Pest Megyei Hirlap, 1960. július (4. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-13 / 164. szám

f^MÚáiW CEGLÉD, ALBERTIRSA. CEGLÉDBERCEL. TÖRTÉL ÉS CSEMŐ RÉSZ É RE Válasz a „Délibáb“ kérdésben IV. ÉVFOLYAM, 164. SZÁM 1960. JÚLIUS 13. SZERDA ÚJÍTÓK AZ ÁLLAMI GAZDASÁGBAN T. Tóth Jánost, a ceglédi Kertimagtermelő Állami Gaz­daság igazgatóját a Danúvia nyergéből szállítottuk le. Ha csak öt perccel később érke­zünk, kereshettük volna a több mint kétezer holdas területen. Az igazgatót ugyanis ritkán le­het az irodában találni, szinte állandóan járja a gazdaságot. Készséggel tájékoztat a gazda­ság életéről. — Gazdaságunk vetőmago­kat termel s bizony növé­nyeink nagy része igen mun­kaigényes. Hosszú ideig megol­datlan volt például a borsó cséplése és aratása. 180 holdon termelünk belőle, Angliába, Hollandiába s még sok más nyugati államba szállítunk, borsó vetőmagot. A borsót az első években jórészt kézzel arattuk. Igen sok ember kellett a munkához — hajnalban tudtak csak dol­gozni — szóval sok gondot okozott. Kaptunk egy angol aratógépet, de az kevés volt s őszintén szólva nem is a leg­tökéletesebben dolgozott. Ugyanakkor a tavaly készült 50 magyar gépből mi kettőt kaptunk, sajnos, nem váltak be. Az idén újítóműhelyt hoz­tunk létre. Megbíztam Kiss Béla és Kiss Antal szerelőket, próbálkozzanak a két hibás konstrukció használhatóvá té­telével. Minden dicséretet meg­érdemelnek, mert a két arató­gép Maulvurf-ra szerelve ott dolgozik a borsóföldön s szebb, jobb munkát végez, mint az angol masina. Szinte egy szuszra mondja el ezt a fiatal igazgató s máris feláll. — Nézzük meg őket munka közben. Alig pár száz méternyi moto­rozás után a gazdaság műhely­telepén állunk meg. Az egyik műhely előtt hatalmas kom­bájn. Alacsony termetű férfi szorgoskodik mellette. — Kiss Béla, az egyik újító — mutatja be az igazgató —, most a kombájn átalakításán dolgozik. Ezzel ugyanis az a baj, hogy nem szedi fel a rendről a borsót, emberek jár­nak előtte s azok villázzák bele. — Hétfőn már készen lesz a felszedő szerkezet — mondja Kiss Béla — azután kezdjük a másik munkát. A falon papírlap, az újítási program. Vajon milyen tervei vannak még a két újítónak? — Paradicsom paszírozó, re­tekcséplő dob kiegészítő felsze­relés gabonakombájnra, ugyan­Kiss Béla újító-szerelő a borsókombájn rendfelszedő motolláját készíti. EGYPERCES ARATÁSI INTERJÚ A Vörös Csillag Tsz elnö­ke, Szabó Ferenc elvtárs ál­landóan a határt járja. Ami­kor kint jártunk a tsz-ben, éppen a búza szelektálását ellenőrizte. — Harc minden szem ga­bonáért, ez a jelszavunk — mondotta Szabó elvtárs. Je­lenleg egy kombájn és 20 pár arató vágja a gabonát. Eddig 244 kh árpát, 100 kh búzát, 50 kh rozsot, 10 kh borsót vágtunk le az ara­tással egyidőben. A búzát sze­lektálása után a Terményfor­galmi Vállalatnak szállítjuk be. A borsó is rövidesen át­adásra kerül. Még 310 kh búza és 10 kh zab vár ara­tásra. Úgy gondolom, szem­veszteség nélkül, időben be­fejezzük az aratást, a gép­állomás segítségével. — Ügy gondolom — jó kö­zepes: árpából 14,5 q, búzá­ból 15 q lesz a holdankánti átlagtermés. 4 i.sa-rk kérik! A határban folyik az ara­tás. A tsz-ek vezetői min­dent megtesznek a siker ér­dekében, de vannak mellék- körülmények, melyek még akadályozzák a munkát. Az embereknek ilyenkor nem nagyon ízlik a víz, hiszen attól még jobban izzadnak a tűző napon. A kereskedelmi vállalatok mindent megtesznek annak érdekében, hogy a helyszí­nen ellássák a tsz-tagságot. Ami rajtuk múlik, abban nincs is hiba, mégis van, ami akadályozza ezt a mun­kát — a sörhiány. A keret szűk — egy egész negyedévre szól, s természetesen ebből nagyon kis mennyiség jut az aratás idejére. Ügy gondoljuk, helyes len­ne (ha a keret emelésére nincs lehetőség), a városi bol­tokba kevesebbet juttatnának ebben az időben. A keretet ez szerint módosítanák még ak­kor is, ha ez esetleg egyes vállalatoknak átmeneti ne­hézséget okozna, hogy a kül­területi boltokat, lerakatokat megfelelően el lehessen lát­ni. Ügy gondoljuk, ez a legke­vesebb, amit az erre illetéke­sek tehetnének az aratás ér­dekében, — timi — Lapunk 1960. július 7. szá­ma „Legkedveltebb szórakozó­helyünk problémáiról” címen a „Délibáb” Cukrászda üze­meltetésével kapcsolatban több kérdést tett fel a Vendéglátó­ipari Vállalatnak. Cikkünk nyomán felkerestük a vállalat illetékes szakelőadóját, Tabá­ni Ferenc üzemeltetési veze­tőt. aki a következőket vála­szolta: A Délibáb Cukrászda belső elrendezése ma már valóban nem felel meg a korszerű bolt- berendezés követelményeinek. Ezt mi is jól tudjuk. Az átren­dezés azonban nem olyan egy­szerű, mint azt a kívülállók gondolják. 1954-ben, amikor a pultot nem tudtuk bővíteni, mert a vendégek így is mögé kerülve juthattak csak a he­lyiségbe, a pultot ideiglenesen a kirakatablakok mögé helyez­tük. Azért mondom, hogy ideiglenesen, mert a tanács megígérte, hogy megkapjuk a szomszédos könyvesbolt helyi­ségét is. A Népmüvelésügyi Minisztérium azonban nem já­rult hozzá ehhez a tervhez. Ezért maradt el a tervezett korszerűsítés. A pult áthelye­zéséhez az üzem teljes átépí­tésére lenne szükség, mert a pulthoz egész villany- és víz­vezeték labirintus kapcsolódik. Az átalakításnak a keresztül­vitele a jelenlegi helyzetben még károsabban érintené a kö­zönséget. Amint azonban a HM-épületben megnyílik az új cukrászda, erre a szükséges átalakításra is sor kerülhet. A terasszal kapcsolatban: 1954—55-ben ízlésesen elhelye­zett rácsos terasza volt a Dé­libábnak, virágokkal, napvédő ponyvával és megfelelő vilá­gítással. A közönség azonban nem kedvelte, csupán egy-két vendég üldögélt kinn, pedig a mostaninál jóval melegebb idő volt. Aki rendszeresen látogatja a cukrászdát, az tudja, hogy a csúcsforgalmi időben mennyi­re szükség van a galériára. Itt jegyzem meg, hogy ezt nem mi építettük, ez,már régebben is megvolt, de mivel a forga­lom lebonyolítása érdekében szükség volt rá, nem bontot­tuk le. Ami a „galériát” illeti, azt a személyt, aki a közer­kölcsöt sértő magatartást tanú­sít, az üzletvezető köteles el­távolítani. Bánfalvi József ese­tében azt hisszük, a közönség tapasztalhatta, hogy eleget tettünk a kívánságnak. A legteljesebb mértékben egyet kell értenünk a cikk azon megállapításával, hogy „naponta rengeteg vendég megy el férőhely hiányában”. Ez is alátámasztja azt a helyes felismerést, hogy a város köz­pontjában szükség van még egy cukrászdára, mivel a je­lenlegi tovább nem bővíthető. Arra. hogy „káros lenne-e” ez az új cukrászda megnyitása, csak annyit mondhatok még, hogy régen is mindkét helyen működött egy-egy cukrászda — a Petrovics és a Kecskés —, de egyik sem panaszkodhatott a forgalomra. Az új cukrászda végleges kivitelezési tervei már elkészültek, és túlzás nél­kül mondhatom, hogy fővárosi színvonalú üzlete lesz váro­sunknak. Reméljük, hogy az új cukrászda létesítésének ilyen indoklásával városunk lakos­ságának többsége egyetért — mondotta végül Tabáni Fe­renc. A CVSE labdarúgó-csapata cso­portjában két ponttal és legjobb gólaránnyal megnyerte az 1959/60. évi bajnokságot és ismét beke­rült az NB II-be. Nem tagadjuk, hogy a múlt év tavaszán mind­nyájunkat érzékenyen érintett a kiesés, de most annál jobban örülünk a sikernek. Köszöntjük a játékosokat, akik kiharcolták a győzelmet, köszöntjük az edzőt és vezetőséget, akik elősegítették a jó szereplést és köszöntjük a szurkolókat, akik az alacsonyabb osztályban is kitartottak csapa­tuk mellett. Egy kis összefoglaló a szerep­lésről. A csapat 30 mérkőzést játszott. A szurkolók nagy örömére mind a 15 Itthoni mérkőzést megnyerte. Vidéken már nem ment ilyen jól. A 15 mérkőzés közül mindössze Kecskeméten és Hódmezővásárhe­— BALOGH GYÖRGY, a ceglédi Gépüzem és Vasöntő Vállalat dolgozója a filmmű­vészeti furfangosok bajnoksá­gának ceglédi győztese, a bu­dapesti országos döntőn na­gyon erős mezőnyben az 5—6. helyen végzett. A versenyt egy pécsi építészmérnök nyerte meg. — VÉGREHAJTÓBIZOTT- SÁGI ülést tartanak ma Cse- mőben. Zalati Endre pénzügyi előadó számol be a II. negyed­évi adóbevételi tervek teljesí­téséről. lyen győzött, hétszer döntetlenül játszott és hatszor kikapott. Gól- aránya a legjobb. Ez főképpen a védelemnek köszönhető. A 30 mérkőzésen mindössze 24 gólt kap­tak, tehát egy mérkőzésre még egy gól sem jut. A csatársor tel­jesítménye már gyöngébb. A 30 mérkőzésen .55 gólt rúgott, tehát még 2 gól, sem esik égy mérkő­zésre. A győzelmek sohasem vol­tak meggyőzőek. Biztosan csak kétszer győztek. Nagykörösön (5:0) és Békéscsaba ellen (5:1). Legnagyobb veresége a Szegedi Spartacus 4:0-ás győzelme volt. Végeredményben a csapat jól szerepelt. Bajnok lett, bekerült az NB II-be. Uj feladatok, új küzdelmek jönnek. Újjá kell szervezni a csapatot, kellően elő kell készíteni, bele kell feküdni a küzdelembe. —Sz—i — MOST JELENT MEG és a ceglédi könyvesboltban is kapható: Darvas Gábor: A ze­nekari muzsika műhelytitkai című könyve. — AZ ELMÚLT HÉTEN 21 hízott szarvasmarhát adott át az Állatforgalmi Vállalatnak a Hunyadi Termelőszövetke­zet. Az állatok nagy részét extrán és I. osztályú minősí­téssel vették át. — A CSEPEL-BOLT hétfőn 10 darab férfi kerékpárt ka­pott. Még aznap eladták mind, olyan nagy a kereslet kerék­pár iránt. 1855 105 ÉVE SZÜLETETT URBAN PAL, AZ ELSŐ CEGLÉDI SZOCIALISTA 1919-ben M Úgy dolgozik ez, ahogyan kell — állapítja meg Kiss Antal újító-szerelő az Urbán József által vezetett borsóarató gépről. július 13-án szü­letett Cegléden Urban Pál, aki első volt a ^ ceglédi munkásmozgalom böl- ^ csőjénél. 1942-ben hunyt el 87 ^ éves korában. Életét és mun- ^ káját felmérni egy vaskos £ kötetre lenne szükség, s hosz- ^ szán olvashatunk tevékeny­ségéről a Ceglédi Tanácshata- £ lom története című kiadvóny- ^ ban. Csupán az a célunk, ^ hogy e gazdag munkásélet á egyes elemeit megemlítsük, j Annak ellenére, hogy már £ egyenesági leszármazottai is ^elhunytak és 1944-ben kis £ házát bombatalólat érte, s £ így minden vele kapcsolatos ^ emlék megsemmisült, mégis ^ a korabeli lapokban, levéltá- ^ rakban mintegy 200 beszédét ^ újságcikkét, levelét sikerült ? összegyűjtenünk. \ rTibán Pál életútjának és ^ U tevékenységének három í főbb periódusa volt: az el- jiső korszak 1896-tól 1918-ig ^ tartott. A meginduló szocia- ^ lista földmunkás-mozgalom- ^ mák alapító tagja volt. Neve ^ hamarosan ismertté vált az ^országos mozgalomban Is. Az ^ első földmunkás-kongresszu- ^ son beválasztották az intéző í bizottságba. Maga Bánfíy miniszterelnök érdeklődött te­vékenységéről a főispántól. (Az eredeti okiratok ezt bizo­nyítják.) Az SZDP minden földmunkás-kongresszusán Cegléd küldötteként vett részt. • Irányította a helyi osztályharcot, a párt föld­munkás lapjainak szerkesztő­je, majd cikkírójaként is munkálkodott. Megszerezte a ceglédi homokpuszta bérle­tét munkástársai számára, s létrehozták irányításával az első kollektív gazdaságot Cegléden, melyet ma is „cu- cilista majornak” neveznek. E bérlet jogán a századfordu­lón, munkástársai megbízá­sából virilis tagja lett a vá­rosi képviselőtestületnek és számos értékes várospolitiuai javaslatot terjesztett be. Mindaddig tevékenykedett itt, ameddig a kulákok meg nem óvták városi képviselőségét. Az első világháború alatt pedig előkészítette a ceglédi munkásokat a hatalom át­vételére. ásodik korszak kezdődött, ö vette át a város vezetését, majd a Pest megyei direktórium másod­elnökének választották meg 1919-ben, szuggesztív erejű szónok lévén, számos beszédet mondott Cegléden a mun­káshatalom érdekében. Peré­nek tárgyalásakor semmi más vádat nem tudtak felhoz­ni ellene, mint beszédeit, me­lyekből bőven idéz a vádirat. Urbán helytállt a bíróság előtt is, s büszkén vallotta, hogy „1896-tól vett részt a szocialista mozgalomban, an­nak irányítója, és 1918-ig a ceglédi szocialista párt elnöke volt. A Károlyi-forradalom­ban a nemzeti tanács tagja, a kommün alatt az IB elnöke, majd mint a Pest megyei di­rektórium másodelnöke volt. Büntetése nyolc évre szólt, a súlyosbító körülmény volt, hogy 25 éve vezette a mun­kásságot és „szította az elége­detlenséget a munkaadókkal szemben”, A per idején fény­ez babcséplésdiez, mechanikus motorindító, sorhenger vető­géphez ... vagy tízfajta szerke­zet szerepel a programban. Kiss Antal után érdeklődöm. — Ö éppen a borsóföldre szaladt ki, ellenőrzi a gépek munkáját. Kinn a gépek mellett elége­detten mosolyogva fogad ben­nünket a másik újító. — Semmi baj sincs a gépek­kel — újságolja az igazgató­nak — nagyon szépen dolgoz­nak. T. Tóth János a tábla túlsó szélére megy a kombájnokhoz, Kiss Antal pedig az egyik ara­tógépet megállítja egy pilla­natra. Kovács Jánossal, a gép kezelőjével vált egy pár szót, azután hozzánk fordul. — Az átalakítás előtt a mo­tolla igen gyorsan forgott, tép­te a borsót, a kihordóasztal lassan mozgott s ugyancsak lassú volt a kasza is. Más át­tételekkel kísérleteztünk és si­került a megfelelő fordulatszá­mokat megtalálni. A hidrauli­ka merev volt. A vágószerke­zet nem tudott alkalmazkodni a talaj egyenetlenségeihez. Sok munkánkba került, míg sikerült mindent megoldani. Sokszor még munkaidő után, sőt vasárnap is bejöttünk a műhelybe. Erősen közeledett a határidő s bizony volt úgy, hogy már azt hittük, nem tud­juk teljesíteni a vállalást. Az igazgató elvtárstól nagyon sok segítséget és bátorítást kap­tunk. Amikor elkészült a gép, ketten próbáltuk ki. Izgatot­tan lestük minden mozdulatát, vajon nem dolgoztunk-e hiá­ba. Úgy láttuk, nem. Jelentet­tük az igazgatónak, s az egy igen nehéz, egyenetlen terüle­tet jelölt ki a bemutatás he­lyéül. Egyik gép sem hagyott szégyenben minket. Az igaz­gató elismerően fogott velünk kezet, az aratógép után sima üres föld maradt, a borsó ki­veretlenül szép rendbesodró- dott. Közben visszaérkezett az igazgató is a kombájntól s megerősíti a szerelő szavait. — Nagyon elégedett vagyok a géppel. 500—500 forinttal jutalmaztam a két újítót s az újítást fel fogjuk terjeszteni. Nagyon örülnénk, ha az or­szágban levő 48 ilyen gépet is mielőbb átalakítanák ... — Opauszky László — képei lógtak a Sárik-nyomda kirakatában, e szöveggel: „Nézhetsz, komám, Én állok az egész vármegye nyakán”! De Urbán Pált a börtön sem töri meg. 1926-ban szabadul amnesztiával, 71 éves korá­ban, és azonnal bekapcsolódik a munkásmozgalomba. H armadik korszak: A 20-as évek végén részt vett aj MSZMP (Vági-féle párt) he­lyi szervezésében. Újból le­tartóztatták, majd három hónap múlva kiengedték; 1935-ben, 80 éves' korában több ezer ceglédi földmunkás nevében feliratot intézett a földművelésügyi Miniszter­hez, egy népgyűlés megtar­tása érdekében. Élete utolsó éveiben, miután családja el­halt, a városi szegényházba került, és volt menyénél — Szücstelepen halt meg 1942. március 31-én. A Kálvária temetőben nyugszik. A fel- szabadulás után az MKP díszsírhelyre temettette, s ut­cát neveztek el erről a gaz­dag életű — szegény ember­ről, akinek élete követendő példa mindannyiunk siómé­ra..; — y — ő — Bajnokot köszöntünk

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom