Pest Megyei Hírlap, 1960. május (4. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-05 / 105. szám

IV. ÉVFOLYAM, 105. SZÁM I960. MÁJUS 5. CSÜTÖRTÖK Rendet, fegyelmet a közúti közlekedésben! A közúti közlekedés jogsza­bályait „A Közúti Közlekedés Rendjének Szabályai”, rövi­den a KRESZ foglalja össze. Ennek a gyűjteménynek az ismerete nélkülözhetetlen a járművezetők számára. Az élet mégis azt igazolja, hogy sokan nem ismerik vagy ha ismerik is, nem tartják be rendelkezéseit. De beszélje­nek erről a számok: A helyi rendőri közegek márciusban 213 állampolgár­ral szemben intézkedtek. In­tézkedéseik módozatai a kö­vetkezőképpen alakultak: fi­gyelmeztettek 130 személyt, 58 szabálysértőt helyszínbír­ságoltak, 21 állampolgárt fel­jelentettek szabálysértésért, négyet pedig közlekedés ve­szélyeztetésének bűntette miatt (mind a négy ittas ve­zetés). Nem mutat jobb képet az áprilisi statisztika sem. A rendőri intézkedések kis elté­réssel megegyeznek az előb­biekkel: 118 figyelmeztetés, 48 helyszíni bírságolás, 31 feljelentés szabálysértés miatt, 4 a közlekedés veszélyezteté­sének bűntette miatt. Városunkban a leggyako­ribb szabálysértők a kerék­párosok, a lovaskocsi-hajtók és a motorkerékpárosok. A KRESZ egyik paragrafusa a következőket tartalmazza: „A közúti forgalomban közlekedő minden járművet — kéziko­csit is — szürkülettől napkel­téig, 'sűrű ködben, továbbá kellően nem világított alag­út ban megfelelően ki kell vi­lágítani.” Ezt a rendelkezést a kerékpárosok sértik meg a leggyakrabban. Ilyen sza­bálysértés miatt kellett pénz­bírsággal sújtani a napokban a korábban már figyelmezte­tett Karazsia Imre Vízállás- Gátér dűlő 12. szám alatti, Kovács Imre Tázerdő dűlő 26/a. szám alatti lakosokat és még sokakat. . A járművek kivilágítása évtizedek óta jogszabályba foglalt rendelkezés, napiren­den figyelmeztetjük rá a köz­lekedőket, sokakat mégis eredménytelenül. A közleke­désben rendet kell teremteni! Ezt kívánja az emberek ér­deke. Éppen ezért mi minden eszközt megragadunk arra, hogy e faladatot teljesítsük. Az ilyen szabálysértéseket el­követőket magasabb pénzbír­sággal (amely — be nem fi­zetés esetén — elzárásra vál­toztatható) sújtjuk a jövőben. Érdemes lesz elgondolkozni rajta, vajon melyik az elő­nyösebb: áramfejlesztőt, lám­pát vásárolni és nyugodtan biztonságosan közlekedni vagy 150—200 forintos bírságot fi­zetni, előtte pedig örökösen rettegni, hogy mikor vesz észre a rendőr? Másik nagyon gyakori, szinte speciális törvénysértés nálunk a járdán-kerékpáro- zás. A figyelmeztetés e téren sem bizonyul elegendőnek. Kénytelenek leszünk itt is gyakrabban folyamodni a bír­ságoláshoz. De ezzel kapcso­latban az állampolgárok se­gítségére is számítunk. Rend­őr szeme láttára ritkán koc­káztatja meg valaki ezt a szabálysértést. Sokan viszont azt panaszolják, hogy a rend­őrség nem intézkedik az ilyen rendbontókkal. A város valamennyi utcáját egyszerre nem tudjuk ellenőrizni, éppen azért arra kérünk minden ál­lampolgárt, segítsen ebben a munkában: ne tűrje szótlanul az ilyen rendbontást. Nagykőrösön nagyon sok a motorkerékpár és gyakori a vezetésével kapcsolatos sza­bálysértés is. Sajnos, akadnak felelőtlen gépjárművezetők, akik italosán közlekednek, s ezzel veszélyeztetik a saját és mások életét, testi épségét. Ilyen szabálysértés már ha­lálos kimenetelű balesetet is előidézett városunkban. Ez évben tíz személy ellen kel­lett bűnvádi eljárást indítani, ittas vezetés miatt. A napok­ban például Perlaki Péter Kórház utca 9. szám alatti la­kossal kellett intézkedni és bűnvádi eljárást indítani it­tas vezetés miatt. A motorosoknál is igen gyakori a kivilágítatlan köz­lekedés és előfordul, hogy jo­gosítvánnyal nem rendelkező személynek adják át vezetés­re járművüket. Ez utóbbi Is számos balesetet okozott már. Danka Sándor Nyárkútrét dűlői lakost például azért kö­teleztük az elmúlt napokban 120 forint pénzbírság megfi­zetésére, mert jogosítvány nélkül vezetett motorkerék­párt. Válasz a „Tánckedvelők kérése című észrevételre Megértéssel fogad úgy a mű­velődési ház vezetősége, vala­mint az ott játszó tánczene­kar minden olyan bírálatot, amely építő, hozzáértő, segítő szándékú. Nem vonjuk kétség­be, hogy a cikk íróját, Rajta Józsefet nem a jó szándék ve­zette. Meg kell azonban mon­dani, hogy Rajta József az írá­sából következtetve, nagyon ritkán jár táncolni a kultúrott- honiba, ne-m kíséri figyelemmel a zenekar műsorát. A zenekar ugyanis a megfelelő táncrend szerint játszik tangót, savinget és mindenféle mást. Többször megpróbált játsza­ni csárdást, de sajnos, a fia­talok közül csak nagyon kévé­sem táncolják. Ennek ellenére ezentúl táncesténként több al­kalommal játsszuk majd. Ami a zongora tangóharmonikára való kicserélését illeti, Rajta József nem ért a tánczenekar összeállításának alapfogalmai­hoz. Valamirevaló tánczenekar el sem képzelhető zongora nél­kül. Ami a művelődési otthon tánczenekarának zongoristá­ját illeti, szakmai tudása vitán felül áll. Az otthon vezetőségét már többször foglalkoztatta olyan gondolat, hogy a zene­kart bővíti egy tangóharmoni- kással, de sajnos ez lehetetlen, A művelődési otthonnak nem az a fő feladata, hogy sok bevétele legyen, hanem első­sorban az, hogy a vasárnapi táncestéken jól képzett zene­kar működésével formálja az ifjúság helyes zenei, szórakozó ízlését. Farkas M. A közlekedési szabálytalan­ságok sok példáját lehetne sorolni még. E néhány sor­ban csak a legjellegzetesebbe­ket említem. Mindegyiknek nagy a társadalmi veszélyes­sége, mert kivétel nélkül bal­eset, halál okozója lehet. A közlekedésben rendet kell te­remteni! E célból a rendőr- hatóság mindent elkövet: to­vábbra is figyelmeztetünk, ha arra szükség van, felvilágo­sító, oktató jellegű KRESZ- előadásokat szervezünk, s ahol a szükség úgy kívánja, szigorúan bírságolunk. De in­tézkedéseink csak akkor lesz­nek igazán eredményesek, ha városunk lakosai megtartják az állampolgári fegyelmet, s megtartatásában is segítenek nekünk. Pacsa János r. szds, a városi rendőrkapitányság vezetője „APRÓ" észrevétel „Nagykőrös dolgozói! Ünne­peljük vidáman a 15. szabad május 1-ét!” — szólította fel városunk lakosságát a május elsejei ünnepségekre meghívó plakát. E figyelmességbe be­csúszott egy kis figyelmetlen­ség is, vagyis inkább számolási hiba: idén országszerte a 16. szabad május elsejét ünnepel­tük. Ezt mindenki tudja, azaz dehogy, valaki mégis elszámol­ta magát. Nem egetverő hiba, hiszen azért mindannyian vidáman ünnepeltünk. S hogy mégis szóvá tesszük a dolgot, annak nagy oka van: minden plakát a múzeumba kerül. Egyszer ta­lán kiállítást is rendeznek be­lőlük. S képzeljük el, szegény utókor ott áll majd a hirdet­mények, nagy meghívók előtt, s az „apró“ hiba láttán zavar­ba jön, vagy pedig elnézően mosolyog majd: „szegény őseink...“ Sok elképzelés egy telek sorsával kapcsolatban A városszépítési akció úgy­szólván mindenkit megmoz­gat. A múlt hetek társadalmi munkáinak eredménye itt is, ott is arra hívja fel a járó­kelők figyelmét, hogy egy kis akarat és nem is olyan lehe­tetlen, hogy Nagykőrös le­gyen a megye legtisztább vá­rosa. Mindannyiunk öröme kísér­te a strand melletti „Cséri te­lep” eltűnését. Sokan már azt latolgatják, mi minden hasznosat lehetne az egyko­ri szemétgyűjtő helyén lé­tesíteni. Érdekes meghall­gatni ezeket az elképzelése­ket: B. László ládagyári dolgozó véleménye szerint a gyógyító hatású gőzfürdő bővítésére ennél jobb alkalom nem is kínálkozhatna. — Egy kicsit haza beszélek — mondja —, mert állandó vendége vagyok a fürdőnek. De ez nemcsak az -én érde­kem, hanem sok társamé is. Cs. Béla 25 éves fiatalem­ber KISZ-tag és lelkes spor­toló. Az úszást kedveli. Nem is várhatok tőle más választ, csak: — A strand! Szinte kínál­ja magát ez a telek, itt va­gyok, bővítsétek a strandot egy-két medencével, napozó­val ... Valóban, a nyári csúcsfor­galom idején jó lenne, ha na­gyobb lenne a strand. Nagy Istvánná szerint azonban je­lenleg nagyobb szükségünk van lakóházakra. Szerinte a megtisztított térséget a leg- ofcosabban úgy lehetne hasz­nosítani, ha bérházat építe­nének rá, vagy kiadnák a tel­ket olyanoknak, akik társulva építenének fejlődő városunk képébe szervesen beilleszke­dő házat. Tóth Balázsné Zrínyi ut­cai lakos: — Mi, akik a városnak ezen a részén lakunk, játszóteret látnánk legszívesebben ezen a helyen. Nem szívesen en­gedjük gyerekeinket a Sza­badság téri hintázóhoz, mert a város központjában nagyobb a forgalom és a szerencsét­lenség veszélye. Azt hiszem, a strand mellett meg is férne a játszótér. Beszéltem diákokkal is, ők így vélekednek: — Van ugyan kerthely isé­günk, de városunk évről év­re növekvő idegenforgalma nyáron még nagyobb. A Cif­rákért „tehermentesítésére” érdemes lenne egy sörkertet létesíteni, amelyet esetleg a stranddal is összekapcsolná­nak. Néhány vélemény, amelyek igazolják, hogy városunk la­kóit nagyon is foglalkoztatja a városszépítés kérdése. Er­ről tesz tanúságot az is, hogy a társadalmi munkások újabb és újabb csoportjai jelentkez­nek munkára. E héten a fa­árugyár dolgozói vállalkoztak a tanács illetékes osztálya ál­tal megjelölt feladatok vég­zésére. Nagy Éva — A MEGYEI TANÁCS illetékes osztálya rendezi az új bérház eddig problémát okozó, vitás vízdíját. A lakók ugyanis a villanyfogyasztás arányában fizettek eddig a vízhasználatért, amit sokal- Iottak. A műszaki osztálytól bekért adatok alapján remél­hetőleg kedvezően dönt majd a megyei tanács. A növéiüfánoléson a sor Vannak olyan emberek, akiknek nem tetszik, hogy városunk dolgozó parsztsága a közös gazdálkodást válasz­totta. Azt állítják, hogy az első években visszaesik majd a termelés. Ezeket a kétkedő­ket cáfolja meg városunk határának a képe. Akárme­lyik részén járjuk a határt, mindenütt szorgalmas munkát látunk. Termelőszövetkeze­teink már előbbre jutottak az idényszerű munkák el­végzésében, mint az előző években az egyénileg gazdál­kodók. Kevesebb a parlagon ma­radt terület is. Jobb minősé­gűek a korábban elvetett ta­vaszi kalászosok is. Talán csak . a szőlőmetszés halad lassabban, mint ahogy kelle­ne, de ez máskor is így volt. Ez viszont nem a tsz vezető­ségének, hanem a tagságnak a mulasztása, mert nem min­denki érzi még sajátjának a közöst. Senki sem kívánja, aogy egyéni korukban megszokott vagyongyűjtési kapzsiságtól hajtatva, erejüket meghaladó, pirkadástól vakulásig való munkát végezzenek, de nap mint nap becsületesen, dolgoz­zák le a munkarend szerinti időt. Az így végzendő munká­ban nem veszítik el idő előtt erejüket, jut idejük szórako­zásra, pihenésre, de tanulás­ra is. Ez a megváltozott ál­lapot szebbé teszi majd a vá­ros határát, ami már most is meglátszik. Megváltozott a határ képe, kezdenek kialakulni a közös táblák, a nagyüzem első fel­tételei. S még gyorsabb lesz a fejlődés, ha a tagság telje­sen szakít az egyénibe való visszakacsingatással, s bízva a jövőben, közös erővel, «« eddiginél is nagyobb szorga­lommal és akarattal végzi a soron következő növényápolá­si munkát. Autószifon A napokban erősen „füstöl­gő’’ barátommal ütköztem Ösz- sze. Köszönés helyett nagyot nevettem, mert kedélyes arcát sohasem láttam még ilyennek. — Mi baj? Mi történt veled? Nem ismerek rád! — Ez az átkozott szifon — csikorogta fogai közül, s na­gyot ütött aktatáskájára, ahol a bűnös holmi lapult. — Talán nem jó? ■— Jó ez! Nagyon is jó, még­is vissza akartam cserélni. — Nem értelek. — A hozzávaló szénsavas patronok őrlik fel az idegei­met. — A STRANDFÜRDŐBE költözik június elsején a gőz­fürdő fodrászata. A szépen rendbehozott műhelyben dol­gozik majd az egy fővel kibő­vített fodrászrészleg. A Köz­séggazdálkodási Vállalat azt tervezi, hogy a nyár folyamán naponta nyitva tart majd a fodrászat. — IGEN NAGY a kereslet városunkban a motorok, ke­rékpárok iránt. A KERA- VILL-ból például áprilisban 12 nagymotort, főleg Pannóniát, 20 darab 125 köbcentist, négy Pannit és öt Bervát adtak el. Gazdára talált ezenkívül 65 ke­rékpár, hat hűtőszekrény. A raktáron levő hét televíziós készülék nem bizonyult elegen­dőnek. EGY ÉRDEKES OSZTÁLYFŐNÖKI ÓRA Az Emberi sors című szov­jet filmet vetítette le az osz­tályfőnöki órán a felsőtagoza­tos tanulóknak Szűcs Dezső igazgató a Kossuth iskolában. — Gyönyörű film volt! — mondták a vetítés végén a gye­rekek. Eredményes osztályfőnöki óra volt és még eredménye­sebb lesz, ha a következőn megbeszélik mindazt az él­ményt, amit a tanulók a két óva alatt gyűjtöttek. Láthat­ták a háború kegyetlensé­geit, a fasizmus embertelensé­gét és a szovjet ember haza­szeretetét. — Talán nincs benne szén­sav? — Van abban, ha van pat­ron, de soha nincs! — És a másik boltban? — Ott sincs! Bosszantó. Há­rom hónapja vettem ezt a pa­lackot, remélve, milyen ké­nyelmes és biztos lesz a szóda­vízellátásom, de csak két ízben sikerült patronokat szereznem. — Pedig én is ilyen palac­kot akarok, venni. — Tessék! — nyomta a ke­zembe az övét — Nesze! Oda­adom ingyen, ezután bosszan­kodj te, majd nevetek én! Fehér Szilárd — FÖLDGYALUVAL ké­szíttet négy százköbméteres silógödröt a Szabadság Ter­melőszövetkezet a Kecske­méti Gépállomással. Ebben a felesleges takarmánykeveré­ket silóztatják majd le. A silógödrök közül kettő már el is készült. — IDÄIG 25 MÁZSA csir­kére, 850 darab libára, 450 kacsára és 1550 pulykára kö­tött szerződést a földműves­szövetkezet a háztáji gazda­ságokkal. A szerződőknek ka­matmentes előleget biztosít a szerződés, s jelentősen növeli a termelőszövetkezeti tagok jövedelmét is. Szerződni még lehet a baromfifelvásárlók­nál. — AZ ELŐZŐ évnegyedhez hasonlóan most is kiválóan tel­jesíti tervét a téglagyár. Áp­rilis havi előirányzatukat 33 százalékkal szárnyalták túl. összesen hatszázezer darab nyerstéglát gyártottak, ebből százezret ki is égettek. — KÉTSZÁZ HOLD szőlőt telepít az állami gazdaság az ötéves terv során. Ebből ez év­ben 44 holdat, főleg saszlát és olasz rizlmget betelepítettek már. — VÁROSUNK TERMELŐ- SZÖVETKEZETEI — a Hu­nyadi Tsz kivételével — ki­cserélték a hibridkukorica­vetőmagot. Ezzel a tervezett kukoricatermésátlag biztosí­tottnak látszik, ha az elkövet­kezendő időben a növényápo- lási munkálatokat is szorgal­masan elvégzik. A „nyílt tér" A hirdető vállalat Magyar utcai fiókjában sok érdekes történetet őriznek, számosat közülük természetesen „hét la­kat" alatt. Hogy a titoktartás miért szükséges itt, egyszerűen következik abból, hogy a vál­lalat nemcsak az adás-vételek hirdetésével foglalkozik, ha­nem sok más egyébbel is. Maradjunk csak a legismer­tebbnél, a házassági hirdeté­seknél, amelyeket humoris­táink oly sokszor megénekeltek már. A hirdetéseknek ez a faj­tája a mi hirdető fiókunkban is eléggé divatos dolog. Hiá­ba, az emberek szeretik a ro­mantikát, mégha már el is múltak húszévesek. Mert va­jon melyik nősülni szándékozó ifjabb vagy kevésbé ifjú férfiú ne bontaná fel kíváncsian a „Májusi esküvő“ jeligés leve­leket, amelyekből kapott vagy két tucatnyit? Vagy melyik férjhez meendő hajadon ne várná izgatottan a fényképes válaszokat, hogy aztán kedvé­re osszon, szorozzon, válogas­son? Van azonban a hirdetéseik között elszomorító is. Ilyen például a „nyílt téri", amelyek — szerencsére — egyre ritkáb­ban, de ugyancsak előfordul­nak. Amikor ilyeneket olvasok, borsózik a hátam, s így van­nak vele legtöbben. Még a hir- detős bácsi is. Mert ezzel a „műfajjal’’ kapcsolatban sok bosszúsága volt már. Az össze­zördült házasfelék egyike vagy másika, de sokszor mindketten első felindulásukban — min­den lebeszélés ellenére — fel­adták ezt a lejárató hirdetést, s amikor a szöveg felett már a nyomdászok csóválták a fejü­ket, vagy derültek, akkor fu­tott vissza a feladó, hogy: „Jaj, ne közöljék, vissza az egész, mert kibékültünk!” Mit tud tenni ilyenkor a sze­gény hirdetős bácsi? A pesti nyomdából nem tudja már visszakaparni a másnap meg­jelenő, becsületbe gázoló szö­veget, s a végén ő lesz a lu­das. Tessék csak elképzelni, milyen kellemetlen aztán, ha a hirdetés miatt az egész város róluk „vélekedik/“ FaPkas Má­tyás bácsi sok-sok cifra esetet tudna elmesélni még gyakorla­tából, ha nem kötné a titok­tartás. A hirdetni kívánók naponta kopogtatnak szerkesztőségünk ajtaján is. Mivel a szerkesztő­ség nem foglalkozik pénzes közlemények, hirdetések felvé­telével, mindig a Magyar utcai hirdető fiókba vagy a posta lapterjesztési csoportjához irá­nyítjuk az érdeklődőket. Az­az, hogy nem mindig. Egy szo­lid, elkeseredett fiatalembert a minap is nem küldtük a hir­detőbe. Lebeszéltük a „nyílt tér" igénybe vételéről. Fiatalok. Alig egyéves háza­sok, A menyecske édesanyja beteges, ideges természetű. A napokban miért, miért nem, a férj ellen hangolta, majd haza­parancsolta leányát. Az ifjú ember majd eleped asszonyká­jáért. A mama kérlelhetetlen, nem tágít igazából. Mit segíte­ne itt a „nyílt tér”? Olaj lenne a tűzre! Mennyivel hatásosabb lesz egy szerelmes levélke, amit az asszonyka kap, és né­hány higgadt, okos, jó szó, amit a mamával fog váltani. Hiszen szíve mélyéről, a mi ta­nácsunk nélkül is ez kívánko­zott ki fiatal barátunkból Csukhat, közbeszólt az indulat. De jó, hogy sikerült megfé­kezni! __ p _ : NEM TETSZIK... t í Szinte fáj az embernek, ho- ! gyan rongálódik a kultúrott- ! hon udvarra vezető bejárata. ; Nemcsak a fal van leverve, ! az építkezéshez szükséges íu- í varozás miatt tönkrement a | kapu és a keramitkockák is. i Az építkezés anyag-utánpót- : lása többé-kevésbé indokolja : ezt a szerencsétlen átjárást, ; de vajon helyes-e, hogy a í bérház lakói tüzelőjüket is ; itt szállíttatják be az udvarra, : ahonnan legalább olyan távoli i a pince, mint az utca felől? Amíg az építkezés be nem : fejeződik, azt mondhatnók: I egy fuvarral több vagy keve- i sebb — nem sokat számít a i művelődési ház bejáratának. De a bérház egyszer elkészül, megszűnik az anyagszállítás, s remélhetőleg megjavítják a kaput és az egész bejáratot. Vajon a tűzrevaló szállítás­sal akkor majd újra kezdjük a rongálást? b. J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom