Pest Megyei Hírlap, 1960. május (4. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-06 / 106. szám

I960. MÁJUS 6. PÉNTEK »est MEGYEI ÍMftrlop 3 Az a lionyi József Attila Tsz-re számíthat az ország Már ua idén öt uittguhocát tartanak saáaholdankánt TTáitrljvaíiik a hiatalási trrret Az elmúlt év őszén és a té­len jelentősen megnövekedett az abonyi József Attila Tsz területe: a korábbi másfél ezerről 4200 holdra, s ebből 3400 hold a szántó. Nem kis gondot okoz a vezetőségnek és a tagságnak, hogy a nagy területhez kellő számú ál­latállományt biztosítson. Különösen a sertésállomány fejlesztése sürgős feladat. Ko­rábban negyvenöt anyako­cát tartott a tsz. s ez az ál­lomány elegendő is volt, mert biztosított annyi áru­süldőt, amennyit a tsz meg­hizlalt. Igen, de a fejlődéssel megnöveke- dett a tsz kötelezettsége és felelőssége az ország hússal való ellátásában. A vezetőség és tagság szív­ügyének tekinti a sertéste­nyésztés gyors fejlesztését, mert a kötelességérzeten túl­menően tudják azt is, hogy a sertéshizlalás gyors és jó jövedelmet biztosít. A tsz vezetősége elhatároz­ta, hoigy minden száz hol­don öt anyakocát tartanak az idén. Szép elhatározás ez, de hogyan valósul meg. Ho­gyan lesz 45 anyakocából 185? Meg kell mondani, ele­get fő emiatt Gáspár József elvtársnak, a tsz elnökének feje. De az is igaz, min­dent elkövet, hogy a hatá­rozat mielőbb megvalósul­jon. A vezetőség terve a kö­vetkező. Még a télen vásároltak 120 süldőt és — előrelátásukra vall — ezekből negyvenötöt bebugattak. Az előhasi ko­cák rövidesen le is fial­nak. A Tenyészállatforgalmi Vállalattól harminc kocasül­dőt kapnak, a további hat­vanötöt pedig maguk nevel­te süldők korosbításából biz­tosítják. Uigy számítják, hogy az így beállított kocák még ebben az évben, de legkésőbb 1961 januárjában le is fial­nak. A kocaállomány ilyen ará­nyú növelésével az a cél­juk, hogy biztosítsák a kö­vetkező évre a hizlaláshoz szükséges süldőket. A jövő évi 1200 darabos hizlalás: tervet messze túl akarják teljesíteni; kétezer sertést hiz­lalnak majd meg. De meny­nyit hizlalnak az idén? Gáspár elvtárs erre is megnyugtató választ adott: a tervben előírt 680 ser­tés helyett 808-at hiz­lalnak meg. Kátszázhuszat már át is ad­tak az Állatforgalmi Válla­latnak, ' 180 pedig rövidesen „elkészül’“. A további 438-at egyenlő falkákban hónapon­ként szállítják. A hizlaláshoz szükséges süldők többségét a tsz biztosítja, de a tag­sággal is megtárgyalják, hogy háztáji gazdaságukból adja­nak el a közösnek süldőket. A sertésállomány gyors nö­vekedése megköveteli a férő­helyek bővítését is. A tsz egy szerfás rendszerű istálló építéséhez állami támoga­tást kapott, de a vezetőség erről egy — a községben levő másik szövetkezet javára — lemondott. A korábban épített kukoricagóré alatt lé­tesítenek házilag egy kétszáz férőhelyes hizlaldái Ezzel a megoldással je­lentős pénzösszeget is megtakarítanak és a hí­zósertések részére meg­felelő szállást biztosíta­nak. Az abonyi József Attila Tsz vezetősége és tagsága te­hát mindent megtesz a sertés- tenyésztés megalapozására és a hizlalás fokozására. Az or­szág húsellátásában nemcsak a jövőben, hanem már az idén is számítani lehet rájuk. Korszerűsítik a pátyi téglagyárat A Pest megyei Építőanyag­ipari Vállalat tavaly vette ke­zelésébe a kis pátyi téglagyá­rat, amely már ebben az év­ben kétmillió-háromszázezer téglát készített. Minthogy a kis telep berendezése már el­avult, a korszerűsítéshez is hozzákezdtek. Több új gépet kapott a gyár, s az idén már négy új szárítószín is felépült. A „generál” javított pátyi téglagyárban a napokban in­dul meg ismét a nyerstégla­gyártás. Szó van arról, hogy na­gyobb összegű beruházásból tovább korszerűsítik és fej­lesztik majd az üzemet, s jö­vőre tetőcserépgyártásra is berendezkednek. Ceglédi győztesek az első negyedévi tervteljesítési versenyben A Földművelésügyi Minisz­térium állattenyésztési főigaz­gatóságán most értékelték az idei tejtermelési és tejtiszta­sági verseny első negyedévi eredményeit. A rangsorolás­nál számos új „favorit” tűnt fel. Az egységnyi területen legtöbb tejet termelők verse­nyében az állami gazdaságok A NAPOKBAN NYÍLT MEG szépen rendbehozva, új pulttal felszerelve a Tápiószecsői Földmüvesszövetkezet cukrászdája. A múlt évben a fagylalt­gép agregátja kicsinek bizonyult: nem tudtak annyi fagylal­tot készíteni, amennyi el nem fogyott volna. Az idén még egy agregátot szerettek fel. — Most már jöhet a kánikula — mondja Bata István üzemágvezetö. — Cukrászunk, Doró Ernő csak győzze a fagy­lalt és sütemény készítését. A kerthelyiséget is szépen rend­behozták. Szombaton és vasárnap este a fiatalság egy kis táncra itt is össze tud jönni. Nemcsak fagylaltot, feketét is kitűnőt készítenek a tápió­szecsői cukrászdában tehenészetei közül a Csepregi Állami Gazdaság, továbbá a Kunfehértói Állami Gazda­ság, a termelőszövetkezeti te­henészetek közül pedig a ke- menesszentmártoni Úttörő, valamint az újpesti Bán Ti­bor tsz került az élre. A leg­nagyobb termelési tehenésze­tek versenyében az állami gazdaságok közül a Dombó­vári Állami Gazdaság, to­vábbá a Székkutast Állami Gazdaság hódi üzemegysége, a termelőszövetkezetek közül pedig a jászboldogházi Arany­kalász és a ceglédi Vörös Csillag érdemelte ki a meg­tisztelő első helyezést. A fejők versenyében idős László János, a Dombóvári Ál­lami Gazdaság fejőgulyása és Baráth István, a ceglédi Vö­rös Csillag tehenésze érte el a legjobb eredményeket. VITA HELYETT A vita ugyanis — ezúttal — nemcsak hiábavaló, de merőben felesleges is. Arról van ugyanis szó, hogy a Sza­bad Európa „megtisztelte” la­punkat, szokásos tónusában, kételkedve egy kis tudósítá­sunk hitelességében. A cik­kecske arról szólt, hogy áp­rilis bizonyos két napján Cegléden hány motorkerék­pár lelt gazdára. Attól elte­kintve, hogy a Szabad Eu­rópát felháborítja, hogy Ma­gyarországon egyáltalán va­lakinek is van pénze motor- vásárlásra —, a bután idő­zített szöveg mégis figye­lemre méltó és tanulságos. Tisztára véletlen, hogy egy­általán tudomást szerezhet­tünk róla, lévén immár rit­ka s elvetemült rádióhallga­tó, aki az ostobaság hullám- hósszára csavarja készüléke tárcsáját. Nos, akadt ilyen valaki, aki sebtiben közölte az épületes elméskedést, s miután utunk éppen Pest megye egyik ipari, mező- gazdasági s kereskedelmi gó­cára vezetett, ellenőriztük cikkünk, illetve a SZER-ri- porter szavának hitelességét. Az említett két nap, ame­lyen rekordforgalmat bonyo­lított le a ceglédi Csepel el­nevezésű szaküzlet, a nye­reségrészesedés kifizetésének napja volt. Megyeszerte — a a fővárosban is — tapasztal­tuk, hogy ezeken a napokon olyan vásárlási kedv tom­bolt, mintha egy ország la­kossága éppen lottónyertes lett volna. Hogy ki mit vásá­rol alkalmasint abból az ösz- szegből, amihez tisztességes keresetén felül jut hozzá, ter­mészetesen magánügy. Nyil­ván akadt az országban olyan ember is, aki könyvtá­rat rendezett be ezekből a fo­rintokból, esetleg babakelen­gyét vásárolt, netán motort. Ceglédi kiadásunk szer­kesztője igen helyesen, jó új­ságírói szimattal a legutóbbi iránt szaglászott, lévén a mo­torkerékpár viszonylag drá­ga jószág. Feltételezhető volt mégis, hogy a szerkesztő el­írta magát, ezért megkeres­tük a fent nevezett szaküz- leíet. S a szerkesztő való­ban hibázott: a boltvezető ugyanis bemutatta az eladási bárcákat, amelyek arról ta­núskodtak, hogy a motorke­rékpár a hónap többi nap­jain is igen kelendő cikk és a felemlegetett két nap csak éppen véletlenül haladta túl a havi átlagot. A megye másik városában, Nagykőrösön — ' Notabene: kisebb város mint Cegléd —, szintúgy nyomoztunk a mo­torkereslet iránt. íme, né­hány adat. A városban a he­lyi KERAVILL-tól április hónapban 12 nagymotort, fő­leg Pannóniát, 29 darab 125 köbcentist, négy Pannit, s öt Bervát adtak el. Ezenkívül gazdára talált még 65 kerék­pár, 6 hűtőszekrény és a rak­táron levő hét televízió nem bizonyult elégnek. Vitatkozni tehát felesleges. A Szabad Európa Rádió kép­telen belenyugodni abba, hogy országunkban, rendsze­rünkben mindenki a maga gazdája. S hogy munkájával önmagát jutalmazza, hogy „tőkéje“’, amit tíz ujjával, agyával, rátermettségével, te­hetségével befektet egy nép és társadalom a közösség egyetemes termelésébe, olyan kamatot hoz, amiből eny- nyien is motort vásárolhat­nak. S meglepetésként hadd hoz­zuk tudomására, hogy a mo­torvásárlók között sertésgon­dozó, vagy ahogy korábban mondták: kanász is akadt. Tokaji György Tudományos bizottság vizsgálja Vác tanácsának igazgatási munkáját A nyolchónapos munka eredményét részletes tanulmányban összegezik A közalkalmazottak szak- szervezetének tudományos munkaszervezési bizottsága hétfőn tartja tavaszi ülését. Az értekezlet napirendjén két pont szerepel. Dr. Beér Já­nos, az Eötvös Lorámd Tudo­mányegyetem államtudomá­nyi tanszékvezetője A Vác Városi Tanács igazgatási munkájának komplex vizsgá­lata címmel tart előadást, fnajd dr. Kovacsics József ismerteti A városvezetés gaz­dasági és társadalmi alapjai Vácott című tanulmányát. Ez az értekezlet egy nagy­szabású tudományos vizs­gálat bevezetője. Megtiszteltetés Vácra nézve, hogy a bizottság — előzetes tájékozódás és viták alapján — ezt a Pest megyei várost jelölte ki az igazgatási szervezet, az igazgatási munka komp­lex tanulmányozására. A vizsgálat előreláthatólag az év végéig tart. Legközvet­lenebb célja: Vác város ta­nácsi munkájának megjavítá­sa, eredményesebbé tétele. Ezt úgy kívánják elérni, hogy egyrészt bevonják a tanács­apparátusban dolgozókat a témák előkészítésének és kidolgozásának munkájába; továbbá széleskörű vitákat rendeznek. Dr. Beér János nyilatkozata szerint azért választották Vá­cot a vizsgálat alanyául, mert lakosságának száma, te­rülete, fejlődése és egyéb, az igazgatást befolyásoló adottságai közepesnek fe­lelnek meg: tipikus kis­városnak mondható. Ezen túlmenően a város la­kosságának 84,2 százaléka 1954. július 1-én üzemi mun­kás volt. A város vonzásterü­lete viszonylag jelentős; több, mint 3000 dolgozó jár be a szomszédos községekből. Ti­zennégy minisztériumi vál­lalata és jelentős helyiipara van. Arany István elvtárs, a Váci Városi Tanács végrehajtó bi­zottságának titkára szintén tagja a tudományos kutató­munkát végző héttagú bizott­ságnak. így nyilatkozott a jö­vő héten kezdődő munkáról: — A vizsgálat kilenc terüle­tet öle! fel. A témák sokré­tűek, színesek. Feldolgozásuk során általános képet kapha­tunk Vác igazgatási rendsze­réről, problémáiról. Olyan adatok birtokába jutunk, amelyekkel — mi­után mi vagyunk az út­törők — ez ideig egyetlen vidéki város sem rendel­kezik. A nyolchónapos munka eredményét részletes tanul­mányban összegezik. Bízunk abban, hogy a kutatás sok olyan hasznos tapasztalatot hoz majd felszínre, amelyet más városok tanácsi szervei is eredményesen átvehetnek. P. R. MESÉLŐ KÖVEK — HÍRES EMBEREK Táncsics Mihály Pest megyében IV. Nem tudta áttörni a kö­zömbösség falát. Tervei nem sikerülnek, s még inkább el­keserítik azok a mindennapi gondok, amelyekkel hétről hétre meg kell küzdenie. Keserűségében elnevezi ma­gát B. Molnár „gazdasági felügyelőjének”, ugyanis az ingyen lakást adó gazda egy­szer megkérte, hogy ha gye­rekeket lát gyümölcsöt tépni, zavarja el azokat. Ennyi ténykedés jutott szá­mára. Meg olykor az — mint maga írja —, hogy néhány aprójószágukat, ha azok messzire kóboroltak, haza­hajtsa. Ebbe a reménytelen, ese­ménytelen életbe hoz egy kis változatosságot — ha rövid időre is — egy véletlen ese­mény. A Körösi úti iskola A tanyához legközelebb az újvárosi, a Körösi úti iskola volt. Az egyik iskolabeli ta­nító, Nagy Ferenc megbete­gedett, s a szállásadó gazda, B. Molnár, aki egyben egy­házi főgondnok is volt, fel­szólította Táncsicsot, vállalja el a helyettesítést. Táncsics örömmel vállalja a megbíza­tást. így ír erről: „Ez clkalmul szolgált a tanrendszerbe tekinteni s azt tanultam, hogy a rendszer nem célszerű, a gyermekek nem tudnak úgy olvasni, mint megkívánhatni; a hang­súlyról fogalmuk sincs; pél­dául minden mondatot ének­vagy dallamszerűen végeznek be; természetesen első dol­gomnak ismertem őket erről leszoktatni.” Egy hónapig tartott csak a kedvelt működés. De öröm­mel állapítja meg, hogy meg­nyerte tanítványai ragaszko­dását. Pedig: könyv nélkül megtanította nekik a Szóza­tot, sőt még a dallamát is. Sanyarú sorsán hát ez sem változtatott. Mint keserű ön­gúnnyal írja, ha B. Molnár­nak gazdasági felügyelője volt, akkor magának pedig: cselédje. Napi fél font hús Minden apróságért a város­ba kellett menni. Ez pedig nem volt könnyű dolog, hi­szen jó két óra volt ez út. Hetvenhét éves korban, meg annyi szenvedéssel a vállon, főként nem könnyű dolog. A ceglédi népkörben bizottság alakult, amely igyekezett könnyíteni Táncsicsék helyze­tén. Kaptak egy könyvecskét, s arra mindenap harminc deka (körülbelül fél font) húst. Ezért mindennap be kellett mennie. Mert ugyan megpróbálták, hogy több na­pig nem mennek be érte. r akkor egyszerre hozzák el, de a hideg ételt nem bírta már az öreg szervezet. Hiányzott a mindennapi leves, a főtt étel, s így hát folytatódott Táncsics mindennapi útja be a városba, s haza a harminc deka hússal, meg a megfőzés- hez szükséges fával. Egyszer lesz csak könnyebb a helyze­tük, amikor egy ismeretlen adakozó fél öl fát szállíttat ki a tanyára. így legalább a fát nem kell napról napra ki­cipelni, legalábbis egy ideig. De azután ennek is vége lesz, s nehéz napjaiknak egyik apró, de megrázó mozzanatát így írja le Táncsics: „Sáncmunkára ítélt rabok aligha végeztéik valaha kíno­sabb munkát, mint mi teljesí­tettünk egy ízben. Fát kellett a városból a tanyára szállíta­nunk s ez zsákokba volt rakva. Nem kaptunk kocsit, melyre fölhányhattuk volna. Az új vá­ros szélén, a Körösi úton lakik egy ismerős polgártárs, Szebe- nyi Sándor, ettől kértünk egy targoncát kölcsön, úgy gondol­kozván, könnyebb lesz azon a fát hazatolni, mint vállon ci­pelni. Befelé az üres targoncá­val még csak ment, de megra­kodva kifelé, az volt csak az elviselhetetlen munka! Próbál­gattuk, majd én, majd a fele­ségem; egy-egy Ikis távolságra haladtunk, nyugodtunk, aztán •cmét próbáltuk.” így kínlódik a két öreg, s a nagy város ott nézi közömbö­sen, gőgösen a két öreg, a né­pért oly sokat szenvedett em­ber és felesége kínlódását, em­bertelen küszködését. Napszámba ír az úr? Olykor-olykor bevetődik va­laki a tanyára, vagy a városba menet találkozik össze Tán­csics valakivel, aki már pusz­ta kíváncsiságból is megkérdi, hogy: mit művel az úr? Táncsics megmondja, hogy ír. De annak hatása ilyen: „Némelyik nem látszott érte­ni, mert azt gondolta, hogy va­lakinek egyet-mást leírok fize­tésért mert azt kérdezte: nap­számra vagy általában, és mit fizetnek, megélhetek-e abból?” Majd így folytatja: „Találkoz­tak olyan kérdezösködők is, kiknek irányában érdemesnek tartottam megmagyarázni, mit tesz e szó, hogy írok, hogy még most is még könyvírói mester­séget folytatok. Azonban egész ittlétünk alatt e mai napig sen­ki sem találkozott, aki azt kér­dezte volna: van-e munkáim­ból valamiféle, melyet 6 meg­szerezni szeretne." Táncsics több városi olvasó­körnek ad könyveiből ajándék­képpen, de azok sem keltik fel az érdeklődést, egész ceglédi tartózkodása alatt mindössze hárman akadnak, akik néhány könyvét megveszik. De ezek sem pénzért, Szalag Lajosnak egy zsák kenyérnek való liszt fejében ad öt kötet könyvet, Szebenyi Sándornak egy pár választási malacért szintén öt kötetet, s a szállásadó gazdá­nak. B. Molnár Sámuelnek a szállás fejében öt kötetet. Mint Táncsics írja, összesen ennyi könyve fogyott el Cegléden. A veszekedés oka B. Molnár, aki egy egész fal­ka disznót hizlalt abban az esz­tendőben, megkéri Táncsicsot, hogy ha már úgyis ott van mindig a tanyán, ő meg nem lehet mindig ott, Táncsics adja ki a Cselédeknek a disznók etetéséhez szükséges élelmet. Táncsics — mit is tehet egye­bet? — elvállalja, hiszen az ingyen lakást valamivel meg kell szolgálni. Ezentúl reggel és este ő adja ki az etetéshez a darát, a korpát, s ellenőrzi is az etetést. Ennek ellenére még­is kenyértörésre kerül a dolog Táncsicsék és B. Molnár között. Egyik reggel Táncsics a ká­véját melegíti, amikor Molnár betoppan, s a kávét látva így szól: — Éri úgy hiszem, Táncsics úr egyszerű demokrata, s mint független ember, minden kül­földit nélkülözni ajánl s maga is kávézik, pedig ez külföldi. Táncsicsot, akit B. Molnár részéről sok egyéb sérelem is ért, végképp felbosszantja a házigazda nyilvánvaló gúnyja, s éles hangon többek között így vág vissza: „Hát még Molnár úr sem tudja, mit értsünk ezalatt, hogy ami külföldi, azt mellőz­nünk, nélkülöznünk kell?" S ingerült hangon elmagyarázza, hogy itthon kell termékeinket feldolgozni, s nem nyersen ki­szállítani, egész előadást tart, ! amelynek eredménye nem i más, mint az. hogy: lakás után : kell a városban néznie. Mészáros Ottó (Folytatjuk) í

Next

/
Oldalképek
Tartalom