Pest Megyei Hírlap, 1960. június (4. évfolyam, 128-153. szám)
1960-06-19 / 144. szám
I960. JtNIUS 19. VASÁRNAP KSI UFCfCI yírirfap 9 HÉT NAP KÜLPOLITIKÁBAN EISENHOWER TOKIÓI KUDARCA A tüntetők a Kisi-kormány^ azonnali lemondását követelik Háromszázezer ember tüntetett Tokió fő utcáin Kövessen el Kisi harakirit, követelik a tüntetők A* amerikai nagykövetet New Yorkba rendelték Nyugati hírügynökségek jelentése szerint szombaton a tokiói Hibiya parkban tüntetők hatalmas tömege gyűlt össze. Mire a város felé indul, tak. számuk mintegy harmincezerre nőtt. A szakszervezeti főtanács jelentése szerint százezren fognak tüntetni a parlament előtt. Több mint kétszázezer japán postai dolgozó szombaton reggel fél órára beszüntette a munkát és nagygyűléseket tartott. Az ország postai forgalma a munkabeszüntetések miatt csaknem teljesen megbénult. A japán rendőrség lázas erőfeszítéseket tesz, hogy meg. félemlítse a reakciós katonai szerződés ellen tüntetőket. A legutóbbi két napon a kormányellenes tüntetések 175 részvevőjét tartóztatták le. A szakszervezeti tanács által bejelentett százezer tüntető létszáma rövid idő alatt kétszázezerre szaporodott, akik kórusban a következő jelszavakat kiáltozták; Le Kisivel, Le a ayilkos katonai szerződéssel, Követeljük a parlament feloszlatását. A tüntetők közül sokan plakátokat hordoznak, a következő felírással: Amerikaiak takarodjatok haza. Mint az UPI közli, Kisi miniszterelnök hétezer rendőrt vezényelt ki a parlament védelmére, de a hatóságok attól tartanak, hogy újabb erősítésekre lesz szükség. Dulakodás a parlamentben A felsőházban az ellenzéki szociaListapárti képviselők megakadályozták a kormánypárt tagjait abban, hopp—'et*“ foglalják helyüket, megvitassák és ratifikálják az szerződést. A parlament épületének folyosóin dulakodás támadt, mert a szocialista képviselők testükkel állják ei a kormánypárti képviselők és a miniszterek útját. A tüntetők a legújabb jelentések szerint „Kövessen el Kisi harakirit’’ jelszót kiáltoznak a parlament előtt. Sajtóvisszhangok A Wall Street Journal szerkesztőségi cikkében arról ír, hogy washingtoni hiKép ac egyik amerikaellenes tokiói tüntetésről. Eisenhower Tajvanra érkezeit Nyugati hírügynökségek jelentése szerint Eisenhower amerikai elnök magyar idő szerint szombaton hajnalban két órakor megérkezett Tajvanra. Az elnök hadihajójáról helikopteren az ország fővárosába, Tajpejbe repült. A repülőtéren Eisenhower és Csang Kaj-sek beszédet mondott. Az amerikai elnök beszédében méltatta az Egyesült Államok és a csangkaj- sekista klikk fegyverbarátságát, hangoztatta, hogy az amerikaiak „mindig szolidárisak lesznek a tajvani rendszerrel”. Beszédében szidalmazta a szocialista tábor országait és „éberségre” ösztökélte a nyugati világot. Később Eisenhower egy újabb nyílt gyűlésen elhangzott beszédében biztosította a csangkajsekista klikket, hogy az Egyesült Államok szilárdan támogatja őket. Biztosította Csang Kaj-seket, hogy az Egyesült Államok bármikor kész „megvéd elmezni“’ Tajvant és a Csendes-óceán térségének többi „szabad” országát az esetleges támadással szemben. Mint az AP közli, Csang Kaj-sek és Eisenhower rövidesen megkezdi tárgyalásait. Csang Kaj-sek nyilvánvalóan kifejti majd azt a halva született tervét, hogy megtámadja a Kínai Népköztársaságot, bár jól tudja, hogy Eisenhower nem ígérhet ehhez segítséget neki. Legújabb jelentések szerint Eisenhower eltnök és Csang Kaj-Sek szombaton megkezdte tárgyalásait. Hagerty, a tanácskozás után tartott sajtóértekezletén közölte, hogy a két fél áttekintette a nemzetközi helyzetet és külön-külön kifejtette a Távol-Keleten és a világ más részeiben meglevő „kommu nista veszélyről” kialakult elképzeléseit. Hagerty a partmenti szigetek kínai ágyúzásával kapcsolatban feltett kérdésekre válaszolva hivatkozott Eisenhower ama kijelentésére, amely szerint „az Egyesült Államok segít Tajvan meg- védelmezésében minden esetleges támadással szemben, amely Tajvan megtámadása előjátékának tűnnék”. vatalos körökben az Egyesült Államok katonai, szövetségi és támaszpont rendszerének „súlyos megrendülésétől” tartanak. A londoni sajtó nagy terjedelemben foglalkozik a Távol-Keleten kirobbant amerikaellenes megmozdulásokkal és hangoztatja, legfőbb ideje, hogy az Egyesült Államok leszűrje az eseményekből a tanulságot. A párizsi Információn „Politikai vereség” címmel ír Eisenhower útjának lemondásáról. Hangsúlyozza, hogy a Kisi-kormány és az Egyesült Államok politikája ellen tüntető tömeg az egész nép hangulatát tükrözi. A TASZSZ jelenti Uj-Delhi- böl: a japán népnek a reakciós biztonsági szerződés ellen vívott harcát teljes mértékben támogatják Indiában is. Uj-Delhi népe nagygyűlésen élesen elítélte Kisi politikáját és kifejezte együttérzését a japán tüntetőkkel. A gyűlés résztvevői üzenetet intéztek a japán néphez és ebben üdvözölték a hadi támaszpontok és a katonai szerződések ellen folytatott küzdelmét. Washingtonban Jackson szenátor Eisenhower útjának elhalasztásáról nyilatkozva, azt Amerikára nézve megsemmisítő csapásnak nevezte: Eddig szilárdnak vélt támaszunk ingott meg Japánban és így megrendült egész távol-keleti helyzetünk — jelentette ki a szenátor. Tizenhétezer rendőr a parlament előtt Legújabb jelentések szerint a parlament épülete előtt levő hétezer rendőrt újabb tízezer fegyveres rendőrrel erősítették meg, sőt, további 22 ezer rendőrt riasztottak. A helyzet igen feszült, a jobboldali újságírók felkérték amerikai ismerőseiket, ne mutatkozzanak az utcán. A parlament épülete előtt a tüntetők egyes helyeken felszedték a köveket és halomba rak» ták „munícióul”. A Pravda cikke A Pravda június 18-i számának „Kudarcról kudarcra* című vezércikkében Eisenhower elnök japáni látogatásának elhalasztásával foglalkozik. Többek között hangoztatja, hogy az elhalasztott látogatással „éppen az a kalandor külpolitikai irányvonal szenvedett vereséget, amelynek célja a hidegháború és a fegyverkezési hajsza fokozása, a népellenes rendszerek segítségével agresszív katonai tömbök összetákold- sa.’’ A Pravda vezércikkében foglalkozik azokkal a kétség- beesett intézkedésekkel is, amelyeket a szöuli bábkormány tett Eisenhower biztonságának szavatolására _ látogatása idején, majd végezetül a következőket írja: „Az Egyesült Államok vezető köreinek politikája úgy rajzolódik ki az egész világ előtt, mint a kalandoknak és a provokációknak a béke szempontjából a legveszélyesebb következményekkel teljes, dóré politikája. Erről az imperialista politikáról ma már letéptek minden leplet. Az emberiség túlnyomó többsége haragosan utasítja visz- sza ezt a politikát. Az ilyen kalandor irányvonalnak nincs jövője. Ha az amerikai vezetők nem hallgatnak végre az értelem szavára és nem szakítanak végleg eddigi politikájukkal, elkerülhetetlenül olyan csődbe jutnak, amelyen már nem lehet változtatni. Leváltják MacArthurt ? Az AFP szerint WaSfnűg- tonba rendelték MacArthurt az Egyesült Államok tokiói nagykövetét, hogy jelentést tegyen azokról az eseményekről, amelyek következtében le kellett mondani Eisenhower látogatását. Egyes értesülések szerint MacArthurt esetleg leváltják, mert helytelenül tájékoztatta a washingtoni hivatalos köröket a Japánban kialakult helyzetről. Tüzérségi tüntetés a fucsieni arc vonalon Mint az Üj-Kína Hírügynökség jelenti, a kínai népi felszabadító hadsereg tüzérsége Eisenhower tajvani látogatása elleni tüntetésképpen a fucsieni arcvonalon június 17-én tüzérségi tüzet nyitott a nagy- és kis-Csinmen (Kimoj) Tatan és Ertan szigetek ellen, ahová a csangkajsekista csapatok befészkelték magukat. A japán nép a ratifikálás után is folytatja harcát a japán—amerikai „biztonsági szerződés" hatálytalanításáért Szombaton éjfélkor (magyar idő szerint 16.01 órakor) automatikusan bekövetkezett a japán—amerikai „biztonsági szerződés” ratifikálása. Mint ismeretes, a képviselő- ház május 19-én ratifikálta a szerződést és az azóta eltelt harminc nap a japán alkotmány értelmében lehetővé teszi az automatikus ratifikálást, anélkül, hogy a szenátus is állást foglalna a kérdésben. Az „automatikus” ratifikálás fényéről valamennyi rádióállomás azonnal tájékoztatta a lakosságot. A kormány főtitkára röviddel éjfél után nyilatkozatban jelentette be a ratifikálást. Amikor röviddel éjfél után kormánynyilatkozat jelentette be az automatikus ratifikálást, még mindig több tízezer főnyi tömeg — főleg diákok —, tüntetett a parlament épülete körül. A szocialista párt egyik szónoka a tömeghez fordulva bejelentette: „a harc nem ért véget éjfélkor, csak akkor ér majd véget, ha az összes japán földön levő amerikai támaszpontokat felszámolták. A név nem , ismeri el a szerződés érvényét... A Japán Szocialista Párt szóvivője a rádiónak és a televíziónak adott nyilatkozatában hangoztatta, hogy a szocialista párt szükség esetén erőszakhoz folyamodik, hogy megakadályozzon minden további lépést a szerződéssel kapcsolatban. A szocialista párt vezetősége azonnal nyilatkozatban foglalt állást a ratifikálás ellen, amelyben egyebek közt rámutat, hogy a szerződés parlamenti ratifikálása a házszabályok megsértésével történt és ezért érvénytelen. A ratifikálás hírének elterjedése után a parlament kapui elé tüntető diákok ezrei vonultak. Egyes hírek szerint még hajnal előtt meg akarják ostromolni a parlamentet. Szombaton a késő esti órákban tüntető diákok megtámadták a tokiói rendőr- parancsnokság épületét. A tüntetők és a rendőrök között verekedés kezdődött, amelyben többen megsebesültek. A rendőrök a levegőbe t lőttek. Washingtoni nyilatkozat Joseph Reap, az amerikai külügyminisztérium sajtótisztviselője nyilatkozatot tett közzé. amely hangoztatja, hogy az amerikai kormány ..megelégedéssel értesüli a japán—amerikai szerződés ratifikálásáról”. Az AP. tudósítója szerint washingtoni politikai körökben úgy vélik, hogy a ratifikálás „bizonyos mértékben ellensúlyozza azt a megalázó vereséget, amelyet az Egyesült Államok Eisenhower elnök tokiói útjának lemondása révén szenvedette. Eisenhowernek mégsem sikerült Japánba mennie ... Pedig Washingtonban és (a Ki- si-kormány részéről) Tokióban mindent megtettek, hogy — letörve, vagy elaltatva a japánok felháborodását —, kellő ünnepélyességgel és főleg kellő biztonságggal fogadják. Ahogyan közeledett Eisenhower tervezett érkezésének dátuma, mind kevesebb szó esett az „ünnepélyességről” és mindinkább az elnök „életbiztonságáról” beszéltek. Végül a Kisi-kormány belátta, hogy ez amerikai—japán biztonsági szerződés és Eisenhower látogatása ellen tüntető óriási tömeggel szemben tehetetlen, s ezért kénytelen volt kérni a látogatás elhalasztását ... A hármas követelés egyike — „Eisenhower ne jöjjön Japánba!” — tehát megvalósult a nép összefogásán. Jelenleg szinte óráról órára fejlődnek az események és egybehangzó vélemények szerint elkerülhetetlen Kisi bukása. Kisi mindent megtett, hogy akár puccsszerűen is ratifikálja a szenátusban az amerikai—japán katonai szerződést (amely egy esetleges háború esetén az Egyesült Államok oldalán szinte automatikusan hadbaléptetné Japánt), vagy legalábbis addig hivatalban maradjon, amíg szombatról-vasárnapra virradó éjfélkor az egyezmény a parlamenti szabályok értelmében amúgyis hatályba lép. Mit ér azonban ez a szerződés, amelyet a japánok többsége nem ismer el? Semmit. Mintahogyan a távol-keleti amerikai támaszpontrendszer is darabokra törik a japán, s a ’'dél-koreai tömegek ellenállásán. Eisenhower sokat várt japá- ni útjától, hiszen úgy tervezték, hogy az egybeesik majd a japán—amerikai katonai szerződés „ünnepélyes” ratifikálásával, s az amerikai elnök maga is beszédet mond a tokiói parlamentben ... Mindez azonban semmivé foszlott a japán nép ellenállásán. Ezzel olyan vereség érte az Egyesült Államok távol-keleti stratégiáját, s egész politikáját, amelyre nem emlékeznek a történelemben. Most Eisenhower a szemtanúja, mennyire kártyavár volt Dulles műve és milyen gyenge lábakon áll az oly óriási összegért megvásárolt és felépített támaszpontrendszer. Dulles politikája most bumerángként üt vissza az Egyesült Államokra és Eisenhower kénytelen megelégedni olyan szövetségesek meglátogatásával, mint DélKorea (ahonnan elzavarták az első számú amerikai helytartót, Li Szin Mant, s ahol az USA elnökének látogatását csak 24 órára tartják kívánatosnak), vagy mint Tajvan, amelynek politikai hulláját, Csang Kaj-seket csak amerikai fegyverek és dollárok tartják fenn ... Eredetileg Eisenhower lábát sem akarta tenni ezekbe az országokba, nehogy — mint Washingtonban vélekedtek — „kompromittálja” magát... Eisenhower e^ött a japán nép becsukta a kaput s ezzel olyan ítéletet mondott az Egyesült Államok távol-keleti politikája felett, amelyet figyelembe kell vennie Washingtonnak, vagy legalábbis az új amerikai elnöknek. Az Egyesült Államoknak rá kell ébrednie, hogy az ázsiai országok többé nem játékszerek az imperializmus agresz- szív terveiben, s nem lehet el nem ismerni a hatalmas, 680 milliós népi Kínát. Ha Amerika nem számol a tényekkel, a jelenlegieknél is súlyosabb vereségek érik amúgy is szinte földig rombolt tekintélyét és végképp kiszorítják Ázsiából. Ezeket a gondolatokat ma már az amerikai sajtó kénytelen felvetni, noha Eisenhower — éppen Csang Kaj-sek üdvözletére válaszolva — ma még arról beszél, hogy a Kínai Nép- köztársaságot az Egyesült Államok továbbra sem ismeri el. Bármit is mondjon Eisenhower, most éppen abban az országban — Japánban — szenvedett súlyos kudarcot az USA támaszpont-politikája, amely Ázsiában kulcspont az amerikaiak számára. Még korai véleményt mondani a japán események kimeneteléről, hiszen a harc nem csökkenő hevességgel folyik Kisi lemondásáért, a katonai szerződés megsemmisítéséért, a parlament feloszlatásáért — annyit azonban megállapíthatunk: a 90 milliós lakosságú szigetországra többé nem számíthatnak Washingtonban, mint „megbízható szövetségesre”, s Japánban további tért hódított a semleges irányzat. ALGÉRIA ISMÉT ELŐTÉRBEN Afrika függetlenné válásának egyre gyorsuló folyamata ismét napirendre tűzte Párizsban az algériai kérdést. Franciaország gondjai ugyanis a Francia Közösség eddig legszilárdabbnak hitt négy tagállamának — Elefántcsontpart, Dahomey, Niger és Felső-Volta — váratlan függetlenségi követelésével ugyancsak megsokszorozódtak, s a De Gaulle kitervelte szövetség kártyavárként omlik össze. Ezek a függetlenségi törekvések — csupán az idén Kamerun és Togo teljes, Madagaszkár és a Mali Államszövetség pedig úgynevezett „nemzetközi szuverenitást” "vívott ki magának — nagy hatással vannak a harcoló Algériára is. Ugyanakkor előreláthatólag tízzel emelkedik az idén az ENSZ-tagsággal rendelkező afrikai országoknak száma s ez előreveti az őszi közgyűlésen az algériai kérdésben várható szavazatok arányának további eltolódását — az algériaiakkal való tárgyalási felhívás javára. De Gaulle francia köz- társasági elnök a héten elhangzott nyilatkozataiban nyilván ezeket a fejleményeket is figyelembe véve, fejtette ki Algériával kapcsolatos álláspontját. Kétségtelenül pozitív tény, hogy De Gaulle ezúttal ismét megerősítette az algériaiak önrendelkezési jogának elismerését Párizs részéről. A francia elnök néhány figyelemre méltó utalást tett az esetleges fegyverszüneti tárgyalások részleteire, amikor a „fegyverek és a harcosok sorsáról” beszélt. Korábban Párizs egyszerűen csak kapitulációként fogta fel a fegyverszünetet és hallani sem akart a felszabadító hadsereggel való tárgyalásokról. Az ezen a téren bekövetkezett változás kétségtelenül előrelépés, amely azt bizonyítja: nem volt hiábavaló az algériai nép több esztendős harca és az algériai békéért küzdő franciaországi ellenzék mozgalma. Ami aZ algériai nép megkérdezését illeti, hogy — mint De Gaulle mondotta — döntsön sorsáról, a francia elnök újból kijelentette, hogy az teljesen szabad lesz, s minden irányzat részt vehet a vitákban, amelyek a népszavazás feltételeinek lerög- zítésére hivatottak, sőt, magának a szavazásnak ellenőrzésében is. Sajnos, a szép szavak értékét csökkenti, hogy az elnök a közelmúltban Algériában megrendezett francia választási komédiára utalt, mint „mintára”. Ha valóban azt képzeli mintául, akkor a józan kijelentések ellenére is kevés kilátás van az előrehaladásra. Sebes Tibor
