Pest Megyei Hírlap, 1960. május (4. évfolyam, 102-127. szám)
1960-05-08 / 108. szám
•&» ^ elsőként érkezett Sándor a buszmegállóhoz. Csípős szél fújdogál a kőbánya felől, de nem áll be a három fallal kerített váróba, hanem mellét kidüllesztve beletartja borostás arcát a friss fuvallatba. A dombon sarjadó fű, a nyers szántás szaga kijózanította. Kellett is ez a hideg lég- euhany, hiszen amióta építő- munkás, majd minden estéjét a szövetkezeti italboltban tölti. Az első alkalommal hétszáz forintot vitt haza, mostanában pedig, hogy túlórázik, kéthetente nyolc-tíz pirossal dagasztja kopott bugyellárisát. Este becsípett, még huzat ta is az egyszálbélű Gazsival: hadd lássák Kis Telek Janiék, hogy ö nem bánta meg, neki áll a világ! Volt ebben a het- venkedésben azért egy kis keserűség, mert az itthagyott húsz hold gazdájaként rángott vívott ki magának falujában. Igazodtak is utána a többiek, mondván: — Hozzáfoghatunk a vetéshez, Mátka Sándor már megkezdte ... Ha pedig lekerült a padlásról a nagy forrázó teknő, a szomszédok tudták, tartós lesz a hideg, most kell leölni a hízót. A valamikori nimbusz azonban hamarosan megkopott. — Culáger — hallotta többször innen is, onnan is. Az alakuló közgyűlésen a hatgyerekes Göncziné az ő nevét említette először azok közül, akik felhagytak a gazdálkodással, vagy ahogyan a lobogó indula- tú asszony mondta: fölvették a nyúlcsizmát. — Föl, a kutyaúristenét! — üzente vissza másnap. — Nem közösködöm én senkifiával... Nem léptem be, hát nem léptem be! Vannak elegen. Örüljenek, hogy odaadtam a földet ... Meg különben is, mit prézsmitálnak. Beállt helyettem az apám. Több sütnivaló van annak a kisujjában, mint hetvenhét brigádvezető fejében! ... ANDRAS ENDRE: M indezt A SOR VÉGÉN rrtost is végiggondolja, ahogy az akácos irányából lesi a busz érkezését. Az utóbbi napokban amúgy is rosszkedvű. Apja, Mátka Mihály, tizedik napja nyomja az ágyat. Megemelte magát, amikor a vetőburgo- nyána'k valót hordták be a ponyvával betakart kocsiszínbe. Most csak hempereg odahaza az istenadta, a jószág megint az ö gondja lett, mintha itthon volna. Ma is még a kútágas fölött pillogott a Göncöl rúdja, ő már darálta a kukoricát az aprójószágnak, keverte a korpát a malacoknak ... — Jó reggelt, Sanyi bátyám! *— riasztja tépelődéséből Bes- nyö Ferenc, a Kovácsoltáru- gyár mindig vidám fiatal lakatosa. — ügy látszik, megint menyecskézik a mi pilótánk... — Eszi a fene — morogja vissza Mátka köszönés helyett. Aztán mindketten meghallják c motorzúgást. Mire a testes jármű begördül a váró elé, együtt van a reggeli kompánia. Mind a hatan. Valamennyien egy munkahelyen dolgoznak, ki két éve, ki nyolc esztendeje, amióta a szőlődombok lejtőjén felépült a kétemeletes, vöröstéglás épület. Mátka — noha valameny- nyiüket gyermekkorától ismeri *— nem tud eggyé válni velük, alig érti nyelvüket, eszük járását. Figyeli azonban, mit beszélnek, szeretne feloldódni köztük, de ez nem egyköny- nyen sikerül. Amazok már jóízűen heherésznek az április elsejei nagy tréfa felemlítésén, ö meg a szőlőnyitásra gondol, aztán a sivalkodó malacokra, a nemrégiben ösz- szeszántott zsíros, porhanyós tagra, amely szinte nekiszalad a meredek partú malomároknak. — Nálunk is, Lágymányoson... — próbál bekapcsolódni a könnyed társalgásba, ami- ikor amazok pillanatnyi szünetet tartanak. — Nálunk a: építkezésen — kezdi újra •— c szaktársak Veres sógort jól meghempergették a malteros ládában... A bizalmi, meg a haját tépte... — Ez is vicc? Vágja rá lekicsinylőén az őszülő műhelymester, Böbék Imre. — Maga, szakiikám, nem ismeri az igazi melós viccet — toldja meg Varsa, a társaság fanyarhumorú benjaminja. — Még jó, hogy nem téglagyárban melózik, különben a kemencében hempergették volna komájukat! Varsa szavait óriási hahota kíséri. Mát!<a egész úton egy szót sem szól, noha azok, már jóindulatúan faggatják Veres sógor további sorsa felől. Hiába melegíti hátát a bővérű nap, rosszul telik dél- előttje. Még a cigaretta sem Ízlik. Perényi, az építkezés főmérnöke, valamennyi munkását név szerint ismeri. Naponta látogatja az állásokat, s szemét nem kerüli el a keserű áb- rázatú ember. — Ugye, Mátka, jobb volna most odahaza lenni a faluban? No, helyesen mondom, ugye? Belelátok a maga gondolataiba is. — Fölhagytam vele, mérnök úr — válaszolja amaz kis szünet után, de lesúnyt tékintetét nem emeli a kérdezőre. — Igaz, szépen keres ná-1 lünk ... A feleség meg gond- ^ ját viseli a gazdaságnak ... í Vagy maguknál is megala-t kult a szövetkezet? á y — Nálunk meg... De azt asszony nem tagja. — No persze. Felajánlót-\ ták... \ y — Nem, mérnök úr. Édes- $ apám belépett... — Ah, a papa. Nem leheti valami fiatal ember... Bírja? i — Bírja . . . Meg q&án nem- i sókára nyugdíjba kerül... £ — No, lám. Ennyit mond Perényi s % már a betonkeverőkre figyel, ^ míg nyújtott léptekkel köze- % ledik feléjük. Mátka Sándor ™dJom-\ hatos. Este megint felöntött % a garatra, de ettől sem kere- ^ kedett jó kedve. Egész nap f turkálta az oldalát a főmér- i nőkkel folytatott párbeszéd. Bestellte magát a többiek ’j előtt, hogy hazudott az öreg- ^ úrnak, amikor az apja erő- % állapota felől tudakozódott. $ Forog hát ágyában, nem í akaródzik felkelnie, pedig í már az asszony a baromfia- \ kát is megetette. Igaz, a to- í ronyóra nemrég kondította ^ el a hatot, heverészhetne még % egy kicsit, hiszen a héten \ két ember helyett rakta a f téglát a darukosárba. % — Apám hogy van? — kér- | dezi Pirost, a feleségét, ami- ^ kor az belép a lezsaluzott ab- í lakú szobába. — Alighanem jól — énekli \ vissza a testes asszony. — \ Pedig mondtam szegény fe- \ jének, ne törje magát a mun- í káért. Elment jelentkezni az \ irodára... i— Minek hagytad? — Nem köthetem meg —; fuvolázza Piros s közben fel- j rázza ágyán a cihát. — Nem. A vénistenét en-; nek a világnak! — csattan fel í Mátka s már ugrik ki az > ágyból. Egykettőre magára; kapja ruháját, csizmáját, az- í tán kivágva az ajtót, döngő í léptekkel húz végig a köves í verandán. Majd’ szétveti az indulat, t Majd ő megmutatja Kis Te- j lek Janinak, hogy mi az em- i berség. — Nagyon jól tudom — füstölög magában, amíg végighalad az István király utcán — hogy ezek a lelketlenek naponta rájártak szegény öreg nyakára ... Az ■ meg gyámoltalan, nyomoré- kan is kötélnek áll, hogy bé- t kesség legyen ,.. Az iroda előtt negyven ember várakozik. Kis Telek János elnök ott áll az embergyűrű közepén, mellette a két brigádvezető, Gazdag Imre és Seregély Gyula. Az aznapi munkát beszélik meg éppen, ki hova megy szán- tani-vetni, ki megy az állomásra műtrágyát hordani a vagonokból. Amikor Mátka Sándor meglátja a gyülekezetét, megtorpan. Azok ügyet sem vetnek rá, de az is lehet, hogy észre sem veszik. Átmegy a túloldalra és behúzódik sógora, Barabás Pali kapualjába. Onnan figyeli a társaságot, keresi köztük apját. Először nem találja, csak később fedezi fel a hajlott hátú öreget, amikor a társaság mozgolódni kezd. Kis Telek János hangosan rendelkezik: — Marci meg Dezső, ti is kimentek Béni bátyámékkal a vasútra. A többieklcel már este megbeszéltem, hogy ott találkoztok. Csutorás, Galgó, Simon és Hajagos elvtárs a Kecskés dűlőt kezditek meg. Mari néném, Gazdik Károly- né és Cédulás Rozi itt marad krumplit válogatni. Ber- kesné, Szabó Éva, Takács Piri pedig.,. Az elnök felsorolja szinte valamennyi tag nevét, míg meglátja a sor végén álldogáló Mátka Mihályt, Nyomban hozzá fordul: — Hát Mihály bátyám ... Csak nem dolgozni jött? — Mi másért, fiam — így a kérdezett. — Aztán, mit akar csinálni? — Amit más. — Zsákolást is vállal? — Ha muszáj ... Az elnök megcsóválja a fejét. Közel lép az öreghez, kezét barátságosan ráhelyezi a vállára, aztán meleg hangon folytatja: — Menjen csak szépen haza, Mihály bácsi. Nincs maga még rendben __ — Dehát... valamiben csak hasznomat veszik... Az öreg erőtlen mozdulatot tesz, hogy meggyőzze az elnököt őszinte igyekezetéről, Kis Telek azonban már az asz- szonyok csoportjában intézkedik. Egy darabig még álldogál, segélytkéröen nézge- lődik jobbról-bálra, de a többiek is a saját gondjaikkal foglalkoznak. S mielőtt a tagság útnak eredne, Mátka Mihály kiódalog az udvarról. Lehorgadt fővel indul hazafelé, még mindig sajgó derekán támasztva csontos kezét. Fia, Mátka Sándor nem mer nyomába közel szegődni, távolról követi, lesúnyt fejjel, égő arccal. Mint akit arcul ütöttek. Csuka Zoltán: Egy árva szívről öklömnyi eb. Tavaszra szép ajándék, így hozta hozzánk jó baráti szándék, mert már a ház nyugdíjas őrizője se lát, se hall, hever csak, eltűnődve, hisz másfél évtized van már mögötte. A csepp utód még tejszagú, szegényke, reszketve bújna anyja emlejére, keres, nyifog, nem kell az enyhe tej se, világanyánkért sír tán az egekre az árva szív tengernyi nagy keserve. Hiába szó, csitítás, lágy bccézés, csak el nem áll a jaj, mint ömlő vérzés, amíg a kis száj mohón és csengve bekapja ujjam s szívja elmerengve, akárha anyja jó emlője lenne. TÖRÖK REZSŐ VERSEI Évszakok A tavasz készít egy nagy tortát, a nyár díszt rak rá, cifrát, tarkát, az ősz locsolja sárga borral, A tél behinti porcukorral. Halhatatlanság Mi az, mi költőt halhatatlanít? A magyarázat, kurta, két sor, itt áll: az a húsz-harminc pompás vers, amit a többi verse már csak kompromittál. EPITKEZES Csirkelopás Morzsával csaltuk a konyhába, — nem ettünk húst már pár hete, — megfogtuk és néztünk egymásra: „Vágd le szerelmem!" — „Vágd le te!” A csirke félt. Szeme kidülledt, mint két sárga mazsola... Eh elfordultam, te kiküldted és krumpli lett a vacsora. Beteljesült vágy ! (Würtz Ádám műve, a Képzőművészetünk a felszabadulás után kiállítás anyagából) A ház, amit kívántam folyó mellett, a hegy alatt, már kész, de én kiálltam pokolnyi pár hetet. A kert, amit kerestem folyó mellett, a hegy alatt, enyém, de én kereszten feszülve számvetek. Mikor ágyamba dőlök folyó mellett, a hegy alatt, körül komor fegyőrök: számlák és szédülés... Az éj azt mondja rá kint, folyó mellett, a hegy alatt, boldogítóbb a vágy, mint a kielégülés. KONOK MONOLOG Ragyogó tiszta a reggel. Az Szeretem azt a lányt. Az arca most is itt jön velem a busz ablakában. Ő egyetemista, én meg gépmunkás vagyok. Igaz, hogy érettségiztem és műveltnek tartom magam. Könyvtáram is van. Sokat olvasok. Mégis .:. Izgalmas és édes rettegéssel telnek a napjaim. Igaz, olykor valami másként érvel bennem. Tudom ... Tudom •.. Ma már nincs társadalmi különbség..'.! Nincs?! Látszólag. Igen, látszólag. Mert én tudom, hogy van. Persze más ez, mint azelőtt volt. Jól ismerem azt is, a régit. Apám géplakatos és mennyi baja volt amiatt, hogy olyan asszonyt vett el feleségül, akire csak másfél hold jutott az osztozkodásnál. A lány vonalai itt derengenek az ablaküvegen. Ügy látom most, hogy nem festette ki a száját. Én nem szeretem így. Jobb. ha kifesti.:, De most másfajta dologról van szó. Érzem. Tudom. Mindennap birkózom vele. Hogy is mondjam? Most valami olyasmiről van szó, hogy az 5 szülei polgárok, az apja orvos, ő meg egyetemre jár.:. Le kell szállítom, e2 már a ruggyanta árugyár; — Jóreggelt, szervusz! — Szervusz! Bélyegzés, rohanás az öltözőbe. Ilyenkor még nem sokat beszélünk, majd a gép mellett. De én miért rohanok? Időben jöttem, — Nem tudod, jó a gép? — kérdi Gabi. Magas, szemüveges, rokonszenves fiú. Értelmes. Kedvelem. — Nem tudom — valóban nem tudom, de most valahogyan nem is érdekel... :.. Más a társasága, mint az enyém. Öt az is érdekli, hogy mit szólnak a rokonok, mit szólnak az ismerősök, ha megtudják, hogy én csak gépmunkás vagyok? Mit szólnak az ügyvédek, orvosok...?! Igaz ugyan, hogy néhány beszélgetés után kiderült, hogy irodalmi téren hozzám képest analfa. béták. De a zenével másként van. Arról mindent tudnak és fújják, mint az egyszeregyet. Ez ilyen tétel, az olyan tétel stb.. stb. Viszont hamar észrevettem, úgy beszélnek erről, mint a szakik a Fradiról. Ezt nem szeretem. Nekik a zene divat, sport. Náluk ez olyasféle. mint. hogy mit mondott az angol rádió. Szinte hallom, amint átszellemülten mondja egy-egy nagynéni: Hallottátok: most aztán majd másként lesz. Hallottátok:... De ezt úgy mondja, mint ahogyan azt mondaná: a Kékesiné megint megcsalta a férjét..; Undorító! Mondom, nem szeretem a zenét. így nem szeretem! A lány Dedig rajong a zenéért. A zene neki szent, mint azok a zsúrok és egyéb nyavalygó összejövetelek, ahol réges-rég kiszuperált. öreg katonatisztek gagyognak a politikáról, meg a hadászatról — arról, amihez sosem értettek. Mert ha értették volna a szívükkel, éppúgy, mint az agyukkal, akkor nem értek volna meg ilyen tisztes kort és feltétlen otthagyták volna a hadsereget még közlegény korukban. így a Donnál hagyták! Már fel is öltöztem. Gyorsan ment. Az ember naponta háromszor vetkőzik, háromszor öltözik. Űri szokás! Lám, a gép jó. Az öreg Takács is itt van. Ma megcsináljuk a hetvenet. Ma megint énekelni fogunk, akárcsak az éjszakai műszakban, hogy el ne álmosodjunk. De most jókedvünkben fogunk énekelni. — Jóreggelt Takács bátyám! — Jóreggelt! Azt hiszem kérdezett még valamit az öreg. Biztosan azt, hogy mi újság? Ilyenkor mindig az MTK-ra gondol, pedig tudja, hogy nem vagyok drukker. — A csapata megint leég vasárnap! — mondom neki. — Leee?! Na majd meglátjuk. Gyere ki egyszer! Csak gyere ki! Nem bánom megveszem a jegyet is. mert arra biztos fukar lennél. — Jó, jó, majd egyszer kimegyek. • :.ö pedig rajong ezért a társaságért, vagy ha nem is rajong, szereti őket. Nagvon bántja, ha fitymálva beszélek „azokról”. Pfü! De meleg van. Kettőig jól mesizzgdunk még. ... Közel tyísz év nevelésének „eredményét” kell megváltoztatnom. Reszketve fi- gvelem hogv merváltozik-e? Hah>t+-o rá valami abból, amit elmondtam neki? Néha úgy KISS DÉNES: 19-es busz. Alig néhány utas lézeng benne a Dohány utcánál. A Keletinél majd megrohanják a bejárók. Most még nyugodtan leülhetek, van hely bőven, ablakon, ha kinézek, a reces tűzfalak köszörülik a napot. Sugarai mint vörös szikrák fröcskölődnek szét a házakra. Az éjszakai harmat teljesen lemosta az éget. Ha a negyedhatos buszt elérem, háromnegyedre biztosan benn vagyok, negyedóra pedig elég az öltözködésre. így megy mindennap. De jó ez, jó, különösen akkor, ha az embert gyöt- ri valami. A gyötrődés egy foka már talán maga a boldogság. Csoda történt! Már jön is a
