Pest Megyei Hírlap, 1960. május (4. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-10 / 109. szám

2 ""'■zMírhip I960. MÁJUS 10. KEDD Ünnepségek a győzelem napja alkalmából A hős szovjet városok diszsortűzzel, Párizs népe nagygyűléssel adózóit 1940 május 9-e emlékének Diplomáciai kapcsolat a Szovjetunió és Kuba között —--------------1 A tavaszi napsütésben vidám apróságok hancúroz- í nak a aquincumi romok között. Egyforma bordó mackó- j fűkről ítélve, valamelyik közeli óvoda „hallgatói” lehet- j nek. Óvó nénijük fenn ül egy dombocskán, könyvet la- \ pozgat. A gyerekek két csoportra oszlanak. Az egyik cso­port feltotyog az évezredes falmaradványokra, ók a vé­dők. Akik meg lentről próbálnak felkapaszkodni, azok az ostromló sereg tagjai. Mint minden csata, ez is zajos. Különösen az ostromlók kiabálnak: „Bumm, bumm! Ta­kács Bandi le vagy lőve, halj meg!” Takács Bandi enge­delmesen lecsücsül: meghalt. Vagy: „Ratatata bumm! Miénk a vár!” S csakugyan, egyszerre nyolc-tíz apróság kapaszkodik felfelé a „várfalakon”. A védők sivalkodnak, fűcsomókkal hajigálják az ellenséget. Aztán egyikük éles, szapora hangon felkiált: „Zziúúú bumm! Talált a «szputnyik!» Győztünk!” Pár pillanatnyi szünet s a támadók visszafordul­nak. Teljes a vereség. Hiába a „szputnyik” ellen nincs apelláta. A fasizmus szétzúzásának 15. évfordulója alkalmából számos európai országban megemlékeztek a győzelem napjáról. A vasárnapi szovjet napi­lapokban ismert katonai vezetők méltatták a szov­jet hadsereg 15 évvel ez­előtti nagy győzelmét. Málinovszkij marsall, a Szov­jetunió honvédelmi minisz­tere ez alkalomból napipa­rancsot intézett a szovjet hadsereg katonáihoz. A napi­parancs hangsúlyozza: a szov­jet nép mélységesen gyűlöli a háborút és szüntelenül har­col a tartós és szilárd bé­kéért. Mivel azonban még nem vesztek ki a háborús ka­landok kedvelői, a szovjet fegyveres erőknek éberen kell őrködniük szocialista hazájuk érdekeinek tiszteletben tartá­sán. A napiparancs végül el­rendeli, hogy Moszkvában, a szövetséges köztársaságok fő­városaiban és a hős városok­ban harminc tüzérségi össz­tűzzel emlékezzenek meg a győzelem 15. évfordulójáról. N. Sz. Hruscsov, szovjet mi­niszterelnök és Leonyid Brezs- nyev, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke távirat­ban üdvözölték a Német De­mokratikus Köztársaság veze­tőit, az NDK felszabadulásá­nak napján. Az NDK dolgozói ország­szerte megünnepelték a fasiszta elnyomás alól Ankarában a rendkívüli ál­lapot parancsnokának rendel­kezésére egy hétre betiltották a Zafemak, a Menderesz-párt lapjának megjelenését, mert a fennálló tilalom ellenére fényképet közölt arról a csü­törtöki felvonulásról, amelyen hívei ünneplésben részesítet­ték Menderesz miniszterel­nököt. A Zafer betiltása után Ankarában egyáltalán nem jelenik meg lap. Szombaton hivatalosan ér­tesítettek mintegy 30 kül­földi újságírót, hogy a mi­niszterelnök sajtóértekezletet (és fogadást) tart számukra, de este 8-kor a tájékoztatási hivatal igazgatója közölte a történt felszabadulás 15. évfordulóját. A köztársaság valamennyi vá­rosában és falvában meg­koszorúzták az elesett szovjet hősök emlékműveit. Párizs népe szombat este nagygyűlésen emlékezett meg a hitlerista Németország szétzúzásának 15. évforduló­járól. Mivel a francia ható­ságok nem engedélyezték Sztálingrád, Varsó és Lidice képviselőinek részvételét az ünnepségen, így Cowentry, Rotterdam, Liége, Cassino, Dortmund és Oradour lakos­ságának képviselői szólalhat­tak csak fel a gyűlésen. A szónokok síkraszálltak a nyugatnémet militariz- mus veszélye ellen, a le­szerelés ügye mellett. A győzelem napján ünne­pelte felszabadulásának 15. évfordulóját a baráti Cseh­szlovákia népe is. Ez alka­lomból országszerte megkoszo­rúzták a szovjet hősök em­lékművét. A fővárosban s a nagyobb vidéki városokban katonai díszszemléket tartot­tak. A prágai ünnepségen részt vettek a Szovjetunióból érkezett küldöttség tagjai is. A felszabadulási ünnep­ség alkalmából a Cseh­szlovák Köztársaság el­nöke amnesztiát hirdetett, amely elsősorban politikai jellegű bűncselekményekre vonatkozik. tudósítókkal, hogy Mende­resz „sajnos, nem ér rá1’. Isztambulban a szombati nap nyugalomban telt el. Izmirben mintegy öt ven nő, a Köztársasági Néppárt he­lyi szervezétének tagjai,' meg­koszorúzta Atatürk emlék­művét, majd csendes tünte­tést tartott. A helyzet azonban to­vábbra is feszült Török­országban és minden pillanatban tünte­tések törhetnek ki — írja az AFP. Vasárnap Moszkvában kö­zös szovjet—kubai egyezményt adtak ki — jelenti a TASZSZ. — Eszerint a Szovjetunió és Kuba nagykövetségi szinten diplomáciai kapcsolatot lé­tesít egymással. A közle­mény emlékeztet arra, hogy a kapcsolatok tulajdonképpen már a kubai forradalmi kor­mány 1959. januárjában tör­De Gaulle tábornok és Nehru indiai miniszterelnök Párizsban folytatott megbeszé­lésein elsősorban a közelgő csúcsértekezleten szóbakerülő kérdésekkel foglalkozott, de megvitatta a kínai—indiai vi­szony és az észak-afrikai fran­cia politika kérdését is. Az északkeletről érkezett esőfront megrekedt hazánk felett, s kétnapos erős boru­lást, kiterjedt esőzést okozott. Európában többnyire derült az idő, s a mienknél jóval melegebb. Mint a Meteorológiai Inté­zet központi előrejelző osztá­lyán elmondották, szombaton és vasárnap az ország több vidékén 3—10 milliméter csa­padék hullott, s még hétfőn is számos megyéből jelentet­tek szitáló esőket. A követ­kező napok kilátásairól szólva a szakemberek elmondották, hogy Magyarország és a kör­A lottó több mint három­éves fennállása óta tizen­nyolcszor értek el ötös talála­tot, hétszer az idén négyhónap alatt. Legutóbb a 19. játék­héten Török Ferenc, az Óbu­dai Textilfestőgyár gépkezelő­je és felesége, az Orion Hő- palackgyár munkásnője talál­ta el mind az öt számot A lottószelvényt, amellyel 1 785 723 forintot nyertek, hét­főn mutatták be a Sportfoga­dási és Lottó Igazgatóságon. A szerencsés nyertesek el­tént szovjet elismeréséve de j facto megteremtődtek. Miko- I jannak, a szovjet miniszterta­nács első elnökhelyettesének látogatása eredményeként pe­dig ez év február 13-án árucse­reforgalmi és fizetési egyez­mény jött létre a két ország között, ami a szovjet—kubai kereskedelmi kapcsolatok megteremtését jelentette. Vasárnap délelőtt magánjel­legű beszélgetés alkalmával Nehru világosan kifejtette De Gaulle-nak, szeretné, ha a népi Kínát is bevonnák a leszere­lési tárgyalásokba, mivel véle­ménye szerint ezt a kérdést Kína nélkül nem lehet ren­dezni. nyező országok hőmérséklete valószínűleg már kedden ki­egyenlítődik, s ennek hatá­sára a hazánk felett veszteglő front megszűnik, az idő foko­zatosan felderül. Kedden a nappali hőmérséklet előrelát­hatólag az egész országban eléri a 16—19 fokot. Kisebb borulásokra, sőt esőkre azon­ban még a következő napok­ban is számítanunk kell. Tá­volabbi remény, hogy a je­lenleg Franciaország felett, északkeletnek tartó meleg óceáni áramlat a hét közepén már itt is érezteti kedvező hatását. mondották, hogy három éve rendszeresén lottóznak, heti tíz szelvénnyel, s mindig azo­nos számokat játszanak. Törökék a nyereményből modem családi házat vesznek. A lakást újonnan berendezik, gépesítik és egy Moszkvics személygépkocsit is vásárol­nak. A nyereményből segítsé­get nyújtanak édesanyjuknak, nagyszámú rokonságuknak és elvállalják a csalód gyerme­keinek nevelését is. mai nap I960, május 10, kedd, Ar­min napja. A nap kél 4.14 órakor, nyugszik 19.07 órakor. A hold kél 18.12 órakor, nyugszik 4.00 órakor. Várható időjárás kedd es­tig: változó felhőzet, több helyen még esővel. Mérsé­kelt keleti szél. A nappali hőmérséklet lassan tovább emelkedik. Várható legmaga­sabb nappali hőmérséklet 11—13 fok között. — TEGNAP DÉLUTÁN az Aszódi Járási Pártbizottság függetlenített munkatársai Gál Géza járási titkár veze­tésével részt vettek abban a társadalmi munkában, amit a község lakossága az SZTK rendelőintézet felépítéséért végez. — ÖTHOLDAS TERÜLET megművelését vállalták tár­sadalmi munkában az abo- nyi Uj Világ Tsz fiataljai. Az öt hold jövedelméből kirán­dulásokra mennek, a fenn­maradó összeget kulturális célokra fordítják. — A KÖZALKALMA­ZOTTAK SZAKSZERVEZE­TE Pest megyei Területi Bi­zottsága tegnap délelőtt tartotta harmadik küldött­választó közgyűlését. A na­pirendi pontok: a területi bizottság beszámolója, a számvizsgáló bizottság je­lentése, s a hozzászólások után megválasztották az új területi bizottságot és a számvizsgáló bizottságot, va­lamint a küldötteket a köz- alkalmazottak országos kong­resszusára és az SZMT me­gyei konferenciájára. — TÖBB MINT NYOLC­EZERREL növelik a megye sertésállományát a termelő- szövetkezetek. A tenyész- anyag beállítása gyors ütem­ben folyik. — SZÁZHÚSZ FÉRŐHE­LYES sertéshizlalda építését tervezi az abonyi József At­tila Termelőszövetkezet há­zilagos megoldással. A televízió mai mosóba: 18.30: Egy óra az ifjúságnak. 1. Korunk csodája: a radar. Irta: Botond BoUcs György. Z. T/lományos eseménynaptár. 3. ..Felvétel! Indíts!’* A filmkészí­tés rejtelmei. 19.25: Szünet. 19.30: TV-híradó. 19.45: A csúcstalál­kozó előtt. Rudnyánszki István külpolitikai jegyzete. 20.05: Két fiú. egy kislány. Magyarul be­szélő szovjet film, kb. 21.25: Pesti panoptikum. Még Mendereszék lapja is gyanús Továbbra is feszült a helyzet Törökországban NeSiru ismét síkraszáílt a népi Kína bevonásáért a leszerelési tárgyalásokba HAMAROSAN FELDERÜL AZ IDŐ, S ÚJABB MELEG ÁRAMLÁST VÁRHATUNK Másfélmillió forintos lottófőnyeremény a? Vendégségben szovjet földön Fortuna szekerén olyasmit tudtam meg tőle, amire, azt hiszem, mindig mély megindültsággal fogok visszaemlékezni. A magyar egyetemista elnöke a moszk­vai egyetemeken tanuló ren­geteg külföldi diák tanácsá­nak. Néhány hónappal ezelőtt ez a szervezet hangulatos ma­gyar estét rendezett. Másnap Tóth János diákotthonbeli szállására egy üveg vodkával két ünneplő feketébe öltözött tatár egyetemi hallgató ko­pogtatott be. — Azért jöttünk — mond­ták —, hogy ünnepélyesen bocsánatot kérjünk a magya­roktól, amiért őseink 728 esz­tendővel ezelőtt feldúlták Ma­gyarországot. Magáért ezért a történetért is érdemes volt vállalni ezt a mögöttünk és előttünk levő töméntelen kilométert. Még egy moszkvai pilla­natfelvétel: Zsúfolt autóbuszon igyek­szem késő este messzi szállo­dánkba. Az utasok szemmel láthatóan munkájuk után ha­zatartó moszkvai dolgozók. A buszban mély csönd. Az utasok nem lármáznak, a legtöbb könyvei vagy újságot olvas, esetleg csak elgondol­kozva néz maga elé. Már messze járunk a metropolis dobogó szívétől, amikor két megálló között, tehát — vasutasnyelven szólva — nyílt pályán hirtelen fékez és megáll az autóbusz. A fia­tal vezető kiugrik fülkéjé­ből. benzines kannát ragad a ke~ébe és fut vele a kereszt­utcába, ahol néhány autóbusz áll. Nyilván kifogyott a benzin kocsija tartályából és most kollégáitól kér köl­csön. Nemsokára már fut is vissza, gyorsan feltölti a motort, majd folytatjuk utun­kat. Talán tíz perc is eltelt a művelettel, de a zsúfolt ko­csi utasai nyugodtan, hang nélkül ültek vagy álltak he­lyükön, a türelmetlenségnek leghalványabb nyomát sem fedezhettem fel rajtuk. Néhány napunk alatt „szitává fotografáltuk” a Szov­jetuniót. Téma volt elég és ezrével készültek róluk a re­mek felvételek. Az előtérben persze örökké becses jóma­gunkkal és a háttér, a kulisz- sza szerepét egész stílszerűen tölthette be a jó öreg Kreml, a zajló Néván horgonyzó Auróra, valamelyik aranyku­polás székesegyház, a Téli Palota, Lenin köbe örökített szalmakunyhója, a Lomono- szov-egyetem felhőkarcolója, vagy akár az Ermitázs is, eset­leg világhírű kincsei közül Leonardo da Vinci, Tizian vagy Rodin egy-egy remeke. Valóságos akrobataügyesség­re, valamint páratlan sze­rencsére volt szüksége an­nak, aki útitársmentes fölvé­telt akart készíteni valahol. A legtöbbször a végső pillanat­ban, tehát az exponálás pil­lanatában diadalmasan min­dig belépett főalaknak valaki a témába, amely így mégis­csak szerény kulisszává deg­radálódott. Szép volt, érdekes és ta­nulságos volt minden, ha a tempó ki is fullasztott kissé bennünket. A rendezőséget mégis el kell marasztalnom valamiben. Nevezetesen ab­ban, hogy nem gondoskodott színházjegyekről azok szá­mára, akik útjuk egyik fon­tos céljának érezték a világ­hírű moszkvai Nagy Színház vagy a talán még világhírűbb leningrádi balett megtekinté­sét is. Aki véletlenül mégis végignézhetett, vagy hall­gathatott egy előadást, For­tuna istenasszony burokban dédelgetett kegyeltjének te­kintheti önmagát és joggal aspirálhat idehaza is egy ötös lottótalálatra. Moszkvá­ban leplezetlen irigykedéssel tárgyaltuk sokáig és sokszor annak az orvosnő útitársunk­nak az esetét, áld titokzatos módon jegyhez jutott a Nagy Színházba. ráadásul össze­barátkozott nézőtéri szomszé­daival, egy moszkvai házas­párral, akik előadás után ké­ső éjszaka, saját Moszkvicsu­kon hazafuvarozták húsz ki­lométernyire fekvő szállo­dánkba. Jómagámnak nem lehet panaszom, mert én is fölke­rültem Fortuna szekerére. A leningrádi balettszínházban végignétem Csajkovszkij remekvűvét, a Hattyúk tavát. Felejthetetlen művészi él­ményként hoztam haza ennek az estének az emlékét. Egyéni akció eredményeképpen ju­tottam jegyhez. A színházi pénztárosnő közölte, hogy minden jegy elkelt már he­tekkel előbb, amikor azon­ban megtudta, hogy magyar vagyok — a nagyobb nyoma­ték kedvéért még azt is el­árultam, hogy újságíró —, le­kötelező futkározás kezdődött a színházban. Biztattak, hogy várjak csak az előcsarnokban, rögtön előkerül az igazgató. Várakozás közben látom, hogy jön be az ajtón egy nénike és bizonytalanul nézeget maga köré. Különös sugallat ha­tására odaszólok hozzá zen­gő orosz nyelven: — Bűét? — Da, da — örvendezik a nénike és mutatja a visszaho­zott jegyet. • — Vecsera? — kérdem és mutogatok a padló felé, je­lezve, hogy erre a mai estére gondolok. — Da, da — ismétli meg- mentőm és nyújtja a jegyet. Kábultan az örömtől fizet­tem ki érte a 21 rubelt és vágtattam haza, hogy illendő­képpen átöltözzem. Amikor felgördült a nehéz függöny és megkezdődött a tündéri játék, már ott ültem a néző­téren. Ezen az estén én voltam a leningrádi Európa Szálló leg- irigyeltebb lakója. A tizenegy napos kirándu­lásnak volt még egy óriási eredménye számomra. Töké­letesen megtanultam az úton oroszul. De az csak idehaza derült ki, mert odakinn még azt hittem, hogy egy kukkot sem tudok Puskin zengő nyelvéből, ügy történt, hogy hazaérkezésem másnapján összetalálkoztam egy régi barátommal és a következő párbeszéd folyt le köztünk. — Hát megjöttél? — kérdi ö nevetve. — Zdrasztvujtye, da da — mondom én. — Szép volt? — Charaso, charaso. — Ugyan, menj már — mondja. — Doszvidányja — búcsú­zom tőle perfektiil és fölénye­sen. Magyar László AZ ETNÁBÓL hétfőre vir-1 radó éjszaka erős morajlások ^ hallatszottak és nagy füstfel- j hők törtek elő. Feltehetően a ^ tűzhányó újabb kitörésére le- ^ hét számítani. A CSANG KAJ-SEK-KLIKK £ egy katonai repülőgépe vasár- á nap házakra zuhant. Az AP ^ jelentése szerint a gép 34 há-í zat szétrombolt, a pi'óta és tíz polgári személy meghalt, 33 ember megsebesült. REUTER-JELENTÉS szerint ^ Glasgowban szombaton több J; mint háromezer ember tűnte- ^ tett a nukleáris fegyverkezés^ ellen. Ez volt eddig a legna- ^ gyobb ilyen fajta tüntetés ^ Skóciában. MÁJUS 7—9-IG Lengyel- 'f, ország nyugati területem —£ Walbrzychban és Wroclawban ^ — Lengyelország, Csehszlová- ^ Ida és a Német Demokratikus j Köztársaság ifjúsági szerveze- £ tei béketalálkozót rendeztek.; Erre az alkalomra 40 tagú né- { met és cseh küldöttség ér.ke-: zett Lengyelországba. I ■■■"■ ■■ t | Meghalt Ábraliáni Pál ; Ábrahám Pál ismert ma- ; gyár zeneszerző pénteken es- ; te egy hamburgi kórházban ; 68 éves korában meghalt. Áb­rahám 1933-ban telepedett le Amerikában, s 1956-ban mint súlyos idegbeteg érkezett Nyugat-Németországba. A kavevaf mindvégig na- gyón komoly bajok voltak. ' Nem a kávécserje, a Coffea Arabica nemes termésével, \ mert az nyers és félpörkölt ; formában egyaránt bőségesen \ várt ránk a moszkvai üzle- ; lekben és — ami talán min- : dennél fontosabb — nagyon í olcsó árakkal. Alig hatvan fo- \ rintnyi rubelért adták kiló- íját, tehát a hazai árnak alig ■ egyötödéért. A baj az volt, !hogy a moszkvai boltokban ! árult félpörkölt kávéból sem \ lehetett gusztusunk szerinti í feketét főzni, utána kellett \ mindenképpen pörkölni. t ! De hol és hogyan? — ez ! volt a hamleti kérdés. t \ Haditanácsot tartottunk és !úgy határoztunk, hogy hote- ! lünk konyhájához fordulunk ! segítségért. Igen ám, de ho- \ gyan értessük meg magun- ; kát, hogyan magyarázzuk meg \ elgondolásunkat? A szeren­< cse most is mellénk szegö- / dött. A szálló halijában föl- í fedeztük honfitársunkat, a } fiatal Tóth Jánost, a moszk- í vai műegyetem másodéves gé- ípészmérnök hallgatóját, aki í ösztöndíjasként már két éve tanul Moszkvában és tökéle- $ tesen megtanulta Gorkij nyel- £ vét. Készséggel vállalkozott % arra, hogy kívánságunkat tol- mácsolja a konyha bájos fő­< nöknőjének, aki készségesen {átengedte ragyogó tisztaságú 2 étel-laboratóriumát, de előbb $ patyolatfehér köpenyt adott a !• pörkölési műveletre vállal- !; kozó útitársnőnkre, ^ Amíg a nagy jelentőség" •/ művelet folyt a konyhában. & kivallattam Tóth Jánost és

Next

/
Oldalképek
Tartalom