Pest Megyei Hirlap, 1960. július (4. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-16 / 167. szám

éínuládi 7fvt KÉPEK A LENIN TSZ-BŐL ':'r CEGLÉÖ, ALBERT IRS A, CEGL É DBE RCEL, TÖRTÉL É.S CSEMŐ rESZERE IV. ÉVFOLYAM, 167. SZÁM Mt Aranydiplomával kitüntetettek I960, június 4-én a Pest hiegyei Tanács dísztermében a pedagógusnapi ünnepségkor Ócsai János, idős tanító nem csupán saját kitüntetését, ha­nem kartársa. Holló Gyula, aranydiplomáját is átvette. Holló Gyula sajnos, betegsége miatt nem jelenhetett meg, hogy átvegye magas kormány­kitüntetését. Otthonában látogattuk meg az idős tanítót, és arról ér­deklődtünk, hogyan indult el pedagógus-pályán. — 1903-ban, július 8-án Szereztem meg a tanítói okle­velet. Jól emlékszem erre a napra, hiszen életem legszebb és talán legboldogabb napja volt. Természetesen, az ak­kori helyzetben gondolni sem lehetett arra, hogy valaki, ha állást kapott is, de ott nyu­godtan — legalább két-három évig —, taníthatott. így vol­tam én is! Előbb Jászkaraje- nő, majd Homokpuszta, mint egy-egy állomás következtek az életemben. Meg kell még azonban említenem, hogy Ho­mokpusztán a pedagógiai ne­hézségek mellett, még más ne­hézségek is felmerültek; én voltam a falu első tanítója. Óriási súlya volt akkor, ennek az ,,első” szónak. Nem csupán tanitónak, de orvosnak is, gyógyszerésznek, bírónak és mezőgazdásznak is kellett len­ni egyszeryélyben —, hogy csak egy párat említsek azok­ból a foglalkozási ágakból, amelyekben tevékenykednem kellett a falu népe kérésére. Fárasztó volt a homokpusz­tai tanítóskodás, így nem is csodálható, hogy örültem, amikor Ceglédre kerültem. Itt, Cegléden a Mészáros Lő- ' Tinc — az akkori római ka­tolikus — iskolában kezdtem a kis elsős „nebulókkal” fog­lalkozni. Áz itteni nevelői munkám sem lehet a homok­pusztaival összehasonlítani. Amíg Homokpusztán 6 osztály volt egy szobában, addig a Mé­száros-iskolában nyugodtan foglalkoztam a rám bízott egy osztállyal. Nyugdíjazásomig a Mészáros-iskolában tanítot­tam, de nem tétlenkedtem a nyugdíjazás óta eltelt idő alatt sem. 1946-ban vezetésemmel megalakult a Ceglédi Pedagó­gusok Szabad Szakszervezete. Bár betegségem a munkában megakadályozott, de most is azon szeretnék iparkodni, hogy minél több művelt ember ke­rüljön ki a pedagógusok kezei alól. Búcsúzáskor, amikor erőt és egészséget kívánva búcsúz­tunk el Holló bácsitól, meg­kérdeztük, ha újból kezdené az életét, tanító lenne-e? — Igen, ha újból kezde­ném az életem, akkor is peda­gógus lennék, hiszen, szerin­tem ez a legszebb hivatás, és nincs nagyobb örömöm, mint a magam tudását másoknak átadni. — Andrási Gyula — A városi tanács régi szív­ügye a ceglédi együttes meg­alakítása. Ennek érdekében a tanács komoly áldozatokra is hajlandó. Néhány hete új igazgatója van a művelődési háznak s az igazgató már az első napokban lelkesen dol­gozott, hogy a tanács régi szándékát, azaz a ceglédi együttes létrehozását megva­lósítsa. A városi énekkar már mű­KÖZÖS ÜGY ködik és ugyanúgy műkö­dik a művelődési ház tánc­kara is. Egyedül a népi ze- í nekar megalakítása késik. Jól tudom, hogy a népdal- j nak és a magyar nótának Cég- ; léden Pipi Jóskánál nincs lel- ! kesebb barátja, s ezért keres- j tem fel. \ i — Lesz népi zenekar — : mondotta. — Akár én esi- j nálom, akár más, de lenni kell, ; mert Cegléden hagyománya i van a magyar nótának. A le- | hetőség is megvan hozzá, hí- i szén köztudomású, hogy vá­rosunkban sok tehetséges és lelkes muzsikus működik. Kü­lönben azt is mindenki tud­ja, hogy évekkel ezelőtt én alakítottam meg a huszonkét tagú népi zenekart s ez a zenekar igen szépen szere­pelt. Számtalan első díjat hoztunk el, a zenekar „gerin­ce” még a rádióban is sze­repelt. Én az életemet adnám a magyar nótáért. Negyven­egy esztendeje vagyok prí­más, Cegléden harminc esz­tendeje muzsikálok, de azt nyugodtan állítom, hogy en­gem hiába még sosem hí­vott senki, ha arról volt szó, hogy magyar népdalt kell ját­szani. Furcsán hangzik, de most nem vagyok prímás. Okom a panaszra nincsen, hiszen a város legelőkelőbb helyiségében muzsikálok, a Kossuthban. Az se baj, hogy tánczenekar mellett vagyok. A mai fiatalság a tánczené­ért lelkesedik, de ha valaki szép magyar nóta mellett akar mulatni, akkor mégis engem szólítanak az asztal mellé. És én szívesen megyek, mert ez nekem nagy örömet és gyö­nyörűséget jelent. Amikor megkérdeztem, hogy hány nótát ismer, csak mo­solygott és megcsóválta a fe­jét ..; — Nem tudom! De arra sem emlékszem, hogy vala­melyik nótát hiába kérték volna tőlem. Ismerem én még azt a nagyon régi nótát is, amelyik úgy kezdődik hogy: „Búra termett idő, köd ne­velő szellő“, de játszok a 48- as Kossuth-nótáktól, verbun­kosoktól kezdve a Dankó-, Dóczi-, Pete-nótákig mindent. Azzal búcsúztam Jóskától, hogy szeretném, ha a ceglédi népi zenekar minél előbb megalakulna. Miközben ke­zet fogtunk, határozottan ál­lította: — Meglesz, elsősorban azért, mert a város akarja, de azért is, mert minden ceglédi muzsikusnak szívügye. Kik. V _! Külföldön nyaraltam Riport Máté Vera élménybeszámolója alapján — Meséljen még valami érdekességet! — Albertiunkban megnéz­tük a régi cseh királyi koro­názási ékszereket. Itt megmu­tatták azt az elképzelhetetle­nül gyönyörű, finom regge­lizőkészletet, amelyet egy aranyműves három segéddel nyolc évig készített. A re­mekmű készítésénél csak az árának kifizetése tartott to­vább, mert egykori iratok ta­núsága szerint a király 16 év alatt fizette ki a munkadíjat. — Szeretnék megemlékezni még Goethe és Schiller váro­sáról, Weimárról is. Ez a vá­ros csendes, derűs nyugalmá­val szinte a goethei idők bé­kés levegőjét árasztja magá­ból. A város rózsakertjétől alig húsz kilométerre állítot­ták fel a nácik a buchenwaldi haláltábort. A három krematórium megrázóan példázza, hova vitte a fasiszta őrület a német népet. Vezetőnk el- fehéredő arccal mutatta meg az emberiség szé­gyenfoltját: a tömegsírt, a haláltábor helyét. Itt ölték meg Ernst Thäl- mant. A haláltábor fehér emelet-emlékművénél 18 nem­zet zászlaja díszíti a „népek utcáját”. A sírokon állandóan friss a virág, állandóan hoz­zák a világ minden részéről az emlékezés koszorúit. Az emlékmű tetején felállí­tott harang minden órában gyászos kongatással figyel­meztet az örök mementóra. Egyik útitársunk a tábor megmenekült lakója volt. A táj még mindig rémes emlé­keket támasztott benne. Az emberbőrből készült lámpaer­nyők, emberi csontokból ké­szült tárgyak láttán éreztük meg útitársunkkal együtt, Járási termelőszövetkezeti bajímkság indul hogy a békét minden ellen­séggel szemben feltétlenül meg kell védenünk. Mielőtt visszatérnénk az él­mények útjáról, szeretném megemlíteni a régi Karlsba- dot, a mai Karlovy Vary-t. Hajdanában ebben a vi­lághírű gyógyfürdőben hercegek, indiai alkirá- lyok üdülhettek. Ma ugyanolyan beutaló kell ide, mint akármelyik má­sik szakszervezeti üdü­lőbe. A két palotasorból épült ház a Tyepla folyó két partján egy szűk völgyben húzódik végig. A paloták másik olda­lán már a hegyet látjuk. Itt büszkén álltam meg az Arany János és Móra Ferenc itt- tartózkodását megörökítő em­léktábla előtt. A város tulaj­donképpen nem más, mint egy hatalmas vendégfogadóra berendezett szállodasor. Reg­gelenként térzene fogadja a gyógyulni és szórakozni vágyó vendégeket. — És még egy érdekességet. Megnéztük Jénában a híres planetáriumot. Az elsötétített helyiségbe belépve, hirtelen a nedves fűben állsz, a színes nyári éjszakát láttuk fejünk felett. A planetárium fél perc alatt megmutatja az égbolt egyhónapos forgását. Meg­jegyzem, nem holmi trükkről van szó, hanem a legszigo­rúbb tudományág biztosítása val megvalósított technikai eszközökről. — Akármilyen szép és fe­lejthetetlen tizenegy napot töltöttünk a legszebb váro­sokban, Pozsonyból hazain­dulva mégiscsak felcsendült az itthoni sláger: Budapest, Budapest, te csodás ... Mert Budapestünk csak nekünk magunknak van. — Engedjen meg még egy kérdést: nem volt terhes 11 napig egy társasággal utazni a zárt autóbuszban? — Remekül éreztük ma­gunkat. Kellemes barátságok szövődtek. A hangulatra talán az a legjellemzőbb, ha azt mondom, az idősebb házaspá­rok is nászutazóknak érezték magukat — Dózsa — József sertésgondozó éppé legeltetni indul a falka eg részével. Kiállítás a múzeumban A bemutatott anyag a fel- szabadulás 15. évfordulójára készült. Minden „vezérfonal” nélkül összeállított gyűjte­mény. A müvek egymás mellé sorakoztatásából egységes, eszmeileg egyértelmű és fel- szabadulás utáni életünk nagy változásait híven szemléltető képsor tevődik össze. Idősebb és ifjabb művé­szeink grafikáit láthatjuk a kiállításon. Felsorolunk né­hány nevet, melyek ismerősen csengenek: Ék Sándor, Feledy Gyula, Reich Károly, Kondor Béla, Würtz Adám, Kass János és még sokan mások. Az időseb­bek és fiatalabbak munkáit elemezve, láthatjuk, hogy nagy erényük a kisérletezőkedv, mely megújítja és továbbfej­leszti a művészetet. A kiállítás anyagában sze­replő műveket a, rézkarc al­kalmazásával készítették a művészek. A rézkarc művé­szete egyike azoknak az eljá­rásoknak, amelyek már a mű­vészettörténet régebbi korsza­kaiban nyerték el ma is érvé­nyes technikai módszereiket, kifejezési formáikat. Az a kö­rülmény, hogy egy műből több száz — tehát sok ember­hez eljutó — az eredeti be­nyomását keltő másodpéldány készíthető, igen népszerűvé tette a rézkarcot. Korábban ugyan az egyházi propaganda céljait szolgálta, de a nagy mesterek kezén a haladás, sőt a forradalom céljait is előse­gítette, A rézkarc, amint elnevezé­se is mutatja: a rézlemezre karcolt rajz mása. A karcoló tűvel egy vékony viaszréteg­gel bevont lemezre rajzolnak és a savas fürdő után — amely a karcolás nyomán kimarja a tű úját —, festékkel telítik a kapott vajatokat. A lemezre borított papíron, megjelenik a rajz fordított, de minden ré­szében pontos mása. E klasz- szikus technikát új jellegze­tességekkel, eredeti vonásokkal gazdagították művészeink. Kis tárlatunk ezekről az ered­ményekről is beszámol váro­sunk dolgozóinak. — y — ő — — CSÜTÖRTÖKÖN adták át a Terményforgalmi Válla­latnak Ceglédbercelen a Vá­rosi Tanács Építőipari Vál­lalata képviselői a malom­ból átalakított háromszin­tes, 900 légköbméteres mag­tárt. ^\\\VVV\\\\\\VCCV>\VV\^^ í X. Y. kőműves kartársam ha- \ vonta negyvenezer forintot keres. Hatósági beavatkozást j kérek ilyen túlzás ellen. Ha J megfeszülök, sem tudok töb- J bet megkeresni, mint havi \ harmincezret. í ★ í Szegény sezlonunk a hu- $ szonöt esztendős használat- $ ban megrokkant. Olyan he- \ pehupás, hogy az embernek \ megfájdul a fekvéstől a de- $ reka. Döntöttünk, megcsinál- tatjuk. A kárpitos nagyon J kedves ember. Negyedórán át J számol, végül kivágja a költ- ségvetést. Kétszázhetven fo- £ rintl Háromszáz lenne igaz- % ság szerint, d.hát maguk már ^ nem fiatalok. Nem keH dup- J Ián zsinórozni. Szóval ezért J megcsinálom tíz százalékkal í olcsóbban. í .. / Köszönjük szépen. Mégis % van valami haszna annak, J hogy eljárt felettem az idő. * — VASÄRNAP délelőtt tél 11-kor játsszák a hagyo­mányos kézilabda-mérkőzést, amelyen az „öregek“ és a fiatalok összecsapására kerül sor. — 27 099 DB EXPORT­VASALÓT gyártott az első . félévben a Gépüzem és Vas- J öntő Vállalat. \ — BEFEJEZÉSHEZ köze­! Iedik a malomtó-széli árok J tisztítása, melyet a műszaki Josztály fizikai dolgozói vé- ! geznek. j — SZEGEDEN a SZEAC Jelien szerepel vasárnap a J Ceglédi Vasutas vízilabda- í csapata az országos vidéki J bajnokság keretében. ; — BEFEJEZÉSHEZ köze­; Iedik a Május 1 Termelőszö- ; vetkezet 130 férőhelyes sül- \ előszállásának és húsz férő- ; helyes sertésfiaztatójának az ; építése. A Városi Tanács ; Épitőipari Vállalata még e ! hónapban átadja rendelteté- ; sének e két létesítményt, \ — 55,8 SZÁZALÉKRA tel­jesítette éves tervét az első ( félév folyamán a Községgaz- ídálkodás? Vállalat. : — MÉG E HÓNAPBAN ! elkészül a Táncsics Ter- ;inelőszövetkezetben 2 db 120 : férőhelyes süldőszállás. SZÍNES KOCKÁK — Kislány, olvassa el a pla­kátot. A film tizennyolc éven alul nem ajánlott. A kislány biggyeszt, me­rész tekintettel alaposan le­nézi a férfit. — Köszönöm a szíves fel­világosítást. Nem szoktam nyilvános helyen ismerkedni. Azzal megrázta magát és nyugodtan ballagott a kijárat felé. Olyan magabiztosan, mintha már régen elmúlt vol­na tizennyolc éves. •k Egyik dunántúli megyeszék­helyen összegyűltek értekez­letre a megye kőműves-kis­iparosai. Sok fontos szakmai kérdést megtárgyaltak, utána pedig a kisiparosság sérelmei kerültek elő. Az egyik kőműves indula­tosan szólalt fel. — Tiltakozom í z ellen, hogy Egy fiatal asszonyka hallat­lanul meggyőző érvvel kért andaxint a kezelőorvostól. — írja fel, doktor úr. Nem tehetek róla, de nekem úgy tetszik ennek a gyógyszernek a neve. Divat. ★ Valami nagyszerű filmet játszanak a moziban. A pla­kát gondosan figyelmeztet: 18 éven alul nem ajánlott. Persze hosszú sorban ál­lunk a mozi pénztáránál. Előt­tem csinos, 16 év körüli kis fruska tolakszik, végül élel­mesen odakerül a kasszához és megveszi a két jegyet. Mellettem negyven év kö­rüli, kicsit kopaszodó férfi. Vállam felett előrehajol és rászól a kislányra, aki elő­ször a pénzt, majd pedig a je­gyeket gyömöszöli a retikül- be. * kulturális alapjának sportra eső része elegendő anyagi alapot je­lent ahhoz, hogy ezt a tervünket megvalósíthassuk. Anyagi és szak­mai segítség szempontjából a községekben és városokban mű­ködő sportkörök bizonyos mérté­kig rendelkezésre állnak. Járási Testnevelési Sport Tanács .XNXXXXXXXXXXXXXXXNXXXXXXXXNNXXXXXXXXVnXVNXXX' ! A divatnak számtalan vál- J tozata van. Az újdivatú női J kalap végighullámzik az or- ! szágon. Kelettől nyugatig j vagy viszont. s eöV határmen- ! ti falu szélén kimegy az or- í szagból, de a divatbál is. A ; halásznadrág szára egyre rö- \ videbb, feszesebb és könnyen ; lehet, hogy lányaink jövőre ; borjúszájú ingben és négysze­res, ráncos gatyában dísze­( légnek. Hála a divatnak ... / j És divat van a gyágyszerek- f ben is. Eddig a női retiJcülök f mélyén a legatinnal telt do- boz húzódott meg szépen, £ szerényen. A férfiak gyufa- £ zsebében a belloidos üvegecs- % ke lapult. Divat volt legatin- ^ nal és belloiddal megnyug- tatni nyugtalankodó idegein- $ két. Nemrégen befellegzett % mindkettőnek, megjött az £ andaxin. Büszkén és főorvosi $ engedéllyel és mindenki az | andaxinra esküszik. Reggel, i dőiben, este. Járásunk a nagyüzemi mező- gazdaság útjára lépett. Községeink mint termelőszövetkezeti közsé- : gek a termelés vonalán elvégzik fontos feladatukat. Az eredmé­nyes munka mellett igen fontos feladata termelőszövetkezeteink­nek a dolgozó parasztok élet- szemléletének, kulturális életének formálása és átalakítása. Sok-sok fiatal dolgozik tsz-einkben. akik nek foglalkoztatása és nevelése, igen fontos kérdés. Ezt egyrészt) a sporton keresztül kívánjuk biz-! t06ítani, mely elősegíti az edzett, j egészséges, helyesen gondolkozó, j munkában helytálló és hazájához! hű ifjúság kialakítását. A Járási Testnevelési Sport! Tanács szervezett formában kíván; lehetőséget biztosítani a tsz-ek J fiataljainak sportolására és ver-, senyzésére. E célból „Járási ter-j melöszövetkezeti bajnokságokat”; indít: labdarúgás, kézilabda, röp-, labda, asztalitenisz és sakk sport-, ágakban. A labdarúgást, kézilab-J dát és röplabdát az őszi-tavaszi, idényben kívánjuk megvalósítani.. Emellett szeretnénk elérni azt is.) hogy évről évre a spartakiád-, - versenyeken a tsz-ek dolgozói; minél 'nagyobb számban vegyenek j részt. Természetesen ezt a mun-, kát a tsz-ek adottságainak lehe-; tőségeinek ismerete alapján ki-: vánjuk megoldani. Szükséges eh-, hez széleskörű pályaépítés ls tár-; sadalmi úton. Minden tsz-ben van; ‘ lehetőség arra, hogy egy füves, vagy füvesített területet kévés; .munkával sportpályává alakítsa-; nak át. Ezt a munkát a termelőszövet­kezetek KISZ-szervezeteinek Irá­nyításával, de a pártszervezet és a tsz-vezetőség hathatós támoga­tásával kívánjuk megoldani. Úgy gondoljuk, hogy a tsz-ek y £ Befejezéshez közeledik a kor- i szerű, ötezer férőhelyes csir- J keól építése. A 280 ezer fo­rintos költséggel készített épületet július 20-án adják á.t rendeltetésének. Megcsodálják a tsz-be ér­kezők a gyönyörű cornvall anyakoca-állományt. Vörös

Next

/
Oldalképek
Tartalom