Pest Megyei Hirlap, 1960. július (4. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-16 / 167. szám

1960. jfiLIUS 16. SZOMBAT MS T JMECVCI kfCívlap 3 A feketevágások és a jubileu mi borjúáldozatok Mivel foglalkoznak a Ráckevei Járási Tanács állandó bizottságai kát soron kívül a járási v. b. elé terjeszti, amely azután megteszi a szükséges intézke­déseket. Az ülés után hosszasan be­szélgettünk a vb-elnökkel. Bekapcsolódott a beszélgetés­be Varjú Klára, a járási ta­nács vb-titkára is. Megtudtuk tőlük, hogy a Ráckevei Járási Tanács állandó bizottságai közül a legaktívabb a község- fejlesztésinek nevezett mű­szaki-ipari állandó bizott­ság Különösen a bizottság titkára, Pozsonyi Kálmán dolgozik fáradhatatlanul, de buzgó se­gítőtársai a tagok is, Farkas József, Tornyost Zoltán, Nagy László. Ez a bizottság rend­szeresen megtartja üléseit, fi­gyelemmel kíséri a járás min­den községének dolgát, prob­lémáit és hathatós segítséget nyújt a járási tanácsnak is, a községeknek is a fejlesztési program összeállításánál és végrehajtásánál. A járási v. b. üléseire meg­hívót kapnak az állandó bi­zottságok elnökei is, különö­sen olyankor, ha a szakterü­letüket érintő kérdések kerül­nek napirendre. Derekas mun­kát végez még a mezőgazda- sági, és a pénzügyi állandó bi­zottság, de aktivitást mutat a művelődési állandó bizottság is, amelynek javaslatára ép­pen legutóbb határozta el a járási tanács, hogy képzőmű­vészeti tanfolyamokat szervez a járás területén azok szá­mára, akik érdeklődnek a képzőművészetek iránt. Lesz­nek festő-, grafikus- és kerá­miai tanfolyamok. A cél ket­tős: lehetőséget kívánnak adni az úgynevezett őstehetsé­geknek arra, hogy elsajá­títsák a legszükségesebb alapismereteket és fokoz­zák a lakosság érdeklődé­sét a képzőművészeti al­kotások iránt. — A megbeszélés — mon­dotta még Dióssi György vb- elnök —, amelyet a megyei tanács végrehajtó bizottságá­val tartottunk, mindenképpen hasznos volt. Sokat foglalkoz­tat bennünket különben az a kérdés is, hogy miként le­hetne szorosabbra fűzni a kü­lönböző szinten működő ál­landó bizottságok és a taná­csok kapcsolatait. Határozott formát öltött már az a kíván­ság. hogy a járási tanács ál­landó bizottságainak tagjai rendszeresen vegyenek részt a községi tanácsok állandó bi­zottságainak ülésein, viszont a megyei tanács állandó bi­zottságának tagjai jelenjenek meg a járási állandó bizottsá­gok ülésein. A kívánság jogos. Tagadha­tatlan, hogy ez a kölcsönös érdeklődés nagy segítséget jelentene az alsóbb szintű ta­nácsok számára is, amelyek igen jól hasznosíthatnák a magasabb szinten működő ál­landó bizottságok tagjaitól kapott tanácsokat és útba­igazításokat a helyi ügyek intézésénél. Magyar László Felépüli a világ legnagyobb szabadtéri színpada Tallinban, a Balti-tenger partján felépült a világ leg­nagyobb szabadtéri színpada. A színpadon harmincezer, a nézőtéren hetvenezer ember fér el. A hatalmas színpadra azért van szükség, mert a balti köztársaságokban hagyo­mányos dalosünnepek során néha több tízezer főből álló egyesített kórusok is fellép­nek. 70 holdról szedik a burgonyát a dunavarsányi Petőfi Tsz asszonyai. Ebbe a földbe az idén még káposzta kerül. (Gábor Viktor felv.) Dr. Münnich Ferenc látogatása a KISZ váci építőtáborában Dr. Münnich Ferenc, a for­radalmi munkás-paraszt kor­mány elnöke pénteken meg­látogatta Vácott a KISZ Ró­zsa Ferenc önkéntes ifjúsági táborában dolgozó középisko­lás fiatalokat. Hosszan elbe­szélgetett a Váci Mész- és Ce­mentmű építésén dolgozó fia­talokkal. Fehér Lajos látogatása Nagykőrösön Fehér Lajos elvtárs, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bizott­ság titkára, pénteken Nagy­körösön tett látogatást. A Petőfi Termelőszövetkezetben megtekintette a betakarítási munkálatokat és érdeklődött az eredményességi jövede­lemelosztás gyakorlati meg­valósítása iránt. Ezt köve­tően a városi pártbizottság vezetőivel beszélgetett ugyan­csak az eredményességi jöve­delemelosztásról. Nemrég levél érkezett a szerkesztőségbe és súlyos vá­dakat sorolt fel a községbeli italbolt vezetője ellen. A vá­dak konkrétak voltak, hihető- ek.. Egyetlen baja volt a le­vélnek. Nem írta alá senki, illetve csak úgy: egy község­beli. Megvizsgáltuk az esetet. Egy szó sem volt igaz a vádakból, azaz: szemenszedett hazugság az egész levél. írója nem vélet­lenül bújt a névtelenség meg­óvó fátyla mögé. Szerencsére mind kevesebb névtelen levél akad a szerkesztőség postájá­ban, de másutt is. Jelzi ez a légkör megváltozását, azt, hogy évek helyes, jó politikájának eredményeként annak, akinek igaza van, sőt: féligaza is, nincs szüksége arra, hogy el­hallgassa nevét, nincs szüksé­ge arra, hogy „tartson” attól, miszerint a levélnek, a beje­lentésnek ránézve káros követ­kezményei lehetnének. Azt hisszük, igazat mon­dunk, ha azt mondjuk: a leg­több esetben csak azok bújnak a névtelenség mögé, akik rá­galmaznak, akik nem igazat állítanak, akik rosszindulatból ártatlan embereket akarnak befeketíteni. Mert ugyan elő­fordulhat, hogy valahol nem nézik szívesen azt, aki bírál, nem veszik szívesen a bejelen­tést a visszásságokról, de a be­jelentő, a hibák leleplezöje nem áll egyedül, megfelelő védelmet kap, s megfelelő büntetést azok, alfák a hibá­kat elkövették. Amikor az ember névtelen levelet vesz a kezébe, eleve bizalmatlan azzal szemben, aki nem nevezi meg magát. S bi­zalmatlan azzal szentben is, amit mond. Mert hiszen régen, a kapitalista társadalomban volt igaz csak a közmondás, hogy szólj igazat, betörik a fe­jed. A szocializmus arra mó­dosította ezt a közmondást, hogy: szólj igazat, s jobb lesz a munka, szebb lesz a holna­pod. — m — GÖDÖLLŐI ELLENTÉT Nagy volt a riadalom a múlt hetekben a gödöllői Öreghegy és a Kertváros tájékán. Kő­művesek jelentek meg a népes kerület Bethlen Gábor utca 25. szám alatt működő egyetlen vendéglője (hivatalos nevén a Váci Vendéglátóipari Vállalat 148-as számú üzemegysége) előtt, és nagy buzgalommal hozzáláttak a meglehetősen ro­zoga épület külső és belső ta­tarozásához. Már-már úgy látszott, hogy a tatarozás ide­jére szüneteltetni kell a ven­dégek kiszolgálását, ami azért lett volna nagy baj, mert elég nagy körzetben egyetlen más olyan alkalmatosság sincs, ahol a nyári hőségben köny- nyen megszomjazó vendégek, vagy az erre tévedő kirándu­lók hűsítő kortyokhoz juthat­nának. Az üzemegység vezetője azonban ügyesen megol­dotta a kérdést és elhárí­totta a veszedelmet. Nem írta ki ugyan az ajtóra a sablonos szöveget, hogy „a ta­tarozás alatt is zavartalan a kiszolgálás”, de pontos csata­terv alapján úgy intézte a dol­got, hogy amíg a munkások a belső teremben foglalatoskod­tak, rendbehozták a kopott fa­lakat, újra festették a bútor­zatot, áthurcolkodott a sön- tésbe, az árnyékos kerthelyi­ségben állított fel több asztalt. Amikor pedig a söntésre ke­rült sor, a belső terembe tes­sékelte vendégeit, sőt az épü­let verandáját is üzembe he­lyezte. — így értem el azt, — mond­ja most büszkén —, hogy a forgalom a tatarozás ide­je alatt sem csökkent, ta­lán meg is haladta a szo­kásosat, A gödöllői pékműhely udvara vendégeim pedig örömmel vették tudomásul, hogy nem kell nélkülözniük egyetlen pillanatra sem az Öreghegy egyetlen szórakozóhelyét. Annál komorabb a hangulat a Dregonya József utca 1. szám alatti pékműhelyben, amely a Sütőipari Vállalat 4004-es üzeme. A hámlott falú, roskadozó épület belsejében maga a műhely ugyan kifo­gástalan, valósággal ragyog a tisztaságtól, és kemencéiből naponta nyolc-tízezer darab kifli, zsemlye, briós, pogácsa, meg egyéb hasonló pékfinom­ság kerül a gödöllői és az aszódi járás községeibe, de az épület udvara és a mel­léképületek enyhén szól­va, botrányosak. Az ut­cai kapu felét vagy két évvel ezelőtt, ismeretlen tettesek kiemelték és el­vitték. A másik fele félrebillenve lóg a tartógerendáján. Az örökké nyitott udvaron tárolják a pék­műhely tüzelőanyagát. Éj­szakánként csak az nem hord el belőle, aki nem akar. A szénkupac mögött, valóságos szeméthalom közepén disz­nóól van — a szaga már mesz- sziről elárulja. A félreeső hely emésztőgödréből szabadon fo­lyik ki az udvarra a szenny­víz. A dűledező udvari mel­léképület egyik parányi helyi­ségében rendezték be a pék­műhely dolgozóinak legény­szállását. Ebben a szűk kam­rácskában hat fekvőhelyet zsú­foltak össze! — Hiába kérünk, könyör- günk — mondja elkeseredet­ten Pirók Károly, a pékműhely vezetője — nem segítenek raj­tunk. Legfeljebb ígéreteket ka­punk, de semmi sem tör­ténik. Pedig a közegész­ségügyi hatóságok is már többször kifogásolták az itt észlelt állapotokat. Idős nénike lép most hoz­zánk, hihetetlenül elhanyagolt munkaköpenyben. A műhely egyik régi, érdemes dolgozója. — Egy évre egy köpenyt ka­punk, de szappant nem adnak hozzá. Pedig ebben a munká­ban nagyon gyorsan piszkoló­dik és rongyolódik a ruha... Ez az ellentét. De vajon, a járási sütőipari vállalat nem változtathatná meg ezt az el­lentétet — összhangra? m. L Illatos plasztik virágok Egy angol plasztiküzem tö­kéletesen természethű, illatosí­tott plasztik virágokat készít és azokat a világ számos or­szágába exportálja. A virágok annyira hasonlítanak a való­diakhoz — egyébként többnyi­re valódi virágokkal együtt helyezik vázába őket — hogy csak tapintásra derül ki, hogy nem a virágoskertből származ­nak. átjussunk a túlsó oldalra és láthassuk a király egykori kastélyának föltárt romjait, valamint a híres múzeumot. Iz­gatottan siettünk a révhez, és még tréfálkoztunk is azon, hogy nincs zsallóközi sze­rencsénk, mert a kompot nem találtuk nagymarosi ki­kötőjében, még a túlsó par­ton vesztegelt. Eleinte türel­mesen várakoztunk rá, de amikor csakhamar megér­keztek a budapesti különvo­nat utasai is, közel három­száz kiránduló, és a túlsó partról még mindig nem mozdult a komp, kezdtünk türelmetlenkedni. M ost már több, mint ezren lestük a parton a jósze­rencsét. De egymásután tel­tek a negyedórák,' a félórák és az órák anélkül, hogy tör­tént volna valami. Egyre gyakrabban hangzottak el a nagy tömegben a cifrábbnál cifrább megjegyzések, vall­juk be, okkal, hiszen nem azért áldoztuk fel az éj­szakánkat, vállaltuk a fárad­ságot és viseltük a kirándu­lás költségét, hogy az időn­ket tehetetlen topogással fe­cséreljük el az innenső par­ton. Szerencsére akadt va­laki, aki motorcsónakon át­ment a túlsó partra. Ké­sőbb megtudtuk, hogy a Pest megyei Idegenforgalmi Hiva­tal egyik munkatársa volt, aki megtudta, hogy a komp azért nem indul, mert von­tatóhajójának motorjában valami hiba keletkezett, de vezetője — nem értvén hoz­zá — nem tudta megjaví­tani. Hosszas keresés után végre találtak egy jóindula­tú gépészt Visegrádon, aki aztán perzek alatt rendbe­hozta a jelentéktelen hibát és végre elindult értünk a komp. Dél volt, amikor ki­kötött a nagymarosi parton és megkezdhette átszállítá­sunkat. Tehát több mint há­rom órát fecséreltünk el tét­len várakozással, így pedig Visegrád szépségeinek és ér­Ezer dühös ember a parton NXXXXVXXXXXXXXVXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVXXXXXXX' dekességének megtekintésére már nem sok idő maradt. Tele bosszúsággal és kese­rűséggel jöttünk haza és útközben arról diskuráltunk, hogy miért propagálják a Dunakanyart, ha nem tudnak gondoskodni az ilyen bosz- szantó üzemzavarok lehető­ségének kiküszöböléséről. Nem tudom, ki tartja üzem­ben a nagymarosi kompot, melyik vállalat felelős érte, de azt képtelenségnek tar­tom, hogy olyan valakire bíz­zák a komp vontatóhajójá­nak vezetését, aki nem ért a motorhoz és a legkisebb hi­bát sem tudja kijavítani raj­ta. H a simán lebonyolódik ez a kirándulásunk, a Du­nakanyar és Visegrád leg­alább ezer önkéntes pro- pagátorhoz jutott volna ben­nünk, vásárhelyi és pesti kirándulókban, de így, szí­vünkben a háromórás tétlen várakozás miatt érzett jogos bosszúsággal, nem sok haj­landóságot érezhetünk ma­gunkban vasárnapi kirán­dulóhelyünk népszerűsítésére Tisztelettel: Gartsik János ; Hódmezővásárhelyről kap- \ tűk az alábbi levelet: ; T j J- isztelt Szerlíesztősegl ' Elvétve kerül csak kezembe $ a Pest megyei Hírlap, de % csaknem minden számából $ azt látom, hogy lelkesen fog- $ lalkozik oi Dunakanyar ide- £ genforgalmi kérdéseivel és 'tf mindent elkövet, hogy nép- £ szeríísítse a valóban festői % környék üdülőhelyeit, köztük fVisegrádot is. Éppen az egyik $ Visegrádról írt közlemény % érlelte meg bennem az el- f határozást, hogy elviszem £ családomat, feleségemet, lá- <; nyomat és két fiamat, Má- J; tyás király várához. Erre a % múlt vasárnap nyílt allcalom, % amikor Vásárhelyről lcülön- $ vonat indult Visegrádra. Kö- % rülbelül nyolcszáz utasa volt % vonatunknak, amely vasár- ^ nap reggel kilenc óra táján £ futott be a nagymarosi állo- £ másra. Az utazással csak- $ nem egész éjszaka eltelt, de f amikor a vonat ablakából % megpillantottuk a visegrádi ^ fellegvár romjait és alattuk % Salamon tornyát, talán senki % sem érezte fáradtnak, álmos­ínak magát. Alig vártuk, hogy A megyei tanács végrehajtó bizottsága nemrég megbeszé­lést tartott a járási és városi tanácsok elnökeivel. Arról tárgyaltak, hogy a mezőgazda­ság szocialista átszervezésével hogyan változott meg az ál­lamhatalom helyi szervednek feladatköre, milyen új prob­lémák kerültek felszínre és melyek a megoldásra váró leg­sürgősebb feladatok. Rácke­vén, a ráckevei járás székhe­lyén járva, megnéztük, hogy a gyakorlatra hogyan hatott ez a megbeszélés? Dióssá Györgynél, a járási tanács vb-elnökénél éppen a mezőgazdasági állandó bi­zottság ülésezett, amikor be­kopogtunk hozzá. A járás mezőgazdaságá­nak legfontosabb kérdé­seivel foglalkoztak a ta­gok, és felszólalásaikból kirajzolódtak a nyilván nemcsak helyi, hanem or­szágos viszonylatban is meglevő problémák. Szó esett például a vesze­delmes méretekben elhara­pódzott feketevágásokról. A kormány erőfeszítéseket tesz azért, hogy a húsellátást biz­tosítsa, s ugyanakkor növelje az állatállományt. Akadnak, akik haszonlesésből, fekete­vágásokkal veszélyeztetik mindezt. A ráckevei járásban van olyan község, ahol a leg­szigorúbb tilalmak ellenére is a legutóbbi hetekben több mint harminc borjút vágtak le és mértek ki — feketén. Másutt túlságos liberalizmus­sal kezelik a kényszervágások engedélyezését. — Régen fel kellett volna tűnnie a helyi tanácsok­nak, hogy következetesen pénteki napon törik el a legtöbb borjú vagy tehén lába — mondotta a bizottság egyik tágja —- így aztán vasárnapra könnyen kerül friss hús a fa­zékba. — Végre rendet kellene te­remteni a jubileumok körül is — fűzte hozzá egy másik tag — mert ha tízéves a ta­nács vagy a tsz, vagy valaki­nek az anyósa aranylakodal­mát üli, rögtön jubileumot tartanak, aminek persze el­engedhetetlen kelléke egy- egy borjú feláldozása. A vá­gási engedélyt nem szabadna könnyelműen kiadni ilyen esetekben sem. Az állandó bizottság tüzete­sen megvitatta ezeket a jelen­ségeket, végül elhatározta, hogy javaslatot terjeszt a já­rási tanács elé a visszaélések megakadályozása érdekében. Javaslatának lényege az, hogy az egyes községi ta­nácsok vezessenek az új­szülött borjúkról pontos nyilvántartást. Ha valaki eladja a borjúját és a vevő más 'községbeli, azon­nal értesítsék róla azt a má­sik községet, mert eddig ezen a téren semmiféle ellenőrzés nem volt és a más községbeli vevő akadálytalanul levághat­ta és kimérhette a megvásá­rolt borjút. Szó esett a feltűnően sza­porodó sertésvágásokról is. Ezen a téren nincs korlátozás, minden gazda annyi sertést vághat, amennyit akar. de a húsát nem adhatja el. A fölösle­ges sertésvágások meg­akadályozásának tehát az az egyetlen módja, ha a lehető legszigorúbban el­lenőrzik a hússal való ku- peckedést. Foglalkozott az állandó bi­zottság a legelők kérdésével is. Itt is aggasztó jelenségek mu­tatkoznak. A legeltető bizott­ságok sok helyen elhanyagol­ják kötelességüket, nem gon­doskodnak a gyomirtásról. £ gyomirtószerek célszerű fel- használásáról, és arról sem hogy a legeltető gazdák be­tartsák az előírásokat, birkái­kat és libáikat csak erre ; célra kijelölt területeken le geltessék. Az állandó bizottság sol okos, célszerű határozatot ho zott és mint az ülés utál Dióssi György vb-elnök kije lentette, ezeket a határozató ÖRÖMEINK — GONDJAINK NÉVTELENEK

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom