Pest Megyei Hírlap, 1960. május (4. évfolyam, 102-127. szám)
1960-05-18 / 116. szám
I960. MAJTJS 18. SZERDA JWECVEI Gondoskodás a háziasszonyokról >■ a Nagykőrösi Konzervgyár második ötéves tervjavaslatában Különösen a dolgozó asszonyoknak nagy teher a háztartás vezetése. Most már elmondhatjuk, hogy ennek a nagy gondnak a megoldása kesd társadalmi üggyé válni. Az egyik legnagyobb gond a főzés és a befőzés. Ezen konzervgyáraink igyekeznek könnyíteni. Már az Élelmezésügyi Minisztérium irányszámaiból is kitűnik ez, hisz a második ötéves tervben a lehetőségek figyelembe vételével a konzervgyártás 60 százalékos növelését tervezik. A Nagykőrösi Konzervgyárban alapos megfontolás után építették fel saját tervjavaslatukat erre a számra. Mindenekelőtt azt vették figyelembe, hogy a külföldi és a hazai vásárlóközönség egyaránt megkedvelte a különböző konzervféleségeket, amelyeknek fogyasztása csupán 1958-ról 1959-re 30 százalékkal nőtt. Az igények az elkövetkezendő években még tovább növekednek. Figyelembe vették még, hogy a fővárosi konzervgyárak teljesítőképessége csak korszerűsítéssel növelhető, ezért a vidéki gyáraknak kell vállalniok a 60 százalékos növekedés nagyobbik részét. A nagykőrösiek ilyen meggondolások után határozták el, hogy saját gyáruk termelésének 85 százalékos növelését javasolják a második ötéves terv végére, azaz csaknem a duplájára kívánják növelni a gyár jelenlegi teljesítményét. Ez a szám önmagában is sokat mond, de beszéljünk először a híres nagykőrösi befőttekről. A gyár vezetőinek és illetékes szakembereinek javaslata alapján 1965- ben két nap alatt gyártanak annyi befőttet, mint 1950-ben egész esztendőben. Ehhez egy új épület megépítése, valamint a meglevő gépek korszerűsítése, új automata és félautomata gépek beszerzése szükséges. Ez az elképzelés szorosan összefügg a főzelékfélék gyártása növelésének tervével. Jelenleg ugyanis egyetlen épületben készülnek a gyümölcsös főzelékkonzervek. Ha megépítik az új befőttgyártó üzemet, a meglevő épületben nagymértékben növelhetik a főzelékfélék gyártását. Csak egyetlen adattal érzékeltetjük ennek az elképzelésnek a nagyszerűségét. Zöldborsóból például annyit akarnak tartósítani 1965-ben, mint amennyi az egész magyar konzervipar termelése volt 1950-ben. Mindez persze gyökeres technológiai változtatásokat is igényel. Erről sem feledkeztek el. Eddig ugyanis a hüvelyes borsót vették meg a termelőktől. Most elhatározták, hogy olyan cséplőgépeket szereznek be, amelyek a tsz-ek földjén elcsépelik a lekaszált borsót. Ennek a nagyszerű elképzelésnek a megvalósitását a nagyüzemi gazdálkodásra való áttérés tette lehetővé. Az új módszer kétszeres haszonnal jár. Egyrészt a gyárba már a kifejtett borsó érkezik, tehát olcsóbb a szállítás és termelékenyebb a munka, másrészt a zöldborsó héja ott marad a tsz-ben ami rendkívül vitamindús takarmány. Beszéljünk arról is, amiből jelenleg hiány van, a savanyúságról. Ezekből a cikkféleségekből 180 vagonnal tervezik növelni az idei meny- nyiséget. Reméljük, hogy a többi gyár is szívügyet csinál belőle. Azt is örömmel vették tudomásul az emberek, hogy megjelentek az üzletekben a különféle palackozott gyümölcslevek, az Almuska és a többiek. örömmel jelenthetjük, hogy ezekből a kedvelt üdítő italokból évente 12 millió palackkal akarnak gyártani. A gyümölcsszörpök gyártását az idei tervhez viszonyítva pedig meg kívánják háromszorozni. Egy-két helyen megemlítettük már a tervezett műszaki intézkedéseket is. El kell még mondani erről, hogy az emberi munka megkönnyítése érdekében egy dobozgyártó automata gépsor beszerzését is tervbe vették. Egv olyan palacktöltő gépsort is be akarnak szerezni, amely > műszakonként körülbelül ötvenezer palackot tölt meg. Ez a gépsor a palackmosástól a ládába rakásig minden munkát elvégez. Kezeléséhez, ellenőrzéséhez mindössze nyolc ember munkájára van szükség. A munkafeltételeket is tovább kívánják javítani. Mindenütt áttérnek a fénycsővilágításra. A belső anyagmozgatást szállítószalagokkal bonyolítják majd le. Bizonyára annak is nagyon örülnek majd a dolgozók, hogy mintegy kétezer fő részére korszerű fürdő és öltöző épül a második ötéves tervben. A munka idényjellege is megváltozik. Az elkövetkezendő években kétszer annyi embert foglalkoztatnak majd télen. mint amennyi az elmúlt telek munkásállo- mánya volt. Az elmondottakból látható, hogy ez a terv a vásárlóközönség és a gyár dolgozóinak számára egyaránt hasznos. Reméljük, az illetékes felsőbb szervek támogatását is megnyeri majd. Farkas István Film a politechnikai oktatás | legjobb módszereiről £ £ Szegeden, a Radnóti Miklós ^ gimnáziumban — ahol az or- ^ szágban az elsők között vezet- | ték be a politechnikai oktatást ^ — elkészültek a gyakorlati ^ foglalkozások legjobb módsze- | reit népszerűsítő első oktató- ^ film felvételei. A 20—25 perces | kisfilmet a Művelődésügyi Mi- ^ nisztérium megbízásából az is- ^ kólái filmintézet munkatársai á készítették. A felvételek be- ^ mutatják a középiskola nyolc ^ tanműhelyében folyó munkát. ^ Főleg a fémmegmunkálással | kapcsolatos oktatási módszere- ^ két, s a diákok által készített á különféle használati eszközö- í y két ismertetik majd a film- ^ kockák. á ____________________________ 1. D IVATBEMUTATÓ A Ruhaipari Tervező és a Kötszövőipari Mintázó a feliért Szállóban május 16-án és 17-én bemutatta a 11. nemzetközi divatkongresszusra készült modelleket. A divat- bemutatót 18-án megismétlik. (MTI-foto — Marosi László felv.) SZŐLŐRŐL, BŐRRŐL Beszélgetés szakemberekkel a megvet borversenyen „Buda város körül a szőlő- földek legyező álakban terültek el. 6 146 400 négyszögöl, vagy az akkori számítás szerint 7583 fertály volt a kiterjedésük. Évente átlag 230— 240 ezer akó (egy ckó — 56 liter) bort szüreteltek, amelyből Buda 30 ezer lelket számláló lakossága 90 ezer akót fogyasztott. A budai kegyek, főleg Saskegy vörös bora vi- i iághírre tett szert” — írta I Schams Ferenc 1818-ban. Eszünkbe sem jut irigyelni j másfélszáz éve itt élt elő- ' delüket, még akkor sem, ha j tudjuk, hogy az ő évi három- j akós fogyasztásuk testvérek • között is napi fél liternek fe- j leit meg, ezzel szemben ha- ! zánkbam ma az egy főre jutó i borfogyasztás az egy decit is j alig éri el. Eb aki sajnálja, j hiszen részeg ember így is j van elég. Annál nagyobb kár, hogy például csemege szőlőből, amely kicsinynek és nagynak valóban csemegéje lehetne, alig nyolckilogram- mos az évi átlagos fogyasztás. Nem azért, mintha leforratla- nul és préseletlenül nem szeretnénk ezt a kiváló gyümölcsöt, hanem azért, mert ami kevés terem is belőle, azt sem tudjuk huzamos ideig tartósítani. A szőlő, amely jól felszerelt nagyüzemben fél évig is tartósítható, nálunk majdnem olyan rövidéletű idénycikk, mint a görögdinnye vagy a májusi cseresznye. S különösen baj ez Pest megyében, ahol a nagyszerű értékesítési lehetőség mellett februárban, márciusban a szó szoros értelmében aranyat érne a csemegeszőlő minden kilója. — A régi módon nem megy ez, kérem — hangzik innen is, onnan is egy-egy megjegyzés, amikor számok hangzanak el arról, milyen megdöbbentően alacsony, alig tizennégy és fél mázsa a magyarországi szőlők holdankénti hozama. — Bulgáriában — igaz, öntözéssel — 90—100 mázsát is elérnek. — Nem Pest megyei és nem is csak magyar, de világprobléma a szőlőhozam emelése. Franciaországban is már hosz- szú évek óta ezzel kísérleteznek. ....... C supa szakember társaságában vagyunk a Pest megyei Tanács udvarán. S öröm hallani, hogy a megyei borverseny díjkiosztásának ünnepi perceiben is a jövőről, a több és jobb csemegeszőlő termesztéséről esik a legtöbb szó. Ez arra vall, hogy a gazdák, s a szőlős nagyüzemek vezetői egy-egy díj vagy dicsérő oklevél birtokában sem feledkeznek meg róla: a jövő méhe sokkal nagyobb sikereket is rejt. A véletlen szerencse régi, kedves ismerőssel, Herein Gyula szőlésszel hoz össze. Mert a budai hegyvidék, ha a filoxera pusztítása óta nem is terem olyan világhíres bodrokat, mint Schams Ferenc idejében, produkálja a szőlő- termesztés lelkes szakembereit, akik élethivatásuknak érzik a magyar szőlőkultúra fellendítését. Herein elvtárs a Törökbálinti Állami Gazdaság budakeszi üzemegységének vezetője, s most úgy mutatja be a társaságában levő Wéber Tibort, mint benszülött budakeszi szőlészt. Ketten vannak immár a közvetlen ismerősök, s ki tudja, még hányán szerte az országban az olyan szakemberek, akik semmiképpen sem hajlandók belenyugodni, hogy kitűnő hazai talaj- és éghajlati adottságainkat kihasználatlanul hagyjuk. Aki régebben is megfordult a budakeszi szőlészeti üzemegységben, jól tudja, éveken át folytattak itt gépkísérleleket a szőlőművelés megkönnyítése, koreszerűsítése érdekében. Erről kérdezzük most elöljáróban a két fiatal budakeszi szakembert. — Csehszlovák, francia, nyugat- és keletnémet, szovjet, magyar és egyéb gépeket próbáltunk ki — mondja Herein Gyula —, s ennek eredményeképpen megállapítható: legalkalmasabb a tizenöt lóerő körüli olyan univerzális kisgép, amely a permetezést és a talajmun- kákat is egyaránt elvégzi. Mivel a lánctalpas Agrosztroj és a Holder géptípus bizonyult eddig a leghasználhatóbb szőlőművelő gépnek, S KGST megbízásából Csehszlovákia vállalta, hogy e két kisgép jó tulajdonságainak figyelembevételével elkészíti a valószínűleg már minden tekintetben megfelelő géptípust. A jövő szőlőtermesztése el sem képzelhető gépesítés nélkül. Egy jó géppel a kísérletek mai állása szerint is megoldható az összes talajmunka és a permetezés, valamint a kacsolás. A betakarítás — egészen a tökétől a hordóig — szintén gépesíthető. Kézierőre csupán a metszés, a kötözés és a szőlő leszedése vár, de például korszerű telepítés mellett a kötözés is sokkal egyszerűbb. — Milyenek lesznek a jövő korszerűen telepített szőlőskertjei? — Százötven centiméteres jól járható sortáv, kilencven vagy százhúsz centiméteres tőtáv. A sorok végén egy-egy betonoszlop: oszloptól oszlopig végig minden soron 35—40 centiméteres magasságokban három-három dróthuzal. Erre fut fel a szőlő. Metszéskor egy-egy szálvesszőt hagyunk minden tőkén. Ezt egyszer kell odakötni a drótokhoz, utána a szőlő lombozata befutja végig a sorokon a dróthuzalokat. Ilyen sűrű lombfüggönynél csökken a napszúrás veszélye és szinte semmi permetlé sem vész kárba. — Hol tartunk mi az öntözéssel? — Kétségtelen, hogy az öntözés száraz nyárutón segíti a bogyóképződést, de nálunk legjobb tudomásom szerint még csak egy helyen kezdték meg az öntözési kísérleteket. — Hallottuk, hogy Herein elvtársék Budakeszin kísérleteztek egy új, Csiri. csűri nevű csemegefajtával. Bevált ez? — Ma már elmondhatjuk, mint Buda vidéki tájfajta, bevált, Sok hasonló kísérlet kellene, hogy megtaláljuk azt a speciális hazai fajtát, amely márkát szerezhet külföldön csemegeszőlőinknek. A Csiri- csuri azért felel meg a mi aránylag hideg budakeszi talajainkon. mert jól ellenáll a talajmenti fagyoknak, s szüret után Hónapokig is tartósítható. Idén még február végén is ezt küldtük Budapestre a Móricz Zsigmond körtéri elárusítóhelyekre. A nagyüzemi bor- és szőlőtárolás azonban már olyan probléma, amelyről újabb hosszú órákat lehetne vitatkozni. Persze, egy megyei borverseny sohasem alkalmas arra, hogy hosszú szakmai beszélgetéseket folytassanak a résztvevők. Itt a kóstolás kerül előtérbe. De talán majd egy következő borverseny alkalmával a nagyüzemi tárolók lehetőségeiről is hallunk értékes megfigyeléseket a szakemberektől. Holka Vilmos Szomorú „csattanó" . Moszkva térről induló és /i Zsámbékig közlekedő '.utóbusz egyik ablaka mellett ovány, barna fiatalasszony ül. Ölében öt év körüli kisfia. A lyerek vékonyka, mint az •desanyja, arcvonásai is ha- onlítanák. A haja azonban ninden biíonnyal apai örökég lehet. Szőke, szinte már nüjdnem fehér. Madárhúsú, :ézna combocskája, szinte neghatóan pici keze és gyenge •suklója van. Néhány pillanatig csendesen ildögél az anyai öl puha melegében. Amilcor az autóbusz útiak indul, fészkelődül kezd. — Nem látok... nem látok!... — siránkozik. Ez a kis nyafogás nem azt elenti, hogy hirtelen baja esett i gyerek szemevilágának. Pisti zsupán azt jelzi, hogy szeretne cinézni az ablakon. Ismerked- li akar a számára még oly kérés ideje létező világgal. Feltérdel az anyja ölébe és íz asszony válla felett próbálja élvezni a látnivalókat. A póz izonban nem lehet számára túlságosan kényelmes, mert néhány pillanat múlva feszengve közli a külvilággal. — Eltörik a nyakam!... Visszacsúszik az anyja ölébe, de nem nyugszik bele a sikertelenségbe. Izegve-mozogva próbál fényes kék szemével valamit el-elkapni a tájból. ... és most pedig az a bizonyos villámcsapás következik, amely közkedvelt hasonlat szerint a derült égből szokott lesújtani. Ezúttal azonban a mama szájából kezdődik el a lesújtás. — Kisfiam ... figyelmeztetlek, hogy ha nem maradsz nyugton, tudod, hogy otthon előveszem a fakanalat!... Pisti két lábszára merev, „vigyázz”-ban nyúlik lefelé. Megdermed az arcocskája, megfagy a mosolya is. Az anya szájából ideges, kissé fültépő hangossággal tovább csattog az istennyila. — Akkor is elverlek a fakanállal, ha nem eszel meg mindent ... kikapsz, ha megint otthagyod nekem a vacsorát... A gyerek arcán keserű fines tor fut át. A testével együtt a gyomra is idegesen összerándul. Egészen biztosan nem tud ma már lenyelni egyetlen falatot sem. Kicsit oldalvást felemeli a fejét és kémlelve nézegeti az anyja arcát. Homloka ráncba- szalad a töprengéstől. Valószínűleg az eddigi tapasztalatait rendszerezi, amelyek szerint az anyja, ha éppen jókedvében van, akkor egy-egy na- gyobbszabású huncutság után összecsókolja. Ha pedig rossz a mama közérzete, akkor elég egy apró nemtetszö mozdulat ahhoz, hogy vastag ütések csattogjanak Pistike vézna hátán. A gyerek valószínűleg azon a számára megoldhatatlan kérdésen töpreng, hogy általában miért is kapja ő a büntetést? Annyit, úgy látszik, már kitapasztalt, hogy a kapott verések jóformán alig függnek össze a viselkedésével és magatartásával. Lehet, hogy a mágneses viharok, a napfolttevékenység vagy más, a Pisti által ismeretlen és felfoghatatlan tünemények befolyásolják az anyja kezében a falcánál útját. Ű semmiféle jóratörekvés- sel és igyekezettel nem kerülheti el a verést, mint ahogy nem tudja irányítani a napsütés és az eső egymásra következését sem. Véleményét az anyja arcáról leolvasott prognózis alapján egy lemondó kézmozdulat kíséretében így fejezi ki: — Ha megeszem, akkor is lesz zuhé!... Az utasok nevetnek, mintha egy tréfa csattanóját hallanák. Számomra csak az a kérdés, hogy mi lesz az ilyen minden fegyelem, következetesség és észbeli megfontolás híján élő, ingatag kedélyállapotú mamák csemetéjéből? Idegbetegek vagy pedig koravén, cinikus, semmiben és senkinek nem hivő emberek... — dk — Lesz-e Csévliarasztnak vendéglője, kultúrottliona, óvodája? 1 Csévharaszt nevével nemigen találkozik az újságolvasó. Olyan szerényen búvik meg Monor és Nyáregyháza között az országút mellett, szinte észre sem veszi, amikor elhagyja az ember. A főút mentén fekszik a Csillag Csárda. Amilyen hangulatos, szép a neve, olyan ütött-kopott az épület maga. És e körül viharzanak most a szenvedélyek. Látják a csév- harasztiak is, mennyire rossz állapotban van, de ha ők nem látnák is, a tisztiorvos bezáratta életveszélyes volta miatt. így csal egyetlen szobában. a pultnál van forgalom. Talán 100 méterrel odább az úton, rangos ház áll, hatalmas kerthelyiség közepén. Ahogy mondani szokták, az"; Isten is vendéglőnek terem-' tette. A tágas szobák, vérén- \ dája és parkosítható udvara \ télen-nyáron a lakosság ren- \ delkezésére állhatna s a csév-! harasztiak örömmel vennék.: ha Itt mielőbb berendeznének i egy korszerű vendéglőt. Egye-: lőre ez lenne a falu kulturális 1 központja is, mert kultúrhá-j zuk még nincs. De térjünk vissza a Csillag; Csárdához. Egy kisebbség, j amelynek érdekében állna, ha j a földmíivesszövetkezet a régi \ épületet venné meg s azt pró-; bálna rendbehozni, minden; eszközt megragadott céljai el-: érésére. Azt a hírt terjesztet-; ték, hogy az emberek nem szí-: vesen mennek messzebb, ra- : gaszkodnak ehhez a helyhez.: Hogy ez mennyire nem igaz.: tanúskodik róla a régi ivóban \ folytatott beszélgetésünk az j ottlevőkkel. Mint mondották, alig várják, hogy abból a dü- ledező házból kiszabaduljanak. Ilyen előzmények után most végre úgy látszik, egyenesbe kerül a vendéglő ügye. Telefonon történt érdeklődésünkre a MÉSZÖV illetékesei elmondták, hogy többszöri helyszíni szemle után úgv határoztak: a kiszemelt épületet veszik meg. ahol viszonylag csekély befektetéssel minden igényt kielégítő vendéglátóipari üzemet rendezhetnek be. A községi tanács tagjii távolabbi terveket is forgatnak a fejükben. A--községtől hét kilométerre van Gombospuszta, ahol egy üres vadászkastély áll. A kastélyt az idő vasfoga, meg a környék lakói már alaposan megrongálták. Erre kért a tanács bontási engedélyt, hogy az értékes anyagot új épület emeléséhez használhassák fel. A fagerendákat s téglát testvérisen megosztanák a leendő kultúrotthon, az óvoda és a tsz-iroda építésénél. Számításuk szerint — a lakosság társadalmi munkájával — egy-két éven belül feltétlenül befejeznék az építkezést. A közös cél érdekében minden esévharaszti szívesen segítene. K. M.
