Pest Megyei Hírlap, 1960. május (4. évfolyam, 102-127. szám)
1960-05-12 / 111. szám
4 I960. MÁJUS 13. CSÜTÖRTÖK Megfelelni a bizalomnak A ráckevei érem másik oldala \ álasztók és íanársiagok kapcsolata Ócsán A tanácselnök ajtaja előtt már a kora reggeli órákban jó néhányon várakoznak. Ki- sebb-nagyobb problémákkal, pariászokkal, kérésekkel keresik fel az elnököt, Konkoly elvtársat. — Szinte egymásnak adják a kilincset, gyakran úgy kell megszöknöm ebédelni is — mondja mosolyogva a tanácselnök. — De én ennek csaSf örülni tudok. Jó érzés, ha segíthetek. S valóban, Konkoly elvtársinak mindenkihez van egy jó szava. Mindenkit névről isméi-, mindenkinek igyekszik segíteni. •Sándor bácsinak életveszélyes lett a lakása. A tulajdonos nem csináltatja meig. így eljött a tanácsra ... tanácsért. De ennél többet kap. Gyors segítséget. A tetőt megjavíttatja a tanács. A munka értékét pedig Sándor bácsi majd ledolgozza a községfejlesztési építkezéseknél. Aztán két asszony, karjukon kis gyerekkel. Dolgozni szeretnének. S a gyerekeket óvodába adni. — Tud az elnök elvtárs valami munkaalkalmat? S a gyerekeket felveszik az óvodába? — A nyáron nyitunk egy üzletet a Dózsa-telepen, oda kell majd alkalmazott — feleli az elnök. — Maga volt elárusító «— fordul egyikükhöz. — Hanem a gyerekek? Az már nehezebb dolog, de azt is megoldjuk^ valahogy. Nézzenek be egy hónap múlva — szól búcsúzóul az asszonyok után. S ez így megy- nap mint nap! Ami nem baj, mert az a jó, ha egy tanácselnökhöz ilyen bizalommal fordulnak az emberek. De sok olyan kérés, panasz hangzik el, amit a körzetek tanácstagjai is elintézhetnének. Vagy talán nem dolgoznak jól Öcsán a tanácstagok? Azt sem tudom, ki az — feleli egy Vörösmarty utcai bácsi. S amikor később bekopogok a Vörösmarty utcai választókhoz és tanácstagjuk munkájáról kérdezem őket, ilyen válaszokat adnak: — Rendes ember ez a Pran- dóczki, mindig kiírja a kapujára, ha valami közölni valója van. — Hogy mi a tanácstag feladata, azt nem tudom, én jól megvagyok vele. A legtöbb helyen inkább nein nyilatkoznak. Az egyik házban ezt mondták. — Én, lelkem, most költöztem csak ide, alig egy hete, nem ismerem. — Azelőtt hol tetszett lakni? — Két házzal odébb! Másutt dicsérték a tanácstagot, mondván, hogy mindig részt vesz a társadalmi munkában. És maguk? — kérdezem. — Hát... nem értünk rá, meg fáradtak is voltunk. De ez csak néhányuk állásfoglalása. Az április 23- án megindított nagy társadalmi munkaakcióban közel ötszázan vettek részt. Strandfürdőt, parkot építenek az ócsaiak. Az egymillió forintos építkezésénél 120 ezer forint értékű társadalmi munkára számítanak. S amint a kezdet mutatta, meg is lesz. — Most kaptuk meg a tíz dömpert, most kell megragadni az alkalmat, biztatták egymást az emberek — meséli Katona Sándor, aki maga is tanácstag. — Hogyan szervezte meg körzetét a társadalmi munkára? — Mint általában, ha valamilyen probléma van, elmegyek a választókhoz. Segít ebben a feleségem, de még a nagymama is. Elmondom, mi a föladat. Megmagyarázom a lakóknak, miért van szükség, hogy ők is segítsenek. De hozzá kell tennem, mindig megértik. Most tem kellett sok rábeszélés. Katona Sándor „civilben” [ cipész. Választói gyakran | jönnek hozzá cipőt javíttat- i ni. S ilyenkor mindig el- I mondják ügyes-bajos dolgaikat is. — Sokat panaszkodnak a mozira. Az egész község, de a mieink különösképpen, hiszen itt lakunk a szomszédságában — meséli Katona Sándor. — Ez a mi egyetlen szórakozási lehetőségünk. No, meg a kultúr- ház. Műsorukban nem is találunk kifogásolnivalót. De! A mozi rozoga kis épület, a kultúrházban is attól félnek, ha egy nagyobb vihar jön, elviszi a tetejét. Tervezik egy szép, modern kultúrház építését a községfejlesztési alapból. Deltát az nem megy máról holnapra. Egy-két évet várni kell, míg elkészül. — Nemcsak közügyekkel keresnek fel — mondja tovább, miközben szorgalmasan veri a cipőtalpba a faszögeket. — A múltkor is két veszekedő szomszéd jött panaszkodni. Addig-addig bizonyítgatták igazukat, míg sikerült kibékítenem őket. Ez ugyan már nem a tanácstag feladata. De ha hozzám jönnek, csak segítek nekik! Ügy látszik, Ócsán divatos a Sándor név. A panaszos Sándor bácsi és Katona Sándor után a harmadik Sándorral a ktsz-ben találkoztam. Skorán Sándor, a Némedi út tanácstagja. — Hogy milyen gondjaik vannak a Némedi útiaknak? — gondolkozik el. — A legutóbbi lakógyűlésen merült fel, hogy oldjuk meg mi magunk azt a régi problémát. A Némedi út ugyanis olyan szűk, hogy ha két autó halad el egymás mellett, az egyiknek félre kell állnia. Azt is javasoltuk, legyen csak egyirányú a forgalom. Vagy szélesítsük az úttestet. Megcsinálnánk akár társadalmi munkában is! Sokszor nem is kell gyűlés, mert esős időben a fél község, Itt a ktsz-ben tart valóságos kis „országgyűlést“. Politizálnak, vitatkoznak. Ilyenkor a tanácstagnak is módja nyílik akár meggyőzni, akár informálni a lakó Icát. S valóban, a ktsz udvarán most is népes csoportot találunk. Arról beszélnek, hogy kevés az orvos Ócsán. Nagyobb rendelő is kellene. Mert lám, a múltkor is Kovács Lacinak Pestre kellett utaznia, amikor fémíorgács esett a szemébe. Ha a tanács megveszi az új orvoslakást, talán kapunk még egy orvost a kettő mellé — magyarázzák. A vitázók másik csoportja Violáékat igyekszik meggyőzni, engedjék a telkükön keresztülvezetni az átjárót az épülő strandfürdőhöz. Skorán Sándor is latba veti minden ékesszólását, hogy így közel két kilométer út építését takarítják meg s ez forintban is mit jelent! Viola bácsi nyakassága, úgy látszik, megtörik ezeken az érveken. — Nem bánom, hadd jöjjön az az út! — adja be végül is a derekát. Ütünk következő állomása a legagilisabb női tanácstag, Sörös Jánosné. Éveken át dolgozott az ócsai tsz-ben. Most az ősszel is csak azért hagyta abba, mert megoperálták. De már azt tervezi, hogy egykét hónap múlva újrakezdheti a munkát. — Nagyon megszerettem a tsz-t. Meg is szoktam. Hiányoznak a munkatársak, a föld, a munka — mondja. — Meg az a kis pénz is jól jön zárszámadáskor. Tavaly is ötven forintot fizettünk munkaegységenként. — Amíg do’gozott, persze több fáradságot jelentett, hogy mint tanácstag is ellássa feladatát. — Akkor is mindent megtettem, hogy a bizalomnak megfeleljek. — Tudja, amikor megválasztottak, egy kicsit meg is hatódtam — mesél’ —, hogy lám, így bíznak bennem. — Sörösné mindent elintéz, mindenben tanácsot ad — ez a Széchenyi utcaiaknak egybehangzó véleménye. — Azt szeretnénk, ha az új óvoda valahol az állomás közelében épülne. Sokan járunk dolgozni a környékről, sokan dolgoznak az iparban, akik vonattal járnak munkahelyükre — mondják az asszonyok. Arra kértük Sörösnét, tolmácsolja kérésünket a tanácsnál. Sörösné biztosan eljuttatja választói kérelmét az illetékesekhez. De nem minden tanácstag tartja így a kapcsolatot a tanáccsal, sőt választóival sem. Ezért nem ártana, ha gyakrabban tartanának tanácstagi beszámolót — most évente csak egyszer-kétszer tartanak. S jobban ellenőrizné a tanácsülés, elvégzik-e feladatukat a tanácstagok, kellően képviselik-e választóik érdekeit. Kádár Márta Májusban és júniusban 40000 tenyészkoca-siildőt választanak ki a termelőszövetkezetek számára az állami gazdasági Iatkákb ól — Van ám az éremnek másik oldala is — mondja Tóth Gábor községi tanácselnök a ráckevei tanácsházával szemközt szerénykedő Duna Étteremben, miután kölcsönösen megállapítottuk, hogy a szegedi recept szerint készített halpaprikás valóban kitűnő volt. Az érem első oldalán persze nemcsak ez a finom, ínycsiklandó különlegesség ékeskedik és öregbíti Ráckeve hírnevét, hanem az is, hogy az idén végre elkészül a régóta tervezett és sürgetett strand, megépül a négyszáz méter hosszú parti sétány, valamint a víztorony. Azon a bizonyos másik oldalon viszont maga a Duna Étterem éktelenkedik, mellette a még csúnyább cukrászdával, továbbá a mozi, pontosabban a nyolcezer lakosú Ráckeve egyetlen mozija, amely nem létezik, miután másfél évvel ezelőtt tatarozni kezdték és bezárták. Mind a két intézményről volt már többször is szó a Pest megyei Hírlap hasábjain. Legutóbb az ősszel, amikor megírtuk, hogy Ráckeve egyetlen valamirevaló éttermében, a Dunában milyen lehetetlen állapotok uralkodnak. Kopott fölszerelés, rozzant helyiségek, amelyek akkor sem látszanak tisztának, ha éjjel-nappal dolgozik bennük a seprű, ráadásul a sön- tés,. ahonnan a vendégek, ha alaposabban felöntöttek a garatra, könnyen átjuthatnak az étterembe és megzavarhatják az ottani vendégek szelidebb szórakozását. Mivel pedig Ráckevén ez az egyetlen helyiség, amely különben alkalmas lenne társas összejövetelek rendezésére, a község társadalma lassanként leszokott az ilyen igényesebb összejövetelekről. — Pedig a bajon könnyen lehetne segíteni — mondja az étterein vezetője. — Az épület másik oldalán levő cukrászdát máshova kellene elhelyezni. a. cukrászda falai, j, berendezése ugyanis olyan ^ állapotban van. hogy már ta- ^ tarozni sem érdemes. Ide he- ^ lyezhetnénk el a söntést és J az éterem rögtön megszaba- f dúlna ettől a megnyitásának határidejét először november 7-ben állapították meg. Aztán karácsonyra ígérték, majd április 4 volt a következő terminus, legutóbb pedig május 1. — Jó lesz. ha karácsonyra elkészülnek vele — mondja most a mozi tétlenségre kárhoztatott gondnoka. Pedig a tatarozás nagyjából e'készült már, a Pest megyei Tanács Építőipari Vállalata végezte. A tágas helyiség új vakolatot kapott és vadonatúj betonpadlót. Utólag derült ki, hogy kifelejtették belőle azokat a párnafákat, amelyekhez a széksorokat kellene erősíteni. Most aztán felbontják a betont és pótolják a mulasztást. Kisült az is, hogy a régi széksorok helye nem felel meg az újonnan beszerzett széksoroknak. mert ezeknek más a méretük. A felújítási munkálatokra eddig már csaknem félmillió forintot költöttek, pontosan 470 ezer forintot, de hogy még mennyi kell a végleges befejezés-'g, azt biztosan senki sein tudja. — Tehetetlenek vagyunk — mondja Tóth Gábor tanácselnök elkeseredve, miközben nézegetjük az „átalakítás” alatt álló mozi szigorúan lezárt bejáratát. A zárt ajtók mögött ez idő szerint szünetel minden munka. Hirtelen hagyták abba és senkivel sem közölték, mikor kerül sor a folytatására. Ugyanez a vállalat tatarozza a vasúti állomás közelében az útmesteri lakás épületét is. Azaz, hogy hozzákezdett a tatarozáshoz. Az útmes- ter családját sürgősen átköltöztették az udvari mellék- épületbe, felbontották a konyha betonját, leszedték a tetőről a régi cserepeket és megkezdték az új cserepek fölrakását. Mintegy két hete aztán se szó, se beszéd, abbahagyták jtt is a munkát, a munkásokat valahová máshová vezényelték. Most itt áll a félig fedett épület kúpcserepek nélkül, az esővíz tehát szabadon átcsuroghat a tetőn, eláztathatja a falakat, a konyhai beton fölszedve, az útmes- ter családja pedig a mosókonyhába zsúfolódva várja, hogy mi lesz. A ráckevei éremnek ez a másik oldala. Ideje, hogy az illetékesek változtassanak rajta. Magyar László Ksményiiéjú sárgadinnye, koránérd, édes görögdinnye termesztésével kísérleteznek „Szállítható” sárgadinnyepalántáit ültették ki, ázsiai görögdinnyék magját vetették el több kísérleti gazdaságban. A keresztezéssel előállított új sárgadinnyefajta sokkal keményebb héjú, mint az eddigiek, nem törődik, nyomódik a szállításnál, éretten szedve is éppen olyan frissen jut a fogyasztókhoz, mint ahogyan a földről lekerül. Az idén az új fajta legmagasabb cukor- tartalmú törzseit szaporítják. A görögdinnyekísérletek tíz kiváló ázsiai fajtával kezdődtek, amelyek hazájukban korán érő, közepes nagyságú, édes és vérpiros termést adnak. Tovább szaporításával vagy nemesítésével itthon is ilyen gyümölcsöt akarnak előállítani. A hazai fogyasztás és az export számára fontos diny- nyetermesztés fejlesztését segíti az is, hogy húsz év óta először új dinnyetermesztési szakkönyv jelenik meg a nyáron. CSEREBERE kellemetlen szomszédságtól. A Budai Dolgozók Gyüjtőklubjának (XI., Fehérvári út 47.) 600—700 tagja van, a legfiatalabb korosztálytól a 70 éves nyugdíjasokig. Hetenként kétszer jönnek össze klubnapra. A termelőszövetkezetek | nagyüzemi sertéstenyészeteinek fejlesztésére az állami gazdaságok ebben az esztendőben százezer tenyész-sül- dőt adnak át a szövetkezeti tenyésztőknek. A tenyészanyag átadása már megkezdődött. Az állami gazdasági falkákból eddig 30 000 kocasüldőt válogattak ki, s ennek jelentős részét már el is szállították a termelőszövetkezetek. Májusban és júniusban lebonyolítják az átadások jelentős részéi: e két hónapban ösz- szesen 40 000 kocasüldő kijelölését tevezik a gazdaságok. Az átvételnél egyébként új módszert honosítottak meg. Eddig a Tenyészállatforgalmi Gazdasági Iroda általában úgy továbbította a tenyésztörzset, hogy azt a megrendelő szövetkezetek nem látták. Most az iroda szakértője a termelő- szövetkezetek képviselőivel együtt megtekinti- az átadásra kijelölt süldőket és a szövet- j kezeli tenyésztők a helyszínen j választják ki és „gombozással” í megjelölik azokat a jószágokat, amelyeket továbbtenyésztésre leginkább alkalmasnak találnak. Az átadásra kerülő állaLakai György és Urban Adorján klubvezetőségi tagok kiadják a gyűjtőknek a legújabb gyufacimkéket. „Szállodacímkéért söröseimkét adok”. Kollár Sándor és Karsai László törzsőrmesterek cserélnek. Suránji Emőke általános iskolás és I.lget! Jutka hat és féléves óvodás szalvétát cserél. (MTI foto — Bartal Ferenc) Az étteremnek a Budakor- i nyéki Vendéglátóipari Vállalat a gazdája. A vállalat vezetője nagyon ígérte az őszszel, hogy még a nyári szezon előtt rendet teremtenek a Dunában, gondoskodnak a cukrászda áthelyezéséről, de bizony eddig semmi sem történt és jele sincs annak, hogy belátható időn belül történik valami. Ami viszont a mozi körül észlelhető, az éppenséggel érthetetlen. A múlt év nyarán zárták be a nevezetes intézményt és kezdték meg belső tatarozását. A felújított mozi tok jelentős részét származási lappal együtt kapják meg a közös gazdaságok.
