Pest Megyei Hirlap, 1960. július (4. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-17 / 168. szám

196«. JÚLIUS 17. VASÁRNAP 9 KONGÓ HARCA A Kongói Köztársaság térképe. Területe 2 millió 344 ezer négyzetkilométer, lakossága 14 millió, főleg a különböző bantu törzsekhez tartozó négerek és körülbelül 100 ezer fe­hér, elsősorban belgák. A jelentős autonómiával rendel­kező hat tartomány (amelyek közül Katanga bejelentette elszakadását) a Leopoldvillében levő központi kormánynak van alárendelve. Amikor június 30-ára vir­radó éjszaka díszser tüzek kí­séretében Leopoldvillében ki­nyilatkoztatták az egykori Belga-Kongó helyében meg­alakult Kongói Köztársaságot, Afrika immár tizennyolcadik független államát. milliók ünnepeltek Kongóban. És milliók emlékeztek a belga gyarmatosítok nyolc évtizedes kegyetlenkedéseire: a négerek levágott kezeire, a tömegsor- tüzekre, a rabszolga-hajcsárok­ra, — a „mundele ja mvinda”, a „lámpás fehérember” rémé­re ... Nem is olyan régein ugyanis a belga gyarmati tisztviselők éjszakánként lám­pával járták a bennszülött falvakat és kényszermunkára hurcolták a férfiakat... Június 30-án e lidérc végét ünnepelték, s a függetlensé­get, amelyért olyan nehéz harcokat kellett vívni a belga uralom ideje alatt 22 mil­lióról 14 millióra csökkent kongói népeknek. A belga gyarmatosítók azonban az ünnep éjszakáján már tud­ták, hogy mi történik néhány nap múl va .,. Elefántcsont és uránium Hetvenöt évvel ezelőtt 11. Lipát belga király tette a ke­zét erre, az India nagyságú, gazdag afrikai területre, a több mint 4600 kilométer hosszan hömpölygő Kongó fo­lyam medencéjére. Akkor az elefántcsont, a kaucsuk és a négerekkel végeztetett in­gyen munka volt a fő kiviteli cikk, amelyből Lipót óriási va­gyonokat harácsolt és a világ egyik leggazdagabb emberé­vé vált. Cserébe semmit sem kaptak a kongóiak, csupán betegségeket, elnyomást és nyomort. A második világháború alatt megnőtt a Belgiumnál nyolc- vaniszorta nagyobb Kongó gyarmat jelentősége, elsősor­ban gazdasági téren. Kongó rendkívül gazdag természeti kincsekben: urániumban, ipari gyémántban, kobaltban, réz­ben, ónban. Az itt kibányá­szott uránércet egy titkos amerikai—belga egyezmény alapján az Egyesült Államok­ba szállítják. A nyersanya­gok elszállítása érdekében a belgák vasútvonalat építet­tek — Portugál Angolán ke­resztül a tengerhez. De az ország két legnagyobb váro­sát — Leopoldvillét és Stan- leyviliét — például sem vas­út, sem műút nem köti össze. A belga gyarmatosítók min­dent úgy csináltak, hogy egye­netlenségeket és ellentéteket teremtsenek Kongó különbö­ző részei között, hogy ezzel fokozzák a törzsek közötti el­lentéteket és ezt a helyzetet — az „oszd meg és uralkodj” elve alapján — később a sa­ját uralmuk fenntartására használják fel. így tervezték — és ennek az elvnek alapján léptek ak­cióba a függetlenség kihirde­tése után is. Ellentéteket pró­báltak szítani Kongó politikai vezetői — többek között Lu­mumba, aki Kongó egységé­nek jelenleg legkövetkezete­sebb és leghatározottabb szó­szólója, valamint más, az or­szág feldarabolása, vagy törzsi alapokon való megszervezésé­vel szimpatizáló törzsi politi­kusok között. A belgák jó- előre felkészítették Katangát az „elszakadásra”' és „belga segítség” kérésére. Ezt volt hivatva előkészíteni többek között Baudoin belga király tavalyi elisabetvillei látoga­tása is . .. Katanga Katanga a leggazdagabb kongói tartomány (területe 500 ezer négyzetkilométer, la­kossága 1,6 millió, ebből 34 ezer fehér). Itt vannak az urán-, kobalt- és gyémánt­bányák s itt összpontosulnak KONGÓI KISLEXIKON ? ? ? *Í2Z* A belff^ megbízásából? ? Afrikába küldött amerikai? í St*nley eléri a Kongó ? ? folyo torkolatvidékét. ? ? ». 18,8-4T1!?3: a nagyhatalmak ? ? berlini konferenciája II. Lipót? ? belga királyt elismeri a saját? / magánbirtokába vett „Kongó? ? Szabad Állam” szuverén ural- ? ? kodójának. ? ? 1908: Belgium gyarmatként? ? annektalja az addig királyi? ? magánbirtokként kezelt „Kon-? ? gó Szabad Államot”. ? ? 1926: Ruanda-Urundi (amely ? ? 1884-től német gyarmat, majd ? ? az első világháború után ? ? belga népszövetségi mandá- ? ^ tűm lett) közigazgatásilag ? ^ egyesül Belga-Kongóval. ? ? 1946. Parasztfelkelés Kelet- ? ? Kongóban. ? 1952: Győzelmet arat a leo- ? ? p old viliéi néger munkások ? ? sztrájkja. ? ? 1956 július: Megalakul a Kon-? ? gói Nemzeti Mozgalom. ^ ? 1957 június: Antiimperialista ? ? tüntetések Leopoldvilleben és ? ? Stanleyvilleben. ? 1959. január: Véres tűnt été- ^ ? sek és sztrájkok Leopoldville- ? ? ben, amelyek átterjednek sok ? ? más városra és vidékre is, kö- ? ? vetelve Belga-Kongó függet- ^ ? lenségét. ? ? 1959 november: Véres össze-? ? csapás Stanleyvilleben, letar- ? ? tóztatják Lumumbát, a Kongóig ^ Nemzeti Mozgalom vezetőjét.? ? 1959. december: Kaszavubu ? ? és más kongói vezetők siker- ^ ? télén tárgyalásokat folytatnak ? ? Brüsszelben Kongó független- ? ? ségéről. ? ? 1960 január-február: Tárgya- ^ ^ iások Brüsszelben Lumumba ? ? részvételével — Belga-Kongó ? ? függetlenségéről. A belga kor- ? ? mány kénytelen lemondani az ? ? 1964-es batáridőről. ? 1960. június 30: Kikiáltják a? ? belgáktól független Kongói ? ? Köztársaságot, de a belga csa- ? ? patok a következő napokban? ? összetűzéseket provokálnak, s ? ? ismét megszállják az egész ? ? országot. ? ? ? vXXXSXXVVVXVVXXXVXXXXYXXSVXVXXXVXXXV^VSX'« a nagy belga és amerikai mo- nopóliumak érdekeltségei. Ka­tanga tartomány élén a 40 éves Moise Tsombe áll, aki a Lumumba vezette központi kormány elleni akcióiban ma­ga mellett érezhette a Katan- gával szomszédos és angol fennhatóság alatt levő Rhodé- zia támogatsáát. Roy Welens- ky, a Rhodéziát is magába foglaló Közép-Afrikai Föderá­ció fajgyűlölő miniszterelnöke egy nyugatnémet újságírónak adott interjújában elárulta, hogy Rhodéziában idejében felkészültek a belga-kongói fejleményekre és a Katangá- val szomszédos határvidéke­ken „megfelelő katonaságot” tartottak készenlétben... , Katangát — amelyej „Afri­ka Ruhr-vidékének” neveznek — a belga és az amerikai mo­nopóliumok természetesen nem szívesen adják fel. Ka­tanga elszakadása igen meg­nehezítené Kongó gazdasági helyzetét, hiszen nemzeti jö­vedelmének nagyobbik része ebből a tartományból szárma­zik. Viszont a nagy monopó­liumoknak — közte a Lipót király javaslatára 1906-ban alapított és azóta hatalmassá nőtt Unten Miniére du Haut— Katanga (U1WHK) vállalat urainak éppen az a célja, hogy válságos helyzetbe so­dorja Kongót és ezzel is meg­hosszabbítsa uralmát. Az UMHK egyike a növekvő „fe­kete proletariátus" (így ne­vezik a belgák a néger mun­kásokat) legféktelenebb ki- zsákmánylóinak. A néger munkások szinte rabszolga­ként ^ élnek, az uránbányák munkásai pedig szabályós bör­tönkörülmények mellett dol­goznak: katonai őrizet alatt, szögesdrót-kerítés mögött. A hivatalos belga statisztikák szerint a néger uránbányá­szok — akiket a legjobban fi­zetnek ..; — a fehér munká­sok fizetésének legfeljebb 8— 10 százalékát kapják. Uhuru ! A belgák uralma elleni harcban a legutóbbi eszten­dőkben egyre tevékenyebben vettek részt a „fekete prole­tariátushoz” tartozó munká­sok. munkanélküliek, s a kon­góiak politikai érettségének növekedését mutatják a leg­utóbbi évtizedben egyre sű­rűbben rendezett sztrájkok és tüntetések. Hazug a belga és más nyugati gyarmatosí­tóknak az az állítása, hogv Kongó még „nem érett meg” a függetlenségre. Valójában a belga gyarmati hatóságok mindent megtettek, hogy aka­dályozzák a kongóiak gazda­sági és kulturális fejlődését. Ezt mutatja, hogy a néger lakosságnak mintegy 90 szá­zaléka írástudatlan! Egyetlen főiskola sincs Kongóban! Még mindig 300 ezer körül van a leprások száma és csupán 22 ezer emberre jut egy orvos! (Magyarországon 1958-ban 700 lakosra jutott egy orvos.) A belga gyarmatosítók a hetvenöt esztendős uralmuk alatt teremtett embertelen életkörülményeket akarják konzerválni, amikor nyílt ag­ressziót indítottak a Kongói Köztársaság kormánya ellen és katonaságuk megszállta az ország legfőbb pontjait. A kongóiak helyzete nehéz, mert nem rendelkeznek meg­felelő fegyverekkel és erőkkel a jól kiképzett belga ejtőer­nyősökkel és a gyarmatok el­nyomásában jártas belga csa­patokkal szemben. De Kongó segítségére siet számos ország — köztük a Biztonsági Ta­nács határozata értelmében Ohana, Tunézia, Mali már el is küldték csapataik egy ré­szét kongóba. S a fiatal afri­kai ország mellett állnak a békeszerető országok, köztük a Szovjetunió, amelynek ne­vében Hruscsov elvtárs táv­iratilag biztosította Kasza- vubu elnököt és Lumumba miniszterelnököt: a szovjet kormány mindent megtesz a belga agresszió elhárítása ér­dekében, hogy a kongóiak is­mét szabadon kiálthassák: „Uhuru! — Szabadság!” Sebes Tibor A TÁSZSZ nyilatkozata a Monroe-elvről Az Egyesült Államok kül­ügyminisztériuma a minap közzétett nyilatkozatában az úgynevezett Monroe-elvről nyilatkozva, ismét megkísé­relte előterjeszteni azt az igényt, hogy az Egyesült Ál­lamoknak „joga van” beavat­kozni Latin-Amerika orszá­gainak belügyeibe, joga van ezekben az országokban saját belátása szerint berendezked­ni. A szovjet hírügynökség a fentiekkel kapcsolatban nyi­latkozatban foglal állást. „Az amerikai imperialisták idegességét az okozza, hang­súlyozza a szovjet hírügy­nökség nyilatkozata —, hogy a latin-amerikai népek, egyre határozottabban el­vetik a gyűlöletessé vált észak-amerikai diktátu­mot. egymásután törik szét az imperialista elnyo­más béklyóját, és a függet­len nemzeti politika út­jára lépnek. E történel­mi folyamat a legfénye­sebben a kubai nép forra­dalmi győzelmében feje­ződik ki... A TASZSZ nyilatkozata a továbbiakban ismerteti a Mon- roe-elvet. A Monroe-elvnek általában azt a nyilatkozatot nevezik, amelyben Monroe az Egyesült Államok akkori el­nöke 1823-ban körvonalazta az USA külpolitikai elveit. Ennek az elvnek lényege az volt, hogy az európai államok­nak nem szabad újabb gyar­matokat teremteniök az ame­rikai kontinensen. Nem sza­bad beavatkozniok Amerika ügyeibe. Az Egyesült Álla­mok ugyanakkor kötelezte ma­gát, hogy ő sem avatozik be az európai országok ügyeibe. „Az akkori történelmi hely­zetben ezek az elvek bizonyos mértékig igazolhatók voltak, állapítja meg a szovjet hír- ügynökség. Mivel akkoriban az volt a cél, hogy elejét ve­gyék az európai gyarmatosítók amerikai földön történő be­avatkozásainak. Rövidesen azonban világossá vélt, hogy az Egyesült Államok ural­kodó körei, a Monroe-el- vet eszközként használ­ják fel imperialista poli­tikájukban, amelynek cél­ja. hogy biztosítsa az Egyesült Államok osztat­lan uralmát a közép- és dél-amerikai népek felett,” A TASZSZ nyilatkozata példákat soról fel arra, ho­gyan esett a Monroe-elvre hi­vatkozó amerikai imperialis­ták fegyveres agressziójának áldozatává Kuba, Mexikó, Haiti, a Dominikai Köztársa­ság, Nicaragua, Panama — a húszadik század első felé­ben. Alig hat éve, ugyanerre az elvre hivatkozva, az Ei­sen hower-kormány a világ szeme láttára szervezte meg a gua.temalai fegyveres inter­venciót. „Az Egyesült Államok kor­mánya most a forradalmi Ku­ba ellen fordult — folytató­dik a nyilatkozat. — Ismét a Monroe-elvbe kapaszkodik, amelynek segítségével el akarja szigetelni az egész világon levő bará­taitól a kubai forradalmat és meg akarja fojtani a kubai nép felszabaditó mozgalmát. Végéhez kö­zelednek azonban azok az idők, amikor az Egye­sült Államok imperialis­tái büntetlenül letiporhat­ták. nemzeti kincseitől megfoszthatták a latin­amerikai országok népeit. A Monroe-elv már régen ki­múlt és már nem segíthet az imperialista gyarmatosítók­nak.” — állapítja meg ezzel összefüggésben a szovjet hír­ügynökség. A nyilatkozat reményét fe­jezi ki, hogy a latin-amerikai országok népeinek, valamint a kubai nép igaz ügyével együtt érző minden más or­szág népeinek szolidaritása meghiúsítja az Egyesült Álla­mok minden kísérletét Kuba leigázására. ..Aki kezet merne emelni a kubai népre — hangoz­tatja a nyilatkozat —, az egyúttal saját népére, an­nak függetlenségére is ke­zet emel.” Mint a szovjet hírügynökség megállapítja, a kubai nép ön­felá’dozó harca, amelyet saját függetlenségéért folytat, egy­beolvad a népek békeharcávai is. A nyilatkozat a továbbiak­ban hangsúlyozza, hogy a Szovjetunió amikor baráti kap­csolatot teremt valamely or­szággal — ez esetben Kubával —, nem tart igényt gazdasági előnyökre és nem akar katonai támaszpontokat létesíteni. „De a szovjet kormány ki­jelenti — fűzi hozzá a hír- ügynökség —, hogy meg­adja a szükséges támoga­tást Kuba népének a nem­zeti függetlenségéért, a nemzetgazdaság fejleszté­séért és a népjólét fellen­dítéséért vívott igazságos harcában.” A TASZSZ nyilatkozata be­fejezésül azzal kapcsolatban, hogy mind határozottabb jelle­get ölt a Kuba ellen irányuló összeesküvés — emlékeztet N. Sz. Hruscsov szavaira: „Az Egyesült Államok imperialis­tái agresszív cselekedetekhez folyamodnak a nemzeti függet­lenségét védelmező kubai nép ellen, mi támogatjuk a kubai népet.” A szovjet nép nem nézheti tétlenül, ha fegyveres inter­venciót indítanak Kuba ellen. Most nem olyan idők járják, amikor az imperialisták kímé­letlenül leszámolhatnak a nemzeti függetlenségükért harcoló népekkel. Nyilvánvaló az is, hogy a Szovjetunión kí­vül a többi békeszerető állam is megadja a szükséges segít­séget Kubának a szabadságért és függetlenségéért vívott ön­feláldozó harcában — fejező­dik be a TASZSZ nyilatkozata. Halálra ítélték Szukarno merénylőjét Nyugati hírügynökségek je­lentése szerint az indonéziai légierők rögtönítélő bírósága szombaton halálra ítélte Dá­niel Alexander Maukar piló­tát, mert egy összeesküvő csoport tagjaként március 9-én repülőgépéről géppuska- tüzet zúdított Szukarno elnök palotájára. Bonn aizaS a gondolattal foglalkoiit hogy mégsem Hiyugat-Berlinben tartja meg őszi ülésszakát Aggodalmat keltett a nyu­gatnémet fővárosban Hrus­csov szovjet miniszterelnök határozott figyelmeztetése az­zal kapcsolatban, hogy a nyu­gatnémet szövetségi gyűlés össze] Nyugat-Berlinben szán­dékozik ülésszakát megtar­tani. Ernst Lemmer össz- németügyi miniszternek a Politisch-Soziale Korrespon- denzben megjelent cikkéből kiviláglik, hogy bonni kor­mánykörök — valószínűleg a nyugati szövetségesek köz­belépésére — kezdik belát­ni, hogy talán helyesebb len­ne eltekinteni a tervezett nyugat-berlini ülésszak meg­tartásától. Az indiai kormány nem tárgyal * a sztrájkotokkal Az indiai kormány szomba­ton elutasította a sztrájkoló állami alkalmazottak veze­tőinek tárgyalási ajánlatát. A Reuter jelentése szerint jelenleg mintegy 200—300 ezer ember sztrájkol Indiában. VÁCIAK, VÁC KÖRNYÉKIEK! Fiatal, érettségizett, technikumot végzettek forgalmi beosztásra (forgalmi tiszti, képesítés megszerezhető) .és műszaki ...L képzettségűek irányító munkakörre ’ . .... ~ ... - ... *-fejigmm jelentkezzenek Jelentkezés személyesen vagy írásban a Budapesti 11. sz. Autóközlekedési Vállalat XIII., Forgács u. 19. Személyzeti osztály. FIGYELEM! FIGYELEM! KÁBELDOB FELHASZNÁLÓK! A Kábel- és Sodronykötélgyár kéri azon fővárosi ét vidéki vállalatokat, amelyeknek birtokában AKÁR HASZNÁLT. AKÁR SÉRÜLT KÁBELDOB van, hogy azt, népgazdasági érdekre való tekintettel, térítés ellenében SÜRGŐSEN KÜLDJÉK VISSZA A VÁLLALATNAK. Az ezzel kapcsolatos problémákkal szíveskedjenek a vállalat értékesítési osztályához fordulni. Tel.: 466—770 és 266—670. KABEL. ÉS SODRONYKÖTÉLGYAR Budapest, XI., Budafoki út 60.

Next

/
Oldalképek
Tartalom