Pest Megyei Hírlap, 1960. június (4. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-19 / 144. szám

J#N«JS - M. 7 HALLÓ... ITT VÁCI — Kapcsolom Budapestet, tessék beszélni... Szokolya nem felel __Itt a. Ldbatlani Cement­g yár, adtam... A hívott fél nem jelentkezik... Vettem a meghívást... Egy kis türelmet ké­rek! ... Nyolc női hang ismétli szüntelenül ezeket a mondatokat. Ülnek sorban, egymástól mé­ternyire, fülükön a hallgatóval, szájuk előtt a mikrofonnal, a Icapcsolótábla kacsingató lám­paszemeit figyelve. , Ez a munkájuk napi hét órán keresztüi, kicsike pihenőkkel, egy-egy pohár C-vitami- nos védőitalt kortyolva, hogy utána ismét el­foglalják a helyüket. A Forte-gyár, a Dunai Cement- és Mészmü főépítésvezetősége, a Híradástechnikai Anya­gok Gyára, a Dunai Hajógyár ... Ezeket a neveket hallom most legsűrűbben. Kapcsolják Budapestet, Lábatlant, Dunake­szit" és még hány állomást? Ki tudja azt? Megnézzük a statisztikai kimutatást? Mi­nek? Képes Pálné, Imely Andrásné, Tégla Eleo­nóra és Orbán Judit azt mondják: — Csak az utóbbi két esztendőben kétszer annyi beszélgetést Ikapcsolunk ... Rákóczi András, a váci postafőnök azonnal hozzáfűzi: — De a második ötéves tervben — több lesz a beszélgetés, mert nö a forgalom — megépí­tik az automataközpontot. Gondoljuk: méltót az iparvároshoz. De addig is: — Egy kis türelmet kérek ... Kapcsolom Budapestet!__ E z a beszéd-zsibongás nem árad. Nincse­nek fortisszimói... Nyolc női hang ismétli éjjel és nappal, Vácott is. Összekötik a hívót a hívottal. DUNAI HAJÓGYÁR Béza Elemér igazgató lé- feszi a kagylót. — Most igazán nem tudok... nem mondhatok semmit... Azonnal kezdődik a megbe­szélés. Uj infra-alagút kell a túracsónakhoz. .; Kétsze­mélyes . i. Nem... nem az alagút... a csónak.;. Már gyártjuk ;.. persze ... csak kicsiben .;: Most dolgozzuk ki az új sorozat technológiá­ját ... De azért már kapott belőle Stockholm, Bagdad, Berlin, Brüsszel és még más ország is. Nagy a kereslet. Nagyobb méretek, új gépek ... A felszerszámozás bizony nagy gond ... Erről lesz most szó itt... Tehát... Nem várjuk meg, amíg megmutatják: merre van az ajtó. Inkább magunktól el­megyünk. Igaz, hogy Boros Andrással, a főtechnológussal együtt. A gyár egyik büszkesége a motorkerékpár oldalkocsi. Már fut belőle jócskán nemcsak Pesten, hanem Berlinben, Moszkvában is. Az új széria elegánsabb, szebb formájú lesz a réginél. Olyan, mint egy kecses, köny- nyed, apró csónak... Horváth Ágnes szerelő az ezüstös pántokat, sarokdísze­ket csavarozza a mintadarab­ra, amelynek egy hét múlva Berlinben kell lennie. Eddig kétezer belőle a német igény. Nem vallunk vele szégyent, ha majd valahol a nagyvilág­ban megnézik a márkát: Da­na, Made in Hungary. Még egyszer benézünk az igazgatóhoz. Igaz, hogy a lényeget már elmondta az előbb, de hátha még tartogat valamit. Béza elvtárs megint telefo­nál. — Igen ... igen ... a Mo­lotov téri kikötőbe álljanak be ... Nyolcra odajövünk. Leleszi a kagylót és nyel egygt, amikor meglátja, hogy újra itt vagyunk. Aztán meg­adja magát és megmagyaráz­za: — A 303-as hajóról van szó. Próbaútra ment és .. . Most mi vagyunk egy kicsit fölényben. — Tudjuk . .. A vízrebocsá- táskor a fényképét is közöl­tök* a Pest-megyei Hírlapban IFJÚSÁGI TÁBOR Most még naptól vert füves rét a Duna-part, két banképü­lettől szegélyezett. A villany- oszlopokat már állítják. A sza­badtéri színpad „deszkáit”, ol­dalfalát rakják. Hat vagonban sátrat, takarót. ágyneműt, ruhát, bakancsot, pingpongasz­talt. futbailöHözéket, helyi „rá­dióstúdiót” és kultúrsátrat kül­dött a honvédség. Még néhány nap és áll a sá­torváros, kilométernyire a munkahelytől, a DCM (ez a rö­vidítése a Dunai Cement- és Mészműnek) építkezésétől. Minden sátornak tíz lakója lesz — minden tízből egy a parancsnok — a sátorváros la­kóit pedig a főparancsnok. Ko­vács István irányítja, akit a Pest megyei ItlSZ-bizottság küldött ide Vácra, két hónap­ra. Hányszor is alszunk még va­sárnapig?. .. Mert hétfőn, huszonhatodi- kán reggel hatkor sorakoznak i századok. Kürtszó harsan és felkúszik az árbocra az ifjúsá­gi építőtábor zászlaja. Kell-e erre a szépvonalú oldalkocsira dísz? Kovács Ágnes szerelő azt mondja: „Ki látott már olyan csinos nőt, akinek elegendő a divatos ruha? Ékszer is jár ah­hoz.” Igaza van! Dunai Cement- és Mészmü építkezése Teherautó fut a síkon. Nyo­mában felleg száll, sárgán és csillogón, mint a tiszta, ötvö- zetlen arany. Messziről nézni szép. Kö­zelről belekeveredni a porfel­hőbe azonban annyi, hogy a haj csomós, a fejbőr viszket, a szájon át vett lélegzettől homokosán ropog a fog, az orrnyílás érdes, az ujjak köze reszelés lesz. Nehéz dolgozni az aranysár­ga löszön, amelyen a Dunai Cementmű épül. Az ideigle­nes irodaépületek előtt is ott ragyog a puhának, bársonyo­san finomnak látszó, aranyló homok. Az is: puha és bársonyos, csak éppen bokán felülig me­rül benne a láb, ami a lyu­kas nyári szandálban nem ép­pen kellemes. No, de mindegy, Szentir­mai Nándor építésvezető mérnök, aki a telefonban vas­anyagért zaklatta a tisztelt illetékes helyet, megszokta a homokot, hozzáedződött már öltözködésben is. A nyerselőkészítő csarnok alapozása folyik. Ide fut majd be az agyag és a mész­kő. Itt őrlik, szárítják, mi­előtt belekerülne a keverő­tornyokba. — Eddig a két markolóval, meg nyolcvan emberrel* húsz­ezer köbmétert mozgattunk odébb ebből a finomságból, a löszből. Amit az alapból ki­emeltünk, kitelne belőle egy három méter magas vasúti töltés, legalább négy kilomé­ter hosszúságban. A sarkoknál, ahol gömbölyíteni, formál­ni kellett, három-négyezer köbmétert kézzel kubikoltunk ki. Még tízezer köbméter van hátra, hogy az alappal ké­szen legyünk. Harányi Jenő építésztech­nikus nagyot sóhajt és a geodétára pillant, mintha tő­le függne, teljesül-e kíván­sága. — Az kellene, hogy ponto­san, folyamatosan jöjjön az anyag. Mert csak cementből 600, vasból 180 vagonnyit kell az alaptól a tetőig beépíteni. Ha a vas idejében érkeznék, akkor megelőzhetnénk a hiva­talos határidőt, amely 1962. december 31; Persze, közben a gépek szerelését is elkez­dik. Mi úgy számítjuk, hogy negyed évvel hamarabb ter­melhet a nyerselőkészítő, ha rendesen küldik az anyagot... Még egyet szusszant, aztán emeli a kagylót. — Halló, központ?! Ké­rem Budapestet!... építkeznek. Itt most éppen a ferrit-üzemet bővítik. Málnási Tibor, a trafóüzem vezetője azt csinálja, amit előre elvártunk tőle. A tele­font nyaggatja. Pest kellene neki,... az Orion-gyár. — Emlékszik, hogy október­ben napi ötszáz darabbal kezdtünk. Ezerkétszázra futót tunk fel... Alig várom, hogy kijöjjenek az• Orionból, mert nagyon kell a helyszíni minő­ségi ellenőrzés ... A szalagon apró készülékek utaznak. Akkorák, mint egy­más mellett két csomag Kos- suth-cigaretta. Az ellenőrzés innen a műhelyből láthatat­lan. A szalag végén, magas készülék mögött történik, aho­vá a kész trafókat gördíti a szalag. Dicsérjük a felfutást. Azt, hogy az eredmény októbertől majdnem két és félszeres. Málnási Tibor üzemvezető legyint. — Lesz ez még jobban is... Most tízmillió az évi forint tervünk. 1965-re pedig száztíz­millió értékű trafót akarunk gyártani. Most kétfélét készí­tünk. Fojtót és hálózatit, az val is kísérletez link. Ez lesz majd • az igazi- •- feladat!--*. — Hát én hol vagyok?!.,. Rólam is írjanak! ^Kedves Varga Éva, íme itt írtunk!-.. FORTE-GYÁR Mint a „tizenkét dühös em­ber” közül kettő, úgy vitatko­zik Lenyó László igazgató és Zenthe Róbert főmérnök. Haragszanak egymásra? Nem. Csak éppen az az automata csomagológép kellene nekik tők, akik közül Radó Aurél és dr. Evva Ferenc most kapott kormánykitüntetést, a Szocia­lista Munkáért Érdemérmet. Számok röpködnek, százalé­kok, anyagok és eljárások ne­vei. A pattogó beszélgetés, a széles, szenvedélyes gesztusok most mindjárt, amely még el sem indult a külföldi gyárból. A külkereskedelmi vállalat­tól telefonálták: — Délután kettőre gyertek be tárgyalni... Előveszik az eddigi levele­zést, a prospektust és számít- gatnak. Sürgős az az automata. Ti­zennégy ember mehetne a cso- magolóbói a fotópapír üzembe, ahol új gyártmányhoz kezde­nek. Kell a bővítés, mert nagy a kereslet. A gyártmányok jó fele külföldre megy. Ázsiában és Afrikában is fogy már a magyar Forte-film. Most pedig itt a régen várt színes fotópa­pír. Egy-két hónap és kapni le­het az OFOTÉRT-boltokban. A vita hullámhegyére kerül a laboratórium dolga. Tizen­hatmilliót kaptak kísérletre. Mi a biztosíték arra. hogy ez a pénz meghozza kamatát?... Egy évtized eredménye a vi­lágpiacon kiverekedett he­lyünk. A kutatás és a gyártás szoros egysége..-. És a kuta­nem engednek közbekérdezi De minek? •Csörög a telefon. Zenthe R bertet keresik. Épül a saját vízmű — ah rom kúttal a Duna-parton • hatmillióba kerül, holnap készen van a kapcsolóház. j hetnek szerelni az elektromi berendezést. A főmérnök a szerelő váll; latot hívja... Egy óra. Indulniuk kell. Müller néni, a kapus búcsi zóul megkérdezi tőlünk. — Gratuláltak-e az igazgai elvtársnak? — Miért? — Mert kitüntették. Szocii lista Munkáért Érdemérmi kapott, Zenthe elvtárss: együtt. Ezt bizony ők elhallgatták! Ezúton gratulálunk a Forte gyár négy kitüntetettjének. Irta: Déri Károly Foto: Gábor Viktor Híradástechnikai Anyagok Gyára 4 z udvart feltúrták. Ho- mok, mész, tégla, deszka és minden ami kell ott, ahol Orion-gyár ÁT 401—N típusú televíziós készülékébe valókat. Uj gyártmánnyal, a sortrafó­Most csak á ferrit U-mag ké­szül nálunk. Nagy az export­kereslet televíziós készülék­ből... Néhány pillanatnyi szünet. A jegyzetfüzetet böngészem. Varga Éva, az ifjú admi­nisztrátor is belekukkant a kusza sorokba

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom