Pest Megyei Hírlap, 1960. május (4. évfolyam, 102-127. szám)
1960-05-04 / 104. szám
r PK9T MEGY i960. MÁJUS 4. SZERDA TANÁCSKOZÁS ELŐTT Szakkörök... Kézikönyv... Pénz... Ételelvitel... Ez Hargitai Ferenc sződ- ligeti tanító szűkszavú vázlata a napköziotthon-vezetők május 9-én összeülő első országos tanácskozására. Felszólalásához nem szükséges hosszadalmas és előre megírt jegyzet, hiszen huszonnégy esztendős pályafutásának öt esztendejét a sződligeti általános iskola napközi otthonának élén töltötte. Eleinte szokatlan volt számára ez a munkakör, most, hogy beletanult, most se könnyebb, különösen a tanév kezdetén, a behatások idején. Az idén is 140 jelentkező közül csalt 85 gyereknek tudtak helyet szorítani a napltözi otthonban. pedig indokolt lett volna a többiek felvétele is, hiszen legtöbb családban mindkét szülő dolgozik váci vagy pesti üzemben és sok helyen nagymama sincs, aki ellátná a gyerekeket. Mégis nemet kellett mondani, mert nincs hely. Ki kell várni, amíg jut pénz az építkezésre, a napközi otthon bővítésére. Jól tudják, hogy erre is sor kerül, mert van ..példaelőleg” jócskán. Egyebek közt olyan ..apróságok”, mint a két éve épült hattantermes, kitűnően berendezett iskola vagy a jelenleg formálódó művelődési ház, amelyre 260 ezer forintot költöttek (csaknem 40 ezer forint értékű) társadalmi munka mellett. Amíg ezt be nem fejezik (augusztus 20-án avatják), nem tudnak újabb társadalmi munkát kezdeményezni a napközi otthon bővítésére. Egyelőre tehát nem segíthetnek ezen a gondon. Éppen ezért nem is kíván bővebben beszélni erről a témáról a napköziotthon-vezetők országos tanácskozásán Hargitai Ferenc. Van viszont néhány hasznos ötlete, amely tanulságos lehet a felső oktatási szervek számára is. Nézzük hát a . felszólalási vázlat szavait, külön-külön. Szakkörök — Sok esetben alig nyolc- tíz gyerek lézeng a napközi otthon délutáni óráin — meséli Hargitai Ferenc —. mert egyik elmen a szakkörben, a másik amabban ügyködik, ahelyett, hogy elmélyítené a délelőtt tanultakat a napközi foglalkozásain. — Ne értsenek félre — jegyzi meg Hargitai Ferenc —, nem vagyok szakkörellenes, tudom, hogy sok hasznos tudományt szereznek ott a: gyerekek, de bizony fel is i használják néha a kötetle-; nebb tanítási formát a rendszeres napi munka rovására. És bizony sokszor éppen a gyöngébb tanulók próbálnak a szakkörök nyitotta kiskapun „meglépni”. Nem kell a szakköröket csökkenteni, de érvényt kell szerezni a rendtartásban megfogalmazott iskolatörvénynek, amely kimondja. hogy nem kielégítő tanulmányi eredmény miatt ki lehet zárni a szakköri foglalkozásokról egyidőre a diákot. Ha következetesen végrehajtjuk ezt a rendelkezést, népesebb lesz a napközi otthon és emelkedik a tanulmányi színvonal is. Kézikönyv A napköziotthon-vezetők kézikönyvéről van szó. Alapjában véve nagyon hasznos segédeszköz a nevelők számára, de szerkesztői nemigen vették figyelembe a reális helyzetet. Mondanivalóik, tanácsaik nagy részét az általuk elképzelt mintakörülmények között működő napközi otthonoknak szánták — lényegében alig néhány szerencsés napköziott- ihön-vezető érti hát a kézikönyv „nyelvét”. Pénz A napköziotthon-vezetők 10C forint fizetéskiegészítést kapnak havonként. Ez az összeg nincs arányban sem a munkájukkal kapcsolatban támasztott igénnyel, sem az áltálul végzett sokrétű (gazdaság szakismeretet is megkívánó munkával. Hargitai Ferenc hivatalos elfoglaltsága négy éi fél óra lenne a napközi otthon, ban, de munkája nem csupái a gyerekek ellenőrzése, a más napi tananyag elmélyítése, hanem az apparátus gazdasági irányítása is. Ezzel elmegy mindennap másik négy óra. Egész hónapra való nyomtatott rubrika vár rá, a konyhai anyagbeszerzéstől az álló-, fogyó-, szaklellár kimutatásáig. Ez a feladat nemcsak időt, hanem alapos szakismeretet is j kíván, amit több éves gyakor-! lattal, „mellékesen” megszerez! a pedagógus. De nem csinál-! hatja csakúgy félkézzel, mellé- í késén ezt a munkát; ellent-; mondana ennek a lelkiismeret g és a józan ész is, hiszen a; napköziotthon-vezetőé a teljes j anyagi felelősség. S iha figye-; lembe vesszük, hogy például aj sződligeti 85 napközis gyermek ; ellátására körülbelül 700 ezerj forint az évi keret, látnivaló,' hogy ez bizony ne-m kis felelős- < ség. Ételelvitel íme, a Hargitai Ferenc jegy- \ zetlapján olvasható dallamos 1 szókapcsolás megfejtése: A \ napközi otthon konyhájáról i nem lehet kivinni ételt. Tiltja I egy rendelkezés. Csakhogy az: élet nem olvas rendeleteket, ési sajnos, néha — mint ez eset- I ben is — a rendelet viszont i nem veszi alaposan sz-emügy-i re az életet. Egy példát:: Schröck Istvánná, az egyik pedagógus beteg lett. (Férje bányatechnikus, aki olykor kénytelen hetekig távol élni családjától.) A beteg asszony ittmaradt a két gyerekkel. Természetes lenne, hogy az ebédet hazaviszi'k beteg édesanyjuknak a gyerekek. De ... itt a rendelet. Hargitai Ferenc nem küldhette el Schröckné ebédjét, de elszaladt a járási tanulmányi felügyelőhöz, aki (leírom, hiszen dicséretet érdemel érte), megszegte a rendelet utasításait — engedélyezte az ..ételelvitelt”. Számtalanszor előadódhat ilyen eset ebben a községben, ahol (a vendéglőn kívül) nincs semmiféle olcsó .ÜZftmi étkezési lehetőség, csak a napközi!""' ' Meg egy példát. Ez csak feltételezett, de lehetséges: a két szülő dolgozik. Otthon egyedül van a beteg gyerek. Az anya kiesése érzékenyen érintené a családot. Mi lenne, h,a ilyen esetben az osztálytársak bekopognának, és ezek a kis önkéntes ápolók egyúttal hazavinnák kis pajtásuknak a napköziből az ebédet? Mi lenne? Jó lenne. Ez csupán röpke vázlat, néhány ötlet, gondolat a sok közül, amely ott szerepel majd a : napköziotthon-vezetők első or- ; szágos tanácskozásán, ahol ti- : zenkét pedagógus képviseli a : Pest megyei napköziotthon-! vezetőket... és természetesen i a szülőket, a gyerekeket. i Kovalik Károly ? REFLEKTORFÉNYBEN VII. TÖRŐCSIK MARI ivi agyon • nehéz Törőcsik I i ’ Mariról arcképet festeni. : Még akkor is, ha itt ül velem szemben az egyik budapesti cukrászdában. Ahányszor ránézek, annyiszor más ez a bájos arc. Egyszer olyan tiszta és derűs, mint amikor' először találkoztam vele a Körhintában. Azután rejté- , lyes, mint a Két vallomás Erzsijének arca. Majd szinte az együgyűségig egyszerű, akár a Kosztolányi megálmodta Édes Anna. Vagy éppen megfoghatatlan, mint a Kölyök arca, hol hamisítatlan csitri, hol pedig érett asszonyarc. Melyik az igazi? Igaz, a folytonos változásban is van állandó. Egyszerű ez az arc, semmi festék, semmi smink, olyan, mint a többi huszonöt éves fiatalasszonyé. Legfeljebb fáradtabb egy kicsit. S ez érthető. Még a főiskola első évfolyamának hallgatója volt, amikor Fábri Zoltán rendező felfedezte. S a Körhinta nemcsak idehaza jelentett kirobbanó sikert, de Keleten és Nyugaton egyaránt. Törőcsik Mari nevét ebből a filmből ismerték és tanulták meg szinte napok alatt Moszkvában és Cannes-ban. Mindez öt esztendővel ezelőtt történt. S azóta? — Tizenhárom filmben játszottam ezalatt — kezdi. — Tizenhárom szerep, egyik kedvesebb, mint a másik... Valóban nehéz dönteni. A kritikusnak azonban — aki egy személyben néző is — joga van ahhoz, hogy eldöntse: a tizenhárom filmszerep közül melyik nyújtotta a legnagyobb élményt. Nos, jómagam nyugodt szívvel állíthatom: az Édes Anna. Csupa mérték volt és ritmus; pillanatnyi vígsága sohasem rikoltott: bánata, akár a napos szélű felhő; kezének egy reb- benése, járása, mosolya, hallgatása, belső vívódása híven tükrözte mindazt a harcot, amely tiszta lelke mélyében dúlt. Lényének elragadó bája gazdag sokszínűséggel bontakozott ki ebben a szerepben. Emlékszem, amikor először megjelent a színen, lányosán, puhán; az ártatlanság valami különös ‘fényét éreztem körülötte. Hallt szavai- melegen peregtek, s beszéde olyan tökéletes volt, amilyenné csak az igazi átélés lehet színészi szót. Hogy mi volt ennek titka? Elsősorban az, hogy Anna tragédiájának mélyére hatolt, kibontotta azt teljes egészében és nem kereste hozzá, de belőle fejlesztette ki a részleteket. így egyetlen pillanatra sem éreztem, hogy csak egy-egy jelenettel hatott rám, hanem af ábrázolás egé- : szével. Tahin ezért is mond(Szánthó Imre illusztrációja Apnleius: Az aranyszamár című művéhez) SZÜRETI MULATSÁG (Würíz Adám műve, a VIII. magyar képzőművészeti kiállítás anyagából) Megterül a közös asztal Négyen hiúnyoztak ugyan (a párttitkár, a tanácsúnak, a kőbánya üzemi bizottságának elnöke és a föld- nűvesszövetkezet iigyvezető- e), de a hat megjelent duna- rogdányi vezető és a megyei oárt-végrehajtóbizottsáfltól és i megyei tanácstól jött elvtársiak mégis hasznos dolgokban íllapodtak meg. Nem volt ez értekezlet, inkább vita. Az alap az a cikk, ímelyik a Pest megyei Hírlapban jelent meg másfél hete: hogyan lehetne Dunabogdány termelőszövetkezeti községben igyüttes erővel megteremteni i virágzó kulturális életet. Azért mégis nagy kár, hogy i négy elvtárs hiányzott. Tulajdonképpen ők képviselték volna a „hivatalos álláspontot“: mennyit ad a tanács népművelési célokra és az új művelődési ház építéséhez; mikorra tervezi a kőbánya a kultúrotthon falainak felhúzását; hogyan mozgósítja a pártvezetőség a nagy cél érdeliében a kommunistákat... E nélkül is megszületett azonban a megállapodás: — Dunabogdány termelőszö- szövetkezeti községben össze kell fognia minden szervnek, minden intézménynek, minden dolgozónak; „össze kell tolni az asztalolcat“ és a közös asztalra hordani minden kulturális táplálékot. Aggályok akadlak SZgp számmal, ez természetes, hiszen valóban őszinte beszélgetésnél nemcsak dicsérgetik egymást az emberek. — Mit szólnak az Úttörő Termelőszövetkezet tagjai, :akik éppenhogy kezdenek hozzászokni a „mienk” szó használatához, ha hirtelen azt mondják nekik: tegyük közkinccsé a tsz saját televízióját? Akad-e közülük olyan, aiki ellene veti: ott, a Kossuth löszben vegyenek maguknak a tagok, ha akarnak! Mert a kétféle „miénk" között van némi különbség. — És a Kossuth-osdk . .. Átjárnának-e a közös kultúrterembe (ez ugyanis a terv, hogy a tanácsházban lenne kultúrterem, amíg a'művelödési ház megépül), átjárnának-e az Ut-. törő-sök televízióját nézni? A választ Sas András, a Kossuth Termelőszövetkezet elnöke fogalmazta meg: — Akik eljártak tőlünk a népfőiskolára (vagy tizen), azok mennének televíziót nézni is! És ha néhány már látta az előadást, tetszett neki, elmondaná, milyen szép, milyen gyönyörű, hogy érdemes odamenni — akkor menne a többi is ... — És már úgyis közeledik egymáshoz a két tsz — állapította meg Szabó István, az Úttörő Tsz elnöke. — A két elnök, Sas bácsi meg én, közösen beszéljük meg a teendőket, megin- vitáljwk egymást az intéző bizottsági ülésekre, együtt szervezzük, meg a vadkárelhárítást ... Azután még egy mondat: — És ha minden dunabog- dányi szerv, a Kossuth Termelőszövetkezet is hozzájárul valamivel, mi a kulturális alapból még az idén öthatezer forinttal járulunk hozzá a község egységes népműveléséhez ... Az ifjabbik Sas András (a kidtúrotthon-igazgató) a megye hozzájárulását firtatta; csakhogy kiderült: nyitott kaput dönget. — A megye már felajánlott egyszer 150 000 forintot a kul- túrház építéséhez és teljes berendezést. A Icultúrház azonban csak nem épült. Nos, ha elkezdik, ha valóban egész Dunabogdány összefog, jövőre adjuk a pénzt, a berendezést ... — ígéri Gere Géza a megyei tanácstól. — De ha így lesz, minek négy televíziós készülék a községben? — kérdi valaki. — Adjuk el a felesleges hármat — kap a témán a kultúrotthonigazgató — a pénzből pedig vegyünk egy kes- keny-mozigépet, úgyis hiányzott az ismeretterjesztő előadásoknál, a népfőiskolánál a film! — Ne vetítőgépet vegyenek — javasolja Gere elvtárs — ha lesz már hová vinni, adunk mi... Inkább valami másra költsék, ha lesz pénzük. Lesz hát mit tenni az asztalra, ha lesz — asztal. Egyelőre azonban még nincs. Az új művelődési húz — ahogyan mondani szokásos — a jövő zenéje. Az a bizonyos tanácsterem csak júniusban ürül meg, különben is rendbehozásra vár. Igaz, a rendelkezésre álló egy hónap alatt ki lehetne tatarozni (a KISZ-titkár ígérte: megpróbálja a fiatalokkal rendbehozatni), és akkor lenne hová vinni a közös teleti- \ ziós készüléket, a berende-\ zést, talán még a filmgépet: is. Innen, ebből a teremből', lehetne azután átvinni az ön-j tevékeny együtteseket, a klub-: életet, az előadásokat ősszel I a művelődési házba. Ez a\ terem — ideiglenes megöl-: dúsként megfelelő lenne, a: bogdányiakon áll, hogy őri lesz-e valójában? Több jel arra mutat, hogy: az aggályok ellenére mégis: lesz valami a közös asztalból.: Először is, ha a rávaló már: nagyrészt megvan, akkor,: ugye, asztal is kerül hozzá... Másodszor: a község vezetői a célban maradéktalanul egyetértenek ... Harmadszor: Dunabogdány népe, amely: már annyit teremtett az erők egyesítésével, most is meg fogja érteni, hogy nem az erők és az anyagi eszközök szétfőrgácsolása az eredményes... Negyedszer: a két tsz tagságának egy része a népfőiskolán összeismerkedett, már nem tartózkodnak egymástól, akkor különösen nem, ha a nyáron is folytatja Sas András kultúrotthon-igazgató, amit már megkezdett, a közös tanulmányi kirándulások, színházlátogatások szervezését ... Végül pedig: egy meghívó fekszik előttem. „Dunabogdány község tanácsa meghívja 1960. május 5 -én tíz órára a tanácsházban tartandó megbeszélésre. A megbeszélés tárgya: községünk sürgős népművelési kérdéseinek megoldása.” Ha együtt lesz minden érdekelt, a megoldás — közös munkával — nem lesz nehéz. Garami László Édes Anna ták akkortájt gyakran, hogy színészi játéka leginkább Maria Schellre emlékeztet. Igen. Törőcsik Mari titka — akár Maria Schellé: az egyszerű emberek lelki tulajdonságainak mély megformálásában rejlik. K icsoda tulajdonképpen ez az egyik napról a másikra világhírűvé vált, nagyon tehetséges ifjú művésznő ? — Pély községben születtem, Heves megyében. Zenésznek készültem, mert rajongásig szerettem a szép muzsikát. Hogyan lettem mégis filmszínész? Barátnőim és a pajtásaim mindegyre azt állították, hogy tehetséges vagyok, színésznek születtem. Egy ideig azt hittem, csak csúfolódnak velem. Végül, hogy befejezzük ezt a számomra kellemetlen, egyre kiújuló vitát, összeszedtem minden bátorságomat és jelentkeztem a főiskolán ... Felvettek. Hát így történt. Két esztendővel ezelőtt végezte el a főiskolát, s még azon az őszön a Nemzeti Színház szerződtette. Eddig mindössze négy színpadi szerep áll mögötte. Solvejg-et játszotta a Peer Gintben. egy kedves kislányt A tizenhetedik baba nyarában, azután a Tánya címszerepét, s legutóbb, néhány héttel ezelőtt. Shakespeare Vízkeresztjében találkoztam vele. — A legutolsó színházi szerepemig azt hittem, hogy a modern drámákat jobban szeretem, mint a klasszikus alkotásokat. Életem első Sha- kespeare-szerepe után azonban megváltozott a véleményem. Más olvasva vagy látva ismerni a nagy angol drámaíró műveit, mint játszani is azokban. Csak annyit mondhatok: nagyon szeretnék újra Shakespeare-t játszani. Egy színésznek, úgy hiszem, nem is lehet nagyobb álma, mint életre kelteni egy-egy Shakespeare-figurát... Hogy mit szeret jobban: a kamerát vagy a színpadot? Gondolkozás nélkül válaszol: — A színháznak nagyobb a varázsa, mint a filmnek. A közvetlen találkozás a nézővel — ez az igazi. Igaz, egy filmbeli bukást viszont könnyebb elviselni, mint egy színházi kudarcot... M ost, ezekben a napokban készül élete első televíziós szerepére. — Vasárnap este kerül sor a bemutatóra. Jan Otcenasek csehszlovák író Romeo és Julia és a sötétség című drámájában játszom egy kis zsidó lányt, akit végül is elpusztít a nácizmus. S hogy még valamit mondjak, ami „első”: vasárnap szerepelek életemben először együtt férjemmel, Bodrogi Gyulával. — És milyen partner Bodrogi Gyula? — Amikor a stúdióba lépünk, úgy tekintünk egymásra, mint színész a színészre. Hiába, ennek már így kel! ; lennie. Az már csak úgy van, jmint az életben. Ha én tör- i ténetesen szabadnapos va- gyok este, ő biztos, hogy : játszik. Nappal ő van a szink- ron’oan vagy a rádióban — ha éppen nem próbál a szín- I házban — én filmezek ... Búcsúzik, s a kezét nyújtja. — Viszontlátásra vasárnap leste, odahaza, a televíziós készülék előtt... Vagy ... ha éppen előbb is találkozni akar, jöjjön el újra a Nemzeti Színházba. Tudja, Sha- kespeare-t nemcsak játszani, de nézni is mindig nagy élmény. Örök élmény ... Prukner Pál
