Pest Megyei Hírlap, 1960. június (4. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-22 / 146. szám

»M. JŰN1ÜS 22. SZERDA ’T^BlhP ŐSÖK, ÉS UTÓDOK Tizenkilénc esztendeje, 1941. június 22-én fasiszta csizmák tapostak szovjet földre, elkezdődött a történe­lem legnagyobb háborúja, amely a hitleri Németország vereségével ért véget. A Hon­védő Háború, mely hatalamas áldozatokat követelt a szov­jet néptől, teljes sikerrel járt. A világ fellélegzett, amikor megszabadult a fa­siszta fenevadtól — mint vélte, örökre. De akadtak, akik már akkor mentették azt, ami menthető, s akik ma már nyíltan állnak azok mellé, akik ugyan elvesz­tették a második világhá­borút, de harmadikat szeret­nének kirobbantani. Milyen sokat mond két hír- ügynökségi jelentés! Az egyik Párizsban kelt, s arról szá­mol be, hogy húsz éve hang­zott el a londoni rádióban De Gaulle tábornok felhívása a fiémet megszállás alatt álló francia néphez, s „az évfor­duló előestéjén avatták fel a Párizs melletti Valerien he­gyen az ott kivégzett 4500 el­lenálló emlékművét.” A má­sikat Bécsből keltezték, s többek között ezeket mond­ja: „Hivatalos jelentések sze­rint július 13-án Grúzban tor­nászversenyek kezdődnek, va­lójában azonban sportolás cí­mén itt jönnek össze a neofa­siszta szervezetekhez tartozó süvölvények. A találkozón kiemelkedő szerepük lesz a régi náci hagyományokkal rendelkező Tumferein szer­vezet tagjainak.” S e két jelentés kommentá­lása helyett hadd idézzek még egy harmadikat, amely min­den kommentárnál többet mond: Strauss nyugatnémet hadügyminiszter amerikai út­járól szólva, többek között ezeket mondja: ,a bonni mi­niszter beszédekben és elő­adásokban magasztalja az új Németországot, vagyis a bonni köztársaságot, mint a szabad világ bástyáját és erélyesen elutasít mindent, ami előse­gíthetné a béke megszilárdítá­sát Európában. Ellenzi mind a német békeszerződést, mind a nyugat-berlini megszállási rendszer megszüntetését, mind pedig Németország demokra­tikus egyesítését.” Strauss nincsen egyedül. Ott vannak háta mögött azok, akik ott álltak Hitler mögött is, akik minden eszközzel — anyagiakkal és erkölcsiekkel egyaránt — segítették a Har­madik Birodalmat, s annak Führerjét, s akik szégyenle­tes vereségüket is csak „idő­leges balsikerként” könyvel­ték el, lesve az alkalmat a revansra, az újabb háborúra. S az egykori ellenség, az Egyesült Államok, ott áll a nyugatnémet revansra vágyó politikusok mellett, az ősök mellett, utódként, szítva, biz- tatva azt a kalandor-politi­kát, amit a bonni kancellár és hívei folytatnak, s maga Is gyakorlója lett ennek a po­litikának. Az elmúlt hónapok eseményei, az U—2 repülése, a csúcstalálkozó meghiúsítá­sa, mindennél jobban bi­zonyítja, hogy kik azok, akik a nemzetközi politikábani utó­dokként lépnek fel, akik ott akarják folytatni, ahol a Harmadik Birodalommal a szovjet fegyverek ereje abba­hagyatta. Nixon, az Egyesült Államok alelnöke, a hidegháború egyik vezéralakja, május 15-én késő este beszédet mondott a tele­vízióban, s az U—2 repülésről szólva többek között ezeket mondotta: „A politikai realiz­mushoz tartozik zokszó nélkül tudomásul venni, hogy a kém­kedés a politika rendszeresen használt eszköze.” Ismerős mondatok, még ismerősebb felfogás, gondol­kozásmód. Hitler annak ide­jén hasonló „ideológiát” hir­detett meg, az útszéli mód­szerek, a provokációk, az al­jasságok politikáját, amely szakadékba rántotta mindazo­kat. akik csak követői, vallói lettek ennek a politikának, de akiket a szakadékba zuhanás, a teljes vereség sem józaní- tott ki, akik ma ugyanazt akarják, amit tizenkilenc esz­tendővel ezelőtt: el taposni a legrettegettebb ellenséget, a kapitalizmus legfélelmetesebb ellenfelét, a szocialista társa­dalmat. Akkor sem sikerült. Vajon sikerülhetne-e most, amikor a Szovjetunió rakéta­fölényét senki nem vonja két­ségbe, amikor a kémrepülő­gép az első lövésre lebukfen­cezett a szovjet égről?! De nemcsak „ideológiai”, s politikai módszerekben váltak a német fasiszták utódaivá egyes amerikai politikusok, s vezető körök, hanem egyéb területeken is. A New York Times tudósítója, Atrhur Ol­sen írja: „az Egyesült Álla­mok hadianyaggyárosai az utóbbi években nagy 'mennyi­ségű tőkét és műszaki tapasz­talatot juttattak az újjáéledő nyugatnémet hadiiparnak. Meggyőződésük szerint a bon­ni köztársaságnak a hadiiapr terén az elsők között kell len­nie.” Hogy ezért a politikáért nem mindenki lelkesedik nyu­gaton, sőt: a többség nem lelkesedik, azt legtömörebben így fogalmazta meg Peregrine Worsthome, a konzervatív Daily Telegraph szerkesztője, a nyugatnémet Der Spiegel cí­mű hetilapban: „Ha valaki a berlini kérdést egy angol ven­déglőben fejtegeti, akkor kivé­tel nélkül oda fogják monda­ni neki, hogy a kutya németek már két világháborút robban­tották ki, és az Isten szerel­méért meg kell akadályozni őket, hogy még egy harmadi­kat is csináljanak. A né­metekért szétatombombáziat- nia magát az embernek, tiszta hülyeség.” De az utódok politikájának népszerűtlenségét nemcsak az ilyen sajtómegnyilatkozások bizonyítják, hanem a nemzet­közi politika eseményei is. Nemcsak a csúcstalálkozó meg­hiúsulásának visszhangjára gondolok, hanem arra is, hogy Dél-Koreában, Törökország­ban, s most legutóbb Japán­ban csúfos vereséget szenve­dett ez a kalandorpolitika, s a nyugati világban meglehetős zavar és fejveszettség uralko­dik. A józanabb rész tisztán látja, hogy ezzel a politikával csakis balsikereket lehet elér­ni, csakis bukás követheti azt. A háborús uszítok viszont ezt a politikát úgy akarják átmente­ni, hogy hidegháborúból me­legháborúvá teszik, hogy be­lerántják a világot egy nukleá­ris háború poklába, amely vi­lágpusztító hatásával mindazt veszélyezteti, amit csak ember alkotott, elért itt a földön. A Japánban történtek azonban bebizonyították, hogy a politika porondján mind ha­talmasabb teret nyer egy olyan tényező, amit ma már egyetlen politikus sem hagyhat figyel­men kívül: a tömegek ereje. A New York Herald Tribune tokiói tudósítója cikkének cí­meként ezt írta: „Ilyesmi még egyetlen elnökkel sem fordult elő.” Valóban: nem várhat más egyetlen elnökre, egyetlen po­litikusra sem, aki háborút akar, aki a világ népeit pusz­tulásba akarja rántani, mint ahogy rántotta Hitler, s annak környezete. A Pravda június 18-i vezércikkében nagyon vi­lágosan megfogalmazza; „Az a kalandor külpolitikai irányvo­nal szenvedett vereséget, amelynek célja a hidegháború és a fegyverkezési hajsza jo- \ hozása, a népellenes rendsze- \ reic segítségével agresszív ka­tonai tömbök összetákolása.” Majd később: „Az amerikaiak most aratják azt, amit elvetet­tek. Az agresszorokat egymás után érik, a vereségek, a ku­darcok, talpuk alatt a világ sok országában ég a talaj. Az amerikaellenes megmozdulá­sok hatalmas láncreakciója napról napra fokozódik.” Az utódok politikája szenved itt vereséget, a népvesztő, há­borús politika, amiből elsősor­ban a japán nép nem kér, hi­szen az egyetlen nép, amely megkóstolta a nukleáris hábo­rút, s az egyetlen nép, mely soha nem hajlandó elfeledni Hirosimát és Nagaszakit. Az ősök politikája szovjet fegyve­rek megsemmisítő csapásai alatt szenvedett vereséget, az utódok politikája szovjet le­szerelési és békejavaslatok pergőtüzében, a világ népeinek ellenállásán szenved veresé­get. A szovjet leszerelési ja­vaslatok sorozata, s tettek sere­ge is mindennél jobban bizo­nyítja, hogy ki akar békét s ki az, aki háborúra spekulál; kik azok, akik összefogva a tegnapi ellenséggel, a német fasisztákkal, újabb háborút akarnak kirobbantani, akik nem szűrték le mindabból a tanulságot, ami tizenkilenc esztendeje kezdődött, s akkor ért véget, amikor szovjet kato­nák kitűzték a Reicnstagra a vörös lobogót saját barlangjá­ban zúzták szét a fasiszta fene­vadat. A történelemből azon­ban — ha egyes politikusok nem is — a népek tanulnak, s nem engedik még egyszer pré­daként odadobni magukat nagykapitalisták és háborút kívánó bábjaik, politikusok martalékául. Sem a japán nép, sem a világ többi népe nem akar Hirosimát és Nagaszakit, s nem akar olyan orvtámadást sem, mely tizenkilenc eszten­deje szabadult rá a szovjet földre, miután már végigpusz­tította Európát. A fokozódó amerikaellenes- ség nem az amerikai népnek szól, hanem az amerikai politi­kának, a kémkedés, a kalan- dorság politikájának, a háború politikájának, az utód politi­kájának. amelyben egymásra leltek a német fasiszták re- vansvágyai, s az amerikai im­perializmus világuralmi törek­vései. Ez a kétféleség nagyon is egyet jelent: a támaszpont politikát, s a hidegháború poli­tikáját, a megegyezések meg­hiúsítását, a népek akaratának semmibevevését. A józan hang azonban napról napra erősebb lesz nyu­gaton. Akik valamelyest is, va­lami egészen keveset is, de ta­nultak a történelemből, a Har­madik Birodalom, a hitlerój bukásából, azok belátják, hogy — enyhén szólva — ostobaság fejjel a falnak rohanni, mert ezt a falat milliók és milliók elszánt, s ha kell harcra is kész békevágya alkotja. hogy ebben a falban ott van a szovjet ra­kétafölény, s ott van a nyugati világ dolgozóinak sok sok mil­liója is, azok sok milliója, akik nem akarják „szétatombom- báztatni” magukat a háborút akaró bonni kancellárért, Straussért, Eisenhowerért, Nixonért, azokért, akik viszont ezt szeretnék. A történelemből tanulni kell. Vannak, akik csak akkor tér­nek észre — mint a Harmadik Birodalom vezetői — amikor bezúzzák a fejüket. S a törté­nelem bizonyítja, hogy így jár­nak mindenkor azok. akik rab­lóháborút kezdenek, akik a népek vesztét akarják. Erre figyelmeztet békét akarókat és háborúra uszítókat 1941. június 22-e. Mészáros Ottó Köszönet a tanár bácsinak Mindössze két éve tanít ná­lunk Pokomy Róbert igaz­gatóhelyettes, a mi kedves ta­nár bácsink. Amióta ő itt van, öröm az iskolába járás. Ügy megszerettette velünk a tanulást, hogy idén is ket­ten mennek a mi kis Vili. osztályunkból gimnáziumba. Gomba-Felsőfarkasd tanulói Tornabemutató Dunaharasztin Községünk két általános is­kolájának felső tagozata jú­nius 11-én tartotta torna- vizsgáját. A szép felvonulás után a községi tanácselnök, Schmikli elvtárs üdvözölte a nézőket és az ifjúságot. A két­órás bemutató sok örömet szerzett a szülőknek, akik gyermekeik tornagyakorlatait és táncait nagy tetszéssel néz­ték. Megállapították, nem hiába tanultak egész évben. Bárok István, Dunaharaszti ÉLETMENTÉS A DUNÁN Saját szememmel láttam, amikor június 14-én Vácott, a csónakház közelében egy kisfiú úszkált a Dunában. Egyszer csak fuldokolni kez­dett, eltűnt a víz alatt. Ott strandolt egy gimnazista is, aki azonnal a vízbe vetette Heti televízióműsort kérünk Azt hiszem, sok olvasójuk kívánsága teljesülne, ha a rá­dióműsorral egyidőben közöl­nék a televízió teljes heti mű­sorát is. Nem tudom, észrevet- ték-e, hogy egyes napokon a televízió műsorközlése kima­rad a lapból? Dudás Gerzsonné Nagykőrös Kovács Hajós u. 13. ★ Olvasónk kívánságát szíve­sen teljesítenénk. Ugyanakkor azonban többen ragaszkodnak a naponkénti közléshez, örül­nénk, ha a televíziós készülék­kel rendelkezők megírnák, számukra melyik mód lenne megfelelőbb, mert a többség döntése lenne az irányadó. Az amerikaiok politikai veresége Nap mint nap, ahogy az új­ságot a kezembe veszem, elő­ször is a japán eseményeket olvasom el. Őszintén szólva' eddig nem sokat törődtem ve­lük, de most minden nagyra-\ becsülésem a japán népé, amely ilyen harcosan kiáll meggyőződése mellett; nem akar tovább az USA támasz­pontja lenni. Szalókl József nyugdíjas, Aszód. Homályos a „Tükör" Vettem egy szép piros pa­lack „Tükör” ablaktisztit 5t. Alig vártam már, hogy ab­lakainkat ragyogóvá vará­zsoljam. Az eredmény azon­ban nagyon siralmas volt. Az üveg olyan lett, mintha zsí­ros papírral tisztítottam vol­na, a piszok ide-oda kevö- dött, pedig mindent előírás szerint csináltam. H. Jánosné, Piliscsába. magát és a gyerek után úszott. Hosszú percek teltek el, míg a fiút kimentette. Később megtudtam, hogy a bátor fia­talember neve Moninger Gá­bor. Jónás N., Vác. „Olcsó" fuvar volt Sokan építkeznek nálunk is, ami tudvalevőleg anyagszállí­tással jár. Ezt a lehetőséget használta fel a 2-es TEFU egy sofőrje és barátai, akik felke­resték az építkezőket és fel­ajánlották az „olcsó” fuvart. Tetemes összeget vágtak így zsebre, nem törődve azzal, hogy ezzel a társadalmi tulaj­dont károsítják. Szerencsére lefülelték a társaságot és nem­sokára a bíróságon felelnek tetteikért. , ~~~—— Fogarasi Jenő Üröm Gondoljanak erre a korosztályra is! Tizenegy éves kislányom van. Régi vágya egy jersey rakott szoknya. Jó bizonyítvá­nyáért jutalmul ezt ígértem; Azonban az Ígéret Ígéret ma­radt, mert ebben a nagyság­ban a szoknyákat nem gyárt, ják. A 9 és 13 év közötti mé­ret kimaradt a tervezésből; Vajon miért? Fodor Györgyné, Leányfalu, építők üdülője. NAGYOBB ERÉLYT A TISZTASÁG ÉRDEKÉBEN! HÉV-vel járok be naponta Szentendréről Budapestre, te­hát végállomástól, végállomá­sig utazom. A kocsikat alig- alig takarítják, padlójukat el­szórt papírhulladék csúfítja. Ügy hiszem, a személyzet is kevés, de nem ártana eré­lyesebben fellépni a notórius szemetelők ellen. Büntessék, meg esetenként azokat, akik vétene* a tisztaság ellen. Nagy Mária, Szentendre Jobb közlekedést Monor-Cegléd között Minden héten, szerdán és szombaton Monorra kell utaz­nom. Munkámmal már a kora délelőtti órákban végzek, de hazamenni mégsem tudok, mert sem vonat, sem autóbusz nem közlekedik ebben az idő­ben. Nagyon jó lenne, ha egy déli járatot is beállítanának, utas lenne rá bőven. Bognár Istvánnc. Albert irsa, Somogyi u. 25. Miért szolgálnak ki részegeket ? Mindenki tud arról a rendelet­ről, amely meg­tiltja, hogy részeg embereket az ital­boltokban kiszol­gáljanak. A na­pokban ennek ép­pen az ellenkező­jét tapasztaltam Monoron, az állo­más melletti ven­déglőben. Bejött egy ember, aki annyira be volt rúgva, hogy alig állt a lábán, de minden további nélkül eléje tették a rendelt féldeci­ket. Szalontai Attila, Vecsés, Bethlen u. 7. A gombai Kossuth Tsz-ben Kerekes Imre brigádvezető irányításával a napokban elké­szül a szarvasmarhák nyári istállója. Gubek Istvánné kertészeti brigádja naponta négy-öt mázsa zöldborsót szed a tsz hétholdas parcelláján. Hét szorgalmas asszony, de háromszor hét is kell, hogy idejében leszedjék a zöldborsót! (Győri Mihály felvételei) Lemaradtam a buszról Gyakran utazom hétközna­ponként Vácra. Most azon­ban vasárnap került erre sor. Tudtam, hogy a buszok minden óra negyven perckor indulnak, tehát a szóbanfor- gó napon is ebben az idő­pontban érkeztem az induló­helyre. Nagy meglepetésemre a kocsi már tíz perccel az­előtt elment. Megtudtam, hogy ez a járat rendszeresen 8,30-kor indul. Többen, akik lemaradtunk találgattuk, mi szükség van ennél az egy já­ratnál a korábbi indításra? Király Ede, Budapest, Viz u. 27.

Next

/
Oldalképek
Tartalom