Pest Megyei Hírlap, 1960. június (4. évfolyam, 128-153. szám)
1960-06-15 / 140. szám
MONOR© VIDÉKE ÉRETTSÉGI • A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA • II. ÉVFOLYAM 24. SZÁM 1960. JŰNILS 15. SZERDA Boci-boci fekete A kefeismert nóta a tarka bociról szól, mi most a fekete borjakról szeretnénk írni. Ezeknek sem a szőrük színe sötét — hanem az elpusztítási módjuk. Az illetékes paragrafusok ezt a törvénysértő eljárást engedély nélküli borjúvágásnak. a köznyelv egyszerűen fekete vágásnak nevezi. Ebben a „betegségben” manapság igen sok gyenge bor- jacska hullik el. Mert a fekete-vágás, a fekete-kimérés egészen jó üzlet — ha rá nem jönnek. (De többnyire rájönnek, s ez a szerencse!) Hogy ez veszélyezteti az ország közellátását, az állattenyésztés fejlesztését? Mit törődnek ezzel egyesek! De miért egyesekről írunk, általánosságban? Ne szégyen- lősködjiink, nevezzük csak néven őket. (Ök nem szégyellik törvényeinket áthágni egyéni érdekeikért.) Sajnos, olyan sokan vannak, hogy mindany- nyiuk nevét felsorolni szűk a helyünk. De egynéhány nevet közreadunk a díszes névsorból: Benedikti Mihály és Benedikti Sándor Pilisről, Szántay István Tápiósápról, Murár Mihály és Turcsik Ferencné — Ecserről, Krémmel Mihály, Weigler Lajos és Gutái Mihály Mendéről. A szabálysértési előadó a nevezetteket, s még jó néhány társukat súlyos pénzbírsággal, illetőleg elzárással sújtotta. Reméljük ez jó lecke lesz, s mások is tanulnak belőle. A járási tanácsülés anyagából: Elkészült az aratás-cséplési munkák kampányterve Megvizsgálták a kereskedelmi és felvásárlási szervek munkáját j Megválasztották a népi ülnököket Köszönjük a tudást... (Mészáros Imre felvételei) BÁLI PILLANAT Áll az újságíró a gyömrői kultúrotthonban a rózsabál forgatagában s figyel. Rózsát ugyan egyet sem lát, , szép lányt viszont annál többet. Ha most szépségversenyt rendeznének, vagy bálkirálynőt választatának, bizony zavarba jönne: kire is szavazzon? De aztán megakad a szeme egy pettyes ruhán... Órájára néz: 1 óra 43 perc, a zenekar most kezdett el egy számot. 1 óra 50, a zenekar befejezte az előbbi számot, pihen, az újságíró gyorsan összegez: hét perc alatt a pettyesruhás kislánynak 37 táncosa volt. Minden szavazásnál döntőbb bizonyíték ez arra, hogy ö, K. Irénke volt ezen az estén a bál- királynő. _________ (—) K arambol után A „tettes” autóbusz. Kedves Barátaink! Lapunk egyre növekvő olvasótáborában, szélesedő baráti körében szép számmal találhatunk ott benneteket, fiatalokat, általános- és középiskolai tanulókat. Lelkesedéssel vettetek részt a tavaly őszi terjesztési versenbyen; számosán indultatok rejtvénypályáza- tainkon; sok iskolában megszerveztétek lapunk terjesztését. Mindezekből úgy véljük; szívesen olvastátok, megszerettétek lapunkat. Szeretnénk, ha kapcsolatunk a nyári szünidőben sem szakadna meg veletek, hiszen a nyári hónapokban is hétről- hétre rendszeresen közöljük az ifjú rejtvényfejtők rovatát, havonkint az úttörő-harsonát, s gyakran számolunk be majd fiatalok táborozási és más va- kációs élményeiről. Kérünk tehát benneteket, akik eddig az iskolában vettétek meg hétről hétre az újságot, közöljétek címeteket a postai kézbesítővel, s kérjétek meg, hogy a nyári szünidőben minden szerdán a lakásotokra kézbesítse lapunkat. Kívánunk mindannyiotoknak jó pihenést, kellemes szórakozást. Várjuk leveleiteket, amelyekben beszámoltok a szünidő élményeiről. Sok szeretettel köszöntünk benneteket: Monor és vidéke szerkesztősége GYERMEKTRAGEDIA .. és az „áldozat”. (Foto: Mészáros) Négyen vágtak neki az útnak: Nagy Karcsi, Szalai Pista, Hübel Gyula és Kispál Laci. Vállukon kapa, rajta kis csomagban elemózsia. Még a délelőtt folyamán beszéltek össze Laci távollétében, hagy meglepik osztálytársukat és kimennek vele földjükre kapálni! Laci jó gyerek — köny- nyítenek egy kicsit rajta. A földjük sincs messze, itt van a monori határban: a csorda- kúttal szmben! Perzselő forrósággal sütött a nap. Tikkasztó meleg volt! De azért serényen, vidáman teltek kint az órák. Jócskán előrehaladtak már a kapálással, amikor borús, vésztjóslő felhők gyülekeztek az égbolton, s aztán, váratlanul, erősfényű villámlások közepette eleredt az eső. A fiúk a közelben levő pinceépület eresze alá húzódtak. Karcsi — mivel ő volt a legnagyobb közöttük — szélen helyezekedett el, mint- eav fedezve testével a többieket. Aztán pillanatok alatt történt az egész: vakító villámcsapás, s egy hatalmas erő egymásra dobta őket. A hatalmas légnyomástól eszméletüket vesztették. Mire a mentők kiértek, a fiúk közül hárman már észhez tértek. Kispál Laci, Szálai Pista és Hübel Gyula kisebb égési sebeket szenvedtek. Nagy Karcsi, a szemüveges, nyurga fiú, a jó barát, azonban a földön feküdt. Fején szakított séb, haja meg- pörkölődve. A villámcsapás arcán érte és a tarkóján távozott. A mentők azonnal mesterséges légzéssel próbálkoztak. Szénsavas-palack is előkerült valahonnan. Nemsokkal később dr. Pálfi Ferenc is megérkezett. A légző-központot érte a villámcsapás, állapította meg. Szíverősítőt és légzési-megindító injekciókat adott. Az orvos és a mentőápolók kemény küzdelme következett ezután a fiatal életért. Közben a mentőautó fordult egyet: oxigént hozott. Drámai pillanatok voltak ezek — s aztán egyszerre csak a tüdő rekeszizmai működésbe jöttek! Idegtépő percek következtek, de hiába volt minden igyekezet... Másfél óra múlva a kék szín lassan elmúlt a fiatal fiú arcáról: fejsebéből vér szivárgott! Nem tudott magához térni, szeme örökre csukva maradt. Némán ballagnak a monori Munkásőr utcai általános iskola Vili. osztályos tanulói. Kabáthajtókájukon, kis tarisznyájukon keresztben fekete gyász-szalag. Elfúl a hang, szomorúság, könny szökik a szemekbe, amikor Lelkes Béla iskolaigazgató búcsúztatóját hallgatják: — Kedves barátunkat, Károlyt. kötelességteliesítés közben érte a halál. Megható, de egyben megrendítő példája, az igaz emberségnek. Az őszinte igaz baráti együttérzés, se- gitőkészséa, nemes szive indította el utolsó útjára. Tanárai nem tudják már osztályozni. De kis értesítő- könvvecskéiébe bizonyára oda. kerül maid: baráti szerétéiből, tiszteletté'ingből: kitűnő! Hörömpő Jenő JÚNIUSI ÍRÁS jázminról, olajfáról, virágcsokrokról, mindenek fölött: a TANULÁSRÓL Keresem a hivatalában X. elvtársat: nincs bent, éppen ma érettségizik. Telefonon hívom Y. elvtársnőt: tanulmányi szabadságon van, egyetemi vizsgáira lkészül. Hasonlóan járok W. és Z. elvtársakkal is. Tulajdonképpen bosszankodnom kellene, hiszen kellemetlen az, ha az ember nem tudja dolgait elintézni, mégsem teszem, inkább még örülök is. Jó, nagyon jó, hogy ilyen sokan tanulnak manapság minálunk. Sőt! Azoknaik van igaza, akik még keveslik is ezt a számot! Oláh elvtárs, a gimnázium igazgatója, gyakran el-elkap: csináljatok már ti is, üjsáffifók, valafnWYTzért.'mgy tSbb-de- gyen a levelező hallgatók száma. (Pedig amúgy sem panaszkodhatott: az idén csaknem kétszer annyi levelező tanulójuk nőtt, mint tavaly.) Valóban, mindannyiunknak — kinek-kinek a maga posztján — tenni kell valamit azért, hogy ez a tanulási járvány mindinkább elterjedjen. Segíthetne ebben például a MAVAUT is! Gyömrőről — gondolom Maglódról, Péteriből is — többen beiratkoznának a monori gimnázium levelező tagozatára, ha a kedd esti konzultációk után haza tudnának menni. Ám az utolsó busz 7,40-kor elmegy, a tanítás pedig 9-ig tart. Legalább kedd esténként indítana a MÁVAUT egy külön iskolajáratot 9 után, Maglódig vagy Ecserig. Sokat és hasznosat tehetnének például a KISZ-szervezeték is. Jó volna, ha célul tűznék ki: minden KISZ-tagnak legalább a nyolc általánosa meglegyen. Hiszen enélkül szakmát sem tanulhat, s alig-alig boldogulhat az életben. Emellett iratkozzanak be minél többen a kiszisták iközül a középiskolák, egyetemek levelező tagozataira. Hiszen kik értsék meg a tanúlás szükségességét, ha elsősorban nem ők? Az elmúlt héten a beszélgetéseknek — utcán, ebédlőben, munkahelyen —* két fő témája volt: a magyar—skót mérkőzés, meg a vizsgák, örvendetes, hogy a tanulás is kezd — legalábbis így június táján — olyan nagy nemzeti üggyé válni, mint egy válogatott labdarúgó-mérkőzés. A szurkolótábora is van akkora a vizsgázóknak (ha nem nagyobb!) mint a focistáknak. Hiszen alig akad olyan ember, akinek a családjából, munlcatársai közül ne vizsgáznék valaki ezekben a napokban• ilyen vagy olyan fokon. En is erősen szurkolók: kedden érik ifjú barátom, s ugyanazon a napon vizsgázik egy igen-igen kedves ismerősöm világ- irodalomból. Jaj, csak sikerüljön nekik! Legszívesebben odaülnék az ajtajuk elé, ott izgulnám végig nehéz perceiket. Sajnos, nem tehetem, nem érek rá: tanulnom kell — hiszen magam is vizsgára készülök. Ha pedig vizsgáimat elvégzem, első dolgom lesz, hogy virágcsokorral felkeresem egykori kedves munkatársamat, betegségben sínylődő, hűséges, jó elvtársamat: Szegedi Istvánnét, s megköszönöm neki, hogy évekkel ezelőtt rábeszélt a tanulásra. Titokban persze abban is reménykedem (milyen hiú az ember!), hogy négy-öt év múltán engem is felkeres valaki (virágcsokorral vagy anélkül) s megköszöni ezt a jázmin- és olajfaillatban fogant jókedvű júniusi írást, mondván: kedvet kapót tőle a tanuláshoz ... Radványi Barna Kártérítés — de milyen áron... F. hó 8-án délelőtt tíz órakor a nyáregyházi általános iskola udvarán gyülekeztek a helybeli, a felsőnyáregyházi és a nyáregyházfelsőszőllői iskolák tanulói, az iskolaigazgatók és a pedagógusok kíséretében. A jelenet szomorú, megható volt, noíha célja az volt, hogy vigaszt nyújtson egy kisdiáknak s szüleinek. A kisdiák Molnár Pista volt, IV. osztályos tanuló, akinek egyik szemét, a játék hevében egyik tanulótársa körzővel annyira megsértette, hogy a szerencsétlen kisfiú húsz százalékos rokkantságot szenvedett. A bajban csak annyi vigasza volt a szerencsétlen szülőknek, hogy miután a kisfiút az ötforintos, ún. tanulóbiztosításra beíratták, most itt a tanulók és a pedagógusok előtt fizette ki részükre az Állami Biztosító helyi megbízottja az ötezer forintos kártérítési ősz- szeget. Az iskola igazgatója drámai szavakkal figyelmeztette fokozott óvatosságra a gyerekeket és megemlítette annak a másik helybeli kisdiáknak esetét is, akinek az egyik szemét csúzlival kilőtték, aki viszont — biztosítás hiányában — semmiféle kártérítésben nem részesült. A megható aktus bizonyára tanulságul szolgált szülőknek, tanulóknak egyaránt... Jaj, vajon nehéz lesz a tétel? Bő termést ígér az idei nyár, gondosan fel kell készülünk, hogy a kalászosokat időben learassuk, clcscpeljük. Járásunk területén mintegy 20 ezer holdnyi terület vár learatásra. Ennek fele tsz-eink birtokában van, fele egyéni gazdákéban. Termelőszövetkezeteink learatandó kalászosainak 32 százaléka kisparcellákban van, mert a tsz-tagok még egyéni gazdálkodó korukban vetették el. Ezt a területet teljes egészében kézi erővel kell levágni. A gépállomás 17 kombájnnal, 3 aratógéppel, szükség esetén még 5 rendre-aratógép- pel segíti a tsz-ekben az aratást. A bcliordást a szövetkezetekben 400 fogatpár végzi majd 14 napon keresztül. A 16 ezer holdon elvégzendő tarlóhántáshoz a gépállomásnak 98 traktora van, így biztosítottnak látszik, hogy az aratás befejezése után 5 nappal a tarlóhántást is elvégzik. Őszi árpából és rozsból 50— 50 ezer métermázsa, búzából több mint 60 ezer métermázsa termés várható szövetkezeteink és egyéni gazdáink földjén. E nagy mennyiség elcsépléséhez 45 cséplőgép áll rendelkezésre. Emellett öt gép az aprómagvak cséplését végzi majd. A járási tanácsülés megbízta a végrehajtó bizottságot, foganatosítson intézkedéseket annak érdekében, hogy az esedékes növényápolási munkákat az aratás megkezdése előtt elvégezzék, ellenőrizzék a raktárak állapotát, kapacitását, hogy a termés megfelelő tárolása biztosítva legyen; vizsgálják meg idény-napközik létesítésének lehetőségét, s ahol erre mód és szükség van, hozzák létre. ★ A kereskedelem helyzetét vázoló tanácsülési jelentésből kiderült, hogy a lakosság vásárlóereje egy év alatt szem- melláthatóan megnőtt járásunk területén is. Ezt igen beszédes számok bizonyítják. Az állami élelmiszerboltok ez év első négy hónapjában 6 millió forinttal többet forgalmaztak, mint az elmúlt év hasonló időszakában. A Vendéglátóipari Vállalatnál a melegkonyhák forgalma 19 százalékkal, a cukrászsütemények fogyasztása 40 százalékkal nőtt meg egy év alatt. Borból S4 ezer. sörből 26 ezer literrel többet ittunk meg az év első negyedében, mint a tavalyi első negyedben. A legfontosabb élelmiszerekből a lakosság ellátása zavartalan. kielégítő. Nem volt elég viszont a hús, az építőanyag, a bútor, a szőnyeg. Nem tudták kellően kielégíteni a nagyon megnövekedett keresletet a Pannónia és Daiyuvia motor- kerékpárokból. A. kereskedelem kulturáltságának fokozására több gondot fordítottak vállalataink, mint az előző időkben. Eddig 10 ön- kiszolgáló élelmiszerboltot létesítettek a járásban. Az állami vállalatoknál örvendetesen csökkent a leltárhiány, ezzel szemben a földművesszövetkezeteknél megnövekedett. ■k A felvásárlási szervek munkáját is megvizsgálta a járási tanács és megállapította, hogy egyes területeken igen szép eredményeket értek el. Dicséretes például az. hogy a MÉK felvásárlási kirendeltsége exporttervét 200 százalékra teljesítette. Az állatforgalmi vállalat ki- rendeltsége a szarvasmarha- szerződés és a vágóállat-felvásárlás tervét teljesítette. A sertéshizlalási szerződések kötésével azonban elmaradtak. Sok gondot kell fordítani a kirendeltségnek arra, hogy a jövő évi húsellátás biztosítása érdekében az anyakocák számát megnöveljék mind a tsz-ekben, mind a tsz-tagok háztáji gazdaságaiban. A járási tanács a monori járásbírósághoz 160 népi ülnököt választott meg. Az ülnököket tsz-ekböl, üzemekből, községekből jelölték a dolgozók jelölő-gyűléseken. Közülük 63 nő, 97 férfi. A 30 éven aluli fiatal ülnökök száma 9. Az új népi ülnökök közül 48 munkás, 32 tsz-tag, 29 nyugdíjas, 22 háztartásbeli van. Talán minden számadatnál beszédesebben szól, ha név szerint megemlítünk néhányat az ülnökök közül. Gyömrőről Újvári Jenőnét, Heilig Antalt, Guttmann Józsefnél, Dankó Gézánét, özv. Lipták Józsefnél Prekler Jánosnét, Tormási Andrást, Gyenis Zoltánnét, Miskolcczki Ferencnét, Rom- sics Jánosnét, Prekler Kálmánt; a gyömrői Petőfi Tsz-ből Czö- vek Istvánnét, Rab Lászlót és Füstös Ferencnét választották meg. A monori népi ülnökök: Kiss Mihály, Rakita József, Katona Miklósné, idős Magócsi Károly, Máté Jánosné, Botlik Jánosné, Virányi Sándor, Egri Jánosnc, Virányi Istvánná, Szalma Józsefné, Szabó Imre, Izmán Mihály, G. Oláh Sándor, Demeter János, ifj. Bőthy Gábor, Varró István, özv. Cse- tö Jánosné, Varga Mihály, özv. Török Jánosné, Nagy József, Budai Ferencné, Nagy Mihály, Birkás Rózsa. A kefegyárból Koncz Józsefet, Szentgyörgyi Mihálynét, Kovács Józsefnél. Földi Sándornét, Fejszés Károlyt, Gutfreund Elemérnét és Zöldi Lajosnét; a magtisztító telepről Fényes Tibornét. Eibensütz Endrédét, Sáránszki Jánost, Majsai Györgynél, Vápái Gyulát, Baranyi Károlyt és Burján Imrénét jelölték és választották meg. A szerkesztőség levele az ifjú olvasókhoz
