Pest Megyei Hírlap, 1960. június (4. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-05 / 132. szám

ÁRMÁNY ES SZERELEM Schiller drámája a Déryné Színház előadásában MEGYEI TŰKOR Hétköznapi vendégség... Egyszerű, igénytelen zöld kö­tésű füzet fekszik előttem. Jól szerkesztett, kimutatás mindazokról a klasszikus da­rabokról, amelyeket az állami Déryné Színház bemutatott az elmúlt években. A szürke szá­mok tiszteletet, őszinte elisme­rést ébresztő eredményeket je­leznek. Kilenc év alatt a Dé­ryné Színház három Shakes­peare-, öt Meliere-, két Nyek- raszov-, egy-egy Hans Sachs-, Machiavelli-, Goldani-, Schil­ler- és Osztrovszkáj-darabot és egy Balzac-dramatizálást ját­szott. A magyar klasszikusokat Kisfaludy Károly, Szigligeti Ede, Csiky Gergely, Gárdonyi Géza egy-egy darabja képvi­seli és három Jókai- és két Mifcszáth-feldolgozás. Móricz Zsigmond négy darabjával sze­repelt a játékrenden. Shakes­peare Ahogy tetszikjét 182- szer, a Romeo és Júliát 97-szer, a Liliomfit — Szigligeti vígjá­tékát — 375-ször, az Aranyem­bert 377-szer adták elő. De mindezeket messze maga mö­gött hagyta Moliere Tartuffe- jének 697 előadása! Ezek az idézett számok nemcsak a si­kert jelzik — egyúttal tanúsít­ják azt a tényt, hogy az álla­mi Déryné Színház a kultu­rális forradalom egyik élhar­cosa. Hatása, népszerűsége óriási — akárcsak az Olcsó Könyvtáré: naponta végzett, szívós aprómunkával megis­merteti a faluval a klassziku­sokat, megszeretteti a kultúrát, közönséget nevel a színháznak — saját magának. Hiszen ki­lenc év óta majdnem tizen­nyolcezer előadást tartott négy és félmillió nézőnek — többsé­gében parasztembernek. (Pest megyében kétezerkétszáz elő­adás hétszázötezer főnyi kö­zönség előtt.) Igazi népszínház. Ezek az eredményeket jelző számok nemcsak statisztikai adatok, hanem kilencéves sza­kadatlan fejlődés — kilencéves ön- és közönségnevelés jelzői. A nagykorúvá (és a színházak közösségében egyenrangúvá) érett Déryné Színház új fej­lődési szakasz küszöbén áll. Erejét mutatja, hogy vállalkoz­ni mert népszerű és évekkel ezelőtt százharmincszor ját­szott műsordarabjának, Schil­ler Ármány és szerelem című drámájának felújítására, új rendezésben és betanulásban. Az Ármány és szerelem a német drámairodalom legis­mertebb s talán legnépszerűbb alkotása. Hazánkban százhat­vanöt évvel ezelőtt játszották először, 1795-ben, nem sokkal a mannhaimi ősbemutató után. Hőse Ferdinánd von Walter báró — a nagyhatalmú mi­niszter fia és Lujza — Miller muzsikus leánya. Tiszta szerel­mük útjában áll az önző és számító államférfi, aki Lady Milfordot, az uralkodó herceg szeretőjét szánja fiának felesé­gül, mert ez a házasság növel­né befolyását az udvarnál. Wurm, a miniszter titkára sze­met vet Lujzára, minden elkö­vet, hogy Ferdinándot kiüsse a nyeregből. Von Waltert fia el­len hangolja s ördögi eszközök­kel sikerül elérnie azt is, hogy vetélytársa elhiggye Lujza hűt­lenségét. A szerelmében csaló­dott Ferdinánd méreggel meg­öli Lujzát és saját magát. Az Ármány és szerelem hí­ven ábrázolja a korabeli vilá­got (ez egyébként Schiller egyetlen darabja, amely a sa­ját korában játszódik) a két szerelmes szomorú sorsában a költő a polgári osztály és a feudális hatalmat képviselő nemesség tragikus összeütközé­sét jeleníti meg. Schillernek ezt a művét mintaszerű fel­építése, világos mondanivaló­ja, — a szerelmesek itt buká­sukban is győznek erkölcsileg az aljasság és erőszak felett — a 18. századi német irodalom legjobb, legnagyobb hatású drámájává teszi. Ferdinánd és Lujza túláradó érzelmének, szerelmének megmutatása ve­tekszik a Romeo és Júliáéval. Nem láttam az Ármány és szerelem korábbi, e színházbeli előadását, s így azzal a kí­váncsisággal ültem be a néző­térre — tud-e az együttes ilyen érzelmi áradást színpadra va­rázsolni? És amikor összegez­tem magamban a látottakat, legfőképpen azért tetszett a produkció, mert a legjobb ér­telemben vett pátosszal sike­rült a rendező Kalmár Tibor­nak a schilleri hangulatot megteremtenie. Nem szokvá­nyos dicséretnek szánom, de valóban forró este volt ez a felújítás-bemutató. A közönség megértette a jó tolmácsolás­ból Schiller szavát. A rendező, mert a szó igazi értelmében teátrális lenni és a beállítá­sokban képszerű hatásokat tu­dott elérni. Sikerült a súly­pontképzés — az a megoldás, ahogyan az egyes képeken be­lül a legfontosabb jeleneteket szinte kiemelte a többi közül, anélkül persze, hogy az elő­adás egysége megtört volna. Az ő érdeme az előadás egysé­ges, jó színvonalának biztosítá­sa — az összetanult együttes- játék megteremtésével. (Talán ez a Déryné Színház fejlődé­sének egyik legszembetűnőbb, legbiztatóbb vonása. Ez mu­tatkozott meg például a Viha­ros alkonyat előadásán is.) A színészek jól megérezték s elsajátították a darabhoz illő. a végletességeket jól kifejező romantikus játékstílust. Patas- sy Tibor jellegzetesen schille­ri romantikus hőssé formálta Ferdinánd alakját. Tudott lágy szerelmes lenni és mindenre elszánt meg nem alkuvó férfi. Emlékezetes marad első össze­csapása apjával, azután a ta­lálkozás Lady Milford-dal — és az egész utolsó képbeli sze­replése. Bodó György volt von Walter, a herceg minisz­tere. Gyűlöletessé tudta tenni ezt a gátlástalan törtetőt, aki átgázol szerelmen és gyerme­ki szeretetem emberi életeken, hogy aztán mindenható nagy­úrból nyomorult féreggé, ösz-i szetört öregemberré váljék, i Bodó alakításában a figura i kettősségének ábrázolása, egy-; ségbe foglalása igen jó volt. i Kassai Ilona beugrott Lady; Milford szerepébe. Ez azonban ; nem látszott meg alakításán.; A drámaíró bravúrja az, aho- J gyan Schiller a többi szereplőj tükrében másnak mutatja meg J Lady Milfordot, mint aki, —J s Kassai Ilona jól oldja meg J feladatát: előttünk bontja ki ? az irigyelt s gyűlölt kegyenc-| nőből a szerelmes és féltékeny? asszonyt és a szánnivaló em-J bért. — Herendi Mária meg- ^ hatóan, ugyanakkor megrázó-^ an hozta elénk a tizenhat éves ^ szőke Miller Lujzát — akit a ^ költő is különös szeretettel áb- ^ rázol, hiszen egyrészt saját if- j júkori szerelmének állít ben-] ne emléket, másrészt Lujza] képviseli leginkább a költő ] mondanivalóját, a társadalmi ] haladást. Meg kell dicsérni j Fehér Tibort Miller muzsikus] alakításáért különösen pedig ] azért a jelenetért.— ,s„ez.,talán] az előadás legjobb pillanata —:,'i amikor megbántott igazságér- j zetében a miniszter fölé ma- ] gasodik s kiutasítja a házából. ] Ugyancsak dicséretet érdemel j Keresztes Pál, a Lady komor- j nyikja, a katonafogdosásról\ szóló megrendítő monológ ] szép, egyszerű elmondásáért és i a Wurmot játszó Siménfalvy i Lajost, a Ferdinánd félreveze- i tését szolgáló levél diktálásá- : ért. Vas István költői fordításé- j ról annyit, hogy ő a darab ha- i todik magyar fordítója s biztos i vagyok benne, hogy az ő for-i dítása a mi nemzedékünkön túl is hosszú időre megmarad az Ármány és szerelem méltó magyar nyelvi-foglalatának. \ Lóránd Lajos nők. hazudtál, már csáss a szóért. — Bizonyítsd be. — Mivel bizonyítsam be? — Tényekkel. — Ugyan, kellenek is té­nyek a mi tréfás beszélgeté­sünkhöz?! — kérdezte hatá­rozatlanul mosolyogva a kissé már elkomolyodott Usztyin. — Ne játszd már a bolon­dot tovább! — mondta hara­gosan Davidov. — Ez koránt­sem tréfás beszélgetés és az sem tréfadolog, amit műve.- tél. Tessék, itt vannak a té­nyek: a kolhozban jóformán nem dolgozol, igyekszel ma­gad után vonni a nem öntu­datos elemeket, sajátma.gadra is veszélyes beszélgetéseké1 folytatsz és lám például ma is sikerült meghiúsítanod, hogy munkába álljanak: a brigád fele, hála a te fáradozásaid­nak, nem kaszál. Hát hogy a fenébe volna ez tréfa? Usztyin gúnyosan felrán­tott szemöldöke leereszkedett és megint kemény, egyenes vonalba húzódott össze az orra tövénél. — Szóba mertem hozni a pihenőnapot és egyszeribe kulákok szekértolója, meg el­lenforradalmár lettem?! így hát egyedül csak neked sza­bad beszélned, mi meg hall­gassunk és csak törölgessük a szánkat a ruhánk ujjával? — Nemcsak ez a baj — ve­tette ellene hevesen Davidov. — Az egész viselkedésed becs­telen, ez tény! Mit töröd ma­gad annyira amiatt a pihenő­nap miatt, amikor télen hu­szonöt pihenőnapod volt egy hónapban! És nemcsak neked, hanem a többieknek is, akik most itt vannak. Mit csinálta­tok a télen a jószággondozáson meg a vetőmagtisztításon kí­vül? Semmit a világon! A me­leg kemencén heverésztetek! Hát akkor mi jogon akartok pihenőnapot rendezni a legpa- rázsabb dologidőben, amikor minden óra drága, amikor ve­szélyben forog a kaszálás? No, mondjátok meg igaz telketek­re! Usztyin merőn, némán, für- készőn nézett Davidovra. He­lyette Tyihon Oszetrov szólalt meg: — Hát kozákok, itt nincs mit köntörfalazni. Helyesen beszél Davidov. Hibát követ­tünk el, ki kell javítanunk. Csakugyan az a helyzet, hogy mi nem ünnepelhetünk min­dig, hanem jobbadán csak tél­időben. Meg aztán így volt ez azelőtt is, amikor egyénileg gazdálkodtunk. Mária Oltalma előtt melyikünk boldogult el a .gazdasággal. Még be sem ta­karítottuk a gabonát, máris ott volt a nyakunkon az őszi szán­tás. Helyesen beszél Davidov, és ma kár volt elengednünk az asszonyokat a templomba Arról pedig, hogy mi is lete­lepedtünk a szálláson vasár­napozni, nincs is mit vitatkoz­ni... Egyszóval hiba történt! Vétettünk önmagunk ellen, ez már igaz. És csakis te vezettél félre bennünket, Usztyin, te bajkeverő ördög! Usztyin máris robbant, mint a puskapor. Kék szeme elsöté­tült és dühösen szikrázott. — Hát te, te szakállas bo­lond, magadnál tartod az eszed vagy otthon felejtetted? — Épp az a baj, hogy úgy látszik, otthon felejtettem... — No, akkor szaladj a falu­ba és hozd ide! Nyecsajev eltakarta száját keskeny tenyerével, hogy ne lássák a mosolyát és remegő vékony hangján azt kérdezte a kissé zavarba esett Gszetrov- tól: — No ás aztán jó helyre dugtad az eszedet, Tyihon Gor- gyejics? — Mit fáj az neked? — Mert hát ma vasárnap van... — Hát aztán? — A menyed biztosan kita­karított reggel, felseperte a padlót és ha te a láda alá vagy a kemence padinayába dug­tad azt a kis eszedet, akkor ok­vetlenül előkotarja a seprű­ve' és kidobja a szemétdomb­ra Ott meg egy pii.anat alatt szétkapirgálják a tyúKok ... No, hát az táj nekem, hogy akkor majd ész nélkül kell le­élned az életedet.,, Mindenki felnevetett, Davi­dov is, de a kozákok nevetése már nem volt nagyon vidám... Az iménti feszültség mégis el­tűnt. Ahogy ilyen esetekben történni szokott, a vidám tré­fa elejét vette a már-már ki­robbanó veszekedésnek. A megsértődött Oszetrov egy kis­sé lecsillapodva Nyecsajevhez fordult, és csak ennyit mon­dott: — Ahogy látom, Alekszandr, neked nincs mit otthon felejte­ned és magaddal sem hordasz egy cseppnyi észt sem. Hát te tán okosabb voltál, mint én? A te feleséged is Tubjanszkojba masírozik, rója az utat, és te sem vetetted meg a kártyát — Szánom-bánom, szánom- bánom! — próbálta tréfával elütni Nyecsajev. De Davidov nem volt meg- ] elégedve a beszélgetés kimene- ] telével, szerette volna amúgy ] istenesen sarokba szorítani j Usztyin t. — Nohát, akkor fejezzük be i már végleg a pihenőnapok vi- i táját — mondta, és farkassze­met nézett Usztyinnal. — So­kat dolgoztál a télen, Usztyin Mihajlovics? — Annyit dolgoztam, ameny-: nyit kellett. — De mégis? — Nem számoltam. — Nem emlékszem. De mit i piszkálgatsz itt engem? Ereggy i és olvasd meg, ha már nincs : mit csinálnod, munka nélkül í meg unod magad. — Nekem nem is kell meg-: számolnom, és ha te elfelej-: tetted is. nekem mint kolhoz- i elnöknek nem szabad elfelej-' tenem. j megbo­(Folytatjuk) filmhírek HM a lombos úton először utaztam erre, még a csend is olyan fül­ledten egyhangú volt. Vajon taldlok-e itt valakit, hétköznap délelőtt, hiszen csak. találomra jöttem, egy tíznapos lavél mondataiba fogózva, amely gnnyit árult el csupán, hogy a helyi KISZ népi együttes szor­galmasan készülődik 150. fel­lépésére __ H iába mégse jöttem. Gyenes József né óvónő, a kultúrotthon igazgatója, seregnyi óvodás gyerek bámész gyűrűjéből né­hány percre odalép hozzám, le­ülünk egy padra, s elmondom, miért is érkeztem. — Sajnos, nincs itthon senki a népi együttes tagjai közül. Dolgoznak valamennyien Pes­ten vagy kinn a földeken. De este együtt leszünk, bár ma nincs próba. A kultúrotthont csinosítjuk, eléggé szegényesen fest. Ezzel én már indulhatok is visszafelé, esti látogatásomat nem ígérem, de magamban már biztos vagyok, hogy eljö­vök, kicsit kíváncsiságból is: sokat hallottam mostanában erről az együttesről. Gö&öllői szereplésükről például csak felsőfokon beszéltek, akik lát­ták __ . . És este hangos zsivaj — ---------- fogad a kultúr­o tthon udvarán. A fiúk egy összeroskadt régi épület ma­radványait tüntetik el, a lá­nyok a két KlSZ-helyiséget hozzák ragyogó rendbe. Gyenesné üdvözöl, a fiúk egy Magvető pillanatra rámtekintenek, s la­páttal balkezében Gyenes Jó­zsef, a járási népművelési fel­ügyelő jön elém, s mintha ré­gi ismerőst üdvözölne, szól: — Derekasan dolgoznak a gyerekek. Most este százötven munkaórát teljesítettünk. Együtt, közösen... Hogyan? Délelőtt mindenki dolgozik, jórészt a fővárosban, s este egyórás utazás után is­mét munka, s nem is akármi­lyen: földhányás, csákányozás és ablaktisztítás, padlósúro­lás?! Ezt már csak magamnak mondogatom, mert a többiek pár lépéssel odébb egy bosz- szantóan emelkedő földkupac­nak rontottak neki, s mialatt én jegyzeteimet rendezgetem a színházterem egyik asztalá­nál, egymásután érkeznek ki- pirultan a fiúk, lányok, s leül­nek körém, mielőtt hazaindul­nának szemernyi pihenőre. — Ezt is megcsináltuk, Józsi bácsi — jegyzi meg Simon László, megtörve a pillanatnyi csendet. — Legalább méltó­képpen fogadhatjuk a meghí­vottakat. Ünnep lesz ez nekik is, nemcsak nekünk. Mármint a 150. fellépés, négy év alatt, nyolc-tíz külön­böző műsorral. — Bejártuk az egész orszá­got és szereplésünkkel minde­nütt szép sikert arattunk — mondja Gyenes elvtárs, akiről az Ady által megénékelt ma­gyar tanító jut minduntalan eszembe. Szwvel-lélekkel pe­dagógus ö, ambiciózus és dol­gos munkás: ma is, felelősség- teljes beosztása mellett, ugyanolyan lelkesedéssel ál­/ módik „gyermekeinek”, mint $ a kezdet-kezdetén, négy évvel % ezelőtt, amikor idekerült Mag- f, lódra. Népszerű a vezetőmun- ff kában is, és nem ráérős veze- f, tő: sietni kell annak, aki mel- lette lépést akar tartani ,.. J — Józsi bácsinak köszönhet- J jür. eddigi eredményeinket — J hallom. Azt, hogy színházat J játszhattak! Móricz: Nem élhe- J tek muzsikaszó nélkül, Bródy: J A tanítónő, Lehár: Lili bárónő, Ja Dulszka asszony erkölcse, a J Boci-boci tarka... és Jan Bar- J tos egyfelvcmásosa: A tsz órá- J ja (szlovák nyelven adták elő, J a parasztlakosság ugyanis j szlovák nemzetiségű) — jelzi J az eddig megtett utat. S emel- í lett „körültáncolták” az orszá- j got. J — Fellépésünk nagyon sok- i szór kapcsolódott az éppen f aktuális gazdasági és politikai 'j propagandamunkához: a tsz- 'j szervezés idején például ilyen ^ tárgyú műsorral előztük meg % az agitatív munkát; 1957-ben a f salgótarjáni és sárospataki ff nagygyűlésen (Münnich elv- ^ társ, illetve Dobi elvtárs szóno- $ költ), együttesünk legjobb mű- $ sorával járult hozzá az ünnepi ff hangulat emeléséhez — meséli a mindig vidám Lülik Mária, ff az egyik legrégibb szereplő, ff „civilben” a KGM gépírónője. ff — Azért Drezdában lesz a J legnehezebb — veszi át a szót J Tabányi Ancsi, az együttes J alapító tagja. J — Drezdában? ff — Igen, Maglódról egyene­sen Drezdába mennek, az otta­ni Műszaki Egyetem meghívá­sára, kéthetes vendégszereplés­re. Hat fiú és hét lány képvi­seli a tánccsoportot, reméljük, sikerrel. Munkájuk alig négyéves. — Az ellenforra­dalom próbatételét fényesen kiállták:-----november 16-tól r endszeresen próbáltak, s de­cemberben új műsorral álltak elő. S egy azóta kezdeménye­zett érdekes sorozattal dicse­kedhetnek: a baráti országok­ról szerveztek előadásokat, amelyeken mindig megfelelő nyelvű kultúrműsort adtaik. Vietnami műsoruk örök hálás barátot szerzett: Vietnam nagykövetét, aki személyesen is megjelent a% előadáson, s rajta keresztül az egész vietna­mi népet. Nézem, mennyire együtt él­nek, együtt gondolkodnak mindannyian. Mint nehéz sod­rás, indul fel lassan négy év epizódrengetege, élmények, emlékek — a széttéphetetlen összetartozással egyek közös élete tárul elém. — Nyaranta még együtt is üdülünk a Balaton mellett. Ezt csak azért említem, mert ez nevezetes az én életemben: itt voltam először szerelmes —* böki közbe a tréfás Fábri Jós­ka, aki egyébként csütörtökön vizsgázik: élelmiszeripari ta­nuló a XIV. kér. Közért egyik boltjában, s akárcsak Major László műszerész tanuló (ugyanezen a napon ő is írás­beli vizsgát tesz), nem kis iz­galommal készül a jelentős feladatra. — Nem kellett volna a vizs­ga előtt inkább pihenni? — a ma esti munkára célzóm, de Major Laci közbevág: — A többiek se pihennek holnap. Mindenki dolgozni megy. Nem szólok semmit. Végh Ida egész nap kapált, este még­is itt szorgoskodott a többiek­kel együtt. — Szeretjük ezt a kultúrott­hont, a mi otthonunk — mon­dogatják. Közbeszólok: — Szeretném, ha mutatnátok valamit készülő műsorotokból. Nem is szükséges hosszabb unszolás, máris nyolcán indul­nak a színpadra. Perc sem te­lik bele, s járják a kubrai csárdást és a csabai mars-ot. Tíz óra nuír elmúlt, si~------------ mon Lacival bal­lagok a Steinmetz kapitány ut­cában; a társaság kis részle­tekben lassan elköszönget. La­ci futballista, két NB ll-es csapat is igényt tartott már já­tékára, de ő elsősorban táncol, s így Maglódon marad. — Ezt nem lehet pótolni semmivel, — szól még búcsú­zóul.— Szeretem. A vendéglátó Gyenesék al­szanak már, egyedül marad­tam gondolataimmal, töpren­géseimbe itt-ott kutya vakkant bele. Ifjúság, kiszesek .,, leg­maibb fiatalok. Ezekről a fia­talokról hallani annyi rosszat naponta? . . . Valamennyien dolgoznak, s munkájuk után a felemelő művészetben, önma­gák és mások szórakoztatásá­ban, nevelésében keresik e(fog­laltságukat. És kötelességük- r "• érzik, hogy állást foglalja­nak napjaink számos bonyolult kérdésében — mert megvitat­ják, azon melegében, s vitat­koznak másokkal is. Nemcsak táncolnak, mindenütt lehet rá­juk számítani. Most tegyük őket mérlegre, ellensúlyozni a huligánok és aranyifjak ki­csinyke serpenyőjét? Képesek azok oly mélyre zuhanni, ami­lyen magasra a maglódi fiata­lok felkapaszkodtak? Néhány borúlátónak, akik annyiszor oly felelőtlenül általánosítva eltemették saját fiatalságuk álmainak mostani hordozóit, szeretném a szemét errefelé irányítani. Ahol nem rikítónak feltűnő színek, de többet, ér­dekesebbet, igazat látni. S megnyugtatót. Kerekes András Kariovi Vary-ban július 9 —24 között rendezik meg ' a 12. nemzetközi filmfesztivált. A rendező bizottság eddig 65 országot hívott meg a feszti­válra. A* csehszlovák televízió naponta beszámol majd a nagy eseményről és ezt a közvetítést a magyar televízió is átveszi. Amerikában film készül Mark Twen Huckleberry Finn című regényéből. Jean Marais új filmjében romantikus hőst alakít. A film címe: A kapitány és XIII. Lajos korában játszódik. A népszerű francia filmsztár mellett jelentős szerepet ka­pott a filmben Bourvi is. Kurd Jürgens és Elisabeth Taylor még ebben az eszten­dőben együtt játszik a Cézár és Kleopatra című új film­ben. / (Mohácsi György munkája);

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom