Pest Megyei Hírlap, 1960. június (4. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-23 / 147. szám

PEST M£CJ kMMsn I960. JÜNIUS 23. CSÜTÖRTÖK A szocialista brigádmozgalom néhány időszerű kérdése ]\emreg tartották első ta­nácskozásukat Pest megye szocialista brigádvezetői a megyei taaiács'názán. A megje­lentek — alig többen fél száznál — egy fiatal, gyer­mekcipőben járó mozgalom úttörői, azért jöttek össze, hogy kicseréljék tapasztala­taikat és megbeszéljék; ho- ffyan tovább? Dicséret illeti a szakszervezetek megyei ta­nácsának elnökségét, hogy időben felismerte a tapasz­talatcsere jelentőségét és ösz- szehívta a szocialista brigád- vezetők tariácslcozását. A felszólalókat hallgatva, kibontakozott előttünk ennek a nagyszerű mozgalomnak sokrétű, színes élete, rendkí­vül nagy jellemformáló ere­je és az a sok vélemény és törekvés, hogy még jobbá, még sikeresebbé tegye a szo­cialista brigádok működését. A tanácskozás bizonyította, hogy ez a mozgalom „alulról” jött. A munkások — a Szov­jetunió kommunista brigád­jainak hírét hallva — spon­tán alakították meg brigád­jaikat, amikor még azt sem tudták pontosan, hogy mit is jelent a szocialista brigád? A legöntudatosabb munkások csak azt tudták, hogy a szov­jet munkások példája nyomán lehet még jobban és eredmé­nyesebben dolgozni, és a szo­cialista emberré válás útját is meg lehet rövidíteni. így ala­kultak meg a szocialista bri­gádok. Törvényszerű, hogy az út­török, az újért harcolók útja mindig nehezebb, göröngyö­sebb mint az utánuk jövőké. A szocialista brigádmozga­lom élharcosai méltón tettek szemrehányást a szakszerve­zet vezetőinek amiatt, hogy ezidáig kevés elvi és gya­korlati segítségei adtak, hogy magukra hagyták őket a meg nem értéssel, gáncsoskodás- . sál és nagyon sokszor saját; ' tanácstalanságukkal' szemberí.' Jogos volt a bírálat, de a szak- szervezet vezetőinek is szük­ségük volt gyakorlati tapasz­talatokra ahhoz, hogy ezt a spontán keletkezett mozgal­mat az élet realitása alap­ján helyesen értékeljék és összegezve az eredményéket, mérlegre téve a hibákat, olyan általános érvényű ta­pasztalatokat szűrjenek le, amelyeket a megye összes üzemiében hasznosítani lehet. Megyénk szocialista brigád­vezetőinek első tapasztalat- cseréje is elősegítette ezt. A tanácskozáson sok szó esett arról, hogy a szocia­lista címért versenyző brigá­dok milyen helyet foglalnak el az üzem életéiben — he­lyes-e, ha különleges bánás­módban, külön jutalmazás­ban részesítik őket —. az üze­mek alapítsanak-e különleges okleveleket, vagy kitünteté­seket? Felmerült, hogy csak a legjobbakat, a kiváló dol­gozókat kellene bevonni a szocialista brigád címért fo­lyó versenybe, de volt olyan vélemény is, hogy a szocia­lista címet elnyert brigád minden tagjának meg kellene adni a kiváló dolgozó jel­vényt, vagy más emlékérmet. Véleményünk sprint a szocialista címért versenyző brigádok mozgalma egy sok­kal nagyobb mozgalomnak — a százezreket átfogó brigád­mozgalomnak része és hely­telen lenne különleges mó­don kezeim akár a kiváló dol­gozó jelvényt, akár egyéb ju­talmazást illetően. Nem lenne helyes, ha a szocialista címért versenyző brigádok más bri­gádokkal szemben nem a ter­melést elősegítő munkájuk ré­vén, hanem csak azért jutná­nak előnyös helyzetbe, mert ők a szocialista brigád címért versenyeznek. Az ilyen elbírá­lás bántaná a többi munkás igazságérzetét; rossz emlékű „sztárrendszer” csoportos fel­támadásának tekintenék. Jel­lemző, hogy az ilyen fajta „kü­lönleges bánásmód’’ ellen ép­pen az. érdekelt szocialista bri­gádvezetők tiltakoztak legjob­ban, de nincs is szükség ilyen eszközökre. Miben különbözik a szocia­lista címért harcoló brigád a többi munkabrigádtól ? Abban, ami a brigádot éppen szocia­listává, illetve a szocialista címért harcolóvá teszi. Első helyen kell említeni a szakmai képzettség állandó antelését. A szocialista brigádok vállalá­saiból ez nem hiányozhat, de helytelen az olyan maximalis­ta követelés is, hogy négy éven belül a brigád minden tagja végezze el a szaktechni- kumot. Helyes, ha képzettsé­gükhöz mérten — akár külön­böző fokon — a brigád ál­tal szervezett műszaki tan­folyamon, egy-egy műszaki ember vezetésével fejlesztik szakmai tudásukat. Ide tar­tozik az is, hogy a brigád tag­jai egymásnak is átadják ta­pasztalataikat, a szakmai fo­gásokat; megismerik egymás gépének kezelését, példás rendben tartják a rájuk bí­zott termelőeszközöket és tu­datosan törekednek újítá­sokra, kigálő minőségre, az anyaggal való talcarékosságra. Ez a szocialista címért har­coló brigád vállalásának egyik leglényegesebb pontja. Természetes, hogy az a brigád, amelyik szakmailag állandóan fejlődik, ha az el­ső alkalommal nem is, de ké­sőbb biztosan megnyeri az üzem legjobban dolgozó bri­gádja számára kitűzött jutal­mat, az újítások pedig — amelyekhez ugyancsak nagy segítséget ad a szakmai kép­zettség emelése — további megérdemelt jutalmakat hoz­nak. A nagymarosi avartűz hőse ,4 szocialista, címért küz­dő brigádok vállalásainak második fő jellemzője az ál­talános műveltség és ezen be­lül a marxista műveltség eme­lése — a mind kulturáltabb magatartás elsajátítása. Öröm volt hallani a tanácskozáson az egyik brigádvezetőt, aki el­mondta, hogy brigádjából többen, járnak a József At­tila szabadegyetemre, ahol élettani és egyéb magas szín­vonalú előadásokat hallgat­nak, amit azután meg is vi­tatnak. Mások beszámoltak arról, hogy a brigádtagok mennyire megszerették a színházat, a könyveket, ki­állításokat. A vállalásokban majdnem mindenhol szerepel a politikai oktatásban való részvétei, vagy legalábbis politikai előadások csoportos látogatása. Természetesen az általános műveltség emelése, a közösség gondjaival való törődés együtt jár az öntu­dat fejlődésével, amelynek eredményei kihatnak a ter­melő munkára is. Harmadik jellemzőnek a szocialista magatartást tart­juk, ami abban áll, hogy a brigádtagok szívesen segíte­nek más brigádok tagjainak, tanítják a fiatalokat, ponto­san betartják a munkaidőt, magatartásukat szerénység és a munkatársaikkal szembeni megbecsülés jellemzi. Röviden ezek azok a fő­tényezők, amelyek teljesítése a brigádokat szocialista bri­gáddá teszik. Ezek után nyilvánvaló, hogy a szocialista brigádok tagjai nemhogy különleges j kedvezményeket élveznének, j ellenkezőleg, szakmai és \ egyéb tanulással többletterhet j vállalnak, sőt, állandó harc-] ban állnak saját régi szoká- \ saikkal is, hogy szocialista! emberré válhassanak. Ami- i kor ezt már öntudatban és felelősségtudatban megköze­lítették, a gyár vezetője — mint a Dunakeszi Járműjaví­tó igazgatója tette ezt — a brigádra ruházza fegyelmi ^ jogkörét. Rájuk bízza, hogy ' saját maguk döntsék el, mit érdemel, ha valamelyikük ko­molyabb hibát vétett. A biza­lom jele az is, hogy a meős p átadja a bélyegzőjét a brigád- j vezetőnek, a brigád tagjai sa- ^ ját maguk ellenőrzik az el- í készült munkadarabokat. ? Olyan tapasztalatunk is van, hogy némely helyen a szocia- ^ listá brigád tagjainak a gyár- ^ kapunál nem kell bélyegez- ^ niök, mert az igazgató biz- tos benne, hogy öt perccel munkakezdés előtt mindegyi- kük ott áll a gépe mellett. £ Ezek a „különleges kedvezmé- £ nyék” valóban örömmel tői- ' tik el a brigádok tagjait, büsz­kék is rájuk, de ezek csak látszólag kedvezmények, va­lójában komoly felelősséggé] járnak. Mint ahogy az egyik szocialista brigád vezetője mondta: „eddig csak a meós- nak adtunk számot a munka­darabok minőségéről, de mi­óta saját magunk vagyunk a meósok, az egész gyár előtt felelősséggel tartozunk és még jobb minőséget gyártunk, ne­hogy szégyen érjen bennün­ket.’’ Ki lehet a szocialista brigád tagja? Minden becsületes munkás, vagy műszaki ember, aki a jó munka mellett vállalja az ismertetett feltételeket, a szocialista brigád tagja le­het. Ebből következik, hogy nem érthetünk egyet olyan nézetekkel, amelyek a brigád­tagságot kiváló dolgozó jel­vényhez, párttagsághoz, vagy akár iskolai végzettséghez kö­tik. A kérdést meg kell for­dítani. A szocialista brigád címért folyó versenyben való részvétel éppen a fentiek el­érését segíti elő. így széles tömegek előtt nyitva áll az út, míg, ha súlyos feltétele­ket szabnának, az egész szo­cialista brigádmozgalmat szűk területre, „a kiválóak” vagy a párttagok mozgalmára kor­látoznánk. Ez pedig egyrészt a munkások nemtetszésével találkozna, másrészt megfosz­tanánk magunkat attól a le­hetőségtől, hogy a munkások szakmai és általános művelt­ségét viszonylag gyorsan, tö­megméretekben emelhessük. Csak helyeselni tudjuk, ha a brigádokban közösen dol­goznak pártonkívüliek és kom­munisták, kiváló dolgozók és átlagos képességű embe­rek, idősebbek és fiatalok. A helyzetből adódóan mind­egyik megtalálja azt, amiben a többieknek segíteni tud és az ilyen vegyes összetétel csak segítheti a mozgalom célki­tűzéseinek megvalósítását. Lovász Vince Vasárnap délután veszedel­mes tűz keletkezett Nagyma­ros közelében, az egyik sziklás hegyoldalon, ahol eddig még ismeretlen ok miatt, valószí­nűleg egyes kirándulók gon­datlansága vagy nemtörődöm­sége következtében az avar gyulladt ki. A helyzet főleg azért volt veszedelmes, mert a kigyulladt avar közelében na­gyobb fenyőerdő borítja a hegyoldalt, ha tehát az avartűz eléri az erdőt, a nagy gyanta­tartalmú fenyőfák menthetet­lenül elhamvadnak. A tüzet szerencsére ideje­korán észrevették és érte­sítették róla a váci tűzol­tóságot, amely szinte per­cek alatt teljes fölszere­lésével kiérkezett a tűz színhelyére és megkezdte az oltást. Értesült a veszedelemről Szob önkéntes tűzoltósága is, amely ugyancsak kivonult a hely­színre és a nagymarosi, vala­mint a váci tűzoltókkal együtt derekasan kivette részét az ol­tási munkából. Az oltás igen nehéz volt a meredek, sziklás hegyoldalon, de a lelkes tűzoltók nem tö­rődve saját testi épségükkel, hősiesen fölvették a küzdel­met a pusztító elem ellen és hamarosan gátat vetettek a tűz terjedése elé, majd eloltották az égő avart, mielőtt az elér­hette volna a fenyőerdőt. A szobi önkéntes tűzoltók soraiban küzdött a tűz el­len Nagy Ferenc, a szobi kőbánya harmincéves gép­kocsivezetője is. akit oltás közben fájdalmas baleset ért. Egy meglazult sziklatömb le­szakadt a lángoló hegyoldalról és egyre fokozódó sebességgel gördült a völgy felé. Útja köz­ben elütötte Nagy Ferencet, akinek figyelmét annyira lekö­tötte az oltás, hogy nem vette észre a feléje közeledő vesze­delmet. A bátor tűzoltó félig eszméletlenül esett össze. Tár­sai azonnal értesítették a men­tőket, akik mentőautón beszál­lították a váci közkórházba. Útközben éles fájdalmak miatt panaszkodott. Az alapos vizs­gálát megállapította, hogy sze­rencsére súlyosabb sérülések nem érték, csak könnyebb bel­ső sérüléseket szenvedett. Ked­den már el is bocsátották a váci kórházból. Lékó László tűzoltóparancs­nok szerint Nagy Ferenc ön­feláldozó, hősies magatartása példamutató. Büszkék lehetnek rá a szobi tűzoltók, de a me­gye egész tűzoltótestülete is. m. 1. Hazánkba érkezett a Komszomol tíztagú ifjúmunkás-küldöttsége A KISZ Központi Bizott­ságának meghívására hazánk­ba érkezett a Komszomol Köz­ponti Bizottságának tíztagú ifjúmunkás küldöttsége. O. R. Vezirovnak, a Komszomol Központi Bizottsága titkárá­nak vezetésével. A küldöttség itt-tartózkodá- sa alatt meglátogat több vá­rost és üzemet. A 6-OS MŰÚTON Országjáró fiatalok Vidám zaj tölti be a gödöl­lői Ganz Árammérőgyár udva­rát. Harmincöt kiszes, fiatal lányok, fiúk sorakoztak a tár­sasgépkocsi előtt, hogy az „Is­méid meg hazádat” mozgalom során ismét országjáró útra in­duljanak. Második éve folyik az országjárás és most Mis­kolc, Lillafüred, Aggtelek, Sze­ged után a 6-os műút, Sztálin- város, Szekszárd és Pécs van soron. Elhagyjuk a fővárost, alattunk a budaörsi repülőtér, előttünk a Kamaraerdő és a budai őszibarackosok közt ro­hanunk, azután Érden veszünk búcsút a forgalmas balatoni műúttól és máris a 6-os mű­úton száguldunk. Igyekezni is kell: útunk végcélja: Pécs a O-ás kilométerkőtől 196 kilo­méter! Remek az út, mintha repül­nénk. De repül az idő is, hi­szen el nem hal a vidám nóta szó. Zászlósi Béla és Árvái Ferenc a karmesterek és mókameste­rek: vidám nóták követik egy­mást. Néha egyszerre kettő is, néha lecsúsznak a hanglétrá­ról, de sebaj... fő a jókedv és a hangerő! Fokozódik az izgalom: fel­tűnnek Sztálinváros épületei, a vasmű kéményei. Egy kis pi­henő után körüljárjuk a .hatal­massá fejlődő várost. A gép­kocsivezető szerint városnéző séta, a rosszmájúak szerint a sofőr eltévedt... Az idősebb A pártoktatási év után BEFEJEZŐDÖTT a pártok­tatás évadja. A Csepel Autó­gyár agit.-prop.-titkiárának asztalán összegyűlnek a sze­mináriumok zárójelentései. Az idei oktatási évben a tizennyolc Időszerű kérdé­sek, hat marxizmus—lendniz- mus I., és hét marxizmus'—le- ninizmus II. tanfolyamon kí­vül öt új tanulócsoport vett részt a VII. pártkongresszus anyagának tanulmányozásá­ban. Ezeken nyolcvankét hall­gató volt. A pártbizottság az oktatási évad elején száztíz előadót választott ki. Ezekkel az elv- társakkal minden szeminá­rium előtt külön konzultált a pártbizottság, hogy gyakor­lati és módszertani segítséget adjon az előadások színvo­nalának emeléséhez. Szatmári elvtárs, a Csepel Autógyár Pártbizottságának agit.-prop.-titkára elmondot­ta, hogy a hallgatók szívesen, őszintén és nyíltan vitatkoz­tak napjaink időszerű bel- és külpolitikai kérdéseiről, pél­dául arról, hogy miért maga­sabb rendű a szocialista tár­sadalom a kapitalista társa­dalomnál. A marxizmus—le- ninizmus kérdései tanfolya­mán a két társadalmi rend­szer békés egymás mellett élésének lenini elve váltott ki élénk érdeklődést. Termé­szetesen a mezőgazdaság szo­cialista átszervezése is több­ször szerepelt napirenden. A hallgatók azt vitatták: ho­gyan változik és milyen ha­tással lesz a népgazdaság kü­lönböző szektoraira a me­zőgazdaság szocialista átszer­A kakucsi Lenin Termelőszövetkezet 50 hold paprikára kötött szerződést a Pest megyei MEK-kei. A termés kitű­nőnek ígérkezik: holdanként 120—130 mázsára számíta­nak. A tsz paprikatermelői arra a legbüszkébbek, hogy szabadföldi paprikát a megyéből ők szállítanak legelőször. A cecei csöngőt darabáruként már szedik. Tegnap este 10 000 darab paprikát indítottak útba Nyugat-Német- or.szagba. (Foto: Győri) vezése és a nehézipar továb­bi — elsődleges — fejleszté­se. Sok hallgató foglalkozott a KGST szerepével és jelentő­ségével a szocialista táborban, s ezzel összekapcsolták a Cse­pel Autógyár fejlődési lehe­tőségeit is. A Csepel Autógyárban a foglalkozásokat lelkiismerete­sen és alapos felkészültség­gel vezették az előadók. Elő­adásaikat az életből vett sok színes példával szőtték át, hogy a hallgatók figyelmét jobban felkeltsék és lekös­sék. Különösen Csókái Ist­ván, a normáliagyár párttit­kára, Marcsi Gábor karban­tartási mérnök, Kopácsi Ist­ván motorgyári üzemvezető, és Hrehus Sándor szerszám­gyári üzemvezető előadásait emlegetik úgy a hallgatón, mint akiktől szívesen tanul­tait. AZOK A PÁRTTAGOK és pártonkívüliek, akik 1959 őszén részt vettek a falvak ban a termelőszövetkezetek szervezésében, elmondották, hogy nagyon jó és alapos se­gítséget kaptak a szemináriu mokon felvilágosító munká- 2 jukhoz. y A politikai fejlődést iga- szolja, hogy az oktatásban ^ résztvevő pártonkívüliek kö- j zül például a karbantartó ^ üzem négy, a szerszámgyár ^ három hallgatója kérte fel­tételét a párt soraiba. £ A párt-végrehajtóbizottság- ^ nak az a véleménye, hogy az ^ előadók jól felkészülten, kom- ^ munista felelősséggel végez- |ték ezt a fontos pártmunkát. ^ Az igazi mérce azonban az, hogy a hallgatók a tanultakat 'f, hogyan használják fel a gya- í korlatban, mindennapi életük- '/. ben. Elekes Éva kiszesek lelkendezve mesé­lik, hogy nem ismernek rá semmire: amikor ok itt a kul- túrház alapjait ásták, még ku­koricásban jártak. Sajnos, alaposabb körülné­zésre nincs idő, indulni kell tovább. Pólyák Béla, az „úti- marsall” indulást vezényel és szaladunk az asztallap simasá- gú tájon. Elhagyjuk Dunaföld- várt és nemsokára: Paks. Sió- agárd mellett átmegyünk a Sió-csatorna felett és Szekszárd mellett járunk, amikor élénkülni kezd a táj: a Hegyhát dombjai közt va­gyunk. Az első bányászközség, Hi­das, már Baranyát jelzi. Átha­ladunk a festői szépségű Me- cseknádasdon és már a Me­csek hegység szerpentinjein kanyargunk felfelé. Gyönyörű a kilátás visszafelé! Hegyi uta­kon megyünk, áthaladunk két völgyvonulatot átívelő völgy- hídon — viadukton. Még az ének is elhallgat egy pillanat­ra. Erősen alkonyodik. amire Pécsre befutunk. A Kossuth utcai Borostyán étteremben vacsorázunk. S közétkeztetés­ben finom, választékos étele­ket kapunk, a fiatalokat fiatal felszolgálók szolgálják ki és az asztalon a vázákban piros ró­zsa. — Pest megyében is köve­tendő példa! Másnap reggel idejében in­dultunk, hogy megnézzük a 110 000 lakosú Pécs nevezetes­ségeinek legalább egy részét. Szinte faljuk a látnivalókat: megnézzük a székesegyházat, a török templomot, a Széchenyi teret a középületekkel és a tö­rökverő Hunyadi szobrával, a 48-as teret az egyetemekkel, a Tettyét, a Mecsek oldalában az üdülő szállót, kimegyünk a Dömör kapuhoz, ahonnan gyö­nyörű kilátás nyílik Pécssza- bolcsra és Pécsbányatelepre, végül a Misina-tetőre mentünk fel. Délben indultunk, hogy még Pécsváradot és Szekszárdot megnézhessük. Pécsváradon megnézzük az ősi település XI. századbeli apátságának romjait, illetve rekonstruált falait. A következő megálló Mecseknádasd felett, a szer­pentin kiszögellő pontján van: kiugrálunk gyönyörködni és fényképezni. Utunk következő állomása: Szekszárd. Megkós­toljuk a híres szekszárdi vörös­bort, körülsétálunk a város központjában, megcsodáljuk a dór oszlopos tanácsházát, a forgalmas autóbusz-pályaud- vart és egy kis séta, tagjaink kinyújtóztatása után megyünk tovább. Mire Sztálinvárosba érünk, sajnos zuhog az eső. városnéző séta helyett a szálloda büféjé­be szorulunk. Ismét Budapest felé járunk. Este van, a fények lassan kü­lönválnak: a füzérek és fény­csíkok ostornyeles lámpákká, fényreklámokká, autók reflek­torává, kirakati fényekké szó­rakozóhelyek lámpásaivá vál­nak szét. Sűrűn megállunk: Budapes­ten, Sashalmon. Kerepesen szállnak le a részvevők. Az­után végállomás: Gödöllő! Fá­radt tagokkal, berekedt torok­kal. káprázó szemmel kerü­lünk ágyba. Másnap jóleső fá­radtsággal de rengeteg él­ménnyel gazdagodva megyünk dolgozni. Fazekas Mátyás Ötven hold nanrika Kakucso

Next

/
Oldalképek
Tartalom