Pest Megyei Hírlap, 1960. május (4. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-28 / 125. szám

4

'\/£ívlai>

I960. MÁJUS 28. SZOMBAT

EGY ESZTENDŐ MÉRLEGE

Beszélgetés egy szocialista brigád vezetőjével

A Dunakanyar egyik kincse: a szamóca

A Tahitótfalu és kornyéke Földmüvesszövetkezet húsz vagonnal szállít az idén

Ugyanúgy járnak dolgozni, mint a többiek. Ugyanúgy állnak naponta az esztergapa- dck mellé. Vagy mégsem? Nézzük csak?!

Tavaly május elején vette fel a Május 1 nevet a Pest- vidéki Gépgyárban Sajben György esztergályos brigádja. Ugyanakkor határozták el azt is, hogy elnyerik a szocialista brigád címet és most sikerült. Május elsejével szocialista brigádnak ismerte el a termelési értekezlet ezt a nyolc emberből álló közösséget.

Sajben Györggyel beszélgetünk az elmúlt! egy év eseményeiről, eredményeiről. Kezében nyolc kékfedelű és egy nagyalakú, keménytáblás füzet.

— A naplóink. Beszéljenek talán először ezek — mondja.

Felütjük

« keménytáblás napló

első oldalát. Rajta a brigád névsora: Sajben György, Sal- lai Kálmánná, Döbrösi Imre, Balaton Sándor, Neumann Tibor, Bállá Gyula, Barta Gáspár és M-ucsi Ferenc. Mindegyikük neve melllé az órabért is felírta.

Lapozzunk tovább. A következő oldalon már a munkára vonatkozó feljegyzéseket találjuk. Havonta részletezve felírja, hogy ki milyen munkát kapott, feljegyzi a munka számát, a darab- számot, az előkalkulált és ráfordított időt, a kiadás napját és az elkészítés időpontját!. A hónap végén aztán összesíti a brigád eredményeit. Ragadjuk ki az idei első négy hónap százalékait. Januárban 112,3, februárban 126,8, márciusban 148,7, áprilisban pedig 133,6 százalékra teljesítette tervét a brigád.

— De az egyéni teljesítményeket is feljegyzem. Mindenkinek van egy kék füzete, amelyben részletesen nyilvántartjuk külcn-külön is az emberek munkáját, eredményeit. Ez azért jó, mert így mindenkinek a fejlődését figyelemmel tudjuk kísérni magyarázza Sajben elvtárs.

Egyéb bejegyzéseket is találunk a füzet lapjain. Januárban például mindany- nyian eljártak politikai oktatásra. Öten a József Attila Szabadegyetem előadásait is meghallgatták.

Közbevetőleg megkérdezem, milyen előadásokat hallgatnak itt

— A legtöbben természettudományi kérdések iránt érdeklődnek. Jómagam foto- elméleti előadásokat hallgatok s— feleli.

A

szabadegyetemi előadások

napján, közösen megnéznek j egy-egy filmet, vagy színda-j rabot. Az is szerepel a napló- \ ban, hogy a brigád egyik va-í sámap termelőszövetkezeti j agitáción vett részt.

— Szigetcsáp azóta terme- \

Iöszövetkezeti község lett és ! úgy halljuk, jól is megy ott! a munka — jegyzi meg a bri- I gádvezető. í

Tovább lapozna, de megállí-í tóm. Még látok egy feljegy-; zést ezen az oldalon. Még- i

pedig i

■

egy újításról.

A radiátor tömítőgyűrűk gyár- : tásánál 129 ezer forintot ta- i karítottak meg vele. Egy i használaton kívüli gépet ala- i kítottak át félautomatává, né- i hány alkatrész felszerelésével, i Ezáltal percenként 18 darabot; gyártott a gép és a dolgozó-; nak nem volt egyéb dolga, i mint befogni az anyagot ésj figyelni a gép munkáját. Eredetileg minden darab megmunkálására egy percet adtak.

Amikor mindezt elmondja, gyorsan tovább lapoz és már a következő oldalról beszél. Ismét megállítorri és megkérdezem, kié ez a nagyszerű újítás. Nagynehezen sikerki csak kihúzni belőle, hogy az övé. Aztán ismét olyan nagy hévvel fog a többi esemény magyarázatához, hogy többé nincs lehetőség visszatérni ehhez a témához.

Amikor végigérünk és becsukja a naplót, arra kérem, beszéljen az emberekről, mondja el, ők

hogyan változtak,

alakultak az elmúlt egy esztendő alatt. Mintha csak egy új naplót nyitna ki és onnan olvasná. Átforrósodik a hangja, nemcsak a szája, a szeme, egész lénye beszél.

— A legnagyobb változás talán Neumann Tibornál figyelhető meg. A tavalyi első negyedéves és azt megelőző teljesítményátlagai alig haladták meg az 50 százalékot. Mégis bevettük a brigádba. Tavaly májusban és júniusban már 136 százalékot ért el — mondja.

— Mi a magyarázata? — kérdezem.

— Egyszerű, nincs benne semmi különleges — feleli. — Magam mellé vettem. Képességeinek megfelelő munkát adtam neki. Ha megakadt, segítettem. Ma már ott tart, hogy bonyolultabb műveleteket is rá lehet bízni és egyre önállóbban dolgozik.

Lapoz egyet emlékezete naplójában és Döbrösi Imréről kezd beszélni:

Azelőtt nem szerettem. Nem is igen álltam szóba vele. Nem tetszett a modora. Vidéki fiú. Sokáig albérletben lakott, nem volt, aki törődött volna vele. Kocsmázott, verekedett Mégis bevettük a brigádba. Amikor megkérdeztem, belépne- e közénk, kelletlenül csak ennyit mondott:

— Ha muszáj ...

— Ma már mindannyian becsüljük. Nagyon jó vele dolgozni. Őt választottuk meg szakszervezeti bizalminak.

Most már csak szemmel kell kérdezni, ezt az embert hogyan sikerült megváltoztatni. Máris mondja:

— Ez sem volt ördöngős mesterség. Ha valami félrelépést csinált, keményen megdorgáltam. Ha kellett, még veszekedtem is vele. Sokszor egy órát is vitatkoztunk. Nézze, úgy van ez, hogy aki egyszer közénk jön és alapjában rendes ember, csak a hibáitól szabadulhat meg. Döbrösi Imre nemrég megnősült, azóta a felesége szüleinél laknak. Ez is sokat segített neki.

Aztán egy kicsit emeltebb hangon folytatja:

— Ne hogy azt higgye, hogy most már mindenki egyenesben van közöttünk.

Vannak gondjaink is.

Itt van például Balta Gyula. Rendes ember. Jól dolgozik. Szorgalmas. Csak az a baj, hogy zárkózott, igyekszik külön húzódni. Még nem tudom, mi az oka, de valószínű, az

alaptermészetéből adódik ez a dolog. Türelmesen foglalkozunk vele. Megéri a fáradságot, mert előbb-utóbb célt érünk. Szemináriumra is nehezen tudtuk elhívni. De aztán, amikor elhatározta magát, olyan szorgalmasan kezdett tanulni, hogy példaképe lehet sok embernek.

— És a többiek? — kérdezek rá.

— A többiek? — kérdez vissza. — Hát mit mondjak. A legtöbbjük körülbelül olyan, mint Barta Gáspár. Az ingét odaadná, ha segíthetne vele. Egyébként ítélje meg maga a következő esetből. A húgom kórháziban fekszik. Csontvelőre van szüksége. Természetes, hogy én felajánlottam a sajátomból, de sajnos, nem adhatok a vércsoportom miatt. Bartáé meg jó. Gondolkodás nélkül felajánlotta, hogy ő ad. Pedig nem is vagyunk barátok. Hát ilyenek.

Megkérem Sajben elvtársat, magáról is beszéljen. Ismét elakad a szava. Annyit azonban sikerül megtudni róla, hogy 40 éves és 23 éve dolgozik gyárban. Kisinasként kezdte, mint annyian mások. Most párt-tagjelölt. Az idén kérte felvételét a technikumba, mert amint mondja:

— Maholnap az esztergályosnak technikusi képesítéssel kell rendelkeznie.

Ebből a kevésből is értjük őt és megismertük. Megismertük az egész brigádot. Azt hiszem, mindenki egyetért velem abban, hogy nem kötöttünk rossz ismeretséget.

Farkas István

Egyik legkedveltebb korai gyümölcsünk, a szamóca — más néven földieper — a cseresznyével egyidőben jelenik meg a piacon. Üzemi termesztésben ma még nem becsülik kellőképpen. A termelőszövetkezetek azért idegenkednek tőle, mert a szamócaszüretnek gyorsan kell lebonyolódnia s ehhez nagyszámú munkaerő szükséges.

Pedig a szamóca kis területen is nagy jövedelmet biztosít. Kétszáz négyszögölön, megfelelő művelés mellett, könnyen elérhető 3000—4000 forintos bevétel. Tudják ezt az egyéni gazdák a Dunakanyar legtöbb községében s ezért szívesen is termelik a Duna mentén és a Szentendrei-sziget párás, nedvdús lankáin.

Az „ánglus eper" múltja

A francia, belga és angol kertekben már négy-ötszáz évvel ezelőtt is termesztették az erdei szamócát. A XVII. században megjelent a virginiai, majd 1712-ben, Frazier francia hajóskapitány jóvoltából, a chilei szamóca. Magyarországon először Mátyás király híres könyvtárának könyveiben, a korvinákban találjuk rajzát. Egyesek ebből arra következtetnek, hogy a visegrádi palota kertjében Mátyás idejében is termeltek szamócát. Adataink vannak, hogy a XVI. században a magyar urak már küldözgettek egymásnak kóstolóba „ánglus epret”. Aztán hosszú időre homályba vész a szamóca hazai története.

A Dunakanyarban 80—100 éve tűnt fel Ismét. Hogy indult meg a termelése? — nem lehet tudni! Kovács Antalné Tahitótfaluban így emlékezik rá:

— Még gyermekkoromban hallottam Zöld Ilka nénit panaszkodni, hogy a Veres-hegyen kiültetett palántáit megdézsmálták. Bizony, drága volt akkoriban a palánta, egy szép tőért választási malacot kellett adni.

Ahogy aztán egyre többen jutottak — vagy így, vagy úgy — palántához, a szamóca kikerült a kertekből a szántóföldekre. Ma már nem lopja senki a palántát, legfeljebb a kirándulók dézsmálják meg — a termést.

1200 mázsára szerződés

A Pest megyei MÉK a Tahitótfalu és környéke Földművesszövetkezeten keresztül 12 vagon szamócára kötött szerződést Pócsmegyer, Tahitótfalu és Kisoroszi termelői- vei.

— Tavaly három vagonnal több volt a szerződésünk — mondja Csenki Teréz, a szövetkezet fiatal előadója. — Sajnos, az idén sok helyen kipusztult a telepítés, az első virágzás meg elfagyott. Aztán a szamócaormányos, ez a fél centi hosszú, sötétkék bogár is sok kárt tesz. Tojásait a szamóca virágszárába rakja, így a bimbók elfony- nyadnak, elhullnak. Szerencsére ma már a termelők többsége különböző idegmérgekkel hatásosan védekezik a kártevő ellen.

Termelési előleg

— A nehézségek ellenére is reméljük, hogy az 1200 mázsa szerződött termésen kívül még 700—800 mázsát szabad felvásárlással is tudunk biztosítani s összesen mintegy 20 vagonnal adhatunk át a MÉK- nek.

— Mikor kezdődik a szedés? — kérdezzük.

— A korai fajták első termése már a jövő héten beérik. Aztán folyamatosan szüretelünk és szállítunk.

— Mennyit kapnak a termelők a szamócáért?

— A felvásárlási ár naponta változik. Ma az első osztályúért húsz forintot fizetünk és ha szerződéses, akkor még külön tíz százalék felárat. Amikor nagyobb mennyiségben lesz belőle, a felvásárlási ár 6—12 forint között mozog majd. A termelők minden leszerződött mázsa után 120 forint előleget is kapnak.

Nagyüzemi termelés

Tahitótfaluban egy-egy családnak általában 300—400 négyszögölnyi szamócája van. Nem lehet azt mondani, hogy termelési módszereik a legkorszerűbbek lennének. Az átlagtermés katasztrális holdra átszámítva még így is 25— 35 mázsa, s ez mintegy húszezer forint bevételt jelent. Nagyüzemi termelésnél — amikor a 80—90 cm sor- és 20—25 cm növénytávolságra ültetett szamóca a sorközökben gépi erővel művelhető, a sorokat meg kézi kapával ápolják, az indákat rendszeresen eltávolítják — ez a termésátlag és bevétel köny- nyen megkétszerezhető.

Megyénk termelőszövetkezeteinek — ahol a szedéshez a szükséges munkaerő biztosítható — nem szabad ezt az igen jövedelmező termelési ágat figyelmen kívül hagyniuk. Megfelelő termesztés és árukezelés esetén a hazai piac ellátásán túl szinte korlátlan mennyiségű exportot is Lebonyolíthatnak szamócából.

Győri Mihály

Szakosított üzlet Zebegényben

A Vác és Környéke Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalói zebegényi 22-es boltjában megszüntette a textilárusítást. Ezt az tette lehetővé, hogy a PRB a községben új textilüzleiet nyitott. így az állomás közelében levő üzlet a helyi lakosság élelmiszerszükségletén kívül a kirándulók és nyaralók igényeit is nagyobb választékból tiidja kielégíteni.

Nagy a forgalom a Vác és Környéke Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat zebegényi szakosított boltjában

A türelmét vesztett ügyfél íagy hangon tett panaszt a ta- íácselnöknél. Harmadszor jár nár az illetékes tisztviselőnél, igye még sincsen elintézve. S ikképp summázta vélemé- lyét: hát igen, mert ilyen :z a tanács.

Nem azt mondta, hogy: az i tisztviselő lassan, vagy rosz- izul dolgozik, nem azt, hogy íz övéhez hasonló átiratási igyeket gyorsabban kellene ntézni, hanem azt, hogy: ilyen i tanács.

Általánosított.

És- általánosítanak akkor az smberek, amikor egy valaki libája miatt az egész hiva- alt szidják, amikor protelc- :ióról hallva, könnyedén rá- /ágják: ja, persze, minden- tez protekció kell.

Divat az általánosítás.

Nem egy dolog rossz, ha- íem az egész, nem egy ember i hibás, hanem mindenki, aki :sak azon a helyen dolgozik, így gondolkozik az emberek — szerencsére — kisebb része. Mert könnyebb csak általában szidni a dolgokat, mint valakinek szemébe mondani, hogy: ön a hibás. Könnyebb egy egészet bírálni, mint azt mondani, hogy ez és ez a rész rossz.

Ezek az emberek egy kicsit

Mindenki és minden?

kívülről nézik a világot. Egy kicsit kívülről látják mindazt, ami az övék is, másoké is, ami mindannyiunké.

Nem azért bírálnak, mert jobbá akarnak tenni valamit, hanem mert: elfogyott a türelmük, mert „az ilyeneknek jól oda kell mondogatni”, s így tovább. Vajon előbbre jutunk-e ezzel?

A hibákat ostorozni nem elég. Tenni is kell, hogy kevesebb zökkenő legyen, hogy gyorsabban lehessen ügyeket elintézni, hogy a gondokat átadhassuk a múltnak.

Mémöknő ismerősöm nevetve mondta: a fejlődés kényszeríti az embereket, hogy újabb és magasabb igényű kifogásokat találjanak. Ezt a meghökkentő mondatot így indokolta: emlékezzék csak vissza, annak idején azt mondták, hogy. a nők nem valók semmire, maradjanak csak a fakanál mellett. Nyilván maga is tudja, hogy mennyi harcba került, míg ezt a nézetet átadhattuk a múltnak. De akkor az jött, hogy: micsoda furcsa dolog, egy mérnöfcnő keze alatt dolgozni férfiaknak! Azután ez is a múlté lett. Ma már az van divatban, hogy: nemigen kell a nőket vezető posztra

tenni, mert azok szülnek, háztartást vezetnek, sietnek haza, tehát nem lehet úgy számítani rájuk, mint a férfiakra. Persze, ez a nézet is előbb vagy utóbb, de a múlté lesz. S biztos, hogy addigra lesz más. Mert valaminek mindig lenni kell, hogy azok, akik szeretnek a világba kiabálni, nehogy téma nélkül maradjanak.

Az ironikus szavakban sok az igazság. Mert valóban az a helyzet, hogy az emberek egy része egész egyszerűen nem lelné a helyét, ha nem mindent a kívülálló szemszögéből nézne. Ha nem úgy nézné a dolgokat, hogy: bár engem nem érdekel mit csinálnak, de azért megmondom a véleményem.

Az ilyen Világ és Én jelszóval jelölhető álláspont, sajnos, még nem elszórt jelenség. És azt sem szabad figyelmen kívül hagyni — mert erről elég keveset beszélünk—, hogy akadnak olyanok, ellenségeink, akik örömmel kapnak az alkalmon, akik céltudatosan általánosítanak, s akiktől, sokszor észrevétlenül veszik át a jogtalan és igazságtalan általánosításokat azok, akik ha tudnák, hogy

kik szólamait fújják, egyszeriben abbahagynák.

Mert ha szid is az ember valamit, úgy kell szidnia, ahogy a magáét szidja. Mert ez az ország eredményekkel és hibákkal együtt a mienk. S nem akkor segítünk, ha mindent rossznak ítélünk, hanem akkor, ha segítünk azt a mindenkori egy rosszat, hibásat jóvá, ésszerűvé, megfelelővé tenni. A kettő között látszatra nem sok a különbség. Lényegében azonban sok. Az bújik meg mögötte, hogy az ilyen ember magáénak érzi-e előbbrejutásunkat, vagy csak a maliciózus szemlélődő posztjáról kíséri azt figyelemmel. Tenni akar-e, vagy csak azokat figyelni árgus szemmel, akik tesznek, s éppen ezért hibákat követnek el?

Ennyi minden rejlik a sokszor megfontolás nélkül odavágott általános szavak mögött. Mint ahogy a cikk elején említett példa ügyfele is reti- rált a tanácselnök kedves, de nagyon határozott szavaira, amely szerint egy tisztviselő nem a tanács, s ha egy tisztviselő rosszul dolgozik is, attól a tanács egésze még nagyon jól működhet.

De sokszor — bár nem értünk vele egyet — szó nélkül hagyjuk az általánosításokat, esetleg magunkban állapítjuk

csak meg, hogy az illetőnek nem volt igaza. Pedig az általánosítások ellen nem úgy általában kell harcolni, hanem minden egyes esetben, akkor, amikor fül- és szemtanúi vagyunk, amikor tudjuk, érezzük, hogy a dolog nem úgy van. Persze, ehhez olykor „rossz fiúnak" kell lenni, pont „nekem kell megmondani”, azaz: bátrabbnak, nyíltabbnak kell lennünk. Ezt olykor nem könnyű megtenni, de meg kell tenni, s a kezdetnél könnyen segít az a tudat, hogy nem a másiknak, hanem nekünk van igazunk, hogy a másik szemét rányitva a tévedésre, az igazságtalanságra, a való megismerését. s elismerését segítjük elő.

Azoknak ^ embereknek a többsége, akiknek könnyen áll a száia az általánosításokra, lényegében jóakaratú. lényegében a magáénak érzi mindazt. ami ebben az országban jól vagy rosszul történik, csak éppen egyes kérdésekben józan. tárgyilagos ítéletét megakadályozza a személyes sérelem mérge, a türelmetlenség, a pillanatnyi idegesség. S éppen azért, mert ez így van, lehet velük boldogulni, szót lehet velük érteni. Éc persze az sem árt, ha — példát mutatunk ...

M. O.

Kovács Antalné öt mázsa szamócára írja alá a szerződést a földművesszövetkezetben