Pest Megyei Hírlap, 1960. május (4. évfolyam, 102-127. szám)
1960-05-08 / 108. szám
1960. MÄJTJS 8. VASÁRNAP 7 Köszöntjük a 15 éve szabad testvéri csehszlovák népet! A csehszlovák ipar legfiatalabb óriása: az Osztrava vidéki Kuncsice-bcn épült Klement Gottwald Kohászati Kombinat Prága — a száztornyú város. Háttérben a királyi vár, a híres Hradzsin, elöl a több mint hatszázéves Károly-híd. A felszabadító szovjet nép iránti hála és szeretet szimbóluma Prágában: Karel Pokorny állami-díjas szobrász- művész Barátság című szobra Húszezer turista - húszezer jóbarát Az utóbbi három évben több mint megkétszereződött a külföldre utazó csehszlovák állampolgárok száma. A csehszlovák turisták közül az elmúlt években legtöbben a Német Demokratikus Köztársaságba, a Szovjetunióba, Magyarországra és Bulgáriába látogattak el. Ebben az évben is sokan keresik fel a környező baráti országokat: Magyarországra például az idén körülbelül 20 000 csehszlovák vendég érkezését jelezték. Három hónap alatt 11 000 új lakás A Csehszlovák Állami Statisztikai Hivatal jelentése szerint Csehszlovákiában 1960. január 1-től március végéig 11 191 lakást adtak át rendeltetésének. Az év végéig — az állami, a vállalati és a szövetkezeti lakásépítési akció keretében — még további 50 000 lakás épül. . Jón Rak: A BÉKE DALA Űj hajnal kürtje harsog. Ki tudna veszteg állni? Fújják, zengik a marsot a munka katonái. Erősebb hadsereg sosem volt még e földön; mitől rettenne meg? Bátran előre törjön! Az idő malma zakatol, nekünk őröl. nekünk. A szenvedéssel tele kor sápadt holdja letűnt. Gyümölccsel megrakott dús ág a jelen: tiszta, szép győzelmünk harsány himnuszát dübörgi már a gép. A gyárak gyors motorja bőg, kerék fut, szíj suhint — a természet erőit ők legyőzik sorra mind. S megindulnak a traktorok, nekivágnak a síknak s a fütyörésző gépsorok új barázdát hasítnak. Tavaszi napfény zeng. lobog, kitárulnak a rétek, a föld sugárzik és dobog, zendül benne az élet. A munkás szíve hittel és örömmel van tele: gyár és mező. madár és ég s az egész világmindenség együtt ujjong vele! (Képes Géza fordítása) „Megszoktam, hogy az álmokat valóra váltjuk" Idős ember vagyok: a 78. évet betöltöttem, így igazán bőven vannak emlékeim. Harminchárom éve dolgozom a piseki városházán. Hogy el ne felejtsem, hatesztendős megszakítással. Azt a hat évet koncentrációs táborban töltöttöm, a...fasiszta megszállás idején, két fiammal együtt. Az idősebb nem Is élte túl __ A z első köztársaság idején harminchat an voltunk a községi képviselőtestületben: fele szocialista, fele polgár, s mindössze hatan voltunk kommunisták. Én a tanácsban ültem. Igen sokat vitáztunk a polgárokkal. Hogy miről? Pi- sek gazdag városka volt, nyaranta 5000—6000 nyaraló fordult meg benne. Ez az idegenforgalom roppantul kedvezett a helybeli polgároknak. A vendégek költekeztek, a helybeliek meg szinte egyáltalán nem fizettek községi adót, fninden bevételt megtartottak maguknak. Az azonban nem érdekelte a tanácsos urakat, hogy a szegényebb lakosság számára alig akad munkaalkalom. Sőt, hallani sem akartak az iparról, nehogy beszennyezze a híres piseki levegőt. Hát — egyebek között — ezen vitatkoztunk ... Mondhatom, Pisek alaposan megváltozott. Munkaalkalom van bőven, s ami örvendetes, elsősorban a nőknek. Itt működik a Jitex textilgyár, a Kovosvit gépgyár egyik üzeme, egy kisebb elektrotechnikai üzem, a köztársaság egyik legnagyobb húsfeldolgozó kombinátja, hogy csak a legfontosabbakat említsem. S megváltozott az élet a városházán is. A mai nemzeti bizottságnak (tanács) száz tagja van. Az egyes albizottságokban 300 helybeli lakos működik. Ugyancsak háromszázan vesznek részt az utcabizottságok munkájában, az aktivisták számát pedig — akiknek joguk van beleszólni a város ügyeibe — nem is tudnám fejből megmondani. Talán elég, ha azt mondom: a háború előtti 18 000 lakos ügyeit harminchatan intézték. Ma a 21 000 lakosból minden huszadik felnőtt részt vesz a város igazgatásában. És megváltozott az életünk. Az éhezést, a nyomort, a munkanélküliséget már csak a múltból ismerjük. A gyermekeink pedig hírből vagy abból sem. Ezt nem azért mondom, mintha teljesen elégedettek lennénk. Még mindig kevés a lakás, bővítenünk kell az iskolai férőhelyeket, szabályoznunk az Otava folyót, kultúrparkot szeretnénk létesíteni. Sokmindent - tervezünk, s meg is valósítjuk. Csodálkoznak talán, hogy úgy beszélek, mintha azt hinném: isten tudja, meddig élek még? Ne csodálkozzanak! Én tizenöt év alatt megszoktam, hogy az álmokat valóra váltjuk. Megszoktam, hogy egy év alatt', háromnak a tennivalóival is megbirkózunk. S mindez elfeledteti velem az öregséget. ötven éven át álmodoztam a szocializmusról: ha megérhetném! Megértem. Igaz, idős fejjel, de egészségesen. Akkor most minek higgyek: az éveimnek vagy a munkakedvemnek, a tetterőmnek? Én az utóbbiaknak hiszek, s dolgozom, amíg bírok. Búcsúzóul elárulok egy titkomat: úgy érzem, ahány év szállt el a fejem felett a fel- szabadulás óta, ugyanannyit fiatalodtam... Alois Pertlicck, a piseki nemzeti bizottság elnöke Alois Pertlicek Képünk „főszereplőjét”, a Zetor-traktort nálunk is jól ismerik. Ilyenek váltották fel a lóekét mindenütt a Csehszlovák Köztársaságban. Értük történik minden: a gyermekekért, övék a jövő, ■ az egész ország, minden gazdagságával, természeti szépségével. A csehszlovák sportolók készülnek a nyáron sorra kerülő II. országos spartakiádra. Képünkön: gyakorolnak a katona-sportolók Harmincöt percenként egy teherautó A prágai „Praha’’ gépkocsigyár értékes jubileumot ünnepel: a Csehszlovákia felszabadulása. 1945 óta eltelt 15 esztendő alatt 70 000 tehergépkocsit gyártottak az üzemben. Köztük a külföldön is ismert 1 és kedvelt 5 tonnás önkiürítő teherautókat. Amióta a gyárban bevezették a sorozatgyártást, 35 percenként hagyja e! az üzemet egy-egy Praha tehergépkocsi. Magyar színház Szlovákiában Évek óta a színházlátogatók kedvence a komamói Magyar Területi Színház. Csupán 1959- ben százezer néző tekintette meg a 40 városban tartott 264 előadását. Ebben az évben a színház újabb termeteket hódít meg: 60 városban mutatja be műsorát. Első és utolsó... Mindkettő Csehszlovákia volt és mindkettőért súlyos árat fizetett. Első volt a hitlerista agresszió áldozatainak sorában. S utolsóként — 1945. május 9-én — szabadult fel a fasiszta megszállás alól. Tizenöt esztendeje. Fél emberöltő mindössze, s a testvéri csehszlovák nép e rövid idő alatt évtizedeket lépett előre a jólét és gazdagság felé vezető úton. Ezen a napon szerte a köztársaságban ünnepel a csehszlovák nép: szabadságával és függetlenségével egyidejűleg fejlett iparát, szocialista mezőgazdaságát, munkával elért eredményeit is ünnepli. S miközben a száz- tornyú Prágában fényárba burkolózik a Hradzsin, s a vörös Kladno munkásai a békére ürítik poharaikat, emlékezik. A mártírokra, Lidicére, a májusi felkelésre, s a szovjet katonákkal harcoló csehszlovák partizánokra. Emlékezik és figyelmeztet: soha többé Münchent, soha többé Lidicét, Sztálingrádot, Oradourt! Felszabadulásának 15. évfordulóján a testvéri magyar nép szeretettel köszönti csehszlovák barátait!
