Pest Megyei Hírlap, 1960. június (4. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-03 / 130. szám

1960. JÚNIUS 3. PÉNTEK "\Mívlap 3 A tsz-elnökök és párttitkárok tanácskozása a tsz-ek soron levő legfontosabb feladatairól (Folytatás az 1. oldalról) ja részükre. Az állam által nyújtott kiváló lehetőséggel mégis csak kevesen élnek. Ez elsősorban azoknak a termelő­szövetkezeti vezetőknek róható fel hibául, akik nem segítik elő a tagok háztáji gazdaságá­ban tartott sertésállomány fej­lesztését. 1 Használják ki a termelő­szövetkezeti vezetők mind a közös, mind pedig a ház­táji sertésállomány növe­lése érdekében az állam ál­tal nyújtott széleskörű kedvezményeket. A szarvasmarhatenyésztés­ről szólva figyelmeztette a je­lenlevő termelőszövetkezeti vezetőket, hogy nagy gonddal neveljék fel a közös állo­mány üszőszaporulatát és he­lyesen teszik azok a termelő- szövetkezetek, amelyek a tagok háztáji gazdaságában született üszőborjakat megvásárolják és azt felnevelve tenyésztésbe ál­lítják. Ugyancsak felhívta a fi­gyelmet a nagyüzemi baromfi- tenyésztés kialakítására is. — A napi feladatok közül legfontosabb most a növény- ápolás, valamint a takar­mánybetakarítás jó megszer­vezése — mondotta. — Fűka­szából sem áll rendelkezé­sünkre elegendő mennyiség ahhoz, hogy a termelőszövet­kezetek pillangós takarmá­nyait és rétjeinek termését géppel takaríthassuk be. Az idén még kézzel kell elvé­gezni a takarmánybetakarítás rendkívül nagy gondosságot igénylő munkáját. Éppen ezért azt javasoljuk, hogy a takarmányok, illetve a rétek területét is osszák fel családokra, így bizto­sítsák azok idejében és jó minőségben való beta­karítását. Javasolta Horváth elvtárs, hogy a gyors és jó minőségű takarmánybetakarítás érde­kében premizálják azokat a tagokat, akik szívvel-lélekkel részt vesznek ebben a mun­kában. Igaz, erre napjaink­ban még nincs kialakult gya­korlat, de a termelőszövetke­zeti vezetők gondoskodjanak a leghelyesebb premizálási mód bevezetéséről. — Ez évben még hatvan­ezer hold kalászost kell ter- melőszövetkezteinkben kézzel learatni — mondotta Horváth elvtárs, áttérve az aratás fel­adataira. A termelőszövetkezeti tag­ság létszámát tekintve — mintegy 45 ezer termelőszö­vetkezeti tag van a megyé­ben — nem is tűnik nehéz feladatnak ez, hiszen egy-egy tagra mintegy másfél hold jut. A tagok egy része azon­ban idős, más része asszony, s a kaszálni tudó tagok szá­ma aránylag kevés. A terme­lőszövetkezeti vezetőknek az a feladatuk, hogy beszéljék meg a tagsággal, ki mennyi gabona learatására vállalko­zik. Az aratás megkezdése előtt legalább egy héttel már jelöljék ki a tagok részére, hogy ki melyik területen dolgozik majd. — A nyári időszakban min­dig összetorlódott a paraszti munka, s a jelenlegi gépesí­tés mellett ez ma még nagy gondot okoz a termelőszövet­kezeteknek. A nagy munka időszakában azonban az egész család részt vett a földek megművelésében és a ter­mény betakarításában. Ezt kell elérni termelőszövetke­zeteinkben az aratás és a cséplés idején. Horváth elvtárs a továbbiak­ban elmondotta, bár az előző évekhez ké­pest jelentősen nagyobb területen vetettek köztes növényt, több tsz-bcn még­sem használták ki a ked­vező lehetőséget jövedel­mük fokozására. A területek gondos megműve­lésén kívül kiváló lehetőség a holdankénti bruttó termelési érték növelésére, a minél na­gyobb területen való másod­vetés is. A közös állatállomány takarmányalapját mintegy tíz­tizenöt százalékkal lehet nö­velni a másodnövényként ve­tett takarmányokkal. Ameny- nyiben egy-egy termelőszövet­kezet nem rendelkezik elegen­dő munkaerővel, úgy a vezető­ség egyezzen meg a tagokkal abban, hogy a másodnövények területét is felosztják csalá­donként. A betakarítás a csa­ládok gondja lesz, amiért ter­mészetbeni takarmány jutta­tásban részesülhetnek. Ily mó­don a háztáji állatállomány ré­szére is több takarmány jut. Horváth András elvtárs be­széde végén foglalkozott az­zal, hogy a közeli napokban népne­velők keresik fel a terme­lőszövetkezeti tagokat. A termelőszövetkezeti vezetők bocsássák a népnevelők ren­delkezésére a tagság névsorát és jelöljék meg azt, ki mennyi területet vállalt megművelés­re, vállalásának mennyiben tett eleget, illetve mennyi munkaegységet szerzett a munkák megkezdése óta. A népnevelők elsősorban a helyi kommunisták és pártonkívüli aktívák, de segítenek nekik azok az üzemi munkások, kommunisták és pártonkívü- liek is, akik a termelőszövet­kezeti mozgalom szervezésé­nek idején segítették a dolgo­zó parasztokat nagy elhatáro­zásukban. A népnevelők láto­gatása, illetve a népnevelők felvilágosító munkája egészen biztosan azt eredményezi majd, hogy a termelőszövetke­zetek tagjainak és családtag­jainak újabb százai és ezrei kapcsolódnak be a közös mun­kába, megértve azt, hogy a mezőgazdasági termelés növe­lése elsősorban az ő részükre előnyös. Horváth András elvtárs be­számolójához többen hozzá­szóltak. Felszólalt Pál Károly elvtárs, a szentmártonkátai Kossuth Termelőszövetkezet elnöke; Somodi Gyula elvtárs, a megyei KISZ-bizottság titká­ra; Klein Imre elvtárs, a nyársapáti Kossuth Termelő- szövetkezet agronómusa; dr. Sipos János elvtárs. a nagy­kőrösi Hunyadi Termelőszövet­kezet elnöke; Maricsek József elvtárs, a bényei termelőszö­vetkezet párttitkára; László Domokos elvtárs, a zsámboki Petőfi Tsz elnöke; Komáromi elvtárs. a kőröstetétleni Kos­suth Tsz elnöke; Jónás Jenő elvtárs, pócsmegyeri párttit­kár; Jámbor Miklós elvtárs, a megyei pártbizottság tagja, mezőgazdasági osztályvezető. A hozzászólók elsősorban a kapás terüle­tek felosztásáról, az ered­ményességi elszámolásról, az állatállomány növelésé­ről, a soron következő leg­fontosabb feladatok — ara­tás, takarmánybetakarítás, kapálás — megszervezésé­ről beszéltek. Szólották még a vezetők mun­kastílusáról, a politikai munka jelentőségéről is. Pál Károly például elmon­dotta, hogy amit termelőszö­vetkezetük tagsága családjá­val együtt elvállalt, azoknak a kapásoknak megművelése jól halad. Az eddigi tapasztalat azt bizonyítja, hogy jövőre va­lamennyi területet így kell fel­Pál Károly elvtárs, ország- gyűlési képviselő, a szentmár­tonkátai Kossuth Termelőszö­vetkezet elnöke osztani, mert így sokkal több munkaerőre, alaposabb mun­kavégzésre számíthatnak. Klein Imre Nyársapáiról azt bizonyította be felszólalásában, hogy bár az ő földjük nagy ré­sze holdanként csupán két aranykoronát ér, mégis a te­rület felosztással, az állatállo­mány szaporításával el tudják érni azt a termelési átlagot, amit a megyei pártbizottság célul tűzött ki. Náluk is meg­lesz a holdankénti 4—4500 fo­rint bruttó termelési érték. Kezdetben elég nehezen értet­te meg a tagság az eredmé­nyességi elszámolás lényegét és — ahogy Klein elvtárs mon­dotta — sok bort kellett addig a tsz-tagok látogatása közben elfogyasztani, míg célt értek el. Most már mindenki szíve­sen végzi a reá eső rész meg­művelését. Dr. Sipos János is arról szá­molt be: annak a 15—20 szá­zalék területnek a megművelé­se, amit nem osztottak fel csa­ládtagokra sokkal nehezebben ment, mint a felosztott terület megmunkálása. A vállalások­nál azt kell elérni — hangsú­lyozta —. hogy a családok ne csupán arra az öt-hat hold megművelésére számítsanak, hanem legalább 300—350 mun­kaegységet szerezzenek egy esztendőben, hogy jó megélhe­tést biztosítsanak maguknak. Valamennyi felszólaló elmon­dotta, hogy a közeljövőben felkeresik a tagokat és beszélgetnek velük, hogy közel kerülve egymáshoz, az elkövetkező feladatokra mozgósítani tudják őket Néhány termelőszövetkezet­ben még nem érték el azt az eredményt, amit kívántak. Maricsek József például őszin­tén elmondta, hogy Bényén a tagság egy része még nem kezdett munkához. Zsámbo- kon pedig, ahol kezdetben bi­zony kissé elbizakodott han­gulat uralkodott a vezetők között és a megyei pártbizott­ság figyelmeztetése ellenére is erejükön felül alakították ki a vetésszerkezetet — van lemaradás. Ezt a lemaradást azonban közös erővel pótolni lehet, ha a vezetőség nem­csak az objektív tényezőkben keresi a hibák okát, hanem saját munkájában is. Ha még most elbeszélgetve a tagság­gal felosztják a családok kö­zött a kapások megművelését — sok hibát ki tudnak javí­tani. Jámbor Miklós elvtárs rá­mutatott, hogy ahol a vezetőség egysége­sen dolgozott, támaszko­dott a pártszervezetre, ott nagyobbak a sikerek, mint ahol a vitás kérdéseket nem tisztázták egymás között. Szerencsére a tsz-ek zömében jó a hangulat és az eddig el­végzett munkákon le lehet mérni: megfelelően dolgoz­nak. Ezek a kezdeti eredmé­nyek biztatóak, s az eredmé­nyességi elszámolás beveze­tése növelni fogja a terme­lési. értéket. Az állatállományról szólva Pál elvtárs elmondotta, hogy a szentmártonkátai termelő- szövetkezetben tehénből akár 200 százalékra is tudnák ter­vüket teljesíteni. Elsősorban borjúkat vesznek, mert ez sokkal kifizetődőbb, mint ha előhasi üszőket vásárolnának. Az állam ad hitelt a borjúra és több is a kedvezmény a borjúnevelés után. Több prob­lémájuk van a sertésállo­mánnyal. Elhatározták, hogy a háztáji gazdaságokban is bú- gatmak be malacokat. Változ­tat a jelenlegi helyzeten az is, hogy a megyék egymás közt most vásárolhatnak, így be tudják szerezni a szükséges sertésmennyiséget a termelő­szövetkezetek. Sok minden múlik a veze­tőség leleményességén, kezdeményezőkészségéin. Ezt bizonyította Klein Imre elvtárs is. 150 birkát vásárol­tak a TEGI útján. A dolgozó parasztoknál azonban még volt 160 birka, aminek a fel­vásárlására a bank nem adott engedélyt. Erre összeadtak sa­ját pénzükből 36 ezer forin­tot, s azon vették meg az ál­latokat. Ez az összeg hamar megtérül, hiszen a gyapjúból, HOZZÁSZÓLÁSOK A BESZÁMOLÓHOZ Klein Imre, a nyársapáti Kossuth Tsz főmezőgazdásza a tejből, sajtból gyorsan visz- szaszerziik a vételárat. Az aratást, cséplést úgy kí­vánják megoldani a termelő- szövetkezetek, hogy ahol szük­séges, a gabonaterületet is felosztják a tagság között ka­szálásra. A nyársapáti Kos­suth Tsz-ben például már mindenki tudja hol és hány hold gabonát arat le, s mi­korra sor kerül az aratásra, különösebb mozgósításra nem is lesz szükség. Mind a kapások felosztá­sa, az állatállomány nö­velése, mind az aratás és a soron következő egyéb munka elvégzése akkor lesz eredményes, ha a vezetők egységben, egyet­értésben dolgoznak, ha élvezik a tagság bizal­mát. A vezetők kiválasztása, be­leértve a brigádvezetőket is, sokban hozzájárul a szövet­kezetek jövőjének alakulásá­hoz. Ahol értenek a tag­ság nyelvén, ott máris látszik az eredmény. Somodi Gyula elvtárs megemlítette a gyáli Dózsa Termelőszövetkezet pél­dáját, ahol tavaly még a városba mentek a fiatalok munkát keresni, az idén pedig már nyolcán visszajöttek, mert megtalálták a számítá­sukat. A tsz-vezet őség négy hold földet jelölt ki a fia­taloknak, amit, ha jól meg­művelnek, a betéteiből kul­turális- és sporteszközöket vá­sárolhatnak. A túrái Gal- gamenti Tsz vezetősége jó munkájukért 12 500 forintot ad a fiataloknak, amin a kulturálódásiakhoz szükséges felszereléseket megvásárol­hatják. A nyársapáti tsz-ben is vi­gyáznak arra, hogy betartsák a tsz-demokráciát, s ezért két faliújságot létesítettek, amelyeken rendszeresen tá­jékoztatják a küldöttgyűlések között a tagságot a különbö­ző eseményekről. Komáromi elvtárs Kőröstetétlenről el­mondotta, hogy náluk negy­ven fiatal dolgozik rendsze­resen. Ezt úgy érte el, hogy szabad idejének nagy részét a fiatalok között töl­tötte. Foglalkozott problé­máikkal és szoros kapcsolat alakult ki közöttük. Jónás Jenő elvtárs, Pócsmegyer párttitkára a pártéletről, a kommunisták példamutatásá­ról beszélt, ami szintén nél­külözhetetlen feltétele a fej­lődésnek. Horváth András elvtárs zárszavában valamennyi elv­társ felszólalására válaszolt és végül megjegyezte: % termelőszövetkezetek legnagyobb részében jól halad a munka, nincsen különösebb probléma, mégis helyes, hogy ezen az értekezleten többen szólották nehézségeikről, gondjaikról, mert csak úgy tudunk a hibákon javítani, ha őszintén beszélünk róluk. óva intette a tsz-ek vezetőit az elbizakodottságtól, a túl­zott megelégedettségtől, mert az sok hiba forrása lehet. Arra kérte a termelőszövet­kezeti elnököket, párttitká­rokat: érezzék nagy-nagy felelősségüket a közös mun­káért, azért, / hogy jólétet tudjanak biztosítani terme­lőszövetkezetük tagságának. ÖRÖMEINK—GONDJAINK IDÉNYBOLTOK A munka dandárja most kö­vetkezik. A földeken dolgozók zavartalan ellátása nem kis feladatot ró a kereskedelemre, s ezért örvendetes, hogy a ke­reskedelem el is követ min­dent a fokozott igények kielé­gítésére. Több helyről kaptuk a hírt, hogy a földművesszö­vetkezetek idényboltokat nyit­nak. így Abonyban hármat, a nagykátai járás községeiben a legtöbb helyen és a dobosi já­rásban is sok helyütt. Az idény boltok nemcsak megkönnyítik a munkába sie- tők ellátását, nemcsak azt je­lentik, hogy a bevásárlás gondja az asszonyok számára könnyebb lesz, hanem azt is, hogy a kereskedelem évről év­re fokozottabban figyelembe veszi azok kényelmét és igé­nyeit, alkikért van: a vásárló­két. De még ebben az eszten­dőben is sok helyen, ahol pe­dig a közönség igényli az idényboltok, a mozgóárusítás bevezetését, nem valósítják meg, mert a kereskedelem egyes helyi vezetői nem első­sorban a vásárlók igényeinek kielégítését nézik, hanem azt, hogy kevesebbe t forgalmazt nincs biztosítva az állandó vá­sárlóközönség, stb., tehát ak­kor nem is létesítünk ilyet. A rosszul értelmezett gazdasá­gosság így válik hibává, hi­szen a vásárló, aki a nagy me­zőgazdasági munkák közepette nem kap segítséget, nem hol­mi rosszul értelmezett elveket vesz tekintetbe, hanem azt, hogy ő járt pórul, vele nem tö­rődtek. Még mindig nincs késő ah­hoz, hogy meggondolják ma­gukat azok, akik eddig ragasz­kodtak téves álláspontjukhoz Mert ugyan a nyári munkákat parasztságunk akkor is elvég­zi, ha nem teszik kényelmeseb­bé számukra a vásárlást, ha nem gondoskodnak számukra mozgóárusokról, akik hűsítőt, ezt-azt a helyükbe visznek. De vajon miért ne tegyük köny- nyebbé munkájukat ilyen apró dologgal is, ha lehet? M. O. Kenyérgyár épül, bővül a vízvezetékhálózat Budaörsön Nagyszabású építések feje­ződtek be, illetve folynak vagy kezdődnek meg a legközelebbi napokban Budaörsön. Ezen a héten felvonult a kenyérgyá­rat építő vállalat és az építő­anyag szállítását is megkezd­ték. A nyolc kcmencés új ke­nyérgyár nemcsak Budaör­söt, de a budai járás köz­ségeinek legnagyobb részét is ellátja kenyérrel a jövő esztendőtől fogva, ami­korra megépül. Ebben a hónapban kezdődik meg a Mezőgéptervező Iroda kísérleti üzemének építése is Budaörsön. Ez az épület is jö­vőre készül él. Ugyancsak júniusban fog­nak hozzá az új zenés cukrász­da építéséhez. Tekintettel arra, hogy ez nem új, hanem egy régi épület belső átalakítása, remény van rá, hogy az új cukrászda még ezen a nyáron megnyílik és ezzel a község lakosságának régi óhaja telje­sül. A tavasz folyamán a község utcáiban tovább folytatták a betonjárda építését, ez idén másfél kilométer hosszú új járdát fektettek le. Mindennél nagyobb jelentő­ségű és a lakosság érdekelt részét megmozgató munka, a víz­vezetékhálózat bővítése, március óta folyik. Budaörs 1947-ben kapcsolódott be a budapesti vízvezetéki há­lózatba. Akkor azonban csak az újonnan létesült MÁVAG lakótelepig vezették ki a fővá­rosi vizet, míg a következő esztendő folyamán a község egyre több utcáját kötötték be a hálózatba. Ezidén eddig öt új utca kapott vízvezetéket, további négy utcában pedig most építik. Az érintett utcák lakói az árokásást, befedést, csőfektetést társadalmi mun­kában végezték el, ezenkívül házanként 200—300 forinttal járultak hozzá a szerelési költ­ségekhez. Ilyen körülmények között a tanács csupán az anyagot vásárolta meg és a közkutak felállításának költ­ségeit fedezte a községfejlesz­tési alapból. Az idei vízvezetéképítés eredményeként Budaörs jó részét már a Fővárosi Vízművek látják el vízzel. A még folyamatban levő építkezések befejezése után azonban egy ideig szünetel a községben a vízvezetéki háló­zat bővítése. A Fővárosi Víz­művek ugyanis közölte a buda­örsi tanáccsal, hogy 1962-ig a vízvezeték további fejlesztésé­hez nem járulhat hozzá. A még vízvezetékekkel el nem látott utcákban így csak két év múl­va folytathatják a csövek le­fektetését. Ennek ellenére a községi tanács bízik abban, hogy 1965-re, de legkésőbb 67-re Budaörs minden utcájá­ban kiépül a vízvezetéki háló­zat. — A TERMELŐSZÖVET­KEZETEK feladatairól és a nemzetközi helyzetről tart előadást ma este 7 órakor a nagykőrösi kultúrotthon nagytermében Tímár Mátyás pénzügyminiszterhelyettes. Aragon: A NAGY HÉT Kötve 59,80 A monumentális regény a tavalyi francia könyvkiadás egyik legnagyobb eseménye volt. A cselekmény 1815 március 19-én, virágvasárnap hajnalban kezdődik és egy hét múlva, húsvét- vasámap fejeződik be, mikor XVIII., Lajos, a Juan öbölben partraszállt Napoleon elől menekülve, elhagyja Párist. Chabrol: EGY EMBERREL TÖBB Kötve 20,so A nálunk is jól ismert írónak egyik legizgalmasabb műve. Egy franciaországi külvárosban a partizánok hazafiakat sza­badítanak ki a börtönből, de ezek közé keveredik egy kö­zönséges bűnözö is. Gladkov: A LÉLEK MÉLYÉN . . Kötve 12,70 A nagy iro remek elbeszéléseiből megismerjük az orosz nép életének 40 éves szakaszát a század elejétől, a Nagy Honvédő Háború befejezéséig. Kaphatók ac dnnepi fiönyvcátrakban, a könyvesboltokban és az üzemi köny vter j esztőknél!

Next

/
Oldalképek
Tartalom