Pest Megyei Hírlap, 1960. május (4. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-08 / 108. szám

19««. MÄJLS 8. VASÁRNAP

«*T

HEGYEI

k/CíHan

3

AZ ÜJPARASZTI ÉLET ÚTJÁN

IS::::;! iSUHSsssSSsSsizssHSHsHsHsíHiirSsrssSnsHnSisSrssisSiKsHsísHsHsss!:?;?:^^

A tápiószelei Keleti Fén

Antal Júlia a tápiószelei Keleti Fény Tsz-ben dolgozik, méghozzá hatodik éve. Egy évig volt csupán távol a szövetkezettől, amikor Rákoson, az Űj Köztemetőben dolgozott havi 850 forintért. Akkoriban nap mint nap hajnalban vonatra ült és öreg este ért vissza falujába.

— Tudják, biztos volt az a 850 forint, azért mentem Pestre dolgozni — mondta nagy hévvel Júlia. — De csak egy évig utazgattam, megfizettem a tanulópénzt, engem még egyszer senki nem h£v el a faluból.

A szövetkezet elnöke, Katona Antal is közbeszólt:

— Tavaly több mint 300 munkaegységet szerzett Júlia, az idén is legalább ennyit teljesít. A munkaegységekre 13 forint

előleget osztunk havonta,

s ez az összeg fedezi a legszükségesebb kiadásokat.

Júlia is azt bizonygatta, hogy legalább 300 forinttal keres többet havonta, mintha Pestre járna dolgozni, nem is beszélve a négyórás utazás, a

sok törődés okozta fáradozásról. Persze, a pénz nem minden. Elképzelhető, hogy a szövetkezetben nem találja meg baráti körét, szórakozását.

— Otthon vagyok én a csoportban! — csattan fel Júlia, amikor erről kérdeztük. — Csaknem negyven fiatal van nálunk, s KISZ-brigádban dolgozunk. Vállaltuk, hogy a gondjainkra bízott 10 hold kukoricatáblán holdanként legalább 30 mázsa szemestermést érünk el. Tavaly sikerült, ötezer forint jutalmat kaptunk.

— Nemcsak ezt a területet művelik ám a Júliáék, meg a KISZ-brigád — szólt közbe újra az elnök. — Mondd csak el, mit vállaltál, Julika?

— Elég sokat — hangzott a válasz. — Ezer négyszögöl cukorrépát és ugyanannyi mákot, 800 négyszögöl takarmányrépát és két hold kukoricát. Ha ezeket becsülettel megművelem, s elérem a tervezett terméshozamot, 130 munkaegységet kapok.

— Nem kevés ez?

— Óh, emellett ezer meg egy dolog akad. Ahogy a

múltkor számítgattuk, az idén

A MŰÚT KÉT OLDALÁN

A tápiósiilyi tsz-tagok a kényszerű várakozás ideje alatt a tanyán talált vetőgépet tisztogatták, tanulmányozták.

lelő munkaalkalmat. Ahogyan a tápiósápi szövetkezeti tagok idejében, korán hozzáfoghattak dolguk végzéséhez, megtehették volna a sülyiek is, ha a vezetőség gondosabban, előrelátóbban szervezi meg a munkát.

meglesz a 350 munkaegységem.

Egy munkaegységre pedig 40 forintot osztanak.

Ez annyit jelent, hogy Julika havonta átlagosan 1160 forintot kap, ami nem kevés. De vajon jut-e ideje szórakozásra?

— Méghozzá nem is kevés — felelte mosolyogva. — Minden hétfőn és pénteken ifinapot, kedden és csütörtökön sportnapot rendez a KISZ a kultúrteremben. Még a Pestre bejáró fiatalok közül is eljön a legtöbb, mert az előadások, vetítések után tánc van.

— Mennyien vesznek részt az ifinapokon?

— Volt, hogy csak húszán, de nem egyszer háromszázan. Az a programtól függ. Még

moziba is együtt megyünk,

egyszerre 40—50 jegyet veszünk.

Gondjuk, problémájuk?

— Nincs saját zenekara a falunak, pedig szövetkezeti község vagyunk. S a másik; kellene egy öltöző, zuhanyozó a szövetkezet központjában, hogy ne kelljen porosán, sárosán munkaruhában végigmenni a falun.

— Higgyék el az elvtársak, meglesz ez a két dolog is, amit a Julikáék kívánnak — összegezte az elnök a beszélgetést. — Csakhát egyik napról a másikra semmi nem megy. De ha olyan szorgalmasan tevékenykednek a fiatalok ezután is, talán a télen már megvalósul elképzelésük.

— NÉGY termelőszövetkezet részére szállított istállóépítésre alkalmas, méretre szabott szerfát a felső- pakonyi Uj Élet Tsz.

— JÚLIUSRA elkészül a gyáli Dózsa Tsz 50 férőhelyes, magtárpadlásos szarvasmarha-istállója.

— 500 000 CSOMO piros és fehér hónaposretket szállít a Pest megyei MÉK- nek május 18-ig a maglód! Micsurin Tsz.

— A DÁNSZENTMIK- LÓSI Micsurin Tsz tagjai részére üzemi fürdő létesítését tervezi, amelyre 25 ezer forintot irányoztak elő.

A „másik" ötven f százalékért \

A Pest megyei Hírlap egyik í számában olvastam, hogy a ^ megyei pártrvégrehajtóbizott- £ ság és a megyei tanács vég- £ rehajtó bizottsága együttes ^ ülésen tárgyalta a megye ^ sertéstenyésztési feladatait. ^ Mint érdekelt fél — felesé- fj gem a helyi Petőfi Tsz tagja ^

— szeretnék hozzászólni az í

elhangzott javaslatokhoz, ha-í tározatokhoz. í

y

A beszámolóból kitűnik, ^ hogy termelőszövetkezeteink fj a megye sertésállományának ^ ötven százalékával rendelkez- ? nek majd az év végén. Ezzel? nem is kívánok foglalkozni, a ? határozatban lefektetett mód- ^ szerek alapján ez biztosított-^ nak látszik. í

y

Véleményem szerint azon- ^ ban a „másik” ötven szá- £ zalék biztosításához ko- f, moly munkát kell végezni.

Minden alkalmat meg kell ragadni — pártnapok, taggyűlések, tanácsülések, tömegszervezeti ülések stb. —, hogy a határozat megvalósuljon.

Ha a termelőszövetkezetek a hízóba állított süldőket egyszer le tudják fialtatni, megtehetik ezt a termelőszövetkezeti tagok és az egyénileg dolgozó parasztok is süldőikkel — csak ennek előnyeit kell megmagyarázni. A termelőszövetkezeti tagok és az egyéni parasztok hízóba állított sertései között is bőven található kocának való.

Felhívom azonban a megye állattenyésztéssel foglalkozó szakembereinek figyelmét az egyszeri lefialást gátló körülményre. Ez — úgy* gondolom

— nemcsak pátyi probléma. Ha az előbb elmondottak

alapján a hizlalásra kerülő kocasüldőket egyszer le akarjuk fialtatni, akkor azokat 8—10 hónapos korban kell tenyésztésbe állítani. A ml községünkben viszont az a helyzet, hogy a jelenleg rendelkezésre álló apaállatok súlya 200 kilón felül van, s azokkal a fiatal kocasüldőket veszély nélkül búgatni nem lehet.

Lássák el a községeket fiatal, könnyű apaállatokkal, ez lehet az egyedüli megoldás, Ha ezt megvalósítják, biztosabb lesz a másik ötven százalék teljesítése.

Junek Károly,

■ Páty

PALÁNTÁZÁS

A gyáli Dózsa Tsz harmincholdas kertészetében palántáz- zák a nyári káposztát. A karalábé-, a korai káposzta- és a salátapalántákat már kiültették, azok gyönyörűen fejlődnek és még ebben a hónapban piacra viszi a zöldárukat a tsz.

Néhány nappal ezelőtt lapunkban foglalkoztunk a süldőkoca-kihelyezési akció feltételeivel. Tegnap délután Széles István elvtárs, a Pest —Nógrád megyei Állatforgal- mi Vállalat áruforgalmi osztályának vezetője tájékoztatta szerkesztőségünket az eddig elért eredményekről. Az akció sikerére jellemző, hogy rövid időn belül mintegy 1050 süldőkoca tovább nevelésére kötöttek szerződést megyénk termelőszövetkezeteinek tagjai. A legtöbb szerződést a ceglédi, a nagykátai és a budai járásban kötötték. A tájékoztatás szerint több mint 350 süldőkocát már át is adtak a felnevelésre és tartásra szerződött szövetkezeti gazdáknak.

Többek érdeklődésére közöljük — a Széles elvtárstól nyert információ alapján —, hogy a termelőszövetkezetek két mázsa kölcsöntakarmányt kaphatnak az esetben, ha elő- hasi kocát állítanak be nevelésre. A termelőszövetkezeti tag a háztáji gazdaságába szerződésre kihelyezett kocák után takarmánykölcsönt az államtól nem kaphat, de a tsz-ek takarmánykölcsönnel támogathatják a süldőkoca nevelésére, illetve tartására szerződést kötő tagot.

SZERFÁBÓL ISTÁLLÓ

A felsőpakonyi Uj Elet Tsz-nek 64 holdas „rontott” erdeje van, amelyet ki kell irtani, s négy év múlva újra telepíteni. A szövetkezet tagjai az akácerdőből a téli hónapokban nagy mennyiségű faanyagot termeltek ki, s abból a Földművelésügyi Minisztérium által készített típusterveknek megfelelő — méretre vágott — szerfát készítettek. A kakucsi Lenin Tsz 50 férőhelyes növendékmarha-istálló, a sári Kossuth Tsz két darab 25 férőhelyes sertésfiaztató, a gyáli Dózsa Tsz húsz férőhelyes sertésfiaztató, az inárcsi Március 21 Tsz ötven férőhelyes növendékmarha-istálló építéséhez szükséges faanyagot igényelt és kapott a felsőpakonyiaktól.

A szerfából készült istállókat a termelőszövetkezetek tagjai saját maguk is össze tudják állítani. A szükséges vasalásokat a patronáló vállalatok készítették el.

ötvenkét férőhelyes növendékmarha-istálló és karám építéséhez szállítják a fát a felsőpakonyi Uj Élet Tsz tagjai.

Az inárcsi Március 21 Tsz a felsőpakonyiaktól kapott faanyagból már fel is építette az 52 férőhelyes növendék- marha-istállót

Még egyszer a süldőkoca-kihelyezési akcióról

A minap, a budapest— nagykátai műút mentén, Tá- piósüly határában érdekes látványban volt részünk. Az út egyik oldalán a tápiósápi Petőfi Tsz 21 holdas cukorrépa-tábláját 45 asszony sa- rabolta szorgalmasan, vidám kedvvel. Néha-néha átkiabáltak a műút túlsó oldalára, ahol a tápiósülyi Virágzó Tsz 14 tagja unta magát reggel 6 óra óta. Amikor odaértünk, az óramutató dél felé közeledett.

A tápiósülyi tsz-tagok panaszkodtak. Kukoricavetéshez készülődtek, reggel hat órára hívták őket az útmenti tanyára. A férfiak, asszonyok értékes órákat töltöttek tétlenül, mert a vezetőség rosszul szervezte meg a munkát és nem küldte a vetőgépeket. A hiba, amint a várakozók elpanaszolták, nemcsak a hosszú kényszer- pihenő volt, hanem más is.

Mindkét szövetkezet a tavasszal alakult, versenyeznek egymással minden téren. Mindkét tsz tagjai jóformán először vesznek részt a közös munkájában, s a tápiósülyiek már az első alkalommal szervezetlenséggel találkoztak. Versenytársaik megelőzték őket. Mondhatná valaki, nem nagy dolog az egész. Való igaz, mert a tétlenül elvesztegetett órákat derekas munkával bepótolták a sülyiek. Az eset azonban figyelmezteti a szövetkezet vezetőit, hogy jobban szervezzék meg a munkát, s a tagoknak mindenkor biztosítsanak megfeX? oldalt összeállították: Cse- kő Ágoston, Mihók Sándor és Tóth György.

A NYUGDÍJAS kovács

M

essziről a karikás ostor pattogását hallani. Lógó fülű, rózsaszín malacok szedik lábukat. Futnak a legelőre. Előttünk, az udvar szélén csöppnyi libák csipegetik a füvet, s úgy nyújtogatják pelyhes nyakukat, akár a „felnőttek”. Ügyetlenül, lúd- talpason bukdácsolnak át a halomba rakott sok vas között. De átjutnak, s egy perc múlva már csak szaporán ringó „püspökfalatjuk” látszik, amint a közeli tócsa felé igyekeznek.

Az öreg is utánuk pillant s elmosolyodik. Aztán megigazítja szemüvegét és lehajol a vasak közé.

— Gyűjtés? — kérdezem.

— Az. De visszagyűjtés. Az ócskából.

Azzal kiegyenesedik.

— Ez is kész — néz végig az idős iparosok elégedett tekintetével. Végigsimítja vele a két rozsdás vaskereket, a frissen zsírozott „fésűt”, az egész kaszálógépet.

— Kettő már kész. A harmadik is meglesz. Csak hiányzik néhány hozzávaló. És nem kapunk.

Odabenn a műhelyben zúgni kezd a villanyfújtató, felparázslik a szén, s a beletemetett vas körül szikrapillangók rajzanak a kéménynyílás felé. Ha valami nincs, Svéda bácsi megcsinálja, akárcsak most. Itt beszélünk tovább, ki-kivárva az átizzott vas kalapálásának zajos idejét. Én kezdem újra.

— Addig üssed, amíg meleg, igaz?

— így mondják — válaszol rövid bölcsességgel.

— S Józsi bácsi kezében mióta meleg a vas?

— Egy pörölyütésnyit gondolkozik. Nem a dátum miatt, tisztességből az elmúlt hatvankét életéve iránt.

— Tizenhárom éves korom óta.

Azóta kovács, gépész, villanyszerelő.

Közben előhúzom a zsebre- gyűrt füzetet, a ceruzát, s megmondom, hogy újságba kerül, amit beszélgetünk. Egyszeriben zavart lesz. Nyugdíjas. Attól fél, valami baja lesz miatta. Végre meggyőzöm, hogy a törvény engedi. A szövetkezet meg igényli s köszöni is az ilyen ember munkáját. 120 munkaegységet fizet a Babádi Állami Gazdaság volt gépészének. Érdemes hát.

Megnyugszik. De hivatalos lesz és „nyilatkozni” kezd. Másra fordítom hirtelen a szót. Elmosolyodik, mert megérti, miért.

A szikrahad megint nekiszabadul, vörösödni kezd a vas. A kis villanymotor szorgalmasan táplálja a tüzet. Felnézek.

— Hát az öreg fújtató?

— Józsi bácsi is felpillant. S amikor megszólal, mintha egy kicsit magát is védené vele.

— Nem dobjuk ki azt sem, Ha a villanyba belecsap a mennykő, folytatjuk ezzel. Jön a dologidő s olyankor nem várhat a gép egy percet sem.

Csupa gondoskodás, előrelátás ez az ember. Ócskavasból vett egy rossz silózót is. Azt is megjavítja, mire kell. Hozatott villanyhegesztőt a gyors törésjavításhoz. Tanácsolta, hogy a kertészetben villanymotort használjanak a diesel helyett, mert sokkal olcsóbb és kevesebb vele a baj. S ki tudja még...

Nézem, amint beszél. Csupa; szív, tanács. És haszon. A j gyáli Dózsa Tsz jól járt vele. '; De meg is becsülik. \