Pest Megyei Hirlap, 1960. július (4. évfolyam, 154-180. szám)
1960-07-17 / 168. szám
196«. JÚLIUS 17. VASÁRNAP 9 KONGÓ HARCA A Kongói Köztársaság térképe. Területe 2 millió 344 ezer négyzetkilométer, lakossága 14 millió, főleg a különböző bantu törzsekhez tartozó négerek és körülbelül 100 ezer fehér, elsősorban belgák. A jelentős autonómiával rendelkező hat tartomány (amelyek közül Katanga bejelentette elszakadását) a Leopoldvillében levő központi kormánynak van alárendelve. Amikor június 30-ára virradó éjszaka díszser tüzek kíséretében Leopoldvillében kinyilatkoztatták az egykori Belga-Kongó helyében megalakult Kongói Köztársaságot, Afrika immár tizennyolcadik független államát. milliók ünnepeltek Kongóban. És milliók emlékeztek a belga gyarmatosítok nyolc évtizedes kegyetlenkedéseire: a négerek levágott kezeire, a tömegsor- tüzekre, a rabszolga-hajcsárokra, — a „mundele ja mvinda”, a „lámpás fehérember” rémére ... Nem is olyan régein ugyanis a belga gyarmati tisztviselők éjszakánként lámpával járták a bennszülött falvakat és kényszermunkára hurcolták a férfiakat... Június 30-án e lidérc végét ünnepelték, s a függetlenséget, amelyért olyan nehéz harcokat kellett vívni a belga uralom ideje alatt 22 millióról 14 millióra csökkent kongói népeknek. A belga gyarmatosítók azonban az ünnep éjszakáján már tudták, hogy mi történik néhány nap múl va .,. Elefántcsont és uránium Hetvenöt évvel ezelőtt 11. Lipát belga király tette a kezét erre, az India nagyságú, gazdag afrikai területre, a több mint 4600 kilométer hosszan hömpölygő Kongó folyam medencéjére. Akkor az elefántcsont, a kaucsuk és a négerekkel végeztetett ingyen munka volt a fő kiviteli cikk, amelyből Lipót óriási vagyonokat harácsolt és a világ egyik leggazdagabb emberévé vált. Cserébe semmit sem kaptak a kongóiak, csupán betegségeket, elnyomást és nyomort. A második világháború alatt megnőtt a Belgiumnál nyolc- vaniszorta nagyobb Kongó gyarmat jelentősége, elsősorban gazdasági téren. Kongó rendkívül gazdag természeti kincsekben: urániumban, ipari gyémántban, kobaltban, rézben, ónban. Az itt kibányászott uránércet egy titkos amerikai—belga egyezmény alapján az Egyesült Államokba szállítják. A nyersanyagok elszállítása érdekében a belgák vasútvonalat építettek — Portugál Angolán keresztül a tengerhez. De az ország két legnagyobb városát — Leopoldvillét és Stan- leyviliét — például sem vasút, sem műút nem köti össze. A belga gyarmatosítók mindent úgy csináltak, hogy egyenetlenségeket és ellentéteket teremtsenek Kongó különböző részei között, hogy ezzel fokozzák a törzsek közötti ellentéteket és ezt a helyzetet — az „oszd meg és uralkodj” elve alapján — később a saját uralmuk fenntartására használják fel. így tervezték — és ennek az elvnek alapján léptek akcióba a függetlenség kihirdetése után is. Ellentéteket próbáltak szítani Kongó politikai vezetői — többek között Lumumba, aki Kongó egységének jelenleg legkövetkezetesebb és leghatározottabb szószólója, valamint más, az ország feldarabolása, vagy törzsi alapokon való megszervezésével szimpatizáló törzsi politikusok között. A belgák jó- előre felkészítették Katangát az „elszakadásra”' és „belga segítség” kérésére. Ezt volt hivatva előkészíteni többek között Baudoin belga király tavalyi elisabetvillei látogatása is . .. Katanga Katanga a leggazdagabb kongói tartomány (területe 500 ezer négyzetkilométer, lakossága 1,6 millió, ebből 34 ezer fehér). Itt vannak az urán-, kobalt- és gyémántbányák s itt összpontosulnak KONGÓI KISLEXIKON ? ? ? *Í2Z* A belff^ megbízásából? ? Afrikába küldött amerikai? í St*nley eléri a Kongó ? ? folyo torkolatvidékét. ? ? ». 18,8-4T1!?3: a nagyhatalmak ? ? berlini konferenciája II. Lipót? ? belga királyt elismeri a saját? / magánbirtokába vett „Kongó? ? Szabad Állam” szuverén ural- ? ? kodójának. ? ? 1908: Belgium gyarmatként? ? annektalja az addig királyi? ? magánbirtokként kezelt „Kon-? ? gó Szabad Államot”. ? ? 1926: Ruanda-Urundi (amely ? ? 1884-től német gyarmat, majd ? ? az első világháború után ? ? belga népszövetségi mandá- ? ^ tűm lett) közigazgatásilag ? ^ egyesül Belga-Kongóval. ? ? 1946. Parasztfelkelés Kelet- ? ? Kongóban. ? 1952: Győzelmet arat a leo- ? ? p old viliéi néger munkások ? ? sztrájkja. ? ? 1956 július: Megalakul a Kon-? ? gói Nemzeti Mozgalom. ^ ? 1957 június: Antiimperialista ? ? tüntetések Leopoldvilleben és ? ? Stanleyvilleben. ? 1959. január: Véres tűnt été- ^ ? sek és sztrájkok Leopoldville- ? ? ben, amelyek átterjednek sok ? ? más városra és vidékre is, kö- ? ? vetelve Belga-Kongó függet- ^ ? lenségét. ? ? 1959 november: Véres össze-? ? csapás Stanleyvilleben, letar- ? ? tóztatják Lumumbát, a Kongóig ^ Nemzeti Mozgalom vezetőjét.? ? 1959. december: Kaszavubu ? ? és más kongói vezetők siker- ^ ? télén tárgyalásokat folytatnak ? ? Brüsszelben Kongó független- ? ? ségéről. ? ? 1960 január-február: Tárgya- ^ ^ iások Brüsszelben Lumumba ? ? részvételével — Belga-Kongó ? ? függetlenségéről. A belga kor- ? ? mány kénytelen lemondani az ? ? 1964-es batáridőről. ? 1960. június 30: Kikiáltják a? ? belgáktól független Kongói ? ? Köztársaságot, de a belga csa- ? ? patok a következő napokban? ? összetűzéseket provokálnak, s ? ? ismét megszállják az egész ? ? országot. ? ? ? vXXXSXXVVVXVVXXXVXXXXYXXSVXVXXXVXXXV^VSX'« a nagy belga és amerikai mo- nopóliumak érdekeltségei. Katanga tartomány élén a 40 éves Moise Tsombe áll, aki a Lumumba vezette központi kormány elleni akcióiban maga mellett érezhette a Katan- gával szomszédos és angol fennhatóság alatt levő Rhodé- zia támogatsáát. Roy Welens- ky, a Rhodéziát is magába foglaló Közép-Afrikai Föderáció fajgyűlölő miniszterelnöke egy nyugatnémet újságírónak adott interjújában elárulta, hogy Rhodéziában idejében felkészültek a belga-kongói fejleményekre és a Katangá- val szomszédos határvidékeken „megfelelő katonaságot” tartottak készenlétben... , Katangát — amelyej „Afrika Ruhr-vidékének” neveznek — a belga és az amerikai monopóliumok természetesen nem szívesen adják fel. Katanga elszakadása igen megnehezítené Kongó gazdasági helyzetét, hiszen nemzeti jövedelmének nagyobbik része ebből a tartományból származik. Viszont a nagy monopóliumoknak — közte a Lipót király javaslatára 1906-ban alapított és azóta hatalmassá nőtt Unten Miniére du Haut— Katanga (U1WHK) vállalat urainak éppen az a célja, hogy válságos helyzetbe sodorja Kongót és ezzel is meghosszabbítsa uralmát. Az UMHK egyike a növekvő „fekete proletariátus" (így nevezik a belgák a néger munkásokat) legféktelenebb ki- zsákmánylóinak. A néger munkások szinte rabszolgaként ^ élnek, az uránbányák munkásai pedig szabályós börtönkörülmények mellett dolgoznak: katonai őrizet alatt, szögesdrót-kerítés mögött. A hivatalos belga statisztikák szerint a néger uránbányászok — akiket a legjobban fizetnek ..; — a fehér munkások fizetésének legfeljebb 8— 10 százalékát kapják. Uhuru ! A belgák uralma elleni harcban a legutóbbi esztendőkben egyre tevékenyebben vettek részt a „fekete proletariátushoz” tartozó munkások. munkanélküliek, s a kongóiak politikai érettségének növekedését mutatják a legutóbbi évtizedben egyre sűrűbben rendezett sztrájkok és tüntetések. Hazug a belga és más nyugati gyarmatosítóknak az az állítása, hogv Kongó még „nem érett meg” a függetlenségre. Valójában a belga gyarmati hatóságok mindent megtettek, hogy akadályozzák a kongóiak gazdasági és kulturális fejlődését. Ezt mutatja, hogy a néger lakosságnak mintegy 90 százaléka írástudatlan! Egyetlen főiskola sincs Kongóban! Még mindig 300 ezer körül van a leprások száma és csupán 22 ezer emberre jut egy orvos! (Magyarországon 1958-ban 700 lakosra jutott egy orvos.) A belga gyarmatosítók a hetvenöt esztendős uralmuk alatt teremtett embertelen életkörülményeket akarják konzerválni, amikor nyílt agressziót indítottak a Kongói Köztársaság kormánya ellen és katonaságuk megszállta az ország legfőbb pontjait. A kongóiak helyzete nehéz, mert nem rendelkeznek megfelelő fegyverekkel és erőkkel a jól kiképzett belga ejtőernyősökkel és a gyarmatok elnyomásában jártas belga csapatokkal szemben. De Kongó segítségére siet számos ország — köztük a Biztonsági Tanács határozata értelmében Ohana, Tunézia, Mali már el is küldték csapataik egy részét kongóba. S a fiatal afrikai ország mellett állnak a békeszerető országok, köztük a Szovjetunió, amelynek nevében Hruscsov elvtárs táviratilag biztosította Kasza- vubu elnököt és Lumumba miniszterelnököt: a szovjet kormány mindent megtesz a belga agresszió elhárítása érdekében, hogy a kongóiak ismét szabadon kiálthassák: „Uhuru! — Szabadság!” Sebes Tibor A TÁSZSZ nyilatkozata a Monroe-elvről Az Egyesült Államok külügyminisztériuma a minap közzétett nyilatkozatában az úgynevezett Monroe-elvről nyilatkozva, ismét megkísérelte előterjeszteni azt az igényt, hogy az Egyesült Államoknak „joga van” beavatkozni Latin-Amerika országainak belügyeibe, joga van ezekben az országokban saját belátása szerint berendezkedni. A szovjet hírügynökség a fentiekkel kapcsolatban nyilatkozatban foglal állást. „Az amerikai imperialisták idegességét az okozza, hangsúlyozza a szovjet hírügynökség nyilatkozata —, hogy a latin-amerikai népek, egyre határozottabban elvetik a gyűlöletessé vált észak-amerikai diktátumot. egymásután törik szét az imperialista elnyomás béklyóját, és a független nemzeti politika útjára lépnek. E történelmi folyamat a legfényesebben a kubai nép forradalmi győzelmében fejeződik ki... A TASZSZ nyilatkozata a továbbiakban ismerteti a Mon- roe-elvet. A Monroe-elvnek általában azt a nyilatkozatot nevezik, amelyben Monroe az Egyesült Államok akkori elnöke 1823-ban körvonalazta az USA külpolitikai elveit. Ennek az elvnek lényege az volt, hogy az európai államoknak nem szabad újabb gyarmatokat teremteniök az amerikai kontinensen. Nem szabad beavatkozniok Amerika ügyeibe. Az Egyesült Államok ugyanakkor kötelezte magát, hogy ő sem avatozik be az európai országok ügyeibe. „Az akkori történelmi helyzetben ezek az elvek bizonyos mértékig igazolhatók voltak, állapítja meg a szovjet hír- ügynökség. Mivel akkoriban az volt a cél, hogy elejét vegyék az európai gyarmatosítók amerikai földön történő beavatkozásainak. Rövidesen azonban világossá vélt, hogy az Egyesült Államok uralkodó körei, a Monroe-el- vet eszközként használják fel imperialista politikájukban, amelynek célja. hogy biztosítsa az Egyesült Államok osztatlan uralmát a közép- és dél-amerikai népek felett,” A TASZSZ nyilatkozata példákat soról fel arra, hogyan esett a Monroe-elvre hivatkozó amerikai imperialisták fegyveres agressziójának áldozatává Kuba, Mexikó, Haiti, a Dominikai Köztársaság, Nicaragua, Panama — a húszadik század első felében. Alig hat éve, ugyanerre az elvre hivatkozva, az Eisen hower-kormány a világ szeme láttára szervezte meg a gua.temalai fegyveres intervenciót. „Az Egyesült Államok kormánya most a forradalmi Kuba ellen fordult — folytatódik a nyilatkozat. — Ismét a Monroe-elvbe kapaszkodik, amelynek segítségével el akarja szigetelni az egész világon levő barátaitól a kubai forradalmat és meg akarja fojtani a kubai nép felszabaditó mozgalmát. Végéhez közelednek azonban azok az idők, amikor az Egyesült Államok imperialistái büntetlenül letiporhatták. nemzeti kincseitől megfoszthatták a latinamerikai országok népeit. A Monroe-elv már régen kimúlt és már nem segíthet az imperialista gyarmatosítóknak.” — állapítja meg ezzel összefüggésben a szovjet hírügynökség. A nyilatkozat reményét fejezi ki, hogy a latin-amerikai országok népeinek, valamint a kubai nép igaz ügyével együtt érző minden más ország népeinek szolidaritása meghiúsítja az Egyesült Államok minden kísérletét Kuba leigázására. ..Aki kezet merne emelni a kubai népre — hangoztatja a nyilatkozat —, az egyúttal saját népére, annak függetlenségére is kezet emel.” Mint a szovjet hírügynökség megállapítja, a kubai nép önfelá’dozó harca, amelyet saját függetlenségéért folytat, egybeolvad a népek békeharcávai is. A nyilatkozat a továbbiakban hangsúlyozza, hogy a Szovjetunió amikor baráti kapcsolatot teremt valamely országgal — ez esetben Kubával —, nem tart igényt gazdasági előnyökre és nem akar katonai támaszpontokat létesíteni. „De a szovjet kormány kijelenti — fűzi hozzá a hír- ügynökség —, hogy megadja a szükséges támogatást Kuba népének a nemzeti függetlenségéért, a nemzetgazdaság fejlesztéséért és a népjólét fellendítéséért vívott igazságos harcában.” A TASZSZ nyilatkozata befejezésül azzal kapcsolatban, hogy mind határozottabb jelleget ölt a Kuba ellen irányuló összeesküvés — emlékeztet N. Sz. Hruscsov szavaira: „Az Egyesült Államok imperialistái agresszív cselekedetekhez folyamodnak a nemzeti függetlenségét védelmező kubai nép ellen, mi támogatjuk a kubai népet.” A szovjet nép nem nézheti tétlenül, ha fegyveres intervenciót indítanak Kuba ellen. Most nem olyan idők járják, amikor az imperialisták kíméletlenül leszámolhatnak a nemzeti függetlenségükért harcoló népekkel. Nyilvánvaló az is, hogy a Szovjetunión kívül a többi békeszerető állam is megadja a szükséges segítséget Kubának a szabadságért és függetlenségéért vívott önfeláldozó harcában — fejeződik be a TASZSZ nyilatkozata. Halálra ítélték Szukarno merénylőjét Nyugati hírügynökségek jelentése szerint az indonéziai légierők rögtönítélő bírósága szombaton halálra ítélte Dániel Alexander Maukar pilótát, mert egy összeesküvő csoport tagjaként március 9-én repülőgépéről géppuska- tüzet zúdított Szukarno elnök palotájára. Bonn aizaS a gondolattal foglalkoiit hogy mégsem Hiyugat-Berlinben tartja meg őszi ülésszakát Aggodalmat keltett a nyugatnémet fővárosban Hruscsov szovjet miniszterelnök határozott figyelmeztetése azzal kapcsolatban, hogy a nyugatnémet szövetségi gyűlés össze] Nyugat-Berlinben szándékozik ülésszakát megtartani. Ernst Lemmer össz- németügyi miniszternek a Politisch-Soziale Korrespon- denzben megjelent cikkéből kiviláglik, hogy bonni kormánykörök — valószínűleg a nyugati szövetségesek közbelépésére — kezdik belátni, hogy talán helyesebb lenne eltekinteni a tervezett nyugat-berlini ülésszak megtartásától. Az indiai kormány nem tárgyal * a sztrájkotokkal Az indiai kormány szombaton elutasította a sztrájkoló állami alkalmazottak vezetőinek tárgyalási ajánlatát. A Reuter jelentése szerint jelenleg mintegy 200—300 ezer ember sztrájkol Indiában. VÁCIAK, VÁC KÖRNYÉKIEK! Fiatal, érettségizett, technikumot végzettek forgalmi beosztásra (forgalmi tiszti, képesítés megszerezhető) .és műszaki ...L képzettségűek irányító munkakörre ’ . .... ~ ... - ... *-fejigmm jelentkezzenek Jelentkezés személyesen vagy írásban a Budapesti 11. sz. Autóközlekedési Vállalat XIII., Forgács u. 19. Személyzeti osztály. FIGYELEM! FIGYELEM! KÁBELDOB FELHASZNÁLÓK! A Kábel- és Sodronykötélgyár kéri azon fővárosi ét vidéki vállalatokat, amelyeknek birtokában AKÁR HASZNÁLT. AKÁR SÉRÜLT KÁBELDOB van, hogy azt, népgazdasági érdekre való tekintettel, térítés ellenében SÜRGŐSEN KÜLDJÉK VISSZA A VÁLLALATNAK. Az ezzel kapcsolatos problémákkal szíveskedjenek a vállalat értékesítési osztályához fordulni. Tel.: 466—770 és 266—670. KABEL. ÉS SODRONYKÖTÉLGYAR Budapest, XI., Budafoki út 60.
