Pest Megyei Hírlap, 1960. május (4. évfolyam, 102-127. szám)
1960-05-22 / 120. szám
1960. MÄJUS 22. VASÄRNAP HM MEG VEI yfirfap 9 >4z elhalasztott tsúcskonferencia A Világ egy héttel ezelőtt még várakozással tekintett a május 16-ra tervezett kelet— nyugati kormányfői találkozó elé, noha a várakozás mellett ott volt a kérdés: várhatók-e komoly és őszinte tárgyalások az amerikai kémrepülőgép provokációja által előállott helyzetben? A világ azt is tudta, hogy míg a Szovjetunió békés erőfeszítések egész sorával — ide sorolhatjuk Hruscsov elvtárs ázsiai utazását, franciaországi látogatását és tanácskozásait De Gaulle elnökkel, valamint a szovjet nép életszínvonalának emelkedését (a kereseti adók eltörlését, a munkaidő csökkentését) szolgáló intézkedéseket — készült kedvezőbb légkört teremteni a tárgyalásokra, addig az Egyesült Államok vezetői, Nixon, Herter és Dillon, olyan beszédeket tartottak, amelyek enyhén szólva megütközést keltettek. S mindezt betetőzte, szinte nagyítóüveg alá helyezte a Powers-ügy, amely megmutatta az amerikai kormánykörök igazi terveit, különösen azután, hogy Eisenhower közösséget vállalt a Pentagon (amerikai hadügyminisztérium) provokatív akcióival és a légikémkedést az USA „nemzeti politikájának” részévé tette. Ilyen körülmények között — ha reménykedve is a tárgyalások iránt — bizonyos, s el nem rejthető kétkedő előjelekkel közeledtünk a csúcs- konferenciához. Nyilvánvalóvá vált ugyanis, hogy az Egyesült Államok jelenlegi vezetői kétszínű politikát folytatnak, s aligha akarnak megegyezést az olyan fontos problémákban, mint a leszerelés, a német békeszerződés és Nyugat- Berlin kérdésében. A szovjet kormány azonban még egy lehetőséget adott Eisenhower- nek, hogy — ha ez Washingtonban esetleg a katonai klikk nyomására nem is vált számára lehetővé — Párizsban tisztázza magát. ítélje el és vonja vissza a légikémkedést, kérjen bocsánatot a Szovjetuniótól (mint ahogyán a nemzetközi jog ezt előírja) és adjon biztosítékokat, hogy többé nem repülnek amerikai kémgépek szovjet terület fölé. Hruscsov már két nappal a csúcstalálkozó előtt Párizsba érkezett, hogy alkalmat adjon az amerikai elnöknek a megfelelő bocsánatkérő lépések megtételére. Eisenhower azonban csupán azt volt hajlandó nyilatkozni, hogy a kémrepüléseket már „felfüggesztette”, de nem tudja, hogyan határoz majd a januárban őt felváltó új elnök... Ebben a légkörben a Szovjetunió két út előtt állt a csúcskonferencia küszöbén: 1. Megelégszik ezzel a nyilatkozattal és ezzel „elnézi” a Pentagon provokációit, s így az USA bíztatva érzi magát további agresszív cselekedetekre és arra, hogy a csúcs- találkozón a maga feltételeit diktálja a szovjet kormányfőnek; 2. Határozottan elítéli az amerikai kormány agresszív politikáját, megfelelő biztosítékokat követel, hogy hasonló esetek többé ne ismétlődjenek meg, de a jelenlegi körülmények között, amikor az USA erre még nem hajlandó, javasolja a kormányfői megbeszéléseknek hat-nyolc hónappal való elhalasztását, alkalmat adva arra, hogy addig elháruljanak a tárgyalásokat jelenleg lehetetlenné tevő akadályok. A mostani. körülmények között ugyanis — amerikai fenyegetések és kém- reoülősépek árnyékában —elképzelhetetlen a komoly tárgyalásokhoz szükséges bizalmi légkör megteremtése. Legfeljebb olyan formális megbeszélésekre kerülhetett volna sor Párizsban, amelyek — eredménytelenségükkel — csak lejáratták volna a tárgyalások eszméjét és tisztára mosták volna a megegyezést gátló Eisenhower—Herter kormányzatot. így azonban az egész világ előtt nyilvánvalóvá vált, hogy az amerikai kormány kétszínű politikát folytat, s noha békés szólamokat penget, korántsem törekszik őszintén a leszerelésre és a többi megoldásra váró kérdés rendezésére. A Powers-ügy pőrére vetkőztette az agresszív politika híveit, felnyitotta a nemzetközi — különösen a hamis illuzziók- ban ringatott amerikai — közvélemény szemét, s megmutatta, hogy a katonai körök és a fegyverkezésben elsősorban érdekelt monopolisták még jelentős befolyással rendelkeznek az amerikai kormányban, sőt. nyomásu-k az amerikai politikára ismét megerősödött. Eisenhowemek nem volt meg a kellő ereje és bátorsága, hogy szembeszálljon a tábornokok klikkjével, s elnéző magatartásával akarva-aka- ratlanul melléjük állt. Az Egyesült Államok jelenlegi vezetői nem akarják a feszültség további csökkenését, sőt, mepróbáltáfc — éppen a csúcsértekezlet előtt, hogy meghiúsítsák a magasszíntű tárgyalásokat — visszahozni a hidegháború légkörét. Pozícióik azonban, éppen azért, mert a Powers-ügy kapcsán lelepleződtek agresszív céljaik, óriási mértékben megromlotttik nemzetközi méretekben, beleértve a NATO-n belüli helyzetüket is. Francia- ország és Nsgy-Britannia nem volt hajlandó közösséget vállalni Eisenhower „kém-repülő- gép-politikájával”, Norvégia pedig tiltakozott, mert a területén levő támaszpontot az amerikaiak kémrepülésekhez használják fel. A külföldi államok területén levő amerikai katonai támaszpontok helyzete egyre kényesebb lesz, s a Powers-ügy kihatásai ebben a tekintetben az eljövendő időkben bizonyára tovább gyűrűznek majd. A nyugati propaganda-gépezet most egyrészt megpróbálja a csúcstalálkozó elmaradásáért a felelősséget a szovjet kormányra hárítani, másrészt pedig mindent megtesznek, hogy háborús hisztériát szítsanak, amelyben azután további hatalmás Összegeket csikarhatnak ki fegyverkezési célokra. A tények ismeretében azonban nyilvánvaló, hogy a kormányfői találkozót az Egyesült Államok kormánya torpedózta meg, mert nem akarja a feszültség csökkentését, másrészt mert az Eisenhower—Herter kormányzatnak semmiféle elfogadható terve nem volt a napirenden levő kérdések rendezésére. A nyugati propaganda hazugságait leleplezte Hruscsov elvtárs hatalmas érdeklődést keltett párizsi sajtókonferenciáján és Berlinben mondott beszédében. Ezek a megnyilatkozások értékelték az újonnan előállított helyzetet és felvázolták milyen úton halad tovább a Szovjetunió külpolitikája. Milyen változást hozott a nemzetközi helyzetben a csúcskonferencia elmaradása? Mindenekelőtt ma tisztábbak a politikai körvonalak, mint korábban: nyilvánvalóvá vált, hogy az Egyesült Államok akadályozza a békés megegyezést. Az USA pozíciói éppen ezért ma rosszabbak, mint korábban, s fokozódott elszigeteltsége. Az amerikai külpolitika mély kátyúba került, s ezt az elnökválasztási hadjáratban máris kihasználják a demokr»- tapártiak a hatalmon levő és a békés tárgyalásokat gátló köztársaságpárti kormányzat ellen. Az Atlanti Szövetség megingott ezen az erőpróbán s az USA olyan tekintélycsorbulást szenvedett, amelyet aligha tud kiheverni, különösen a semleges ázsiai és afrikai országok előtt. Alapjában véve tehát nem a nemzetközi helyzet romlott, hanem az Egyesült Államok helyzete. Ez annál is inkább így van. mert azok az erők, amelyek hosszú esztendők után az imperializmus számára is szükségszerűvé tették a csúcskonferenciát — ma erősebbek és egységesebbek. • mint korábban bármikor. Felvetődik a kérdés: hogyan tovább? Hruscsov elvtárs berlini beszédében részletesen szólott erről, ismételten rámutatva, hogy a Szovjetunió továbbra is a békés egymás mellett élés politikáját folytatja és mindent megtesz, hogy a most az amerikaiak magatartása miatt meghiúsult csúcstalálkozó hat-nyolc hónap múlva (tehát valószínűleg már az új amerikai elnök részvéteiével) kedvező légkörben összeüljön. Addig a Szovjetunió nem sietteti a német békeszerződés megkötését és a rendellenes nyugatberlini helyzet rendezését — újabb alkalmat nyújtva arra, hogy a Nyugat is felkészüljön a tárgyalásokra s természetesen, hogy az amerikai kormány a Powers-ügyből levonja magának a megfelelő következtetéseket. Ezeknek a kérdéseknek rendezését azonban nem lehet a véksőkig húzni s — ha az erre vonatkozó erőfeszítések meghiúsulnának — akkor a Szovjetunió kormánya fenntartja magának a jogot, hogy más békeszerető országokkal együtt békeszerződést köt a Német Demokratikus Köztársasággal. Az amerikai provokációk nem téríthetik el a szovjet kormányt a békés egymás mellett élés politikájától s végeredményben erre kényszeríti a nyugati hatalmakat is a nemzetközi erőviszonyoknak a szocializmus és a béke javára történt eltolódása, amely a legjobb biztosíték a tárgyalások folytatására. Sebes Tibor A Biztonsági Tanács tegyen intézkedéseket az agresszív és provokációs politika megszüntetésére Gromiko nyilatkozata a New York-i repülőtéren Pénteken Párizsból New Yorkba érkezett Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere, hogy részt vegyen a Biztonsági Tanács május 23-án kezdődő ülésén, amelyen megvitatják „az Egyesült Államok légierejének a Szovjetunió ellen irányuló, a világbékét fenyegető tevékenységét”. A New York-i repülőtéren Gromiko újságírók előtt kijelentette: — A szovjet kormány, mikor az ENSZ elé terjeszti ezt a kérdést, abból indul ki, hogy a Szovjetunió ellen irányuló provokációk, amelyek az Egyesült Államok kormányának kezdeményezésére történtek, nagy veszélyeket rejtenek magukban. Gromiko hangoztatta, hogy lelepleződött az Egyesült Államok kormányának politikája és a világ megismerkedett azokkal a tényekkel, amelyeket a szovjet kormány és személyesen Hruscsov, a szovjet kormány vezetője tett közzé. Az Egyesült Államok vezető kormányférfiainak és személyesen Eisenhowemek a nyilatkozatai azonban arra engednek következtetni, hogy az amerikai kormány nem ítélte el a szóbanforgó politikát és nem tett intézkedéseket annak megszüntetésére. — Eziek a körülmények — mondotta Gromiko — arra kötelezik az ENSZ-et, és mindenekelőtt a Biztonsági Tanácsot — azt a szervet, amely a leginkább felelős a béke fenntartásáért —, hogy komoly figyelmet szenteljen a kérdésnek és megtegye a szükséges intézkedéseket az agresszív és provokációs politika megszüntetésére. A Biztonsági Tanács kötelessége, hogy határozatokat hozzon és véget vessen annak a törekvésnek. amely a nemzetközi életben az államok közötti kapcsolatok megdönthetetlen alapelveként általánosan elismert szuverenitást az önkény és nemzetközi bandi- tizmus elveivel alkarja felcserélni. Gromiko kijelentette, hogy ha a Biztonsági Tanács elhárítaná kötelességének teljesítését, ezzel rossz szolgálatot tenne a békének. Reméljük — hangsúlyozta —. hogy a Biztonsági Tanács teljes komolysággal és tárgyilagosan fog hozzá a szovjet kormány által felvetett kérdés megvizsgálásához és olyan határozatot hoz, amely megfelel a béke és az államok közötti baráti viszony fejlődése érdekeinek. Miért...? Miért...? Miért...? Az amerikai képviselők kényes kérdései Eisenhowerhez Az amerikai kongresszus képviselőházának 38 demokratapárti tagja „kényes kérdésekből” kérdőívet állított össze és azt levélben elküldte az Európából éppen visszaérkezett Eisenhower elnöknek. Mint Chet Holifield képviselő, a csoport egyik vezetője mondotta, a csoport tagjainak az a véleménye, hogy „mind a kongresszusnak, mind az Egyesült Államok népének fel kell vetnie a szóbanforgó kérdéseket”. Holifield szerint, ha Eisenhower nem válaszol a nyilvánosság előtt, a kongresszusnak mérlegelnie kell, hogy megfelelő vizsgálatot folytasson. Holifield ezután ismertette az igen éles kérdéseket: „Miért rendelték el közvetlenül a csúcsértekezlet előtt az U—2 berepülését a Szovjetunió fölé?” „Amikor az U—2 ügye nyilvánosságra került, miért adtak az amerikai kormány képviselői egymásnak ellentmondó és a valóságnak nem megfelelő nyilatkozatokat?” „Szükség volt-e arra, hogy a békés tevékenységet folytató országos űrhajózási hivatalt fedőszervnek használják fel kémkedéshez és így megfosszák hitelétől?” „Miért jelentette be az elnök már előzetesen, hogy valószínűleg visszatér Washingtonba, még az értekezlet befejezése előtt?” „Megváltozott-e az amerikai politikának az a hagyományos irányvonala, hogy a katonaival szemben a polgári irányításnak kell előnyben lennie?" „Miért rendelt el az amerikai kormány Párizsból katonai készültséget a belföldi és a külföldi katonai támaszpontokon a csúcstalálkozó előestéjén?” „Miért hangoztatta az amerikai kormány előbb, hogy politikájának részeként folytatja repülőgépek berepülteté- sét a Szovjetunió fölé, majd meghazudtolva önmagát, miért jelentette be, hogy elrendelte a berepülések felfüggesztését?” „Miért nincsen összehangolva az U—2 gépek repüléseiért felelős szerv és az Egyesült Államok diplomáciai tevékenységéért felelős szerv munkája?” Szenátusi albizottság előkészíti a kormány politikájának felülvizsgálását Hírügynökségi jelentések szerint az amerikai szenátus egy albizottsága, amelynek feladata, hogy ellenőrizze az Egyesült Államok politikáját irányító gépezetet, előkészíti az Eisenhower-kormány politikájának felülvizsgálását. Henry M. Jackson szenátor, az albizottság elnöke kijelentette, a vizsgálat alkalmával nem szándékoznak foglalkozni olyan kérdésekkel, mint például „a Szovjetunió fölött május 1-én végrehajtott kémrepülés és az a mód, ahogy az amerikai kormány az ügyet kezelte”. Hangoztatta azonban. hogy az ilyen kérdések mégis szóbakerülnek majd. amikor megjelenik a bizottság előtt a beidézett Herter külügyminiszter és Gates hadügyminiszter. A tervek szerint a június elején kezdődő vizsgálatot az albizottság bizalmasan kezeli majd. Engle szenátor ugyanakkor kijelentette, hogy a kongresz- szus mindkét házának együttesen és „minden kertelés nélkül” meg kell vizsgálnia a kémrepülések ügyét. Vízhiány Bérűben A szerdai és csütörtöki, két kánikulai nap elég volt ahhoz, hogy riasztó vízhiányt okozzon Bécsben. A bécsi lakások ezreiben nem folyik a víz és a városi vízművek rádión keresztül kétóránként kéri fel a lakosságot a víztakarékosságra. Hivatalos jelentés szerint a víztartályok kimerültek és csak egy gyors esőzés javíthat a helyzeten. NINCSEN VASÁR CORVINOMÉUL Az Ipari Vásár idején látogasson el az ország legnagyobb áruházába: a CORVIN-ba is 25 osztály; — Étterem. — Minden este műsor. A vásár idején minden du. 5 órakor divatbemutató. (Belépődíj 3 Ft.) Házilag kivitelezhető bitumenes járda m a nyári jéghiány enyhítésére ■ / szaraz jég felhasználási bemutató és egyéb kőolajipari technikai berendezések és termékek bemutatása a Kőolajipari Tröszt kiállításán a Budapesti Ipari Vásáron
