Pest Megyei Hírlap, 1960. június (4. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-26 / 150. szám

CL mdiájáték-fe^/ztwáí után

\ DANCS GCZA:

A hangjáték a drámairodalom új, századunkban keletkezett műfaja, amely látvány nélkül — kizárólag akusztikus elemek útján- — kelt látomást a hallgatókban. A rádiójáték története: a saját, önálló kifejezési formáért vívott harc története. E négyévtizedes küzdelem eredménye: a rádiójáték nagykorú lett. Ez áll a magyar rádiójátékra is: az utolsó tizenöt éveben bekövetkezett fejlődése bebizonyította, hogy a hangjáték egyenrangú mű 7 faj az írói kifejezésmódok között. Ennek szemléltetésére rendezték meg felszabadulásunk tizenötödik évfordulója tiszteletére, Magyar- országon először, a rádiójáték- fesztivált, ennek a fiatal művészeti ágnak a seregszemléjét, melynek egyben számvetés jellege is volt: a hallgatók milliós nyilvánossága előtt készült a mérleg, honnan indult el a magyar rádiójáték, hol tart jelenleg, és mit lehet várni a közeli, mit a távolabbi jövőtől.

A fesztiválon felvonultatott húsz darab — az eredetileg is a mikrofonra írott rádiójátékokon kívül — operától regénydramatizálásig, klasszikus drámától operettig, mondától a riportdrámáig, demonstrálta a hangjáték műfaji sokrétűségét. És itt mindjárt meg kell állapítani, hogy a bemutatott darabok színvonala egyenetlen volt. Születtek ugyan kimagasló alkotások (Kolozsvári- Grandpierre Emil: Ünnep- rontó; Lévai Béla—Sipos Tamás: Dunántúli rapszódia;

Sós György: Igaz legenda), de mellettük elhangzott néhány kifejezetten gyenge mű is.

Örvendetes tény, hogy rádiójáték-íróink érdeklődnek a mai témák iránt (még akkor Is, ha érdeklődésük egyelőre tneglehetösen szűk területen mozog). A fesztiválon bemutatott tizenegy eredeti rádiódarab közül tíznek van mondanivalója a mai ember számára. Nemcsak annak a hat darabnak, amely ma játszódik, mai környezetben, mai emberek között, hanem a történelmi tárgyú daraboknak is. És ez jó fényt vet a magyar irodalom mai törekvéseire.

Noha a mai élet ábrázolása megfelelő helyet kapott a

A BICIKLI

minden Margité. Ők Esztivel majd vesznek másikat. S már rendezgetni is kezdte a lakást. A tükörről a gipsz kutyaszobrot leveszi. A szoba festése is túl erős. Majd újra kifestetik. Eltelik néhány hónap, lezajlanak a dolgok és feleségül veheti Esztit. És Margit? Majd csinál ő is valamit az életével.

Amikor hazaérkezett és ki akarta nyitni az ajtót, az hirtelen kinyílt... Margit.

— Te itthon vagy?

— Megvártalak, nem mentem be a gyárba.

Hosszú percek teltek el. Egyikük sem szólt. A férfi megtörte a csendet.

— Elmegyek, Margit. Nincs értelme, hogy tovább gyötörjük egymást. Te is tudod, hogy mi rontotta el az életünket.

Lehullottak a szavak és parázsként ott is maradtak a földön, a bútorokon, az asz- szony nem vette fel őket. Némán állt a szekrény mellett és a férfit nézte, aki valamikor az életét jelentette neki. Nem gyűlölte, pedig tudta, hogy a másikhoz készül. Valami nagy-nagy szomorúság terpeszkedett szívére.

— Elmegyek, mert nem bírom ezt az életet. Meg se tudlak csókolni. Ember vagyok, hús-vér ember. Megfulladok melletted...

S hogy az asszony még erre 6em szólt, folytatta:

— Valamikor szerettelek. Régen. Értsd meg, el kell mennem. Mindent itthagyok neked ... — mutatott szét a szobában.

— Menj! Az a nő majd szül neked gyerekeket... Egy tucatot is, ha akarod Menj... Azt hiszed, csak

fesztivál műsorában — bizonyos arisztokratikus elzárkózás is tapasztalható volt: napjaink politikai eseményeinek dokumentumszerű ábrázolása szinte teljes egészében hiányzik a rádió drámai műsorából, pedig a baráti országok rádiói számszerint is sole ilyen darabot sugároznak.

Sor került a fesztiválon néhány színmű magyarországi ősbemutatójára. (Arbuzov: Irkutszki történet; Karvas: Éjféli mise). Ide sorolhatjuk Aiszkhülosz Lelánvolt Prométheusz című drámája új, művészi fordításának- (Tren- csényi-Waldapfel Imre munkája) első hazai publikálását és a Haydn-e-pera — az Orlando lovag bemutatását is.

A fesztivál jó néhány darabjának előadása ■ művészi élményt nyújtott (O’Neiil: Amerikai Elektra; Sós György: Igaz legenda stb.) Mégis — a rádiórendezői munkában egy igen fontos probléma megoldatlan még: s ez az önálló stílus kialakítása. Ha a fesztiválon a legtöbb darab rendezése önmagában helytálló volt is — stíluskülönbségeket, egyéni rendezői törekvések érvényesülését csak itt-ott lehetett észrevenni. Sok előadásra szürkeség, az ötlettelenség nyomta rá a bélyegét.

Az eredmények és a hibák is azt jelzik, hogy milyen hatalmas eszmei, drámai, irodalmi lehetőségek rejlenek ebben a műfajban. Ez a kéthónapos ünnepi sorozat végül is megmutatta, hol tart ma a műfaj és hogy milyen lehetőségek rejlenek benne.

A fesztivál bemutatói csak két hónapot töltöttek ki a rádió drámai műsorából. Az 1959/60-as esztendőben az ünnepi időszakon kívül volt még jó néhány említésre méltó esemény a rádiószínház életében: a magyar szerzők közül Szirmai Rezső: Senki karácsonyfája, Kolozs- vári-Grandpierre Emil: Kalózkisasszony, Goda Gábor— Székely Julia: Két csacsi, Illés Endre: Zsarolók, Sásdi Sándor: Intéző úr című darabjait kell kiemelni. Reme- nyiic Zsigmond: Hotel Vén Európa című színművének a rádióban volt az ősbemutatója, ugyanígy rádiójáték volt Passutih László első

drámaírói alkotása is, az ; Eszetergomi Orfeusz. Nagy ; visszhangot váltottak ki a j hallgatókból Hegedűs Gé- j zának a magyar őstörténet j mondáit feldolgozó rádiójá- £ tékái — a Csodaszarvas és az ^ Álmos vezér. Jól sikerült az j Olasz vendéglő, Hunyadi i Sándor elbeszélésének rádió- f változata és jelentős vállal- í kozás volt Szomory Dezső: í II. Józsefének a bemutatása. ^ Visnyevszkij híres Lovas- ^ hadseregét is a rádió ját- % szotta Magyarországon elő- % szőr. I

A rádiószínház irodalmi tá- jékozottságra nevel a XX. ^ század haladó világirodai- ^ mának bemutatásával. Az ^ elmúlt évadban Brecht: „Ál- ff lítsátok meg Arturó Uit! cí- ^ mű művének mikrofon elé ff vitelével gazdagította a rá- ff diószínház a magyarországi ff Brecht-repertoárt. A nyugati ff irodalmat egy fiatal izlandi 'f író. Thonsteinsson: A 79-es ff sofőr című kisregényének dra- ff matizálása képviselte. A drá- ff mairodalom klasszikus érté- ff keinek módszeres bemutató- ^ sát szolgálja a „Rádió vi- ff lágszínháza”. (Ebben a soro- ff zatban 1954 óta. szinte tudó- ^ mányos időrendben több. ff mint félszáz külföldi és ma- 'f gyár klasszikus mű került ff a hallgatók elé!) Az 1959/60- ff as évadban Schiller: Wal- ff lensteinét sugározta a rádió í két részben és elhangzott a í húsz darabból álló Shakes- í peare-eiklus első két előadá- f sa. a Hamlet és a Makrancos 2 hölgy. ^

Elkészült a rádió drámai fj osztályán a következő évad ff műsorterve. Eszerint a magyar ff szerzők közül Bélteky László, ff Dobozy Imre, Hegedűs Géza. ^ Mátrai-Betegh Béla és örsi ff Ferenc új darabjaival fogunk ff találkozni még az idén, 1960 ff második felében. Űj hangfel- ff vétel készül Kodolányi Já- ff nos; Vidéki történet és Né- ff meth László: Villámfénynél ff című darabja rádióváltozatá- ff bői. A külföldi irodalmat ff Leonhard Frank, Thomas Mann ff és Nicola Manzari neve jel. ff zi. A Shakespeare-ciklus to- £ vábbi darabjai 1960-ban: ^ Macbeth, Vízkereszt. Julius \ Caesar, Téli rege, III. Ri-1

chárd, Szentivánéji álom, \ Lear király, Rómeó és Jú- ; lia. I

Lóránd — Lajos I

neked szabad élned? Nekem is van kihez elmennem... Szeretnek a férfiak ... mert nem lesz gyerekem.

Égett a szeme. Mert nem jöttek elő a könnyek.

— Margit... Szerencsétlen

Margit... Sértett asszonyi büszkeség.; i Szeme mást mond, mint a szája... —

gondolta a férfi.

— Isten veled, Margit — suttogta. — Légy boldog!

Lenyomta a kilincset. Az asszony meg se mozdult. Ha most szólna, ha most ránézne. . i De nem ... Szobor az asszony.

Sietnie kell, hogy elérje - a vonatot.

— Ha nem érem el a hatórás HÉV-et, csak egy óra múlva jön a másik, Eszti megunja a várást, elutazik — gondolta.

Futásnak eredt. Kiért az országúira. Tekintete egy pillanat alatt felmérte a tájat. Meg-megcsillant a Kis-Duna, lágyan bólogattak a szomorúfűzek a szigeten. A híd üres volt. Késik a vonat.

Beállt a várakozók közé, de nem volt türelme nyugodtan állni.

Sétálgatni kezdett a peronon. Szinte percenként nézte meg a karóráját. Már negyed hét. Hol késhet a vonat?

Izgatott sétája közben beszélgetésre lett figyelmes.

— És meghalt? — kérdezte egy asszony.

— Azt mondta a forgalmista, hogy meg — hangzott a válasz.

— De miért tette? — kíváncsiskodott tovább az asz- szony.

— Ki tudja?- Talán elhagyta a férje.

Késként vágtak bele a szavak. A beszélgetőkre meredt, de azok észre sem vették kérdő tekintetét.

Továbblépett. Már mindenki a balesetről beszélt.

— Hátha az asszony volt a hibás?

— ö már nem fog beszélni. A férje meg úgysem mondja meg az igazat-.

Meggyorsította lépteit és szinte kirohant az állomásról. Egy pillanatra megtorpant az országúton, azután felvillant előtte a szembeni

italbolt bamapiros cégtáblája.

— Egy deci rum — dobta oda a csaposnak a blokkot és mohón döntötte magába az égető italt.

Forróság öntötte el, mely lassan lecsillapította felborzolt idegeit, öngyilkos lett az a nő, mert a férje... És Eszti.,.

Végigsimította a homlokát. Köszönésfélét mormolt és kilépett a helyiségből.

A híd felől ekkor for--------------------- dúlt be a

v

onat. Néhány pillanat múlva megállt. Egymást lökdös- ve tolongtak az emberek a kocsik szűk ajtainál. A forgalmista a tárcsával már a mozdonynál állt. Még elérheti.

Nem mozdult. Hallotta a kalauzok sípjának éles hangját, az újra meginduló motor erősödő dübörgését. A vonat, mint egy hatalmas, zöld kígyó, kikúszott az állomásról. Néhány pillanat múlva átcsattogott az országút keresztezésén és egyre kisebbedve, eltűnt Pest irányában.

A férfi megrázta magát, mintha mély álomból ocsúdna. Elővette cigarettatárcáját, rágyújtott. Azután egyre gyorsuló lépésekkel megindult visszafelé.

Reggel volt már.;. Lassan kinyitotta a szemét. A megszokott szoba. A kedves képek a falon. A sima, ízléses tükör. A rádió az éjjeliszekrényen. És mellette Margit.

Egy pillanatra kesernyés lett a szájíze. Eszti... Eszti elveszett, örökre elveszett;;: Nézte a mellette fekvő, ébredező asszonyt. Margit, szegény kis sorsüldözött Margit. Nézte és lassan mosoly derült az arcára. Az asszonyhoz hajolt és úgy súgta a fülébe:

— Ha akarod, valakit örökbe is fogadhatunk...

Az asszony lecsuk5tt------------- szemhéja alól

la

ssan kigördült egy könny- csepPi

\ Baranyi Ferenc:

Csend előtti vihar

ölrefogott a jégeső s a villám, megfeszültem, mint kisgyerek a hintán.

A szédült lég is, mintha hinta volna: átlendített a páskomról a dombra.

S megálltam ott jegenyeként a tájban, kitárt köpennyel, garabonciásán.

t

Jéggel, léggel packázva úgy maradtam, marcona szelek birkóztak alattam,

\ vipera-szikrák kőbe, fába martak,

de nyugton álltak odalenn a falvak.

Túl a villámon és fekete felhőn béke lapult. Vihar után a csend jön.

I Fekete Lajos:

Bátortalan szerelem

Előttem állsz, mint tegnap este. Félarasznyira van a szád.

Föléd hajlok, amíg pihegve rebbenő ajkad magyaráz,

hogy jó a csók és borzongások árama hogy’ jár át meg at, de félsz a csóktól, amely már sok í ahhoz, hogy megvédje magát

a test; kigyúlt szép asszonytested, mely bársony-lila rrreesvirag módján a forro nyári estek kabulatát nem bírva már harmatesepptol rázkódik egyet í s atiol fogva a szirma zár

! A z elemi iskola utolsó évét \ járta, amikor valaki rá- \ ültette a biciklijére. Ettől : kezdve volt mit hallani szü- \ leinek. Dicsérte a bicajt,ahogy I csak valami nagyon kedves ; dolgot dicsérni lehet. Aztán j kimondta kereken:

— Szeretnék egy biciklit!

— Tudom fiam, hogy jó és I hasznos — volt a válasz, de i most nem veszek... majd ...

: majd talán pár év múlva.

— Segények vagyunk, nem telik rá — futott át a gyerek agyán a gondolat. Már bánta, hogy szólt.

Aztán mentő ötlete született:

— Lesz. mégis lesz biciklim ... Megveszem Kiss Jóskától azt a kicsit, biztosan eladja ... Egy huszas az ára.

Akkoriban vált ismertté arrafelé a futball. Labdája csak a leventéknek volt. A szomszéd tanyán is csak két testvérnek. Daru Janinak, meg Daru Pistának. Csizmaszárból készítették. Hozzájuk fordult:

— Mennyiért csináltok, vagy eladjátok? Adjátok el!

— Két pár csizmaszár az ára!

— Rendben! Egy pár van otthon, nagyapámé volt, másikat ad Csányi szívesen, csak játszhasson. Adott, sőt ő is ment, alig várta, hogy belerúghasson. Az úton játszani kezdtek. A libale a élőn kapu* is csináltak. Két-két vályogot tettek le itt. is, ott is. És rúgták a labdát.

— Gye/tek, álljatok be! Két krajcár az ára!

Húszán fizettek, összesen negyven krajcár. Hol van ez még a húsz uennőhöz! — szomorodott el Gabi. De önmagát bíztatta!

Mentesz az is... meg kell : lennie.

S

ok víz lefolyt addig a Tiszán. Elmúlt a tavasz : és a nyár is, míg meglett. i Akkor eladta a futballt Rácz i Janinak. Annak így lett a bi- l caj mellett futballja is. Gabi- : nak meg húsz pengője! j Indult, hogy megvegye régi ; álmát, a kis biciklit. Nem si- j került. Közbejött valami. Há- 1 rom ebber állított az udvaruh- í ba.

1 — Itthon van-e édesapád,

í kisöcsém? í — Idehaza...

; — No, akkor hívd ki gyor: san — szólt az egyik.

Ez Nagy, a végrehajtó, Gabi nyomban megismerte. Apja szót húzott velük.

— Kifizetem, kérem szépen, de most nem tudom, nincs annyi... A végrehajtók nem egyezkedtek. Berta Gábor arca megrándult. A fiára nézett. Aztán bement, húsz pengővel jött ki- A végrehajtók összenéztek:

— Ez nem elég. Legalább harminc kell!

Berta Gábornak ez sok volt.

— Az a pár hold, az a kis napszám ...

Már nem nézett fiára.

Gabi úgy állt ott, mint aki lidérces álmot lát. Odaadja a

Földi Mihály szeme elhomályosul* Ekkora lenne éppen az 5 gyereke is — ha élne. Esztendeje temette a nagy járvány után. Utána az asszonyt s vele 1 reménységet is ... Tíz pengő! Egész kis vagyon! Csak ne ha- sonlíUina ez a gyerek olyan nagyon az elhaltra. Csak ne mosolyogna olyan megindító- an! Tíz pengő — egy mosolyért? Egy gyermekálomért... De aki mar elvesztette az álmait ...

— Jól van, öcsém!... mondta végül csendesen. — Ha egy hétig megdolgozol... Megve- heted a kisgépet.

Az ígéretből tett lett. Gabi s a cirkuszos is állta szavát. Gabit elengedték bámészkodni a vásárra, és neki ez kellett, kikérekíteni a hiányzó pénzt. Bár a titkot is alig bírta, de- hát:

— Bírni kell! — hajtogatta magában elég sűrűn. Aztán egy délután:

— Na, együtt van már! —i szaladt Kisshez. Otthon találta.

— Pfüj, Pfüj, apád, anyád idejöjjön! — Kiss ezt a tízest ts megköpdöste, majd sok szerencsét kívánva rámutatott a biciklire.

— Na végre! — sóhajtott fel Gabi. — Megmutathatom, elmondhatom Édeséknek.

Boldog volt, dalolni támadt kedve, ott az utcáit, fényes nappal, elmondani még Rácsnak is, mégis lett biciklije!- Hajtott, szinte repült vele a kisgép. És a kereke suhogott...

— Gázt bele — volt gondolata még kapujuk előtt is. Leszállt, * felkiáltott. Az egymást követő örömkiáltások hamar ajtót nyitottak.

B

erta Gábor és felesége nem tudta mire vélni, mitől lehet olyan nagy öröme. Gabi széleset kurjantott:

— Nézzétek mán, mi jön itt! Bicikli! S az igazolványa, olvassa csak, édesapára!

Amaz betűzte: — Berta Gábor. — E-tetlenül néztek egymásra. Szólni sem er ck rá, mert gyermekük megin4 lelkendezett:

— Igen, igen... a mi biciklin, a mienk! — És szót sem várva — tudta jól, hogy úgyis kérdezv-i fogják — elmondta. Édesanyja csaknem ölbekapta. Apja sokáig nem szólt. Gabi körülugralta, mégis szenvedett:

— Fáj fiam. fáj hogy nem én vehettem! — nézett az ég- szín-mázas „csodamasinára”, s aztán elfordult hirtelen: talán port kavart szemébe a lobogó jókedvvel dúdoló szél...

rjosszú évek teltek el azóta. EJ Sok minden megváltozott. Bertáék élete is. Berta Gábort tanácstaggá választották, a fia, Gabi, meg motoron jár. Tanító lett...

______— — h

iányzó pénzt? De mi lesz akkor a biciklivel? És ha elviszik a házat a fejük fölül? Akkor mit kezdhet a biciklivel? Elmázolt egy kibuggyanó könnyet és apja markába nyomta az egyik tízest.

Elmentek. Berta Gábor csak akkor lepődött meg.

— Honnan van neked ennyi pénzed? — fakadt ki hirtelen.

srabi megmondta, de elhallvz gáttá a nagy tervet. Közben magát vigasztalta: Elmegyek a cirkuszhoz, minden munkát elvállalok... De előbb leelőlegezte a kis gépet.

— Miska bátyám — Földi Mihálynak hívták a bódést — alkalmazzon engem a céllövő sátorba napi öt pengőért?!

Földi Mihály nagyot nézett.

— Két napért, tízest? — nagyot nevetett. — Még egyet sem, te gyerek!

Gabi nem tágított.

— Hordok vizet a lovának, fa ganajt is lehányom.

% Földi Mihály közelebb lépett ía kis vállalkozóhoz.

'/ — Aztán mondd csak, mire

% kellene neked az a tenger sok $pénz?

'f A sikertelenség elvette a < hang ját. A cirkuszos bátori- £ tóttá.

^ — Na, csak bátran, kivele!.., i Hosszas unszolásra mindent f elmondott.

____________________