Pest Megyei Hírlap, 1960. június (4. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-04 / 131. szám

Szentendre IV. ÉVFOLYAM, 23. SZÁM I960. JÚNIUS 4. SZOMBAT MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA a problémákat, csak így lehet komoly eredményeket elérni. A hozzászólások után Hege­dűs főmérnök válaszolt, s azt emelte ki, hogy az újítások kezelésénél, ki­értékelésénél legfontosabb dolog a becsületesség és az őszinteség. A tapasztalatcserékre vonatko­zólag megállapította, hogy azok csak akkor érik el célju­kat, ha célratörőek és nem la­posodnak mulatozással egybe­kötött kirándulásokká. — ly — s. Egy év eredménye: 183 elfogadott újítás és másfél millió forint Miért, mondd, miért? Ilyen romantikusan tesszüli fel a kérdést az illetékesek­nek: miért szüntették meg Leányfalun a felső boltban a cipőfélék árusítását és töm­ték meg a polcokat kerámiai cikkekkel, hamutálakkal, vi­rágvázákkal? A környék la­kossága szívesen vásárolt szandált, cipőt, papucsot öli helyben, nem kellett Szent­endrére vágy Budapestre utazni. Most ez megszűnt. Ki­nek az érdekét szolgálja ez a különös intézkedés? Az üdü­lőkét, hogy ,,Leányfalusi Em- Iékek”-et vásároljanak? Sze­retnénk hirmi, hogy ez az üz­let is a közönség szolgálatá­ban áll, tehát az árucikkeke! ésszerűen növelni, nem pedig csökkenteni kell. / Amire mindig visszatérünk... Fontosságunkat, önérzetün­ket növeli az a tudat, hogy hetenként megjelenő újsá­gunk van, melynek hasábjain beszámolhatunk a hét közben történt eseményekről, egy-egy cikkben ismertethetjük város­kánk nevezetességeit, taná­csokat adhatunk az aktuális problémákról stb. Mennyivel többet tehetnénk, mennyivel lélekemelőbb cikkeket írhat­nánk, ha nem történne min­den héten olyan dolog, amely megrendíti az emberek jóér­zésébe vetett bizalmat és ugyanakkor arra késztet, hogy nyilvánosság elé vigyük a visszásságokat. Áprily Lajost, A remény valóban nagyon szép fogalom, de Szentendrén úgy látszik, nincs remény ar­ra, hogy akár szép szóval és a meggyőzés eszközeivel, akár a gúny fegyverével célt ér­jünk a garázdálkodó elemek­kel szemben. Irtunk már a parkok védelméről, a felelőt­lenül szemetelőkről, arról, hogy a leányiskola előtti oly nagy szeretettel készített kis parkot tönkretették, de saj­nos, mindez keveset használt. Ezen a héten betetőzték az utcák tönkretevői eddigi munkájukat: a Bükkös-parti útkövezés szegélyköveit szed­ték úgy ki, hogy a szombaton elkészített részt hétfőn már nem találták meg a vállalat munkába jövő emberei. Ta- -táígatták, hogy' milyen'’ csoda folytán tűnt eh munkájuk eredménye, arra ugyanis jó­zan eszű ember nem gondol­hatott, hogy tisztán a barbár pusztításvágy tüntette el a szegélyköveket, melyeket már betonba ágyaztak. Persze a kóbor kutyák garázdálkodása, a szemetelés, a virágtördelés is napirenden van és úgy lat­szik, marad is. Itt eredményt csak úgy érhetnénk el, ha a város 10 000 lakóját két cso­portba osztanánk, s nagysza­bású rabló-pandúr játék ke­retében őriztetnénk egymást egymással. Vagy minden id­eába éjjeli őrt állítanánk, vi­gyázva nem a lakosság, ha­nem a holt tárgyak nyugal­mát, biztonságát. Ha ezt nem tesszük — és sajnos, nem te­hetjük — lehet, hogy az el­következő hetekben arra al­kalmas sötét éjszakákon át­helyezik a HÉV vágányait vagy megkezdik a Fő tér bon­tását „társadalmi munkában”, mert azok elhelyezése nem nyerte meg az általunk és minden rendes ember által megvetett romboló elemek tetszését. élő irodalmunk egyik szerény csendes, de nagy alakját kö­szönthetjük ma este hat órakor a tanácsháza nagytermében megrendezendő irodalmi esten. A természet szerelmesének, a finomlelkű embernek verseit halljuk majd felcsendülni illő tolmácsolásban. KOCSIGYÁRI KEPEK A tavaszi napsütés kinyi­totta a Szentendrei Kocsi­gyár üzemrészeinek ajtaját, s a nyitott ajtókon __keresztül k ihallatszik a munka muzsi­kája. Talán különösnek látszik, egy ipari üzem munkáját muzsikával összehasonlítani, de a kocsigyári kollektívát úgy érzem, mégis csak egy jól összeállított, jól összeszo­kott zenekarhoz lehet hason­lítani, amit egy jó karmes­ter vezényel. Ezután a kicsit lírai be­vezetés után, nagyon egy­szerűen elmondanám, milyen komoly feladatok elvégzésé­re vállalkozott a kocsigyár kollektívája. Kezdjük talán a vasasok­nál. Itt a tsz-vasalás a prog­ram. Kurta meghatározás — komoly tartalommal. Az újonnan alakult termelőszö­vetkezeteknek komoly gon­dot okozott az állatállomány elhelyezése. Ideiglenes meg­oldásként szerfából készítik i sertésfiaztató, süldőszállás, sertéshizlaló, s még jó né­hány, rendeltetésének meg­felelően elnevezett állat-férő­helyeket. Ezeknek a szeriás épületeknek az összeállításá- íoz szükséges vasalásokat készíti a kocsigyár. A kez­deti igény 1781 épület va­salásának elkészítése volt, stitSta' Cz a szám 4100-ra.nutt. s az év végéig még további jelentős emelkedésre lehet számítani. Ha valaki a sze­relőcsarnok mellett megy fel, furcsa, zöldre festett ko­csiszerű alkotmányokat lát — „villanycséplp motorkocsi” így szól a gyártásrendelke­zési lapon a gyártmány elne­vezése. Igen, az elektromos árammal üzemeltetett cséplő­gépekhez készítik a gyár dol­gozói ezt a praktikus forgó- zsámolyos megoldással kivi­telezett kocsit (a forgózsá­moly az egyhelyben való fordulást biztosítja) — a vil­lamos motor szállításhoz. A kocsira szerelt kábeldob se­gítségével több száz méter­ről vezethető az elektromos áram a cséplés helyére. Bent a szerelőcsarnokban iskolapadok sorakoznak. Szé­pek ezek az iskolapadok, de a kocsigyár újítógárdája még­sem találja elég . szépnek és elég célszerűnek ezeket, mert a most futó típusnál a cső­váz szögletes, s az összeállí­tás csavarozással történik. A megújított iskolapad pro­totípusán a csőváz modern, hajlított, s a padok összesze- , relése nem csavarozással. : hanem a különböző méretű i csőváz egymásba süllyeszté- ; sével történik. Az iskolapa- 'dok után érdemes megnézni Jegy politechnikai munkaasz­tal prototípusát, amely szin­tén újítás eredménye. Ez négyférőhelyes gyalupadnak felel meg, amit satupadnak is lehet használni lakatos- munkák esetén. Szemre tet­szetős és lényegesen köny- nyebb az eddig gyártott tí­pusnál. 600 db előgyártását már meg is kezdte az üzem. Ez a négy gyártmány termé­szetesen nem ad teljes képet a vállalat munkájáról. írni kellene még a sok ezer meíeg- ágyi ablakkeretről, a kom- bajnalkatrészekről, s arról is. hogy már is megkezdő­dött az előgyártás a 35 q teherbírású kocsikhoz, me­lyeknek legyártása csak a ne­gyedév utolsó hónapjának feladata. Értékes, szép munka folyik a Szentendrei Kocsigyárban. Komoly feladatot vállaltak a vezetők és dolgozók egyaránt — sok erőfeszítésre lesz még szükség —. de a feladatot el fogják végezni. bi. Mattom, BatayU bácsi, hogy a nagyszülői munka­közösség megszervezését ter­vezi. — Tán a szobánk ablaka alatt leselkedik éjszaka, öcsém, hogy kihallgassa: mit beszé­lek álmomban. Mert más­képpen honnan tudná leg­titkosabb terveimet, hiszen alig húsz-harminc ember­nek szoktam ilyesmiről be­szélni. Remélem, belátja, hogy a nagyszülőknek is van oka és módja szervezkedni, de nyúlfarknyi újságjukban ne kontrázza meg szenzációs el­képzelésemet. A szülők, gye­rekek mind megvannak szer­vezve, ki a szülői munkakö­zösségben, ki az úttörőben, Vöröskeresztben, szakkörök­ben — hát a nagymamákra, nagypapákra a kutya sem gondol? Vajon ki vigyáz a sok szemenszedett rossz kö- lyökre — mikor olyan elő­szeretettel játszanak gyufá­val a szalmakazal tövében, mászkálnak négykézláb az országúton nyargaló teher­autók behemót kerekei alatt, pottyannak bele a Dunába, zuhannak le a pad­láslépcsőről, rántják nyakuk közé a forró paszulyfőzelé- ket, nyelik le a rozsdás sze­get, csókolóznak a mocskos kutyákkal, fejest ugranak a gyerekkocsiból — vagy ha idősebbek: nem tanulnak semmit, labdarúgás címén ronggyá tiporják a kimenő cipőt, beverik a szomszéd gyerek fejét, megnyúzzák a varangyosbékát, szurkos pa­pucsot öntenek a macska ’á- baira, fára mászva, laskára szaggatják a vizsgái sötétkék ruhát — sorolhatnám óra­számra, de már elfáradt be­le a szám. Az apa, meg az anya dolgozni vannak, nyu­godtak lehetnek, mert ott van a nagymama, ad enni a lurkóknak, megfésüli, lekefé­li őket, a nagypapa meg vi­gyáz a kicsikre, sétálni megy velük, talán még meg is szoptatná őket, ha erre a dicső természet módot adna. Nincs mindenkinek férőhely a bölcsődében, napköziben. Azért akarom megszervezni a nagyszülői munkaközösséget, hogy egyesült erővel — bele­adva nagyanyait-nagyapait — olyan rendszabályokat dol­gozzunk ki és alkalmazzunk a saját magunk védelmére, amilyeneket sem a tanár urak, sem a kedves jó apu­kák és anyukák nem vesz­nek igénybe, ezt eléggé rossz néven is veszem tőlük. Mi­kor én iskolába jártam, öcsém, a tanító úr hetente két-három pálcát rojtosra vert a nadrágunk terjedelmes foltjain — dicséretére le­gyen mondva: minden dü­höngés nélkül, mondhatnám egykedvűen és gépiesen, mintha fát aprított volna. .42 atyai pofonoknak meg se szeri, se száma nem volt, de állítom, hogy huszonkettőnél kezdődptt és hatvanhármat is elért izgatottabb napokon. A tisztes ipar tanulása közb°n — akkor még inas, vagy ta- nonc volt a címük, nem ipari tanuló — a mesterek tenyere, az ostornyél, nadrág­szíj állandóan működésben volt, nem is említve a csiz­maorrot. Ezek voltak az iga­zi nevelőeszközök, dehát La­lái maga most egy tanító vagy tanár urat, egy apát, vagy anyát — amikor fáradtan ha­zatérnek a napi munkából — akik nádpálcát ragadnának a sok ebadta rossz kölyök megnevelésére? Tán még az újságba is kiírnák, ha egy pofon elcsattanna a tanári szentély néptelen sarkában. Ezért van iszonyú sürgős szükség a nagyszülői mun­kaközösségre, mert minket azután hiába riogatnak: köny- nyébben jár a kezünk, mint a pedagógia. — Ahogy elnézem így fél­szemmel a tenyerét, Balogh bácsi, attól félek, hogy tud­na még most is olyat ütni, amitől egy közepes oroszlán j középfülgyulladást kapna. — Persze, hogy tudnék. De j csak oroszlánt. Gyereket, : unokát — azt csak simogatom,: míg ki nem jövök a béke tű- j résből. De ha egyszer kijö- i vök, akkor elhangzik egy- \ két pedagógiai pofon. < Több mint 200 000 újítás és 2500 találmány a magyar nép­gazdaság 1959. évi eredménye. Egy-egy újítás megvalósításá­ból átlagosan 54 000 forint, egy-egy találmány megvalósí­tásából átlagosan 500 000 fo­rint népgazdasági jövedelem származott. És vajon milyen eredménye­ket mutathat fel Szentendre négy nagyobb üzeme? Erről tájékoztatta az üzemek újítóit, műszaki vezetőit a szerdán megtartott újítói értekezletén az MSZMP városi bizottsága ipari osztálya. Hegedűs István a papírgyár főmérnöke, a párt- bizottság ipari osztályának munkatársa számolt be a múlt évi eredményekről. Elmondotta, hogy Szentendre négy nagyüze­mében 1959 folyamán 388 újítást nyújtottak be, 183 javaslatot. elfogadtak és százötvennégyet megvaló­sítottak. A gazdasági ered­mény másfélmillió forint. Az újítók részére össze­sen 120 000 forintot fizet­tek ki. i Ez a szép eredmény hozzájá­rult ahhoz, hogy az üzemek a múlt évi termelési tervüket városi szinten 102,8 százalék­ra, nyolc és fél millió forint többletnyereséggel teljesítet­ték. 1960. első negyedévében sem lanyhult az újító mozgalom. Eddig 124 újítást nyújtottak be, ebből harminchatot már * megvalósítottak, ami az elő­kalkulációk szerint 900000 fo­rint megtakarítást jelent az üzemeknek és közel 50 000 fo­rintot az újítóknak. A további eredmények érde­kében az szükséges, hogy a dolgozók ne ötletszerűen újítsanak, hanem olyan problémák megoldására tö­rekedjenek, amelyek a vállalat, illetve az egész népgazdaság szempontjá­ból is jelentősek. Minden vállalatnak megvan a maga újítási feladatterve, s mégis megtörténik, hogy az újítók zöme nem a feladatterv­ben megjelölt feladatokkal foglalkozik, hanem általában a munkakörével kapcsolatos kisebb-nagyobb műszaki kér dések megoldásával. Az ipari osztály megvizsgál ta a vállalatok újítási' munká­ját, s megállapította, hogy ne­hézségek jelentkeznek a beve­zetett újítások utókalkulációja sok esetben pedig az előkalku­lációja terén. így például a cementgyárban késlelte­ti az ügyintézést az, hogy a kalkulációval megbízott dolgozó egyéb munkája miatt nem tudja határidő­re elkészíteni a számítá­sait. A kocsigyárban pedig az hátráltatja az újítási ügyintézést, hogy nincs időelemzőjük. Eredményként könyvelheti el ugyanakkor az, hogy a ko­rábbi évekhez képest az újítá­sok műszaki színvonala emel­kedett. Maga az újító mozga­lom jobb, nem a mindenáror való újítás, hanem a műszaki színvonal körültekintő emelé­sét célzó mozgalommá fejlő­dött. A beszámoló után tizenné­gyen szóltak hozzá. Szabó Béla elvtárs, as MSZMP városi bizottságának titkára hangsúlyozta az újítá­sok nevelő jellegét. Kihangsú­lyozta, hogy az újítás a dolgozók neve­lését szolgálja, s minél többen újítanak, annál gyorsabban. eredménye­sebben haladhatunk előre. Állást foglal^a^tekintetben is. hogy meg kell szűnnie a.i olyan iiefytelerí gyakorlatnak, hogy a fizikai dolgozóval szemben gyakran a műszaki vezetők újítását fogadják el, bár azt előbb a fizikai mun­kás nyújtotta be. Ez nem he­lyes és nem igazságos dolog. Korsós László elvtárs, a: MSZMP járási bizottságának ipari osztály vezetője hozzá­szólásában megjegyezte, hogy azoknak van igazuk, akik azt mondják, hogy az újítás harc kérdése. A szükségtelen viták, megsértődések, félrehúzódások érdekében nyíltan fel kell tár­ni a hibákat, s szükség esetén a pártbizottság ipari osztályá­hoz kell fordulni. Nem kerül­getni, hanem megmondani kel! Felhívás véradásra! lapot kell kitölteni, melyet az üzemek vöröskeresztes fele­lőseinek. üzemorvosoknak adunk ki, a nem üzemi dol­gozók a járási főorvosi hiva­talban kaphatják meg. A Magyar Vöröskereszt Szentendre Városi Szerve­zete rendezésében július hó folyamán Szentendre város területén vöröskeresztes-napot szervezünk. Ugyanakkor szín­vonalas egészségügyi kiállí-} tást is óhajtunk rendezni az; Egészségügyi Minisztérium; felvilágosító központja anya-; gának felhasználásával, vala-; mint egyszeri ingyenes vér-! adó-mozgalmat szervezünk a! város területén. Felhívjuk a lakosság fi-; gyeimét, hogy a véradásra; önkéntesen, díjmentesen mi-; nél többen jelentkezzenek. A \ fertőző betegségek korszerű í gyógykezelésében, a gyerme-! kék kétségbeejtő, súlyos ese-J lekben történő megmentésé- ! ben napról napra többször; van szükség nagy mennyi-; ségű, friss és konzerv vérre; s az ebből készült vérkészít-; ményekre, gamma-globulinra.; E szükséglet fedezésére kér-! jük fel mind az üzemek dől-! gozóit, mind a lakosságot. A! véradásra jelentkezők pénz-! beli díjazást vérükért nem; kapnak, de kárpótolja őket \ az a tudat és jóérzés, hogy; minden csepp leadott vérük- \ kel szenvedő, súlyos beteg; gyermekek, felnőttek, dolgo- j zók életének megmentéséhez! járulnak hozzá. A vérvételt megelőzőleg a! Jelentkezőknek jelentkezési:

Next

/
Oldalképek
Tartalom