Pest Megyei Hírlap, 1960. június (4. évfolyam, 128-153. szám)
1960-06-05 / 132. szám
BÁCSKAI LÁSZLÓ: AZ AJANDEK MŰVÉSZET ÉS ÉLET Dániel Koméi kiállításáról az egen nagy magassag- 'A ban Liberátorok húztak. Bombáiktól megszaba- dültan minden különösebb cél nélkül vitt útjuk a szomszédos olasz föld irányába. A nap óriási sárgás korongja éppen egybeesett rendezett soraikkal. A város, amelyet még vagy négyszáz esztendővel ezelőtt Admontnak kereszteltek el, az Alpok lábánál terült el. Sok turista a jó békeidőben az isten lábának is hívta. Régen kihaltak már a kirándulók, a látogatók. A vasútállomásra tíznapos ott-tartóz- kodásunk alatt egyetlen szerelvény sem futott be. Elhagyatottan, magára maradva lengett a főárbocon a horogkeresztes zászló. Az állo- másfőnök soha nem mutatkozott, csak a rádiója szólt jó hangosan, amiért tulajdonképpen mindannyian hálásak voltunk, hiszen az egésznapos hírek és kommentárok között néha kicsendült Beethoven, Haydn, Bach költői muzsikája, s ilyenkor egy kicsit otthon éreztük magunkat a jó puha ágyban, amint édesanyánk éppen tálcán hozza be a sült kalácsot, a zac- cos kávéval. A rádió bizony nem sok jó hírt szolgáltatott a háziak számára. Visszavonulás, az állások tervszerű feladása, orosz bevonulás és amerikai— angol bombázás volt legtöbbet műsoron. Az egyik reggel megdöbbenve rikoltotta a hangszóró, hogy Admont, tehát a mi városunk is orosz megszállás alá került! /\sszenéztünk. Itt valami U nincs rendjén. Őreink nyugodtan végezték mindennapos semmittevésüket. Fegyvereidet soha, egyetlen pil- . Idniu'r'a sem eresztették le "joezükböt Végeredményben nem volt nehéz dolguk. Mintegy négyszáz politikai fogolyra száz német, osztrák és magyar SS vigyázott. A főárbocon most már kissé felkunkorodva libegett a horogkeresztes zászló, magából a horogkeresztből alig látszott valami. Az egyik német harmonikát szedett elő és felismerhetetlenül játszotta a Tik-tiki-tak című slágert. Ketten-hárman fütyültek is hozzá. Egymáshoz csak suttogva szóltunk. —- Jól hallottad? — Persze, hogy jól hallottam! Hiszen te is tisztán értetted... — Igen... De akkor mégis, hogy lehet, hogy ők . .. ilyen nyugodtak... — Vgy látszik, a Führer főparancsnokságán már baj van a tájékoztatással. Maguk sem tudják, mit mondanak. Pedig tévedésről szó sem lehetett. Legalább tízen minden kétséget kizáróan hallottuk a rádió közvetlen közelében a német főparancsnokság hivatalos jelentését Admont elestéről. A büntető század többi tagja a szokásos favágást végezte a hegygerincen, bennünket húszunkat pedig vagonkirakásra vittek. Itt, a vagonok mellett bömbölt egész nap a rádió. E zekben az órákban teljesen feledtük éhségünket. Még az sem tudott különösebben felingerelni, hogy kilószámra raktuk ki a magyar csabai kolbászt, száz számra a Törley pezsgőt, a kaviáros, rákos, heringes kon- zerveket. Éppen harminc láda konyak került elő a vagon mélyéből. Szüntelenül a furcsa és hihetetlen hír járt az eszünkben. Admont szabad! Itt vannak az oroszok és mi mégis foglyok vagyunk... Hosszú rabság után először hihettünk benne, hogy túléljük a sok szenvedést. Szinte oda sem figyeltünk az egyik SS-re, amikor ránkordított: — Barom! El ne ejtsd azt a ládát! Az Obersturmbannführer úr nagyon szereti a francia konyakot... A távolból ágyúössztűz zaja hallatszott. Az előrenyomuló vöröshadsereg csapatai lehettek. Sebtiben találgattuk: mennyire lehetnek tőlünk? — Száz! — Ugyan! Legalább kétszáz kilométerre... — Közelről szól! — Nem lehetnek messzebb- \ re tizenöt-húsz kilométernél. í — Estére már itt lehetnek... i Váratlanul mennydörgés- J szerű robaj rázta meg az í állomás túlsó felén húzódó', széles, szép utat. — Már ide lőnek! — mon-! dotta közülünk valaki. összébb húzódtunk. Te-j kintetünk egyre az utat kém-! lelte. Közvetlen közelünk- \ ben robajlott g föld. Méltóságteljes lassúsággal, í mindent megmozgató zajjal,] csattogással, csikorgással jött \ az úton a páncélos. Egyikünk torkaszakadtából: felordított: — T—34-es!... Megisme-: rém képről... Szabadok va-: gyünk ... Sza-aa-baa ... A szó végét az SS puskájá- : nak dörrenése fojtotta el. A T—34-es már áthaladt a vasútállomáson, majd minden különösebb várható előzmény nélkül megállt. P illanatnyi csend következett, hogy utána kétszeres erővel elevenedjen az élet az eddig szinte kihaltnak tűnő tájon. Katonai és polgári autók faroltak a járdához. Lehetett belőlük vagy tizenöt. Heves szóváltások, kiabálások követték egymást. Az egyik német ezredes magából kikelve ordított egy alezredessel: — Ezért a késésért hadbíróság elé állítom! Amaz bambán, ostobán tűrte a kiabálást. Szeme a gépóriást figyelte, mintha csak tudta volna, hogy bűnéért kegyelmet sehonnan máshonnan nem kaphat. A következő percben megértettünk mindent... VÁCI TÁJ A felsorakozott tisztek az ezredes pattogó vezényszavára vigyázzba merevedtek, majd könnyed mozdulattal kinyílt a T—34-es figyelő kupolája és teljes életnagyságban kikandikált egy elegáns német tiszt. Ketten is segítették, így azután köny- nyen huppant a földre. Csak most vettük észre, hogy a vezénylő ezredes sántít és egészen furcsa mozdulatokat tesz sérült lábával. Ám a titokzatos tiszt mit sem törődött ezzel és türelmesen hallgatta az ezredes mon- dókáját. Többször megütötte a fülünket ez a megszólítás: — Herr Eichmann Obersturmbannführer! Talán tíz percig tartott a tájékoztatása, aztán elindult a nagy csoport — éppen felénk! Az Obersturmbannführer észrevette a negyed órával ezelőtt agyonlőtt fogoly halottat. Pillanatokon belül előkerítették az SS-t, aki röviden ennyit mondott: — Azt hitte, hogy orosz páncélos jön... Az Obersturmbannführer szigorú arca váratlanul megenyhült és igen beszédes lett. — Vagy úgy! Nos, a Führerhez megyek jelentéstételre. A légi út veszélyes, már régen nem a mienk a saját égboltunk. így gépkocsin jövök Magyarországról. Harcban álló dicsőséges alakulataink fogták el az orosz T—34-est és az osztag parancsnoka régi barátságunk emlékére felajánlotta, hogy ezen folytassam utamat, míg teljes biztonságba nem érek . .. Vicces, hogy ez a zsidó azt hitte, itt vannak az oroszok. Indítsanak szigorú vizsgálatot! Este nem osztottak vacsorát és egész éjjel állni kellett mindenkinek. A reggel szokásos sorako- zónál megjelent a sánta ezredes és kijelentette: — Boldog nap ez a mai. Itt töltött egy estét körünkben a Führer bizalmasa, Európa egyik megmentője, akinek személyes érdeme, hogy ma kevesebb kommunista, orosz, lengyel, zsidó él a földgömbön. Ezt a boldogságot meg kell ünnepelni! Ezért magukat is megajándékozzuk ... óra délután, úgy két óra tájban, 1945. április első napjainak egyikén Admont- ban, az Alpok nyúlványának lábánál, Adolf Eichmann Obersturmbannführer úr parancsára pontosan 34 politikai foglyot lőttek agyon ... Fiatal művész, de nevét ismeri már a művészetszerető közönség, hiszen nemegyszer szerepelt sikerrel a megyei kiállításokon és legutóbb — a felszabadulási évforduló tiszteletére rendezett ünnepi bemutatón — I. díjat nyert. E művet — a „Hajógyáf’ című olajfestményt — is itt láthatjuk a váci művelődési házban megrendezett első gyűjteményes kiállításon. Jellegzetes, erőteljes munka —mint a művész majd minden alkotása. Témájának formálásában egyforma hangsúllyal szerepelteti a művészi és a társadalmi mondanivalót. A hegesztőpisztolyok villanó vörös fényei megvilágítják az épülő vasoszlopokat — a feltűnő emberi figurák is e szikrázó. nyugtalan fényben mozognak, de a frappáns optikai élmény mögött megérezzük a munka heves lendületét, sőt azt a bizonyos pátoszt is, amelyet oly nehéz a művé- i szét nyelvén helyesen meg- ; fogalmazni. | Az „esti fények” (van is ; ilyen című képe) sokat foglal- : koztatják, de soha nem „önmagukért” — mindig valami tárgyi, tartalmi mondanivaló | fűződik hozzájuk. Egyszer- | egyszer megvillantja ellen- \ tétüket is: az izzó napsütést j a „Május délelőtt”, vagy az | „Ünnep előtt” példa rá, de itt sem az úgynevezett plein-air festők szokványos eszközeit | alkalmazza. Az élményszerű- | ség mellett szándékos elhatá- ! rozottsággal valami okítást- | tanítást is „belevisz”. Első- : rendű értékei közé tartozik f ; az a friss és közvetlen kap- ff ; csolat, amely mai életünk új ff \ jelenségeihez fűzi, s az az I igyekezet, amellyel, mindenki í számára világos módon kép- • pé próbálja alakítani benyo- : másait. Igaz. hogy néha — ; különösen a nagyobbszabású ; feladatoknál — mintha kicsit ; zavarttá, elfogulttá válna. ! (Ilyenkor tűnnek elő a rajzi ; és színkezelési gyengeségek.) j Hiányzik még a teljes bizton- j ság, az a fajta bátor szuve- : renitás, amely az érett mű- j vész sajátja. De kis vázlatai- í ban, diópáccal készült rajz- í sorozatában már az ilyen- í szerű erények is feltűnnek. ! Kiváló elemzőkészséggel al- ! kötött arcképeket, szelleme- ! sen egyszerű művészi feljegy- í zéseket találunk közöttük. I Egy-két odavetett vonal, s ; előttünk áll egy ember! Pon- ; tosan megérezzük — szinte j szavakba foglalhatjuk — \ egyéniségét, s az atmoszférát. ’■ amelyben él. : Nagy sikerrel kezdte meg i Münchenben egyhónapos nyu- : gat-európai vendégszereplését ,a Magyar Állami. .Népi, Egyyt- ítes. í Tör&ctík Mari kgpia az idei \ Farkas—Ratkó-dijat. A Nem- \ zeti Színház művészei ugyan- j is minden évben titkos szavar \ zással döntik el, hogy ki vi- \ sei je egy évig az évad során \ nyújtott teljesítményéért ki- : tüntetésképpen a Farkas— í Ratkó-díj gyűrűjét. ! Moszkvában nagy sikerrel ! kezdte meg vendégszereplé- ! sét a bécsi jégrevü 50 tagú ; együttese. í A New York-i Metropolitan \ operában vendégszerepeit a ; grúz állami népi együttes. A l nagysikerű bemutatkozás \ után az Egyesült Államok • húsz másik városában lépnek \fél a közeljövőben, utána pe- \ dig Kanadába, majd Meúikó- ! ba utaznak vendégszereplésre. (Bornemissza Géza festménye) M,hai,SM°" FELTÖRT UGAR REGÉNYRÉSZLET (5) — A pihenőnapokról semmit sem mondtak, elnök! Elodáztad a kérdést... — Veled majd máskor beszélgetek — ígérte sokatmon- dóan Davidov. — Hogy értsem ezt? Csak nem fenyegetsz? — Nem, miért?! Ha egyszer leültem kártyázni, akkor hagyjuk a nem idevaló beszélgetéseket. Lesz még arra idő, 'hogy beszélgessünk ... De most már minél nyu- godtabb lett Davidov, annál jobban izgalomba jött Usztyin. Még be se fejezték a fordulót, bosszúsan a ponyvára dobta a kártyát és, mindkét kezével átölelte térdét. — Egye meg a fene a kár- ; tyát, inkább beszéljünk a pi- i henőnapról. Azt hiszed, elnök, ; 'hogy csak az emberek nyug- j talankodnak a pihenőnap ; miatt? Szó sincs róla! Tegnap ; reggel, ahogy mentem befog- j ni a lovakat, a pej kanca fel- i sóhajtott bánatában és emberi ínyelven azt mondta: „Ej, S Usztyin, Usztyin. de nehéz ez í a kolhoz-élet! Hétköznap js í dolgoztatnak, se éjjel, se nap- í pal le nem veszik rólam a há- ! mot és még vasárnap sem fognak ki. Bezzeg azelőtt nem így volt! Azelőtt -» vasárnap nem dolgoztattak, hanem vendégségbe, sőt lakodalomba jártak velem. Azelőtt összehasonlíthatatlanul különb volt az életem!” A kozákok halkan, de együttérzéssel felnevettek. Mintha Usztyin oldalán lett volna a rokonszenvük. De várakozóan elcsendesedtek, amikor Davidov kezével ádámcsutkáját megérintve, halkan azt kérdezte: — És kié volt a kolhozosí- tás előtt az a csuda-kanca? Usztyin ravaszul hunyorított és könnyedén Davidovra kacsintott. — Biztosan azt hiszed, hogy az enyém volt. Hogy az én szavaimat mondta. Nem, elnök. most bakot lőttél! A Tyj- toké volt az a kanca, az a kuláktalanított állat. Amíg egyénileg dolgozott, nem úgy élt, mint a kolhozban: télen nem is szagolt csátós szénát, hanem úgy tudd meg, csupa zabtól kopott el minden foga. Azt mondhatnám: gyöngyélete volt! — Ha elkopott a foga, akkor ugye öreg már az a kanca? — kérdezte amúgy mellékesen Davidov. — öreg, öreg, hajlott korú — helyeselt készségesen Usztyin, aki semmiféle fortélyt sem várt ellenfelétől. — Akkor kár hallgatnod arra a beszédes kancára — mondta meggyőződéssel Davidov. — Miért volna kár? — Hát azért, mert a kulák kanca kulákul is beszél. — De most már kolhozló .., — Látszatra te is kolhozparaszt, s a valóságban mégis a kulákok cinkostársa vagy. — No. elnök, ezzel már túllőttél a célon ... — Egyáltalán nem lőttem túl. a tény tény marad. Aztán meg, ha öreg az a kanca, akkor miért hallgattál rá? Hisz az öregségtől már egészen elment az esze! Ha fiatalabb és okosabb volna, akkor nem így kellett volna beszélgetnie veled! — Hát hogyan! — kérdezte most már óvatosan Usztyin. — Azt kellett volna mondania: „Ej, Usztyin, Usztyin. te kulákok szekértolója! Télen egy cseppet sem dolgoztál. te kutyaházi, tavasszal sem dolgoztál, betegnek tettetted magad és most sem akarsz derekasan dolgozni. Hát miből teleltetsz ki engem, szegény pejkancát és mit zabálsz majd a télen temagad is? A mi munkánk után ugyan éhen döglünk mind a ketten!” így kellett volna beszélgetnie veled! — Davidov utolsó szavait általános hahota nyomta el. Nyecsaiev gurgulázva nevetett mint egy kislány és ugyancsak lányosán vékonyan visongott. A mélyhangú Gera- szim Zjablov talpra ugrott, kacagott, mulatságosan leguggolt és úgy csapkodta tenyerével a csizmája szárát, ahogy tánc közben szokták. Az agg T.vihon Oszetrov a markába kapta ősz szakállát és hatalmas hangon azt kiabálta: — Vágódj el Usztyin, hasalj és fel se emeld a fejed! Letaposott téged Davidov! Ám Davidov meglepetésére nevetett maga Usztyin is: — No. elnök, jól ledorongoltál engem ... nem gondoltam. hogy ilyen ügyesen ki- penderedel alólam. Ami a kulákok szekértolóját illeti, nincs igazad, mint ahogy azt is csak rám kened, hogy tavasszal nem is voltam beteg, csak tetettem magam. Ebben, elBOKROS JÁNOS : Könyvtárban Fehérajtós szobák csöndjében Három írógép kattog. Szép lány törli a homlokát, mint nyáridöben a parasztok. Nyitva az abIak*. lQPva odapillant, s rohanna a fénybe-tavaszba, de előtte a szellemi bilincs vaskos könyvekből összerakva... Pókháló nincs, a dohos illat s a por a múlté; fényes itt minden, mint amilyennek elképzeltük legszebb eszményeinkben, mint amilyennek megálmodta sok század görnyedt nemzedéke, mikor a mindentudás vágyát vette konok fejébe-szívébe... Most itt van hát! S te szépleány, ne legyen egyetlen panaszszavad, ha egyszer könyvvel, tudománnyal jegyezted el magad! Ne nézz a fénybe, ne nézd, hogyan borulnak össze ott kint a karcsú fák, és fájjon, csak egy percre fájjon az egyenjogúság! Művészi előadásmódja ízesen kellemes — anélkül, hogy finomkodó, keresett lenne. A festő szelleme itt hajlékony- nyá, rugalmassá válik. Valósággal: érzékeny műszerré! Híven közvetít mindent. Ezt a „hozzáállást” látnok szívesen a nagyobb vállalkozásoknál is. Mert előfordul — mint például az „Üj lakótelep” című képnél —, hogy végül is a mesterkéltség, a merevség határozza meg a jól elindított. eszmeileg is helyesen átgondolt mű uralkodó hangulatát. Dániel Kornél festészete, tárlata tanúsága szerint — úgy tűnik — fordulóponton áll. Tehetséges, s nem hiányzik belőle az okos, helyes szándék, a jóra való akarat sem, de még nem találta meg a teljes kibontakozáshoz vezető legrövidebb utat. Az eredmények, amelyeket eddig elért — a megye képzőművészeti életének relációiban — nagy jelentőségűek. De nem szabad „megülnie a babérokon”, tovább kell fejlesztenie szakmai tudását — a tőle megszokott szívóssággal, gondos alapossággal. Meggyőződésünk. hogy ez a kiállítás — a körülötte kialakuló véleménycserékkel, vitákkal — újabb, magasabb eredmények, hez segíti Dániel Kornélt. Hiszen a legjobb időben került rá sor. Művészete most van kibontakozóban, most van legnagyobb szüksége baráti +an ácsokra, ösztönző bírálatra. Cseh Miklós SZÍNHÁZI HÍREK
