Pest Megyei Hírlap, 1960. május (4. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-07 / 107. szám

1560. MÄJUS 7. SZOMBAT 3 Tavaszi híradás a dabasi járásból Csütörtökön meglátogattuk a dabasi járás községeit, ter­melőszövetkezeteit. Arra vol­tunk kíváncsiak, mit csinál­nak ezen a borús, tavaszi na­pom a tsz-ek gazdái, s az egyénileg dolgozó parasztok. Eljáróban el kell monda­nunk, hogy a szeles, hűvös idő ellenére szorgos munkában találtuk a falvak népét. GYÄLON, a Dézsa Tsz-ben Fehér László, a szövetkezet elnöke kalauzolt becsiünket a tsz földjein. — Sajnos, 22 hold előcsí- ráztatott burgonyánk kárt szenvedett az éjszakai fa­gyoktól — mutatta a gyö­nyörűen fejlett, már egyszer kapált és töltögetett burgo­nya „rozsdás” levéléit. — A bokrok alatt diónyiak a gu­mók, s ha javul az idő, má­jus derekára piacra visszük az új burgonyát. A szövetkezet 30 holdas ker­tészetében éppen akkor pa- lántázták a nyári káposztát, s szedték a fél holdon vetett spenótot. — Ha tudtuk volna, hogy ilyen nagy a kereslet a spe­nót iránt, legalább három hol­don termesztjük — mon­dotta az elnök. — Most 6—8 forintért adjuk el kilóját. Be­vált a petruska is, leszedtünk 80 000 csomóra valót és lesz még vagy 10 000 csomó. A FELSŐPAKONYI ÜJ ÉLET TSZ-BEN büszkén újságolta a szövet­kezet elnöke, Ölvedi elvtárs. Sarabolják a mákot a felsőpakonyi Uj Elet Tsz asszonyai be is fejezi, igaz, jóval fiata­labb nálam, s nincs családja. Dehát én se maradok utol­sónak. Csak a könyvelőt találtuk az ÖCSAI UJ BARÄZDA TSZ irodájában. — A földeken van kint az elnök is, a mezőgazdász is — tájékoztatott a könyvelő. — Ötvenholdas nizstelepet építet­tünk, most vetik a magot! Fel­sőbabád határában a csatorna mellett találják a tagokat. Valóban, a csatorna mellett legaláb’ ötven ember munkál­kodott serényen. Lánctalpas traktorok húzták a gátakat, Mossák a spárgát csomagolás előtt az inárcsi Március 21 Tsz-ben. hogy terven felül hozzákezd­tek egy 52 férőhelyes növen- dékmarha-istálló, egy 30 férő­helyes nyári szállás és egy 50 férőhelyes karám építésé­hez. — A faanyagot 64 holdas erdőnkből a télen termeltük ki — magyarázta. — Az istállókat saját erőnkből épít­jük fel. Néhány napon belül elkészül a 2500 csirke neve­lésére alkalmas telep, a 150 férőhelyes sertéshizlalda és a sertésfiaztató, ahol 25 anya­kocát helyezünk el. De dol­goznak a határban is. Hét holdon termel mákot a tsz. A növényápolási mun­kák területét felosztották a tagok között, egyre-egyre 550 négyszögöl jut. — Legalább harmincán sa- raboljuk a mákot, ma kezd­tünk hozzá — felelte kérdé­sünkre Cseh Sándorné. — Ez még a könnyebb része a do­lognak, másfél nap alatt vég­zünk. De az egyelés nagyon fárasztó. Én hétfőn kezdek hozzá. Farkas Anna addigra tárcsázták, boronázták a talajt, vetették a hántolatlan rizst. — Kilencedik éve vagyok tagja a szövetkezetnek, de eb­ben az évben termelünk és ve­tek először rizst — mondotta Tihanyi János, akinek Ilona lánya is szövetkezeti tag. — Én kézzel is vetek, ott, ahová a gép nem tudott bemenni. A vetőzsákba, amit a nyakamban hordok, 40 kiló rizs van. Na­ponta, mint a búzát, 3—4 hol­dat szórok be egyenletesen. A gép gyorsabb, az 12 holdat is elvet 8 óra aíatt. A SÄRI KOSSUTH TSZ előbbre tart, erről beszélt büszkélkedve Szabó József, a tsz elnöke. — Száztíz holdon termesz­tünk rizst, a vetést szombatra befejezzük. Most kapáljuk elő­ször 22 holdas, csíráztatott burgonyatáblánkat. Kertésze­tünkben van a legtöbb dolog. Ötvenezer csomó újhagymát kell szállítanunk a MÉK-nek, méghozzá két héten belül. SÄRIBESNYÖN Bálint József egyéni gazdát nagy munkában találtuk. — 800 négyszögöl szőlőt tele­pítek — magyarázta kérdé­sünkre. — Piros szlamkát, cse­megeszőlőt. Azelőtt haszna­vehetetlen terület volt ez, de négy év múlva piacra viszem a homok első termését. A telepí­téshez 2900 vesszőt kell eldug- gatnom, péntek estére végzek. KAKUCS határában egy talicskát toló fiatalemberrel, Kozma József­fel találkoztunk. — Paradicsompalántát vi­szek a brigádnak — mondotta, miközben megtörölte verítéke­ző homlokát. — Vagy kétezer palántát raktam a talicskára, földlabdába ágyazva, s olyan súlyos, mintha ólom lenne. Ez még ma a földbe kerül és ha kedvez az idő, május végére piacon lesz az első árunk. Erősen szürkült már, s ta­nakodtunk, vajon dolgoznak-e még az inárcsi határban? Amint a vasúti átjárónál be­szélgettünk, hirtelen egy szür­ke Moszkvics állt mellettünk, s az autóból Perényi. István, az INÁRCSI MÁRCIUS *1 TSZ elnöke és főkönyvelője, Babák István kászálódott ki. — Nálunk még dolgoznak a 62 holdas spárga telepen — igazítottak útba. — Méghozzá nem is kevesen, pontosan 121-en. Ha sietnek, még ott találják őket. Szerencsénk volt. a csoma- golóban együtt voltak a spár­gaszedők. Hornyák elvtárs ép­pen összegezte a nap eredmé­nyét. — Kubik Pál brigádja egy holdról eddig több mint 10 ezer forint értékű árut szedett. Ma 6.5 mázsa spárgát kül­dünk a Hungarofruct-nak. Ha melegebb lesz az idő, naponta 15 mázsát is leszednek az asszonyok. Csekő Ágoston SZÓLJ MOZZÁTE IS! A Duna menti kisvárosban, Vácott kiszélesítettek egy kőhidat. Ez a híd most biz­tosítja a megfelelő forgal­mat a cementmű felépítésé­hez. Az 1945—1959 közötti új létesítmények Vácott című kicsiny, géppel írott füzetké­ből való ez a kissé sután fogalmazott fél mondat. Amit a füzet felsorol, ami­nek eddig gazdájává vált, s a jövőben tulajdonosává lesz a városka lakossága, abban benne van a nagy egész, az óriási távlat, amelyet a szo­cializmus épülő új rendje az egész emberiség számára je­lent. A híd az új cementműhöz vezet, amely 1963-ban kezdi meg a termelést és már két évvel utána több cementet gyárt majd, mint az ország eddigi össztermelése. A Dunai Hajógyár 1950-ben létesült. Az öntöde és a szerszámgyár szintén új te­lepítésű. A kötöttárugyár, a bélésárugyár, a fonógyár, a Forte-gyár bővült. Az ipar­ban foglalkoztatottak arány­száma 456 százalékkal nőtt 1939-hez viszonyítva. Az 1953-ban létesített me­zőgazdasági technikum éven­te 150 új szakembert küld ki a földekre. Sorolhatnánk még az új piacot, a Március 15 tér barokk stílű hangulatának helyreállítását, a városközi autóbúszközlekedést, az SZTK-rendelőket, bölcsődéket, iskolákat, a kompjáratot, a véderdőt, a gyógyszertárat, a sokféle apróbb és nagyobb dolgot, amelytől szebbé és kényelmesebbé, lüktetőbbé, vidámabbá és korszerűbbé vált Vácott is, a hajdani ]<is- sé álmatag, kissé poros vá­roskában az élet. A régi világban a kapitaliz­musban mindent csupa „ve­zető állású, nagytudású szak­ember” intézett, ök juttatták oda a világot, ahová eljutott, a második világháborúhoz, a hitlerizmushoz, a halálgyá­rakhoz, a bombázásokhoz, az éhínséghez, a koncentrációs táborokhoz. Az új világ pedig az egy­szerű embereké, akik egy-egy új létesítménynél odaállnak és azt mondják: „Kérem, ró­lunk van szó.” S miütán a múltban .,az igényes nézetek, a szakszerű és hozzáértő, hi­vatalosan hiteles nézetek” összessége abba a mély ká­tyúba juttatta a világot, ahon­nan most próbál kikászálódni, ma az egyszerű emberek, a munkások, parasztok, orvo­sok, kishivatalnokok, mérnö­kök, kereskedők, tisztes ipar­űzők mondják el „igénytelen véleményüket” Vácott is. Ez a vélemény most már nemcsak annyi, hogy bedob­nak egy-egy kereszttel, vagy vonalkával megjelölt cédulát a kijelölt szavazatszedő úmá- ba. A beleszólás a közügyekbe testet ölt, eleven, a minden­napi életet átalakító gyakor­lattá válik. Ezt bizonyítja eb­ben a városban is a Hazafias Népfront eddigi munkája és a továbbiakra vonatkozó munka­terve. A népfront vezetőségét má­jus 8-ón Vácott is újjáválaszt­ják. A választás minél na­gyobb sikere érdekében a je­lenlegi vezetők megszervezték az üzemlátogatásokat. Hibát javítanak ki, hiányt pótolnak ezzel, mert idáig nem tájékoz­tatták eléggé munkájukról és nem szervezték segítségül ma. guk mellé a nagyüzemi mun­kásokat. Most már azonban Kovács Imréné a fonógyár­ban, B. Tóth Ferenc az Izzó­ban, Lukits Jenő a Könnyű­ipari öntődében és a hajó­gyárban, a kötszövőben, a többi üzemben is részt kér­nek a Hazafias Népfront mun­kájából. D. Szijjártó Ferenc, meg Farkas István idősebb parasztemberek pedig még a legszorgosabb dologidőben sem mulasztanák el a nép­front üléseit. Nem névtelen kortársak te­hát ők többé, akiket — mint a múlt világban — kabát- ujjuknál fogva egy-egy pilla­natra az érdekesség kedvéért a nyilvánosság elé rámcigál- nak, hogy azután tovább foly­jék a kijelölt sztárok szerep­lése, hanem állandó rész­vevők, fontos személyiségek, gazdák a városban, akiknek mindenre van gondjuk. Tele­víziós szervizt sürgetnek, mert eddig Pestről kellett kihozatni a szerelőt, vagy bevinni a hi­bás készüléket. Visszaparan­csolták, mégpedig újabb, kor­szerűbb berendezéssel az előbb már leszerelt mosodát. Társadalmi munkát szervez­nek, mert a rév- és a hajó­állomás közötti sétányt fásí­tani, parkosítani kell. Dr. Verzsenyi József állat­orvos a népfronton belül a kulturális ügyek gazdája, elő­adássorozatokat szervez és például a kisiparosoknál előbb megtudakolja, hogy milyen kérdésekről akarnának hal­lani. Dr. Soós József sebészfőor­vos, a Hazafias Népfront he­lyi elnöke és dr. Kávai Gé­za, a titkár, mindig ráérneks mindenütt ott vannak, ahol tanács, segítség kell, akár la­kásügyekben, akár valamilyen más, bonyolultabb hivatalos dologban, s ha kell, még a családi perpatvaroknál is igyekeznek igazságot tenni. Igen ... A Hazafias Nép­front az a mozgalom, ahol az új világ gazdái, az egy­szerű emberek külön-külön és együttesen is beleszólhatnak mindazokba a dolgokba, ame­lyek érettük, velük történ­nek. A népfront szervezete és munkája bizonyíték, hogy senkinek nincs joga azzal mentegetni magát és kibújni a felelősség alól, hogy őt senki nem kérdezte meg. A Hazafias Népfront ter­vez, kérdez, formálja Vácott is, és másutt is a város, a falu, az ország életét. Léte­zése és munkája azt mondja az ország minden polgárának: — Szólj és tégy, mert te is felelős vagy, te is gazda vagy mindabban, ami veled és körülötted történik! — dk — Eddig külföldről vásárolt szerszámokat, bonyolult célgépeket készítenek a második műszak megszervezésével a Csepel Autógyárban A Csepel Autógyár szer­számgyárának dolgozói a pártszervezet kezdeményezé­sére elhatározták, hogy gé­peik jó kihasználása érdeké­ben áttérnek a kétműszakos termelésire. Ezért máris új szakembereket vettek fel és az év végéig még több mint száz szakmunkást alkalmaz­nak. A második műszakkal minden beruházás nélkül egy ríj szerszámgyár ter­meléséhez jut népgazda­ságunk. Ennek jelentőségét növeli az is, hogy a vállalat szerszám- készítő üzeme az ország leg­nagyobb szerszámgyárainak egyike, s ritkaságszámba il­lő, értékes gépekkel rendelke­zik. Ezekkel eddig főleg a vállalat részére állítottak elő szerszámokat. Most azonban lehetőség nyílt arra, hogy az autó- és traktoriparnak, sőt, más iparágaknak is gyártsa­nak mintegy kétszáz fajta kü­lönleges maró-, fúró-, foga­zó-, sajtoló- és húzószerszá­mot, amelyek nagy részét ko­rábban külföldről szereztük be. Ezzel nemcsak többmillió devi­zaforintot takarítanak meg évente, hanem a vállala­tok is hamarabb hozzá­juthatnak, feleannyi idő alatt megkaphatják a kért szerszámokat, mintha külföldről rendelnék. A szerszámgyáriak kezde­ményezésére a vállalat TMK- üzemének dolgozói is meg­szervezik a második műsza­kot. Az a tervük, hogy a társvállalatoknak segí­tenek a gépjavításban, s célgépeket készítenek a Csepel Autógyár és az iparág részére. Évente így mintegy három­millió forint új berendezést, 12—13 bonyolult célgépet tud­nak majd gyártani. Épífőbrigád: falusi ezermesterekből ötvenkét ftürőbelyes növendék mirha-istálló alapozását végzik a felsőpakonyi Uj Élet Tsz-beu ^ — ítélje meg, mennyibe ke­£ rülhetett nekünk ez az épü- £ let? — Tarkó Péter, az abonyi ^ Üj Világ Tsz ácsmestere kér- f dezte ezt tőlem, s hunyorgó | ábrázattal leste a választ. £ Szemügyre vettem a téglá- £ ból meg nagyobbrészt vályog- ^ ból felépített tágas lóistállót, £ aztán alaposabban megvizs-, 0 gáltam kívül-belül, s rövid ^ számvetés után félmillió fo- ^ rintra becsültem. £ Tarkó mester elmosolyodott. ^ — Rossz becsüs lenne ma­^ gából — mondta —, mert £ biz’ ez csak hatvanezer forint- ^ ba került. % Aztán sorra elmondta, mi a £ titka annak, hogy az abonyi £ Üj Világ Tsz-ben ilyen ? olcsón építkeznek. g Persze, nem valami csodáról ^ van szó, mindössze arról, hogy £ saját építőbrigádot szerveztek, ^ amely nagyrészt bontási anya- £ gokból dolgozik, s így pénzt í építkezésre nemigen adnak $ki. $ Januárban szervezték a bri- £ gádot. Van köztük kőműves, % ács, sőt még nyugdíjas is. 1 Tarkó Péter február óta kom­mandírozza az ácsrészleget. — Ehhez az istállóhoz — kanyaríntja ismét az építke­zésre beszélgetésünk fonalát — március elején kezdtünk, s április végére befejeztük. — Hát a kereset? — Százhetven munkaegység megvan már. Péter, a fiam is itt dolgozik, nemsokára fel­szabadul. Ö a 60 százalékát kapja annak, amit én teljesí­tek. Munkánk bőven van, most fogunk majd a tehén­istállóhoz. Az százhúsz férő­helyes lesz... Budavári Jóska bácsi — nyugdíjas vasutas — is itt dől. gozik. Tesz-vesz, segít az osz­lopokat tartani, feladja a desz­kákat. Valamikor váltókezelő volt az öreg, Szolnokon. — Februárban 42 egységet kerestem, márciusban har­mincnyolcat, most sokkal több lesz — pödri meg őszülő baju­szát, s hozzáteszi, hogy nem jön éppen rosszul ez a kis pénz a nyugdíj mellé. Fábián István kőműves a „törzsgárdába" tartozik, egy esztendeje már, hogy itt dolgozik a tsz-ben. — A tavalyi jövedelmem? — ismétli a kérdést. — Megjárja. Négyszázkilencvenegy mun­kaegységet teljesítettem a ti­zenegy hónap alatt, s csak készpénzben huszonegyezer fo­rintot kaptam. Ehhez még hoz­zá kell számolni a természet­beni járandóságot. No, számít­sa csak ki, kaptam 12 mázsa búzát, öt mázsa árpát, hét má­zsa kukoricát, másfél hektó bort. Tudja mennyi termett a háztájimon. Harmincöt mázsa kukorica. Nem cserélnék én az önálló kisiparosoklcal. Ifjú Kákái János huszonegy­éves kőművessegéd ugyancsak tagja az építőbrigádnak. A múlt hónapban hatvan mun­kaegységet teljesített, s úgy néz ki, hogy májusban ennél jóval több lesz. Sági Béla se­gédmunkás a múlt hónap ele­jén lépett be a tsz-be s már neSri is megvan az ötvenegy munkaegysége. Az építőbrigádot Pintér Fe­renc irányítja, vele nem sike­rült beszélnem, mert éppen anyagért ment át Ceglédre. Viszont Telek Mihály bácsival hosszasabban beszélgettünk. Elmondotta, hogy ő is nyugdí­jas, s nagyon jól érzi magát a tsz-ben. Annak idején a Szol­noki Papírgyárban dolgozott, mint géplakatos, most nagy hasznát veszi ennek a szakmá­nak. Különben amolyan ezer­mesterféle. Ha kell, anyagot vásárol, ért az ablaküvegezés­hez, motort javít, de még az asztalosmunkákat is elvégzi. Az Uj Világ Tsz építőbrigád­ja most már a tehénistállón dolgozik. Ha ezzel elkészülnek, a kerítéshez kezdenek, aztán jönnek majd a sertésólak. Munkájuk egész esztendőre van, csak győzzék elvégezni. Minél többet saját erőből! Ez a jelszó érvényesül az abo­nyi Uj Világ Tsz-ben. Jól tud­ják a vezetők, hogy az újonnan alakult tsz-ek legnagyobb gondja jelenleg a közös állat­állomány elhelyezése. Saját erőből pedig olcsón és gyor­sain fel tudják építeni az istál­lókat. A tagok is jobban jár- így, hisz több jut majd annak idején a munkaegység­re. Ami pedig az új istállókat, ólakat illeti, mint Győré János kőműves is mondotta: száz esz­tendeig biztosan jók lesznek. (súlyán)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom