Pest Megyei Hirlap, 1960. július (4. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-13 / 164. szám

196«. JULIUS 13. SZERDA mrr MF. C.VF.I *Tj /fir/«» Kielégítően halad a gépi aratás Gyorsítani kell a termelőszövetkezetekben a tarlóhántást, a trágyahordást és a nyári mélyszántást A Gépállomások Pest me­gyei Igazgatósága értékelte a megye gépállomásainak ered­ményeit a nyári munkákban. Ezzel kapcsolatosan Borbás Lajos elvtárs igazgató adott tájékoztatást lapunkban. A gépi aratásról szólva el­mondotta Borbás elvtárs, hogy 18 808 hold gabonát arat­tak le a gépállomások a termelőszövetkezeteknek, ebből 11441 holdat kom­bájnnal. Az egy kombájnra jutó telje­sítmény 71, az egy aratógépre jutó teljesítmény pedig 81 hold. Az egyes gépállomások eredményei igen különbözőek. A megye déli részén levők előbbre tartanak már az ara­tással, mivel korában kezdték a munkát. így az egy gépre jutó teljesítmények is maga­sabbak itt, mint az északi fek­vésű gépállomásokon. Az em­lített előny ellenére is dicsé­retet érdemelnek a Ceglédi Gépállomás kombájnosai. Ezen a gépállomáson az egy kombájnra jutó teljesítmény 122 hold. A szentmártonká- taiakat mindössze két hold választja el a ceglédi kombáj- nosoktól. Az Abonyi Gépállomáson az aratógépvezetök és ke­zelők tettek ki magu­kért: az egy gépre jutó tel­jesítmény 96 hold. A kombájnosok között Ko­vács János és segédvezetője, Tóth László érte el a legjobb eredményt, 340 hold gabona levágásával, illetve elcséplésé- vel. Ugyancsak a Ceglédi Gép­állomáson Kovács Benő és Szó Mihály 270 holddal dicse­kedhet. Határ István és se­gédvezetője, Havas Lajos, továbbá Károly Sándor és se­gédvezetője, Nagy Béla — mind a négyen a Ceglédi Gép­állomás dolgozói — a jelentés beérkezésének napján 230 holdnál tartottak. Kovács Já­nos és Tóth László egyébként 500 hold gabona betakarítását vállalták. Az aratógépvezetők verse­nyében az Abonyi Gépállomá­son dolgozó Szanyi Ferenc tűnt ki 205 hold gabona Mara­tásával. Versenyben van vele Gál István 180 holdas teljesít­ményével. Az abonyi, a nagy­kőrösi, a ceglédi, a tápiósze- lei és a szentmártonkátai gép­állomás traktorosainak a kör­zetükben levő gabonaterüle­tek betakarítása után is lehe­tőségük nyílik teljesítményük növelésére, mert a gépállomá­sok megyei igazgatósága úgy intézkedett, hogy munkájuk befejeztével tsegítenek majd a gödöllői, a monori és az aszó­di termelőszövetkezetek tag­jainak a gabona betakarításá­ban. A gépi aratást — az elért eredmények ellenére is — több helyütt munkaszerve­zési hibák akadályozzák. Egyes termelőszövetkezetek­ben nem gondoskodtak elegen­dő kisegítő személyzetről. Még inkább gátolja a gépi aratás ütemét az, hogy kevés a szál­lítóeszköz. Előfordulnak olyan esetek is, hogy a szovjet gyárt­mányú kombájnok által leara­tott és elcsépelt gabona üríté­sét a tartályból nem folyama­tosan, tehát munka közben végzik, hanem napjában sok­szor leállnak és közvetlenül zsákokba töltik a magot. Ezzel sok idő veszendőbe megy, s csökken a gépek teljesítménye. A gépi aratást értékelve vé­gül elmondotta Borbás elv- társ, hogy néhány gépállomás —, mint például a bugyi —, kivételével mindenütt kielé­gítően halad a munka és tel­jesítik a rájuk bízott feladato­kat. Nem ilyen megnyugtató azonban a helyzet az ara­tással egyidőben jelentke­ző feladatok — mint pél­dául a tarlóhántás, a nyá­ri mélyszántás és a trágyá­zás — teljesítésénél. Amíg a gépállomások csak­nem 19 000 holdon takarítot­ták be a termelőszövetkezetek tábláiról a gabonát — és fel­tételezhető, hogy kézzel leg­alább ugyanannyit learattak — addig mindössze 7795 hold tarlóhántást végeztek. A tarló­hántást elsősorban az gátolja, hogy a termelőszövetkezeti ve­zetők nem biztosítanak a kom­bájnszalma lehúzásához ele­gendő munkaerőt. Másutt előbb sertésekkel akarják fel­szedetni a magot a tarlóról, s amíg ez meg nem történik, nem engedik a gépeket mun­kába állni. A gépállomások je­lenlegi kapacitását figyelem­be véve, naponta mintegy 3000 hold tarlóhántást és mintegy 2000 hold vetőszántást el tud­nának végezni. Amint Borbás elvtárs tájékoztatójából kitű­nik, munkaszervezési hibák és helytelen szemlélet is akadá­lyozza ezt a jövő évi termés szempontjából rendkívül fon­tos talajmunkát. Vetőszántást mindössze 2152 holdat végeztek a gépállomások a megyében és 518 hold nyári mély­szántást. Ezeknek a munkáknak a fo­lyamatos elvégzése mellett még növényápolási munká­latokat is tudnának végezni a gépállomások, továbbá szíve­sen adnának segítséget a szé­nabetakarításhoz. A megye gépállomásai 80 szervestrá- gyaszóró géppel rendelkeznek, az igazgatóság tudomása sze­rint azonban ezek közül mind­össze kettő — mindkettő a ceglédi Táncsics Tsz-ben —, üzemel. A megye gépállomásai ko­moly segítséget tudnak adni a termelőszövetkezetek tag­ságának a nyári feladatok el­végzéséhez. Amint azonban Borbás elvtárs szavaiból ki­tűnik, a gépek jobb kihaszná­lásához az szükséges, hogy a termelőszövetkezeti vezetők is segítsenek a munkaszervezés­ben, továbbá igényeljék a gép­állomás segítségét. m. s. mm Műemléknek nyilvánították és visszakapja eredeti külse­jét a domonyi Segesváry-kastély. (Gábor felv.) Vendéglátóipari furcsaságok Budakeszin Ezen a címen foglalkoztak a múltkorj ában velünk újság­jukban, aminek nagyon örül­tünk. A cikk felvetette, milyen visszás helyzetet teremt, hogy a tüdőbeteg szanatórium be­tegei rendszeresen kijárnak a község vendéglőibe, cukrász­dájába. Ez valóban így van és fél­megoldása egyik legnehezebb feladatunk. A legkedvezőbb az lenne, ha az intézet területén a Belkereskedelmi Miniszté­rium egy eszpresszó-cukrász­dát létesítene. Minden fővá­rosi kórházban van már ha­sonló vendéglátóipari üzem, pedig ott csak a betegek 2—3 hétig tartózkodnak. Nálunk a kezelési idő átlagosan fél—1 év. Természetes, hogy ilyen hosszú időre ápoltjaink na­gyon nehezen mondanak le megszokott életmódjukról. Ezért történhetik meg, hogy a legszigorúbb tilalom elle­nére is esetenként ki-ki járnak a községbe. Az intézet parkjá­ban megfelelő helyet is tud­nánk az épületnek biztosítani, A vendéglátóipar beruházása rövidesen megtérülne, hisz a 900 beteg és az 550 dolgozó a megfelelő látogatottságot biz­tosítaná. Tóth Sándor gazdasági igazgató, Országos Korányi TBC Intézet. Ha nem fizet a lakó... Évekkel ezelőtt kis családi házat vásároltunk, lakóval. Azt Ígérte, rövidesen kiköltö­zik, mert ő is építkezik. Eb­ből aztán nem lett semmi és mi sem találunk megfelelő másik lakást a számára. Havi 12 forint lakbért fizet, ami ne­vetségesen alacsony a lakás méreteihez viszonyítva. A bí­rósági felvilágosítás alapján a lakbért 50 forintban álla­pítottuk meg, a környék ha­sonló lakásaiért fizetendő béreket tekintetbe véve. Az illető azonban ezt az össze­get nem hajlandó megfizetni, csüpán a régi 12 forintos lak­bért fizette be adószámlánk­ra, holott semmiféle adóhát­ralékunk nincs és nem is volt. Szeretnénk tudni, mi a felmondás módja? Hajnal Dánielné, Nagykőrös, Losoncy u. 80. A bérbeadó a bérleti jogvi­szonyt felmondással megszün­tetheti, ha a bérlő a bérfizetés­re megállapított időpontig a bért, vagy a bérrel egy tekin­tet alá eső díjakat nem fizeti meg és fizetési kötelezettsé­gének felszólítás ellenére sem tesz eleget. A bérbeadó a bér­fizetésre előírt határidő eltel­te után köteles a bérlőt a fi­zetésre írásban felszólítani. Ha a bérlő a felszólításnak 8 napon belül nem tesz eleget, a bérbeadó további 8 napon be­lül felmondással élhet. A fel­mondás az elmulasztott bér­fizetési határidőt követő hó­nap utolsó napjára szólhat, de nem. lehet rövidebb 15 nap­nál. Másodszor virágzik az akác Hosszú, szép őszünk lesz az idén. Legalább is ezt jó­solja a két teljes virágdísz­be borult akácfa a pilisi or­szágút szélén, amelynek szép­ségében velem együtt min­den arrahaladó gyönyörkö­dik. Bognár Istvánné, Albertirsa Köszönjük a figyelmeztetést A napokban képriportot kö­zöltünk a szobi járásból. A nagymarosi postahivatal dol­gozói arra hívják fel a figyel­münket, hogy a képen ábrá­zolt utcarészlet nem vámos- mikolai, hanem nagymarosi. Elnézést kérünk a hibáért, felcseréltük a képaláírást. PEST MEGYEIEK A BALATON MELLETT Balatonzamárdin üdülnek és készülnek fel a jövő évi munkára a Pest megyei Ut- törőszövetség ifjúsági veze­tői. Az ifjúsági vezetők nem­csak módszertani, de elméleti, pedagógiai előadásokat is hallgatnak. Szeptemberben testben és tudásban megerő­södve irányítják tovább a Pest megyei úttörők közössé­gi életét. Dohszál Tibor A csend és a veresegyházi strand A mi kis falunk egyik leg­kellemesebb színfoltja a nem­rég épült strand. Szép időben idejár a község apraja-nagyja. Lubickolunk a habokban, na­pozunk, sütkérezünk. Aki na­gyon megszomjazik, betér a strandvendéglőbe egy pohár sörre. Ez eddig helyénvaló, de az már korántsem, hogy so­kan nem a strand, hanem a vendéglő kedvéért járnak ide. Ezeknek aztán rövid az este, még késő éjszaka is ott kur­jongatnak. Mi pedig, akik a környékbeli házakban lakunk, ökölbe szorított kézzel élvez­zük a „hangversenyt”. Annál is inkább vágyunk a csendre, nyugalomra, mert napközben meg a strand hangszórója bömböl unos-untalan, megál­lás nélkül. Dr. Darányi József állatorvos, Veresegyház MEGVALÓSULT KERES L ovasszekér porol előttünk. A te­tején gyümölcsöslá­dák sorakoznak, amelyek frissen sze­dett zsenge uborká­val vannak megpa­kolva. — Hová? — kér­dezzük a középkorú, borostás arcú ko­csistól. — Ide csak a fe­ketéi üzemegységbe — mutat ostorával jobbra, egy jókora raktárszerű épületre, s a gyeplővel már „kormányozza” is a lovakat befelé. Süp­ped a homok a sú­lyos rakomány alatt, a két ló ugyancsak nekirugaszkodik, míg a szállítmánnyal egy- szuszra az átvevő- hely elé kanyarodik. Nagy most itt a sürgés-forgás: a rak­tár melletti kom­bájnszérűn széjjelte­regetett őszi árpát szárítgatnak, a lép­csős feljárat előtt pedig — ahol már több uborkásszekér is várakozik — für­ge kezű és szapora beszédű asszonyok kapkodják lefelé, s hordják be a nem éppen könnyű ládá­kat. Panaszkodik is Dimiycsziiret, uborkaszezon az idősebbje, hogy nem nekik való már ez a munka, de hát csinálni kell, mert most van a szezonja, s a férfiak zöme az aratási munkákkal van elfoglalva. rt ekukkantunk a O raktár belsejé­be is, ahol váratla­nul kellemes sárga­dinnye-illat csapja meg az orrunkat. — Az idei első szedés —' magyaráz­za Hegedűs Albertné átvevő, majd hozzá­teszi: — nem sok, mindössze 112 kiló, de érik most már utána a többi is. — Hány hold dinnyéjük van? — Negyvenhat. — Milyenek a ter­méskilátások? Erre már a legil­letékesebbek, az idő­közben körénk se­reglett dinnyések — Oláh István, Gál Já­nos, Erdélyi József és Medve Vilmos — válaszolnak, akik el­mondják, hogy azzal bizony nem nagyon dicsekedhetnek, mert hűvös idő járt és eddig esőt is mindössze egyszer, májusban kapott a dinnye. Igaz, ennél­fogva édesebb lesz, mint máskor, de ke­vesebb termés vár­ható belőle. — Mégis, mennyi­re számítanak? — Úgy gondoljuk, hogy a szezonban napi húsz-huszonöt mázsát szedünk le, de jó termés esetén a napi hozamnak 50—55 mázsának kel­lene lennie. Végül megemlítik, hogy a dinnyét a többi kertészeti áru­val együtt Kispesten a tsz saját standja értékesíti, mi pedig indulunk tovább a mintakerti üzem­egységbe. ahol Cseke Mihálytól, a kerté­szeti üzemegység ve­zetőjétől a többi zöldségféle termés­hozama iránt érdek­lődünk. j „mintakert” va­ri lóban rászolgál a nevére, mert bár­hová tekintünk, min­denütt példás ren­det, ragyogó tiszta­ságot látunk. A va­kító fehérre meszelt tanya előtt meleg­ágyak sorakoznak, amelyekből a tsz már június derekán paradicsomot szállí­tott a fővárosba. Me- legágyi paradicsom­ból eddig hét má­zsát, paprikából pe­dig tízezer darabot értékesítettek. Cseke Mihály el­mondja, hogy két hold uborkájukról eddig 170 mázsát szedtek le, de még további száz má­zsára számítanak. Az említett zöldségfélék­ből az eddigi bevéte­lük meghaladja a 130 ezer forintot. Kertészetükből erre az évre hatszázezer forint bevételt ter­veztek, de ez az ösz- szeg előreláthatóan 200 ezer forinttal növekedik. Lassanként alko- nyodik, ám a munka a mintakerti üzem­egységben lankadat­lanul folytatódik. Ásó, lapát és föld­döngölő van az em­berek kezében; új csomagolót „ragasz­tanak” a tanya végé­hez. Ari Kálmán A minőség is fontos Igen szép, vajszínű 27-es szandált vettem a kisfiamnak. A gyerek is, én is örültünk, olyan jól állt a lábán. De es­te már sírva jött meg az óvo­dából, fájt a lába. Levettük a szandált, s megdöbbenve lát­tam, hogy két lábujján is csúnya, feltört hólyagok van­nak. A 97 forintos szandált olyan nemtörődöm módon ké­szítették, hogy a belső bélés pontosan az ujjaknál van vas­tagon egymásra borítva és összegépelve. Nemcsak az ér­zékeny gyermeklábat, de egy felnőttét is feltörte volna. Azóta a cipő a fiókban áll, a gyerek nem tudja használni. K. Béláné, Csillaghegy Árvíz Káván Községünk dombos-völgyes területen fekszik. Minden év­ben, tavasszal és nyáron, a nagy esőzések idején valóság­gal árvíz zúdul falunkra. Nincs egy csatorna, amely a lezúduló víztömeget elvezes­se. A környékünkön ezt már minden falu megépítette, csak nálunk nem jut rá keret, pe­dig ez már halaszthatatlan munka. Egy kávai tsz-tag. A Pest megyei Hírlap útján többen kérték, hogy a MÄ- VAUT létesítsen autóbuszcsat­lakozást a Budapestről 22.50- kor induló sebesvonathoz a ráckevei Bercsényi úti vasút­állomásnál. A döntés megho­zatala előtt megvizsgáltuk, hogy Soroksárról, ahol a se­besvonat nem áll meg, igény­be veszik-e a személyvonattól csatlakozó autóbuszjáratot. En­nek eredményeképpen úgy döntöttünk, hogy mindkét, tehát a Budapestről 22.58 órakor induló személy- és a 22.50-kor induló sebesvonatra is biztosítunk csatlakozást. így az utazóközönség kérelmét teljesítjük. Tóth Mihály, a 16-os Autóközlekedési Vállalat igazgatója Úttörők táboroznak Pilisszentivánon A falu utolsó házaitól pár méternyire vidáman zsibon­gó gyereksereget rejteget a kiserdő lombsátra. Csak a vi­dám zsivaj, meg az időnként felharsanó kürtszó jelzi a távolból, hogy ott tanyázik a III. kerületi Vörösvári úti ál­talános iskola úttörőtábora. Nagyon örültünk, hogy ép­pen nálunk telepedtek le. Esténként el-elsétálunk arra, gyönyörködünk, milyen seré­nyen sürögnek-forognak, él­vezik a „nomád’1 élet örö­meit. Amiben tudunk, segí­tünk. Közösen építettünk pél­dául vízvezetéket a szülőkkel, akik előre kijöttek a feltéte­leket megteremteni. A pilis- szentiváni gyerekek és a pes­tiek már nagy barátságban vannak, együtt járják az er­dőt, s ülnek esténként a tá­bortűz körül. Már előre saj­náljuk, hogy a két hét elre­pül, s a mi kedves vendégeink eltávoznak. Egy pilisszentiváni bányászcsalád 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom