Pest Megyei Hírlap, 1960. május (4. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-21 / 119. szám

zenfendre

Folyik az állami lakóházak felújítása

Szentendre belvárosában — ahol nincsenek árnyat adó, lombos fák, nem a rügyfaka- dás jelzi a tavasz megárkez-s tét, hanem az állványok, amelyek eltakarják a házak omladozó, megviselt arcát. Aztán szorgos munkáskezek kezdik az építkezést és egyik ház a másik után nyeri vissza csinos külsejét. Az állami tulajdonban levő házakat a Községgazdálkodási Vállalat kezeli és a felújítási munkákat már évek óta a Pest megyei Tanácsi Építőipari Vállalat végzi, melynek városunkban kirendeltsége működik. Megkérdeztük Mészáros Imrénét, a Községgazdálkodási Vállalat főkönyvelőjét, milyen program szerint folynak az idei felújítások?

— Az idei lakóháziéi újításokra kettőmillió-százöt- vcnezer forint áll rendelkezésünkre — mondotta Mészáros Imréné —, mely összegből a Rákóczi utca 2. és 5., Péter Pál u. 2. és

5.. Somogyi Bacsó part

21., Alkotmány u. 6., Kossuth Lajos u. 15., Ady Endre út 66. sz. házakat

újítjuk fel.

Ezek közül két épületet, amelyeknek rendbehozatala nem igényel nagyobb vállalati felkészü'tséget. javító részlegünk saját vállalkozásban végez el. A munkák már folyamatban vannak és decemberre valamennyi felújított ház átadásra kerül. Az elmúlt évektől eltérően a kivitelező vállalat kellő időben fogott hozzá a munkákhoz, megfelelő anyaggal és munkaerővel is rendelkezik, ezért a befejezési határidők módosítására remélhetőleg nem kerül majd sor.

— Az idei programban három műemléki házat újítunk fel. Rákóczi u. 2. és 5„ Kossuth Lajos u. 15. és ezzel a kezelésünkben álló műemléki házak felújítása az idén befejeződik. Ugyanez in (Midii a ló a főútvonalakon levő házakra is. mert ezek rendbehozatala is befejeződik az idén. Ezzel azonban korántsem akarjuk a.zt mondani. hogy felújítási feladataink kimerültek: az elkövetkező években minden kezelésünkben álló

házra sor kerül.

— A második ötéves tervben összesen tízmillió forint keretet biztosított részünkre a Pest megyei Tanács, így évi kétmilliót költfhetünk a házak renoválására. Ez az igen nagy összeg is megmutatja, hogy milyen nagy gondot fordít á'- lamunk nemcsak új lakóházak építésére, de a meglevők rendbetételére és karbantartására is.

— Hogy népgazdaságunk részére milyen nagy megterhelést jelent a lakóházjavítások programja, azt akkor értjük meg, ha tudjuk, hogy

Szentendrén az állami tulajdont képező lakóházak bérbevétele évente két- százkilencvenezer forint, ezzel szemben a felújításokra az idén több mint kettőmillió forint áll rendelkezésünkre. Nyilvánvaló, hogy a lakbérek csak igen cseké'y hányadát fedezik a végzett munkáknak.

— Meg kell mondanom, hogy a lakóknak egy csekély része nem tesz eleget lakbérfizetési kötelezettségének, vagy csak két-hánm hónapos késéssel fizet. így az általunk szedett lakbérek mintegy harminc százalékos hátralékot mutatnak. Ez érthetetlen jelenség. mert a lakbérek olyan alacsonyak, hogy kifizetésük egyetlen egy családnál sem

okozhat gondot. Nem is ez az oka a hátraléknak, hanem a lakók gondatlansága és nemtörődömsége. Viszont azt sem lehet elhallgatni, hogy a lakók sokszor túlzott és a fennálló rendelkezések szerint nem kivitelezhető kívánságokkal keresik fel vállalatunkat. Azt, hogy a lakóházakon és lakásokban milyen munkát végez válla'atunfc és milyeneket kell maguknak a lakóknak végezni. azt rerrdeletek szabályozzák. amelyeknek megtartása mindannyiunkra nézve kötelező.

Természetes, hogy a vállalatunk rendeltetésének megfelelően igyekszünk lakóink jogos igényeit a legmesszebbmenően kielégíteni, viszont a bejelentett hibák kijavításánál bizonyos technikai sorrendet meg kell tartanunk.

Sajnos, a szentendrei házak állagromlása igen nagy, az épületek öregek, tatarozás hosszú évek óta nem történt, így rengeteg hiba jelentkezik.

— Rá kell még mutatnom a 'társadé'mi tulajdon megvédésének (kérdésére is. Gyakran tapasztaljuk, hogy

a lakók nem érzik át kellőképpen ennek a kérdésnek fontosságát, ezért a házaknál olyan jelenségekkel találkozunk, amelyek nem egyeztethetők ösnze azokkal a kötelezettségekkel, melyek a társadalmi tulajdon megvédése terén mindnyájunknak elsőrendű feladata.

Több esetben kénytelenek voltunk hatósági eljárást folyamatba tenni a rongálok ellen és ezt a gyakorlatot — kötelességünknek megfelelően — a jövőben is követni fogjuk.

— Ezúton is szeretnénk lakóinkat megkérni arra,

viseljék szívükön bérleményeik karbantartását, hiszen elsősorban az ő érdekük az, hogy kultúrált körülmények között lakjanak. Tudatában vagyunk annak, hogy a szentendrei lakásviszonyok sok kívánnivalót hagynak hátra, a magunk részéről igyekszünk mindenkin, mindenkor segíteni.

Viszont elvárhatjuk lakóinktól. hogy a lakbéreket pontoson. időben fizessék ki, mert ez is egyik előfeltétele annak, hogy vállalatunk eredményesen és megelégedésre működhessék.

Felhívás!

V

A Hazafias Népfront szent- 4 endrei városi bizottsága ez- 4 úton is felhívja a város min- 4 den egyes békét és embertár- 4 salt szerető lakosát, hogy hol- 4 nap, ^

folyó hó 22-én, vasárnap ^ délelőtt tíz órakor a vá- ^ rosi tanácsháza díszterme- ^ ben rendezendő nagysza- ^ bású békegyűlésünkön ^ feltétlenül jelenjen meg. 4

y

Alkotó munkánkról, gyér- ^ mekeink szebb jövőjéről van 4 szó, s hisszük, Szentendre vá- 4 ros becsületes népe is egy 4 emberkért kívánja a fegyver- ^ télén életet és az örök, mo- 4 solygó békét.

mo-í

I

(Rácz János fiatal fotóművész felvétele, aki az országos fotókiállításon több felvétellel szerepel.)

Járósunk területén májú: elején befejeződött az „ií júság a szocializmusért" pró ba mozgalom.

A próba három követeimé nyének: 20 órás társadalm

munka, tanulás, sport- vágj kultúrmunka, 1005 fiatal tét eleget.

A mozgalom célja az volt hogy a KISZ-en kívüli fiatalokkal is keressük meg í kapcsolatot és vonjuk be őkéi a próbába. Ez sikerült mert az 1005 fiatalból 226-ar KISZ-en kívül kapták meg t próba ízléses és szép jelvényét.

A jelvényeket minden alapszervezetnél ünnepélyes taggyűléseken osztották ki. Itt adtak jutalmakat a legjobban dolgozó KISZ-tagoknak. A taggyűlésekre meghívták a fiatalok szüleit, ismerőseit,

valamint a part es helyi szer- £ vek vezetőit. Ezek a taggyű- ^ lések általában jól sikerültek. J Pl. a Budakalászi Gyapjú- ^ gyár KISZ-szervezetéé, vagy í a visegrádi KISZ-szervezet í taggyűlése. Természetesen « akadt rosszul megszervezett, ^ mint a Budakalászi Textil- í ben. A taggyűléseken össze- sen 1450 fő vett részt. Azt ^ hiszem, ez a szám is mutatja, ^ hogy KISZ-szervezeteink ^ munkája iránt megnőtt az ér- ^ deklődés, ha nem is a kellő J mértékben, de az elmúlt Idők- ^ höz viszonyítva lényegesen jobban. A próba-mozgalom befejezése után elmondhatjuk, hogy fiataljaink tudnak és akarnak dolgozni, mégpedig eredményesen. Köszönet műiden próbázónak a becsületes munkájáért'.'

Karáth Erzsébet

IDEGENVEZETŐI TANFOLYAM INDUL

A Pest megyei Idegenforgalmi Hivatal szentendrei ki- rendeltsége május 20-án kezdi meg idegenvezetői tanfolyamának előadássorozatát az

állami gimnáziumban, harminc hallgató részvételével.

A tanfolyam tematikájában szerepelnek: idegenforgalmi

általános tudnivalók, a Dunakanyar—Pilisvidék földrajza, története, szentendrei ismeretek, visegrádik ismeretek, a táj turisztikai ismerete, gépjárműközlekedéssel kapcsolatos általános tudnivalók s végül a vendégekkel való foglalkozás módszertana. Az előadásokat központi és helyi előadók tartják.

A tanfolyam hallgatói 12 elméleti és 2 gyakorlati foglalkozáson vesznek részt, majd vizsgát tesznek és megkapják az állami idegenvezetői bizonyítványt. Reméljük, hogy tanfolyamunk sikeres lesz.

Zerinváry Szilárdné kirendeltségvezető

Ez az igénytelen, szúrós- tüskés kis bokros növény hatvannál több érdeklődőt, kérges kezű szentendrei gazdát gyűjtött össze az elmúlt pénteken városházánk nagytermében, hogy három órán keresztül megD"" -|h essék a piszke értéke (ének idei gondjait.

A Hazafias Népfront helyi vezetősége hívta egybe a termelőket, azért', hogy elmondják keserveiket, kívánságaikat helyi specialitásunk, a piszke tárgyában. Az elnöki pódiumról Eltér Géza, a Mezőker. megyei kiküldöttje adta meg a szakszerű és szükséges válaszokat.

A múlt évi felvásárlás és értékesítés körül nagyon sok volt a panasz, s mindez még az illetékes válaszadó szerint sem volt jogtalan és oktalan. Eltér elvtárs válaszában előrebocsátotta, hogy a fagykár miatt, sajnos, az idén nem kell leszedetlenül pusztuló terméstől félnünk, az eddig szerződésileg Szentendrén lekötött 24 vagon elhelyezése nem fog gondot okozni.

,, Felhívta ..a,.termelők figyelmét arra, hogy ahol fagykár észlelhető — melynek folytán előreláthatólag nem lesz teljesíthető a szerződésben vállalt mennyiség —, ezt jelentsék a Mezőker. helyi szervénél.

Hornyák Jenő, a hegyközség elnöke megnyugtató szavakkal mondta el, hogy a piszke csak ezek után fog „beszélni, megszólalni” az esők s a melegedés bekövetkezésével s így ma még nem szabad kétségbeesni a fagykár miatt.

A megyei kiküldött és Hornyák Jenő szavaiból megtudtuk, hogy a folyó évben az átadás és átvétel nem a püspöki istálló épületében, hanem a szeszfőzde melletti gyümölcscsomagolóban lesz, ahol a három-bejáratos korszerű helyiség biztosítja a zökkenőmentes és gyors eljárást. Komoly befektetéssel készítették elő az épületet e célra, 7000 forintba került csak az ipari áram bevezetése és rostálógépet is állítottak be az eddigi kézirosta helyett.

Eltér Géza arra nézve is megnyugtatott minden aggodalmaskodót, hogy az idén nem lesz feltűnő áringadozás s nem történhet meg, mint tavaly az óráról órára változó ármegállapítás.

Hogy a mérlegeltérések se hagyjanak tüskét senkiben, azt ajánlotta, hogy társadalmi ellenőrök legyenek állandóan jelen.

örlei Elemér tanácselnökhelyettes a megyei MÉK álláspontjának kifejtése után azt mondta, hogy elsősorban nem ellenőrökre van szükség, hanem becsületes felvásárlókra, átvevőkre és mérlegelőkre, mert a termelő becsületes emberekkel akar szembenállni termése átadásakor. Vagy tizenöten fejtették ki véleményüket az elmúlt esztendő szomorú tapasztalatairól.

A Mezőker. megbízottjának válasza biztató ígéret. Legalábbis így éreztük valameny- nyien, akik nem sajnáltunk három órát fáradságos napi munkánk után a szentendrei piszketermelők érdekében.

H. L.

Miéri nincs óra a ■vasútállomáson ?

A válasz rövid: mert ellopják (!?). Legalábbis ezt a felvilágosítást kaptam érdeklődésemre. A válasz alapján nem nehéz a jövőt elképzelni: a HÉV utasai munkából hazajövet a hónuk alatt a vasút nagy faliórájával állítanak majd be szerény otthonukba.

Nemrégiben ' szóvá tettük, hogy akrobatikus mutatványok szükségesek a pontos idő megállapításához az állomás irodhelyiségében elhelyezett falióráról. A HÉV dolgozói úgy látszik az olimpiai jelvényszerző versenyben szereplő számot „levették” a műsorról, az órát most már nem lehet látni.

Az atomkorszak küszöbén úgy látszik, még nem sikerült megoldani egy faliórának a falra erősítését úgy, hogy a feledékeny utasok egyköny- nyen ne tudják zsebre rakni azt.

Befejeződött az „Ifjúság a szocializmusért" próbamozgalom

A piszkeértékesítésről

Az ember életében harminchét év hosszú idő. Azalatt felnőttek lesznek a gyerekekből, sok minden megváltozik a világon. S aki egy helyen tölti el ezt a hosszú időt, az különösen látja: mennyi minden mássá lesz körülötte. A mi nemzedékünk nagy forradalmi változások tanúja, résztvevője, végrehajtója az emberek életét és gondolkodását átalakító nagy tetteknek. Az emberek különös. ki nem mondott tisztelettel néznek azokra, akik évtizedekig dolgoztak egy helyen, hiszen a mai rohanó vi- ; lág, a tizenöt év előtti élet :ide-oda dobált, a világon vé- ! gigvonult véres vihar elsodort ; nagyon sok munkáskezet szü- I lőföldjéről, régi munkahelyé• ről.

•

I Mi most olyan két emberről • akarunk írni, akik a vihar \ közepette is ott maradtak, ! ahol megkezdték a munkát.

í Káli József és László — két ! édestestvér — 1923, illetve

! 1926 óta dolgoznak egyfolytá- ; ban a Szentendrei Cement- ; áruipari Vállalatnál.

5 Hogy is volt, miért is jöiKÉT MUNKÁS SORSA, ELETE

tek ide Jászapátiról, közel negyven esztendővel ezelőtt?

Az elégedetlenség, a szolgaság elleni lázadozás sodorta el őket. Szüleik nem sokat nyújthattak nekik, mert csak annyi földjük volt, amit részükre kiásnak majd a temetőben, amikor elfáradnak, s amit koporsójukra borítanak. És öt gyermek várt odahaza kenyérre. A Jászság tele nagybirtokkal, mit tehettek? Vagy cselédnek mennek vagy napszámosnak. Utóbbi talán valamivel több függetlenséget biztosít számukra, de éppen olyan keserű kenyér, mint az előbbi. Hogyan gondolhattak valna a szegény szülők gyermekeikre, mit tehettek jövőjük érdekében? Az apa belefáradt a robotba, nem látott más kiutat fiai számára, mint a cselédséget.

A Káli-fiúk alig töltötték be a hét esztendőt, már cse- lédeskedtek. Kilencéves korukban éves cselédek voltak, őrizték mások állatait, s

szívták az istállók levegőjét. Belül azonban lázadoztak.

— Nem akartam úgy élni, mint apám, nem akartam napszámos lenni, gyárba akartam menni, akárhova, csak el otthonról — mondja Káli László.

Először a nagyobbik fiú, Káli József jött Szentendrére, az akkor még alig 40—50 munkást foglalkoztató cementgyárba. Három év múlva, amint felcseperedett, követte öccse is.

— Hét-nyolc hónapig dolgoztunk, aztán hazamentünk, s tavasszal újra Jkezdtük — mondják, — Murmásszálláson laktunk. Munkásszállás. Nem lehet azt annak nevezni. Kaptunk egy ágyat, s egy szalmazsákot. Ennyi volt az egész. Három-négy hetenként utaztunk haza. Nem volt akkor nyolcvanszázalékos utazási kedvezmény, mint most. Otthon felpakoltunk. amit lehetett, itt megfőztük, s azt ettük. Most 3 forintért ízletesen elkészített meleg ételt kapunk.

— A Földmunkások Szak- szervezete később annyiban segített, hogy kiharcolta: ha öt munkás együtt utazik haza. kaphat ötvenszázalékos vasúti kedvezményt.

így beszélgetnek tovább, felelevenítik a harminc év előtti napokat. Az 1930—31-es időket, amikor a fizetésük felére csökkentették a női munkaerők fizetését, akik közül nagyon sokan csak 16 fillért kaptak óránkéit.

— Apám nyolcvanfilléres napszámért dolgozott — mondja Káli László —, mások kutyája volt, de az én fiaim, mind a kettő, gépipari technikumot végzett, a bátyám fiai szintén mind tanultak, Amikor megszülettek a gyerekeim, elhatároztam, hogy ha vért is izzadok, nem hagyom, hogy mások kapcájává váljanak, emberi életet biztosítok számukra. Erős volt az elhatározásom, de 1945 nélkül nem nagyon bírtam volna, elérni. Most boldog vagyok és nyugodt, már révbe jutottak, s nemsokára én is nyugdíjba megyek.

tme, két munkás sorsa, élete.