Pest Megyei Hírlap, 1960. június (4. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-16 / 141. szám

Aulád CEGLÉD, ALBERTI RSA, CEGLÉDBERCEL, TÖRTÉL ÉS CSEMÖ RÉSZÉRE IV. ÉVFOLYAM, 141. SZÁ M 1960. JÚNIUS 16. CSÜTÖRTÖK Mézédes riport a Törteti úti erdőben Gyönyörű, napsugaras va­sárnap délelőtt tapossuk a kerékpár pedálját. A Törteli út makadámja csupa gödör, a kerékpár ülése kegyetlenül ráz, de többszörösen kárpótol ezért a csodálatosan szép ha­tár. Minden csupa zöld, a kö­vér búza erőteljesen ringatja a fejét, az akácvirágzás ítt- íelejtett illata sűríti a levegőt. Az erdőn keresztül keskeny kocsiút vezet a Cseh-tanyába. A Kossuth Tsz hatalmas lu­cernatáblája mellett haladunk el. Néhány perc múlva a hely­a kamrába, ahol Kubinyi só­gor forgatja a pergetőt. Csak úgy süvít a pergető, s egy öt­literes fazékba csurog a tiszta méz. — Nehéz munka ez, Kubi­nyi bácsi? — Nekem csak passzió. Nincsen egyetlen méhecském, de évek óta kijárok segíteni. Tíz óra felé jóízű uzsonna kerül az asztalra és mellé az ötliteres demizsontoa behűtött borocska. Körülálljuk az asztalt. Esze­getünk. Egyik pohárka a má­sik után. Vidám emberek ezek a méhészek. Uzsonna után folytatják a munkát. Újabb kaptárokat nyitnak. Hordják befelé a kereteket. A pergető suhog. Közben a fotoriporter csattog­tatja a masináját. Lassan délre jár az idő. A konyhából a csirkepörkölt fi­nom illata felhőzik ki. Érde­mes lenne ebédre maradni. Erővel ott akarnak tartani bennünket. Nemcsak vidám, hanem vendéglátó emberek is a méhészek. Kik Ilyen egy 4 kilós keret, mutatja Pálvölgyi István méhész. színen vagyunk. Nagy a nyüzsgés a tanya körül, meg a tanyaudvaron: Itt vannak a méhészek, pergetnek. A földművesszövetkezet mé­hész-szakkörének néhány tag­ja már évek óta itt, legeltet akácvirágzáskor. Máté Mik­lós, Árva János, Nagy László, Márton János és a kis csoport leglelkesebb tagja, Pálvölgyi István. «I — Körülbelül ötven család- dHTTágyunk idekinn! — tájé­koztat Pálvölgyi Pista. — Köz­ben elkísér a kaptárok során. Hatalmas háromcsaládos mo­dem kaptárok körül zümmög­nek a méhek. — Körülbelül ötven-hatvanezer bogár van egy családban! — mondja kér­désemre az egyik méhész s én természetesen rögtön felte­szem a következő kérdést. — És hogy tudják ezt meg­számolni? — Végtelen egyszerű. Meg­számoljuk, hogy egy kereten mennyi bogár van, azt meg­szorozzuk a keretek számával és már meg is kaptuk a való­színű eredményt. Persze, ez nem pontos, de egy-kétszáz méhecske ide vagy oda, nem számít. A füstölő már vígan pipál, amikor Pálvölgyi felnyitja az első kaptárt. Nagy nyugalom­mal és türelemmel nyúl a keretekhez, kis tolisöprű le- gyezgeti le a méheket a ke­retről. Nem siet, nem kapkod. — A méhekkel csak türe­lemmel lehet bánni! — mond­ja közben. — A türelmetlen­ségnek könnyen megadja az ember az árát. A friss méz megcsillan a lépen. Kellemes akácillatot érzünk. Lélegzetvisszafojtva figyeljük a munkát, közben hallgatjuk a hevenyészett mé­hészeti előadást. — Körülbelül hat hétig él egy méhecske s ez alatt az idő ■, alatt valósággal agyondolgoz- ! za magát. Hordás idején már ; huszonnyolc-harminc nap alatt \ elpusztulnak a dolgozók. ! Az anya közben szorgalma- j san rakja a petéket, s a he- ! rék is részt vesznek a faj-; fenntartásban. Érdekes, hogy; a méhek társadalma nem tűri J a heréket. Mihelyt megfelel- ; tek a rendeltetésüknek, irgal-; matlanul. elpusztítják őket.! Valósággal éhen veszejtik. í Vagy kidobják a kaptárból,\ vagy pedig felszorítják őket a t kaptár tetejére, ahol éhen í pusztulnak. j Egymás után szedegeti ki a! mézzel megrakott kereteket í Pálvölgyi Pista. Egy láda már; meg is telik velük. Két mar- j kos méhész felkapja. Beviszik! Bemutatjuk a művelődési ház új igazgatóját Szenczi Lajos, a művelődési ház új igazgatója nyolc nappal ezelőtt elfoglalta állását. Már otthonosan mozog új hivatalá­ban és ismeretségi köre szinte óráról órára bővül. A kultúr- ház irodájában találkozom ve­le és rögtön megragadom az alkalmat arra, hogy a Ceglédi Hírlap olvasóinak bemutat­hassam. — Huszonnyolc éves vagyok. Színiiskolát végeztem. Utána Debrecenben voltam járási népművelési előadó. Berettyó­újfalun voltam huszonöt hóna­pon át a járási művelődési ház igazgatója. Azt hiszem, ered­ményes munkát végeztem ez alatt az idő alatt. Megalakítot­tam Hajdú-Bihar megyében az első ifjúsági klubot 110 taggal. A szórakoztató foglalkozás mellett szervezett ismeretter­jesztő előadásokat tartottunk. Irodalmi, pedagógiai, egész­ségügyi előadásokat, különös tekintettel az ifjúság problé­máira. Én hívtam életre a bihari iro­dalombarátok körét, amelynek 43 főleg alkotó tagja volt. Bar- si Dénes, az országoshírű író patronálta a kört, több elő­adást tartott nekünk és gyak­ran meglátogatott bennünket. Cigány ének-zenekarunk volt és országos újításként ci­gány színjátszó csoportunk. Külön a számukra írtunk da­rabot és azt nagy sikerrel be­mutattuk. Volt modellező szakkörünk, kosárfonó és seprűkötő tanfo­lyamok. Szabás-varrás és fő- ző-iskolánkat Jakab Mihályné, az országosan ismert „Vilma néni”, több szakácskönyv szer­zője vezette. A ceglédi művelődési ház Ezt a feliratot olvashatták szombaton délben egy órakor azok a vevők, akik a Kossuth téren levő játékboltban kíván­tak vásárolni. Az üzlet előtt egy kismama éppen emiatt panaszkodott: — Kisfiamnak egy elemmeg­hajtású játékhajót akartam venni. Vasárnap lesz a szüle­tésnapja. És nem bosszantó, most be van zárva! Nem tudom, hogy a kisma­mama, ha nem kapott játék- hajót a földszöv. áruházban, meg tudta-e magyarázni gyer­mekének, hogy miért nincs ajándék a születésnapra. Mi azonban nem tudjuk megérte­ni. Azt a hivatalos megállapí­tást valljuk, hogy a nyitvatar­tási idő alatt, minden üzletnek nyitva kell lennie. Sajnos, még ma is nagyon sok boltra nagy előszeretettel akasztják ki ezt a táblát, a vevőre ügyet sem vetve. A vevő sétáljon egy fél vagy másfél órát, amíg oda­bent átveszik az árut. Érthetet­len ez, mert a kereskedelmi rendelkezések is tiltják. Akkor miért sajnálják a papírkosár­ba vetni kereskedelmj dolgo­zóink ezt a sohasem engedé­lyezett, bosszantó feliratot? — Z — hatalmas intézmény, sokkal nagyobb terület, nagyobb meg­oldásra váró feladatokkal. A fogadtatás igen szívélyes volt és már az első napokban meg­állapíthattam, hogy Cegléden a kultúra ügye igen komoly tá­mogatást élvez. — Hogy valamit a legköze­lebbi feladatokból említsek, el­mondom, hogy rövid időn be­lül létrehozzuk a város régi kívánságát: a népi együttest. A városi énekkar már műkö­dik, ehhez a földművesszövet­kezet támogatásával megala­kítjuk a népi zenekart és ki­szélesítjük a művelődési ház szépen működő népi tánccso­portját. Színjátszó csoportunk szak- körszerűen fog működni. Sike­rült megszerezni a csoport szá­mára Szabó Gyula fővárosi színművész támogatását. A Filmtechnika írásban megígérte, hogy egy hónapon belül két legmodernebb szé­lesvásznú vetítőgéppel szereli fel színháztermünket. Ez any- nyit jelent, hogy minden jel szerint augusztus hónapban megindítjuk korszerű filmelő­adásainkat. A körülöttünk levő városok színházaival jó kapcsolatot teremtettünk és jelenthetem, hogy sorrendben a következő színvonalas színházi előadáso­kat kötöttük le. Rövidesen jön a szolnoki színház a Májusi muzsika c. operettel, majd a Kertész kutyája c. Lope de Vega vígjátékkal. A Holéczy együttes parádés műsorral, majd utána a Duna együttes és Feleky Kamill vendégjátéka esedékes. A Petőfi színpad a Liliomfit mutatja be, majd műsorra kerül a Néma leven­te, a Leányvásár és Dunajev- szkij nagyoperettje a Fehér akác a Déryné Színház színvo­nalas előadásában, végül pedig a kecskeméti színház hozza közönségünknek a Mesél a bé­csi erdő c. Strauss-daljátékot. — Mindent egybevetve, be­vallom, hogy örömmel jöttem Ceglédre és az az Üröm még fokozódott, amikor ezt a szép művelődési házat bejártam. Mondhatom, hogy párját rit­kítja az országban. A város ál­dozatkészsége olyan szép és modern kultúrházat adott át a város közönségének, amelyben nekem is öröm lesz dolgozni. Ünnepség a Zrínyi Ilona úttörőcsapatnál Kedden délután a Hámán Kató iskola udvarán úttörő- és kisdobosavatásra gyűlt össze a 924-es számú Zrínyi Ilona úttörőcsapat szervező testületé és a csapat tagjai. Az őrsvezetők és. a kisdo­bos vezető jelentését Benke Rita csapattitkár fogadta, majd jelentést tett Pálinkás Istvánná csapatvezetőnek és egyben kérte az ünnepély megnyitásának engedélyezését. A jelentéstétel után Damasi Erzsébet, Jobbágy Károly: A kisdobos című versét szavalta. Majd Benke Lajosné ország- gyűlési képviselő, a Hámán Kató iskola igazgatója és a szervező testület elnöke szólt az úttörőkhöz és a kisdobosok­hoz. Meleg szavakkal ecsetel­te, hogy mit jelent úttörőnek és kisdobosnak lenni és mit szimbolizál a vörös szegélyes kék és a vörös nyakkendő. Az ünnepi beszéd után Sza­bó Emőke Dalos László: Kisdobost avatnak című ver­sét és Erős Marika, Lovasi Klára: Kisdobosavatásra cí­mű költeményét szavalta. A szavalatok után Ungváry Jó- zsefné és Pálinkás Istvánná vezetésével a kisdobosok, il­letve úttörő újoncok letették a fogadalmat. Magyar Márta, Kapuvári Béla: Én, Te, Ö című versét adta elő, majd a kamarakó­rus énekszámával és az úttö­rőindulóval ért véget az ün­nepség. — A. Gy. — Tájékoztató a képzőművészeti pályaművekrol Ismeretes, hogy a Haza­fias Népfront városi elnök­sége pályázatot hirdetett fel- szabadulásunkkal és javuló életünkkel kapcsolatos témák­ra, helyi írók és képzőmű­vészek számára. A pályázat irodalmi eredményeiről már írtunk. A képzőművészeti pá­lyaművek elbírálása azért ké­sett, mert a pályázathirdétők fontosnak tartották, hogy a bírálat elfogulatlan és szak­szerű legyen. Ezért a Ma­gyar Képzőművészek Szövet­ségét kérték meg a képek elbírálására. A szövetség vál­lalta és leküldte képvise­lőit, B. Supka Magda művé­szettörténészt, Patai László festőművészt, Drimmer László előadót és Balogh Lajost. A bizottság a képek megvizs­gálása után a következőket állapította meg: a beérkezett öt képből I—II. dijakkal való jutalmazásra alkalmas képe­ket nem talált. Harmadik díjjal (500 forinttal) való ju­talmazásra javasolta „Május 1“ jeligés „Hídépítés” című pályaművet, amelynek az el­adási értékét ezer forintban állapította meg. A képet: Okos László díjnyertes mű­múzeumban való kiál- is alkalmasnak tá­vét a lításra lálta. A képzőművészek pályázati műveinek elbírálásával a pá­lyázat lezárult. Meg kell ál­lapítanunk, hogy nem vál­totta be a hozzá fűzött remé­nyeket. Tudjuk, hiba volt a rövid határidő, jövőre hosz- szabbat kell adni — legalább fél évet. Emellett meg kell állapítanunk azt is, hogy vá­rosunk írói, képzőművészei nem nyújtották a képessé­geiknek megfelelően az ar\ya- got. Cegléden sokkal több irodalommal foglalkozó em­ber van mint amennyi pá­lyamű beérkezett. Az iro­dalmi munkák tartalmukban, szerkezeti felépítésükben — sajnos, gyengék Voltak. íróik nem mélyültek el a téma- választás és megírás nehéz, de szép feladatának vizsgá­latában. A képeknél ugyanez a hely­zet Reméljük, hogy a jövő évben erkölcsileg is, anya­gilag is sikeresebb lesz egy esetleges pályázat. — Zsadon Miklós — — VASZARY JÁNOS ÉS RÉVÉSZ ISTVÁN képzőművé­szek képzőművészeti kiállítását a Kossuth Múzeumban három hétig lehetett megtekinteni. A kiállítást vasárnap zárták. A fenti idő alatt több mint két­ezren tekintették meg. — A CSEMÖI Petőfi Ter­melőszövetkezet másodvetés­ként 88 hold szemeskukori­cát és 10 hold silókukoricát vetett. — CEGLÉDBERCELEN szerdán területbejárást tartot­tak a Rákóczi és Petőfi ter­melőszövetkezetek területével kapcsolatos major helykijelö­lése céljából. — A CSEMÖI Rákóczi Ter­melőszövetkezet 250 mázsa őszi étkezési burgonyára kö­tött értékesítési szerződést a MÉK-kel. — A JÁRÁS TERÜLETEN 3517 hold őszi árpa vár levá­gásra. Ebből 3052 hold a ter­melőszövetkezetek területén, 465 holdat pedig egyénileg kell learatni. — NAGY AZ ÉRDEKLŐ­DÉS a ceglédi Járási Testne­velési Sporttanács agitációs propaganda bizottsága által hirdetett 1960. évi sportfény- képpályázat iránt, úgy a járás mint a város területén. — 60 DARAB 130 kilós át­lagsúlyú hízott sertést adott át tegnap az Állatforgalmi Vállalatnak a Vörös Csillag Termelőszövetkezet. Ezzel ez évben összesen 164 darabot adtak át. Az év végéig még 436 leadását tervezték. — EZEN A HÉTEN pén­teken lesz a ceglédi totó-lottó kirendeltség átalakított helyi­ségének műszaki átadása. A , jövő héten már az új, kelle­mes környezetben lehet a szel- : vényeket kitölteni. A rendőrség figyelmébe A KRESZ előírja, hogy azon az útvonalon, ahol a köralakú, piros szegélyes, fehér mezőben motorkerék­párost ábrázoló tábla ki van téve, motorkerékpárral nem szabad közlekedni. Először ezt a szabályt sér­tette meg kedden délután há­romnegyed három orakor a Rákóczi úton a KF 27—51 rendszámú motorkerékpár ve­zetője, amikor előbb az ál­lomás felé. majd visszafele haladt, körülbelül 50—60 kilo­méteres sebességgel. A másik szabály, amit a fenti motor- kerékpáros megsértett: a se­bességet csak kissé csökkent­ve kanyarodott a Rákóczi út­ról Budapest felé. Nem tart­juk lehetetlennek, hogy a lobogó hajú fiatalember ita­los állapotban volt. Kár. hogy az ügyeletes rendőr ezt az esetet nem lát­ta. s a motorkerékpárosra a rendőrség figyelmét csak ez­úton tudjuk felhívni. „Áruátvétel miatt zárva" Ceglédiek a nagyvilágban Kacur Pált Cegléden álta­lában úgy tartjuk nyilván, mint jeles fényképészt. Per­sze, arról sem felejtkezünk el, hogy gyakran találkozunk vele a legválogatottabb helye­ken, amint riportgépével cél- bavesz valami érdekes lát­nivalót. Azt már kevesebben tudják, hogy Kacur világvi­szonylatban is megbecsült fo­tóművész és művészi fényké­pei sok sikert jelentettek szá­mára a nemzetközi kiállításo­kon. Még kevesebben hallot­tak arról, hogy sok más el­foglaltsága mellett Kacur Pál ismert turista. Szívesen beszélt erről a tárgyról és készségesen mu­tatja azt a rengeteg fényké­pet, amiket túraútjain készí­tett. — Kezdjük ott, hogy körül­belül húsz esztendővel ez­előtt, mint tanonc lettem tu­rista a Kispest színeiben. Eleinte csak a Pest környé­ket barangoltuk, a távolságok egyre nőttek s én turista tár­saimmal minden szombaton a hátamra kanyarítottam a há­tizsákot. 1946-ban visszake­rültem Ceglédre és itt hama­rosan megalakítottuk a ceglé­di fényképészek turista szak­osztályát. Ez a szakosztály egyre bővült, egyre többen jelentkeztek, úgyhogy az igé­nyekre való tekintettel meg­szüntettük és sokkal nagyobb méretben megalakítottuk a ceglédi vasutasszakszervezet turista szakosztályát. Jófor­mán egész Magyarországot bejártam és a felszabadulás után az elsők között jártam be a 850 kilométeres országos kék jelzést, amely Balaton- Tapolcán kezdődött és a Sá­toros hegységben ért véget. Csakhamar kicsi lett az or­szág számomra. 1955-ben, mint az orvosszakszervezet fotoriportere jártam Bulgá­riában. Elsősorban Szófiá­ban, a Rózsák völgyében,' Varinában és Nesseben ba­rangoltunk, de néhány em­lékezetes napot töltöttem a Fekete-tenger partján. Ezen az úton a szakszervezet meg­bízásából egy 160 darabból álló színes diafilmsorozatot készítettem. 1956-ban a képzőművészek szakszervezetének megbízásá­ból egy képzőművész csoport kíséretében voltam a Szov­jetunióban. Két hét alatt be­jártuk Kijev, Moszkva és Le­ningrad nevezetességeit. Kijev archaikus szépségeit, Moszk­va ismert látnivalóit, a Tre- tyakov-képlárat, a Kremlt, a világhírű moszkvai metrót, Leningrádban az Ermítage-t, a Szmolnijt, az Auróra cirká­lót. Hirtelen fel sem tudom sorolni a műemlékeknek, mű-, értékeknek bámulatos tömegét. Hónapok kellenek ahhoz, hogy az ember csak a legfontosabb látnivalókat megtekintse. A szédületes méretű moszkvai mezőgazdasági kiállítást na­pok alatt is csak vázlatosan tudtuk megnézni. Erről az út­ról a társaság megbízásából egy háromszáz darabból ál­ló színes diafilmet készítet­tem. Ezt a filmet az ország minden nagyobb városában sikerrel mutatták be. 1957 szeptemberében a Ma­gyar Természetjárók Szövet­ségének nagy túrája indult cs NDK-ba. Természetesen azon­nal csatlakoztam. A túra több mint háromszáz kilomé- 4 teres gyalogtúra volt. Bad-£ Schandauban kezdődött és a £ végcél Drezda volt. £ — És volt-e olyan túrája, ^ amelyre nem ilyen szívesen $ emlékszik vissza? í y Néhány percnyi gondolko-% dás után mosolyogva mondja. ( , / — Igen. 1958 augusztusa- f ban indultunk Lengyelország-f ba és csapzottan, kedvetlenül f értünk haza szeptember köze-f pén. Komisz, esős, viharos időt % fogtunk ki. Ennek ellenére ^ megpróbálkoztunk a lehetet- $ lennel, de a túra minden vo-% nalát veszélyessége miatt nem tudtuk bejárni. Persze, $ azért nem jöttem onnan sem $ üres kézzel haza, igen érdé- % kés, témájában egyedülálló % fényképsorozattal jöttem meg. % — És mi a legközelebbi | program? | — Megmondjam? Nagyon $ szeretnék részt venni az % olimpián. Sok reményem van $ arra, hogy ez sikerül és dl- kalmam lesz egy szép, szi- $ nes diafilmsorozat elkészítésé- % re. Ha sikerül, néhány hó-% nap múlva szívesen tájékoz- % tatom a lap olvasóit. f

Next

/
Oldalképek
Tartalom