kalászos területe 100 000 hold körül . van, a nyári talajmunkák gyors és jó elvégzéséhez a gépesítés sokkal kedvezőbb feltételeket biztosít, mint az aratáshoz. Mégis azt lehet megállapítani, hogy a betakarítást igen sok termelőszövetkezetben nem tudjuk nyomonkövetni a szükséges nyári talaj munkákkal. Ennek egyik oka, hogy a kombájnaratás után

akadozik a szalmalchúzás, mert erre a munkára a gépekhez a termelőszövetkezeti vezetők nem gondoskodnak kisegítő munkaerők beállításáról.

Az aratógépes és a kézi aratásnál pedig elmaradnak a kévék összehordásával, a tarló felgereblyézésével és a kaparék összegyűjtésével.

Ilyen módon tehát nem tudjuk a rendelkezésünkre álló kitűnő talajművelő eszközökkel gyorsan és legkedvezőbb időpontban elvégezni a nyári talajmunkát. A következmény: aratás után a föld gyorsan kiszárad, és a legfontosabb célt, a nedvesség megőrzését, a nyári talajmunkával nem tudjuk biztosítani. Márpedig a talajban levő élőlények zavartalan munkájához, a szervesanyagok bomlásához a hő, a levegő, az ásványi és szerves anyagok mellett megfelelő mennyiségű vízre is feltétlenül szükség van.

A mezőgazdasági szakemberek és a gyakorló gazdák jól tudják, hogy

a gyomnövények évről évre óriási mennyiségű tápanyagot és vizet fogyasztanak el a kultúrnövények elől.

Meleg időjárási viszonyok között nagy levélfelületük révén sok nedvességet elpárologtatnak. A gyomirtáshoz — amíg a vegyszeres gyomirtás nagyobb mértékben lehetővé nem válik, és ezzel kapcsolatosan a tudományos kutatás eddig még el nem döntött kérdésekre megnyugtató választ nem ad, — a legfőbb eszköz, amely rendelkezésünkre áll a gépi- és fogatosvontatású kul- tivátorok, tárcsák és a kézikapa.

A legolcsóbb és legnagyobb eredménnyel alkalmazható gyomirtó eszköz a gépi kultivátor és tárcsa. Ha azonban nem a legkedvezőbb időpontban, az úgynevezett optimális időben végezzük el a talajmunkát (tarlóhántást, és szántást), akkor ezeknek az eszközöknek a hatékonysága sokkal kisebb lesz és vetés után különösen a kapásoknál nagy költséggel, sok kézi munkaerővel, nagy erőfeszítések árán sem tudunk eredményesen védekezni a gyomok ellen.

Hogy a nyári talajmunkákkal elérjük a legfontosabb célt, a tarlóhántott, középmélyen, vagy mé- lyenszántott földet egyidejűleg el is munkáljuk. Ellenkező esetben ugyanis csak félmunkát végezünk. Ehhez legjobb eszköz a gyűrűs- henger és a simahenger. A hengerezéssel, a fellazított talaj felső részén néhány centi- méteres tömörítettebb záróréteg képződik s ez megakadályozza, illetve nagymértékben csökkenti a nedvesség elpárolgását. A henger után célszerű láncboronát vagy hátára fordított könnyű fogast húzatni, hogy a tömörített réteg felületén vékony, porha- nyós réteget alakíthassunk ki.

A nyári vető- és mélyszántásoknál — abban az esetben a tarlóhántásnál is, ha mélyebb szántásra csak ősszel kerül sor —, rendkívül fontos a föld további ápolása.

Az a termelőszövetkezeti elnök, fömezőgazdász és brigádvezető jár el helyesen, aki nem mond le a nagy termések eléréséhez szükséges nyári talajmunkákról. A rendelkezésünkre álló gépi technikát ott, és akkor használja fel a legcélszerűbb talajművelésre, amikor azzal a legnagyobb mértékű termésfokozó hatást érhetik el.

Borbás Lajos

Útépítés „teljes erővel '

Az Esztergomi Útépítő Vállalat javítja Budakalásztól Ürömön át egészen a Bécsi útig az országutat. Nagy szükség volt erre, mert az utat mindennek, csak jónak nem lehetett nevezni. De a munkát rosszul szervezték meg. A két brigád naponta legfeljebb 4— 5 órát dolgozhat, mert nem gondoskodnak a folyamatos anyagszállításról. Ha a leszállított anyaggal végeznek,

sütkéreznek s várják az autókat, amelyek legfeljebb napi egy fordulót tesznek. A dolgozók már arra gondolnak, hogy otthagyják munkahelyüket* mert a rossz munkaszervezést keresetük is megérzi. Jöjjön ki a vállalattól egy felelős személy és teremtsen végre rendet, mert így az építkezés még hónapokig elhúzódhat.

Fogarasi Jenő Üröm

Újítás — némi szépséghibával

Javítják a kukoricakombájnt a Szentmártonkátai Gépállomáson.

(Gábor felv.)

Szorgalmasan rója a köröket kombájnjával a gyömrői Petőfi Tsz gabonatábláin Po- haranszki József, a Monori Gépállomás kombájnosa. Felemelő és ünnepélyes látvány, amint a gép motollája folyamatosan tereli a kalászokat a vágószerkezet alá, egyenletesen búg a gép, telnek a zsákok az acélos búzaszemekkel.

Noha bennünket is hatalmába kerített a monstrumgép, az aranysárga gabonatenger közepében, ezúttal azonban ,,ünneprontók” leszünk. Mégpedig tesszük ezt két kislány, Kalina Júlia és Juhász Irén tsz-tagok egészségének megvédése érdekében. A két kislány a kombájnon, helyesebben a kombájn szalmagyűjtö kocsiján dolgozik. A kombájn cséplőszerkezetéből ki- ömlő szalmát, töreket, pelyvát rendezgetik villájukkal, hogy egyenletesen teljen a kocsi.

Csaknem valamennyi magyar gyártmányú kombájnnál asszonyok, lányok végzik ezt, az egyébként nem nehéz és nem is egészségtelen munkát. Igen ám, de a többi gépállomásokon a kombájnok többségénél nem „újítottak”, mint ahogyan ezt a Monori Gépállomáson tették.

Nem tudjuk név szerint megnevezni az újítót, aki „látnoki” bölcsességgel megállapította, hogy felesleges a kombájn cséplőrésze és a szalmagyűjtö kocsi közötti elevátor. Kiszerelték, mint szükségtelent, mint feleslegest, Gronszki János tsz-el- nöknek azzal indokolták leszerelését, hogy a legtöbb hiba a felvonónál fordul elő, 8 a kiszereléssel egyszerűen megszüntetik a gépállásokat.

Amikor az „újító” figyelembe vette a gazdaságosságot — bár másutt inkább hozzáértéssel kijavítják a hibát — bizonyára nem gondolt arra, hogy a szalmarakók ezentúl nem végezhetik munkájukat a gyűjtőkocsi oldalán számukra rendszeresített padozaton, hanem kénytelenek lesznek a kocsi elejében, közvetlenül a cséplőgép szalmanyílása elé állni és ott dolgozni. Itt pedig mérhetetlen mennyiségű por, piszok zúdul rájuk és még csak egy kis friss levegőt szívni sem léphetnek le a gépről, hisz a szalma, pelyva, törek, állandóan ömlik. így megy ez napról napra.

El kell mondani azt is, hogy a termelőszövetkezetben a két kislányon kívül senki sem vállalta ezt a beosztást. Dicséretükre szóljon, helytállnak, és ebből mit sem von le az, hogy a tsz elnöke ezért jutalomban részesíti őket és védőitalként tejet is biztosít számukra. Az utóbbi csak enyhíti az egészségtelen körülmények okozta szenvedésüket, de azt elviselhetővé és egészségessé nem teszi.

Az újítások általános jellemzője, hogy ésszerűen, a dolgozók munkájának megkönnyítését, a munka termelékenységét szolgálják. A Monori Gépállomáson alkalmazott újításnak azonban „van némi szépséghibája".

— M —

párttagok között. Tugyi Pál más véleményen volt, mint a többség. Körömszakadtáig védte a maga véleményét. Azután, amikor határozatot hozott a tagság, el kell ismerni, Tugyi Pál félretéve saját hiúságát, véleményét, szószólója lett a határozatnak ...

Nem jegyeztem fet annak a szőke leánynak a nevét, aki a csibéket gondozza. Csak arra emlékszem, hogy amikor már elköszöntünk tőle, utánunk kiáltott:

— Elnök elvtárs! Voltam ám Perbálon, megnéztem a csibéket. Tudja, a fájlábósakat!

— Nem fájlábósak azok, te, hanem lábfájósak — evődön az elnök.

De az elnök is érezte, hogy a szóbotlás mögött mennyi szeretet, felelősség bújt meg.

Gajdos János, aki alig két hónapja, hogy itt van és még nem is tekintheti úgy át a dolgokat, ahol tud, segít. Kútfúrásnál vasárnap is szükség van rá? — ott van. A süldőknél kerítés kell? — ott ..réggéti” (ahogy ő mondja) a léceket. Mindig töri a fejét, hogyan lehetne jobban. A pártszervezet munkáján szeretne javítani.

— Régi párttag vagyok — mondja — és néha úgy szeretném előbbrevinni itt a dolgokat. Valahogy gyengébben húz ez a pártszervezet, mint amilyen erő van benne.

— Hányom-vetem magamban naponta a kérdést. Tudom, nekem is többet kellene tennem, mert pártvezetőségi tag vagyok — mondja ki hangoson gondolatait Márta Károly.

Ezek lennének hát azok, akik hónapokkal ezelőtt kezdtek egy új életet, együtt? Ki úgy, hogy tíz-tizenegy éve megszakítás nélkül tsz-tag, ki úgy, hogy két-három évig az ellenforradalom után egyénileg gazdálkodott és most újra teljes szívvel itt van, ki úgy, hogy először próbálja a közöst. Akár így, akár úgy

— akinek hónapokkal előtte ráncban láttam a homlokát és botladozó szavakkal fejezte ki nagy-nagy kétségét — most már hasznos tagja a tsz-nek. Nem egyszerűen csak dolgozik, hanem szót is kér valamennyi a tsz vezetéséből.

Joguk tan hozzá £s szükség is van rá. Nemcsak azért, mert például az új kút is olcsóbban, hamarabb készült el a tagság tanácsára, vagy amiért az istálló is úgy épül, ahogyan közösén akarták... Másért is.

Együtt, sok tapasztalt, felelősséget érző ember véleményét figyelve, messzebbre lehet jutni. Úgy megtanulja minden tsz-tag, hogy neki is gondja az istálló körül rendet teremteni, mert az az „ő” portája. Neki is fájjon a feje, hogyan adhatnak több állatot az országnak. Neki is okozzon fejtörést, hogy az árpa rosz- szabbul fizetett, mint szerették volna...

Legtöbb már beleszól, azaz sokszor beleszólna, de ebben a szépen fejlődő, bontakozó Uj Életben e kérdésben még nincs meg az összhang.

— Az elnök keveset tanácskozik velünk. Többször kérhetné a véleményünket. — Ha jó szakember is, azért mi is tudnánk néha tanácsot adni.

— Leszerződött öt vagon búzára az állammal, de mi már csak akkor tudtunk róla — még a vezetők is — amikor bele sem szólhattunk. Lehet, mi is ezen a véleményen lettünk volna, de más, ha tud-1 tunkkal történik.

Pákozd Zoltán, az elnök, aki az új igaz, őszinte és szakér-1 tő harcosa, olykor elveszti tü-1 relmét.

— Minek vesztegetni annyi j időt a tanácskozásra, amikor; olyan világos, mi a helyes, i mit kell tenni — mondja.

— Sokszor szétosztanák, ami van, ellenzik a beruházásokat, csakhogy az osztásra több jusson. Csak a mát látják, a holnapra nem gondolnak, nem még a holnaputáni’a! Pedig az az övék. Az lesz igazán az