Pest Megyei Hírlap, 1960. május (4. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-27 / 124. szám

«ST MECril kúrián 1960. MÁJUS 27. PÉNTEK Szentlőrinckátán megtört a jég Az első próbán még csak nyolcán voltak, aztán tizen- ketten, tizenöten, harmincán. Taracközi Anna, a nőbizott­ság elnöke végigjárta a köz­séget, keresve, hol van nó- tás kedvű, szép hangú asz- szony. így alakult meg Szent- lőrinckótán a női énekkar. Most már hatvan tagú a kó­rus;. a járási versenyen is elsők lettek. Mégis kétke­dők, akik nem bíznak fenn­maradásában. Februárban, amikor elő­ször került szó az énekkar­ról, ebben a „világtól elzárt” kis községben, csak legyintet­tek az emberek. Ugyan ... Maradjon csak az asszony odahaza! — mondogatták. — Szokatlan dolog itt ná­lunk, hogy az asszonyok kez­deményeznek, akarnak vala­mit — mondja Taracközi Anna. — Amikor aztán első műsorainkkal kiálltunk, so­kuknak az sem tetszett, amit énekeltünk. „Ez nem is nóta, hiszen már a gyerekek is tud­ják az óvodában'1 — szól­tak lekicsinylőén. Már-már úgy tűnt, hiába minden, felbomlik a kórus, * járási dalosversenyig mégis sikerült összetartani. S ak­kor ..; A nem remélt siker szinte szárnyakat adott! A kórus létszáma egy hét alatt megkétszereződött! Munkaszerető, szorgos nép a szentlőrinckátai. Dologidő­ben kora reggeltől késő es­tig kinn vannak a földeken. Munka után mégis ott szo­ronganak az iskolában, ahol este nyolctól tízig hetente kétszer-háromszor is pró­bálnak. A kórus vezetője, Adorján József, nem is helybeli ás jobb közlekedés híján köl­csönkért kerékpáron jár át tanítani. — Ha Adorján József eny- nyit fárad, akkor mi is megtehetjük, hogy a szom­szédból átszaladunk egy-két órára — vélekedik Kocsis Istvánná, az egyik énekkari tag. És a többiek? Van, aki azt mondja, kell az asszonyoknak is egy kis szórakozás, terefere. Mészá­ros József né, aki először csak Taracközi tanító néni ked­véért lépett be, most a leg­lelkiismeretesebb kórustag. Vince Istvánná titokban ar­ra is gondolt, hátha egyszer az énekkarral külföldre is el­utazhat. S a szomszéd Vera csak nem marad ki, ha Vin- céné jár! Szabó Sándorné szerint nem nagy fáradság ez, s ha már belekezdett, áll­NEMET EST SZIGETÚJFALUN KÖNYVESPOLC SOLOHOV: A hazáért harcoltak A Bécsi kaland - Tinnyén A Petőfi Színpad új műsora Jól ápolt kert, csodás lugas, sejthetően szép, úri pompával berendezett ház. Komornyik, szobalány, fűtött úszómedence, merev elegancia. Ilyen környe­zetben játszódik három felvo­náson át a Bécsi kaland, Fel­kai Ferenc és Eisemann Mi­hály zenés vígjátéka. Egy háború után Bécsben ra­gadt öreg magyar kertészkedik Stolcz illatszergyáros reziden­ciáján. Itt nyekergeti szabad idejében régi gramofonját — COLOHOV az egyes embert veszi nagyító alá. De az egyes emberekből az egész áll össze, az az egész, amely a legnagyobb megpróbáltatáso­kat kibírta, amely hátrált a háború elején, amely súlyos veszteségeket szenvedett, de visszaütött, feltartóztathatat­lanul nyomult előre, meg sem állva Berlinig. Ennek a győ­zelemnek a levegője van ott a műben, pedig éppen a ke­serű napokról, a visszavonu­lás napjairól szól. Mégis: ilyen emberek — bizonyítja az író, s érzi az olvasó — nem veszíthetik el a háborút, mert ezek az emberek tisztában vannak azzal, hogy miért — a legdrágábbért, a hazáért — harcolnak. A mély, szocialista huma­nitás, s a szocialista öntu­dat, a tudatosság ereje, ez az alapvető eszmeisége Solo- hov könyvének, s az író nem félt ilyen — látszatra el­vont — eszméket megszabni műve mondanivalójaként. A mű bizonyítja, hogy elvont eszme nem létezik. A művé­szi megoldáson múlik az, hogy elvont eszme, vagy ta­pintható valóság lesz-e az Solohov leírókészségéről, a legapróbbakban is találó jel­zőiről, képeiről haszontalan dolog lenne írni, hiszen azok nem igényelnek bizonyítást. A Csendes Don alkotója itt, ebben a könyvben is író­óriásnak bizonyul, egyetlen felesleges szava. mondata nincsen. Olyan tömör, mint az élet. Az események sere­gében mindennek célja van. A legapróbb epizód is fon­tos, el nem hagyható, mert jelent valamit, mert általa csökkenne a mű varázsa, cso­dálatos egységű kompozíció­ja. Mindezeken túl, van egy új vonása is az írónak, ami­vel megismerkedik az olvasó: a humor. Ez a mélyről jövő, a leigmostohább körülmények között is meglevő vidámság nemcsak az írót mutatja új, eddig isemeretlen oldaláról, hanem eszmeileg is jelen­tős szerephez jut: azt bizo­nyítja, hogy akiknek hitük van, azokból kipusztíthatat- lan a vidámság, az optimiz­mus. Ez a humor nem valami nyers, „katonás”, ízetlen él­celődés, nem feloldó szerepe van, nem ezzel akar az író a komor színek közé vidá­mabbat is keverni, hanem a szovjet nép elpusztíthatatlan hitét, élnivágyását bizonyít­ja, aminek egyik feltétele az optimizmus, holnapvá- rás vidámsága. E Z AZ ÜJ vonás, s a Solo- hovtól már „elvárt” ma­gasigényű írásművészet úgy ötvöződik össze, hogy csak így lehet egész, mihelyt az ember azt szétválasztani akar­ná, semmire sem jutna vele. Ez az ötvözet remekbe sike­rült, s csak egyetlen bánata van az embernek: hogy nem a teljes művet olvashatta. Az író — aki most dolgozik köny­ve egészén — minden bizony­nyal még többet, még meg- ragadóbbat ad majd azokról, akiket a Hazáért harcoltak lapjain eddig megismertünk, feledhetetlenül emlékezetünk­be véstünk. Végezetül még ennyit: az Európa Könyvkiadó a könyv külsejében megadta a mű méltó rangját. Régen láttunk olyan könyvet, mely puritán­ságában szebb, ízlésesebb lett volna, mint amilyen köntös­ben a kiadó szárnyára bo­csátotta Solohov e művét, mely egészen bizonyos, hogy a könyvhét legnagyobb sike­reinek egyike lesz. Mészáros Ottó Megyei népitánc-fesztivál Gödöllőn dődő gazdag program kereté­ben mintegy nyolcszáz táncos mulatja be tudását a minden bizonnyal nagy számú közön­ség előtt. ja is szavát. A tíz-tizenöt ^ fiatal énekkaros nevében Mel- ^ ük Rózsi nyilatkozik: kelle- ^ mes, jó szórakozás énekelni. ^ Egy kis változatosság. Mert ^ nem ülhetünk mindig a mo- ^ ziban sem. Sokan mondják. ^ azért járnak, mert jó éne- ^ kelni. Csak így, öncélúan: ^ hallani, amint hatvan torok- ^ ból összezeng a sok szólamú ^ dallam. ^ Bő szoknya, himzett blúz, ^ tarka népviselet az „egyen- ^ ruhájuk”. Hosszú hajukat ^ furcsa, sok ágú konytba fon- ^ ják, fényes csat tokkal tűzik. ^ Szépek, amikor énekelnek. S ^ a verseny zsűrije szerint ré- ^ gén hallottak ilyen zeneileg | tiszta, friss hanganyagot. í y A helybeli hallgatóság még- ^ sem értékeli kellőképpen. A ^ május elsejei ünnepségen az ^ egyik kisfiú sírva is fakadt, | mert anyukáék nagyon ke- ^ vés tapsot kaptak. A férjek egy része még ma | sem nézi jó szemmel, ha az ^ asszony énekelni jár. Szeren- í cséré a többség már olyan, j mint Szabó Pál, aki maga £ küldte feleségét énekelni. A ^ családból most már ketten £ tagjai a kórusnak: Szabóné ^ és Erzsi lánya. S szívesen jön- ',t ne Szabó Pál is, csakhogy j > nem lehet. j Arra még gondolni sem j : mernek a vezetők, hogy ve- ; í gyeskart alakítsanak. Esetleg : í két-három év múlva. De ak- : <kor is csak talán! Mert mit! í is szólnának, ha egy asszony ■ i férfitársaságba járna, még ha : »csak énekelni is! Mit szólná-í ' nak a férjek, akik még nők < í közé sem merik elengedni\ ! asszonyaikat! Sokan vannak,: ! akik szívesen belépnének,: • mint Magyar Lajosné, vagy a 1 í Piros, meg a Rózsi. De mit te- : í hetnek. ha uruk, parancso- ! ílójuk megtiltotta! Hogy miért? j ! — megmagyarázni ők sem : «tudják. 5 : Hiába írnak Szentlőrincká-j [tán is 1960-at, felfogásban, : • életszemléletben sok itt még \ j a változtatni való. Merjenek < j kezdeményezni, ha eleinte j ! megnemértés, kudarc is az ! \ osztályrészük. Az énekkar eh- ! ■ hez még csak a kezdet. De < ; biztató! Jelzi, hogy kezd meg. ; í törni a jég, a közönyösség, a : ; maradiság jege! S t J Kádár Márta : vonás, mint amennyit az író eredetileg megfogalmazott. Hellyel-közel azonban túlsza­ladtak a célon. Nem egy pon­ton a burleszk határát súrolják a jelenetek. A gyakran papírízű figurák megelevenítése nehéz feladat elé állította a színészeket. Ta­lán egyedül Orsós Zsuzsi sze­repe nyújtott tágabb színészi lehetőségeket és Kollár Lívia élt is ezzel. Alapjában jól ol­dotta meg nem nagy erőpróbát jelentő feladatát. Kalmár Pé-i tér disszidált író figuráját Bi-Í hari Zoltán mértéktartással, i kulturáltan alakítja. Igaz, hogy a tinnyei bemuta- í tó még nem állít mindenkit: megérdemelt helyére. Remél-; jük azonban, hogy az elkövet-: kező előadások kialakítják: majd a darab végleges és elő-: reláthatóan gördülékeny for­máját. — t. gy. — Ma este — mint már meg- < írtuk — a szigetújfalui KISZ-; szervezet és a KPVDSZ járá-j si bizottsága rendezésében a j Német Demokratikus Köztár- i saság kultúrközpontja míiso- : ros előadást tart budapesti : művészek felléptével. A műsor- I ban többek között népdalok,! munkásdalok, szavalatok (J. R. Becher: Tiétek az állam, Erich Brchm: Rózsát látott egy fiú, W. Busch: A felfegyverzett bé­ke, Hans Riebau: Ballada egy gödörről, stb.) szerepelnek. A műsoros előadás célja: ízelítőt adni a falu magyar és német nyelvű lakosságának a Német Demokratikus Köztársaság kultúrájából. \\\\\\\\\\\\\\\\\ A szentendrei művésztelepen H íre MEGELŐZTE a mű­vet. A felfokozott vára­kozás: jogos. Hiszen a Csen- < ies Don világhírű írójának « 'egénye a honvédő háborúról 1 — irodalmi eseményt jelent. 1 \ mű még nem kész. Solohov 1 Tiég dolgozik rajta, de részle­tei az elmúlt esztendőben napvilágot láttak a Szovjet­unióban, s most, a könyvhét 1 ígyik kiemelkedő alkotásaként hazánkban is. Az olvasó, amikor leteszi a könyvet, egy pillanatig sem kételkedik abban, hogy vára­kozása jogos volt. Solohov re­mekeinek egyikét olvasta el, amely — még így, részletek alakjában is — önálló, nagy­szerű munka. Pedig Solohov itt nem fest hatalmas társadalmi freskót, mint a Csendes Donban. Még­is: a könyv lapjain ott van az egész társadalom. Az író itt az egyes embert vizsgálja. S ez a vizsgálat rendkívül alapos, teljes megismerést biztosító. Hiszen a könyv fő­szereplői, Sztrelcov, Lopa- hin, Zvjagincev, nemcsak hi­teles, tapintható alakok, ha­nem olyanok, amelyekre csak egyetlen szó a megfelelő: va­lóság. Solohov remekül érti alak­jainak sokoldalú ábrázolását. S ettől nem tér el akkor sem — nem egy íróval szemben —, ha hőseinek rossz oldalát mu­tatja meg. Egyetlen példát: Lopahon szoknyabolondságát. Nem lesz ettől kisebb ez az ember, sőt: így lesz igazzá, valóságossá. De ez a hiba sem csak hiba. Olykor a kö­rülmények folytán nem ma­gáért, hanem társaiért „bolon­dul” az asszonyok után Lopa- hin, hogy így szerezzen tőlük élelmet. Hogy pórul jár? De hiszen pórul is kell járnia, bizonyításaként annak, hogy jobb a tisztességes utat járni. A Z ÁRNYALT ábrázolás, a lélek rezdüléseinek, leg­finomabb érzéseinek vissza­adása teszi remekké a köny­vet, amely címében már jelzi is a mondandót: a hazáért harcoltak. Ők, az egyszerű ka­tonák, akik a hazáért harcol­tak. Alak nem visznek vég­be semmi rendkívülit. Akik „csak” harcoltak, akik nem rettenthetetlen hősök, hanem hús-vér emberek, akik félnek, akik sápadtan bújnak lövész- ; gödreik aljára a tüzérségi ; pergőtűzben, de akik a né- :met gyalogosok támadását tűz- | zel, szuronnyal, gránáttal : meghiúsítják. Nem elvont, eszményi hősök ezek az em­berek. Nem olyanok, mint akikről ugyan már olvastunk, ide akik nem léteznek. Nem : hibátlan, nem csak pozitívu- : mokból álló emberek. Olya- I nők nem léteznek. De létez- i nek olyanok — mint a könyv I solohovi hősei is —, akik eb- i ben vagy abban gyarlók, de i akik egészükben igaz embe- Irek, akik éppen azért lesznek í hősökké, mert eszük ágában : sincs hősködni, akik szid- : nak sokszor mindenkit és > mindent, de mégis: acélos í egységbe forrasztotta össze I őket a harc, a közös küzde- • lem. Hiszen mennyire jel- í lemzőek az örökké csipkelő- í dő, másokat leteremtettéző < Lopahin szavai arra az era- ' béri melegségre, humanitásra, ; amely az új típusú ember, a ^szocialista ember sajátja! ! Mennyivel többet ér minden- j fajta politikai szólamnál és \ nagy frázisnál — ami pedig j háborús könyveknél nem rit- 5 kaság — Lopahin és Nyekra- \ szc / gyorsan pergő vitája ar- £ ról, hogy a fronton maradja- f/f nak-e, vagy pedig beletörőd- \ jenek abba. hogy a hátország­\ ba viszik őket, pihenésre. > Mint arról már több alka­lommal is beszámoltunk olva­sóinknak. vasárnap kerül sor a gödöllői szabadtéri színpadon a megyei népitáno-fesztiválra. A kora délelőtti órákban kéz­NÉGYSZÁZ CSAPÁS Balogh László festőművész J az Európa Könyvkiadó kiadá- í sában megjelenő Rebellis cí-! mű francia regény illusztrá- j cióit készíti i (Gábor Viktor felv.) 5 i\\\\\\\\\\\\\\\\\ Iskolaavatás a tanyán i Vasárnap délután nagy \ esemény színhelye lesz a ho- j mokrészi tanyavilág. Vj, két- : tantermes iskolát avatnak! \ Hogy ez mit jelent? Eddigj egyetlen tanteremben tanult: nyolc osztálynyi diák. Három; műszakban. így naponta alig: három óra tanítási idő jutott \ egy-egy tanulócsoportra. Ez­úton kívánunk további jó ta-: nulást és tanítást az új is­kolában. VWWWWWWWWWWWWWWVVwwwwwwv Zsuzsi — Kollár Lívia régi lemezekkel. Ebbe az idilli ^ hangulatba csöppen be két me- ^ nekült. Az egyik Tali Zoltán ^ mérnök, aki jobb híján vil- ^ lányt szerel és eldugult kutat ^ javít a fényes helyen, a má- ^ sik Orsós Zsuzsi, aki rokona az ^ öreg kertésznek. Mindkettő ^ menekülni akar a menekülte-^ két „szállásoló” lágerből. ^ A lány végre indulhatna is^ Ausztráliába — az ültetve-^ nyekre —, de a rokon nem en- ^ gedi, ehelyett — pipáját rágva ^ — kisüti a megváltást jelentőd harmadik megoldást. Előveszi^ másfél évtizede takargatott vaskazettáját: ebben őrzi a há-^ borús Bécsben meghalt Iherceg- \ nő szeretőjének és a vele \ együtt szerencsétlenül járt lánygyermekének iratait, s ék-; szereit... És Orsós Zsuzsa nem \ sokkal ezután megjelenik \ Stolcz illatszergyáros házánál, \ mint herceg Edenburg Augusz- < ta. A háziak földig hajolva < köszöntik a princeszint. így! kezdődik a zenés vígjáték és: természetesen szerelemmel, \ boldog hazatéréssel végződik. A darab kétségkívül jó szán- : dékú. Hogy mégsem áll arány­ban a jó szándék az eredmény­nyel, annak elsősorban a mű­faji tisztázatlanság a fő oka. A színlap szerint zenés vígjáték­ról van szó, csakhogy valójában kevés a darabban a vígjátéki elem. Az eltolódás a vígjáték javára ugrásszerűen növelné a darab értékét. A rendezés fő érdeme, hogy felismerte ezt. Több a játékban a komikus A néző mindvégig nehezen írti, miért viseli a film a Négyszáz csapás címet, hiszen tincs benne szó semmiféle ‘sapásról, csupán egy tizen- cét-tizenhárom éves kedves is komisz kisfiúról, az osztály egrosszabbikáról. akinek min­ien csinyje balul üt ki, s tzülei végül is javítóintézetbe tüldik. A film címének aránv- ’ag pontos magyar kifejezője leginkább az „akire mindig rájár a rúd” lehetne — az eredeti cím is egy hasonló tartalmú francia mondás —, ha pedig műfajmeghatározó ilcímet kellene adnunk, ezt írhatnánk: miért is rossz egy kisgyerek vagy életképek egy francia kispolgár-család éle­téből. Ahol a hétköznapok is ugyanolyan túlzsúfoltak és rendszertelenek, mint a lakás, amelyben élnek, s ahonnan — éppen ezért — mindenki el­vágyódik; a papa (Albert Remy) az autósklubba, a mama (Claire Maurier) a sze­retőjéhez, a gyerek (Jean- Pierre Leaud) pedig az utcá­ra, a pajtásaihoz. A többi kis csibészhez, akiknek nem okoz különösebb lelkiismeretfurda- lást, hogy ellopjanak és elzá­logosítsanak egy írógépet: miért ne tehetnék, hiszen anyjuk az egész házat zálog­ba csapta és féldecikre vál­totta az érte kapott franko­kat?! I Antoine, a főszereplő kisfiú l mindig csak arról hall otthon, • mennyire terhére van szúlei- \nek, hálózsákban alszik, mert la mama elfelejtett lepedőt Jvenni neki. s amikor lóg az í iskolából, meglátja édesany­ját, amint megcsókol egy ba­juszos, idegen bácsit... Néha azért természetesen rendet csinálnak. Olyankor a mama odaül Antoine ágyához és cinkosan a kislánykoráról mesél neki, olykor hármas­ban, apával együtt mennek moziba, s Antoinet megkérik — nem parancsolnak rá —. hogy vigye le a szemetet. De ez az állapot általában csak egy hétig tart az év ötvenkettőjé­ből. Utána ismét összezavaro­dik. illetve a régi helyére zök­ken minden, folytatódnak a veszekedések is — a követ­kező „nagytakarításig”. Ké­sőbb Antoine javítóintézetbe kerül, a tengerpartra, ahon­nan egy futballmeccs alatt megszökik, s hátra sem nézve csak szalad, szalad a víz felé. hogy végre szabadnak érez­hesse magát... A filmnek láthatóan az a célja, hogy mindenféle kom­mentár és erkölcsi tanulság levonása nélkül mutassa be egy jobb sorsra érdemes kis­fiú lelkivilágát és cselekede­teit. Az alkotók (Francois Truffaut és Marcel Moussy) azonban nemcsak a kimondott szavakban, de a film egészé­ben is tartózkodtak a tanul­ság megteremtésétől, levoná­sától. Kérdőjelet hagytak a történet végén, noha az ad­digi cselekményből törvény­szerűen következik: nincs jo­guk ítélkezni azoknak a szü­lőknek. akik nagyban követik el mindazt, amiért gyermekü­ket megszidják, akik nem tö­rődnek velük s észre sem ve­szik. amikor teljesen a ma­guk útjára térnek ... így tehát — bár a tavalyi cannes-i fesztiválon a film el­nyerte a „legjobb rendezés’ díját — csak egy újabb va­riációját láttuk a régi témá­nak. a szülők felelőtlenségé­nek. (viczián)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom