Pest Megyei Hírlap, 1960. június (4. évfolyam, 128-153. szám)
1960-06-07 / 133. szám
1960. JÚNIUS 7. KEDD r**rT MEGYEI ^Jdrian NYÁRI SZÜNET? FÚVÓS FESZTIVÁL 1960. ban. Úgy gondoljuk, hogy ezeket az előadásokat pótolja — most a nyári idényben — a televízió műsora, amely rendszeresen tartalmaz természet- tudományos, művészettörténeti, pedagógiai előadásokat. Magas színvonalú, igen hasznos műsorok ezek, filmrészletekkel és jelenetekkel tarkítva. Külön is felhívjuk a művelődési ház látogatóinak figyelmét-ezekre a TV-műso- rokra. Egy-egy műsor , után olykor spontán vita kerekedik. Megbeszélik, mit láttak, mit hallottak, hozzáfűzik véleményüket. Azon kellene talán gondolkozni — folytatta Székely Ferenc, —, hogy a művelődési ház klubszerű keretei között most- már ne spontán módon, hanem tudatosan előkészítve alakuljon ki egy-egy bennünket közelebbről is érintő vagy érdeklő TV-műsor után a vita. Talán ezt is megpróbáljuk. Különben éppen most, a nyári szezonban akarjuk kialakítani művelődési házunkban a klubéletet. Berendeztünk két termet biliárddal, ping-pong asztallal és különféle társasjátékokat szereztünk. Újságok, folyóiratok, jó könyvek várják az olvasókat egy másik teremben. Talán még annyit, hogy mi, ha akarnánk, akkor sem akaszthatnánk ki a „nyári szünet” táblát, mert a mi fiataljaink addig „rágnák a fülünket”, míg ki nem találnánk közösen valami jó és szórakoztató nyári programot. Segítenek a tervezésben és hogy mást ne mondjak: a két ping-pong asztalt is ők készítették társadalmi munkában — ők, a kiszesek. Székely Ferenc elképzeléseit természetesen nem egyedül üdvözítő receptnek szántuk. Néhány ötlet és tanács ez csupán. Nyilván számtalan más — a gyakorlatban máris alkalmazott — elképzelésről adhatnánk hírt a megye más részéből is, hiszen a fesztivál után sem csöndesednek el a falvak, a nyári idény nem holtszezon. Kovalik Károly A gödöllői megyei népi táncfesztivál szünetében beszélgettem az egyik csoport vezetőjével, aki egyszemélyben faluja művelődési házát is irányítja. Sok sikerrel szerepelt az együttesük, vastapssal jutalmazta a közönség táncukat. Gratuláltam én is, aztán megkérdeztem, ha hazatérnek, mi lesz a folytatás, a művelődési otthon nyári programja. — Őszig „bezárjuk a boltot” — válaszolta tréfásan az együttes vezetője. Éhhez már nem gratuláltam. Most zajlanak vasárnaponként a felszabadulási kulturális seregszemle megyei bemutatói. Éppen tegnapelőtt találkoztak Nagykőrösön a megye legjobb fúvós zenekarai. A hét végén Vác lesz a megye „hangos” városa: a legkiválóbb énekkarok; mintegy 1500 énekes készül az Immár hagyományos váci dalos vetélkedőre. Most hangos a megye, de mi lesz a seregszemle után? Takarodó? „Bezárjuk a bol-j tot?” Nem hiszem, hogy ennek j bárki is örülne. A fálu min- j denképpen kárát látná. Az; egyensúly — igaz — meg- \ billen minden tavaszon és; nem is áll helyre az őszi; betakarításig. A földek kö-; vételik az embereket a ha- j tárba, lanyhul az érdeklődés és j a forgalom a művelődési há-j zak környékén, de nem áll: meg az élet. nem borulhat; csipkerózsika álom a falvak; kulturális életének központjai- í ra, a művelődési házakra. Az \ a művelődési otthon vezető,: aki úgy gondolkozik, hogy „be- í zárja a boltot”, s kiteszi a: táblát: „nyári szünet” — ön-J magát, saját munkáját kérész-: tezi. Hiszen mennyivel nehe-j zebb lenne majd ősszel ismét j összegyűjteni a szétszéledt j együtteseket, s a művelődésií ház sokféle már megszokott í és megszeretett — programja- : nak törzsközönségét. Gondot! okoz ez most mindenütt. Erről beszélgettem í Székely Bélával, a budakeszi \ művelődési ház vezetőjével. ; — Mi úgy alakítottuk nyári | tervünket — mondotta —, \ hogy a szórakozás kerüljön ; előtérbe. A meleg nyári esté- j ken nem kötik le a hallgatósá-; got a télen szokásos egy-két; órás ismeretterjesztő előadá- j sok — még ha filmkísérettel S próbálnánk frissíteni, akkor g sem. Ritkítottuk az elmélyült; figyelmet igénylő előadásokat j azért is, mert az előadók — a j pedagógusok — nagy része \ nem tölti szabadságát a falu- 5 Róna Emy, rajzait nézegető gyermekek társaságában MINDENT KÖZÖSEN Róna Emy grafikusművész kiállítása Nem könnyű dolog a gyermekek szívéhez közel férkőzni. Róna Emy napokban megnyílt kiállításán, a Fényes Adolf- teremben meggyőződtünk róla, hogy meseillusztrációiban maradandót, jelentődet alkotott. Gyengéd vonalakkal, gyermekálmokból ellesett színeivel, s a valóság bájának vará- zsos tolmácsolásával éri el mindezt: a János vitéz, Arany László népmeséi, az Ezeregyéjszaka titokzatos világa elevenedik meg ecsetje, ceruzája nyomán. Érdekes rajzok, elmélyült tájképek bizonyítják a Fényes Adolf-terem falain, hogy mennyi tanulmány, vívódás előzi meg a legkönnyebben odavetett művet is — amely a fogékony gyermeki képzeletbe aztán kitörölhetetlenül beléivódik. Érdeklődéssel várjuk Róna Emy újabb alkotásait — a sajtó alatt levő Bechsteis-mesék képeit — s a többieket. A nagy park csodálatosan szép. Tele van tavaszi illattal és madár énekkel. A forró napsütés ereje megtört a sűrű lombokon s az átvonuló záporon. Olyan kellemes-párás lett a levegő, hogy immár minden feltétele adott egy szép vasárnapnak. Igaz, a legfontosabb hátra maradt — a fúvószenekari fesztivál. Nem okozott csalódást az sem. A cifrakerti szabadtéri színpad első szereplői — gyerekek. A nógrádverőcei úttörő- zenekarnak tapsolt először a nem nagyszámú közönség. Az elismerés többszörösen megérdemelt. A kis fúvósok játéka tiszta, hangzása egységes. De szív is van benne! Ez pedig nagy dolog ilyen kis emberektől. Az idős karmesteré, Somlai Ádámé az érdem, hogy nemcsak öszszetartó „édesapjuk”, de mesterük is. Valamennyi kis zenészt ö tanította. Változik a szín. A Pilisi Földművesszövetkezet rezeseit hallgatjuk. Ez az együttes bizony még nem elég összeszokott, de becsületükre legyen mondva, nagyon igyekeztek. S ez biztató ígéret: ha nem csüggednek, lesz erejük, hogy a tiszta és tisztán összehangzó muzsiká- ' láshoz is eljussanak, i A vecsésiek következnek. ! Nyitányt hallunk tőlük. A í nyitány, úgy látszik, a fúvós ! zenekarok örök kisértője ma- í rád. A veszély pedig nem ki- } sebb, mint az, hogy erejüket S meghaladó feladatra vallal- ; koznak. Jelen esetben is kö- l zel járunk ehhez az igazság- \ hoz. A vecsésiek igényesebb í művek eljátszására töreked- ; nek. Ez nagy ígéret magá- \ ban is. De a lehetőségéket és í a meglevő erőket túlzott pró- \ bánok, kitenni nem ajánla- i tos. Mennyivel gördüléke- \ nyebb, sikeresebb volt a vi- jj dám vásár egyveleg vagy a ; hangulatos polka! Ez az út ; vezet a nehezebben előadható ! nyitányokig __ í Ismét taps. Már a pilis- ! szentivániak ülnek a pódiu- í mon. Bartók-muzsikát hal- \ lünk: Este a székelyeknél. ; Bartóknak nagy tisztelője va- \ gyök, de fúvószenekari elö- \ adásban hallani ezt a művet ! — egy kicsit furcsa volt. ; „Vecsési tűzoltózenekar” — ; olvasom a programból. \ Hivatalosan fél éve működ- ; nek, de már az első szám \ után érezni: ez a zenekar idő- \ sebb, mint amennyinek meg- \ alakulási dátuma hirdeti. Jól : hangolt, modern hangzású • együttes. \ A közönség nagy ' tapssal \ köszönti a vendéglátó Nagy- | körösi Konzervgyár fúvósait. \ Az előleg nem indokolatlan i és nem is csak udvariasságból : fakadt. Nehéz számokat ját- ; szóltak — sikerrel. Igen fon- | tos azonban, hogy karmeste- \ rük egy pillanatra se legyen \ elégedett: rendszeres képzé- i süket további színvonal-emel- i kedés követheti. A fesztivál a vártnál jobban sikerült, fiz igényesség a zenekarok és vezetők egyik legbiztatóbb értéke lett. Sokat segít a Népművelési Intézet a rendszeres továbbképzéssel. Az árnyoldalon jelentkezik a képességeket meghaladó produkciók műsorra tűzése. Nagy baj még, hogy a hangszerek jelentős része divatja múlt, magas hangolású. A modern út akadálya mindenekelőtt az, hogy kicsi a választék az előadandó művekhez, ezért a Zeneműkiadó határozott és gyors segítségére van szükség. Végül — éppen a nógrádverőcei úttörőzenekar példáján okulva ■.— kívánatos lenne több gyermekegyüttest szervezni a megyében. Ezzel egy csapásra megoldódnék a kifogástalan, művészi színvonalú fúvósok utánpótlása. — t — Öreg diákok és az iskola Az utcai fakapu, a fákkal körülszórt nagy udvar, a homokos föld, amelyet ezer és ezer kicsi és nagyobb láb tápod és maga az épület, együtt olyan, mint egy igazi falusi iskola. Innen, belülről senki nem gondolná, hogy húsz perc ide a főváros. S azt sem — az iskola után ítélve —, hogy a környékbeli kis házakban a televízió teszi gazdagabbá az estéket és a frizsider is kívánatos holmi. Még fészekrakó fecskét is láttam az eresz alatt. Az igazgatói irodához — az iskolát megkerülve — miniatűr sikátoron át visz az út. Odabenn, az iratos polcok fölött régóta hallgatva áll egy | vekkeróra. Az igazgató keze- ügyében hajlított tetejű, farácsos doboz, a harmincas évek- : bői itt felejtett rádió. Mintha csak valamilyen rég-időkről szóló filmfelvételhez lenne elrendezve minden... Mi van hát a „falusi iskola” ajtói mögött? — öreg holmi ez a rádió — így kezdi a szót Székely Andor igazgató. — Az iskolának van új is, de ez leltári tárgy, akár az a javíthatatlan vekker, hát megőrizzük. — És a gyerekek? — Az utolsó tudnivalókat gyűjtögetik vizsga előtt. Vgy állnak. ahogy fecskénk a fészekkel — befejezés előtt. — S a gyerekek építése sikerül-e? — kérdezem, értve alatta a szép vizsgákat, a jó tanulást. — Eddig nem volt panasz. Az érdi lányiskola növendékeit szívesen látja a legszigorúbb pesti gimnázium is. Igaz, hogy a mi kapuink is nyitva maradnak végzett diákjaink előtt... Elkezdődik egy hosszabb beszélgetés, amelyből félreérthetetlenül kirajzolódik, hogyan vélekednek iskolájukról a gyerekek. — Először nem értettük: mi az, ami ide visszahozza a régi diákokat — meséli Mici néni, az igazgatóhelyettes. De azon már elcsodálkoztak, hogy nap-nap után nőtt az „öreg diákok” száma. Egyikük- másikuk kéretlenül látott neki, hogy söpörjön az ..udvaron. Máskor fényesre tisztították az ablakokat, egyszóval mindent megtettek, hogy valamilyen címen vissza-visszajárjanak az öreg iskolába. — És a lányok nyomán érkezett fiúk egyszercsak kibökték az okot, amiért oly nagy hűséggel ragaszkodtak az iskolához — folytatja az igazgató őszhajú helyettese. — „Nem akarunk a kocsmába menni! Valahol pedig csak lenni kell’’! A végzett lányok s fiúk egyaránt kívánkoztak a falusi „alma máter” falai közé. Az iskolától kapták a legszebb élményeket, most akaratlanul is tőle várták, hogy mást nyújtson, mint a kocsma... Az „iskola” pedig felismerte milyen tisztes előléptetés érte hivatalos kinevezés nélkül is. Otthont adott nagy gyerekeinek s azóta ifjú tanítónő, érettségire készülő lány és ipari tanuló fiú mind oda jár. Úgy töltik szabad óráikat, hogy nemcsak kedvük telik benne, de gazdagabb lesz szívük is. Kórust alakítottak, verset prózát tanulnak, műsort rendeznek s táncmulatságaikra csak „protekcióval” lehet helyet szerezni. — Hivatalosan ifjúvezetök valamennyien — mondja mosolyogva az igazgató —. de valójában nem tudunk annyi csapatot a kezük alá adni, mint ahány „vezetőnk” van. — Mi pedig nagyon vigyázunk arra, hogy csak tanácsokkal segítsünk nekik — ameny- nyire ez egyáltalán szükséges —, hogy igényelt önállóságukat meg ne csorbítsuk — teszi hozzá helye’ttese, aki különben a kórus vezetője. — Egyébként újat itt hiába keres. Ez is olyan iskola, mint a többi. itt sem lehet többet felfedezni, mint másutt — zárja le beszélgetésünket az igazgató. Igaza van? Különösebb utánajárás nélkül is könnyen észrevenni, mivel masabb a többinél ez a falusi hangulatú, ré- : ginek látszó iskola. A fák alatt, ja puszta udvaron olyan virá- jgok nyílnak, amelyeket szívéivel nevel, szeretetével gondoz i minden fiatal kertésze — a í pedagógus. <t. gy.) KÖNYVESPOLC Kelen Jolán: Tiétek a világ T anítás vagy üzemi gyakorlat után kétórás kimenőjük van. Vasárnap este hétig szabadok. A többi idejük tanulással, kötött foglalkozással telik el. — Nem érnek rá fegyelme- zetlenkedni — mondja Kiss Lajosné, a kollégium igazgató- helyettese. — Ez a titka annak, hogy a gimnázistákkal kulturált viselkedésben, tanulmányi előmenetelben bátran* felvehetik a versenyt. A nagykőrösi konzervipari technikum diákjai, a „lecsósok”. Fiúk, lányok együtt járnak iskolába, munkába, jól megvannak egymással. De mennyire más ez a közösség, amelyben laknak, amely az otthont helyettesíti, a diákszállóé. Csak szálló, vagy valóban második otthon? — Az első hetekben bizony búsultam szüleim után — mondja Pintér Anna. — Nemcsak én, a többiek is. Tizennégy évesek voltunk, először távol a szülői háztól. En jöttem legmesszebbről, Nagyatádról. Esténként, ha valamelyikünket nagyon elfogott a honvágy, kórusban szipogtunk. Aztán napirendre tértünk fölötte. Hiszen itt annyi kedvességgel, jóindulattal találkoztunk. Irénke néni — ez Kiss Lajosné — szigorúan fog bennünket, mégis nagyon szeretjük. Vele mindent megbeszélhetünk, még a „zűrös” ügyeinket is. Tanácsot ad, irányit. Amikor a nyári szünidőben hazautaztam, őszintén mondom: hiányoztak az itteniek. Siettem is vissza. — De nemcsak Anna, egész sereg gyerekünk érkezett visz- sza a tanév kezdete előtt. Azt sem tudtuk, hová tegyük őket a nagy felfordulásban, ugyanis még takarítottunk — szól közbe a lányok kedves gondnok nénije. — Nyáron meg egész kiállításra való képeslapot küldözgettek, akkor is gondolnak ránk — mondja. i az oka, hogy ilyen jól érzik magukat? Miért kívánkoznak vissza? — Jó együtt lenni a lányokkal! Nincs testvérem. Magányosan nőttem fel. Pedig milyen jó, ha velem egykorúak- kal, hasonló gondolkozásúalk- kal tárgyalhatom meg azokat a „halálosan fontos” kérdéseket, amin a felnőttek csak nevetnek, vagy meg sem hallgatják — feleli egyikük. — Mi öten, szegediek még szabad időnkben is együtt vagyunk — szól nevükben Biacsi Marietta. — Vasárnap a Római vakációt néztük meg. Azért legjobban akkor érez-, zük magunkat, ha az egész diákotthon együttesen csinál programot. Szeretünk kirándulni! Meg televíziót nézni! A színházi közvetítést és a híradót. — Tetszik az önállóaság — nyilatkozik Bartha Irén. — Mert attól, hogy felügyelnek ránk, mi rettentően önállók vagyunk. Arról is szó van, hogy szocialista kollégiummá alakulunk. Diák önkormányzattal. Most is van napos, ügyeletes szolgálat. A hálószobaparancsnokok is közülünk kerülnek ki. Magunk tervezzük Iközös szórakozásainkat, klubdélutánjainkat. — Minden kedden sajtóvitát tartunk — veszi át a szót Bernáth Teri, a KISZ-titkár — önkéntes vállakózás alapján minden héten más számol be a kül- és belpolitikai eseményékről, a nagykőrösi hírekről és a sportról. Aztán megbíráljuk az előadókat. Kiegészítjük és megvitatjuk az elmondottakat. Van ének- és tánccsoportunk is. — Az ifjúság a szocializ- musért-próbát egy kivételével mind letettük. Az az egy is fiú! — mondják büszkén. zzal az eggyel már a fiúdiákotthonban találkoztam. Hunyok Péter pesti technikumból került ide, környezetváltozásra. Megjelenése valóságos kis „forradalmat” okozott. Imponált a fiúknak hosszú művészfrizurája, pálmafákkal telefestett inge és fekete cowboy-nad- rágja. Amikor megmondom, kit keresek, udvariasan meghajol: — Én vagyok. Kifogástalan fehér ingben, gondosan fésült, rövid hajjal. — Milyen a pesti élet után a kollégiumban? — Nehéz volt megszokni a rendet. Azon meg csak nevettem egy ideig, hogy itt este mindenki otthon ül. Pesten este kezdődik az élet! Ma már jó ez a kis közösség. — Végzünk társadalmi munkát, járunk szakkörökbe, olvasunk, tanulunk együtt — sorolja Fehér Ottó. — Csak tavaly huszonötezer forint értékű társadalmi munkát végeztünk a városi tanács kimutatása szerint. Az idén segíteni fogunk a szociális otthon átépítésénél. A jó tanulók foglalkoznak a gyengébbekkel. Tanulópárok felelősséget vállalnak egymásért. — Mindezt saját maguktól, nevelői instrukció nélkül teszik — toldja meg Irénke néni. r alán azért, mert úgy érzik, felelősséggel tartoznak egymásért is. Meg aztán a ..lecsósok” hír^e én -em eshet csorba! Kádár Márta Kedves, nagyon szívhez szóló könyv ez. Kicsiknek, nagyoknak, mindenkinek. Mert olyan témáról szól, ami mindenki szívének kedves: a gyermekekről. A gyerekekről, akiknek soha nem álmodott dolgokat hozott el 133 dicső nap, a Tanácsköztársaság. Kakaót és játékot, balatoni üdülést, a tanulás lehetőségét, mindent, amiről azelőtt mégcsak álmodni sem tudtak, mert hiszen fogalmuk sem volt arról, hogy olyan is létezik. Török Jancsi, a könyv hőse, ;éli végig ezt a 133 napot. De ; nemcsak Török Jancsi, hanem : minden proligyerek, aki azok- jban a napokban a legdrágáb- jbat kapta a tanácskormánytól: ja szabad, gondtalan gyerekéle- jtet. Jancsi meséli sorsát, életét j a könyv lapjain. S milyen j megindító, amikor arról olvas jaz embar, hogy ez az apró ■ gyerek felfedezi az új világot, j ahogyan ismerkedik ennek az juj világnak ezernyi dolgával. • számára addig ismeretlen £o’ galmak seregével. A Tanácsköztársaság sokat tett a gyermekekért. S a könyv, túl azon, hogy élvezetes olvasmány, egyben dokumentum is. Érdekes történetbe, könnyed stílusba ágyazva, de dokumentum. Mert minden tett, minden cselekedet egyben a Tanácsköztársaság intézkedése is, nem kitalált dolog, hanem történelem! Ez teszi a könyvet a nagyok számára is élvezetes, tanulságos olvasmánnyá, hiszen a Tanácsköztársaság napjainak ilyen oldalát alig ismerjük, alig tudjuk azt, hogy mit tett a gyermekekért, ismereteinket csak azok a mesék jelentik, amit az idősebbektől hallottunk. Kelen Tóién is így mesél, de nemcsak részletekkel ismertet meg bennünket, hanem az egésszel, őszinte meglepetést jelent a szerző biztos témakezelése, stílusa. Az egyszerűségében is nívós, fordulatos stílus hivatásos szépírónak is becsületére válna. (Móra Ferenc Könyvkiadó.)
