Pest Megyei Hírlap, 1960. május (4. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-28 / 125. szám

Szentendre IV. ÉVFOLYAM, 22. SZÁM 1960. MÁJUS 28. SZOMBAT. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA A jövő mestereiről beszélnek az oktatók Sokszor írtunk már üze­meink dolgozóiról, azoknak munkájáról, de igen ritkán került szó a leendő szakmun­kásokról, az ipari tanulókról. Városunkban helyiipari is­kola működik, mintegy 140 fiatal leány és. fiú láto­gatja és tizenegy szakma elsajátítását oktatják. Ebben az évben közülük negyven- ketten tesznek szakmunkás- vizsgát. Ezekről a fiatalokról be­szélgettünk el Jenei Jenő elvtárssal, az iskola igazga­tójával és pár olyan mes­terrel, aki velük foglalkozik. — Iskolánk a megyei ipari iskolák közül egyike a leg­jobbaknak — mondotta Je­nei elvtáre. — Kiválóan el van látva szaktanárokkal, budapesti iskolákban műkö­dő szakoktatók járnak ide tanítani. Megelégedésünkre szolgál, hogy iskolánkból kikerülő ta­nulóinkat munkahelyükön po­zitívan értékelik, jól megáll­ják helyüket a tanult szak­mákban, nincsen rájuk pa­nasz. De bírálattal kell illetnünk a ktsz-eket. Az a vélemé­nyünk, hogy mostohán keze­lik a szakmunkás utánpót­lást. Azt mondhatnánk: nem törődnek vele. Az érvényben levő rendelkezések szerint a szerződéseket augusztus 25- ig meg kellene kötniök, hogy szeptemberben zavartalanul megindulhasson a munka. Ehelyett augusztus 25 után és szeptemberben végzik el mindezt, így nagyban za­varják tervezésünket, nem beszélve arról, hogy éppen az ő hibájuk, mulasztásuk következtében a későn szer­ződtetett tanulóknak egy fél évet még tovább kell isko­lába járniok. Iskolánk tanulóinak nagy része magánkisiparosnál szer­ződött. Különös panaszunk nincsen rájuk, bár tudomá­sunk van róla — minden el­lenkezés ellenére is —, hogy egyes magánmesterek az elő­írtnál hosszabb ideig dolgoz­tatják tanulóikat. Mindezen keveset változtat az, hogy többet is fizetnek nekik. A ta­nulóknak biztosítani kell a szabadidőt, meg a tanulási időt. Ennyit mondhatok rövi­den tanulóinkról, iskoláink­ról, de menjenek el az elv­társak és beszéljenek a gye­rekek mestereivel, kérdezzék meg őket: hogyan vannak megelégedve tanulóikkal? Megfogadtuk Jenei elvtárs tanácsát, s így jutottunk el először a Szolgáltató Ktsz fodrász-részlegéhez, ahol Czikora Péternét kérdeztük a vezetőség által hozzá be­osztott ipari tanulóról. — Hegy jó szakember le­gyen valakiből — felelte —, a tanítás, nevelés mellett em­bernek is kell lenni vele. A mesternek, aki egy tanuló-; val foglalkozik, ismernie keli í a gyerek családi és szociá- \ lis körülményeit, törődnie í kell magánéletével. Két éve i osztottak be hozzám egy ta- : nulót. Félárva. Édesanyja: nem él, apja dolgozik, nő- j vére úgyszintén, így hát ha j nincsen nálunk, vagy isko-j Iában, magára marad otthon, j Csendes, jó modorú, udva- í rias fiú, szakmailag igen jól! halad, csak iskolai élőmé- : netelével van baj. Havonta: egyszer-kétszer beszélek az: apjával, s legutóbb például j megállapodtunk abban, hogy j igazolni fogom, mikor ment j el tőlünk, nehogy utána el- ] csavarogjon, mert ez fe meg- j történt már néhányszor. i Emellett gondolunk arra is, hogy minél jobban elsa­játítsa a szakmát. Például minden héten két kislány haját 6 mossa, rakja be és fésüli ki, minden fizetség nél­kül. A két kislánynak meg­mondjuk: jöjjenek be min­den héten, s a fiú kicsino­sítja őket. Ezenkívül, ha ke­vesebben vannak az üzletben, a Pálfi kartárs gondjaira bí­zott tanulóval együtt egymás fején gyakorolják például a dauert. Engedje meg, hogy még valamit megjegyezzek. Na­gyon jó dolguk van a mos­tani ipari tanulóknak. Ami­kor én tanultam, nem volt meghatározott munkaidő. Reggel néha négykor is be kellett mennem és semmit nem fiaettek a többletmun­káért. Nagyobb üzletekbe legfeljebb akkor kerültem, ha magam is beültem, hogy megcsináltassam a hajam. Most pedig az iskola viszi el őket Budapestre, hogy meg­ismerkedhessenek a nagyobb, modern üzletekkel. A Szolgáltató Ktsz után a Vasipari Ktsz-be látogat­tunk. Itt Laszlovszky Antal és Plesa Sándor beszéltek a tanulókról. — Először is azzal kezde­nénk — mondották —, hogy magaviseleti szempontból ki­fogástalanok, ötös érdemje­gyet kaphatnak. Szakmailag már nem mondhatjuk el ezt mindenkiről. Iskolai tanul­mányaik általában közepe­sek. Nálunk esztergályoso­kat, szerszámkészítőket és motorszerelőket képezünk ki. Szövetkezetünk minden tag­ja lelkiismeretesen, becsüle­tesen foglalkozik velük. Szü­leiknek megmondjuk amikor idehozzák a fiatalokat, hogy jó szakembert akarunk ne­velni belőlük, követelünk tőlük, de minden segítséget is megadunk. Törődünk azok­kal is, akiknek az általános iskolákban nem Ízlett a ta­nulás. Van például nálunk egy fiatalember, aki csak hat osztályt végzett, de ügyes kezű, jó szakmunkás válna belőle. Segédmunkás­ként alkalmazzuk, ugyanak­kor rábeszéljük: végezze el levelező úton a nyolc álta­lánost, utána mindent elkö­vetünk, hogy vizsgát tehes­sen a szakmából is. A magánkisiparosok közül Borbély János vízvezeték­szerelőt kérdeztük meg. — Három tanulóm van — mondotta. — Kettővel igen elégedett vagyok szakmai szempontból, az egyikkel ke­vésbé. Magatartásuk kifo­gástalan. Iskolai tanulmányi eredményeik is megfelelőek. Nekem egy kis kémivalóm van az iskolai oktatással kapcsolatban. Tudom, hogy ez talán speciális vízvezeték­szerelői probléma, de azért meg kell mondanom. Az isko­lában a szakmai rajznál pél­dául csavarokat rajzoltat­nak, s ugyanakkor tanulóim nehezen tudnak egy derék­szöget kialakítani. Azt mondhatná valaki, hogy ez ;sak az én problémám. Igaz, de az is igaz, hogy tanulóim, ha felszabadulnak, nem ná­lam fognak dolgozni nagy­részben, elkerülnek egy-egy üzembe, s nem szeretnék szé­gyent vallani velük. öt ember nyilatkozott a le­endő szakmunkásokról. Min- denik szíve ügyének tartja, hogy üzemeink, gyáraink, szövetkezeteink jól képzett szakmunkásokat kapjanak. Mindenki törődik velük, em­bernek nézi őket, s ez úgy hisszük: biztosíték arra, hogy valóban jó mesterek válnak belőlük. — lyl — Étterem, cukrászda, presszó ízlésesen berendezett, kulturált vendéglátó egységet avat­tak a közelmúltban Visegrádon. Ez a Buda környéki Vendéglátó Vállalathoz tartozó egység méltán szolgálja majd élénkülő idegenforgalmunkat. 2 y Vasárnap kezdődik az ünnepi könyvhét Holnap, május 29-én kéz- } dődik az ünnepi könyvhét. } Ez a minden évben megren- } dezésre kerülő könyvünnep } bemutatja az élő magyar í irodalom legjobb termését, í mellette bőven válogathat- y nak az olvasók a hazai és kiil- í földi klasszikusok, valamint a haladó külföldi irodalom } müvei közül. _ f/ Városunkban is megrende- f zik a könyvhetet. Az érdek- < lődők könyvet vásárolhatnak ?! a könyvesbolton kívül az ál- } lomásnál, a mozi előtt is. } Áprily Lajos Szentendrén f Az ünnepi könyvhét alkalmával június 4-én irodalmi } esDct rendez a járási könyvtár Áprily Lajos költő és } Jancsó Adrienne elöadóművesznö közreműködésével. Áprily Lajos „nagy öregjeink” egyike, az intellektuális $ hangú, modern magyar lírában úgyszólván az egyetlen költő, } aki egész valójával és szeretetével fordul a természet szépsé- j gei felé. } Erdély hegyei között élt, s amikor onnan kijött, „pótló” } vidéket keresett, ahogyan mondani szokta. így telepedett le } a Dunakanyarban, Visegrád alatt egy csendes, patakos, fórrá- } sós völgyben, „hátát” a Nagyvillám-dűlő hegyoldalnak vetve. } Aki szereti a természetet, annak rendkívüli élményt je-} lent megismerkedni az érzékeny lelkű költő érzésvilágával.} örülni áradó örömével, részt venni csendes bánataiban. Része-'} sávé válni ennek az életműnek, amely, ha túlságosan is én-líra,} mégis a kor szülötte, hozzátartozik az élethez, a mi életünk-} höz is. } Szeretettel várjuk az élményt jelentő találkozást az idős} költővel. í __V —r y. H olt ton, BalofyU íácsi, hogy megreformálja városunk időjárását. — Nem akarok ugyan az Országos Meteorológiai Inté­zet hatáskörébe beleturkálni, mert e nagy múltú intézmény felőlem továbbra is folytat­hatja izgalmas működését, de elhatároztam, hogy Szentend­re területére kiváltom ma­gamnak a meteorológus-ipart s ezután én fogok itt az idő­járás terén dirigálni. Elked­vetlenítő tapasztalataim van­nak ugyanis abban, hogy ami Pesten történik esőben, szél­ben, napsütésben és tenger­szintre átszámított lég nyo­másban, az nálunk nem érvé­nyes. (Ezt persze nem is lehet kívánni.) Mert öcsém, mikor én hajnalban felkattintom a írádiót és hallom, hogy élénk I északi szél fúj s az égbolto- j zat elfátyolozta magát, mint légy öregedő delnő, akkor ná­diam a tyúkól mellett süt a nap és déli zefir legyezi a tarkómat. Mikor nekem csen­des májusi permet kell a ve­teményeskertemre, akkor ne riasztgassanak zord zúzmará­val. Ezért gondos előtanulmá­nyok után berendeztem a ma­gam külön meteorológiai in­tézetét, melyben a következő csalhatatlan műszerek talál­hatók; először a bal lapockám — ahova ötven évvel ezelőtt egy bálban, közvetlenül az­után, hogy levertem a petró­leumlámpát a kocsmai nagy­teremben, egy hegyeset szúrt valamelyik haragosom — egy nappal előbb csikarásszerü fájdalmakkal jelzi a szeles időt. Másodszor: a jobb vál­tam — amit egy vigyázatlan olasz baka keresztüllőtt 1917- ben — két nappal megelőzve fogfájós kínokkal figyelmez­tet déli légáramlásra. Har­madszor: a bal térdem kibi- csaklása és kattogása zivatart hoz. Negyedszer: beszereztem egy leveli békát, ami ugyan semmire sem jó, de hadd mászkáljon a befőttes üveg­ben. Majd: kiások egy ásó­nyomot s ha a giliszták északkelet felé csúsznak, eső lesz, ha délnyugat felé, akkor is eső lesz és ha keletnek, akkor pláne eső lesz. Továb­bá: ha a váci gyorsvonat úgy csattog, mintha a kertem vé­gében nyargalna, biztosan eső lesz. Végezetül: ha a vendé­gek igen hangosan nyüzsög­nek és hemzsegnek a Béké­ben, akkor magas a légnyo­más, de ha történetesen a rendőrjárőr bekukkant az aj­tón, akkor a légnyomás csök­ken. Legvégül: ha Bunyó néni a kelttésztája nyúlós masszáját — omit éppen da­gaszt — a Bunyó bácsihoz vágja, mert a disznók lelegel­ték a paradicsomot, akkor idegbizsergető szirokkó dü­höng. Ezek a műszerek, öcsém, tévedhetetlenek, nem úgy, mint holmi hőmérők meg ba­rométerek, amelyeket pápa­szemes tudósok igazgatnak, akik logaritmussal számolják ki az időt, nem tyúkszem- szaggatással és macskamosa­kodással. Meg azután úgy kell jósolni, hogy mindenki meg legyen elégedve, mert a Du- na-parti rózsásoknak napfény kell, ha leszedték az üvegház ablakait, a pomázi téesznek hosszú eső, a strandolóknak pörkölő meleg, a kirándulók­nak csak langy fuvallat, hogy izzadt homlokukat hűsítgesse. Ki tud ennyi kívánságnak eleget tenni? Egyedül én. öcsém, mert én mindenkinek azt jósolom, amit a szíve óhajt, tengerszintre való át­számítás nélkül. — Mi lesz hát a vasárnapi j időjóslás, Balogh bácsi? — Várjon, előbb még meg-: hallgatom a rádiót két óra-’: kor, akkor pontosan megmon- \ dóm magának, de figyelmez-l tetem, hogy holnap ne ká- \ romkodjék, mert akkor ziva- \ tar lesz. Jó példa Szorgalmasan dolgoznak a papírgyári KISZ-tagok. Eb­ben az esztendőben vas- és hulladékgyűjtéssel több mint tizenkilencezer forintot keres­tek. Az üzem vezetősége most y rendelkezésükre bocsátotta a ^portával szemben levő felvo- } nulási épületet. Kultúrterem- } mé alakítják át. Lesz benne } egy nagyobb terem beépített } színpaddal előadások és } tánc részére, egy klubszoba, } falra erősített olvasólámpák­kal, és külön helyiség a foto- } szakkör részére. ^ A tizenkilencezer forintból \ magnetofont, rádiót vásárol- 5 nak, szeretnének venni egy J keskenyfilm-vetítőgépet is. fSzó van arról, hogy az üzem ; vezetőségének támogatásával ! szerzik be a többi berende­! zést. • \ Az átalakítási munkálatokat í is maguk a fiatalok végzik. ■ Augusztus 20-án szeretnék ! avatni. Biztosak vagyunk ben- :ne, hogy így lesz, mert min- : den KISZ-tag dolgozik érte és az üzem vezetősége is meg­ad minden támogatást Közérdekű felhívás! GYALOGOSOK, FIGYE­LEM : Minden gyalogosnak tudnia kell, hogy az úttest a gépjárműveké, a járda a gyalo­gosoké. Ahol nincs járda, ott közvet­lenül az úttest szélen kell ha­ladni a forgalommal szemben. Az úttesten áthaladni a leg­nagyobb körültekintéssel sza­bad úgy, hogy a járműforgal­mat ne akadályozzuk. Ne bízzuk életünket a gép­jármű fékjére, mert az elro­molhat. Legnagyobb kincsünk a gyermek, vigyázzunk rájuk! Ne engedjük gyermekeinket az úttesten játszani, mert ez az életükbe kerülhet. Hat évesnél fiatalabb gyermek felügyelet nélkül főútvonalakon nem köz­lekedhet, mert a szülők felelő­sek a gyermek biztonságáért. KERÉKPÁROSOK, FIGYE­LEM: Kerékpárral a gyalog­járdán közlekedni veszélyes és ezért szigorúan tilos. Az úttes­ten egymás mellett kerékpá­rozni nem szabad, mert ezzel testi épségedet és a közúti for­galmat veszélyezteted! Kivilágítatlan kerékpárral balesetet okozhatsz. LOVASKOCSI HAJTOK. FIGYELEM: Lovaskocsival ne az úttest közepén közleked­jünk, hanem az úttest szélén. A lovakat őrizetlenül hagy­ni még rövid időre sem szabad. A kocsi rakományát úgy kell elhelyezni, hogy a kiálló részek ne az úttest közepe felé legye­nek elhelyezve, mert ez veszé­lyezteti a közlekedésben részt vevők testi épségét. Kanyarodásnál minden eset­ben jól láthatóan jelezni kell, hogy merre kanyarodunk, de nem szabad az egyenesen hala­dó jármű elé fordulni. Csikót csak a jobb oldalon haladó ló mellé szabad kötni. Szürkület­től napkeltéig a lovaskocsi bal oldalára jól láthatóan egy fe­hér fényű lámpát kell elhe­lyezni, mert a kivilágítatlan lovaskorsi már sok súlyom bal­esetet okozott. Pest megyei Rendőrfökapitányság Közlekedésrendészeti Osztály \ A TANÁCSI VÁLLALA­TOK második ötéves terv­javaslatait tárgyalta meg május 23-án a városi tanács ipari és műszaki állandó bi­zottsága. A vállalatok által előterjesztett tervjavaslato­kat jóváhagyólag tudomásul vette, majd az év hátralevő bizottsági üléseinek program­járól tárgyalt,

Next

/
Oldalképek
Tartalom