Pest Megyei Hírlap, 1960. május (4. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-31 / 127. szám

f ' I960. MÄJOS 31. KEDD 3 a, TETTEIKBŐL ISMERJÜK ŐKET Duna koszi tanácsa házá­nak falán tábla. Még fehér lepel takarja. A szónoki emel­vény előtt úttörők díszszázada áll. Szemben velük asszonyok, férfiak gyűrűje, akik ma ide­látogattak — emlékezni. A fúvószenekar a Himnuszt játssza. Kezdetét veszi az ün­nepség. Az emelvényre Horváth András, a Központi Bizottság póttagja, a megyei pártbizott­ság első titkára lép. Ünnepi beszédében többek között azt mondja: — Húsz esztendő múltával összejöttünk itt, azon a he­lyen, ahol elvtársaink rabos­kodtak, szenvedtek meggyőző­désükért, a munkásosztály igazáért, a nép szabadsá­gáért ... A hallgatóság gyűrűjében az ünnepségre érkezettek emlékeznek, ök — lehetnek százan —, asszonyok és fér­fiak, az előbb végigmentek a volt községháza folyosóján. Kinéztek az udvarra. Egy férfi — deres fejű, szemüve­ges, piros arcú — megállt és felkiáltott: — Nézzétek! Itt most kert van... Sokan megtorpantak. — Itt sétáltunk körbe-kör­be... azaz. „tornásztunk” __ A folyosó végén — most tanácsterem — a szállásuk volt. Megálltak az ajtóban. Egy asszony a bal sarokba mutatott: , — Ez volt a nőké. Az ünnepségre érkezettek emlékeznek . kel hirdeti a felhér márvány ama napok emlékét, az elnyo­mással szembeszállókét, akik közül most itt vannak százan. Koszorúkat tesznek a tábla alá a bátorság tiszteletéül, az áldozatos helytállás megbecsü­lése jeléül. * A tagon volt a csendőrlak­tanya. A ház most a rendőr­őrsé. Indulót játszik a zenekar. Kart-karba öltve ballagnak át az emlékezésre érkezettek .;. A ház falára itt is tábla ke­Horváth András elvtárs, a Központi Bizottság póttagja, a megyei pártbizottság első titkára és Matusek Tivadar elv- társ, a megyei pártbizottság osztályvezetője megkoszorúzzák az emlékművet. Férfi felelt rá, kopasz, göm­bölyű. — De csak a sarok... Másik hang mondja: — Nem jutott nekik több... Mi voltunk többségben... Néha hetvenen... ★ A terem nyolcszor kilenc méter. Elég egy szó, egy tőmondat, hogy emlékek árja szabadul­jon fel bennük... Hogy felele­venedjék az ezerkilencszáz- negyvenes május-június, ami­kor rájuk törtek és idehur­colták őket bilincsben, csend­őrcsizmáktól, gumibotoktól ösztökélve — rabnak, a sza­badságért rajongókat, a jövőt tudatosan építőket, a rriegren- díthetetleneket... Most hallgatják a szónókot, akinek szavai nyomán élővé riadnak ezek a már-már szunnyadó emlékek: — A magyar burzsoázia hu­szonöt éven át börtönnel, bi­tóval harcolt ellenünk... Az ezerkilencszáznegyvenben itt letartóztatott elvtársaink kö­zül is sokan elestek a harc­ban, mártírhalált haltak... Egy asszony lehajtja a fejét. Könnyét törli. Az egyik már­tír özvegye. Maga is itt volt akkor, együtt Vele, aki már nincs... Akkor, ezerkilenc- száznegyven májusában ő a nők „sarkában” várta vissza a férjét a vallatószobából, hogy aztán felváltsa ... Szót nem szólhattak egymáshoz, mert csendőrt zártak hozzájuk, fur- kóssal... A tanácsháza falán a táblá­ról lehull a lepel. Aranybetűk­rült. Bradács György, a rend­őrség megyei vezetője ünnepi szavakat mond. Az épület pincéjében két helyiség van. Az egyiket úgy rendezték be, ahogyan húsz esztendővel ezelőtt volt. Kiegé­szítésül a dorongok, kötelek, gumibotok mellé keretbe fog­laltan felakasztották a m. kir. ügyészség vádiratát és a „szent korona nevében” hozott ítéle­tet. Egy-egy keretben hatvan- hetven név.- A nevek mellett a születési év, hó, nap, vallás mellett a foglalkozás. Vasön­tők, szövőnők, lakatosok, kö­zépiskolai tanárak, kőművesek, szabósegédek, magántisztvise­lők, esztergályosok, varrónők. Minden szakma ... Férj és fe­leség, testvérek, apák és íjaik neve egymás után ... A pincehelyiség megtelik emberekkel. Tekintetük körbe­fut, arcukra feszültség költö­zik. ’ / — Nem iyen tiszta homok volt itt.. Szénporral keverték. Ha nyögött valaki, azt tömték a szájába .;. De a pad ugyan­az ... Valaki gumibotot emel le a falról. Suhogtatja. Az arcok el­komorulnak ... Magas férfi áll a pad mellett. Úttörő kérdezi: — Bácsi, hogy volt itt ak­kor? ... Asszony válaszol: — Talán jobb, ha ti már nem is tudjátok meg! Valaki a padra ül. Rendőr­alezredes. Egy pillanat és válla megroggyan, mint talán akkor. Azt mondja: — Négyszer hoztak be ide.. j Elfekszik a pádon. Karját leejti, mintha újra átkötnék a pad alatt, hogy mozdulni ne tudjon. — A mellemre ültek, ügy ugráltak rajta, mint az ügető ló nyergében... Közben a tal­pamat gumibottal verték... és címeket, neveket kérdeztek... Amikor a férfi feltápászko- dik a pádról, egy fiú meg­fogja a kezét és a tekintetét keresi. Nem a fia, egy úttörő Du­nakesziről. ★ Az udvaron csoportok ala­kulnak. Idős férfi közeledik az egyikhez. Valaki kilép a beszélgetők gyűrűjéből. Át­öleli az öreget, magához emeli: — Sanyi bácsi!... Sanyi bá­csi... Egészséges vagy?... Meg­van még a jókedved?... Te tartottad bennünk akkor a lelket... Barna férfi, harmincnyolc éves. Tizennyolc volt akkor, amikor húsz esztendeje ide­hozták. Aznap éppen a szak­munkás-vizsgája lett volna. Idős asszony öleli át a vál­lát. — Jól vizsgáztál, Pista! (Most egyik főiskolánk igaz­gatója.) Beszélgetnek. A hiány- zókat sorolják, akiknek nevét a nép örökre megőrzi. Emlé­keznek a küzdelem állomá­saira. Amikor a cél, az eszme megvalósulása még messzinek tűnt. De ők akarták és küz­döttek azért, hogy a sötét na­pok rövidüljenek. Nem ismer­tek megállást, csüggedést, fá­radságot. Tűrtek fájdalmat. Elviseltek mártírhalált. Bát­rak voltak és büszkék, mert a rabság éjszakáin, amikor meggyötört, összetiport testtel feküdtek, felvillant képzele­tükben — nem mint valami álomkép, hanem a törvény beteljesedéseként — a szabad haza, az új élet, amelyet né­pünk tizenhatodik esztendeje él... amelyben nem mind­egyikük pályája ívelt egyfor­mán. Nevüket nem sorolhatjuk fel, mert sokan vannak. Kommunistáknak nevezik magukat és a nép a tetteikből ismeri őkeé. Déry Károly KÉT ÜJ ÜZLET pÁz egyiket a múlt héten ad- •ták át Cegléden. Pest megye városaiban és községeiben ez az első gyermekruházati szak­üzlet. Berendezése teljesen korszerű, árukészlete bőséges és a csecsemőktől kezdve a 14 éves korú gyermekek különbö­ző ruházati cikkéig nagy vá­lasztékban minden megtalál­ható benne. A másik üzlet ezen a héten nyílik meg. Teljesen új, önki- szolgáló élelmiszerbolttal gya­rapodik a megye kereskedelmi hálózata Szentendrén. Zöldmandula-export Csehszío vak iába Az állami gazdaságok út­ba indították első gyü­mölcs exportszállítmányukat. Az idén is a zöld mandula nyitotta meg a külföldre me­nő magyar gyümölcsök so­rát: három vagon zöld man­dulát küldtek Csehszlová­kiába konzervipari célokra. Sertésfiazüitókat épít a tsz A ceglédi Kossuth Tsz né­hány napon belül befejezi két egyenként 20 koca befogadásá­ra alkalmas fiaztató építését. A szövetkezet jelenlegi hizlal­dájában 200 sertést tudnak egyszerre hizlalni. Budakeszi út 5 Narancssárgára festett aprócska cukrászda húzó­dik meg a villa­mosremíz mellett. Előtte park, vö­rös salakkal be­hintett úttal, né­hány paddal. Ko­ra délután van. A cukrászda üres, a sarokasztalkánál egy öregasszony limonádét iszik, mellette szőke lány feketézik. Felsivít a kávéfőzögép, sű­rű gőz száll, kö­rülnyalja a meny- nyezetet. a gép pe­dig sistereg, kö­hög, aprókat puf­fan, akár a pisz­tolylövés. .. A fa­lat fürkészem, a golyók nyomát ke­resem rajta — hiába. Ki tudja hányszor vakol­ták már be azóta? Miért? Miért nem hagyták meg azo­kat a borsónyi lyukaikat memen- tónak? Tizenhat eszten­deje sápadt, szem­üveges fiatalem­ber fagylaltazott itt. Akkor is kora délután volt, üres a cukrászda, a ki­szolgálónő talán akkor is a térítő­két cserélte és ta­lán egy kisfiú jött be s mogyoró fagylaltot kért. Az összekötő pedig egyre késett. Már negyedórák múl­tak el a megbe­szélt idő óta. Az­tán gépkocsi féke­zett a ház előtt... Sistergett-e akkor is a presszógép, lö­kött-e ki magából pisztolylövésre emlékeztető kis pukkanásokat? Mert akkor, tizen­hat éve, igazi pisz­tolyok villantak fel. igazi pisztoly- lövések hasították ketté a meghitt hangulatú cuk­rászda csendjét. Ahol ő ült, on­nan nyolc lépés az üvegajtó. Tíz má­sodperc, amíg az ajtóhoz rohan, ket­tő. míg feltépi, húsz, amíg eléri a rácsos kaput. Sok idő. Egy hosszú cigarettaszívás- nyi. Egy pisztoly­lövésnyi... Ott bukott fel két lépésre a kapu­tól. A pisztoly kihullott a ke­zéből, szemüve­ge koppanva hul­lott a kőre. Ma ezen a helyen mellszobor gll. Kiszesek emelték. Ságvári Endre utódai. A friss, le­vélillatú koszorút is ők tették a ta­lapzatra. A ko­szorú szalagon dá­tum: 1944. Vérvö­rös a szalag. Odakint a Buda­keszi úton autó­busz rugaszkodik az emelkedőnek, motorja felbög. dübörgése lassan úszva távolodik. Villamos csönget, hangos füttyögés- sel gyerekek ira­modnak a fasor felé. A csend — az emlékezés különös, fojtott csendje — egyszeriben meg­törik. Ismét szó­foszlányokkal, zaj­jal, a város át­tetsző zsivajával telik meg a kör­nyék. (tabák) FELKÉSZÜLT AZ ARATÁSRA AZ ABONYI GÉPÁLLOMÁS 74 kombájn és 11 aratógép segít a tsz-ek gabonaföldjein Maholnap kaszára érik a ga­bona. A megye déli, homokos részein lassan-lassan aranysár­ga őszi árpa, sárguló rozs- és szőkülő búzatáblákat ringat a szél. A gépállomások, a tsz-ek és az egyéni parasztok minde­nütt készülnek az aratásra. A tapasztalat szerint megyénkben^ eddig minden évben legkoráb­ban az Abony környéki közsé­gekben pendültek meg a ka­szák. — Gépállomásunknak az idén jelentősen megnőtt a munkája — mondotta érdeklő­désünkre Dogosi Ferenc, az Abonyi Gépállomás főmérnöke és Horváth Zoltán főmezőgaz­dász. A hozzánk tartozó falvak, Abony, Törtei, Köröstetét- len és Jászkarajenő, mind termelőszövetkezeti köz­séggé alakultak. Ez egyben azt is jelenti, hogy az arat­ni való jó része ránk vár. — Hány hold gépi aratására kötöttek szerződést a■ tsz-ek- kel? — kérdeztük Horváth elv­társat. — Tizenöt tsz tartozik hoz­zánk, ezeknél mintegy ötezer hold gabona aratását végzik el gépeink. Azért csak ennyit, mert igen sok a rozsvetés, több mint háromezer hold, s ezt a kombájnok nehezen tudnák vágni, valósággal elsüllyedné­nek a homokban. — Hol aratnak a legtöbbet a gépállomás kombájnjai és aratógépei? — A jászkarajenői Előre a békéért Tsz-ben a gabona 49 százalékát, pontosan 385 hol­dat a mi kombájnjaink vágják le. Sok az aratni való az Abo­nyi Gépállomás körzetében. A gépek segítségére számíta­nak a termelőszövetkezetek. Lesz-e elegendő gép az aratás elvégzéséhez — fordultunk Dogosi elvtárshoz, a gépállo­más főmérnökéhez. — A napokban kaptunk négy SZK—3-as típusú kom­bájnt a Szovjetunióból. Ezek a nagy teljesítményű gépek naponta 20 holdat vágnak le, három-három és fél vagon gabonát csépelnek el egyide­jűleg. Ezenkívül 10 magyar gyártmányú kombájnunk is van. A kombájnokat oda küld­jük, ahol összefüggő nagy gabonaterületeken kell aratni. „Közben a talpamat gumibottal verték ...” (Koppány György felvétele) Az új szovjet kombájnokat az abonyi Kossuth és a Le­nin, a kőröstetétleni Dózsa, valamint a jászkarajenői Le­nin termelőszövetkezetbe irá­nyítjuk. Az öt kévekötő-ara­tógépünk mellé most kapunk hat darab szovjet gyártmányú rendrearató gépet. Ezekből ötöt küldünk Törteire, az ot­tani termelőszövetkezetek ga­bonatábláira. — Hogyan dolgoznak majd ezek a rendrearató gépek? — Sajnos, nem úgy, aho- ígyan kellene — hangzott a válasz. Az igazság szerint kombájnoknak kellene össze­szedni és a mezőn kicsépelni a rendrearató gépek után a levágott gabonát. Nekünk azonban ehhez még nincsen elegendő erőgépünk és kom­bájnunk, ezért az idén ezek után a gé­pek után is úgy szervez­zük meg a munkát, mint­ha kévekötő-aratógépek lennének, vagyis a gépek levágta gabonát cséplőgé­pekkel csépeljük ki. Szintén erőgép- és teher­autóhiány akadályozza, hogy a szovjet kombájnok Is ere­deti rendeltetésüknek megfe­lelően dolgozzanak. Ezek ugyanis az általuk kicsépelt gabonaszemet nem zsákokba eresztik, hanem ömlesztik a kombájnok mellett haladó — lehetőleg billenőplatós — teherautókra. Ilyen teherautó csupán három van a gépállo­máson, s kellene még leg­alább kilenc, hogy folyamato­san, megállás nélkül dolgoz­hassanak a kombájnok. En­nek ellenére biztosítottnak látszik a nagy teljesítményű szovjet kombájnok folyama­tos üzemeltetése. A termelőszövetkezetek­kel ugyanis megbeszélték, hogy a kombájnszérűket, ahová a kombájnok által kicsépelt gabonát szállít­ják, az aratandó terület szomszédságában helyez­zék el. A kombájnszérűk egyébként némi gondot okoznak a gép­állomásnak. — Az a tapasztalatunk — magyarázta Horváth elvtárs —, hogy a tsz-ek egy része csak az aratás előtti napokban lát hozzá a kombájnszérűk el­készítéséihez. Ez azonban késő, mert a munka zavartalansága érdekében azonnal el kell he­lyezni a kicsépelt magot. Bí­zunk benne és segítjük is a tsz-eket, hogy mire az arató­gépek és kombájnok kimennek a határba, addigra elkészülje­nek a kombájnszérűk is. — Mikor küldik ki a gépe­ket a tsz-ekbe? — Június 13-án tartjuk a gépállomásunkon a nyári gép­szemlét. Úgy vélem, a bizottság nem talál hibát a kijavított gépekben és akkor azokat azonnal kiküldjük a tsz-ekbe, az előre elkészített terveknek megfelelően. Sikerült a gépe­ket kijavítanunk, pedig egyné­mely alkatrész hiánya meg­nehezítette munkánkat. — Tudják-e biztosítani az üzemanyagpótlás zavartalansá­gát és a géphibák gyors kijaví­tását? — Megoldjuk az üzemanyag­pótlás gondját, részben egy saját készítésű négyezer literes tartálykocsival, részben teher­autó és vontatók segítségével. Üzembe állítottuk a mű­helykocsinkat, beszereztük a legszükségesebb pótal­katrészek többségét, ezen­kívül egy szerelőnk mo­torral járja a határt és azonnal kijavítja a kom­bájnok, aratógépek hibáit ■ — Mikor kezdik az aratást? — Aratógépeink előrelátha­tólag június 20 után látnak hozzá a munkához. Vélemé­nyünk szerint — mondották befejezésül a gépállomás veze­tői — gépállomásunk a lehető legjobban készült fel az ara­tásra. Csekő Ágoston

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom